Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Geodézia és Kartográfia Tartalomjegyzék 2016.

2016 / 3-4 68. ÉVFOLYAM

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

 

Tartalom

 

Dr.Varga Márk: A 2015. év margójára ----- 4

Dr. Busics György – Pál Meliton – Tóth Sándor: Az egykori királyi hosszegység meghatározása két megmaradt középkori templom méretei alapján ----- 7

Barton Gábor: INSPIRE-kompatibilis metaadat-szerkesztő alkalmazások ----- 20

⃰     ⃰     ⃰     ⃰     ⃰     ⃰     ⃰

Györffy István balkáni és törökországi néprajzi térképezése ----- 20

50 év a GEODÉZIA szolgálatában ----- 21

A Katonai Térképészet Napja ----- 24

Európai Földmérők és Geoinformatikusok Napja 2016 ----- 25

Személyi hírek ----- 26

Kitüntetések március 15-én ----- 27

Fejezetek a Magyar Optikai Művek és utódai történetéből 1876–2015  ----- 28

Nekrológ: Somló József  ----- 30

⃰     ⃰     ⃰     ⃰     ⃰     ⃰     ⃰

Content

Remarks in the Margin of the Year 2015 (Dr.Varga Márk) ----- 4

Determination of Ancient Length Unit of Measurement by the Sizes of Churches from Medieval Ages (György Busics Dr. – Meliton Pál – Sándor Tóth)  ----- 7

Comparison of INSPIRE Compliant Metadata Editor Applications (Gábor Barton)   -----  12

 

⃰     ⃰     ⃰     ⃰     ⃰     ⃰     ⃰

 

István Györffy’s Ethnic Mapping of the Balkans and Turkey -----  20

50 Years Serving for Geodesy   -----   21

The Day of Military Mapping  -----   24

The Day of European Surveyors and Geoinformatics  -----  25

Personal News    -----  26

Awards on 15th of March  -----  27

Chapters from the History of Hungarian Optical Works and their Successors   -----  28

Obituary: József Somló    -----   30

 

 

A 2015. év margójára

Dr. Varga Márk

A Földművelésügyi Minisztérium Földügyi Főosztályának 2015-ös évről készített számvetését nem is kezdhetem mással, mint annak a már sokszor ismételt ténynek a rögzítésével, hogy ismét egy mindenféle szempontból eseménydús, küzdelmes évet hagytunk magunk mögött. Az év folyamán végbement változások érintették mind a földügyi igazgatás szervezeti felépítését, mind a különböző szakterületein tevékenykedők munkájának fundamentumát adó jogszabályokat: a törvényeket éppúgy, mint azok végrehajtási rendeleteit. Tekintettel e rendszerszintű módosítások nagyságrendjére és gyakoriságára, köszönet illeti a jól felkészült, és a szakmaiság magas fokán álló, alkalmazkodni képes, és kész munkatársak elhivatott, áldozatos munkáját, amellyel elősegítették, hogy ezen intézkedésekkel elérhetőek legyenek a megalkotásukkor kitűzött és megvalósítani szándékozott célok.

Remarks in the Margin of the Year 2015

Dr.Varga Márk

An evaluation of the last year’s works at Department of Land Adminiatration nt he Ministry of Agriculture by the chief of the department.

 

Dr. Varga Márk

mb. főosztályvezető

Földművelésügyi Minisztérium

Földügyi Főosztály

 

 

Az egykori hosszegység meghatározása két megmaradt középkori templom méretei alapján

Dr. Busics György – Pál Meliton – Tóth Sándor

Két, a középkorból épségben fennmaradt templom szabatos alaprajzi felmérését végeztük el: a székesfehérvári Szent Anna kápolnáét lézerszkennerrel, a kallósdi körtemplomét mérőállomással. A méretek számításánál is szabatos eljárásokra törekedtünk, a körök középpontját és sugarát például kiegyenlítéssel határoztuk meg. Elkészítettük a két épület alaprajzát, királyi láb egységben megadva a méreteket. Ezt arra használtuk fel, hogy visszaszámoljuk, milyen hosszúságú lehetett az egykori hossz-egység, a királyi láb. Mindkét épület esetében azt kaptuk, hogy a láb 31,8 centiméter hosszú. A királyi öl méterbeli értéke így 3,18 méternek felelne meg, ami 6 cm-rel hosszabb, a hivatalosnak elfogadott váltószámnál. További alkalmas épületek vizsgálata segíthetné ennek a feltételezésnek a megerősítését.

 

Determination of Ancient Length Unit of Measurement by the Sizes of Churches from Medieval Ages

György Busics Dr. – Meliton Pál – Sándor Tóth

We measured two intact churches from medieval ages. One of them was the St. Ann chapel in Székesfehérvár, its model was done by laser scanning. The other building was the Kallósd rotunda its precise detail survey was done by total station. The sizes of these building we get by precise methods for example the radius of circle with adjustment. We redraw the floor map of these buildings but the sizing sizing was done in ancient length unit, in Hungarian royal feets. The floor map was used to recalculate the size of royal foot in meter. We get 31.8 centimetres for royal foot from both buildings. It means that the Hungarian royal fathom (10 feets) size is 3.18 meter instead of the “official” 3.126 meter size.  If we find and measure another suitable buildings, our supposition and the exchange numbers would be more confirmed.

Dr. Busics György

egyetemi docens ( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. )

Páli Meliton

földmérő és földrendező mérnök ( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. )

Tóth Sándor

egyetemi hallgató ( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. )

Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinformatikai Intézet

 

INSPIRE-kompatibilis metaadat-szerkesztő alkalmazások

Barton Gábor

Az INSPIRE irányelvben fontos szerepet játszanak a térinformatikai adatkészletek és szolgáltatások felfedezhetőségét biztosító metaadatokkal kapcsolatos szabályozások. Ezen szabályok betartásával biztosítható az INSPIRE tagországok térinformatikai adatmegosztási követelményeinek való megfelelés, ami nagyban elősegíti az egyes intézmények, országok adatainak lehető legszélesebb felhasználását.

A cikkben áttekintést adok a legnépszerűbb nyílt forráskódú metaadat szerkesztő alkalmazásokról, amelyek képesek INSPIRE kompatibilis XML állományok előállítására. A legtöbb ilyen szoftverben találunk valamilyen beépített adatbázist, vagy éppen OGC szabványos katalógus-szolgáltatást is, ám ezekre nem feltétlenül van szükség, ha meg akarunk felelni az INSPIRE elvárásainak. Ezért (egyebek mellett) a cikk második felében bemutatok egy saját fejlesztésű online szerkesztőt is. Ennek kialakításakor elsősorban a felhasználó felület könnyű megtanulhatóságára helyeztem a hangsúlyt, valamint a minél részletesebb súgó tartalomra és az ellenőrzési, ill. hibajavítási lehetőségek kényelmesebbé tételére.

 

Comparison of INSPIRE Compliant Metadata Editor Applications

Gábor Barton

The regulations regarding geospatial discovery services (i.e. metadata documents and catalogues) play an important role in the INSPIRE directive. These rules ensure that the member states can publish the descriptive information about their GIS (and other) public data in a way so that other organisations, countries can also identify their usability. Complying with these standards will enable data publishers the maximum possible dissemination of their datasets and service allowing more informed decisions in the end.

The paper gives a brief overview of the most widely used Open Source metadata editing applications available today which can produce INSPIRE compliant XML documents. Most such packages also contain some kind of database or even an OGC standard metadata catalogue service, but these are not essential if the main goal for the organisation to comply with INSPIRE regulations. That is why (among other reasons detailed in the paper) I also demonstrate an online editor as well, which I developed while working on delivering INSPIRE solutions for Scottish Natural Heritage. During development, my main objective was to create a user interface that is easy to learn and navigate, provide as much Help content as possible and to enable the quickest and most straightforward correction of validation errors.

Barton Gábor

geográfus – geoinformatikus

Scottish Natural Heritage, Inverness, Scotland

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

Tudomány – politika – térkép

Györffy István balkáni és törökországi néprajzi térképezése

 

Az osztrák–magyar közös hadügyminisztérium 1918-ban a magyar kormánnyal egyetértve elhatározta, hogy katonai szolgálatot teljesítő szakemberekből tudományos expedíciót szervez Kis-Ázsia északi partvidékeinek alaposabb megismerésére a gazdaságföldrajzi lehetőségek tanulmányozására. Az elért eredmények egy későbbi magyar-török gazdasági kapcsolatnak lettek volna az alapjai. Az expedíció létrejötte Teleki Pál érdeme, ő választotta ki az expedíció tagjait is.

Az öttagú expedíció vezetésére a tíz nyelvet beszélő Lenárd Jenő (1878–1924) tartalékos vezérkari százados kapott megbízást. (A német származású filozófus, orientalista, főleg a buddhizmussal foglalkozó író Eugen Isak Levy a Lenárd Jenő nevet 1909-ben, az evangélikus hitre való áttérésekor vette fel.) Az expedíció tagja volt Vidéky Emil, Széchényi Rudolf, László Gábor és Györffy István. A feltáró munkából Lenárd Jenő és Széchényi Rudolf a gazdasági, Vidéky Emil a műszaki, László Gábor a geológiai adatgyűjtést, a törökül jól beszélő Györffy István pedig a néprajzi felvételt vállalta.

*

Györffy István (1884–1939), a 20. századi magyar néprajz meghatározó személyisége, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott kezdte, majd 1905 szeptemberétől a budapesti egyetemen tanult. Egykori karcagi középiskolai tanára, Bátky Zsigmond igazgató  támogatásával 1906-tól a Néprajzi Múzeum kisegítő gyakornoka lett. Néprajzi múzeumi munkája mellett, miniszteri megbízásból, gondozta a Kereskedelmi Akadémia Keleti Múzeumának anyagát is. Ez a megbízás lehetőséget teremtett arra, hogy minden évben részt vegyen az Akadémia balkáni és törökországi tanulmányútjain. Megfigyeléseit 1916-ban a Földrajzi Közleményekben tette közzé.[1] Magyarország régi balkáni birtokairól írott tanulmánya a horvát, dalmát, bosnyák, szerb és bolgár népességű terület történeti földrajzi és az etnikai sajátosságait elemzi. Különösen nagy jelentőségű az az etnikai térkép, amelyet a Dobrudzsáról írt tanulmánya mellékleteként közölt.[2] „Sem Györffyt megelőzően, sem őt követően nem készült ilyen pontos felmérés a sokat vitatott és jobb sorsra érdemes területről” – írja Bartha Júlia jeles kutató.[3]

Györffy terepi térképező módszere úttörő volt a néprajzi vizsgálatokban, de a módszer nem terjedt el a hazai kutatók körében.[4] (Az 1910-es évek derekán a moldvai csángók között végzett adatfelmérést.[5] Kutató útjának eredménye: „A moldvai csángók néprajzi térképe”, amely kilencfokozatú skálán tíz-tíz százalékos lépcsőkben tünteti fel a falvakban a csángók arányát. Györffy műve az I. világháborút lezáró béketárgyalásokra kiadott térképek között is szerepelt.) Jóllehet azt, hogy a térkép milyen nagy segítséget adhat az etnikai kapcsolatokat kutatóknak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy napjainkban sorra jelennek meg munkák, amelyek térképes adatfelvétellel szorgalmazzák a népesség etnikai összetételének területi vizsgálatát.

*

Az expedíció, tizenhat ember, harminckét ló, két szekér szeptember 21-én indult el a hajdárpasai táborból (ez Isztambul Kis-Ázsiában fekvő kerülete), és november 7-én tért oda vissza. A térképezett út állomásai és fontosabb pihenőhelyei: Szkutari, Bulgurli, Ömerlü, Hedzsizlü, Sile, Kurudzsuköj, Tekke, Gökszu, Cselebiköy, Kanda, Kara-Csalli, Hadzsilar Iszkaleszi, Szakaria torkolata, Kataszu, Melen, Akcse Sehir, Akkaja, Alapli, Csölkmecsiler, Kurdlar, Eregli. Itt Vidéky és Széchényi a málhák nagy részével és a megbetegedett legényekkel hajóra szállt, míg Györffy, a vérhasból lábadozó Lenárd és László pedig újra Alaplit érintve, Jenijer, Bekcsi, Muhadzsirköj, Hendok, Adabazár, Hadzsi Ibrahim Csiftligi, Hereke, Böjük-Dere, Hajdárpasa útvonalon tért vissza.[1]

Az ötven napig tartó expedíció nagy nehézségek árán is küldetésének csak töredékét teljesíthette. A háborús nehézségek folytán kénytelenek voltak a munkát feladni. Az angol– török fegyverszünet megkötése után az expedíció tagjait internálták, és csak 1919 januárjában térhettek haza. Az anyagnak csak töredékét tudták elhozni. A gyűjtött anyag nagy részét abban a reményben helyezték el Isztambulban, hogy a háború utáni békekötéskor hazahozzák. Györffy teljes részletességű, minden településre kiterjedő térképvázlatai, jegyzőkönyvei, rajzai és fényképfelvételeinek zöme azonban ma is valamelyik katonai levéltárban lapul. Nagy tett lenne ezeket megtalálni!

„Expedíciónk eredményeiről csak akkor számolhatunk be részletesebben, ha a gyűjtött anyagot Konstantinápolyból haza hozhatjuk. Etnográfiai gyűjtésemről szólva sikerült Kis-Ázsia észak-bithyniai részének néprajzi térképét megszerkesztenem egészen Eregli és Bolu vonaláig, mintegy 12.500 km² területről. E térképemet két példányban készítvén el, egyiknek hazahozatalát megkockáztattam, ami sikerült” – írta Györffy István.[6] Térképének jelentőségét 1919. február 28-án kelt jelentésében így méltatta, „értékesnek tartom… néprajzi térképfelvételemet, melyről nem hiányzik egyetlen község sem. Ez a terület a népesség tekintetében idáig terra incognita volt… Különös súlyt fektettem arra, hogy az egyes nemzetiségek beköltözésének idejét, okait kikutassam. Térképemen 20 különböző nép és nemzetiség van jelezve.” Kéziratos úti jelentésében írja, hogy „a Szakaria folyó alsó vidéke néprajzi szempontból nagyon tarka terület. Főleg abházok, cserkeszek, lázok, Ruméliából, Trapezunt vidékéről és Georgiából bevándorolt törökök, továbbá görögök lakják.”[7]

 

A 47 féle tájegyüttesről, etnikai és vallási csoportról szóló munka nagy segítséget jelent a törökországi kultúra megértéséhez. A kb. 1: 200000 méretarányú kéziratos néprajzi térkép megszerkesztésével Györffy István megelőzte korát. (A kéziratos térkép 2001-ben publikált digitális fakszimile változata az ELTE Térképtudományi Tanszékén készült.)[8] E térséget jellemző etnikai és vallási csoportokról újabb leírás és térkép csak hetven évvel később, 1989-ben jelent meg.[9]

Klinghammer István

az MTA rendes tagja

Hivatkozott irodalom:

[1] Györffy István: Magyarország régi balkáni birtokai. Földrajzi Közlemények, 1916. XLIV. Kötet, I. füzet, 19 – 37 o.

[2] Györffy István: Dobrudzsa. Földrajzi Közlemények, 1916. XLIV. kötet, VII. füzet, 390– 405 o. + 1 térkép

[3] Bartha Júlia: A keletkutató Györffy István. 1999. Karcag

[4] Györffy János: A térképek Györffy István munkásságában. 2015. Szolnok. In: A Jászkunság tudósai 2. 87– 94 o.

[5] Györffy István: Moldva. Földrajzi Közlemények, 1916. XLIV. kötet, IX. füzet, 479–503 o. + 1 térkép

[6] Györffy István: A Lenárd-féle kis-ázsiai expedíció. Körősi Csoma Archívum. A Kőrösi Csoma Társaság folyóirata (szerk. Németh Gyula) I. kötet. 1921-1925. 310–322 o.

[7] Paládi-Kovács Attila: Györffy István Dobrudzsa és Kis-Ázsia magyar kutatója. 2015. Szolnok. In: A Jászkunság tudósai 2. 73–79 o.

[8] Györffy István írásai a balkánról és Törökországról a szerző saját fotográfiáival. Terebess Kiadó, 2001. (Terebess, Ázsia, E-Tár)

[9] Peter Alford Andrews: Ethnic Group in the Republic of Turkey. With the Assistance of R. Lenninghaus. Beiheft Nr. B 60, Tübinger Atlas des Vorderen Orients. Wiesbaden, 1989. 659

 

 

 

50 év a GEODÉZIA (BGTV) szolgálatában

50 év geodéziai eszközeivel

Visszatekintésemet szeretném ajánlani a velem egyívású, vagy még nálam is idősebb szakmabelieknek azért, hogy egy kicsit ők is nosztalgiázzanak, a fiatal munkatársaimnak pedig azért ajánlom, hogy bátorítást adjak az előttük álló küzdelmes évekre. Küzdelmes volt számomra is az elmúlt 50 év, de ugyanakkor – így visszatekintve – eredményes és örömteli is.

Kezdjük az elmúlt időszak egyes állomásaival, betöltött szerepemmel a cégünknél, munkáimmal és azok eszközeivel! 1966. április 13-án léptem be a BGTV 2. osztályára, a budapesti Anker köz 1-be. A hely és a főnökök nem voltak ismeretlenek számomra, mivel egyetemi nyári gyakorlaton már voltam a 2. osztályon, Zsámboki Sándor „szárnyai alatt”. Ekkor is szívesen fogadott, és rögtön beosztott Finta Árpád brigádjába, akikkel kiköltöztünk vidékre, az Adony‑Ercsi gázvezeték mérésére. Igazi „mezei” geodéziai feladat volt, az alappontsűrítéstől a nyomvonal kitűzésen át a lefektetett gázvezeték beméréséig. Emlékezetem szerint MOM-teodolittal és mérőszalaggal mértünk, de igazából én csak az éppen kiadott részfeladatokat végeztem. Arra viszont jól emlékszem, hogy heti hat napot dolgoztunk, reggel 7 órától sötétedésig, de a teljesítmény elszámolás miatt megérte. És hát a kiküldetési pénzből a napi étkezés mellett, még az esti 1-1 korsó sörre is tellett belőle. 1966. szeptember 1-től a Kovács Béla vezette 2. osztály indította el a Százhalombattai Olajfinomító geodéziai munkáit. Engem rögvest beosztottak az akkor induló 4 fős brigádba. Soha nem felejtem el, hogy amikor első nap kimentünk az olajfinomító gyárterületére, az erős szagtól majdnem rosszul lettem. A brigádvezetőnk Tóth Laci bácsi – aki olyan volt, mint egy huszár őrmester – azt mondta: „Öcsi, ezeket a szagokat úgy meg fogod szokni, hogy a végén már hiányozni fog”. Igaza lett, mert majd nyolc évet dolgoztam Battán, és amikor eljöttem onnan, hiányzott az „aromás illat”. De nemcsak a helyet, hanem az igen precíz ipari geodéziai munkát is megszerettem, a mérnökgeodézia minden vállfaját megismertem és végeztem. Feladataink ortogonális ill. poláris bemérések és kitűzések voltak, többnyire meglévő alapponthálózatról. Ehhez először Szepessy-tachimétert, majd „kitüntetésképpen” MOM TeC1 teodolitot, valamint duplex szögprizmát, kitűzőrudakkal és mérőszalaggal használtunk. A számításokat Brunsviga ill. Triumphator asztali számológépeken végeztük, a térképezéshez Majzik-háromszögpárt használtunk. A precíz munka roppant időigényes volt, de ekkor már a napi nyolc órába többnyire belefért, viszont télen-nyáron, esőben-hóban, terepre is kellett menni. Laci bácsi megkövetelte a fegyelmet és a pontos munkavégzést, ugyanakkor nagyon emberséges volt, és kedvezményeket is adott, például én vehettem fel a figuránsokat, akik természetesen csinos, fiatal lányok voltak. Így aztán jobb kedvvel dolgoztunk. 1974-ben a sorsom más irányba terelt, ezért eljöttem Battáról, és egyévi budapesti szanálási – lakótelepelőkészítési – munkák után, 1975-ben a BGTV Szombathelyi Irodájába kértem áthelyezésemet. A fő ok az volt, hogy Szombathelyre nősültem. Győri János akkori főosztályvezetőm nagyon támogatott, és azzal bíztatott, hogy ha megszokom a helyet, és az ottani kollegák is elfogadnak, akkor egy év elteltével kinevez irodavezetőnek. Az akkor 5 fős csapat szinte kizárólag kataszteri munkákon dolgozott, így én is azokba kapcsolódtam be. Először furcsa volt az addig végzett mérnökgeodéziai munkák után, a szemléletében teljesen más kataszteri munkát, pl. térképfelújítást végezni, de szerencsére az ottani kollegák, Vadász István vezérletével, mindenben segítettek, vagyis „befogadtak”. A mérésekhez legtöbbször elegendő volt a szögprizma, a kitűzőrudak és egy 50 m-es mérőszalag, néha kellett ugyan „pontsűríteni”, de akkor már használtunk Wild Di-10 elektrooptikai távmérőt is, amely jelentősen meggyorsította a munkánkat. A térképezést továbbra is, főleg Majzik-háromszögpárral és szögfelrakóval végeztük, a területszámításhoz ott ismertem meg a „hárfát”, és a különféle planimétereket. A „betörés” sikeres volt, 1976 februárjában kineveztek csoportvezetőnek. Soproni főnökömmel, Gellai Istvánnal is jól tudtunk együttműködni, szabad kezet adott elképzeléseim megvalósításához, mely alapján kiterjesztettem az iroda tevékenységét a kataszteri munkák mellett az ipari geodéziai feladatokra. Sikerült megrendeléseket szerezni igen sok közmű üzemi térkép, megvalósulási térkép és városi, községi közmű felmérésére. A legnagyobbat, 1978–79-ben Kőszeg város teljes közműfelmérését, mi – a Szombathelyi Iroda – végeztük el. Ehhez már több, Csanda-féle közműkutató műszert használtunk, és emellett speciális kutatási módszereket alkalmaztunk. Rengeteg munkánk volt, amihez a korábbi 5 fős létszámot húsz főre kellett felfejleszteni, így a szombathelyi iroda a vállalat legnagyobb csoportjai közé fejlődött fel.

Bár igen jól mentek a dolgok, nagyon élveztem a munkámat, és Szombathelyt is megszerettem, a sors ismét közbelépett. A 15 éves budapesti és a 4 éves szombathelyi lakásigénylésemre Budapesten ajánlottak fel önálló lakást, kedvező feltételekkel. Így, mivel a főnökeim is támogattak azzal, hogy a budapesti központban is találnak megfelelő munkát számomra, 1979 végén felköltöztem a családommal Budapestre. Győry János főosztályvezetőm ismét a „szárnyai alá vett”, rögvest kinevezett csoportvezetőnek a 2. osztályra, és azt mondta, ha ugyanolyan jól végzem a munkámat, mint Szombathelyen, akkor nemsokára osztályvezető leszek. Hát persze, hogy mindent megtettem azért, hogy a csoportom jól működjön. Itt a legváltozatosabb geodéziai munkákat végeztük, és nagy előny volt a Szombathelyen szerzett rutin, a munkaszerzésben, szerződéskötésben, és főképp a munkák irányításában. Több közmű üzemi térkép, megvalósulási térkép, útkisajátítás, telekfelosztás munkáit végeztük el, és már fejlettebb műszerekkel, mint pl. a ZEISS THEO 010/A típusú teodolit rátéttávmérővel (Di 1000). A térképezésben megjelent a WILD Ta10 rajzasztal. A dolgok itt is jól mentek, visszajövetelem óta alig több mint egy év telt el, 1981 februárjában kineveztek osztályvezetőnek. A meglepetés csak az volt, hogy nem a felmérési osztály vezetését bízták rám, hanem a fotogrammetriai osztályt. Hezitáltam is, hogy el merjem-e fogadni, mivel azon kívül, hogy az egyetemi diplomamunkámat Vasvár fotogrammetriai újfelmérése témában írtam, amit a gyakorlatban is irányítottam, más fotós gyakorlatom nem volt. Főnökeim – főként Gebry János igazgató – ekkor is bíztattak, hogy meg fogom oldani ezt a feladatot is. Az első időkben voltak álmatlan éjszakáim, de így utólag visszatekintve sikeres időszak volt az is, hiszen a 80-as években az egységes ingatlan-nyilvántartás bevezetéséhez elkezdtük a tömbös repüléseket. A legnagyobb a körmendi tömb volt, a maga 60 ezer hektárnyi területével. Majd a meliorációs tervezési térképekhez sztereofotós kiértékeléseket készítettünk összesen mintegy 100 ezer hektárra. A fotós pontsűrítést a Wild A-7 műszeren, a részletkiértékeléseket 3 db Wild A-8 és 4 db Zeiss metrográf sztereofotogrammetriai kiértékelő műszerrel, nemritkán három műszakban végeztük el. Az osztály létszámát ekkor 60 főre kellett felfejleszteni. Szerencsére nagyon jó szakembergárda vett körül. A helyettesemen – Elek Éván – kívül még négy csoportvezető irányította a munkákat. Aztán a fotogrammetriai és térinformatikai osztályhoz megkaptam a síkfotogrammetriai és a sokszorosító osztályt, melyeket így együtt 1993-ig vezettem. Itt is voltak érdekes feladatok, mert például készítettünk fotótérképeket Zeiss SEG-V. képtranszformátoron, vagy igen sok 1:500 ma-ú alaptérkép-nagyítást, a közmű-nyilvántartásokhoz. De működött a cég házi nyomdája is, mely ellátta az összes részlegünket a szükséges műszaki és gazdasági nyomtatványokkal. 1993-ban a digitális fotogrammetriára való áttérés miatt – az abban nagy gyakorlatú – Csáki György vette át a Térinformatikai és Fotogrammetriai Osztály irányítását. A sokszorosító majd síkfotogrammetriai részleg megszűnt, és ekkor csatlakoztam Csáki György osztályához, termelési menedzserként. 2000. január 1-jével – miután Csáki György távozott a cégtől – ismét én lettem a fotogrammetriai osztály vezetője egészen 2004. december 31-ig, ekkor a cégnél megszűnt a fotogrammetria. Ez az utolsó öt év már a fotogrammetria visszaszorulása volt, munkáink zömét térinformatikai feladatok tették ki, zömében az időközben beindult DAT-szabályzat szerinti digitális térképkészítési munkák. Ehhez nagyobb teljesítményű számítógépeket és megfelelő szoftvereket kellett beszerezni. Nagyobb feladatot a szakembergárda átképzése jelentette, aminek következtében sokan inkább eltávoztak tőlünk. Nem volt könnyű időszak, fájdalommentesen megszűnni. Az én tevékenységem 2005. január 1-től a DAT-os munkák műszaki ellenőrzésére terjedt ki. Arra kaptunk megbízást (az időközben csatlakozott Aczél Istvánnal), hogy minden leadás előtt a munkákat szoftveresen és terepi mintavételes ellenőrzéssel is vizsgáljuk meg. A DAT-os időszak befejezését követően, 2008 után még egy ideig a sajátos célú munkák műszaki ellenőrzését végeztem, – betekintő vizsgálattal – egészen 2011. február 15-ig. Ekkor 4 órás részmunkaidős beosztásba kerültem, és csak az addig is végzett, Geodézia Sportkör elnöki és Geodéziai Dolgozók Független Szakszervezete elnöki teendőket láttam el, és látom el még a mai napig is. A szakmától azonban nem szakadtam el.

Úgy gondolom, hogy már az eddigiekben felsorolt munkavégzéseim is elég sokrétűek, változatosak, de azért még egy kicsit tudom színezni a palettát.

1990 óta igazságügyi földmérési szakértői tevékenységet is végzek, zömében a bíróságok kirendelésére, az Igazságügyi Szakértői Kamara keretében.

1990-ben ingatlanközvetítői és értékbecslő szaktanfolyamot végeztem, és a Főváros Ingatlanközvetítők névjegyzéke alapján mintegy tíz évig készítettem ezirányú munkákat.

2001-ben elvégeztem az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán a műszaki ellenőrök és felelős műszaki vezetők tevékenységére jogosító továbbképzést, és eredményes vizsgát tettem. Így a Mérnök Kamarai jogosultsággal, mint kiegészítő tevékenységű egyéni vállalkozó, szabadidőmben, – családi és baráti körben – néhány új családi ház és lakásfelújítás kivitelezésében működtem közre, mint építésvezető, ill. műszaki ellenőr, kielégítve ezzel gyermekkori szenvedélyemet az építészet iránt.

Társadalmi tevékenységeim sorában megemlítem, hogy évekig voltam a cégünk lapjának, a Földmérőnek a főszerkesztője, a lakásbizottság elnöke, 1998 óta vagyok a Geodézia Sportkör elnöke, és 1999 óta a Geodéziai Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke. Cégünk kapcsolattartója vagyok az MFTTT-vel (így részt vehettem a Magyar Földmérők Arcképcsarnoka szerkesztő bizottsági munkájában) és a Mérnök Kamarával.

50 év nagy idő, óriási változások mentek végbe a szakmánkban. Amikor kezdtem a szakmát a legfontosabb felszerelésünk az 50 m-s nyeles mérőszalag, kitűzőrudak, duplex szögprizma, vázlatfüzet, ceruza, radír, jegyzőköny-nyomtatványok voltak. Most mindezt helyettesíti 1 db GPS-műszer, vagy/és 1 db totál-állomás, jobb esetben egy MMS-mérőkocsi.

Régen, volt egy 7 jegyű logaritmustáblánk, Brunsviga vagy Triumphator asztali számológépünk, Majzik-háromszögpárunk, különböző tuskihúzónk. Most mindezt megoldja egy számítógép, megfelelő szoftverekkel.

A térképszerkesztés és a tisztázati rajz készítése általában Shoellers dippa rajzlapon történt, arról készült fóliára egy másolat tussal kihúzva, majd a fóliáról szalmiákos másológéppel n darab papírmásolat. Most mindez közvetlenül a számítógépről vezérelve egy plotteren megvalósul, de sok esetben a megrendelőnek nem is kell papírmásolat, hanem elegendő a digitális állományt átküldeni, interneten keresztül.

A cégünknél a hosszú időn keresztül használt WILD Autograf és ZEISS Metrograf kiértékelő műszereket az 1960-as években hozták be Magyarországra, mint az akkor legkorszerűbbeket. Bár analóg eszközök voltak, tökéletesen megfeleltek az akkori feladatoknak. A 90-es évek elején a kiértékelő műszereket fokozatosan felszereltük digitális adatrögzítőkkel. A további feldolgozás azonban ennek ellenére elég nehézkes volt. Az áttörés 1994-ben következett be, amikor Csáki György kijárta, hogy egy SD2000 analitikus plottert szerezzen be a vállalat. Ez jelentősen megnövelte a hatékonyságot, egészen addig, amíg a fotogrammetria működött nálunk. Napjainkban már digitális légifényképező kamarákkal, 3D-s kiértékelő szoftverekkel, teljesen új technológiával dolgozik a fotogrammetria.

Szóval hatalmasat fejlődött a mi szakmánk is az elmúlt 50 év alatt.

Kétségtelen, hogy a számítástechnika bekapcsolódása a geodézia területére, többszörösére növelte a hatékonyságot. Véleményem szerint azonban sokan túlértékelik az informatika szerepét. Az igaz, hogy sok ügyes programmal sokféle ellenőrzést is el lehet végezni, de a szakmánk renoméjának, a megbízhatóságnak és a pontosságnak a megőrzése érdekében még szükségünk van a „térkép-terep azonosságra”. Ezt csak megfelelő mennyiségű terepi méréssel és helyszíni ellenőrzéssel, képzett szakemberekkel lehet megnyugtatóan elvégezni. (Persze ez csak az én saját véleményem.)

Visszatekintve a cégünknél eltöltött 50 évre, nyugodtan kijelenthetem, hogy bár igen mozgalmas és időnként nehézségekkel teli évek voltak, boldog és megelégedett vagyok, hogy még most is részese lehetek egy sikeres, családias légkörű közösségnek. Ehhez azonban kellett egy nyugodt, kiegyensúlyozott családi háttér és a még ma is rendszeres sportolás. Úgy gondolom, hogy egy pici fogaskerék vagyok abban a gépezetben, amely idén már 65. éve működteti és viszi előre a vállalatunkat, a Geodézia Zrt.-t.

 

Csabányi Lajos

Geodézia Zrt.

 

A Katonai Térképészet Napja

Február 3-án az MH Geoinformációs Szolgálat és a HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Nonprofit Kft. Szilágyi Erzsébet fasori székhelyén ünnepi állománygyűlésen emlékeztek meg a Katonai Térképészet Napjáról. Az ünnepségre meghívták a Honvédelmi Minisztérium (HM), a Honvéd Vezérkar, a Magyar Honvédség (MH), a HM-társaságok, valamint a civil térképészeti intézmények, szervezetek, oktatási intézmények, illetve az OMSZ vezetőit és képviselőit. A rendezvényt Tóth László ezredes, az MH Geoinformációs Szolgálat főnöke nyitotta meg, köszöntötte a meghívott vendégeket és a katonatérképészeket. Megkülönböztetett tisztelettel üdvözölte az elnökségben helyet foglaló Csepregi László ezredest, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat felderítő csoportfőnökét, Mucsi István ezredest, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság híradó és informatikai főnökét, dr. Holló Juditot, a Földművelésügyi Minisztérium Földügyi főosztályvezető-helyettesét, dr. Ádám József akadémikust, az MFTTT elnökét és a házigazdák képviselőit: dr. Bozsonyi Károlyt, a HM Zínyi Nkft. ügyvezetőjét és Németh Lászlót, a HM Zrínyi Nkft. térképészágazati igazgatóját.

Az ünnepség elején Péger Ádám alezredes olvasta fel a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök üdvözlő levelét, majd ezt követően Lusták Péter alezredes ünnepi beszédben emlékezett meg az önálló magyar katonai térképészet 1919. február 4-ei létrehozásáról és közel száz éves tevékenységéről, jelenlegi feladatairól.

Az állománygyűlésen kitüntetések és elismerések átadására is sor került. A Honvéd Vezérkar főnöke elöljáró parancsnoka javaslatára, eredményesen végzett szakmai munkája elismeréséül a „Katonai Térképészet Napja” alkalmából emléktárgyat adományozott Kőhegyi Zoltán őrnagynak és Molnár Gábor István zászlósnak. A Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat szolgálatfőnöke a magyar katonai térképészet érdekében kifejtett kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréséül Rédey István-emlékplakettet adományozott Kertész Zsigmond nyugállományú alezredesnek és Mester László alezredesnek, tárgyjutalmat adományozott 80. születésnapja alkalmából Mester Sándor nyugállományú ezredesnek. Ezt követően az MH GEOSZ és a HM Zrínyi Nkft. munkatársai közül huszonnyolcan vehettek át dicséretről és jutalomról szóló oklevelet.

A hivatalos részt a Honvéd Művészegyüttes képviselőjének versekből, dalokból összeállított színes műsora követte.

Az ünnepi állománygyűlést követő állófogadásra, a házigazda Tóth László ezredes meghívta a vendégeket és az elismerésben részesült kollégákat. Pohárköszöntőjében Csepregi László ezredes méltatta a katonai térképészek munkáját, és kiemelte a térképészeti termékek fontosságát a Magyar Honvédség feladatainak ellátásában. Gratulált az eddigi eredményekhez és további sikereket kívánt a katonatérképészeknek.

A beszámolót összeállította: Buga László

Fotó: Hegyes Józsefné, HM Zrínyi Nkft.

 

 

Európai Földmérők és Geoinformatikusok Napja 2016

2016. március 17-én a Földművelésügyi Minisztérium Darányi Ignác-termében már ötödik alkalommal rendezte meg a Földművelésügyi Minisztérium az MFTTT közreműködésével az Európai Földmérők és Geoinformatikusok Napja alkalmából a CLGE (Comité de Liaison des Géomètres Européen – Európai Földmérők Tanácsa) kezdeményezésére indított, évente ismétlődő konferenciát. Ez alkalommal – a CLGE javaslatára – Ruđer Josip Bošković (1711–1787) horvát polihisztor munkásságára is emlékeztünk.

 

A dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter védnöksége alatt zajló rendezvény programja a hallgatóság véleménye szerint színvonalában, az előadások témájának különlegességében kiemelkedett a konferenciasorozat korábbi eseményei közül. A szervezőbizottság szakmánk helyzetének, képességeinek bemutatására, a korszerű, előremutató technológiák, projektek ismertetésére kérték fel az előadókat. A programot a következő témakörök köré csoportosuló előadások képezték: űrtechnológia, 3D-s felmérés és modellezés, az internet szerepe, „Smart City”, pilóta nélküli repülőeszközök és digitális topográfiai térképezés.

A 200 regisztrált részvevő is csúcsnak számít a korábbi évek statisztikáihoz képest.

 

Dr. Ádám József, az MFTTT elnöke köszöntötte a hallgatóságot, és megnyitója után röviden ismertette Ruđer Josip Bošković munkásságát. A dubrovniki születésű polihisztort a horvátok mellett még két nemzet (szerb és olasz) tekinti magáénak. Szerteágazó tudományos tevékenysége kiterjedt a teológiára, fizikára, matematikára, filozófiára és költészetre. Emellett számottevő diplomáciai tevékenységet is végzett.

A tudományos ülésnap programja a következő volt:

1. Fókuszban a földmegfigyelés: Az Európai Unió és az Európai Űrügynökség Copernicus programja (Zboray Zoltán, Magyar Űrkutatási Iroda, NFM)

2. Kartográfia 2.0: térképek a XXI. században (dr. Zentai László, ELTE)

3. A GPS-től a GNSS-ig – negyedszázados a műholdas helymeghatározás hazánkban (dr. Busics György, Óbudai Egyetem)

4. Térinformatika – amit tudni kell (dr. Márkus Béla, Óbudai Egyetem)

5. 3D-s fejlesztési irányok az építésügyben (dr. Sik András, Lechner Tudásközpont)

6. Az ingatlankatasztertől az épületinformációs modellezésig (Vidovenyecz Zsolt, Mott MacDonald Magyarország Kft.)

7. Távérzékelési eredmények a FÖMI-ben (Balla Csilla, FÖMI)

8. Free Open Source (nyílt forráskódú) Térinformatika (dr. Siki Zoltán, BME)

9. A DTA-50 felújítása (dr. Mihalik József, HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft.)

10. Nagy tömegű adatok gyors kartografálása (Rostás Sándor, MH GEOSZ)

11. 3D-s geodézia, avagy a térbeli adatgyűjtés technikai és technológiai lehetőségei (Csörgits Péter, Geodézia Zrt.)

12. UAV/UAS – Alkalmazási lehetőségek a távérzékelésben (dr. Jancsó Tamás, Óbudai Egyetem)

Zboray Zoltán a Magyar Űriroda munkatársa az Európai Űrügynökség (ESA) – amelynek 2015-től Magyarország is teljes jogú tagja – nagyszabású projektjét, a GMES-t felváltó COPERNICUS programját ismertette. A Földmegfigyelés céljából folyamatosan pályára bocsátott, különböző szenzorokkal felszerelt műholdak által, közel valós időben (1-3 óra késéssel) szolgáltatott felvételek szabadon hozzáférhetőek lesznek, és a közszférában történő felhasználáson kívül, az értéknövelt szolgáltatások garantáltan biztosított alapját is képezhetik, valamint ezzel az űrtechnológia újabb szegmense épülhet be a gazdaságba.

A kartográfia, vagyis a térbeli adatok térképszerű megjelenítésével (térképek készítésével) és azok felhasználásával foglalkozó tudomány és művészet főbb irányvonalait vázolta dr. Zentai László, az ELTE tanszékvezetője és a Nemzetközi Térképészeti Társulás (International Cartographic Association, ICA) második ciklusra is megválasztott főtitkára. Bemutatta a kartográfia fejlődése szempontjából mérföldkőnek számító technikai, technológiai változásokat, a térképkészítés és -alkalmazás/-felhasználás globalizálódásának eredményeit, a jövőbe mutató trendeket.

Az űrtechnológia földmérésben alkalmazott másik ágának, a globális navigációs rendszereknek a fejlődését és a magyarországi alkalmazásának kiteljesedését követhettük nyomon dr. Busics György, az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinformatikai Intézete igazgatójának prezentációjában.

Rövid kávészünet után Iván Gyula az MFTTT főtitkárhelyettese vette át az elnöki teendőket, felkonferálta az előadót, dr. Márkus Béla professzort, aki a térinformatikai tudásbázis fejlődéstörténetét, a térinformatikai ismeretek rendszerezésének elvét, a térinformatikai tudástár létrehozását, a térinformatika oktatásában a tantárgyi követelmények kidolgozását és az oktatásban alkalmazható VirLaBoK-szoftver fejlesztését célzó projektet mutatta be. Az utóbbi az eszközök, tantervek, tantárgyak, oktatási anyagok definiálására, elemzésére, összehasonlítására nyújt dinamikus platformot a térinformatikai tudástárral együtt az oktatási intézmények, hallgatók és munkáltatók számára.

Dr. Sik András a Lechner Tudásközpont Térbeli Szolgáltatások Igazgatóságának vezetője a Térinformatikai osztály és a Térségi Tervezési osztály tevékenységéről beszélt. Az előbbi feladatait a 2D/3D-s adatintegráció, téradatelemzés, térképkészítés képezik, az utóbbiét a településtervezés & „Smart City” (okos város) és a területrendezés, vidékfejlesztés területi képezik. Képet kaptunk a jelenleg működtetett szolgáltatásokról és a fejlesztési irányokról, lehetőségekről, amelyek az építésügyi adatbázisok tartalmi és térbeli kiteljesedését célozzák meg. Víziója szerint a jövő építésügyi adatkezelése a földrajzi információs rendszerek (GIS) és az épület információs modellezésének (BIM – Building Information Modelling) integrációján fog alapulni.

Balla Csilla, a FÖMI munkatársa hagyományosan színes előadásában könnyed, közérthető módon, azonban rendkívül tartalmasan mutatta be az intézet térfotogrammetriai fejlesztéseit.

Másodszor találkoztunk a nap folyamán a BIM fogalmával Vidovenyecz Zsolt, a Mott MacDonald Magyarország Kft. munkatársának előadásában. A videóval kiegészített látványos prezentáció egy nemzetközi kooperációban, Norvégiában megépített városi gyorsvillamos-vonal tervezési és kivitelezési folyamatát mutatta be amely a legkorszerűbb 3D-s tervező szoftveres támogatásával készült..

A program csúszása miatt rövidebbé vált ebédszünet elégségesnek bizonyult a felszolgált szendvicsek és sütemények elfogyasztására, és a hasonló konferenciákhoz képest szépszámú hallgatóság ottmaradt ebéd után is a harmadik szekció előadóinak meghallgatására.

A záró szekcióban a levezető elnöki szerepet Zsilvölgyi Csaba az MFTTT alelnöke vette át. Az első előadó dr. Siki Zoltán docens, a BME tanára, a nyílt forráskódú térinformatikai szoftverek világába vezetett be minket. Bemutatta, hogy a kezdeti hiányosságok, nehézségek folyamatosan tűnnek el a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésének üzleti modelljéből, egyre megbízhatóbb és költséghatékony alapot nyújtanak a térinformatikai feladatok megoldásához, felhasználóbarát felületekkel, egyre jobb dokumentáltsággal, egyre szélesedő felhasználói körnek.

Dr. Mihalik József a HM Zrínyi Nonprofit Kft. osztályvezetője a DTA-50 felújításáról számolt be. Az 1:50 000 méretarányú topográfiai térképek digitalizálásával 1995-ben elkészült, majd 2001–2003 között részlegesen felújított adatkészlet az avultsága és adatszerkezete miatt egyre kevésbé felel meg a felhasználói igényeknek. A közepes méretarányú állami topográfiai térképészeti adatbázis korszerűsítésére tett korábbi kísérletek – a projektek hosszú átfutási ideje és ezzel összefüggésben a finanszírozási problémák miatt – elhaltak. Az újragondolt projekt az adatkészlet teljes felújítását (ortofotók és terepi ellenőrzés alapján) és szerkezetének korszerűsítését tűzte ki célul. A befejezés várható időpontja 2018.

Rostás Sándor az MH Geoinformációs Szolgálat osztályvezető-helyettese a katonai térképészet digitális térképészeti adatkészleteinek többé-kevésbé automatikus kartografálását célzó munkák eredményeit mutatta be. A térinformatikai célú adatbázisok kartográfiai (az állami topográfiai térképek érvényes jelkulcsának megfelelő) megjelenítését egyre jobban támogatják a térinformatikai szoftverek. A katonai térképészet felelősségi körébe tartozó állami topográfiai térképek nyomtatott változatai még mindig nélkülözhetetlenek a katonai felhasználók számára. A fejlesztő munka az adatbázis-építés és -karbantartás, valamint a kartografálás párhuzamos munkafolyamatait csökkenti jelentős mértékben.

A 3D-s geodézia és a téradatgyűjtés korszerű eljárásainak alkalmazásában élenjáró Geodézia Zrt. részéről a főmérnök, Csörgits Péter, ezen technológiák alkalmazását mutatta be előadásában. Ismét hallhattunk a 3D-s ingatlan-nyilvántartásról, a BIM-ről és a „Smart City”-ről, mint szakterületünkön egyre gyakrabban használt fogalmakról. A fotókból generált vagy közvetlen letapogatással létrehozott 3D-s pontfelhők korszerű, költséghatékony és megbízható alapot biztosítanak a geodéziai és térinformatikai feladatok megoldásához, különböző adatforrások ötvözését teszi lehetővé. A többéves tapasztalatuk konklúziója, hogy a pontosság és megbízhatóság érdekében nem hanyagolható el a közvetlen terepi megjelenés, az illesztőpontmérés, az ellenőrző és pótmérések és a helyszínelés.

A konferenciát záró előadásában dr. Jancsó Tamás, az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar tanára, rövid áttekintést adott a pilóta nélküli repülőeszközökről, illetve rendszerekről, azok fajtáiról, a rohamosan bővülő alkalmazási körükről és a segítségükkel nyert adatok feldolgozását támogató szoftverekről. Előadásából sajnos az is kiderült, hogy ennek a korszerű technológiának a hazai alkalmazását a jogi szabályozottság hiánya teljességgel lehetetlenné teszi.

Zárszavában Zsilvölgyi Csaba kiemelte a konferencia programjának sokszínűségét és magas színvonalát. Megköszönte az előadóknak a közreműködést, és tájékoztatta a hallgatóságot, hogy az elhangzott előadások anyagai az MFTTT honlapján rövidesen elérhetőek lesznek.

A beszámolót összeállította: Buga László

 

 

Személyi hírek

Változás történt az FM Földügyi Főosztály vezetésében. A főosztályvezetői feladatokat dr. Varga Márktól Horváth Gábor István vette át, Koós Tamás helyett a Földmérési Osztály élére főosztályvezető-helyettesként Fekete László került.

 

Horváth Gábor István az Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Karán 1987-ben üzemmérnöki, a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán 1990-ben földmérőmérnöki diplomát, majd 1992-ben mérnöktanári diplomát szerzett. 1987-ben a Bauxitkutató Vállalatnál földmérőként, majd 1990-től 1992-ig az EFE Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karán tanszéki mérnökként dolgozott. 1992-től a Pest megyei Földhivatal főtanácsosa. 2010. június 7-től az FM Földügyi és Térinformatikai Főosztály vezetője. Irányításával készült el a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény új változata. 2013. március 01-től a FÖMI Ellenőrzési Önálló Osztályának vezetője. 2016. február 18-tól ismét megbízást kapott az FM Földügyi Főosztályának vezetésére.

 

Fekete László, 1978-ban született Budapesten. 2002-ben okleveles földmérő és térinformatikai mérnöki diplomát szerezett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A diplomája megszerzése után az építőiparban helyezkedett el, vasbetonszerkezet építéséhez szükséges geodéziai és építésirányítási feladatokat teljesített. Ifjú házasokként a vidéki élet mellett döntöttek. A 2006-ban a Komáromi Körzeti Földhivatal Földmérési Osztályán ügyintézőként helyezkedett el. 2011-ben a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Földhivatalának szakfelügyelője lett, majd egy évvel később a Földmérési Osztály vezetésével bízták meg. Közreműködött az egységes joggyakorlat kialakításában és a jogszabálytervezetek véleményezésében, részt vett az új földmérési törvény egyes végrehajtási rendeletének előkészítő bizottsági munkájában. A területi államigazgatás 2015. évi integrációját követően a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Földhivatali Főosztály főosztályvezető-helyettesévé nevezték ki, ebben a beosztásában az összevont Földmérési és Földügyi Osztály vezetését látta el. 2016. január 4-ével, került a Földművelésügyi Minisztérium Földügyi Főosztályának állományába, a Földmérési Osztály élére, főosztályvezető-helyettesként.

Új, felelősség teljes beosztásában eredményes munkát kíván a GK szerkesztősége.

 

 

Kitüntetések

A Földművelésügyi Minisztérium kitüntetési ünnepségén 2016. március 16-án a FM Darányi Ignác-teremben dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából kitüntetéseket adott át.

Miniszter úr Fasching Antal-díjat adományozott

Borsay Tamás főosztályvezetőnek, Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztálya vezetőjének, a földügyi ágazatban végzett eredményes szakmai, operatív és irányító tevékenysége, valamint a szakemberek oktatása, továbbképzése terén végzett munkájáért, és

dr. Kenyeres Ambrusnak, a Földmérési és Távérzékelési Intézet Kozmikus Geodéziai Obszervatóriuma osztályvezetőjének,

magyar és nemzetközi geodéziai, geofizikai szakterületen kifejtett kiemelkedő tudományos, műszaki fejlesztési és irányító tevékenységéért.

 

Miniszter úr Életfa Emlékplakett Bronz Fokozata kitüntetést adományozott

Ádám Ferenc Károlynak, a Törökszentmiklósi Körzeti Földhivatal nyugalmazott csoportvezetőjének, ingatlanügyi hatósági területen hosszú időn át végzett, kiemelkedő munkája elismeréseként,

Gulyás Vince Józsefnek, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Megyei Földhivatala nyugalmazott információrendszer-programozójának, ingatlanügyi hatósági területen több évtizeden át végzett, lelkiismeretes munkája elismeréseként.

 

Miniszter úr Miniszteri Elismerő Oklevelet adott át:

Bárdosné Kakuk Krisztinának, Budapest Főváros Kormányhivatala XIV. kerületi Hivatala Földmérési és Földügyi Osztály földmérési ügyintézőjének, a földügyi ágazatban végzett eredményes szakmai munkája elismeréseként,

Nagyné Gerencsér Andreának, a Földmérési és Távérzékelési Intézet projektkoordinátorának, a magyar földügyi informatikai fejlesztés szolgálatában kifejtett eredményes munkájáért, és

Takácsné Ondok Erzsébetnek, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Földhivatali Osztálya ingatlan-nyilvántartási osztályvezetőjének ingatlanügyi és mezőgazdasági igazgatási területen végzett kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként.

A Geodézia és Kartográfia szerkesztősége gratulál az elismerésben részesült kollégáknak.

Forrás: http://marcius15.kormany.hu/foldmuvelesugyi-miniszterium-2016

Fotó: Pelsőczy Csaba (FM)

 

 

Fejezetek a Magyar Optikai Művek és utódai történetéből 1876–2015

 

A MOM Emlékalapítvány 2015-ben Imre László, Magyar György, Szántó Tamás és Telek György szerkesztésében kiadott egy 287 oldalas emlékkötetet „Fejezetek a Magyar Optikai Művek és utódai történetéből 1876–2015” címmel.

A gyár, akkori nevén, a „Süss Nándor-féle Präcisio Mechanikai Intézet” 1905-ben költözött a budai Csörsz utcai telephelyre, amely 85 évig adott otthont a magyar műszergyártásnak. Így 2015-ben volt a 110. évfordulója – ahogyan a könyvben írják – a MOM „honfoglalásának”. Meg kell említeni, hogy 2016-ban is szép kerek születésnap lesz: hiszen a MOM első elődintézményének – a Kolozsvári Tudományegyetemen 1876. július 1-én alapított – Mechanikai Állomást tekintik. Tehát a MOM az idén lesz 140 éves.

Az Emlékkönyv a Magyar Optikai Művek 139 éves történetét tekinti át.

Az előszó, a köszönetnyilvánítás és a háromnyelvű ajánlás után, több mint negyven oldalon foglalja össze az 1876–1990 közötti időszak mérföldköveit.

Tehát a Kolozsvári Tudományegyetemen 1876. július 1-én Süss Nándor megalapította a Mechanikai Állomást. 1884-ben bízták meg Süss Nándort a Budapesti Állami Mechanikai Tanműhely kialakításával és vezetésével, amelynek első telephelye Budapesten, a VI. kerületi Mozsár utca 8. szám alatt volt. Egy idő múlva az épület szűknek bizonyult, így 1891-ben új telephelyet kellett keresni. Megvásárolták Budán, az akkori I. (most XII.) kerületben, az Alkotás utca 9-es számú telket. Itt új műhelyeket, épületeket alakítottak ki. Időközben az Alkotás utcában megindult a villamosközlekedés. Részben a rázkódás, részben a villamos erőtér zavarta a műszerek szabályozását, ezért új telephely után kellett nézni. 1905-ben került a közismert helyére a Csörsz utcába és „Süss Nándor féle Präcisio Mechanikai Intézet” néven magánvállalat lett. 1918-ban részvénytársasággá alakult. 1939-ben a gyár neve „Magyar Optikai Művek Rt.”-re változott. Jelképe – a tüzérségi gyújtószerkezetre emlékeztetve – egy a főépületen elhelyezett égre nyilazó szobor lett: a „Csillagnyilazó”. Ezt az 1950-es években eltávolították, és csak 2009-ben sikerült a MOM Emlékalapítvány kezdeményezésére újra elkészítetni és a MOM Park udvarán ismételten felállítani.

1944-ben a gyár jelentős részét a közeledő front elől kitelepítették, először Sopronlövőre, később Ausztriába. A budapesti telephely súlyos károkat szenvedett, az épületek nagy részét lebombázták.

Az 1946-os Potsdami Egyezmény határozata alapján a német–magyar részvénytársaságok szovjet kézbe kerültek, így a MOM is. 1952-ben adták vissza (súlyos jóvátétel ellenében) ismételten magyar tulajdonba.

Igen érdekes a könyv következő fejezete, amelynek címe: „Arcképcsarnok – In memoriam”. Ebben találjuk meg a MOM életét meghatározó, már elhunyt 10 személyiség egy-egy oldalas életrajzát és fényképét. Álljon itt nevük névsorba szedve: Bárány Nándor tanszékvezető egyetemi tanár, az alkalmazott optika Kossuth-díjas hazai úttörője; Bezzegh László tanszékvezető egyetemi tanár, Kossuth-díjas műszertervező; Bors Károly a MOM Kossuth-díjas műszertervezője; Fialovszky Lajos a MOM tudományos főmunkatársa, egyetemi tanár; Posch Gyula mérnök, a MOM igazgatója, majd vezérigazgatója, 1957-től egészen az 1983-as nyugdíjba vonulásáig; Pusztai Ferenc gépészmérnök, a MOM Kossuth-díjas geodéziai főkonstruktőre; Schinagl Ferenc a MOM Kossuth-díjas optikai főkonstruktőre; Süss Nándor mechanikus, a MOM alapítója, egészen 1921. évi haláláig a cég irányítója, vezetője; Szolgay Norbert gépészmérnök, a MOM főmérnöke; Tóth Pál gépészmérnök a MOM főkonstruktőre.

A leghosszabb fejezet a „Gyártörténet – az emberek története”. A több mint 160 oldalas részben 48 korábbi MOM-dolgozó, vagy valamilyen egyéb módon a MOM-hoz kapcsolódó személy írja le emlékeit a gyárról. Ez egy nagyon értékes összeállítás, mert azok emlékezetére hagyatkozik, akiknek életét, sorsát meghatározza a Magyar Optikai Művek. Közöttük megtaláljuk a volt felsővezetőket, osztályvezetőket, fejlesztő mérnököket, szakmunkásokat, különböző társadalmi, szakmai szervezetek munkatársait és nem utolsó sorban a MOM Emlékalapítvány alapító és jelenleg is aktív tagjait. A visszaemlékezésekből kitűnik, hogy valamennyien szeretettel emlékeznek vissza korábbi munkahelyükre, tevékenységükre, munkatársaikra. Sokan sajnálattal gondolnak vissza a gyár megszűnésére, különösen fájdalmas volt nekik az épületek bontásáról tudomást szerezniük.

A fejezetet elolvasva megismerkedünk a MOM életével, és elcsodálkozhatunk, milyen sokféle műszert és finommechanikai eszközt gyártottak, igazodva a piaci kereslethez, igényekhez és a lehetőségekhez.

Egy érdekes szóhasználatot találunk a könyvben: „MOM nevelt”. Ebben is egy, a gyár iránti elkötelezettség, szeretet fejeződik ki. Sokan voltak olyanok, akik a gyárban kezdték szakmai pályafutásukat, sőt első végzettségüket is a MOM-hoz kapcsolódó szakmunkásképző intézetben szerezték. Számosan azután nyugdíjba vonulásukig, vagy a gyár megszűnéséig a MOM alkalmazottai maradtak.

A cég végső történetéhez hozzátartozik, hogy 1989. július 1-től a MOM budapesti és vidéki termelő részlegeiből részvénytársaságokat, a többi részlegből korlátozott felelősségű társaságokat hoztak létre.

Az 1992. június 8-án módosított csődtörvény alapján a MOM öncsődöt volt köteles bejelenteni. Az ingatlanok eladása nem járt sikerrel. 1994. március 1-én kezdetét vette a MOM végelszámolása. 1998-ban a Magyar Optikai Művek jogutód nélkül megszűnt, és megkezdődött az épületek bontása. A nagy múltú műszergyár helyén a MOM Park bevásárlóközpont épült meg.

A MOM név sok, sikeresen működő kisebb-nagyobb cég nevében, a MOM tradíciói pedig az ő munkájukban, termékeikben él tovább.

A Magyar Optikai Művek emlékét, hagyományait a MOM Emlékalapítvány ápolja, régi műszereit emlékszobájában gyűjti és megőrzi.

Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik a Magyar Optikai Művek műszereivel dolgoztak, akik MOM-teodolittal tanulták meg a pontra állást, akik életükben először MOM-szintezővel szinteztek, akik úgy emlékeznek a MOM-ra, mint a magyar geodéziai műszergyártás nemzetközileg elismert intézményére. De feltétlenül ajánlom mindenkivel, aki már járt a MOM Parkban és kíváncsi a névadó elődintézmény történetére.

Homolya András

Ë Ë Ë

Búcsú Somló Józseftől

Somló József vasdiplomás okleveles földmérő mérnök, a Fasching Antal-emlékérem birtokosa, a MÉM-OFTH volt osztályvezetője, az MFTTT örökös tagja 2016. február 16-án, életének 94. évében elhunyt. Földi maradványait 2016. március 8-án a Rákospalotai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Somló József 1921. május 11-én, Nagykanizsán született. Elemi iskolába Nagykanizsán járt. Középiskoláját a nagykanizsai piarista gimnáziumban kezdte, majd Székesfehérvárott a ciszter gimnáziumban fejezte be. Érettségit 1939-ben tett. Tanulmányait a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán folytatta. Mérnöki oklevelet 1943-ban szerzett. 1967-ben geodéziai automatizálási szakmérnöki oklevelet szerzett.

Munkásságát magánmérnöki irodájában kezdte: Budapesten szabatos városmérést és birtokpolitikai feladatokat végzett, később döntően földreformmal kapcsolatos földmérési teendőket látott el.

A Fővárosi Tervező Irodába 1949-ben került, 1950-től az Országos Földméréstani Intézetben, 1951-től a Városmérési Irodában dolgozott. 1952-től osztályvezetőnek nevezték ki a Városmérési Iroda Városmérési majd Mezőgazdasági osztályán. 1954-ben, amikor a Városmérési Iroda Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalattá alakult, a Geodéziai műszaki ellenőrzési osztály élére került. 1956 áprilisától 1957 januárjáig a Kartográfiai Vállalat igazgatója volt.

Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalhoz (ÁFTH) kerülve főhatósági szinten irányította az országban folyó földmérési munkákat. Fő tevékenységét a szakmai vállalatok és a FÖMI felügyelete, valamint az állami alapmunkák szabályzatainak, szakmai és pénzügyi feltételeinek kidolgozása, tárcák közötti egyeztetések előkészítése és lebonyolítása, valamint a díjszabályzatok karbantartása képezte. 1966-1979 között az államhatárügyben képviselte a főhatóságot.

Szakigazgatásunk 1967. évi átszervezése után a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal Földmérési Főosztály, Felmérési osztály vezetőjeként tevékenykedett, egyben a főosztályvezető távollétében helyettesítését is ellátta. Kulcsszerepet játszott az új alapfelület, az EOV és az EOTR kidolgozásában. Irányításával dolgozták ki a földmérési alaptérkép készítését előíró F1, majd ennek módosításaként az F3 jelzésű szabályzat alapelveit, majd a változások vezetésére kidolgozott F2, később az F7 szabályzatot. Ma már tudjuk, hogy ezek a szabályzatok a DAT szabvány és szabályzatai alapját is képezték.

1983-ban nyugdíjba vonult, de szakmai aktivitását megtartotta. Korábbi munkáit szakértőként folytatta. A MÉM OFTH, FVM FTF, FÖMI, KV és a Fővárosi Földhivatal megbízására 1983 és 1996 között mintegy 50 tanulmányt és jogszabálytervezetet készített.

A Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek (ma MFTTT) alapító tagja, 1971 előtt választmányi tagja, 1971–1986 között a Felmérési és Területrendezési szakosztály elnöke volt. Tiszteletbeli elnökségi tagnak 1986-ban választották. Az MFTTT örökös tagja. Szakmai tudományos tevékenységét egyesületi előadások tartásával és a Geodézia és Kartográfia szakfolyóiratban cikkek írásával fejtette ki.

Szakmai munkásságát három alkalommal Kiváló Dolgozó miniszteri kitüntetéssel, kétszer kormánykitüntetéssel jutalmazták. Három évtizedes eredményes tevékenységét a MÉM minisztere Fasching Antal-emlékérem adományozásával ismerte el. A VM minisztere 2011-ben „Életfa Emlékplakett” arany fokozatát adományozta részére. A BME rektora 50 éves mérnöki tevékenységéért 1994-ben arany, 2003-ban gyémánt, 2008-ban vasoklevelet adományozott részére.

Somló József az 1950-60-s évek folyamán szakmánkban kialakult rezsim-korlátok megszüntetésével, az EOTR bevezetésével és a földmérés civil rangjának kialakításával jellemezhető hőskor szakma-formáló, nagy tudású és kiemelkedő egyénisége volt. Maradandó nyomot hagyott földügyi szakigazgatásunkban. Tisztelettel adózunk neki, emlékezünk rá és búcsúzunk tőle.

Kedves Jóska bátyám! Nyugodj békében.

 

Dr. Mihály Szabolcs

 

 


[1] Meg kell jegyezni, hogy a török neveket úgy használjuk, ahogy azokat a korabeli magyar sajtó vagy az expedíció írta. A törökök 1929-ben tértek át a latin betűkre, vagyis pl. az a tábor a mai írással Haydarpaşa.

 

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes a 2019/4. számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 1061

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk