Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Geodézia és Kartográfia Tartalomjegyzék 2019.

2019/2 71. ÉVFOLYAM

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

Tartalom

Dr. Klinghammer István: Magyarország Nemzeti Atlasza új kiadásának digitális margójára  4

Gudmann András – Dr. Mucsi László – Dr. Henits László: A CORINE felszínborítási térkép automatikus előállításának lehetősége döntésifa-osztályozó segítségével »    9

Dr. Gulyás Zoltán: A Laszkij-féle permi térkép digitális fakszimileváltozata »   14

Varga Csaba Gergely: A középkori Magyarország településhálózatának térképes dokumentumai »   20

Földmérők Világnapja, Európai Földmérők és Térinformatikusok Napja »  23

Szép Magyar Térkép 2018 » 26

A magyar katonai térképészet 100 éve (könyvismertetés) »   29

Öt éve jelenik meg a Catastrum »   30

Nekrológok (Dr. Riegler Péter, dr. Sipos Sándor, Bartos István) »   31

Szervezeti átalakítások az állami térképészet, az ingatlan-nyilvántartás és a földügy területén »    34

Contents

 

On the digital margin of the new edition of the National Atlas of Hungary (István Klinghamer, Dr.) »   4

Possibility of automatic production of the CLC map by means of decision tree classification (András Gudmann – László Mucsi, Dr. –László Henits, Dr.) »   9

Laskiy’s map of Perm Governorate (digital facsimile version) (Zoltán Gulyás, Dr.) »  14

Map documents of the settlement network of the medieval Hungary (Csaba Gergely Varga 20

International Day of Surveyors, European Surveyors’ and Geoinformatics’ Day »  23

Competition of Beautiful Hungarian Maps 2018 »   26

100 Years of Hungarian Military Mapping (Book review) »  29

Five years of the journal Catastrum »  30

Obituaries (Péter Riegler, Dr., Sándor Sipos, Dr., István Bartos) »   31

Reorganisation in the national mapping, cadastral registry and land administration »    34

Címlapon: Részlet a Schwartz Térkép Csopak és környéke geotúra térképéből (Lásd a kapcsolódó cikket.)

On the Cover Page: Fragment of the Csopak geotourist map, published by Schwartz Térkép (See related article.)

 


 

Magyarország Nemzeti Atlasza új kiadásának digitális margójára

Klinghammer István

DOI: 10.30921/GK.71.2019.2.1

A statisztikai adatok térképi ábrázolásának kezdete a 19. század közepe. A földrajzosok felfedezték a grafikus módszerek jelentőségét az információközlés és szemléltetés területén, és éltek a lehetőséggel. A statisztikai térképek természetföldrajzi atlaszokba történő felvételével alakult ki német nyelvterületen a „physikalisch-statistischer Atlas” típusa. A század utolsó harmadában a grafikus módszerek oktatása szerepet kapott a felső iskolákban. A 20. század elején jelentek meg a grafikai munkákban a diagramok és részben a kartogramok is. A 20. század második felének módszertani munkái készítették elő a digitális térképészet kartográfiai kommunikációjának számítógépes megjelenését.

On the digital margin of the new edition of the National Atlas of Hungary

István Klinghamer

Statistical data were first presented in maps only in the mid-19th century. Geographers discovered the force and importance of geographic methods in the transfer of information and illustration, and they widely used this opportunity. In the German language area, the „physikalisch-statistischer Atlas”-type developed, which included statistical maps in physical geographical atlases. In the last third of the century, the teaching of graphic methods was introduced in higher education. Diagrams and partly cartograms appeared in graphic publications in the early twentieth century. The methodological studies made in the second half of the 20th century prepared the birth of cartographic communication of digital cartography by computers.

Kulcsszavak: statisztikai atlaszok, tematikus térképek, kartográfiai kommunikáció

Key words: statistical atlases, thematic maps, cartographic communication

Dr. Klinghammer István

professzor emeritus,

az MTA rendes tagja

ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 


 

A CORINE felszínborítási térkép automatikus előállításának lehetősége

döntésifa-osztályozó segítségével

Gudmann András – Mucsi László – Henits László

DOI: 10.30921/GK.71.2019.2.2

Az egyik legismertebb felszínborítási térkép a CORINE (Coordination of infrormation on the environment) Land Cover (CLC), amely az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) koordinálásával készül el az ügynökség 39 tagországának területére vonatkozóan. Ez az ingyenes adatbázis, részletes nómenklatúrájával (44 osztály), kellő tematikus pontosságával és időbeli felbontásával (1990-től napjainkig) megfelelő alapot biztosít a különböző környezeti folyamatok vizsgálatához. Az adatbázis hátránya, hogy űrfelvételek vizuális interpretációjával készül, ezért előállítása időigényes, és az eredmények nagyban függnek az interpretáló személyek szakmai tudásától. Ezen probléma megoldását, az űrfelvételek osztályozása jelenti. Ezen tanulmányban döntésifa-osztályozást alkalmaztunk, hogy e módszerrel előállítsuk a CLC00-s adatbázist Csongrád megye területére. A vizsgálat alapját az ingyenesen elérhető Landsat 7 ETM+ adatok szolgáltatták. Az osztályozáshoz három különböző időpontban készült űrfelvételt (2000. április 30., 2000. július 3. és 2000. augusztus 20.), valamint a távérzékelt adatokból levezetett Normalizált Differenciált Vegetációs Index (NDVI) és Tasseled Cap (TC) értékeket és Shuttle Radar Topography Mission (SRTM) magassági adatokat használtunk. Az összes adat és az egész adathalmazt tanulóterületként felhasználva 78,6%-os összpontosságot értünk el. Az osztályozó eljárás képes volt lehatárolni nem csak a tisztán felszínborítási, hanem a legtöbb területhasználati osztályt is, így alkalmas CLC felszínborítási és egyes területhasználati osztályainak automatikus előállítására.

Possibility of automatic production of the CLC map by mean of decision tree classification

András Gudmann – László Mucsi – László Henits

One of the best known land cover maps is the CORINE Land Cover (CLC), which is co-ordinated by the European Environment Agency (EEA) for the 39 member states of the agency. This freely available data, with its detailed nomenclature (class 44), with a sufficient thematic accuracy and temporal resolution (from 1990 to the present) provides an adequate basis for examining various environmental processes. The disadvantage of the database is that it is made with visual interpretation of remote sensed images, so its production is time-consuming and the results are highly dependent on the professional knowledge of the interpreters. The solution to this problem is image classification. In this study, decision tree classification was used to produce the CLC00 database for Csongrád County, in Hungary . The study was based on the free available Landsat 7 ETM + data. Three different Landsat image (30 April 2000, 3 July 2000 and 20 August 2000) as well as the Normalized Difference Vegetation Index (NDVI) and Tasseled Cap (TC) derived from the Landsat images and Shuttle Radar Topography Mission (SRTM) elevation data were used. Using all data and the entire data set as a training set, we achieved an overall accuracy of 78,6%. The classification process was able to delimit not only the pure land cover, but also most of the land use classes, so it is suitable for automatic production of the land use and some land use classes of the CLC map.

Gudmann András

doktorandusz

Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Mucsi László

egyetemi docens

Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Henits László

egyetemi adjunktus

Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 


 

 

A Laszkij-féle permi térkép digitális fakszimile változata

Gulyás Zoltán

DOI: 10.30921/GK.71.2019.2.3

A cikk szerzője bemutatja a Permi kormányzóság részletes térképét, amelyet Laszkij oroszországi járási földmérő készített a 19. század közepén. A kéziratos térképet Reguly Antal (1819–1858) nyelvész, etnográfus részére adták át, aki az 1843 és 1845 között véghezvitt északi-uráli utazása és térképező munkálatai során felhasználta a művet a terepen. Laszkij térképe – amelyet a Reguly-hagyaték részeként napjainkban Budapesten őriznek – a rajta feltüntetett korabeli földrajzi nevek, igazgatási határok, postaállomások és ipari települések révén még ma is fontos forrásul szolgál az uráli vidékek megismerését célzó történeti-földrajzi kutatásokhoz. A szerző nemcsak elemzi a kevéssé ismert kéziratos térképet, hanem a modern kartográfia eszközeit felhasználva egyúttal el is készíti annak digitális fakszimile változatát. A szerző konkrét példák megemlítésével, illetve a Laszkij-féle térkép feldolgozásának rövid ismertetésével hívja fel a figyelmet a kartográfia alkalmazásának lehetőségére kulturális értékeink megőrzésében.

 

Laskiy’s map of Perm Governorate (digital facsimile version)

Zoltán Gulyás

The author of the paper presents a detailed map of Perm Governorate prepared by Laskiy, a Russian district land surveyor in the middle of the 19th century. The manuscript map was given to Antal Reguly (1819–1858), a Hungarian ethnographer and linguist, who used it on the field by travelling to the northern Ural Mountains and mapping the land between 1843 and 1845. Laskiy’s map is kept in Budapest as a part of Reguly’s heritage and can be considered an important source of information for several historical-geographical studies about the Ural region even today, particularly due to its representation of the contemporary names of geographical features as well as administrative boundaries, postal offices and industrial settlements. The author not only analyses the less known manuscript map, but also prepares its digital facsimile version by using modern cartographic techniques. In order to draw attention to the possible application of cartography in saving cultural heritage, he gives some examples and brief description of the processing of Laskiy’s map.

Kulcsszavak: digitális fakszimile, feldolgozás, alkalmazott kartográfia

Key words: digital facsimile, processing, applied cartography

Dr. Gulyás Zoltán

térképész, kutató

Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház, Zirc

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

 


 

A középkori Magyarország településhálózatának térképes dokumentumai

Varga Csaba Gergely

DOI: 10.30921/ GK.71.2019.2.4

A középkor során kialakult, majd a török háborúk során elpusztult magyar településhálózat rekonstrukciója hatalmas feladat. A több mint tízezer elpusztult település kevesebb, mint felének ismerjük a pontos elhelyezkedését. Az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén 2018 szeptemberében elindult kutatás fő célja ezen elpusztult települések lokalizálása és egy geoinformatikai adatbázisba foglalása. E munkához főként a különböző, minél régebbi, térképeken bemutatott határnévanyagot használjuk alapként. Egyúttal célunk olyan térképi ábrázolás kidolgozása mely lehetővé teszi nemcsak a településhálózat, de az egyes települések lokalizálásában meglévő bizonytalanság bemutatását is.

 

Map documents of the settlements’ network of the medieval Hungary

Csaba Gergely Varga

The reconstruction of the network of settlements established in the Middle Ages, then destroyed during the Turkish Wars is an enormous task. We only know the exact location of less than half of the ten thousand razed settlements. The main goals of the research started by the ELTE Department of Cartography and Geoinformatics in September 2018 are to localize these destroyed settlements and to record them in a geoinformatics database. As a base for this work, we use various, older toponyms presented on maps. At the same time, our goal is to develop a cartographic representation which enables the presentation of not only the network of settlements, but the uncertainty in the localization of individual settlements as well.

Kulcsszavak: középkori településhálózat, elpusztult települések, határnevek

Key words: medieval network of settlements, destroyed settlement, toponyms

Varga Csaba Gergely

II. éves MSc egyetemi hallgató

ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

SZEMLE

 

Földmérők Világnapja,

Európai Földmérők és Térinformatikusok Napja

 

A Földmérők Világnapja és az Európai Földmérők és Térinformatikusok Napja c. konferencia célja, hogy népszerűsítse és a szélesebb közönséggel is megismertesse a földmérő- és a térinformatikus szakma szinte minden szakterületen megmutatkozó fontosságát, bemutassa történelmi múltját, és felhívja a figyelmet az új technológiákban való nélkülözhetetlen szerepére.

A Nemzetközi Földmérő Szövetség (FIG), az Európai Földmérők Tanácsa (CLGE), az Egyesült Államok Földmérő Társasága (NSPS) felhívására, a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 2019. március 21-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti Campusán került sor a rendezvényre, amelynek védnökei dr. Nagy István agrárminiszter és Szalay László ezredes az MH Geoinformációs Szolgálat szolgálatfőnöke voltak. 2019-ben az „Év Európai Földmérője” az Európai Földmérők Tanácsa döntése alapján báró Eötvös Loránd Ágoston lett, elhunytának századik évfordulója alkalmából. Konferenciánkon megemlékeztünk munkásságának szakmai jelentőségéről is.

Dr. Ádám József akadémikus, az MFTTT elnöke megnyitójában köszöntötte a résztvevőket, röviden megemlékezett Eötvös József munkásságáról, majd elnökletével elkezdődött A geodézia és geofizika határmezsgyéjén elnevezésű szekcióval a konferencia.

Dr. Völgyesi Lajos professor emeritus (BME Általános és Felsőgeodézia Tanszék)

Eötvös Loránd munkásságának mai jelentősége című előadásában elmondta, hogy napjainkig tapasztaljuk Eötvös Loránd munkásságának jelentőségét a geodéziában, a geofizikában és a fizikában. A geoid finomszerkezetének meghatározáshoz szükséges magyarországi gravitációs adatbázisnak kiemelten fontos és értékes részét képezik a korábbi Eötvös-inga-mérések.

Arad környékén az ingájával végzett mérések felhasználásával Eötvös Loránd foglalkozott a világon elsőként a függővonal-elhajlás interpolációjával és a nehézségi erőtér szintfelületének részletes meghatározásával. Az ekvivalenciakísérletének nagyobb pontosságú újramérése éppen napjainkban tartja lázban a szakembereket.

 

A dr. Benedek Judit PhD tudományos munkatárs, dr. Mentes Gyula az MTA doktora és dr. Papp Gábor kandidátus, tudományos főmunkatárs által jegyzett, A földi gravitációs tér időbeli változásainak és az ehhez kapcsolódó felszíni deformációknak a kutatása az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézetében című előadást dr. Benedek Judit tartotta meg.

Az előadás bemutatta azokat a szélső, általában 10-9 nagyságrendnyi pontosságú obszervatóriumi méréseket, amelyek segítségével vizsgálhatók azok a globális és lokális geodinamikai folyamatok, amelyek következtében a Föld-rendszer tömegeloszlása folyamatosan változik. A változásnak vannak szekuláris és periodikus összetevői, amelyek meghatározzák egy adott térbeli pontban a földi nehézségi gyorsulás és az erőtérrel összefüggő terhelési hatások (óceáni, atmoszférikus) pillanatnyi értékét, deformálják a Föld elméleti alakját, a geoidot, bolygónk belső szerkezetét és felszínét. A fenti folyamatok következtében fellépő kőzetdilatációk mérésére extenzométereket, a gravitációs gyorsulás változásának mérésére gravimétereket, míg a kőzetek és a szintfelületek dőlésének mérésére dőlésmérőket alkalmaznak. A méréseket elemezve és a modellszámítások eredményeivel összevetve pontosabb képet kapunk a vizsgált folyamatokról, amely segíti azok megértését és előrejelezhetőségét.

 

Az Eötvös Loránd munkásságát bemutató rövid film és a 100 éves önálló magyar katonai térképészet jubileumi ünnepségére készült film bemutatására a kávészünet után, a

Honvédelem és térképészet elnevezésű szekcióülés elején került sor.

Ezt követően a szekciót vezető Szalay László ezredes, szolgálatfőnök (MH Geoinformációs Szolgálat) 100 év katonai topográfiai térképeken című előadására került sor.

1919. február 4-én jelent meg az a hadügyminiszteri rendelet, amely megalapította a Magyar Katonai Térképező Csoportot, az első önálló magyar katonai térképész szervezetet. A magyar térképészet, ezen belül a magyar katonai térképészet kezdete azonban ennél korábbra tehető. Az ezredes előadásában bemutatta az önálló katonai térképészet megalakítását közvetlenül megelőző időszakot, majd a magyar katonai térképészet történetét napjainkig, a topográfiai térképezés fejlődésén keresztül. Az előadás zárásaként röviden beszélt a napjaink és a közeljövő térképészeti feladatairól.

Dr. Kállai Attila alezredes, egyetemi docens, szakcsoportvezető (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Műveleti Támogató Tanszék) Térképek gombnyomásra címmel tartott előadást.

A Magyar Honvédség nemzetközi szerepvállalásai közül a kevésbé ismertek közé tartozik a Libanonban szolgáló magyar katonai térképészek tevékenysége. A néhány fős törzstiszti állomány hozzájárulása az ENSZ egyik legnagyobb létszámú békefenntartó missziójához mégis meghatározó jelentőségű Ez köszönhető az alapfeladatukat képező geoinformációs támogatásnak, ami a döntési folyamatokban kiemelt súlyú. A nem túl barátságos környezetben végzett terepi felmérések és kitűzések, a műveleti területen folytatott távérzékelési adatgyűjtés és térképkészítés érdekes adalékokkal szolgálhat a szakma polgári célú művelői számára.

 

A katonai témákat érintő előadások köre dr. Juhász Attila egyetemi adjunktus (BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék) Térinformatika a lövészárkok peremén című prezentációjával zárult.

A térinformatika és távérzékelés alkalmazása katonai, hadtörténeti feladatok megoldására ma már megszokott. Ezen alkalmazások esetében is az új kihívásokat a nagy mennyiségű és változatos minőségű adatok feldolgozásának kérdése jelenti. Az előadás legfontosabb eleme egy olyan automatizált eljárás bemutatása volt, amely alkalmas nagy mennyiségű, akár országos kiterjedésű adathalmazból (LiDAR) hadtörténeti rekonstrukcióval kapcsolatos terepi objektumok azonosítására. Az eljárás számos más szakterület hasonló feladatainak megoldására is alkalmassá tehető a paraméterek megfelelő beállításával.

 

Ebéd után „A földmérő és a térinformatikus szakma XXI. századi kihívásai” elnevezésű szekciót Iván Gyula, az MFTTT főtitkárhelyettese vezette.

A térinformatika a mesterséges intelligencia korában címmel a térinformatika jövőképét vázolta fel dr. Szabó György egyetemi docens, a HUNAGI főtitkára.

Az elmúlt emberöltő alatt a térinformatika robbanásszerű fejlődésen ment keresztül. A tértechnológiák kiléptek a specialisták műhelyeiből, és beépültek az általános informatikai, üzleti és mérnöki folyamatokba. A 4. Ipari forradalom fogalma és eszközrendszere (IoT, BigData, Cloud, SmartApp) csak napjainkban került be a szakmai közélet fókuszába, de már újabb kihívásokkal kell szembenéznünk.

A mesterséges intelligencia (AI), az automatizálás és robotika újabb paradigmaváltás elé állítja a téradatszektor szereplőit, elindítva az 5. Ipari forradalmat. Napjaink és a közeljövő alapkérdése a technológiai fejlődés és a humán tudás viszonyának újragondolása. Drasztikus változás előtt áll az ember és az intelligens rendszerek közötti viszony; tradicionális szakmák perifériára szorulnak, és új tudás, új szakmák tömeges megjelenésével kell számolnunk. A tértechnológiák társadalmi, üzleti hasznosságának ígérete már kevés, szükségszerű a helyzeti intelligencia beépítése az autókba, mezőgazdasági-ipari munkagépekbe, drónokba, létesítménygazdálkodási, logisztikai, üzleti döntéstámogató rendszerekbe, bizonyítva az integráció, a szabványosság és az interoperatibilitás előnyeit. Ezen kihívásoknak való megfelelés szükségessé teszi az új technológiai lehetőségeket integráló folyamatok, üzleti modellek és megoldások kimunkálását.

Robotok a geodéziában, geodézia a robotokban volt a címe dr. Siki Zoltán egyetemi adjunktus (BME Általános és Felsőgeodézia Tanszék) előadásának.

A terepi adatgyűjtésben az automatizált, nagy tömegű adatgyűjtés egyre meghatározóbb. A szimultán helymeghatározás- és térképezés-technológia (SLAM) a földmérők terepi munkáját alapvetően megváltoztatja. Emellett a robotokba, az önvezető járművekbe geodéziai szenzorokat építenek be, a szakterületünkön alkalmazott matematikai, fotogrammetriai algoritmusokat alkalmaznak. Az előadásban, a teljesség igénye nélkül, az alkalmazott technológiák, algorimusok bemutatására került sor.

 

Kedvenc témájáról – Kataszter a XXI. században – beszélt a szekciót vezető Iván Gyula földügyi főtanácsadó (Budapest Főváros Kormányhivatala, Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztály)

Az előadás a fejlett kataszterek jövőjével kapcsolatos gondolatokat összegezte. A kataszter mint folyamat, három összetevőből, a föld és ember kapcsolata információinak meghatározásából, rögzítéséből és terjesztéséből áll. A fejlett kataszterek jövője e három folyamat szempontjából értékelhető. Megállapítható, hogy a fejlett kataszteri rendszerek jövőjében nagy változást egyedül a 3D kataszter bevezetése jelenti a rögzítés folyamatában. Az információk meghatározásának és terjesztésének folyamatában a technikai fejlődés óriási változásokat fog okozni, azonban mindez a kataszter lényegét nem befolyásolja.

Zboray Zoltán szakmai tanácsadó (Innovációs és Technológiai Minisztérium) Merre járnak a földmegfigyelési műholdak? – Műholdkövetés és előrejelzés címmel megtartott előadásából megismerhettük a Földmegfigyelési Információs Rendszer (FIR), a földmegfigyelési adatinfrastruktúra és szolgáltatások kialakításával kapcsolatos kormányzati elképzeléseket, a konkrét megvalósulással kapcsolatos munkálatok állását. Képet kaptunk a földmegfigyelési célú európai űreszközök rendszeréről, a szolgáltatott és a felhasználók számára elérhető adatok mennyiségéről és sokféleségéről.

 

A konferencia utolsó szekciója a Távérzékelés, földmegfigyelés, helymeghatározás címet kapta „Esettanulmányok” alcímmel.

Dr. Albert Gáspár egyetemi docens (ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék) Az iharkúti dinoszauruszleletek precíziós GPS-es mérésétől a tudományos modellezésig című előadása a paleontológia és a földmérés érdekes eredményt nyújtó találkozásáról szólt.

Az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely már 2000 óta ismert, de a leletek kiemelését sokáig nem kísérte azok helyzetének pontos bemérése. A lelőhely a világon egyedülálló gazdagsággal tárja fel a késő kréta kor állatvilágának maradványait, és számos hazai és nemzetközi tudományos eredménynek adott forrásanyagot. A nyaranta három héten át vezetett ásatássorozaton 2013 óta alkalmaznak geodéziai méréseket a leletek helyének rögzítésére. Az így létrejött adatbázis ma már mintegy 6000 rekordot tartalmaz; segítségével a maradványok eltemetődésének körülményeit és a leletek összetartozását is tudják vizsgálni. Az előadás a terepi adatrögzítés körülményeit és technikai kihívásait, valamint az adatok modellezéshez való előkészítését mutatta be.

Korszerű adatgyűjtő eszközökről adott áttekintést Csörgits Péter a Geodézia Zrt. főmérnöke. Előadása a mobil térképezés, légi lézerszkennelés, állószkennerek, UAV-fotómodellezés képességeinek, előnyeinek és hátrányainak vázlatos ismertetését nyújtotta. Beszélt az adatok integrációjának lehetőségeiről, határairól és a Geodézia Zrt. ez irányú tapasztalatairól a hazai és az expedíciós munkáinak tükrében. Zárásként röviden szólt a várható fejlődési irányokról is.

Az UAS-rendszerekkel végzett légi felmérés kiértékelési és pontossági kérdéseiről dr. Jancsó Tamás egyetemi docens (Óbudai Egyetem Geoinformatikai Intézet) az előadásában bemutatta egy tesztterületen, pilóta nélküli repülőeszközzel végzett légi felmérés eredményeit. Sorba vette a légi háromszögelés pontosságát befolyásoló tényezőket: a képek terepi felbontásának, a pontok irányozhatóságának, a magassági mérés pontosságának, az illesztőpontok meghatározási pontosságának, a kamerakalibráció pontosságának és egyéb járulékos paraméterek bevezetésének a pontosságra gyakorolt hatását. Az előadását az eredmények összefoglalásával, azokból levonható következtetések felsorolásával zárta.

Dr. Kristóf Dániel távérzékelési kutatási és fejlesztési felelős (Budapest Főváros Kormányhivatala, Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztály) A földmegfigyelés mindenkié: nyílt adatok és platformok hazai alkalmazásai című prezentációja zárta a konferenciát. A földmegfigyelési adatok hozzáférhetősége az elmúlt néhány évben drasztikusan megnőtt. Jelentős űrfelvétel-archívumok nyíltak meg, kiváló minőségű felvételek készülnek néhány naponta és érhetők el ingyen, a gépi tanulási módszerek ugrásszerűen fejlődtek, ráadásul a feldolgozást és az elemzéseket is egyre több nyílt, akár felhőalapú megoldás segíti. Az előadás hazai és nemzetközi példákon keresztül mutatta be ennek a távérzékelési robbanásnak a közvetlen hatásait.

A konferencia zárásaként Iván Gyula a délutáni szekciók levezető elnöke összefoglalta az elhangzott előadásokat. Úgy értékelte, hogy a rendezvény méltó megemlékezés volt a Földmérők Világnapja és az Európai Földmérők és Geoinformatikusok Napja alkalmából, érdekes és magas szakmai színvonalú keresztmetszetet nyújtott a hazai földmérő és geoinformatikusi tevékenységről. Megköszönve az előadók hozzájárulását bejelentette, hogy az elhangzott prezentációk anyaga az MFTTT honlapján rövidesen elérhető lesz.

Buga László

 

Szép Magyar Térkép 2018

 

Az idén 24. alkalommal hirdette meg a „Szép magyar térkép” pályázatot az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéke. A pályázat eredményhirdetésére és a pályaművekből rendezett kiállítás megnyitó ünnepségére 2019. március 29-én került sor az OSZK dísztermében.

 

A megjelenteket Földesi Ferenc az OSZK Különgyűjteményi Igazgatóságának igazgatója köszöntötte majd dr. Klinghammer István akadémikus megnyitóbeszédét követően dr. Zentai László az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék vezetője ismertette a bírálóbizottság értékelését, és Földesi Ferenccel közösen átadták az okleveleket a díjazottaknak.

Az idei évben a „Szép Magyar Térkép 2018” címmel meghirdetett pályázatra összesen 25 pályamű érkezett. A versenyre benevezett térképészeti alkotások – két digitális munka kivételével – mind nyomtatott kiadvány formájában jelentek meg.

A bírálóbizottság a pályaművek díjazásában nem állított fel külön kategóriákat, minden térképet egységesen – térképtípustól függetlenül – esztétikai, ugyanakkor kartográfiai szempontból is értékelt.

A bírálóbizottság döntését követően a következő eredmények születtek:

Első díjat nyert a Gerecse térkép [pályázó: Magyar Természetjáró Szövetség]

A Gerecse hegységben való tájékozódáshoz nyújt segítséget ez a 1:35 000 méretarányú turistatérkép. A felhasználók számára a túrautak pontos megjelenítésével az útvonaltervezéshez nagy segítséget nyújthat, gazdag tartalma sok, a tájékozódáshoz fontos elemet mutat be. Mindezek mellett harmonikus és átlátható színvilága is csak emel a térkép értékén. Sokoldalúsága vitathatatlan, hiszen a hátlapján még a Gerecse népszerű teljesítménytúráinak útvonalát is bemutatja. Az pedig külön öröm, hogy felhívja a figyelmet a földtudományilag fontos értékekre.

A bizottság szintén első díjjal jutalmazta a Csopak és környéke geotúra térképet [pályázó: Schwarcz Térkép] Az 1:30 000 méretarányban készült geotúra térkép nem mindennapi témájával, valamint igényes kialakításával nyerte el az első helyet. A kiadó turistatérképei közül kiemelkedik ez a mű, hiszen a megszokott elemeken túl földtani és földrajzi érdekességeket is tartalmaz. A térkép nem csak színvilágában, hanem méretében is jó választás volt. (Lásd a címlapon.)

Második és harmadik díjat a zsűri nem osztott ki, de dicséretben részesítette a következő pályaműveket, illetve pályázókat:

Magyarország Nemzeti Atlasza [pályázó: MTA CSFK Földrajztudományi Intézet]

Egy atlaszt nehéz összehasonlítani a pályázó térképművekkel, hiszen ez mindig egy sokkal összetettebb, több szakember munkáját összefoglaló tudományos mű.

A Nemzeti Atlasz elsősorban atlasz, melyben a kartográfia, így a térképek meghatározó szerepet játszanak, de emellett minden tématerülethez közérthető magyarázat is tartozik. Dicsérendő az is, hogy olyan modern témákat is megjelenítettek, mint például a geoparkok.

A zsűri kiemelte a geofizikai és természetvédelmi részekről szóló fejezetek esztétikus kialakítását.

Vikka [pályázó: Geoform Mérnök Stúdió Kft.]

Az Országos Közhiteles Vízmű Kataszter weboldal térinformatikai megoldási rendszere mindenképpen értékelendő, mivel ez egy sokrétű szakmai adatbázis, melyhez térképi megjelenítés tartozik. Örömmel tapasztaltuk, hogy egy átlagos felhasználó számára hozzáférhetők az adatok, viszont nyilvánvalóan a szakma számára sokkal fontosabb összefüggéseket is tartalmaz az oldal. A VIKKA létrejöttének köszönhetően kijelenthetjük, hogy a térképészet nem csak a saját szakterületében használható, hanem sok más szakma is részesülhet a kartográfia tudományos eredményeiből.

A zsűri kollektív dicséretében részesült a Szarvas Térképek kiadó, a Schwarcz Térkép térképkészítő műhely és a Dimap Bt.

Az előző évhez hasonlóan dicséretben részesült három kiadó a több éves odaadó munkájuk elismeréseként. A Szarvas Térképek és a Schwarcz Térkép kiadók minden évben több pályamunkával, köztük díjnyertes térképekkel vesznek részt a versenyen. Színvonalas térképeik naprakész, gondos kivitelezése minden térképfelhasználó számára hasznos segítséget nyújtanak.

Idén az előbbi kiadók mellett dicséretben részesítették a Dimap Bt. kiadót is modern törekvéseikért, hiszen a mai világban nem csak a papíralapú térképi igényeket kell kielégíteni, hanem haladni kell a korunk adta digitális lehetőségekkel is.

A zsűri értékelte, hogy ezek a kiadók nemcsak évtizedek óta résztvevői a magyar kartográfiának, de színvonalas munkáikkal ápolják a térképkészítés művészetét is.

A beszámolót összeállította: Kiss Veronika Flóra és Buga László

Fotó: Karasz Lajos (OSZK)

 

KÖNYVISMERTETÉS

 

A magyar katonai térképészet 100 éve (1919–2019)

 

A Zrínyi Kiadó ünnepi kiadványát, amelynek megjelentetését az önálló magyar katonai térképészet létrehozásának (1919. február 4.) centenáriumára időzítették, tizenegy szerző és tíz szaklektor jegyzi. Ez önmagában jelzi, hogy katonai térképészetünk történetének átfogó és korszerű bemutatása mennyire sokoldalúan tárgyalható. Alig képzelhető el az az energia és elkötelezettség, amellyel az alkotószerkesztőnek, Buga Lászlónak rendelkeznie kellett ahhoz, hogy korrekt szakmai és személyes kapcsolatot tartson az éppen egy tucat szerzővel és közel annyi lektorral. Ne gondoljuk, hogy ha egy könyvnek sok szerzője van, pl. fejezetenként más és más, akkor a kézirat elkészítéséhez arányosan kevesebb időre lesz szükség. Ilyen esetekben nagy feladat – amely nemcsak nagy körültekintést, hanem alkalmanként még diplomáciai érzéket is igényel – a stílus egységesítése, az intézmények és szervezetek adott időszakban éppen érvényes megnevezésének feltárása, a helyesírás következetes használata, vagy az egymást követő fejezetek közötti zökkenőmentes átmenet biztosítása, hogy ne legyen törés a tartalmi és történelmi leírásokban.

A kiadvány magját adó írásokat természetesen megelőzik olyan rövidebb fejezetek, amelyek ismerete nélkül az olvasó kevésbé tudná értékelni az elmúlt kerek száz év történelmét, fejlődését, a politikai-katonai körülmények és a technikai átalakulás által kikényszerített változások következményeit. Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter ajánlását követi és fontos eligazítást nyújt dr. Klinghammer Istvánnak A magyar katonai térképészet történelmi jelentősége című méltató bevezetője, majd a dr. Jankó Annamária és részben dr. Suba János által jegyzett Múltunk és elődeink (XVI. század – 1919) fejezet. Az utóbbi tömör, de térképekkel és táblázatokkal gazdagon illusztrált rész áttekintést ad azon századok katonai térképezéséről, topográfiai felméréseiről, szakmai és technikai fejlődéséről, amelyek részben megalapozták a könyv lényegét adó időszak eredményeit, egyúttal felkészítették a későbbi, a térképezés iránt elkötelezett generációkat a lelkiismeretes munkára és arra, hogy a nehéz időkben is tartsanak ki a szakma és a honvédelem mellett.

A magyar katonai térképészet első önálló intézménye, a Magyar Katonai Térképező Csoport igen nehéz történelmi körülmények között jött létre: a számunkra tragikusan végződő első világháborút és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását követően már alig néhány hónapon belül. A szervezést szinte nulláról kellett kezdeni: az alapanyagok jórészt külföldön maradtak, a szervezet szétzilálódott, a technikai eszközök megsemmisültek. Mégis, mintegy másfél évtized után, a trianoni szerződés szigorú katonai rendelkezései ellenére a katonai térképészetünk megerősödött. A második világháború végéig az intézmény neve kilencszer, szervezeti hovatartozása (irányító szerve) négyszer változott: legtartósabban, tizenhárom évig a pénzügyminisztérium egyik ügyosztályaként működött. Az elnevezési bizonytalanság és a szervezeti átalakulások később is majdnem hasonló gyakorisággal folytatódtak. Jelenleg a Honvédelmi Minisztérium Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. nevű katonai térképészeti intézmény irányító szerve az MH Geoinformációs Szolgálat. Ezt a hosszú időszakot a díszes könyv közel 350 oldalon mutatja be négy nagy fejezetben:

-     dr. Suba János és dr. Jankó Annamária: Magyar katonai térképészet a két világháború között és a második világháború alatt (1919–1945);

-     Szabó Béla, Szabóné dr. Szalánczi Erika és dr. Tremmel Ágoston: Magyar katonai térképészet a második világháború végétől a rendszerváltásig (1945–1989), amely a legterjedelmesebb fejezet;

-     Szabó Gyula és Várszegi Lajos: Technológiai korszakváltás és a rendszerváltás (1989–2000);

-     dr. Mihalik József, Szabó Gyula, Rojkó Annamária és Várszegi Lajos: Új utakon a magyar katonai térképészet (2000–napjainkig).

Ezek a könyvrészek kitérnek az adott időszakon belül végbement szervezeti változásokra, a változó technikai és fizikai körülmények között folytatott térképezésre és helyesbítésekre, a katonai-biztonsági körülményekre, a technológiai megújulások sorára, a nemzetközi kapcsolatok szűkülésére majd bővülésére, és természetesen a szakemberképzésre.

A könyv három függeléke értékes összeállításokat tartalmaz. Hegedűs Ábel értékelte a magyar katonai térképészetnek a nagyközönség számára készített kiadványait, és összeállította a katonai térképészet szervezeteinek és vezetőinek listáját 1919-től napjainkig. Végezetül Buga László húsz oldalon mintegy adattárszerűen összegzi és néhány mondattal, tényszerű adatokkal jellemzi a magyar katonai térképműveket.

Az irodalomjegyzék sokféle – érthetően döntően magyar nyelvű – forrást sorol fel, így nyomtatott vagy internetes könyveken és tanulmányokon kívül irattári anyagokat, intézkedéseket, jelentéseket és alapító okiratokat is. A könyvben a szöveg folyamatos olvasását nem szakítják meg irodalmi hivatkozások vagy lábjegyzetek, és ez jelen esetben semmit sem vesz el a mű értékéből. A névmutatóban kb. 450 név olvasható, köztük külföldi személyeké is, akik szakmai tevékenységükkel vagy éppen katonai-politikai súlyukkal szerepük volt katonai térképészetünk alakulásában.

Kiemelkedően jó a képválogatás: személyek, rendezvények, terepi helyszínek, műszerek, táblázatok és természetesen térképek bőven szerepelnek a könyvben. A kötet értékét jelentősen emelik a kiváló minőségű illusztrációk, a sok-sok ábra, amelyeket rangos intézmények, gyűjtemények és magánszemélyek adtak át. A különböző korok térképezési és nyomdai színvonalát jól szemléltetik a térképek és térképrészletek, amelyek a gondos képszerkesztés és képválogatás eredményeként a történelmi vagy mai Magyarország vidékeit arányosan képviselik.

A kiadvány további erénye, hogy egy DVD-melléklet (dr. Gede Mátyás és Buga László szerkesztésében) igen jó felbontásban tartalmazza a bemutatott térképeket, a könyvben pedig a megfelelő helyen utalás van ezekre a kiválóan nagyítható és elemezhető térképekre. A „súlyos”, 484 oldalas, A4-es lapméretű mű megérdemelte, hogy jó minőségű papíron, ízléses nyomdai kivitelezéssel, jó kötéssel jelenjen meg. Itt kell megemlíteni a vezető szerkesztő Kiscelli Piroska és a kiadói szerkesztő Gáspár Kata nevét.

Számos olyan tényt, eseményt és háttérinformációt tartalmaz a vaskos mű, amely a külföldi katonai térképészek, vagy az irányításban, fejlesztésben-átalakulásban résztvevő külföldi politikai közreműködők számára izgalmas olvasmány lehet. Ezért volt jó döntés, hogy e jelentős szakmatörténeti mű teljes anyagának angol változatát is elkészítsék, amely a magyar kiadással egyidejűleg látott napvilágot.

 

Dr. Gercsák Gábor

Öt éve jelenik meg a CATASTRUM katasztertörténeti folyóirat

 

A Geodézia és Kartográfia 2014. évi 7–8. számában rövid hírben számolt be a Catastrum évnegyedes folyóirat megjelenéséről. A következő évben az első év négy számának tartalmáról adtunk egy rövid áttekintést, hogy felhívjuk olvasóink figyelmét a szakmai múltukat feltáró új folyóirat érdekes cikkeire (GK 2015/5–6.). 2018-ban már ötödik évfolyamát élte ez a kiadvány. A magyar katasztertörténet eddig ismeretlen eseményei, rendeletei, személyei mellett a kiadvány nyitott a földmérés és térképészet más területei felé is, sőt a múlt mellett egy-egy napjainkat is érintő kérdést is bemutat. Ezért úgy érezzük, nem árt, ha ismét felhívjuk olvasóink figyelmét a folyóiratra, a 2018. évi számokban szereplő néhány tanulmány alapján.

A szerkesztőségnek szerencsésen indult a 2018. év. Az első szám első oldala közli, hogy a Nemzeti Kataszteri Program Nonprofit Kft. egész évre biztosítja a megjelenés költségeit. A felmérési munka XVIII. századi elismertségét jól mutatja, hogy nemessé válást („nemesítést”) is el lehetett érni ezzel a munkával. Dobrovics Győző háromszögelő kapta meg ezt az elismerést. Nagyon érdekesek azok a tanulmányok, amelyek a kataszteri munkálatok országgyűléseken megvitatott anyagairól szólnak. Két hatéves ciklus alatt az országgyűlés többször is foglalkozott ezekkel a munkálatokkal. Vajon mikor fogjuk újra elérni, hogy mai országgyűlésünk is szenteljen legalább pár napot a kataszter (és a térképészet) ügyének. A földértékelés aranykorona-rendszerének a kivezetése, az új módszer bevezetése, a költségek biztosítása megérdemelné a szakmai vitákat lezáró parlamenti megvitatást.

A legkorábbi, 1857–1860 között készült ideiglenes kataszteri térképeinket a soproni térképtár adatai alapján ismerteti a folyóirat. Az erdélyi dűlőnkénti felmérés előkészítése mellett, Trencsén megye kataszteri felméréséről, Gánóczy Sándor kataszteri főmérnök és Elekes Ferenc katonai térképész munkásságáról, Vass Imre barlangtérképezéséről olvashatunk még a lapban. A folyóirat folytatta az előző évben megjelent három részesre tervezett cikkét, a katasztertörténet prozopográfia forrásairól. A prozopográfia szó a görög prosópon (személy) kifejezésből származik. A prozopográfiai források az emberek valamely csoportjának az adatait tartalmazó, szigorú szempontok alapján készített adattárak. Ezek az adattárak segítik a kutatókat, átláthatóvá teszik az adott közösségek kapcsolatrendszerét és társadalmi hálóját. A tanulmány első része a törzskönyvi lapokról, a szolgálati és minősítési táblázatokról szólt, a jelenlegi anyag a címtárak, hivatalos közlönyök, adatbázisok ismertetését tartalmazza. Az adatbázisokat kiegészíti az online elérhető állományokkal is.

A magyar szakirodalomban egészen új anyagnak számít a Felmértük Európát, németül közölt tanulmány. Eszerint Milánóban 1718-ban egy földmérő által alapított cég munkája nyomán megszületett az ún. milánói kataszter. Ez lett a mintája a Mária Terézia (1871) és II. József (1785) által bevezetett katasztereknek. Az utóbbi 1786-tól a Magyar Királyságban és Erdélyben is életbe lépett. I. Ferenc 1817 végén elrendelte valamennyi osztrák örökös tartomány kataszteri felmérését. Földmérő családok alakultak az óriási munka elvégzésére. Néhány ilyen családot ismertetnek a szerzők, akiknek tagjai közül többen a magyar kataszteri munkáknál is dolgoztak.

Több cikk dolgozza fel az Állami Földmérés szerepét a trianoni határok kitűzésében. A Szovjetunió szétesése után újra kellett mérni az új ukrán–magyar határszakaszt. A cikk Tisza-parti gondok címe jelzi, valami probléma lehet a határkitűzésnél. A szöveg valóságos krimiként ismerteti az eltérő jogszabályok, a változó államigazgatási szervezetek miatt kialakult, egyelőre megoldatlan térképi helyzetet. A kataszteri munkák hazai továbbfejlesztéséhez nagyon jó kitekintést ad a modern kataszter jelentőségét ismertető tanulmány.

Néhány cikk csak közvetve kapcsolódik a kataszter vagy általában a térképészet témakörébe. Az egyik ilyen cikk a kataszteri térképeken ábrázolt szakrális elemekről, egy másik Rábakapi felmérése kapcsán a rokonságalapú településszerveződésről szól. Tépe település határában 1911-ben értékes aranykincsekre leltek. A megtaláló a kincsek nagy részét eladta, a továbbiak áruba bocsátásakor a debreceni ékszerész értesítette a hatóságokat. Kiderült, hogy a leletek avar fejedelmi kincsek. További leletek előkerülése reményében a cikk szerzője a kataszteri térképek segítségével megtalálta az eredeti lelőhelyet, de a környezet fémkeresős átkutatása se vezetett el újabb kincsekhez.

Dr. Papp-Váry Árpád


NEKROLÓGOK

 

Dr. Riegler Péter

1940–2019

Életének 79. évében 2019. február 18-án örökre eltávozott közülünk dr. Riegler Péter aranydiplomás okleveles földmérőmérnök, a Baranya megyei Földhivatal nyugalmazott hivatalvezetője, a BME műszaki doktora, az MFTTT örökös tagja. A gyászoló család, a barátok és a pályatársak 2019. március 8-án Pécsett, a reménypusztai ravatalozóban vettek végső búcsút tőle. Hamvait a búcsúszertartást követően – végakarata szerint – szűk családi körben, szeretett mecseki kis falujában, Kisújbányán szórták szét.

Dr. Riegler Péter polgári családban született 1940. július 17-én, Szekszárdon. Édesapja is földmérő volt. Általános iskolai tanulmányait Bátaszéken végezte. Ez után a bajai IV. Béla gimnáziumba járt; 1959-ben érettségizett. Egy év alkalmi munka után felvették Budapesten az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem földmérő mérnöki karára, ahol 1965-ben szerzett oklevelet.

Gyakori, hogy az egyetemi tankörtársak diplomaosztás után is összetartozó közösséget alkotnak. Hármójukra ez hatványozottan igaz volt: a Riegler Péter, Kiss Sándor és Berényi András triumvirátusa (egyazon időben földhivatalaik vezetőiként) legendás összhangban működött az egységes ingatlan-nyilvántartás átalakításának élén. Köztudott volt ez, és szóbeszéd a szakmában, hatékony eszköz a földhivatal-vezetők értekezletein zajló vitákban, csatákban. Az élők emlékezünk erre, s benne Péterre.

Az egyetem elvégzése után a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál helyezkedett el, és lett később annak igazgatója 1985–93 között.

A kor szelleme már itt, fiatalon magával ragadta őt úgy, hogy szinte élete végéig mindig új megoldásokra vállalkozott. Mérésekkel, tudományos munkájával és cikkek írásával alkotóan vett részt a IV. rendű kitöltő hálózat munkálataiban. Egyetemi műszaki doktori disszertációját is erről a témáról készítette, doktori címét 1976-ban szerezte meg.

Ezután 1993-ban a Baranya megyei Földhivatal hivatalvezetőjévé nevezte ki az agrárminiszter. 1993–95 között e pozícióban a TAMA elnevezésű birtokrendezési kísérleti projekt irányítása, 1996-ban egy évig – államtitkári beosztásban – kormánybiztosként a Nemzeti Kataszteri Program vezénylése tartozott hozzá. A földhivataltól 2005-ben vonult nyugállományba.

Virtuóz volt ő. Életének földhivatali hivatalvezetői szakaszában a földhivatalt, a TAMA-projektet és a Nemzeti Kataszteri Program beindítását irányíthatta egyszerre. Ezt kevesek tehetik meg, keveseknek adatik meg. Ő tehette, mert volt hozzá elképzelése, képessége, szakmai tudása, mersze, intelligenciája és modora. Szelíd volt és nem megosztó. Kollégáit, szakmai, jogi, önkormányzati és közéleti partnereit képes volt megnyerni. Érzékeit becsvágy s szenvedély nem tompította el, ezért tudott szelleme szakmai világunk időszerű feladataira jól és időben ráhangolódni.

A TAMA-projekt eredményei a hozzájárulás a mai részaránytulajdon-kiosztás módszertanához. A Nemzeti Kataszteri Program beindítása folyamán a szakmai és ágazati érdekek egyeztetése terén nyert tapasztalatok pedig megalapozták a Program megvalósítását. Ezek az ő szakmai hagyatékai.

Aktív közéleti szereplő volt. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek, mai nevén Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaságnak 1965 óta tagja. Szakmai civil szervezetünk irányításában 1976-tól vett részt. Volt országos elnökségi és intézőbizottsági tag. Vezette a GKE Baranya megyei csoportját, a Környezetvédelmi Szakosztályt, valamint az Etikai és Fegyelmi Bizottságot. Közreműködött az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Földmérő szakosztálya és a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság közötti együttműködés kiépítésében. Néhány periódusban az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának is tagja volt. Számos szakmai előadást tartott, és sok szakcikket jelentetett meg.

A Geodézia és Kartográfia folyóirat főszerkesztőjeként 2008-tól tevékenykedett, kiemelkedő eredménnyel: új típusú szerkesztői elveket valósított meg, új formátumúra alakította át a folyóiratot, jól szervezetten és rendszeresen jelentette meg a lapot. Ars poeticája volt, hogy lapunkat azok a kollégáink is érdeklődéssel vegyék kézbe mindennapi munkájukhoz, akik eddig nem voltak lapunk rendszeres olvasói. A Geodézia és Kartográfia szaklap fennállásának 60. évfordulójára az ő szerkesztésében megjelent 2009. évi jubileumi kiadvány kiemelkedő, több szerzős áttekintése annak, hogy miképpen hatott szakmánkra a 60 év alatt lezajlott technológiai forradalom.

Dr. Riegler Péter a fiatal szakemberek képzéséből is kivette részét. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán címzetes főiskolai docensként (1987), majd a Soproni Egyetem Székesfehérvári Főiskolai Karán címzetes egyetemi tanárként (2004) oktatott.

Hosszú mérnöki pályafutása során számos szakmai kitüntetésben részesült. Többször volt „Kiváló Dolgozó”. 1990-ben megkapta az MFTTT Lázár deák emlékérmét. 1994-ben a Földművelésügyi Minisztérium Fasching Antal-díjjal jutalmazta munkáját. 70. születésnapja alkalmából Életfa díjat kapott. 2005-től a Társaságunk örökös tagja.

A búcsúzás akkor is nehéz, amikor van remény a közeli viszontlátásra, de sokkal nagyobb a teher, ha tudjuk, hogy akitől búcsúzunk, azzal e világban már nem találkozunk. Búcsúnk egy megpróbáltatásokkal, s a végén szenvedéssel teli, de emberi értékekben és eredményekben gazdag élet végére tesz most pontot.

Dr. Riegler Péter távozásával egy több, mint fél évszázados lelkiismeretes, magas színvonalú, szakmánkat a fejlődés irányába vivő munka zárult le, gazdag örökséget reánk hagyva. Főhajtással tartozunk a magyar földmérés e kiemelkedő személyiségének.

A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság, a Geodézia és Kartográfia folyóirat szerkesztősége, a földhivatali intézményhálózat, a szakmai főhatóságunk, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság és szakmánk minden képviselője nevében búcsúzunk tőle.

Kedves Péter! Nyugodj Békében!

Dr. Mihály Szabolcs PhD,

címzetes egyetemi tanár

 

Dr. Sipos Sándor

1929–2019

 

Életének 89. évében 2019. február 08-án örökre eltávozott közülünk dr. Sipos Sándor gyémánt okleveles földmérőmérnök, a BME műszaki doktora, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület alapító tagja, a Földmérési és Távérzékelési Intézet nyugalmazott igazgatója, a közvetlenségéről, szenvedélyes kedélyéről és néha széles jókedvéről, segítőkészségéről és nagylelkűségéről híres, aktív éveiben magas szakmai teljesítményt nyújtó, s közéleti szerepet örömmel vállaló néhai kollégánk.

2019. március 1-jén a Szent Gellért-templom ravatalozójában a református egyház szertartása szerint búcsúztunk el dr. Sipos Sándortól. Hamvai felett felelevenítettük életét, a közöttünk töltött éveit. Búcsúnk egy megpróbáltatásokkal, de szenvedéllyel és szabadsággal teli élet végére tett pontot. Hozzátartozók és pályatársak szép számmal kísértük őt utolsó útjára. A szakma, az MFTTT és a FÖMI részéről elhangzott búcsúbeszédemben én tisztelegtem élete, szakmai pályafutása és emléke előtt.

Sipos Sándor munkáscsaládba született 1929. október 25-én, Debrecenben. Iskoláit szülőhelyén a református kollégiumban kezdte, majd az állami elemiben folytatta. Kárpátalja visszacsatolásának évében, 1939-ben édesapja új munkahelyén, Királyházán tanult. A polgári iskola következett, majd 1944-ben megérkezett életébe a front, a háború, amikor apját az oroszok elvitték. Újra Debrecenbe költöztek, ahol a gimnáziumot kezdte. Később Budapestre került, a Fazekas Mihály Gimnáziumba, ahol 1950-ben jelesen érettségizett.

Átvészelte tehát hányattatásokkal teli fiatal éveit, és sikeresen jött ki belőle, a nehézségek megedzették. Fiatal éveiben mély nyomot hagyott benne a történelmi Magyarországhoz tartozó Kárpátalja, Beregszász. Elbeszélései és erőteljes hazafias véleménye hitünk szerint való volt és történelmi tudatunk erősítője.

 

1950-ben felvették a Soproni Egyetemre, ahonnan 1951. szeptember 1-én áthelyezték a BME Hadmérnöki Karára. 1954-ben több társával együtt végzett, és okleveles földmérő és térképész hadmérnök lett, főhadnagyi rendfokozattal került a Honvéd Térképészeti Intézethet (HTI). Rédey István professzor oktatói tudása és példája, a hallgatói csoportjukban uralkodó bajtársi szellemiség az elkövetkező évtizedek vezető, irányító, kutató és fejlesztő szakembereivé varázsolta őket, köztük Sipos Sándort is.

A HTI-ben 1954-től topográfus majd geodéta volt. Közismert, hogy az 1956-os forradalom után sok térképésztiszt nem írta alá a kádári tiszti hűségnyilatkozatot, köztük Sipos Sándorral, így 1956. november 4-én leszerelték.

1956. decemberben a BGTV-nél kapott állást, ahol 10 éven át különböző beosztásokban topográfusként, kataszteri felmérőként, majd pedig ipari geodéziai mérnökként dolgozott.

1966-ban áthelyezték a KÉV-METRÓ Közlekedésépítési Vállalathoz. A megpróbáltatásokból itt is kijutott neki. Ennek egyik része a keszonbetegség volt, ami sajnos nem múlt el nyomtalanul.

1965–1967 között a BME-n geodéziai automatizálási szakmérnöki oklevelet, néhány évvel később pedig műszaki doktori címet szerzett. Az automatizálás szemléletalakítóvá vált az életében, pozitívan hatott későbbi igazgatói munkájára is.

A FÖMI-ben 1969-től dolgozott, kezdetben a Kutatási osztály automatizálási csoportját, majd 1971-től az Adat- és Térképtári osztályt vezette. A FÖMI igazgatói posztjára 1981. augusztus 1-től nevezte ki a MÉM OFTH vezetője. Ezt a feladatát 1988. április 30-ig eredményesen látta el, amikor is nyugállományba vonult. A rendszerváltás után ingatlanrendezőként és földmérési szakértőként tevékenykedett több éven át.

Aktív szakmai-társadalmi közéletet élt. Ez megnyilvánult a földméréssel, térképészettel és mérnöki létesítmények létrehozásával foglakozó vállalatok szakembereinek találkozóin való aktív részvételében, s különösen pedig szakegyesületünkben végzett munkájában.

Az 1956-ban alakult Geodéziai és Kartográfiai Egyesület (GKE, jogutódja az MFTTT) egyik alapító tagja volt, és végig részt vett annak munkájában, tagja volt a Geodézia és Kartográfia folyóiratunk szerkesztőbizottságának is. Majdnem élete végéig tevékeny részese volt az MFTTT Tóth Ágoston Szeniorok Klubja munkájának is.

Támogatta és szervező munkájával irányította a GKE nemzetközi partnerszervezeteivel való együttműködéseket. Ezek között kiemelkedően sikeres volt a Földmérők Nemzetközi Szövetségének (FIG) Szófiában rendezett 17. kongresszusához való kapcsolódásunk a FÖMI szakembereinek a szerepeltetésével. Munkáságának köszönhetően kimagaslóan eredményes volt a lengyel földmérőkkel és a távérzékelő intézménnyel való együttműködés.

Pályafutása során több kitüntetésben részesült, köztük van a Térképészet kiváló dolgozója (1977) és a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1986) elismerés. Gyémánt oklevelét 2014-ben kapta meg. A Lengyel Geodéziai Egyesület tiszteletbeli tagja volt.

Kiváló szakmai és emberi értékeket örököltünk tőle. A fejlődési trendeket követve, igazgatóként, az ország javára terjesztette és vezényelte a kor szelleme szerinti „automatizálást” szakmánk hagyományos területein. Tevékenységével, szellemiségével lendületet adott az akkoriban bevezetett kozmikus geodéziai és a távérzékelési módszerek elterjedésének, amivel maradandót alkotott. Vezetői pályafutása során a szakma eredményességét támogató szervezeti átalakításokat kezdeményezett. Az ő idejében született a Földmérési és Távérzékelés Intézet megnevezés. Elősegítette az innovációs elképzelések megvalósítását. Sipos Sándor irányítása alatt a 80-as években a FÖMI példátlan sikereket ért el. Soha ennyi szakember nem vett részt nemzetközi kongresszuson, konferencián, továbbképzésen, tapasztalatcserén, üzleti megbeszélésen. Ezzel egy időben a FÖMI számtalan külföldi szakembert és delegációt fogadott, nemzetközi konferenciát szervezett, ezzel is növelve az Intézet hírnevét.

Szenvedélyes, fáradtságot nem ismerő életvitele, a dohányzás iránti szenvedélye, magánéleti tragédiák (hajlott korában a fia elvesztése) és az egykori keszonbetegség meggyötörte őt. Mindezek ellenére újra meg újra köztünk tudott lenni. Talán ezért is érezzük úgy, hogy a halál váratlanul ragadta el tőlünk.

Kedves Sanyi! Békét, örök nyugodalmat kívánok neked a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság, a Földmérési és Távérzékelési Intézet és jogutódja, szakmánk valamennyi képviselője valamint a magam nevében.

 

Dr. Mihály Szabolcs PhD,

címzetes egyetemi tanár,

a FÖMI volt főigazgatója

 

Bartos István

1942–2019

2019. március 12-én sokan jöttek el a salgótarjáni új köztemetőbe, hogy utolsó útjára kísérjék Bartos Istvánt, a Nógrád Megyei Földhivatal nyugalmazott vezetőjét. Megrendülten álltunk a ravatalánál, hiszen a halál különösen fájdalmas, ha egy olyan embert veszítünk el, aki része volt az életünknek.

Bartos István 1942. február 17-én, értelmiségi szülők gyermekeként született Balassagyarmaton, és ott is érettségizett. Szakirányú felsőfokú szakmai végzettségét Székesfehérváron szerezte. 1973-ban kapott földmérő-üzemmérnöki oklevelet.

Szakmai tevékenysége – munkába állásának első napjától nyugdíjba vonulásáig – a földhivatalhoz és annak jogelődjéhez köthető. 1960-ban került az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Nógrád Megyei Földmérési és Földnyilvántartási Felügyelőségére. A felügyelőségek ekkor végezték a tagosítás és a földrendezés munkáit. Bár tanárnak készült, a földmérés, a szakma gyorsan beszippantotta.

Kezdetben a földnyilvántartásban dolgozott, majd később került át a földmérési szakterülethez. Közreműködött az ingatlan-nyilvántartás szerkesztésében, majd az új felméréseket, az új térképek készítését már vezetőként irányította.

A hivatali ranglétrát bejárva a földmérés szinte minden területén dolgozott. Volt műszaki ügyintéző, alappont-nyilvántartó, 1969-től a földmérési osztály vezetője, végül 1985 és 2007 között – nyugdíjba vonulásáig – a megyei földhivatal vezetője.

A rendszerváltást követően irányítása alatt folytak a termőföld privatizációjának földhivatali munkái, majd később a számítógépen kezelt tulajdoni lapokra és a digitális térképekre való átállás nehéz feladata is. Részt vett a Nemzeti Kataszteri Program végrehajtásában, közreműködött annak szakmai követelményrendszerének kidolgozásában,

Szakmai tudását mind a társszervek, mind minisztériumi szinten elismerték. Számtalan esetben hívták szakmai bizottságokba, kérték ki véleményét – például – a földmérési törvény előkészítése során.

Hivatali feladatai mellett földmérési igazságügyi szakértőként is tevékenykedett, mely területen több mint 40 éves szakmai gyakorlattal rendelkezett.

Lelkes tagja volt a Geodézia és Kartográfia Egyesületnek és jogutódjának a Magyar Földmérési és Térképészeti és Távérzékelési Társaságnak. E szervezeteken belül több funkciót is ellátott. 1990 és 2003 között tagja volt az intézőbizottságnak, haláláig elnöke volt az etikai és fegyelmi bizottságnak.

Tagja volt a Magyar Mérnöki Kamarának. Megalakulás óta, 2009 és 2012 között ellátta a Nógrád Megyei Mérnöki Kamara Geodéziai és Geoinformatikai Szakcsoportjának elnöki feladatait.

Szakmai és társadalmi tevékenységét több alkalommal is elismerték:

  • 1985-ben a Munkaérdemrend bronz fokozatával tüntették ki.
  • A földmérés és a földügy területén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréséül 1989-ben megkapta a térképészetért felelős miniszter által alapított Fasching Antal-díjat.
  • A geodéziai és a kartográfiai területen elért kiemelkedő szakmai munkáját, valamint a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaságban – és jogelődjében – végzett tevékenységét Lázár deák emlékéremmel jutalmazták 1998-ban.
  • A mérnöki társadalomért, a mérnöki kamaráért és azon belül a Geodéziai és Geoinformatikai Tagozatért végzett munkájáért 2014-ben megkapta a Hazay István-díjat.

Bartos István szakmai tevékenysége egész élete során a földügyi és a földmérési szakterülethez kapcsolódott. Hivatalvezetői feladatát és mérnöki mesterségét hivatásszerűen gyakorolta. Személyében a földügyért és a földmérésért tenni akaró szakembert veszítettünk el, aki hosszú időn keresztül eredményesen dolgozott a földügy, a szakma, a mérnöki munka és a mérnöki társadalom elismertetéséért.

Az irányítása alatt működő hivatalból – az évek hosszú során – földügyi, ingatlan-nyilvántartási és földmérési szakemberek sokasága került ki. Közülük többen – később – vezetőként is megállták helyüket.

Több mint 50 éves szakmai gyakorlata során a szakma iránt tanúsított hűsége, szakmai és erkölcsi magatartása mindenki számára példaértékű lehet.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Fábián József

 

HÍREK

 

Szervezeti átalakítások az állami térképészet, az ingatlan-nyilvántartás és a földügy területén

 

A Magyar Közlöny 2019. évi 49. számában jelent meg az 59/2019. (III. 25.) számú kormányrendelet az ingatlan-nyilvántartási és térképészeti feladatok átrendezéséről és az azzal összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról, az 1150/2019. (III. 25.) számú kormányhatározat a Nemzeti Földügyi Központ létrehozásáról és az 1151/2019. (III. 25.) számú kormányhatározat az ingatlan-nyilvántartási és térképészeti feladatok átrendezésével összefüggő kormányzati szerkezetátalakításról.

A kormányrendelet szerint Budapest Főváros Kormányhivatala Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztályából (BFKH FTFF) az Alaphálózati és Államhatárügyi, a Földügyi Fejlesztési és Üzemeltetési, a Kozmikus Geodéziai, a Szolgáltató, a Távérzékelési, és a Térinformatikai Osztályok, valamint az ezen osztályoknak informatikai támogatást biztosító Informatikai Főosztályból az Informatikai Osztály 6 feladatait – közfeladat-ellátási és továbbfoglalkoztatási kötelezettséggel – jogutódlással 2019. április 1-jétől a Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: Lechner Nonprofit Kft.) látja el. A kormány a földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv feladat- és hatáskörének gyakorlására a Lechner Nonprofit Kft.-t jelöli ki.

A BFKH FTFF a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) jogutódja volt, mely 2017. január 1-től tartozott Budapest Főváros Kormányhivatalához. A Lechner Nonprofit Kft. a Miniszterelnökség szakmai háttérintézményeként az elektronikus építésügy, az építészet, a települési szolgáltatások és a térségi tervezés területein végez feladatokat, valamint dokumentációs központot működtet.

A szakmai alapokon integrált feladatvégzés áprilistól a Lechner Tudásközpontban, részben az ingatlanügyi közszolgáltatások digitalizációjának lebonyolításával történik: a következő időszakban a vállalat szakértői az online földhivatali szolgáltatások fejlesztésén dolgoznak majd. A projekt sikerét az egykori FÖMI szakmai tudásának és adatbázisainak, valamint a Lechner Nonprofit Kft. szakinformatikai tapasztalatainak egyesítése biztosítja. A megújuló Tudásközpontot Fekete Gábor, eddigi főosztályvezető és ügyvezető irányítja.

 

A kormányrendelet módosítja a kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. sz. kormányrendeletet is. Eddig az agrárminiszter hatásköre volt a térképészet és az ingatlan-nyilvántartás, ebből az ingatlan-nyilvántartást törlik, és a térképészetet módosítják a földügyi és agrár- és vidékfejlesztési szakigazgatáshoz kapcsolódó térképészet fogalmára. Ez magában foglalja a birtokrendezéssel, a földüggyel, az agrár- és vidékfejlesztési támogatással összefüggő feladatokat. Az agrárminiszter földügyi feladatai kiterjednek a földminősítésre, földhasználatra, földforgalomra és a földvédelemre. Ugyanakkor a Miniszterelnökséget vezető miniszter lesz a felelős a térképészetért és az ingatlan-nyilvántartásért. A Miniszterelnökséget vezető miniszter az agrárminiszterrel együttműködve készíti elő a térképészettel és az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos jogszabályokat. Az ingatlan-nyilvántartással, földméréssel és a telekalakítással kapcsolatos ügyekben a törvényességi és szakszerűségi ellenőrzési hatásköröket az ingatlanügyi hatóságok felett a Miniszterelnökséget vezető miniszter gyakorolja. A közigazgatási hatósági ügyekben a felügyeleti szervet megillető hatásköröket a Miniszterelnökséget vezető miniszter gyakorolja. A többi, a földhivatali osztályokat érintő ügyekben ezek a jogok továbbra is az agrárminisztert illetik.

 

Az átalakítás további várható lépéseiről a két kormányhatározat szól. 2019. július 1-től létrehozzák a Nemzeti Földügyi Központot. Ehhez fog tartozni a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, és az önállóságát elvesztő Nemzeti Kataszteri Program Nkft. A Nemzeti Földügyi Központba olvad be a BFKH FTFF MEPAR Fejlesztési Koordinációs és Üzemeltetési Osztálya, valamint a Mezőgazdasági és Távérzékelési és Helyszíni Ellenőrzési Osztálya.

A kormányhatározatok megvalósításához több jogszabály módosítására van szükség. Ezek közül T/5238 számon egy törvényjavaslatot már korábban benyújtottak a Parlamenthez.

Források:

Magyar Mérnöki Kamara Geodéziai és Geoinformatikai Tagozat hírlevele (2019. 03. 27.)

Magyar Közlöny 2019. évi 49. szám

http://lechnerkozpont.hu/cikk/foldmeresi-es-terinformatikai-feladatok-a-lechner-tudaskozpontnal (2019. április 15.)

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes a 2021/1. számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 25

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk