2013 / 7–8 65. ÉVFOLYAM

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

2013 / 7–8 65. ÉVFOLYAM

Tartalom

29. vándorgyűlés 4

Dr. Vida Katalin: A TakarNet- felhasználók ellenőrzése: fővárosi tapasztalatok 12

Csörgits Péter: Mobil Térképező Rendszer a földmérés és térinformatika gyakorlatában 15

Agárdi Norbert: Pontszórásos térképek készítésének automatizálása 21

Térképismertetés – Magyar térkép a Don-kanyarról 25

ELTE díszdoktor – Ferjan Ormeling 27

Könyvismertetés 28

Megemlékezés 29

Contents

29th Summit 4

User Verification in TakarNet: Experiences in Budapest (dr. Vida Katalin) 12

Mobile Mapping System int the Practice of Surveying and Geoinformatics (Csörgits Péter) 15

Automation of Compiling Dot Density Maps (Agárdi Norbert) 21

Hungarian Map of Don Bend 25

Honorary Doctor of ELTE University – Ferjan Ormeling 27

Book review 28

Commemoration 29

29. VÁNDORGYŰLÉS

29th Summit

2013. július 11–13. között lezajlott társaságunk vándorgyűlése. A szakmai seregszemlének 55 év után ismét Sopron városa, azon belül a Nyugat-magyarországi Egyetem adott otthont. Az „Új jogszabályok és alkalmazásuk tapasztalatai a földmérés és térképészet területén” fő témakör köré csoportosított konferencia fővédnöke Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, védnökei: Dr. Szabó Erika KIM területi közigazgatásért és választásokért felelős államtitkár, Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnöke és Dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere voltak.

A nyitó plenáris ülésen az elnöki megnyitó után a VM, a Nyugat-magyarországi Egyetem, az Erdélyi Műszaki Társaság és Sopron város képviselői köszöntötték a vándorgyűlést. Három plenáris ülésen illetve három szekcióban összesen tíz szekcióülésen 59 előadást hallgathatott meg a 147 résztvevő.

A feszes szakmai program fáradalmait a hagyományos baráti vacsorán illetve a háromnapos összejövetel záró napján fertő-tavi kiránduláson pihenhették ki vándorgyűlés résztvevői.

Az előadások anyaga és a vándorgyűlés fényképei elérhetőek a Társaságunk honlapján.

A TakarNet-felhasználók ellenőrzése: fővárosi tapasztalatok

Vida Katalin

A TakarNet ma már sok felhasználó számára ismert. A rendszert először, a 2002. évtől a földhivatalok érték el.

2003 áprilisától a hálózathoz – jogszabály alapján, szerződéskötést követően – már külső felhasználók is csatlakozhatnak. A vonatkozó jogszabályok értelmében a megyei földhivatalok (Budapesten a fővárosi) a járási földhivatalok (a fővárosban a Budapesti 1., illetve 2. Számú Földhivatal) bevonásával folytatják le azon TakarNet-felhasználók ellenőrzését, akik szerződéskötés útján csatlakoztak a rendszerhez. Budapest Főváros Kormányhivatalának Földhivatala a 2009 óta végzi a szolgáltatást igénybe vevők ellenőrzését. Hivatalunk minden év elején ellenőrzési tervet készít. A kiválasztás véletlenszerűen történik, azonban kiemelt feladatunk a díjmentes lekérdezések ellenőrzése. 2012 júliusától hivatalunk az ellenőrzött TakarNet-felhasználóknak – az ellenőrzés során szerzett tapasztalataikat és véleményüket kérve –kérdőívet küld ki. A kérdőíven 1–5-ig terjedő skálán a felhasználó osztályozza az ellenőrzés során tanúsított tevékenységünket: az ellenőrzés szervezettségét, gyorsaságát, gördülékenyégét, szakszerűségét, az ügyintéző viselkedéskultúráját és a tájékoztatás megfelelőségét.

User Verification in TakarNet: Experiences in Budapest

Katalin VIDA

Already familiar to a large number of users, TakarNet provides access to a national land registry database allowing for queries on title deeds, copies of property maps and even land usage certificates. All this is a prerequisite for guaranteeing the speed and security of property and loan turnovers while also safeguarding ownership rights.

Subject to pertaining legislation and following the conclusion of an agreement, access to the network may now be granted to external users such as government agencies, law offices, notaries public, banks and real estate companies, for which permanent database access represents a great deal of assistance in their respective day-to-day operations.

When assessing the lawfulness of queries, the Department of Land Administration and Geoinformation checks whether user authorisations are being used in line with the conditions stipulated in legislation and set forth in respective permits and agreements. The Department also enforces compliance with the terms of IT security (e.g. accessibility of digital certificates, password and virus protection, and protection against unauthorised access).

In the event that a free-of-charge data query is determined to be unlawful, a resolution is issued by the Department making the breaching party liable to pay twice the applicable fee.

A violation of data retrieval rules and security regulations may result in the given TakarNet user credentials being suspended or revoked by the Institute Geodesy, Cartography and Remote Sensing. In this case, consultation with the Minister of Rural Development is required.

dr. Vida Katalin szervezési és igazgatási osztályvezető jogtanácsos

Budapest Főváros Kormányhivatalának Földhivatala

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Mobil Térképező Rendszer a földmérés és térinformatika gyakorlatában

Csörgits Péter

A Geodézia Zrt. nagy fába vágta fejszéjét, amikor egy ilyen drága, összetett rendszert vásárolt, de az eddigi tapasztalataink, eredményeink, a rendszer által megnyitott új piacok és piaci lehetőségek mind azt látszanak igazolni, hogy a döntés helyes volt. Szakmai szempontból a rendszer különleges és egyedi, az általa nyújtott piaci, szakmai, fejlődési, valamint fejlesztési lehetőségek szinte határtalanok.

Az eltelt másfél év tapasztalata alapján kijelenthetjük, hogy a mobil térképező rendszerek – különösen az általunk használt Riegl VMX-450 – rendkívül összetett, nagy gyakorlatot és gondos tervezést igénylő, de rendkívüli előnyöket biztosító, nagy hatékonyságú földmérési és térinformatikai adatgyűjtő rendszerként szolgálnak. Saját eszközünk lehetővé tette sok, eddig nehezen, vagy egyáltalán nem megoldható feladat teljesítését, és reményeink szerint további belföldi és külföldi piaci lehetőséget nyit.

Azt állítani, hogy a földmérés egyértelműen ebben az irányban fejlődik-e tovább, még korai, de az biztos, hogy ez a legfelkapottabb fejlődési irányok egyike (a robotrepülőkkel végzett légifényképezés mellett), melyet mi magunk a tavalyi hannoveri Intergeo szakkiállítás kiállítójaként is megtapasztaltunk, de a rendezvényt meglátogató kollégák is igazolhatnak.

Mobile Mapping System int the Practice of Surveying and Geoinformatics

Péter CSÖRGITS

Our Company, the Geodesy Ltd. owns the most recent Mobile Mapping technology in Hungary and even in the surrounding countries as well. We have purchased our Riegl VMX-450 at the end of 2011, so we have more than one and a half year of experience with this extremely unique surveyor system. In the past 18 month we have used or system in Istanbul, Turkey to collect geometric and color information for a large facade reconstruction project. We measured railways, highways, built-up and agricultural areas. We made as-built maps and planning maps. We have collected geometric and attribute information for tree cadaster GIS in Germany, and we have an order from a well-known Italian sport car manufacturer, to measure their test track.

Csörgits Péter, főmérnök,

Geodézia Zrt.,

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Pontszórásos térképek készítésének automatizálása

Agárdi Norbert

A geoinformatika megjelenése komoly változást hozott a tematikus kartográfiában. Jelentősen meggyorsult a tematikus térképek elkészítése a tér és adat összekapcsolásának hatékony megoldása révén. A sokkal több időt igénybevevő bonyolultabb grafikai megoldások, egyedi tematikus módszerek kialakítása a geoinformatikai programoknál véleményem szerint még mindig várat magára. Egyben fontos megjegyezni, hogy vannak olyan módszerek, amelyeknek teljes automatizálása nem lehetséges.

Cikkemben felvázoltam egy olyan munkafolyamatot, amelyet követve kísérletet tettem a hagyományos kartográfiai pontszórás automatizálására. Ezeknek tükrében, érdemes a geoinformatika adta lehetőségeken javítani, néhány esetben pedig továbblépni, és az új ötletek segíthetik a geoinformatika fejlődését is

Automation of Compiling Dot Density Maps

Norbert AGÁRDI

The designing of thematic maps have changed dramatically with the appearance of geoinformatics. The technological environment has been completely modernized. We can create a thematic map faster, but we often can not reach the visualization level that traditional cartography could perform. GIS programs are yet to be supplemented with time-consuming graphic features. This fact is demonstrated by the description of dot spreading thematic method, which highlights improvement and development potentials in GIS with programming.

Agárdi Norbert, doktorandusz,

ELTE TTK Földtudományi Doktori Iskola

Tudományos segédmunkatárs,

MTA CSFK Földrajzi Intézet

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Irodalom/References

[1] Pápay Gy.: Újszerű koncepciók a gyakorlati

és az elméleti kartográfiában, Geodézia és Kartográfia, 64. évfolyam, 2012 7–8. szám (Az MTA székfoglaló ünnepségén elhangzott előadás: http:// lazarus.elte.hu/hun/tantort/2011/2011- 04-21-papay-szekfoglalo/szek foglalo)

[2] Klinghammer I.–Papp-Váry Á.: Tematikus kartográfia, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997

[3] Papp-Váry Á.: Térképtudomány, Kossuth Kiadó, Budapest, 2007

[4] http://blogs.esri.com/Support/blogs/ mappingcenter/archive/2008/04/24/dotdensity- mapping.aspx

[5] http: / /www.kxcad.net/MapInfo/ MapInfo_Professional/MapInfow-19-12. html

[6] http: / /andywoodruff.com/blog/ in diemapper-is-here/

[7] http://geospatialpython.com/2010/12/ dot-density-maps-with-python-and-ogr. html

[8] Kimerling, J.: Dotting the Dot Map, California, 2008, Prezentáció http://downloads2.esri.com/MappingCenter2007/ resources/presentations/ Kimerling_2008_UR_Colloquium. pdf

[9] Slocum, T. [sz.]: Thematic cartography and geographic visualization, második kiadás, 2005

[10] Davis, M.: More Random Points in JTS (Lin.ear th.inking blog), 2010 http://linear- th-inking.blogspot.com/2010_05_01_ archive.html [11] Adobe Illustrator (Ai) file format specification (1998) http://partners.adobe. com/public/developer/en/illustrator/sdk/ AI7FileFormat.pdf [12] Drawing Exchange Format (DXF) file format specification (2007) http://images.autodesk.com/adsk/files/ acad_dxf0.pdf

[13] Scalable Vector Graphics (SVG) file format specification (2011) http://www.w3.org/TR/SVG/

[14] Elek I.: A térinformatika fejlődéséről, Geodézia és Kartográfia, 62. évfolyam, 2010 3. szám

Térképismertetés

Magyar térkép a Don-kanyarról

A HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Non profit Kft. az események 70. évfordulójára jelentette meg a Don-kanyar (Don bend) című könyvet. A második kiadásához egy különleges térképet is mellékeltek, amely korabeli, de soha nem jelent meg. Az alábbiakban a térkép hátoldalára készült ismertetőt valamint az áttekintő vázlatot közöljük szerkesztett és kiegészített formában. „Az orosz harctéren bevetett 2. hds. területéről részben új 50 000-es térképek készülnek, az ehhez szükséges munkálatok egy része az intézetre hárul.” Így kezdődik vitéz Somogyi Endre vezérőrnagy, a M. kir. honvéd térképészeti intézet (akkoriban így írták, kis kezdőbetűkkel, továbbiakban: HTI) parancsnokának 1942. szeptember 24-i, 21-es számú műszaki parancsa. A továbbiakban részletesen leírja a műszaki előadó által készített munkamenetet, amit nem érdemes idézni, mert szinte minden megváltozott a későbbiekben. A lényeg, hogy a térképek fekete és kék színű rajzait az intézet, a barna és zöld fázisokat pedig a motorizált német térképészegység állítja elő, ahová a nyomtatást is tervezték. Megtudható még a parancsból, hogy egy dupla szelvényt (pl. M-37- 44-N és -S) 4-6 hét alatt kell elkészíteni, és hogy még nem érkezett a frontról semmilyen alapanyag. A térképekre azért volt szükség, mert a tüzérség nem tudta (jól) használni a zsákmányolt szovjet 1:100 000- ek felhasználásával készített térképeket, ezért azokat először „Mint tüzérségi térkép feltételesen alkalmas”, majd, ezt felülnyomva „Mint tüzérségi térkép alkalmatlan” felirattal látták el. Vajon megjelent-e? Mielőtt részletesebben foglalkoznánk a térkép elkészítésének folyamatával, egy alapvető kérdést kell tisztázni: elkészültek- e egyáltalán ezek a térképek? A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárában (Térképtár) fennmaradtak a tervezett 16 szelvény (a 30-S kivételével) rajzai és más munkarészei (B XI a 258–272 jelzet). Korabeli nyomtatott példányt mostanáig nem találtunk, a szakirodalom erről szóló kijelentései kétségesek (BALLA–HRENKÓ 1991). A gyűjteményünkben lévő anyagok az utolsó előtti munkafázist mutatják, a rajzokon szereplő legkésőbbi dátum 1943. január 25. Talán a nyomtatásra teljesen kész filmek is elkészültek, és esetleg a frontra is kiszállították azokat. Ez, annak ellenére, hogy a szovjet hadsereg január 12-től áttörte a magyar állásokat, a korabeli, a hadihelyzetet eltitkoló körülmények közt lehetséges volt. Az azonban, hogy a frontvonaltól nem messze működő hadinyomda ki is nyomtassa az addigra már szükségtelen térképeket, szinte kizárt. Ha mégis sokszorosították volna a térképeket, néhány példány biztosan fennmaradt volna, mivel a fronttól biztonságos távolságban működő nyomdák ebben az időszakban nem kerültek ellenséges kézre. Hogyan készült a térkép 1942–1943-ban? Az új 1:50 000-es térképek nemzetközi szelvényezésben, (1942-es szovjet) Gauss–Krüger vetületben készültek. Nómenklatúrájukat az 1:100 000-es szelvényéből képezték egy N vagy S (észak vagy dél) betű hozzáadásával, pl. M-37-44-N Sswoboda, tehát a térképek egy fél 1:100 000-es szelvény területét ábrázolják. Egy ütemben 16 szelvényt készítettek el, ez a munkarészeken lévő csatlakozási feljegyzésekből egyértelműen kiderül, hiszen a térképek mind a négy szegélyén pontosan feltüntették a „csatlakoztatva” vagy a „munkaterületen kívül” feliratot. A térképeket négy szín nyomásával tervezték kiadni; fekete, kék és barna színhez készült munkarészeket találunk az anyagban. A zöld erdőfelületek rajzát csak a nyomdában készítették volna el, közvetlenül a nyomtatás előtt a fekete rajz alapján. A kereten kívüli névrajz kétnyelvű, a topográfiai térképeken szokásos elemeken kívül tartalmazza a cirill betűs rövidítések feloldását és a mért illesztőpontok területét. (Csak a bizton ságos saját területeken lehetett dolgozni.) A terepi méréseket a német 620 és 633-as felmérő- és térképészosztály (Ver messungs- u. Karten abteilung 620 u. 633) végezte, a légifényképeket a Magyar királyi 1. honvéd távolfelderítő repülőosztály (M. kir. 1. honv. T F. repülőosztály) készítette. A fényképek kiértékelése, a további rajzolási és egyéb munkák a budapesti HTI munkatársainak feladata volt, míg a nyomtatást az 590-es „hadsereg térképellátója” (Armeekartenstelle 590) végezte volna. A nyomtatást nyilván azért tervezték a helyi hadinyomdába, hogy a szállítás tetemes idő- és anyagi ráfordításait megspórolják. A munkarészek kijuttatása a rendszeresen közlekedő futárgépekkel légi úton gyorsan megoldható volt A térképkészítés alapja a zsákmányolt 1941-es kiadású szovjet (korabeli szóhasználattal: orosz) 1:100 000-es méretarányú térképsorozat megfelelő szelvénye (M-37- 44) volt. A légifotókat a 1. repülőcsoport (1942. október 15-től 2. repülődandár) 1. távolfelderítő (TF) osztálya készítette. Az osztály 1937-38 táján alakult meg Mátyásföldön, de hamarosan Kecskemétre, később Budaörsre települt. Amikor határoztak a 2. Magyar Hadsereg keleti bevetéséről, ennek része lett az 1. repülőcsoport, ezen belül a TF repülőosztály. Ehhez az osztályhoz tartozott az 1/1 távolfelderítő század (4 db Heinkel-111 repülőgéppel) és a 3/2 közelfelderítő század (12 db Heinkel-46 géppel), valamint az 1/3 kiértékelő század. Az osztály a 30 fős hajózó személyzettel és a kb. 500 fő földi kiszolgálóval, 72 gépkocsival és rengeteg alkatrésszel, felszereléssel 1942 júniusában települt ki Oroszországba, a Kurszktól délre 30 km-re levő Amassovkára és azonnal megkezdték a fényképezéseket. Augusztusban áttelepültek Alekseyevka (a hadseregparancsnokság) mellé, Ilovskoyera. (Itt történt Horthy István kormány zóhelyettes halálos balesete augusztus 20-án.) Időközben a gépállomány három Dornier-215-tel bővült, viszont a He-111-esek közül csak kettő maradt. A gépekben 2-3 beépített kamera volt, összefüggő területek fényképezésére a 20 cm-es fókusztávolságú kamerákat (1:35 000 méretarány), célfényképezésre 50 és 75 cm-es kamerákat használtak. Kezdetben 60, később 120 m-es filmkazettákat használtak, ami 200 db képhez volt elegendő. Területfényképezésnél 30% hossz- és 50% oldalfedéssel dolgoztak (PÉTERDI 1978). A légifénykép kiértékelése alapján 1:25 000 méretarányban (azaz kétszeres méretben) rajzolták meg, jelekkel és feliratokkal együtt, a síkrajz fekete és vízrajz kék fázisait, amit fényképezéssel kicsinyítettek 1:50 000-re. Érdekesség, hogy a rajzok hajlékony, átlátszó, mérettartó fóliára készültek, ma is jól egymásra illeszthetők. Bár már a harmincas években kísérleteztek fóliák felhasználásával, a katonai térképészet hazánkban a hatvanas évek elejéig a fémbetétes rajzpapírt használta mérettartó rajzok készítéséhez. Ezekhez a térképekhez a keretrajz készült fémbetétes papírra, a többi munkarész fóliára. Lehetséges, hogy a jó minőségű fóliát a német fél biztosította, mert arra gyorsabban lehet rajzolni, mint papírra. A térkép jelkulcsa és a nevek írásmódja igazodik a német kiadású térképekhez (ezt megtartottam a cikkben és az áttekintő vázlaton is), még abban is, hogy a rövidítéseket meghagyták cirill betűkkel, nem írták át. A domborzat a szovjet térkép alapján készült, a légifényképek alapján megrajzolt, az eredetinél pontosabb horhos-hálózat figyelembe vételével. Az előzetes megállapodástól eltérően, a szelvények többségéhez, ezt a munkát is Budapesten végezték. Az elkészült lapok szükségtérképnek tekinthetők, a jelek és feliratok szabad kézzel való készítése ezt mutatja. A célnak azonban minden bizonnyal megfeleltek volna, hiszen a pontossági követelményeket betartották. Hogyan készült a térkép 2005–2013-ban? A térképek valamennyi munkarészét beszkenneltük (600 dpi-vel) az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén Szekerka Józseffel. A művelet nem volt könnyű, mivel összehajtott műanyag fóliák, fémbetétes rajzpapírok is voltak a fennmaradt több mint hetven éves anyagok között. Retusálás után a raszteres állományokat az OCAD térképkészítő szoftverrel átszíneztem, és egymásra illesztettem, végül a síkrajzi jeleket követve megrajzoltam az erdők elhelyezkedését mutató zöld fázist is. A jó minőségű sokszorosítás a HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. nyomdájának ofszetgépén készült. A térkép nyomtatott formában a „Don-kanyar 1942–43, A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg képes krónikája” (Zrínyi kiadó, 2013. Budapest) című könyv mellékleteként jelent meg.

Hegedüs Ábel térképész HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Térképtár

Irodalom/References

BALLA János, HRENKÓ Pál (1991): A Magyar katonai térképészet története 1., HM Térképész Szolgálat Főnökség, Budapest. HEGEDÜS Ábel: Magyar térképek a Donkanyarból In: Térkép–Tudomány, Tanulmányok Klinghammer István professzor 65. születésnapja tiszteletére, ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék, Budapest, 2006, p. 151–160.

KISS Lajos (1989): Egy magyar tiszt által a Don mellől hazamentett vezérkari térképek In: Térképvilág, A TIT Természettudományi Stúdió Térképbarátok Köre előadásaiból, Magyar Tájékozódási Futó Szövetség, Budapest, p. 1–19.

PÉTERDI A. János (1978): A volt M. kir I. honvéd önálló távolfelderítő repülőosztály vázlatos története. In: Magyar szárnyak, Az Oshawai Magyar Aero Múzeum évkönyve, p. 60–70.

SZABÓ Péter–SZÁMVÉBER Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1941–1943, Puedlo, Budapest

ELTE díszdoktor

Térképész díszdoktor az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

Az ELTE Szenátusa 2013. május 10-én ismét ünnepi közgyűlést tartott az Aula Magnában az Egyetem Pázmány Péter általi, 1635-ös alapítására emlékezve. Az ülésen, amelyet Mezey Barna rektor nyitott meg, részt vettek az egyetem vezetői, a karok dékánjai, meghívott vendégek. A Pázmány-napi ünnepséget megtisztelte jelenlétével Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár, az ELTE korábbi rektora is. A közgyűlésen díszdoktori címet adományoztak Dominique Combe, Helmut Koziol, Somogyi Péter és Ferjan Ormeling professzoroknak. Az egyetem történetében első ízben részesült térképész ebben a kitüntetésben Ferjan Ormeling személyében. Ferjan Ormeling az Utrechti Egyetem térképésze, tudományos tevékenységének nagy része a Nemzetközi Térképészeti Társuláshoz kötődik, amelynek főtitkára is volt. Beszédében hangsúlyozta: a magyar kartográfia fontos része a közép-európai szakmai életnek, és felidézte azokat az időket, amikor a térképészet megkezdte a digitális átállását, mára pedig az elektronikus atlaszok váltak a meghatározó megközelítéssé, a terület pedig demokratizálódott.

Ferjan Ormeling 1942-ben született a hollandiai Utrechtben; földrajzot és arab nyelvet tanult Groningenben és térképészetet Utrechtben. Tanulmányai mellett a leg ismertebb holland általános atlasz, a Bos atlas készítésében is dolgozott segédszerkesztőként. Doktori témája a nemzetiségek földrajzi nevei a topográfiai térképeken a maga idejében még szokatlannak számított és hozzájárult ahhoz, hogy napjainkra a nemzetiségi nevek megőrzése a kulturális örökség védelmének egyik fontos része lett. 1969-ben kezdett el az Utrechti Egyetemen dolgozni, ahol megszervezte a térképész mesterképzést, mely 1972-ben indult el. Amikor Koeman professzor 1981-ben elhagyta a tanszéket, Ormeling vette át a tanszék vezetését. 2009-ben vonult nyugdíjba az Utrechti Egyetem tiszteletbeli professzoraként. Ferjan Ormeling tevékenységének nagy része a Nemzetközi Térképészeti Társuláshoz kötődik, melynek munkájába még diákként bekapcsolódott. 1999-ben választották meg a Nemzetközi Térképészeti Társulás főtitkárának, s ezt a pozíciót 2007-ig töltötte be. 2009-ben megkapta a térképészek legmagasabb nemzetközi elismerését, a Carl Mannerfelt-érmet. Nagymértékben hozzájárult a térképtudományhoz és annak oktatásához több szakterületen is. 1987–1999 között volt az Nemzetközi Térképészeti Társulás Oktatási és Képzési bizottságának a vezetője. Ehhez a szakterülethez két nagyhatású alkotása párosul: a négykötetes Basic Cartography kézikönyv sorozat, illetve a Cartography, Visualization of Spatial Data című könyv. Mindkét művet több nyelvre is lefordították. Nagyhatású szeminárium sorozatot szervezett a térképészet oktatásáról a Nemzetközi Térképészeti Társulás bizottságainak és a Nemzetközi Földrajzi Unióval közös Környezetvédelmi Atlaszok bizottságának közreműködésével. A Nemzetközi Térképészeti Társulás Atlaszkartográfiai Bizottsága magyar térképészek is közreműködtek az atlaszok jelenleg elfogadott fogalmának kialakításában, illetve a koncepció megőrzésében az elektronikus atlaszok korában is. Az ENSZ földrajzi nevekkel foglalkozó szakértői csoportjának tagjaként (illetve két cikluson át alelnökeként) 1987 óta a földrajzi nevekkel kapcsolatos tananyagot fejlesztett ki és a világ sok országában vezetett ebben a témakörben tanfolyamokat a nemzeti térképész szolgálatok munkatársai számára. Magyar térképészekkel közösen kifejlesztette ennek a tananyagnak az online változatát az ENSZ szakértői csoportja számára. Az Explokart térképtörténeti kutatócsoport tagjaként több művet publikált a holland gyarmati térképészetről (elsősorban Indonéziáról), de elismert szakembere a holland tematikus térképészet történetének is. Édesapjához hasonlóan Ferjan Ormeling is jó kapcsolatot ápolt a magyar térképészekkel. Először 1971-ben járt Budapesten, és ekkor ismerkedett meg az ELTE Térképtudományi Tanszékének kollégáival. Azóta, több mint negyven éve áll egyetemünkkel tevékeny kapcsolatban. Elsősorban az ő támogatásának és közreműködésének köszönhető, hogy 1983-ban, 1993-ban és 2003-ban a világ akkori legnevesebb térképészei jöttek el Magyarországra, hogy részt vegyenek a Nemzetközi Térképészeti Társulás bizottsági ülésein. A 2000-es évektől Ferjan Ormeling gyakorlatilag minden évben meglátogatta az ELTE-n a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéket. Tartott szemináriumot, előadásokat, vezetett doktori kurzust.

Zentai László

Könyvismertetés

Plihál Katalin: A Tabula Hungariae… Ingolstadt, 1528 térkép és utóélete

Országos Széchényi Könyvtár és Kossuth Könyvkiadó, 224 old., 60 ábra, DVD-melléklet, Budapest, 2013. Lázár deák, vagy ha jobban tetszik Lázár titkár neve és térképe jól ismert mindazok számára, akik kartográfiával foglalkoznak. A térképtörténet iránt érdeklődők azt is tudják, hogy főleg az utóbbi fél évszázad során seregnyi cikk, tanulmány jelent meg „Magyarország első jó térképé”-ről (ahogyan többen is nevezik). Ám éppen e tanulmányokból tűnik ki, hogy „néhány” kérdés jelenleg is vitatott. Ki volt valójában Lázár? Hogyan készült és mennyire hű a térkép? Milyen hatása volt az Európát bemutató kartográfiai alkotásokra? Dr. Plihál Katalin, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, több mint negyed évszázados, aprólékos munkával arra vállalkozott, hogy felkutassa Lázárra és a térképére vonatkozó tanulmányokat, tisztázza a nyitva hagyott, vagy az egymásnak ellentmondó kérdéseket, és az alkotást beillessze a térképtörténet, valamint a nyomdászattörténet és általánosságban a közép-európai művelődéstörténet keretébe. Ezt a nagyon gondos, nagyon fáradságos és – már itt kiemelhetjük – nagyon alapos munkát foglalja össze a most megjelent nagy album formátumú kiadvány. Kutatómunkája alapján Plihál Katalin kialakít egy képet Lázárról, a művéről, a munkamódszeréről, és számos régebbi félreértést, tévedést (sőt olykor tudatos félrevezetést) tisztáz, ill. cáfol. Mindezekkel együtt sem zárja le véglegesen a Lázár-térkép körüli kérdéseket, lehetőséget hagy a további kutatásokra (sőt ösztönöz is azokra). A munka minden egyes részletfejezet tárgyalása előtt felsorolja a kérdéssel foglalkozó tanulmányokat. Ez a szokatlan bibliográfiai elrendezés azonban célszerű, mert így nem kell minden egyes szövegbeli hivatkozásnál az összefoglaló bibliográfiai felsoroláshoz hátra lapoznunk. Csupán annyi megjegyzést hozzá, hogy tömörebb és elegendő lett volna csak a szerző nevét és a tanulmány évszámát megadni, és a részletes címleírást csak a végső, teljes összefoglalásnál közölni. Az egyes részfejezetekben a szerző bemutatja, egyúttal (a bőséges jegyzetanyagban) alkalmanként bírálja is a korábbi tanulmányokat, majd kialakítja saját nézetét az adott kérdésről. Itt jegyezzük meg, hogy a fejezetek végéhez csatolt, közel 950(!) jegyzet nem csak a forrásművek adatait bővíti ki, hanem alkalmanként szinte önálló tanulmánynak is tekinthető. A munka szerzője nagy gondot fordít a korábban csak érintett, vagy éppenséggel nem is tárgyalt részletekre, így a térkép keletkezésének hátterére, Magyarország korabeli földrajzi ismeretére, a térképezés, majd a kinyomtatás módszerére és a térkép részletes utóéletére. Különösen értékesek azok az ismeretek, amelyeket a korabeli (XV. sz. végi és XVI. sz. eleji) tanult értelmiség – így a térképet készítő Lázár – feladatait, társadalmi rangját és megbecsültségét mutatja be. Ezek az ismeretek a korábbi tanulmányokból teljesen hiányoznak, vagy csak elnagyolt, gyakran téves értékelést kaptak. Pedig nem csak a Lázár-térkép esetében érdekesek, hanem hozzá tartoznak a késő reneszánsz térképkultúrájához! A mű első részében a szerző foglalkozik Lázár személyének meglehetősen összekuszált kérdésével. Mindenekelőtt leszámol két alaptalan, de általánosan elterjedt felfogással: megállapítja, hogy Lázár nem volt egyházi személy, és nem rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Tisztázza, hogy a „deák”, ill. „titkár” megnevezés a késő reneszánsz idején a képzett, de nem feltétlenül egyetemet végzett, „hozzáértő világi embert” jelentett, aki egyes szakfeladatokban (pl.: jogi és birtokügyek stb.) eljárhatott. Ezt számos egykorú oklevél alátámasztja. A korabeli középfokú iskolázottság ehhez megadta az alapot. Ha Lázárnak egyházi vagy egyetemi rangja lett volna, ezt nevének említésénél bizonyára feltüntetik (Legalább is az őt ismerő Jakob Ziegler.) A továbbiakban azt is megállapítja, hogy Lázár magyar ember volt. Végül rámutat arra a lehetőségre – amelyet azonban teljes bizonyossággal nem állít –, hogy a térkép készítője egy bizonyos Tinódy Lázár „deák” is lehetett, aki más tevékenységéről Perényi Imre nádornak tett jelentést 1517-ben. Ugyan csak új szempontokat vet fel a térkép készítését taglaló részben. Különösen jelentős az a felismerés, hogy Lázár működése idején már igen elterjedtek voltak a napórák, amelyeknek szerkesztése megkívánta a földrajzi szélességnek legalább fok pontosságú ismeretét. Továbbá ekkoriban jelennek meg az iránytűvel ellátott hordozható napórák is, és ezek iránymeghatározó eszközként szolgálhattak. A térképi ábrázolás, a feltételezett mérési lehetőség és a helységek elhelyezése, száma együttesen azt a nézetet sugallják, hogy Lázár a térképet terepi felvétel alapján készítette. Lehetségesnek látszik, hogy a helyszíni felvételeket egy (ösztönösen kialakított) polárkoordináta térképezési módszerrel dolgozta fe. (pp. 57–102.) Mindemellett azonban úgy vélem, hogy a szerző nagyobb figyelmet szentelhetett volna az „itinerárium” típusú – útvonalak hosszúságán és irányán alapuló – szerkesztési módnak is. Ilyen jellegű felmérésre e korból több példa és a hozzá szükséges eszköz is fennmaradt. Elengedhetetlen, hogy ne szóljon a térkép közreadásában szerepet játszó Johannes Cuspinianus (Spießheimer), Georg Tannstetter, valamint a nyomtató Petrus Apianus (Bienewitz) munkásságáról. Eléggé maggyőzően bizonyítja, hogy a jelenlegi, égtájak szerint kb. 45 fokos elforgatás Tannstettertől ered, annak érdekében, hogy álló téglalap formátumban, a címet és a címert a térképkereten belül jelenítse meg. Nagyon figyelemre méltó, hogy megállapítása szerint Apianus a Lázártérképnél alkalmazott először a térképnyomtatást megújító eljárást, a sztereotipiát. Apianus munkássága már csak ezért is több teret érdemelt volna, mivel gyakorló kozmográfusként és műszertervezőként szerepe lehetett a mai forma kialakításában. Indokoltan részletes a Tabula Hungariae… újabb kiadásainak és az ezek felhasználásával készült térképek bemutatása. (pp. 118–162.) A történeti földrajz és a nyelvtörténet kutatói számára értékes forrást jelenthet a helynevek elemzése és felsorolása. A munkát egy terjedelmes, enciklopédikus rész zárja le, amely címszavakban tartalmazza Lázár térképészetben jelentős kortársainak adatait, továbbá a személynevek adattára (a könyvben előforduló személyek életrajzi lexikonja), ill. a legfontosabb fogalmak lexikális adattára (beleértve a könyvben található történelmi, műszaki, kartográfiai és természettudományi alapfogalmakat). A könyvet a kimondottan Lázárról, ill. térképéről közölt 77 tanulmány bibliográfiája zárja. A ténylegesen feldolgozott értekezések, cikkek, könyvek száma – a jegyzetek utalása alapján – ennél sokkal tekintélyesebb. Ami a nyomtatott kiadásban már nem kaphatott helyet, az a könyvhöz mellékelt DVD-n található: táblázatok, térképrészletek, helynévfelsorolások és elemzések. Dr. Plihál Katalin munkája a magyar térképtörténet-írás régi adósságát törleszti. Nem csak a Lázár-térkép sokirányú tanulmányozása jelentős, hanem további vizsgálódásokra is ösztönöz, és ehhez forrásmunkákat is felsorol. Nagy értéke, hogy módszertani minta is lehet: hogyan kell és szükséges az elmúlt századok kartográfiai alkotásait több féle szempontot egyesítve feldolgozni. Aki a XVIII. sz. előtti térképműveket kívánja tanulmányozni, sokat tanulhat e munka módszereiből. A kötet kiállítása a Kossuth kiadó munkája, méltó az Országos Széchényi Könyvtár tekintélyéhez. Az illusztrációk jó minőségűek, a fotómásolatok (Karasz Lajos munkái) világosak és a képek jó tanulmányozását teszik lehetővé.

Bartha Lajos ny. könyvtáros, a Royal Geographical Society örökös tagja, a Magyar Csillagászati Egyesület tiszteletbeli tagja.

Megemlékezés

100 éve született Csatkai Dénes kandidátus, aranydiplomás mérnök

„Nagy veszteség érte a magyar földmérők társadalmát”, – írta róla nekrológjában Raum Frigyes, majd így folytatta – „olyan közismert és köztiszteletben álló ember távozott el, aki az elmúlt évtizedekben a magyar geodézia fejlesztésében jelentős szerepet vállalt, és akinek kezdeményezései sok tekintetben eldöntötték a fejlődés irányát.” [1] Csatkai Dénes 100 évvel ezelőtt, 1913. augusztus 6-án született Budapesten. Zenekedvelő, középosztálybeli családból származott, apja ügyvéd volt. Már 6 éves korában jól zongorázott, és iskolás korában verseket zenésített meg. Elemi iskolai tanulmányai után (1923) szülei beíratták a budai Szent Imre római katolikus gimnáziumba, ahol 1931-ben jeles eredménnyel érettségizett. Hogy a zenei érdeklődés ellenére hogyan került a műszaki pályára, erről ő maga így nyilatkozott: „ A későbbi évek során szüleimnek az a véleménye alakult ki, hogy bár jó zenei tehetséggel rendelkezem, mégis célszerűbb, hogy ha … a műszaki pályát választom és a zene kísérő motívuma lesz életemnek.” [1] Így került Csatkai a M. Kir. József Nádor Műegyetem általános mérnöki szakára, ahol 1936-ban oklevelet szerzett. [6] Csatkai Dénes – bár Oltay profeszszor marasztalta a tanszéken – inkább a gyakorlati életet választotta. „A geodéziát a Műegyetemen nem kedveltem túlságosan, mert úgy ítéltem meg, hogy a tanszék légköre túlságosan szigorú és rideg, talán precízkedőnek is nevezhetném. … Látnom kellett azonban később, hogy a földméréstannak milyen nagy szerepe van egyéb témakörökben is, (pl. út-, vasút-, híd-, vízépítés stb.) és ezen közben jobban megismerkedtem a geodéziával, és meg is szerettem azt” – emlékezett Csatkai fiatal éveiről. [1] Csatkai Dénes – mivel nem kapott állást¹ – 1936 őszén katonai szolgálatra jelentkezett. Az alaki kiképzés után beosztották a 101. sz. vasútépítő ezredhez, ahol biztosított volt a szállás, teljes ellátás és a zsold. Itt kitűző és művezető mérnöki munkát végzett, ahol jól tudta alkalmazni földmérő szakképesítését. 1939-ben, mint tiszthelyettes szerelt le. [6] Ezután pályázat útján díjazott állami alkalmazást nyert el a Vízügyi Szolgálatnál. A keszthelyi székhelyű Kis-balatoni Vízrendező Társulat alkalmazta. Itt ismerkedett meg közelebbről a szabatos szintezéssel. [1] Csatkai Dénes a II. Világháború után (1945) bekapcsolódott a földreform munkáiba. Akkori munkahelyén, Keszthelyen és környékén végzett földkiosztásokat. Erről így emlékezett meg: „Hamarosan (1946-ban) a Vas vár megyei Földhivatal műszaki osztályának vezetését bízták rám. Ebben a minőségben (1949-ig) már a legszorosabb kapcsolatban álltam a geodéziai munkákkal… Nagyon sokat köszönhetek a Szombathelyi Földmérési és Földnyilvántartási Felügyelőség akkori vezetőjének, a felejthetetlenül kedves Horváth Pista bátyámnak, akitől nagyon sokat tanultam, és egyike volt azoknak, akik igazán megszerettették velem a geodéziát.” [1] [6] Csatkai Dénes 1950-ben – mint felsőrendű szintező – a Háromszögelő Hivatalba került, melyet 1951-ben beolvasztottak az Országos Földméréstani Intézetbe. 1952-ben a teljes felsőgeodéziai osztályt az akkor létesített Geodéziai és Kartográfiai Intézetbe helyezték át. 1954-ben újabb átszervezéssel létrehozták a Budapesti Geodéziai és. Térképészeti Vállalatot (BGTV), ahová átkerült az országos háromszögelés szervezete is. Csatkai 20 éven keresztül, nyugállományba vonulásáig, ennek a vállalatnak állt a szolgálatában. [7] Csatkai Dénes a BGTV-nél először a Geodéziai Osztályra került. 1954 és 1958 között az országos felsőrendű háromszögelési munkákban vett részt. Az osztályt ekkor atyai barátja,

1 A 30-as évek nehéz gazdasági helyzetében sok fiatal diplomás „díjazás nélkül”, mint gyakornok dolgozott (pl. cselédkönyves orvos, ügyvédbojtár, segédmérnök). Tették ezt annak reményében, hogy üresedés esetén megkapják díjnoki kinevezésüket. Addig a megélhetést a szülőknek kellett biztosítani

Horváth István vezette. 1959-ben Bence Tivadar vette át az osztály vezetését és Csatkaira bízta a felsőrendű szintezési csoport irányítását. 1962-ben az akkor létrehozott Tudományos Kutatási, Fejlesztési Osztály vezetőjévé nevezték ki. Ennek az osztálynak a feladatául írták elő többek között, hogy foglalkozzon az akkor már megjelent fizikai távmérők megbízhatóságának vizsgálatával. Csatkai erről így emlékezik: „Farnady Pál konstruktőrrel (Finommechanikai Vállalat) szorosan együttműködve kezdtük el a magyar gyártmányú tellurométerek (GET B1, GET B2) vizsgálatát… A hatvanas évek közepén az elektrooptikai távmérők kezdtek tért hódítani, amelyekkel – pontosság szempontjából – a mikrohullámú távmérők egyetlen típusa sem tudta felvenni a versenyt.” [1] A BGTV az elsők között állította termelésbe 1965-ben az AGA 6 típusú Geodimétert. „Hamarosan rájöttünk, hogy ez a távmérő kiválóan alkalmas a negyedrendű országos alappontsűrítő hálózat kifejlesztésére, … és valóban óriási az a fejlődés, amely az utóbbi években az elektrooptikai távmérők fejlesztésében megnyilvánult.” írta 1975-ben. [1] Természetesen a BGTV Tudományos Kutatási, Fejlesztési Osztálya – Csatkai Dénes vezetésével – nem csak távméréssel (ami akkoriban kulcskérdés volt), de más fontos földmérési kérdéssel is foglalkozott. Így például a sztereo-fotogrammetria alkalmazásával a nagyméretarányú felmérésben, vagy a kéregmozgási vizsgálatokkal, illetve a mérési adatok automatizált feldolgozásával. [2] 1965-ben megindult a „Geodéziai automatizálás” szakmérnöki oktatás a Műegyetemen. Ezen Csatkai – mint meghívott oktató – évekig adta elő az általa megírt jegyzet alapján az „Elektromos távmérő műszerek” című tantárgyat. [5] Az oktatás 2 éves volt, és a hallgatók – sikeres államvizsgát követően – doktori vizsgák letétele után egyetemi doktori címre aspirálhattak. Csatkai Dénes több ízben részesült munkásságának elismeréseként különböző kitüntetésekben. Első között kapta meg a Fasching Antal díjat, majd 1972-ben a Lázár-deák emlékérmet, valamint a Térképészet Kiváló Dolgozója kitüntetést, és számos alkalommal a Kiváló Dolgozó elismerést. Nyugállományba vonulásakor (1973) megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Csatkai – mint műszaki tanácsadó – ezután is szoros kapcsolatot tartott a BGTV-vel. 70 éves korában (1983) nyilvános vitában védte meg kandidátusi értekezését. 1986-ban, 50 éves munkásságát a Budapesti Műszaki Egyetem aranyoklevéllel ismerte el. Élete utolsó évtizedében idős emberek gondozásával kapcsolatos, fontos karitatív tevékenységet végzett a budai Szent Imre egyházközség gyülekezeti tagjai körében. Életének 81. évében, 1994 karácsonyának másnapján, váratlanul távozott el az élők sorából. A Farkasréti temetőben 1995. január 10-én kisérték utolsó útjára családja, barátai, volt munkatársai és gyülekezeti testvérei. Raum Frigyes a következő szavakkal fejezte be nekrológját: „…élete utolsó évében megérhette a Próbaidőt, uram köszönöm című dalának sikeres bemutatását. Anélkül, hogy sorsát előre látta volna, lelkületére annyira jellemzően, ezt a dalt búcsúnak is tekinthettük.” [2]

Dr. Székely Domokos

Felhasznált irodalom/References

1 Székely András: Beszélgetés Csatkai Dénessel (Geodinform 1976)

2 Raum Frigyes: Elhunyt Csatkai Dénes (Nekrológ) (GK 1995/1)

3 Raum Frigyes: Fasching emlékérem (GK 1969/3)

4 Raum Frigyes: Lázár-deák emlékérem átadása (GK 1972/6)

5 Raum Frigyes: Tudományos minősítések (1983/5)

6 Raum Frigyes: Magyar Földmérők életrajzi adatai (Kiadta a Geodézia Rt. 1996)

7 Lukács Tibor: Magyar Földmérők Arcképcsarnoka III. kötet (Kiadta a FÖMI 2001)

8 Csatkai Dénes: Elektromos távmérő műszerek I., II., III. kötet (Tankönyvkiadó 1966–1972)

9 Csatkai Dénes: Geodiméter mérések Magyarországon (GK 1967/6)

10 Csatkai Dénes: Elektromos távmérési kutatások (GK 1969/2)