GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

 

Tartalom

 

Dr. Völgyesi Lajos: Eötvös Loránd munkásságának geodéziai jelentősége   4

Dr. Klinghammer István – dr. Gercsák Gábor: 200 éve született Reguly Antal,

az Északi-Urál térképezője    13

Dr. Márton Mátyás: A Perczel-glóbusz újraalkotásának legújabb fázisa   18

Földmérés és térképészet 100 éve a Tanácsköztársaság idejében    28

Tallózás a lapunkban   32

Komolyzenei adalékok geodéták számára  33

Térképészek Távol-Keleten: Az ICA 29. nemzetközi térképészeti konferenciája és
19. közgyűlése, Tokió   34

A 2019-es ICA térképrajz-pályázat eredményei     38

Cseh várak és kastélyok   40

Könyvismertetés –Gulyás Zoltán: Reguly Antal térképészeti munkássága    44

Végzősök a BME-n  46

Interneten a Geodézia és Kartográfia  47

Contents

Geodetic relevance of Roland Eötvös’ works (Lajos Völgyesi, Dr.) 4

Antal Reguly, the surveyor of the Northern Ural Mountains was born 200 years ago (István Klinghammer, Dr.–Gábor Gercsák, Dr.) 13

The latest phase of the Perczel globe’s rebuilding (Mátyás Márton, Dr.) 18

Surveying and mapping 100 years ago during the Hungarian Soviet Republic    28

Gleaning in our journal    32

Some additional data about classical music for surveyors   33

Cartographers in the Far East: 29^th International Cartographic Conference and 19^th General Assembly of the ICA in Tokyo     34

Results of the ICA map drawing competition   38

Czech fortresses and castles    40

Book review – Zoltán Gulyás: Cartographic activity of Antal Reguly  44

Graduated surveyors at BME   46

Geodesy and Cartography on the internet   47

 

Címlapon: A Geo-Cosmos, a Miraikan jelképe. A világ első OLED panelekből álló földgömböt formázó „monitora”, amely 10 millió pixelt képes megjeleníteni.

(Lásd a kapcsolódó cikket.)

On the Cover Page: The Geo-Cosmos, the symbol of Miraikan. It is the world’s first "Globe-like display" using organic LED panels, which can display 10 million pixels.

(See related article.)

---

Eötvös Loránd munkásságának geodéziai jelentősége

Völgyesi Lajos

DOI: 10.30921/ GK.71.2019.5.1

Eötvös Loránd fizikus, geofizikus kiemelkedő tudósa és közéleti személyisége volt Magyarországnak, munkássága számos területen kapcsolódik a geodézia tudományterületéhez. 1848-ban született és 100 évvel ezelőtt 1919. április 8-án hunyt el. Halálának 100. évfordulója alkalmából számtalan magyarországi és külföldi rendezvényen emlékezünk meg a munkásságáról. A világhírnevet hozó legjelentősebb eredményei a torziós ingájához kapcsolódnak. Arad környékén az ingájával végzett mérések felhasználásával Eötvös Loránd foglalkozott a világon elsőként gradiens-mérések alapján végezhető függővonal-elhajlás interpolációval és a nehézségi erőtér szintfelületének részletes meghatározásával. A geoid finomszerkezetének meghatározáshoz szükséges magyarországi gravitációs adatbázisnak kiemelten fontos és értékes részét képezik a korábbi Eötvös-inga-mérések. Az alábbiakban az Eötvös-évforduló előtt tisztelegve áttekintjük a műszerének rövid történetét, megismerkedünk a torziós inga működésének alapelvével, méréseinek jelentőségével és geodéziai felhasználási lehetőségeivel

Geodetic relevance of Roland Eötvös’ works

Lajos Völgyesi

Roland Eötvös was an outstanding physicist and geophysicist, and some of his work was related to geodesy. He was born in 1848 and died 100 years ago on April 8, 1919. We celebrate the 100th anniversary of his death with numerous events in Hungary and abroad. Roland Eötvös achieved his worldwide fame thanks primarily to the researches about his torsion balance. Using the measurements of his torsion balance around Arad, Roland Eötvös was the first in the world to interpolate deflection of the vertical based on gravity gradient measurements and to determine the fine structure of the potential surface of the gravity field. Earlier torsion balance measurements are a particularly important and valuable part of the Hungarian gravity database for determining the fine structure of the geoid. Celebrating the Eötvös anniversary, we review the brief history of his instruments and the base principle of its operation then the importance of torsion balance measurements and the possibility for geodetic applications of these measurements are summarized.

Kulcsszavak: Eötvös centenárium, Eötvös-inga, függővonal-elhajlás, geoid,

Keywords: Eötvös centenary, torsion balance, deflection of the vertical, geoid

 

Dr. Völgyesi Lajos

professor emeritus,

az MTA levelező tagja

BME Általános- és Felsőgeodézia Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

http://volgyesi.hotserver.hu

http://epito.bme.hu/volgyesi-lajos

---

200 éve született Reguly Antal, az Északi-Urál térképezője

Klinghammer István–Gercsák Gábor

DOI: 10.30921/ GK.71.2019.5.2

Reguly Antal észak-uráli expedíciója nem tartozik az ún. nagy felfedezőutak csoportjába. Munkájával azonban hozzájárult Oroszország számunkra is fontos részének megismeréséhez. Prioritását az orosz források is elismerték. Az újabb irodalomban megfeledkeznek térképezésének úttörő jellegéről, és inkább mint nyelvészt és néprajzi gyűjtőt méltányolják. Levéltári adatok és a kortársak írásai alapján azonban megállapíthatjuk, hogy térképe megjelenésének idejében igen hasznos szolgálatot tett, adatait a tudományos körök a gyakorlatban felhasználták. Szorgalmas megfigyeléseinek eredménye azoknak a munkáiban él tovább, akik kutatóútjának bőséges adathalmazából merítenek.

Antal Reguly, the surveyor of the Northern Ural Mountains was born 200 years ago

István Klinghammer–Gábor Gercsák

The expedition of Antal Reguly to the Northern Ural Mountains does not belong to the so-called great discoveries. However, his life contributed to collecting information on an area of Russia that is important for Hungarians too. His priority has also been acknowledged by Russian sources. The latest literature, however, tends to forget his pioneering mapping and mainly appreciates his linguistic and ethnographic work. Archives and documents from his contemporaries prove that the publication of his map of the Ural region meant a great service in his time and that his data were widely used in practice by the scientific circles. The achievements of his observations live on in the works of those who take from the abundant knowledge he collected.

 

Kulcsszavak: Reguly, észak-urali expedíció, etnográfiai térkép

Key words: Reguly, expedition to the Northern Ural, ethnographic map

 

Dr. Klinghammer István professor emeritus az MTA rendes tagja ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Gercsák Gábor egyetemi docens   ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

---

 

A Perczel-glóbusz újraalkotásának legújabb fázisa

Márton Mátyás

DOI: 10.30921/GK.71.2019.5.3

 

2019-ben egy féléves projekt keretében mód nyílt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén 2008 és 2012 között folyó, majd 2013-tól szunnyadó, a Perczel-glóbusz újraalkotásával kapcsolatos kutatások és előállítási munkák folytatására. A legújabb kutatások meglepő eredményeket is feltártak. A mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban 1 : 10 milliós méretarányú, 132 cm átmérőjű földgömbként ismert Perczel-glóbusz átmérője „csupán” 127,5 cm! Érdekes eredménnyel járt a naptárkeret részletes vizsgálata is. Ennek során a magyar nyelvben ma már nem használt negyedrendű égtájmegjelölések teljes körének feltárására került sor (például: „Nyugathozi É.”, „D.N. Dél” vagy „Kelethezi D.K.” stb.). Ezek az égtájmegjelölések az angol nyelvben jól ismertek (például: „north by west”, „southwest by south” vagy „southeast by east” stb.), de a mai magyar nyelv nem ismeri ezeket. A most elvégzett munka során összesen 2872 rajzi és 3252 névrajzi kiegészítés, pontosítás történt. 318 helyen – zömmel a glóbusz sérült részein – került sor a summer (az árnyékolt domborzatrajz) pótlására, illetve kiegészítésére.

 

The latest phase of the Perczel globe’s rebuilding

Mátyás Márton

 

The Department of Cartography and Geoinformatics of Eötvös Loránd University continued the research and production work related to the re-creation of Perczel’s globe in the framework of a half-year project in 2019. The original project ran between 2008 and 2012, but it lied dormant since 2013. Recent research has also revealed surprising results. For instance, the diameter of Perczel’s globe is 127.5 cm only – however, it is known as a globe of one to ten million scale and of 132 cm diameter in both Hungarian and international literature! An in-depth review of the horizontal calendar frame of the globe also brought an interesting result: a full range of third-rate intercardinal points (32-point compass card) not used in the modern Hungarian language has been explored (for example, "Nyugathozi É", "D.N. Dél" or "Kelethezi D.K."). These celestial directions (for example, "north by west", "southwest by south" or "southeast by east") are still well known in the English language, but they are unknown in Hungarian today. A total of 2872 drawings and 3252 names have been completed during the latest phase of the research. The shaded relief was replaced or supplemented in 318 places – mostly in the damaged parts of the globe.

Kulcsszavak: digitális, egykorú vagy korabeli hasonmás; állapotrögzítő digitális hasonmás; restaurált, digitális, tartalmi hasonmás; digitális virtuális restaurálás; digitális virtuális rekonstrukció

Keywords: digital, contemporaneous facsimile; digital facsimile record of condition; restored, digital facsimile of content; digital virtual restoration; digital virtual reconstruction

 

Dr. Márton Mátyás

professor emeritus

az MTA doktora

ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

SZEMLE

 

Földmérés és térképészet 100 éve a Tanácsköztársaság idejében

Előszó (Prológ)

Az első világháborút a Monarchia – szövetségeseivel – 1918-ban elvesztette, és darabokra hullott. A környező népek önállósági törekvése következtében (a területelcsatolások miatt, mellyel a győztes hatalmak egyetértettek) a Magyar kir. Állami Földmérés térképanyagának, alappontjainak, mérési és számítási jegyzőkönyveinek, épületeinek és szakembereinek több mint 60%-át elveszítette. Szakterületünk történelme során ekkora veszteséget még soha nem élt át. Nem csoda, ha az általunk tárgyalt másfél év eseményei során, minden téren elhatalmasodott a zűrzavar. A továbbiakban a Tanácsköztársaság előtti és utáni időszak, valamint a 133 napos proletárdiktatúra birtokjogi, felmérési és térképészeti tevékenységéről lesz szó. Az események jobb megértése céljából szükséges az említett időszak történelmi hátterének rövid ismertetése.

1.) Földmérés és Térképészet 1918 októbere és 1919 márciusa között

Október 21. Az Osztrák–Magyar Monarchia fegyverszünetet kért. Wekerle Sándor és kormánya lemondott.

Október 27. Gróf Károlyi Mihály vezetésével megalakult a Nemzeti Tanács.

Október 31. Kikiáltották a Népköztársaságot, kitört az „őszirózsás forradalom.”

November 1. Beiktatták a Károlyi kormányt, földművelésügyi miniszter Búza Barna, pénzügyminiszter: Szende Béla, hadügyminiszter: Linder Béla, ill. Bartha Albert.[1]

November 13. IV. Károly, magyar király lemondott a trónról, és Svájcba emigrált.(Ormos Mária, 1982).

November 20–28. A Pénzügyminisztériumba (PM), ahol az Áll. Földmérés ügyosztálya volt,  általános értekezletet hívtak össze. Az értekezleten részt vettek a politikai pártok is. A maratoni (nyolc napig tartó) tanácskozáson egyetértés született arról, hogy általános és részletes földbirtokreformra (földosztásra) van szükség. A törvény kidolgozásával Buza Barna minisztert bízták meg, aki szakemberek bevonásával megkezdte a törvény kidolgozását (Bendefy, 1970).

December 8. Az Áll. Földmérés vezetői – a további teendők megbeszélésére – nagygyűlést hívtak egybe a Háromszögelő Hivatal előadói termébe. Megállapodás jött létre arról, hogy földmérési munkát csak azok a személyek végezhetnek, akik szakképzettséggel rendelkeznek, december 31-ig belépnek a Földmérési Dolgozók Országos Szakszervezetébe, és rendszeresen fizetik a tagdíjat.

(Tájékoztatásul: az Áll. Földmérés személyi állománya 1913-ban 650 fő volt. Ebből 407-et katonának behívtak. Visszatért 345 fő, hatvanketten hősi halált haltak. A háború befejezése után, az elcsatolt területekről menekült hatvanhat szakemberrel 654 fő lett az állomány. (Székely 2018/6)

Január 11. A Népkormány Károlyi Mihályt^[2] ideiglenes köztársasági elnöknek megválasztotta. A miniszterelnök Berinkey Dénes^[3] lett, más tárcák élén nem történt személyi változás. A megnövekedett feladat miatt (általános és részletes földosztás) szükségessé vált a földmérői szakállomány bővítése. Ezért érettségizett fiatalok számára gyorstanfolyamokat szerveztek. Ennek során márciusig mintegy 1100 főt képeztek ki, akik erről segédfelmérői bizonyítványt kaptak. (Bendefy 1970).

Az említett eseményekkel párhuzamosan a Hadügyminisztériumban, Bőhm Vilmos^[4] államtitkár vezetésével tárgyalások kezdődtek az önálló, magyar katonai térképészet megszervezésére.

Február 4. A tárgyalások eredményeképpen döntés született a Magyar Katonai Térképészeti Csoport (MKTCs) felállatására. (A magyar katonai térképészet fennállásának 100. évfordulójáról a Geodézia és Kartográfia 2019 februárjában díszes különszámmal emlékezett meg.) Az új intézménnyel kapcsolatban a HM-ben az alapításkor a következőkben állapodtak meg: „...a Csoport lássa el a hadsereget térképekkel, a térképezés menetét a HM írja elő, végül a munkákat csak katonai személyek végezhetik. A csoport kezdetben 10 főből állt, és vezetésére Kirchlechner (Demjén) Károly^[5] alezredes kapott megbízást.” (Bendefy 1970)

Február 16. Ezen a napon a Népkormány hivatalosan is kihirdette a földművelő nép földhöz juttatásáról szóló XVIII. sz. Néptörvényt. Eszerint: „...az államnak kisajátítási joga van minden 500 holdnál nagyobb területű földbirtok 500 hold feletti részére. A kisajátítást a Birtokrendező Bizottságok fogják végezni. Egy család birtoka 5 holdnál kisebb, illetve 20 holdnál nagyobb nem lehet. A munkálatokat a Földbirtokrendezési Tanács felügyeli.” Ez a törvény – a későbbi politikai változások miatt– sohasem került alkalmazásra (Romsics 2005).

Február 22. A Népkormány rendeletet adott ki szakhivatal felállítására, melynek a következő, igen hosszú nevet adták: "Földbirtokmegosztás és Birtokrendezés Állami Ellenőrzésének Központi Hivatala".(Sokan csak Központi Ellenőrző Hivatalnak nevezték) Szende Béla pénzügyminiszter Antalffy Andor[6] miniszteri tanácsost az Áll. Földmérés főnökét bízta meg a Hivatal felállításával.

Székhelyül a Budapest II. kerület Szilágyi Dezső tér 1. szám alatti épületet jelölte ki. Antalffy, a Hivatal vezetésére dr. Fasching Antal[7] műszaki tanácsost kérte fel, aki a felkérést elfogadta, és azonnal hozzáfogott az intézmény megszervezéséhez (Bendefy 1970).

Március 5. A földtörvény jogerőre emelése céljából alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására volt szükség, mivel a régit a király lemondása után feloszlatták. Ezért megalkották és kihirdették a XXVI. sz. Néptörvényt az általános és titkos választásokról, melynek időpontját a Berinkey-kormány április 13-ra tűzte ki. Az időközben kikiáltott Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa azonban a választásokat már más formában képzelte el, de erről majd később lesz szó (Bendefy 1970).

Március 20. Ezen a napon, Vix francia ezredes, az antantmisszió budapesti vezetője, ultimátumszerű jegyzéket nyújtott át Károlyinak a Versailles-ban folyó béketárgyaláson megszületett, új demarkációs vonalról. Eszerint az Arad–Nagyvárad–Szatmárnémeti vonaltól nyugatra az 50 km széles zónát a francia katonaság venné birtokba. Károlyi ezt az elképzelést elutasította, mivel Magyarország katonai megszállására való törekvésnek tekintette. A kormány azonnal lemondott. A szociáldemokraták egyedül nem vállalták a kormányzás felelősségét, ezért koalícióba léptek a Kommunista Párttal.

Március 21. Kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A politikai, katonai, gazdasági és jogi helyzet azonnal és gyökeresen megváltozott (Ormos 1982).

2.) Földmérés és Térképészet 1919. április és 1919. július között.

A helyzet a földmérés, kitűzés, birtokbaadás, térképezés és telekkönyvezés területén is gyökeresen megváltozott. Az orosz hadifogságból hazaérkezett kommunisták (Kun Béla[8], Szamuely Tibor[9], Varga Jenő[10], Rákosi Mátyás, Münnich Ferenc és mások) a lenini földdekrétum elve alapján álltak. Ennek lényege: minden földterületet örökre állami (nemzeti) tulajdonba kell venni, tehát földosztásra nincs szükség. A parasztság ezt nagyon rossznéven vette, és nagyot csalódva fogadta, mert nagyon várta a megígért földosztást.

Március 22. A Forradalmi Kormányzótanácsban dr. Hamburger Jenő^[11] szociáldemokrata orvos lett a földművelésügyi népbiztos (miniszter). Ő a kollektív mezőgazdasági művelés híve volt. Szerinte a nagybirtokokat egyben kell tartani, és át kell azokat alakítani „szocializált mezőgazdasági nagyüzemekké.” Fasching Antal ezzel szemben a Buza Barna által kidolgozott földosztás folytatását támogatta. Javaslata: „...alaposan átgondolt, mérnökileg előkészített, kataszteri pontossággal végrehajtott földreformra van szükség.” (Bendefy 1970).

Április 1–10. A Forradalmi Kormányzótanács, saját legitimitásának biztosítására, országos választásokat írt ki. A választásokon a papok és a „kizsákmányolók” nem vehettek részt. Egyedül a Szocialista Párt jelöltjei indulhattak. A választások eredményeképpen munkás-, paraszt- és katonatanácsok alakultak községi, városi, járási és megyei szinten. A tanácsok a központi hatalom végrehajtó szervei voltak (Romsics 2005).

Április 25. Fasching látta a műszaki nehézségeket, ezért az FM-hez tartozó Gazdasági Műszaki Hivatalt (GMH) beolvasztotta a Földbirtokrendezés Központi Hivatalába. Ennek Dorner Gyula a GMH vezetője nem örült, de az intézkedést megakadályozni nem tudta. Az egyesítéssel Faschingnak az volt a célja, hogy nagyobb súlyt adjon a földosztásnak a szövetkezetesítéssel szemben. A kétfajta irányzat miatt Fasching és Hamburger között sorozatos volt a nézeteltérés. Az ellentétek csak azért nem mélyültek el, mert időközben megkezdődött a Vörös Hadsereg szervezése (Székely 2004).

Május 1. Az Andrássy úti nagy felvonulás során adták ki az új jelszót: „Fegyverbe, fegyverbe!” Bőhm Vilmos hadügyi népbiztos Stromfeld Aurélt^[12] nevezte ki vezérkari főnöknek, aki azonnal hozzálátott a hadsereg megszervezéséhez. Néhány hét alatt sikerült több tízezer főből álló sereget felállítania. Ezzel elindulhatott az emlékezetes északi hadjárat, mely igen sikeres volt.

Május 20. Hamburger időközben jelentkezett a hadseregbe, helyét Farkas Adolf vette át, aki egy kíméletlen, erőszakos ember volt, Hamburgernél még jobban erőltette a szövetkezetesítést. Erről Bendefy így írt: ”Farkas Adolf megszervezte az Országos Termelőszövetkezeti Központot (OTK). [...] Céljai közé tartozott az is, hogy a Fasching vezette műszaki hivatalt beolvassza az OTK-ba. (Hozzáteszem: ezzel a földreform megvalósítását akarta lehetetlenné tenni.) Majd Bendefy így folytatta: „...ennek Fasching mindvégig ellenállt. Azzal, hogy megőrizte műszaki hivatalának önállóságát, legalább 1600-1800 községben tudtak házhelyet, rétet, legelőt, kisebb szántótagokat kiosztani, bemérni, térképezni és telekkönyvezni, amivel mindennél nagyobb szolgálatot tett a nemzet legnépesebb rétegének, a parasztságnak” (Bendefy1970)

Május 30. A diktatórikus politikai rendszer szüntelenül támadta Faschingot. Erre ő a következőképpen reagált: „...A földbirtokreform végleges megvalósításának kitolása a magyar mezőgazdaság lezüllésével jár, [...) és az ország fokozatos elszegényedését eredményezné. Tereljük tehát a földbirtokreform megoldását, politikai jelszavaktól mentesen, a szakszerűség útjára.” (Szociális Termelési Közlöny, 1919. évi 4. szám.)

Június 10. A földmérési munkák előrehaladását akadályozta a műszer- és eszközhiány. Ennek megszüntetésére a Földművelési Népbiztosság: 181/Mo./1919. FM. sz. alatt rendeletet adott ki, miszerint: „...a fennálló hiányra való tekintettel a felügyelőségek körzetébe tartozó területeken, magánmérnöki irodákban fellelhető eszközöket kutassák fel, és haladéktalanul vásárolják meg.” Az eszközök összeállítását a Felügyelőségek azonnal megkezdték, de a műszerek felvásárlására – a politikai és katonai helyzet változása miatt – már nem kerülhetett sor. A helyzet azonban gyorsan változott.

Június 20. A Versailles-ban folyamatosan ülésező békekonferencia (még nem a Trianoni) jegyzéket intézett Georges Clemenceau^[13] aláírásával Kun Béla külügyi népbiztoshoz, melyben követelte az északi előrenyomulás megállatását és a csapatok visszarendelését. A Tanácsok Országos Gyűlése megvitatta, és többséggel elfogadta a jegyzéket azzal a feltétellel, hogy a románok kiürítik a Tiszántúlt. Ezt Clemenceau meg is ígérte (Romsics 2005).

Június 30. A Kormányzótanács elrendelte az északi (ma Szlovákia) területek kiürítését. Mivel Clemenceau az ígéretét nem tartotta be, Stromfeld Aurél lemondott. A román csapatok nem kezdték meg a Tiszántúl kiürítését, sőt – francia ösztönzésre – továbbnyomultak a Tisza vonaláig.

Július 20. Ebben a kétségbeejtő helyzetben (az értelmetlenül feladott győztes északi hadjárat miatt) a Vörös Hadsereg demoralizálódott. Emiatt, valamint a túlerő miatt is, a Tiszántúlon a román csapatokkal nem tudott megbirkózni.

Július 28. A szolnoki csatában a magyar csapatok (a lakosság passzivitása miatt is) alul maradtak. A románok átkeltek a Tiszán, és akadálytalanul nyomultak a főváros felé.

Augusztus 1. A Kormányzótanács ebben a reménytelen helyzetben lemondott. A hatalmat átadta Peidl Gyula kormányának. Ugyanakkor a Tanács kommunista tagjai Bécsbe távoztak. Augusztus 4-én a román csapatok bevonultak Budapestre (Ormos 1982).

3.) Földmérés és Térképészet 1919 augusztusa és decembere között.

A hirtelen kialakult katonai, politikai és társadalmi változás minden téren nagy zavart eredményezett.

Augusztus 7. A románok hat nap után menesztették Peidlt és Friedrich Istvánt^[14] tették meg miniszterelnöknek. Ő hivatalba lépését követően azonnal elrendelte a Tanácsköztársaság ideje alatt államosított földbirtokok, gyárak, bányák, bankok magántulajdonba való visszaadását. Az új földművelésügyi miniszter Győry Loránd lett, akinek államtitkára Rácz Gyula felkérte Faschingot, hogy a Központi Hivatalt vezesse tovább.

Augusztus 12. A Friedrich-kormány 1. sz. rendelete – a magánbirtokok visszaadására vonatkozólag – augusztus közepén lépett hatályba. Miután Faschingnak a Tanácsköztársaság idején végzett műszaki munkája ellen semmilyen kifogás sem merült fel, ezért Győry miniszter augusztus 13-án aláírta a kinevezésről szóló okmányt. Győry ez ügyben átiratot küldött báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez a következő szöveggel: „...az 1. sz. Kormányrendelet végrehajtását dr. Fasching Antal úrra kívánom bízni, mivel ő az ebbe a tárgykörbe tartozó ügyeket (reprivatizáció) a legalaposabban ismeri, és az ügyek likvidálásánál bírja minisztériumunk bizalmát.” (Bendefy 1970)

Augusztus 21. Friedrich két hét után Győryt leváltotta, és Rubinek Gyulát bízta meg a tárca vezetésével. A következő hetekben arról folytak a tárgyalások, hogy a Központi Ellenőrző Hivatalnak és a benne dolgozó műszakiaknak mi legyen a további sorsa. Mivel Fasching állományilag a Pénzügyminisztériumhoz tartozott, ezért Rubinek levélben fordult Korányi pénzügyminiszterhez, melyben a következőket írta:”...a megváltozott viszonyokra tekintettel (ti. hogy megbukott a Tanácsköztársaság) a fenti Hivatalt tovább fenntartani annál kevésbé se kívánom, mivel a földbirtokreform kérdése csakis törvényhozási (országgyűlési) úton lesz majd megoldható, addig pedig e Hivatal személyzete nem is foglalkoztatható.” (Bendefy 1970)

Szeptember 22. Korányi Rubinek levelére egy hónap mulya válaszolt. Ebben a következőket írta: „...hozzájárulok ahhoz, hogy dr. Fasching Antal miniszteri tanácsos úr, a likvidációs ügyek tartamára az Földművelésügyi Minisztériumban (FM) teljesítsen szolgálatot. Ebből kifolyólag az itteni, vezetői állásából ideiglenesen felmentem.”

Dorner Gyula mind ez idáig nem tudta feldolgozni sérelmét, hogy szervezetét az FM Gazdasági Műszaki Hivatalt (GMH) a Központi Ellenőrző Hivatalba integrálták. Dorner az átszervezésért Faschingot okolta, és koholt vádak alapján feljelentette. Rubinek tájékoztatta Korányi arról, hogy: ”...Fasching ellen – feljelentés folytán – igazoló eljárás van folyamatban. Ennek iratait az eljárás befejeztével a PM-nek megküldöm.” Egyben közölte Korányival, hogy a Központi Ellenőrző Hivatalt (KEH) egyelőre nem szüntetik meg, hanem Likvidációs Hivatalként tovább fog működni (Bendefy 1970).

Október 25. Egy hónapi megfeszített munka utána KEH papíron befejezte likvidációs tevékenységét. A PM 59.320/1919/PM. Eln. sz. rendelete a KEH-t november 3-án hivatalosan is megszüntette. Valójában – a sok restancia miatt – a KEH még decemberben is működött. Időközben folyt Dorner feljelentése alapján Fasching igazoló eljárása. Balásy Antal PM-államtitkár 9725/1920/PM. sz. átirata szerint az igazoló bizottság Faschingot minden vádpont alól felmentette: Működését „...közhasznúnak, magatartását pedig férfiasan bátornak” minősítette. Azt a tényt pedig, hogy Fasching a Tanácsköztársaság ideje alatt is a helyén maradt „szolgálati vétség”-ként értékelte. Ezzel a Fasching-ügyet 1920-ban lezártnak tekintették.

Utószó (Epilógus)

Raum Frigyes, a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság elődjének (Geodéziai és Kartográfiai Egyesület – GKE) alapító főtitkára 1990 novemberében megjelent állásfoglalásában, az akkori eseményeket a következő szavakkal értékelte: „...Fasching Antal életútjának kifogásolható momentuma, hogy a Tanácsköztársaság idején tovább vállalta a földreform műszaki végrehajtását ellenőrző hivatal (KEH) vezetését. Politikai jellegű megmozdulásokban nem vett részt. Majd így folytatta: „...Fasching Antal a magyar földmérés egyik legjelentősebb alakja volt. Ezt külföldi elismerései is igazolták.” Meghívták a Zágrábi Műegyetem tanszékére, ahol a geodéziát négy évig adta elő. Hazatérése után haláláig a HTI tudományos főmunkatársa volt (Raum–Vagács GK 1990/5).

1919-ben a személyes féltékenységből keletkezett vita a maga idejében megnyugtatóan rendeződött. A Fasching személyével kapcsolatos averziónak a rendszerváltozáskor történt újraélesztése felesleges dolognak bizonyult. Az ún. "Fasching-ügy" szakterületünkön 1992-ben végleg lezárult. Akik Fasching-kitüntetésben részesültek büszkék lehetnek rá.

Látható tehát, hogy a Magyar Tanácsköztársaság idején (előtte polgári forradalom, utána ellenforradalom) másfél éven át olyan cikk-cakk politika zajlott, hogy azt a magyar Áll. Földmérés szervezeteivel képtelen volt követni. A helyzet csak 1920 után csendesedett el. Az ezt követő években zajlott le Nagyatádi Szabó István^[15] FM-miniszter nevével fémjelzett földhöz juttatási program. Ennek elkerülhetetlenségét az ellenforradalmi rendszer helyesen ismerte fel. Nagyatádi irányítása alatt és a Bethlen kormány támogatásával megindult a földek kisajátítása és birtokbaadása. A nagyszabású munka (egy millió kat. hold földbirtokot érintett) 1926-ra fejeződött be, amit Nagyatádi sajnos már nem élhetett meg (Székely GK 2016/11)

Összefoglalás

A tanulmány első része az I. világháború befejezése utáni jogilag megalapozott, részletes földreformról szól. Ez a földreform azonban – ebben a formában – sohasem került megvalósításra, mert időközben egy másik politikai kurzus merőben más elképzelésekkel került hatalomra. Ez a kurzus rövid életű volt, mindössze 133 napig tartott, erről szól a második rész.

A tanulmány harmadik része a Tanácsköztársaság bukása utáni helyzetet tárja fel. Ekkor hatalomra került politikai elitnek a legnagyobb gondja a magántulajdon visszaállítása, a rend helyreállítása, valamint a folyamatban lévő párizsi béketárgyalásokon a legkedvezőbb területi pozíció kiharcolása volt.

Az utószóban érintettük dr. Fasching Antal személye körül kialakult helyzetet 1920-ban és 1990-ben. Ez az ügy mindkét esetben megnyugtatóan megoldódott. Az Áll. Földmérés szerepe pedig a Nagyatádi-féle földreform lebonyolításában már egy másik tanulmány témája.

 

Felhasznált irodalom

Bendefy László 1970. A magyar földmérés 1890–1920. Budapest

Helméczy Mátyás 2009. Újraírt történelem 1900–1950 Magánkiadás

Homoródi Lajos 1969. Fasching Antal munkássága, Geodézia és Kartográfia 21. évf. 3. sz.

Ormos Mária (szerk.) 1982. Világtörténet évszámokban Gondolat Kiadó, Budapest

Raum Frigyes (szerk.) 1976. Magyar földmérők arcképcsarnoka Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat, Budapest

Raum F. – Vagács G. 1990. A GKE állásfoglalása a Fasching Antal emlékéremről Geodézia és Kartográfia, 42. évf. 5. sz.

Romsics Ignác 2017. A Horthy-korszak. Helikon kiadó, Budapest

Romsics Ignác 2005. Magyarország a XX. században. Osiris, Budapest

Szabolcs Ottó (szerk.) 1990. Ki kicsoda a történelemben. Laude Kiadó, Budapest

Székely Domokos 2004. 125 éve született Fasching Antal, Geodézia és Kartográfia, 56. évf. 12. sz.

Székely Domokos 2016. Politika a magyar Állami Földmérésben, avagy Állami Földmérés a magyar politikában, I. rész. Geodézia és Kartográfia, 68. évf. 11–12. sz.

Szilágyi Béla 1932. Meghalt Fasching Antal. Geodéziai Közlöny 1. sz.

Dr. Székely Domokos

 

Tallózás a lapunkban

25 éve történt

1994. január 22-én, a magyar kultúra napja alkalmából, prof. dr. Joó Istvánt, a magyar kormány Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntette ki. Joó István 25 éven át állt a magyar Állami Földmérés műszaki irányításának az élén. Szaklapunknak, a Geodézia és Kartográfiának 32 évig a felelős szerkesztője (1963–1995) és 12 évig (1995–2007) a főszerkesztője volt. Döntő szerepet vállalt a Székesfehérvári Földmérési Főiskola megteremtésében, ahol évtizedeken át oktatott is. „Kiemelkedő eredményeket ért el a tudományos munkában [...] Számos hazai és nemzetközi szervezetben vezető tisztséget töltött be. […] Mindent összegezve dr. Joó István méltó a Szent-Györgyi Albert-díjjal való kitüntetésre.” – írta róla 25 évvel ezelőtt dr. Deme Gyula. (GK 1994/1).

Hosszú időn át tartó sok munkával elkészült és megjelent a „Magyar Földmérés és Térképészet Története” c. műről Nagy Pál Jenő a következőket írta: „A teljes munka 12 évet vett igénybe. Tíz év kellett ahhoz, hogy az első négy fejezet 1992-ben megjelenhetett. A következő évben elkészült az 5., 7. és a 8. fejezet, míg 1994 nyarán vehetik kezükbe az érdeklődők a még hátralevő 6. fejezetet is.” Nagy Pál Jenő a következő szavakkal zárta tájékoztatását: „Akik úgy vélekednek, hogy felesleges volt ekkora energiát fektetni olyasmibe, ami már elmúlt, azoknak dr. Regőczi Emil Kossuth-díjas professzor szép gondolatára hívom fel a figyelmet: Napfelkeltekor sem szabad megfeledkezni a gyertyáról, mely egész éjszaka szolgálatunkra volt.”(GK 1994/1).

A Magyar Katonai Térképészet fennállásának 75. éves jubileuma alkalmából, 1994. február 4-i megemlékezésen dr. Soha Gábor mérnök ezredes, az MH térképész szolgálat főnöke tartott ünnepi előadást. Beszédében nagy tisztelettel emlékezett meg Hrenkó Pál mérnök alezredes, a „Magyar Katonai Térképészet Története” c. átfogó munkájáról, melyet előadásához is felhasznált. Beszédét a következő szavakkal zárta: „Idézve Bak Antal ezredes úrnak a könyv előszavában megfogalmazott gondolatait: ...A Magyar Katonai Térképészet – a Tóth Ágostoni gondolat jegyében – nem valami módon elkülönülve, hanem szervesen a magyar geodézia és térképészet egyetemes ügyét szolgálta.” (GK 1994/3).

A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Tanácsa, 1994. április 18-i ülésén, az Egyetem új rektorává Bíró Péter professzort, az MTA rendes tagját választotta meg. Göncz Árpád köztársasági elnök ünnepélyes keretek között, a Parlamentben adta át a kinevezési okiratot. A BME több mint 210 éves története során Bíró Péter – dr. Hazay István után – az Egyetem második geodéta rektora. „Felelősségteljes beosztásához szakmai közösségünk részéről is, őszinte szívvel és szeretettel gratulálunk Bíró Péter professzor úrnak. Munkájához sok sikert, jó erőt és egészséget kívánunk, hogy beosztását legjobb tudása és lelkiismerete szerint tudja ellátni.” – fejezte be lapunknak adott tájékoztatását dr. Ádám József professzor úr. (GK 1994/3)

25 évvel ezelőtt, 1994. június 17-én, életének 84. évében elhunyt ifj. Bartók Béla mérnök, a világhírű zeneszerző fia, az Unitárius Egyház főgondnoka. 1910-ben született Budapesten. Mérnöki oklevelét 1933-ban szerezte meg a Műegyetemen. 1934-től, félnapos tanársegédi állást kapott az Oltay-féle tanszéken. 1935-től a MÁV-nál tudott elhelyezkedni. A háború után mint tervezőmérnök dolgozott. 1958-tól a MÁVTERV geodéziai osztályát vezette. 1972-ben nyugalomba vonult, és csak egyházának, valamint külföldi utazásainak élt. Az apja után kapott jogdíjakból a fél világot beutazta. Az Unitárius Egyház saját halottjának tekintette. A Farkasréti Temetőben, a Bartók család kriptájában helyezték örök nyugalomra. – fejezte be nekrológját dr. Horváth Kálmán professzor. (GK 1994/6, Székely 2011/5).

50 éve történt

Dr. Homoródi Lajos professzor cikket írt szaklapunknak báró Eötvös Loránd, világhírű magyar geofizikus halálának 50. évfordulója alkalmából. Eötvös torziósinga-méréseivel bebizonyította, hogy a „Föld elméleti alakja nem lehet ellipszoid, hanem a nehézségi erő valamely potenciál felülete.” (Homoródi1969). A fizikai jelenségek metrikus meghatározására szerkesztett eszközei közül legjelentősebb az ún. Eötvös-inga, mely a gravitációs térerő-változások összetevőinek mérésére szolgál. Találmányát a Nemzetközi Fokmérési Szervezet 1906-os budapesti közgyűlésén mutatta be.(Raum 1996). „Mi geodéták különösképpen gondoljuk meg, hogy 1906-ban, Eötvös személye iránti megbecsülésből választotta a nemzetközi szövetség nagygyűlésének színhelyéül Budapestet.” – fejezte be Homoródi az Eötvös Loránd méltatásáról írt megemlékezését.(GK 1969/2).

Dr. Katona Sándor, a BGTV Városmérési osztályának vezetője arról írt, hogy sikeresen alkalmazták a fotogeodéziai módszert a főváros felmérésénél. Ezzel mintegy tíz évvel lett lerövidíthető a munka teljes befejezése. Ugyanerről a témáról irt cikket Székely Domokos csoportvezető a GK 1969/6. számában, ahol megindokolta az új módszer alkalmazásának szükségességét. Az Oltay Károly professzor által 1932-ben elindított budapesti szabatos városmérés eredetileg 14 kerületből álló, 20 688 ha területű városra volt tervezve.

Az Országgyűlés azonban az 1949. évi XXVI. törvényével ezt 22 kerületre és területét 52 442 hektárral növelte, ami két és félszeres növekedést jelentett. Ebben az esetben, hagyományos, földi, numerikus eljárással a főváros felmérésének teljes befejezése 1991-re volt várható. Ennek lerövidítése céljából alkalmaztuk a fotogeodéziai módszert, mellyel a teljes felmérés 1977-re el is készült. A 14 évi idő-, valamint a várható költségmegtakarítás önmagáért beszélt, ezért a finanszírozó főváros engedélyezte az új módszert. (Katona1969, Székely 1969).

Raum Frigyes, a BGTV igazgatóhelyettese arról tájékoztatta lapunk olvasóit, hogy „A BGTV kiemelkedő geodéziai, térképészeti tudományos és gyakorlati munka jutalmazására emlékplakettet alapított dr. Fasching Antal emlékének tiszteletére; a plakett az ő nevét viseli. „A díj első kitüntetettjei tiszteletére ünnepséget rendeztek. Az ünnepségen dr. Homoródi Lajos mondott beszédet, melyben Fasching életútját méltatta. Az előadás után Tóth Lajos igazgató átadta az első kitüntetetteknek a plaketteket. A következő személyek részesültek a kitüntetésben: dr. Hazay István professzor, Bencze István kutatómérnök a MÉM OFTH osztályvezetője, Csatkay Dénes kutatási osztályvezető, Pénzváltó Géza a geodéziai osztály csoportvezetője és Ráskay Zoltán mérnök. „A kitüntetetteknek ezúton is szívből gratulálunk, és további sikereket kívánunk,” – fejezte be tájékoztatását Raum Frigyes főmérnök, a GKE főtitkára. (GK 1969/3)

50 évvel ezelőtt, 1969. március 11-én lépett hatályba a kormány 12/1969. (III. 11.) sz. rendelete a földmérési és térképészeti tevékenységről. Halász Péter, a MÉM OFTH vezetője, a következő szavakkal méltatta a jogszabályt: „1969 tavaszán kiadásra került a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló kormányrendelet. Ezzel megvalósult a tevékenység egységének az elve, a végző szervek feladata és hatásköre. Majd így folytatta: ”...a jogszabály pontosan körvonalazza azokat a földmérési munkálatokat, amelyeket állami költségvetésből kell folyamatosan végezni.” (Halász Péter beszéde elhangzott a GKE 1969. november 20-án megtartott közgyűlésén). A kormányrendelet végrehajtásáról szóló utasítást 6/1969. (III. 11. MÉM számon dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter adta ki. (GK 1969/2).

Szaklapunk „egyesületi hírek” rovatában Raum Frigyes főtitkár beszámolt a GKE Székesfehérváron megrendezett 6. vándorgyűléséről. „Az időpont kiválasztásakor (május 19–21.) figyelembe vettük, hogy ebben az időben rendezi a város az Alba Régia Napokat. Vándorgyűlésünk így (...) ünnepi környezetben kerülhetett megrendezésre.” A vándorgyűlés tudományos ülésszakán 14 szakelőadás hangzott el. A vándorgyűléshez térkép-, és műszerkiállítás is kapcsolódott, melyen helyet kaptak a MOM legújabb geodéziai műszerei is. A vándorgyűlés baráti vacsorával zárult. „A Székesfehérvári rendezőknek ezúton is gratulálunk, az ő gondoskodásuknak és kedvességüknek az eredménye, hogy szívesen fogunk városukba visszatérni.”– fejezte be beszámolóját Raum Frigyes főtitkár. (GK 1969/4).

Dr. Regőczi Emil professzor, lapunk alapító főszerkesztője 50 évvel ezelőtt „Fővárosunk neve” címmel történelmi fejtegetést közölt. Ebből megtudtuk, hogy: „...a XIX. sz. első felében már gyakran bukkan fel a Budapest, (vagy Buda-Pest) szó. Majd Regőczi így folytatta: „Tudvalevő, hogy Széchenyi lelkes híve volt a két város egyesítésének. 1828-ban a „Világ” c. lapban ezt írta: „Fővárosotok nevét (ti. Buda szabad kir. főváros és Pest sz. kir. fővárosról van szó), Budapestre kellene váltóztatni, és így a két főváros egyesülne, (...) milyen virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva.”

Húsz évvel később, 1848-ban a pozsonyi országgyűlésen már konkrét javaslat hangzott el a két főváros egyesítésére. A szabadságharc elbukása miatt ez a kérdés a napirendről lekerült. Ismét eltelt húsz esztendő, és az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés hazánknak önrendelkezést biztosított.

Gróf Andrássy Gyula a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök 1870-ben beterjesztette a X. tc.-et, mely műszakilag rendezte a fővárosok egyesítését. „Két esztendő multán – írta Regőczi – jogilag is rendeződött ez a kérdés. Napvilágot látott az 1872. évi XXXVI. tc., mely arról rendelkezett, hogy Buda és Pest, valamint Óbuda Budapest név alatt egy törvényhatósággá egyesíttessenek. Az egyesítés ténylegesen 1873. november 27-én valósult meg.” – fejezte be Regőczi fővárosunk nevének történelmi alakulásáról írt cikkét. (GK 1969/6). (Megjegyzés: négy év múlva, 2023-ban lesz 150 éves az egyesített főváros).

Dr. Székely Domokos

 

Komolyzenei adalék geodéták számára

 

Kicsi gyerekkorom legnagyobb élménye és első operaházi látogatásom Mozart A varázsfuvola című meseoperája volt. Tudom, az igazi remekművek egyaránt szólnak gyerekhez, felnőtthöz, mindegyik a saját élményeit, a neki kedves momentumokat fedezi fel bennük. Szeretem a zenéjét, a tündérmesét hozzá, meg az azóta felnőttként hallott vidám történeteket az egyik legnagyobb Sarastróról, Gregor Józsefről.

De most a Nők Lapja új adatokat közölt, legalábbis számomra. Jónap Rita tollából jelent meg egy cikk a 2019. szeptember 20-i számban A varázsfuvola varázsa címen. Idézek belőle pár fontos részletet:

„A közel kétszázharminc éves darab nem veszített jelentőségéből; a mai napig ez Mozart egyik leggyakrabban játszott alkotása, a legtöbb komolyzene-rajongónak ehhez a műhöz fűződik az első operaélménye, és a varázslat még mindig megtörténik estéről estére.

Az ősbemutatón 1791. szeptember 30-án Schikaneder, (bécsi színházigazgató) maga játszotta Papagenót, az Éj királynőjét pedig Mozart sógornője, Josepha Hofer alakította. Alig egy év múlva a századik előadást ünnepelték: ezt a sikert Mozart már nem élte meg.

 

Hogy kerülnek ide a szabadkőművesek?

 

A szövegkönyv alapját August Jakob Liebeskind Lulu avagy a varázsfuvola című meséje szolgáltatta, a librettót Schikaneder egy ügyes bécsi diákkal, Georg Metzlerrel írta. Metzler mineralógus diák volt, aki részt vett számos selmecbányai kísérletben, és több szereplőt is az ottani akadémia tanárairól mintázott. Sarastro személyéhez Born Ignác szolgált mintául, Tamino egy másik sikeres magyar kutatóra, Müller Ferencre hasonlít, a gonosz Monostatos pedig a fejlődést gátló berlini professzor, Martin Heinrich Klaproth, Born Ignác ellensége volt. A kissé szerencsétlen, csetlő-botló Papagenót feltehetően Mozartról mintázták. Mind a szövegben, mind a zenében megjelennek szabadkőműves elemek, Mozart maga is szabadkőműves volt, és közel állt a Born Ignác körüli felvilágosult tudósokhoz. Az opera sok gondolata a felvilágosodás eszméit tükrözi, a titkos társaság kalapácsütés-szignálja többször is felcsendül.”

„A darab mondanivalója, a többféle értelmezési lehetőség, a mű számos rétege több mint kétszáz éve foglalkoztatja a kritikusokat, történészeket, zenészeket. Sokan ezzel magyarázzák a darab sikerét is: a gyerekek a mesét értékelik és a fülbemászó dallamokat, az idősebbek a humort, a felnőtt lét kihívásait és a szabadkőműves utalásokat.”

Ezeket mind megerősítem: felnőttként megnézve-hallgatva az operát, váltig csodáltam az előttem ülő 5-6 éves balett-növendékeket, akik megkövülten, szájtátva, teljes szívvel-lélekkel, elbűvölten és némán figyelték az előadást, illetve az elandalodott felnőtteket, idősebbeket is, akik kedvtelve ringatóztak a kedves dallamokon.

Jó szívvel ajánlom az adatokat földmérő kollégáim figyelmébe, akik rendszeresen kirándulnak Selmecbányára, tisztelegni a néhai nagyhírű iskola és a szakma régi halottai előtt. Jusson eszükbe, ha Mozartot hallgatnak.

Tóth Mária

2019. szeptember 21.

RENDEZVÉNYEK

Térképészek Távol-Keleten

Az ICA 29. nemzetközi térképészeti konferenciája és 19. közgyűlése, Tokió

 

A Nemzetközi Térképészeti Társulás nagy nemzetközi konferenciájára kétévenként kerül sor. Tokió 1980-ban már egyszer adott helyet a konferenciának, így a mostani résztvevők közül csak kevesen voltak olyanok, akik azon is részt vettek. Az idei konferencia szlogenje (Mapping Everything for Everyone) kicsit nehezen fordítható magyarra frappánsan, én úgy fordítanám, hogy Térképezzünk mindent mindenkinek.

Várható volt, hogy a japánok igyekeznek jó házigazdák lenni, de természetesen az is, hogy lesznek kulturális különbségek. A szervezet főtitkáraként, akinek alapvető feladata volt a rendezőkkel történő folyamatos kapcsolattartás, sok ilyennel szembesültem, néhányat megemlítenék:

• Sokszor nem válaszoltak a megkeresésekre még azok a rendezők sem, akik egy adott szakterületnél meg voltak adva kapcsolattartónak. Az a gyanúm, hogy a legtöbb esetben nem megbízhatatlanság volt e mögött, hanem lassú (sokszor igen lassú) döntési folyamat, melynek során a rendezőbizottság hierarchiáját vélhetően kínosan betartották még az egyszerűbb problémák esetén is.
• A konferenciákhoz kapcsolódó, általában a nagy konferencia előtt megtartott bizottsági workshopok rendezésére sajnos kicsi volt a hajlandóság a japánok részéről. Erre csak egy napot kínáltak fel, hiába kértük, tanácsoltuk, hogy vonjanak be helyi egyetemeket. Végül két ilyen bizottsági workshopot Pekingben, további kettőt pedig más japán városban (Akita, Tsukuba) rendeztek meg (főleg olyan bizottságoknál, ahol volt aktív japán bizottsági tag).

Japánt az ICA-ban a Science Council of Japan (egyfajta nemzeti tudományos ernyőszervezet, melyhez korábban a Japán Tudományos Akadémia is tartozott) képviseli nemzeti tagként.

 

A helyszín

 

A konferencia helyszíne nem a város központjában volt, hanem egy sajátos területen, az ún. Bay Area-n (Odaiba kerület). Ezt a kikötői területet a XIX. sz. végén kezdték fejleszteni, de csak az 1950-es években, a japánok számára vesztes II. világháború utáni iparfejlesztésnek köszönhetően lett igazán fontos. Eleinte a kikötői terület fejlesztésére a tervezés és az ellenőrzés teljes hiánya volt jellemző, ami a főváros lakosságának rohamos növekedése miatt csak úgy volt kezelhető, hogy folyamatos feltöltésekkel növelték a tengertől elhódított területeket. 1958-tól kezdődően öt fejlesztési tervet hajtottak végre a területen. Mivel ez a hely a tengerszint alatt fekszik, itt lakóépületek nincsenek, csak különféle intézmények. Ettől függetlenül a Bay Area-nak nagyon jó az infrastruktúrája: egy magasvasút kapcsolja össze a területet Tokió metróhálózatával, de van más vasúti összeköttetése is. Emellett Tokió második számú reptere, Haneda, is könnyen elérhető egy autópálya-alagúton keresztül.

Összesen négy épületben szervezték meg a konferenciát, melyek közül a két elsődleges (ahol az előadótermek is voltak) egymás közvetlen közelében voltak, de a másik kettő is néhány száz méteren belül volt. A terület hátrányaként talán csak azt lehetne felróni, hogy egy belvárosi kerülethez képest kevesebb volt a szálloda (azok persze drágábbak is voltak), így többen mégis inkább a város belső részein kerestek szállást maguknak.

1. ábra. A Miraikan, a konferencia egyik helyszíne

A két főépület közül az első a Miraikan, a feltörekvő tudomány és innováció Nemzeti Múzeuma (egyfajta Csodák palotája), melynek egyik különlegessége a Geokozmosz (Geo-Cosmos), egy hatalmas (hat méter átmérőjű) gömb alakú kijelző, melyet 10 362 db külön programozható OLED panel alkot. Ennél fejlettebb, jobb felbontású technológia talán nincs is tematikus földgömbök bemutatására. (Lásd a címlapon!)

A másik helyszín a Plaza Heisei, más néven Tokyo International Exchange Center, egy kisebb konferenciaközpont és nemzetközi diákszálló keveréke (szállásként ezt most nem használhattunk, de a 2018-as előzetes ICA-elnökségi látogatáson minket is itt szállásoltak el).

A térképkiállítás és a Barbara Petchenik gyermekrajz-kiállítás egy harmadik helyszínen, egy távközlési székház (Tokyo Telecom Center) nagyméretű földszintjén volt (az atlaszok és digitális termékek külön emeleti helységben kaptak elhelyezést). Ennek nagy előnye volt, hogy a közönség is látogathatta, nem csak a konferencia résztvevői. A negyedik épületet csak a japán térképészek éves konferenciájára használták.

 

Tisztújító közgyűlés

 

Két éve Washingtonban rendkívüli közgyűlésen próbált az ICA elnöksége alapszabály-módosítást elérni, kevés sikerrel. A fő probléma a tagok inaktivitása volt. Az alapszabály módosításához az összes tag több mint 50%-ának támogatása szükséges, de a legtöbb esetben sajnos nagyon nehéz ezt a számot elérni (az alapszabály módosítása esetében a tagok levélben is szavazhatnak előre, de az inaktív tagok esetén ez sem sokat segít). Most is lényegében ugyanaz a koreográfia játszódott le, sőt az alapszabály-módosítás napirendi pontja tárgyalásának megkezdésekor már majdnem az volt a javaslatunk, hogy levesszük a napirendről a témát, hiszen még a levélszavazatokkal sem volt meg a matematikai esély az 50%-os támogatásra. Két elkésett delegátus érkezésével a matematikai esély meglett, de csak egy-két lényegtelenebb pontban sikerült megszerezni a delegátusok támogatását. A legtöbb fontos módosítási javaslat esetében 2-3 ellenszavazat és tartózkodás már elég volt ahhoz, hogy a javaslat elbukjon. Az ICA-nak jelenleg 73 nemzeti tagja van, ebből 70-nek van szavazati joga. Az abszolút többséghez így 36 szavazat kellett és összesen 36 ország volt jelen (plusz három ország küldött levélszavazatot).

Az alapszabályon kívüli javaslatok, illetve a tisztújítás esetén nincs szükség abszolút többségre, elég az egyszerű többség. Az alapszabály szerint a tisztújítás szabályai viszonylag egyszerűek: az elnökségben – ugyanabban a pozícióban (elnök, főtitkár, alelnökök) – csak két egymást követő ciklust lehet eltölteni. Ez a szabály most engem is érintett főtitkárként, hiszen a második négyéves ciklusom ért véget Tokióban, így az MFTTT elnökével és az ICA Nemzeti Bizottsággal egyeztetve úgy döntöttem, hogy megpályázom az egyik alelnöki pozíciót. Mivel a közgyűlés előkészítése (beleértve a jelölések, az ún. nominálások összegyűjtését) a főtitkár feladata, így ebben a helyzetben azt tartottam etikusnak, ha a hivatalos magyar nominálást a felhívás nyilvánosságra hozását követően igen hamar elküldjük. A nominálásokat csak a határidő lejárta után tettük publikussá az ICA, illetve a közgyűlés honlapján.

A tisztújítás volt természetesen a legtöbb izgalmat kiváltó napirendi pont, de a közgyűlés állandó napirendi pontjaiként elfogadtunk új nemzeti és társult (affiliate) tagokat (Omán és Örményország lett új tag), kizártunk tagokat (alapvetően tagdíjfizetés elmaradása miatt), illetve visszavontuk egyes tagok szavazati jogát. A négyéves közgyűlési ciklus végén természetesen a közgyűlés meghallgatta a választott tisztviselők és testületek beszámolóit. A meghallgatás egyben vitát és szavazást is jelentett. Ezek a beszámolók még a közgyűlés előtt felkerültek a szervezet honlapjára, így a delegátusok akár a nemzeti szervezetükben is megvitathatták a beszámolókat. Az elnök mellett én tartottam külön főtitkári és pénztárosi beszámolót is. Az ICA 27 bizottsága esetén a bizottságoktól előre bekértük az írásos beszámolókat, illetve a bizottságok egy poszteren is bemutathatták az elmúlt négyévi tevékenységüket, az elért eredményeket.

További napirendi pont volt még a közgyűlésen az ICA stratégiai tervének elfogadása, illetve a 2023-as konferencia helyszínének meghatározása. 2021-ben Firenze lesz a konferencia helyszíne. A 2023-as konferencia rendezésére végül csak egy pályázat érkezett. A dél-afrikai Fokváros lesz a helyszín. Érdekesség, hogy lényegében ugyanaz a csapat fogja szervezni, amely 2003-ban Durbanben jól megszervezte a 21. konferenciát, függetlenül a közbiztonsági problémáktól. Egy 2015-ös ICA elnökségi ülés tapasztalatai alapján elmondható, hogy Fokváros sokkal biztonságosabb helyszín lesz, mint Durban volt.

A tisztújítással kapcsolatban: az elnökökre is vonatkozik az a kitétel az alapszabályban, hogy maximum két egymást követő cikluson át tölthetik be ezt a funkciót, de az elnökök mindig csak egy ciklust vállalnak, és az azt követő ciklusban past presidentként még továbbra is az elnökség tagjai maradnak. Nagyon ritkán fordul elő, hogy többen is pályáznak erre a posztra (utoljára 2005-ben volt erre példa). A mostani két pályázó mindegyike Európán kívüli, míg az összes alelnökségre pályázó európai volt.

Az elnöki posztra Timothy Trainor (USA) és Yaolin Liu (Kína) jelentkezett. Mindketten voltak korábban elnökségi tagok. A közgyűlés végül viszonylag nagy többséggel az amerikai pályázót támogatta. Timothy Trainor korábban az Amerikai Népszámlálási Irodánál (US Census) dolgozott, 1993-ban jelen volt a kölni ICA konferencia előtt Visegrádon rendezett Elektronikus atlaszok workshopon. 2018-ban ment nyugdíjba, de a UN-GGIM-ben szakértőként is dolgozik.

A főtitkár a svájci Thomas Schulz lett, aki a Svájci Térképészeti Társaság jelenlegi elnöke és a svájci KSH kiadói osztályának vezetője. A közgyűlés szavazott az alelnökök számáról (az alapszabály 5-7 alelnököt engedélyez). A közgyűlés egyhangúan elfogadta, hogy a következő ciklusban is hét alelnöke legyen az ICA-nak. Mivel összesen nyolc pályázat érkezett, a szavazásnak volt tétje. A közgyűlés által megválasztott alelnökök: Andrés Arístegui (Spanyolország), Temenoujka Bandrova (Bulgária), Philippe De Maeyer (Belgium), Liqiu Meng (Németország), Terje Midtbø (Norvégia), Vít Voženílek (Csehország) és Zentai László (Magyarország). Menno-Jan Kraak, leköszönt elnökként marad az elnökség tagja a 2019–2023-as ciklusban.

A közgyűlés összesen 29 szakmai bizottságot hozott létre, elfogadva a ciklusra érvényes munkatervüket és bizottságvezető személyét. Mivel a bizottságvezetőkre is vonatkozik az alapszabálynak az a pontja, hogy két egymást követő ciklus után másnak kell átadni a bizottság vezetését, így Hargitai Henriknek, a Bolygótérképezés bizottság vezetőjének le kellett köszönnie. Utója a német Andrea Naß lett, aki hallgató korában egy szemesztert töltött az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén, és jelenleg a Német Űrkutatási Központban dolgozik. A Digitális technológiák a kartográfiai örökség megőrzésében bizottság új vezetője Gede Mátyás lett, aki az előző ciklusban már helyettes vezetőként aktív szerepet vállalt a bizottság munkájában.

A közgyűlésre elvárás a tagországoktól, hogy készítsék el a teljes négy évre vonatkozó nemzeti jelentést. A magyar jelentés struktúráját, részletességét korábban példaképpen állította az ICA korábbi főtitkára a többi tagország elé a GIM 2013/11. számában (https://icaci.org/files/documents/ICA_in_GIM/GIM_ICA_2013.pdf). A magyar jelentés elkészítése inkább csak szerkesztést jelentett a tanszékünk számára, az anyagok összegyűjtése a polgári és katonai térképészeti szervezetek, a felsőoktatási intézmények, térképtárak és magáncégek feladata volt. A szerkesztő munkája leginkább az anyag összedolgozása, homogenizálása volt. Ezúton is köszönöm a segítő együttműködést. A 2015–2019-es ciklus magyar nemzeti jelentésének elérhetősége: https://icaci.org/files/documents/national_reports/2015-2019/hungary-2019.pdf.

 

Díjak, kitüntetések

 

Az ICA kitüntetései közül a tiszteleti tag kitüntetést két leköszönő bizottsági elnöknek ítélte oda az elnökség: Miljenko Lapaine (Horvátország) és Evangelos Livieratos (Görögország). Mindkettőjüknek szoros magyar kapcsolatai vannak. Miljenko Lapaine, a Vetülettani bizottságot vezette, míg Evangelos Livieratos a Digitális technológiák a kartográfiai örökség megőrzésében bizottságot elnöke volt (a 2010-es években két évig a környezetvédelem, energiaügy és klímaváltozás minisztériumot vezette Görögországban).

Szolgálataiért oklevéllel díjaztuk Takashi Moritát, a mostani ICA-konferencia szervezőbizottságának vezetőjét (aki 1999–2003 között volt az elnökség tagja).

ICA-ösztöndíjat (lényegében pénzügyi támogatást) adtunk 22 hallgatónak (több mint 10 000 eurót költött erre a szervezet). Részben ez a támogatás tette lehetővé néhány ELTE-s hallgató, vagy doktorandusz részvételét a konferencián: Pál Márton most végzett térképészhallgató, leendő doktorandusz, Malak Alasli és Ashna Zada, Stipendium Hungaricum-ösztöndíjas doktoranduszok. További 50 fiatal, pályakezdő résztvevő költségeihez a japán rendezők is biztosítottak 100 000 japán jen ösztöndíjat (ebben a támogatásban a mi fiatal kollégáink is részesültek).

A térképészeti kiállításra 30 tagország összesen 385 térképet és más kartográfiai terméket küldött. A kiállítási tér korlátozott méretű volt, így a nemzeti tagoknak kellett kiválasztaniuk a kiállításra beküldött térképeket. A magyar anyagot az ICA Nemzeti Bizottság gyűjtötte össze Jesús Reyes kollégám irányításával. A magyar anyag az alábbi térképekből állt:

• National Ecosystem Map in Hungary (Lechner Tudásközpont, 2019)
• Geological hiking map of the surroundings of Csopak (Schwarcz Térkép, 2018)
• China Reference Map (GiziMap, 2019)
• India physical map (GiziMap, 2019)
• Bócsa-Kaskantyú "Zöldhalom" tájfutó térkép (Junior VB, 2018 térképe)
• National Atlas of Hungary, Natural Environment (MTA CSFKI, 2018)

A kiállítás digitális katalógusa már a konferencia előtt letölthető volt a szervezők honlapjáról. A 117 oldalas katalógus kis nézőképeket is tartalmazott a beküldött művekről. Az ICA elnöksége a Térképdizájn bizottság vezetőjét kérte fel a térképkiállítás zsűrijének vezetésére. A 14 tagú zsűri döntését a konferencia záróünnepségén hirdették ki. Az atlasz kategóriában összesen 40 atlasz közül választotta ki a zsűri a nyertest. Nagyon komoly sikert ért el a magyar térképészet azzal, hogy az atlasz kategória első díját Magyarország Nemzeti Atlasza angol nyelvű kiadásának elsőként megjelent kötete nyerte el. A zsűri méltatásában kiemelte az átfogó atlasz kartográfiai sokszínűségét, amellyel Magyarország és környezetének természeti állapotát mutatja be infografikák, grafikonok és szöveges leírások kíséretében.

A Barbara Petchenik nemzetközi térképrajz-kiállításra 33 országból 188 térkép érkezett, melyeket négy korcsoportban értékelt a zsűri. A 6–8 évesek kategóriájában 3. díjat nyert Kunos Luca, az Újpesti Szűcs Sándor Általános Iskola hét éves tanulójának rajza, melynek címe: Képzeletem.

 

Magyar szereplés

 

A magyar résztvevők lényegében csak az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéket képviselték. Albert Gáspár, Gede Mátyás, Jesus Reyes, Zentai László (oktatók), Pál Márton, Vörös Fanni (végzős MSc-hallgatók, leendő doktoranduszok), Ashna Abdulrahman Kareem, Malak Alasli (SH doktoranduszok) mellett még volt hallgatónk, a Kolozsvári Egyetemen oktató Bartos-Elekes Zsombor tudott elutazni Tokióba. További magyarként jelen volt még Jeszenszky Péter, aki az ELTE-n szerzett térképész diplomát, majd Svájcban PhD-fokozatot. Jelenleg Japánban dolgozik, és a 2017-es washingtoni ICA-konferencián is önkéntes szervezőként volt jelen.

2. ábra. Az ICA 29. konferenciájának magyar résztvevői

A konferencia 150 szekciójába összesen 750 előadást válogattak be. A beküldött előadások közül 14-et válogattak be az International Journal of Cartography szaklap 2019/2–3. számába. Két magyar előadás is bekerült a 14 közé, ami igen jó eredménynek tekinthető (mindkét tanulmány open access hozzáférésű, azaz ingyenesen elérhető):

• Zentai László–Gercsák Gábor: Cross-border topographic mapping, cross-border orienteering: the Hungarian overview
• Nargiz Safaraliyeva–Naeema Al Hosani–José Jesús Reyes Nunez: Teaching basic map concepts in three countries: Azerbaijan, Hungary and United Arab Emirates

Az ICA új publikációs irányelveinek megfelelően a bemutatásra elfogadott tanulmányok és poszterek egy on-line tanulmánykötetben jelentek meg (https://www.adv-cartogr-giscience-int-cartogr-assoc.net/1/). Az alábbi magyar előadások hangzottak el a konferencián (a fenti két tanulmányt is ideértve):

• Albert Gáspár: The changing use-cases of medium and large-scale geological maps in Hungary
• Kocsis Károly–Nemerkényi Zsombor–Zentai László–Gercsák Gábor: The new National Atlas of Hungary – volume Natural Environment
• Malak Alasli: Toponyms’ contribution to identity: The case study of Rabat (Morocco)
• Bartos-Elekes Zsombor: Mapping the core and periphery applied to a choronym (the case of Székely Land)
• Pődör Andrea–Zentai László–Gál Erika: Digital sketch maps in teaching GIS for law enforcement students
• Gede Mátyás: Fast georeferencing/geocoding tool for old maps with large distortions
• Ashna Abdulrahman Kareem: Testing Maps for Visually Impaired People in Kurdistan
• Gede Mátyás–Kádár Bálint: Analysing tourism movements along the Danube river based on geotagged Flickr photography
• Pál Márton–Albert Gáspár: Digital cartography for geoheritage: turning an analogue geotourist map into digital
• Pál Márton–Vörös Fanni–Elek István–Kovács Béla: Possibilities of high precision GPS data in autonomous driving
• Vörös Fanni–Tompos Zoltán–Kovács Béla: Examination of car navigation systems and UX designs – suggestion for a new interface

Poszterek:

• Irás Krisztina–José Jesús Reyes Nunez: Work in Team – Improve your GIS Skills. Effectiveness of project work in teaching GIS for foreign students
• Gede Mátyás–Varga Lola: Spatiotemporal Analysis of Carpooling Data
• Malak Alasli: Static Risk Mapping of Forest Fires – In the case of the Province of Chefchaouen (Morocco)

Szekcióvezetésre Gede Mátyást (2 szekció), Pál Mártont, Jesús Reyest és Zentai Lászlót kérték fel.

A konferenciához kapcsolódó két workshopon volt még aktív magyar részvétel:

• A pekingi Geospatial and Cartographic Education – Contemporary Challenges and Opportunities című workshopon Zentai László két előadás tartott: Teaching orienteering maps: a perfect example of user-driven cartography; Experiences of a new English language MSc programme in cartography.
• A Cartography for Specific Users pre-conference tokiói workshop rendezésében Jesús Reyes is részt vett, aki a rendezvény előadáskötetének egyik szerkesztője volt.

 

A konferencia számokban

 

A rendezők záró beszámolója a cikk készítésének időpontjában még nem készült el, de a tokiói konferencia egyértelműen sikeresnek mondható. 75 országból 950 résztvevő érkezett a rendezvényre. A technikai kiállításon 22 kiállító volt jelen, a rendelkezésre álló terület nagy részét kínai cégek, illetve kínai állami intézmények bérelték ki.

Négy kulcselőadás szerepelt a programban:

• Venkatesh Raghavan (Osaka Egyetem): Beyond the Jargon: FOSS4G, OSGeo, Geo4All and ME4E
• Steve Coast (TomTom alelnök): The Past, Present, and Future of OpenStreetMap
• Ayako Kagawa (az ENSZ Térképészeti Iroda vezetője): The Role of Cartographers in a Sustainable Development World
• Eric Gundersen (a MapBox vezetője): Building a living map of the world updated from billions of sensors.

A 150 tudományos szekcióból három különleges szekciót emelnék ki:

• Waldo Tobler emlékének külön kerekasztal beszélgetést szenteltünk
• Technical Terms for Digital Mapping címmel külön szekcióban folyt vita Jacques Bertin „örökségéről”.
• Külön szekciót szerveztünk a konferencia fiatal résztvevői számára.

A konferencia öt napja alatt lehetőség volt különféle szakmai eseményeken is részt venni, melyek többsége fél napos kirándulás volt az alábbi intézményekbe:

• Geospatial Information Authority of Japan
• Japán Űrkutatási Iroda
• 19th Century Early Modern Maps by Japanese map maker Nagakubo Sekisui at Koga-city kiállítás a japán országgyűlés könyvtárában
• Tengeri térképezés, a japán parti őrség Hidrográfiai és Oceanográfiai Osztálya
• Marine Cartography Site at Tokyo Bay, supported by JHOD
• Roppongi Hills, Mori Tower: Tokió hatalmas 3D-s modellje
• Térképészeti este Shibuya városrészben
• Különleges hajókirándulás Edótól Tokióig címmel
• Látogatás egy tokiói térképészeti szakközépiskolában

 

Főtitkári tapasztalatok, a kulisszák mögött

 

Egy különleges, tradicionális eseménye a konferenciának egy zártkörű ebéd, amelyre a jelenlegi ICA elnöksége meghívja a konferencia minden olyan résztvevőjét, aki korábban az elnökség tagja volt. A legidősebb résztvevő a 89 éves Tositomo Kanakubo volt, aki 1991–1999 volt az ICA elnökségének tagja, és az 1980-as tokiói ICA-konferencia egyik főszervezője is volt.

A hétfői megnyitó ünnepséget a korábbi tervekhez képest jelentősen át kellett szerveznünk, amikor kiderült, hogy a szervezőbizottság meghívását elfogadva a japán császár testvére és felesége (Akishino koronaherceg és hercegnő) is megjelent és beszédet mondott. Ez természetesen különleges biztonsági intézkedéseket igényelt, így pl. a korábbi helyszínt egy kisebbre kellett cserélni, és a megnyitó ünnepségen nem lehetett fényképfelvételt, videót készíteni. Összesen kilenc rövid beszéd hangzott el. Ezt követően a császári pár megtekintett egy kis válogatást a térképkiállítás és a gyermekrajz-kiállítás műveiből. Ezt egy kb. félórás zártkörű fogadás követte, melyen a szervezőbizottság mellett az ICA elnökségének tagjai is részt vehettek. Előtte a protokoll- és biztonsági emberektől megfelelő kiképzést kaptunk, de végül a fogadás nem a tervezett szigorú protokollszabályok szerint, hanem annál sokkal oldottabban zajlott le. A hercegnő, akinek pszichológiai PhD-fokozata is van, élénk érdeklődést mutatott az ICA iránt. Mivel a Nemzetközi Tájfutó Szövetség elnökségének korábbi japán tagja is pszichológus volt, így ezt szóba hozva a beszélgetés közben az ICA holland elnökével együtt meghívtuk a koronahercegnőt a konferencia egyik nem szakmai programjára, a tájfutó versenyre. Az ICA-konferenciák megszokott programja ez a kis verseny, melyen általában csak 30-40 érdeklődő szokott részt venni. A júliusi tokiói időjárás nem kedvez a fizikai tevékenységnek (nagyon meleg és nagyon párás az idő), így ezt a versenyt pénteken reggel 7 órától rendezték meg egy közeli kisebb tokiói parkban. Az ICA elnöke ugyan nem aktív tájfutó, de sok terepfutóversenyen vesz részt. A konferencia japán főszervezői szerda környékén izgatottan és bizalmasan jelezték, hogy a koronahercegnő komolyan vette a meghívásunkat, és eljön a tájfutóversenyre. Mivel ez teljesen privát program volt, így erről semmilyen információ nem szivároghatott ki előre, csak néhány kulcsember tudott róla. Természetesen a hercegnőt biztonsági emberek is elkísérték, de nemcsak eljött korán reggel a versenyre, hanem a helyi rendezők kíséretében le is futotta az egyik pályát a parkban. Ezalatt mi is lefutottuk a saját pályánkat, és mivel nagyjából egyszerre értünk a célba, utána még 10-15 percet beszélgettünk a koronahercegnővel, sőt még csoportképet is készíthettünk vele. Igazából a japán kollégák reakciójából értettük meg, hogy milyen nagy jelentőségű esemény ez számukra, hiszen a japán császári ház 2500 éves múltra tekint vissza. Egyébként a tájfutó versenyen a közepes pályát Albert Gáspár nyerte.

 

Nyolc év után ért véget a főtitkári munkám a Nemzetközi Térképészeti Társulásban. Rengeteg tapasztalatot szereztem, sokat dolgoztam, hiszen én voltam a szervezet adminisztratív vezetője, és a szervezetnek nincsenek alkalmazottjai. Nagyon sok kapcsolatra tettem szert, amiből nemcsak a tanszék, de a magyar térképészet is profitál. A következő négy évben alelnökként igyekszem tovább szolgálni a szervezetet.

Dr. Zentai László

 

 

Cseh várak és kastélyok

 

A tavalyi semmeringi kirándulás sikerén felbuzdulva a Tóth Ágoston Szenior Klub szervezésében (azaz Hetényi Ferencné Erzsike aktív közreműködésével) 2019. szeptember 12–15. között egy négynapos dél-csehországi autóbuszos kiránduláson ismerkedhetett 18 fő a régió nevezetességeivel, beleértve a cseh söröket is. A szerény létszámú csoport számára a 14 méter hosszú légkondicionált Neoplan nagyon komfortos környezetet biztosított az utazás egész tartamára.

A gazdag program még az odautazás alatt elkezdődött, és a visszaútra is jutott látnivaló (és gyaloglási lehetőség). Az esti vacsoránál az okos kütyüknek köszönhetően tájékozódhattunk az aznapi séta mértékéről, amely általában 10 000–13 000 lépés volt a reggel 9-től este 7-ig tartó napi program teljesítése során. A kirándulást még élvezetesebbé tehette az idegenvezetőnk Ágh Judit, aki nem csak megállóink során, de útközben is nagyon sok érdekességet mesélt az út során érintett tájakról és településekről, Csehország történelméről.

Az első állomásunk Pozsony volt, ahol a Szent Márton-dóm vagy ismertebb nevén a pozsonyi koronázótemplom, a város legismertebb és legnagyobb templomának meglátogatásával kezdtük a városnézést. A dóm háromhajós gótikus templom, amely az eredeti román stílusú templom helyére épült. 1563 és 1830 között itt koronáztak meg 11 magyar királyt és 8 királynét/királynőt. A dómtól rövid séta során a belváros néhány nevezetességével, többek között a pozsonyi kiflivel ismerkedtünk, majd a félórás kávészünetet követően Lednice felé vettük az irányt.

Csehország keleti részében, Dél-Morvaországban található mintegy 300 négyzetkilométeren a Lednice-Valtice kultúrtáj, az Európa kertjeként is tisztelt óriási angolpark és természetvédelmi övezet, melynek legszebb és legkedveltebb helye, a Liechtenstein grófok csodálatos mesepalotája, a lednicei kastély. Az UNESCO világörökségi listán is szereplő látványos, neogótikus épület a régió legnépszerűbb turisztikai célpontja. A lednicei birtokot 1249-ben szerezte meg a Liechtenstein család, a 13. században a határszélen emelt, erősségnek szánt, gótikus várat a 16. században reneszánsz stílusban építették át, majd a família nyári rezidenciájaként a 16. századtól már barokk stílusjegyeket öltött. Neves építészek sora – Martinelli, Ospel, Erlach – tevékenykednek itt, ez utóbbi nevéhez fűződik a keleti szárny mellett található lovaglóiskola épülete is. Az 1600-as évek végén „barokkizált” kastélyt végül lebontották, és a helyén 1846–58 között a kor divatjának megfelelően egy angol stílusú neogótikus épületcsodát emeltek. Neogótikus formáját a 19. században Georg Wingelmüller terveinek köszönheti, a szép kastély napjainkban is ezt az arcát mutatja. A birtokos Liechtenstein család Csehország egyik legnagyobb hatalmú, leggazdagabb főnemesi famíliája volt, fénykorukban, a 17. században csak Cseh- és Morvaországban nem kevesebb, mint 99 birtokkal rendelkeztek. Egészen a II. világháború végéig Lednice is a család birtokában volt, akkor államosították ezt a kastélyt is. A kastély és a park látnivalóit megcsodálva az autóparkoló körül elhelyezkedő büfékben, sörözőkben tarthattunk rövidke pihenőt, és robogtunk tovább a négynapos túra során bázisul szolgáló szállásunk felé, a České Budějovicében található CB Royal Szállóhoz. A szobák elfoglalása után a közös vacsora következett, amely a félpanziós ellátásnak köszönhetően minden este egy közös programpont volt.

Másnap mintegy 100 kilométeres buszozással indítottunk a konopištěi kastélyhoz. A Benešov közelében található romantikus kastély, Ferenc Ferdinánd főherceg, osztrák–magyar trónörökös nyári rezidenciája volt. Ferenc Ferdinánd szenvedélyes műgyűjtő és vadász volt. A kastélyban megtekinthető a gazdag műkincsgyűjtemény és az egész világból származó vadásztrófeák pompás kollekciója – ezt volt szerencsénk látni. A kiállított történelmi fegyver- és páncélgyűjtemény Csehország legnagyobb ilyen jellegű tárlata, amelyet sajnos nem volt alkalmunk megtekinteni. (Legalább maradt valami a következő alkalomra.)

Az eredeti várból, amely már a 13. század végén állott semmi sem maradt meg mivel a 17. és a 18. században teljesen átépítették. 1887-ben Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd herceg, osztrák–magyar trónörökös kezébe került, aki fényűzővé alakíttatta át a kastélyt. Ferenc Ferdinánd ugyan historizáló stílusban építtette át rezidenciáját, ugyanakkor a modern luxus minden elérhető vívmányával is felszerelte, mint például vízvezetékkel, központi fűtéssel vagy villanyvilágítással. 1900-ban még liftet is építtetett a kastélyba. A kastély olyan nagy, gyűjteményei pedig annyira gazdagok, hogy megtekintéséhez három önálló látogatási útvonalat alakítottak ki. A kastélyt egy szintén látogatható, kiterjedt park veszi körül, tóval. Az egykori barokk kert helyén, a kastély közvetlen szomszédságában található a gondosan ápolt rózsakert és egy nagy üvegház, ritka melegkedvelő növényekkel. A tervszerűen kialakított parkban több szobrászati alkotás is helyet kapott. A kastélytúra során az épületen belül nem volt szabad fényképezni, így csak az egyik teremből nyíló teraszon készíthettünk egy csoportképet. A parkolóban eltöltött nyúlfarknyi ebédidő alatt néhány falatra, egy-egy pohár sörre jutott idő.

A következő megállónk Červená Lhota egy reneszánsz vízi kastély Dél-Csehországban, amely egy mesterséges tó közepén, egy szigetté vált sziklára épült. (Itt forgatták többek között a Jókai Mór azonos című regénye nyomán készült Névtelen vár című filmet.) Az első írásos feljegyzés 1465-ből származik a kastélyról. 1530-ban Jan Kába z Rybňan tulajdonába került Nová Lhota gótikus erődje, amelyet kastéllyá alakíttatott. A kastély többször cserélt gazdát a történelem során, számtalan átépítésen esett át. 1835-ben Heinrich Eduard Schönburg- Hartenstein herceg (1787–1872) birtokába került Červená Lhota. Az új tulajdonosok újjáépítették a várat. A 19. század közepén kastélytornyot építettek hozzá és előcsarnokokat átalakítottak ki a korabeli neogótikus stílushoz igazodva. A kastély utolsó tulajdonosai között volt Johann Schönburg-Hartenstein az osztrák–magyar monarchia diplomatája, aki 1903 és 1913 között ezeket az új részeket eltávolíttatta, és a kastélyt reneszánsz stílusban újjáépítette Humbert Walcher von Moltheim építész tervei alapján, kialakítva a kastély jelenlegi formáját. 1945-ig a kastély a Schönburgerek birtokában volt. A második világháború után a hercegi családot megfosztották tulajdonától, és Ausztriába deportálták. A „szokásos” parkolói rövid pihenő, némi kávé és/vagy sör elfogyasztása után gyönyörű erdős tájon vezető keskeny, kanyargós, (de nem kevés irigységgel állapítottuk meg, hogy kiváló minőségű) mellékutakon közelítettük meg Jindřichův Hradecet.

A Csehország, Morvaország és Ausztria határvidékén fekvő város legjelentősebb műemléke egyúttal Csehország harmadik legnagyobb kastélyegyüttese is. A nagy kiterjedésű épületrendszert többnyire gótikus és reneszánsz építmények alkotják, gazdag belső díszítéssel, de figyelemre méltó még a rondella és a gazdag stukkódíszítésű reneszánsz zeneszalon is, amely akusztikájának köszönhetően számos koncert színhelyéül szolgál. Az eredetileg román-gótikus stílusú várat a 16. században impozáns reneszánsz kastéllyá építették át. A mai épületegyüttes a kerttel és a reneszánsz rondellával együtt a Cseh Köztársaság legnagyobb kastélyai közé tartozik. Harmadik udvarát a legkülönbözőbb építészeti stílusok tökéletes mozaikjaként tartják számon.

A város legmagasabb épülete a Szűz Mária Mennybemenetele-templom, a kis híján 70 méter magas kilátótoronnyal. Az egykori jezsuita szeminárium – ahol két éven keresztül II. Rákóczi Ferenc is tanult – Balbín téri reneszánsz stílusú épületében található a Jindřichův Hradeci múzeum. A fontos emlékek közé tartozik még a Keresztelő Szent János-templom az értékes freskóival és az egykori minorita kolostor. A város főterén keresztül a várba vezető sétánk során csak kívülről szemléltük meg a nevezetességeket, majd utaztunk tovább a kirándulásunk szakmai programpontjának teljesítésére.

A České Budějovicétól néhány kilométerre fekvő Lisov (Lischau) határában található a Monarchia korában létrehozott magassági alappontok egyike, ezt kívántuk felkeresni. (A mi nadapi pontunk „testvére”, egy a nyolc Monarchiabeli magassági alappont közül.) A nagy forgalmú országúton átkelve, az útmentén mindkét oldalon kiépített megállóöblözet közelében (számítottak hasonló érdeklődésű látogatókra, akik járművükkel szeretnének rövid ideig megállni a forgalom akadályozása nélkül, hogy tisztelegjenek szakmai elődeik munkája előtt) egy kis tisztáson találtuk meg a pont fölé emelt obeliszket és közelében a cseh nyelvű tájékoztató táblát. (A pontot 1889-ben, az 1870–1914 között végrehajtott szintezés során létesítették.) A sikeres pontfelkeresés után gyors fényképezkedés következett, majd folytattuk utunkat a szállásunkra a dél-csehországi halastavak között kanyargó országúton.

Kirándulásunk harmadik napját helyben kezdtük meg egy rövid városnézéssel České Budějovicében. A Moldva és a Maltsch folyó találkozása melletti területet választotta II. Přemysl Ottokar 1265-ben egy királyi város megalapítására, mellyel hatalmát kívánta megerősíteni Dél-Csehországban a Rosenberg hercegekkel szemben. Az 1300-as években kezdődött a település legfontosabb épületeinek építése: a templom és domonkos kolostor a kerengővel, valamint a szomszédos „sóhivatal”. A város a korona iránti hűsége jutalmául kiváltságokat kapott, majd a 14. század elején újabb két templom épült, valamint a várost fallal vették körül. A 15. században a huszita forradalom söpört végig Dél-Csehországon, kivéve egy települést, České Budějovicét, amely nagyrészt német katolikus lakossága révén feltétel nélkül hű maradt a királyhoz. Ez a hűség meghozta jutalmát, a város 4000 lakosával az ország egyik leggazdagabb és legjelentősebb városa lett.

Ahogy a jómód egyre nőtt, a régi gótikus épületek lassacskán reneszánsz külsőt öltöttek az új divat szerint. Ekkor épült az új városháza és a piac, a város számos új épülettel gazdagodott. Mária Terézia, majd II. József reformjai a 18. században a várost a környék székhelyévé tették. České Budějovice további kulturális jelentőségét növelte az 1762-ben megalapított piarista rend. A piaristák egy latin oktatási nyelvű gimnáziumot is létre hoztak, ami Dél-Csehország tehetséges ifjainak képzési központjává vált. Ugyanebben az időben hozták létre a város színházát is. 1847-ben helyezték át cégüket Joseph Hardtmuth építész fiai a Bécs melletti Asparnból Budweisbe, amikor a közelben, Mugrauban grafitot találtak, és létrejött a máig üzemelő Koh-i-Noor Hardtmuth cég, mely ceruzákat és kerámiatermékeket gyárt. 1890-ig a város németajkú volt, német szigetként maradt meg az egyébként cseh anyanyelvű területen. Ezután a csehek tömeges betelepülésével a cseh nyelvű lakosság megszerezte a többséget, de még 1918 után, Csehszlovákia megalakulása után is a polgármesterek németül beszélő személyek voltak.

1939-ben Budweis városát a német Wehrmacht megszállta, és a Cseh–Morva Protektorátus részévé tette. 1945 után újra Csehszlovákia része lett, a német lakosság nagy részét pedig Ausztriába és Bajorországba telepítették át.

A város továbbra is Dél-Csehország kulturális és gazdasági központja maradt. Majd 1991 óta České Budějovice a Dél-Csehországi Egyetem székhelye, 2000 óta pedig Dél-Csehország közigazgatási központja.

A városközpontban tett séta után a világhírű sörgyár meglátogatása volt soron. A városban főzött sör két néven ismert: Budějovický Budvar és Budweiser, hiszen a gyár alapítása idején békésen élt egymás mellett a német és a cseh ajkú lakosság az Osztrák–Magyar Monarchiában. A Budvar gyár jogelődjénél a Cseh Részvényesi Sörfőzdében 1895. október 1-én tartották az első csapolást, majd 7-én megindult a termelés. Az új sörgyárnak volt egy titkos aduásza: név szerint Antonín Holaček sörfőző mester! Holaček úr a helyi lágy vízből és a kiváló cseh alapanyagokból olyan mesteri árpaitalt készített, amely bármelyik riválisával felvette a versenyt! Sőt, a nyitást követő évben 1896-ban a Prágai Ipari Kiállításon megnyerte a vásár első díját. A sörgyár ma egy háromszáz méter mélyre nyúló artézi kútból nyeri a vizet, amelyhez semmilyen mesterséges adalékot nem adnak. A Budějovický Budvar utánozhatatlan arany színét a moráviai maláta adja, enyhén kesernyés jellegét pedig a zateci komlónak köszönheti. A sört a hordóba kerülés előtt kilencven napig érlelik. A gyár hétszáz embernek biztosít munkát, egyben az utolsó nagy cseh sörgyár, amely még állami tulajdonban van. Bár eladása időről időre szóba kerül, még nem tudta rátenni a kezét egyetlen nemzetközi söróriás sem. Az egyórás sörgyári látogatás során bemutatták a sörkészítést, palackozást és az óriási tartályok mellett egy kis kóstolót is adtak a frissen készült termékükből.

Rövid pihenőre az autóbuszon került sor, amíg megérkeztünk a délutáni helyszínünkre, Český Krumlovba. A dél-csehországi Český Krumlov Prága után a leglátogatottabb turisztikai célpont Csehországban. A város a történelmi központot szinte teljesen körülölelő Moldva (Vltava) folyó kanyarulatában fekszik. Český Krumlov fő vonzereje abban rejlik, hogy a város – zegzugos utcácskáival, színes és változatos épületeivel – megőrizte egységesen ódon arculatát. A folyó túlsó partján, a város feletti sziklán, a valaha legnagyobb hatalmú csehországi nemesi család, a Rožmberkek (Rosenbergek) fenséges vára magasodik. A színpompás reneszánsz toronyból gyönyörű kilátás nyílik a környékre.

A barokk kastélyszínház, amelyben fennmaradtak az eredeti jelmezek és színháztechnikai berendezések, Európai viszonylatban is egyedülálló. A színház látogatható, de a látogatók számát műemlékvédelmi okokból korlátozzák. A várkastély 1. számú útvonalába foglalt termek és a várudvarok megtekintése után a városkában tett rövid, közös séta után egyénileg lehettet bolyongani a meseszerű környezetben, minden sarkon újabb és újabb csodával, szűk utcácskával, ódon épülettel találkozva. Ezen a napon sem panaszkodhattunk, hogy nem sikerült elfáradnunk a sétában, különös tekintettel a krumlovi szintkülönbségekre.

Az utolsó napunkon sem maradtunk látnivaló nélkül. Hluboka, a Windsor mintájára készült mesebeli kastély adott okot a csodálkozásra. Dél-Csehország egyik festői kastélya Hluboka, České Budějovicétől mindössze 10 km-re helyezkedik el. A vadászkastély (melynek a Schwarzenberg család volt a legutolsó tulajdonosa) a Moldva felett uralja a környéket. (A parkolóval szemben, a buszmegállótól néhány lépésre találjuk az utcát, ami felvezet ide.) A XVII. században vásárolta meg a család, és II. Johann Adolf, valamint felesége, Eleonora lichtensteini hercegnő angliai utazásai alatt kedvelte meg az angol stílust, ezért 1840 és 1871 között átalakították neogótikus épületegyüttessé a windsori kastély mintájára Hlubokát. A kastély a család birtokában maradt egészen addig, amíg 1939-ben Adolf Schwarzenberg el nem menekült a nácik elől. Mivel nem tért vissza, a hely állami tulajdonba került. Hluboka 140 gazdagon, gyönyörűen berendezett szobájával és 11 tornyával a látogatók egyik kedvenc célpontja Dél-Csehországban. Aki nem akar túl sokáig időzni itt, és nem vonzzák a szépen díszített kastélybelsők, körüljárhatja az udvart, benézhet a kápolnába, felmehet a toronyba, ahonnan csodás kilátás nyílik a környékre.

A kastélyban különleges kilincseket találunk, holló vájja a kopasz török fejét – ugyanez a motívum látható a család címerében is. Az Adolf Schwarzenberg tábornok vezényelte német, spanyol, francia, vallon lovasok és gyalogosok és a Pálffy generális vezette magyar huszárok ugyanis 1598-ban visszafoglalták Győrt a törököktől, s ekkor kapta a hercegi rangot és az új címert is. A kastélyon belüli három túraútvonal egyikébe iktatott gyönyörű termeket megcsodálva – a parkolóba visszatérve az idegenvezetőnk tanácsára megszabadulva utolsó fém koronáinktól – Ausztrián keresztül hazafelé vettük az irányt.

Levezetésképpen Bécsben a Ringen autóbuszos városnézésben volt részünk, majd – hogy ne legyen kilométerhiányunk – egy gyalogos túrát tettünk az építkezésekkel, felújításokkal akadálypályává alakított bécsi utcákon, a konflisok „motorjai” kipufogótermékeinek köszönhetően lószagú belvárosban. A Szent István-dóm (ahol legalább a pócsi Madonnát láthattuk), a Habsburgok temetkezési helyéül szolgáló kapucinus templom, a szívüket őrző Szent Ágoston templom majd a Hofburg volt az útvonalunk.

A busz indulása előtti szűkre szabott egyéni programba azért belefért egy bécsi kávé és egy szelet Sacher-torta vagy egy Wiener Apfelstrudel, kinek-kinek ízlése szerint. Idegenvezetőnk jóvoltából Strauss-muzsikát hallgatva kezdtük meg a kiváló gépkocsivezetőnknek köszönhetően is eseménytelen hazautazást, és az előzetes program szerint vasárnap este kilenc óra tájban, a buszozásnak és a gyalogtúráknak köszönhetően kicsit törődötten, kicsit fáradtan, de az elmúlt napok pörgő programjától feldobódva, élményekkel gazdagodva vettünk búcsút egymástól a Bosnyák téren.

A kitűnő program összeállításáért és az egész kirándulás megszervezéséért külön köszönet illeti Hetényi Ferencnét, Erzsikét, a Szenior Klub titkárát és Szrogh Gabriellát, Társaságunk ügyvezető titkárát, akik nélkül ez a gyönyörű kirándulás nem jöhetett volna létre. A négy nap fényképeiből válogatás található a társaságunk honlapján a képtárban.

Források:

https://kirandulastippek.hu/lednice-valtice-i-vilagorokseg/lednice-kastely

http://szallodavoucher.com/uploads/shop/szallodavoucher.com/fajltar/44806.pdf

https://de.wikipedia.org/wiki/Schönburg_(Adelsgeschlecht)

https://kirandulo.reblog.hu/a-jo-cseh-sor-varosa-kihagyhatatlan-ekszerdoboz---ceske-budejovi

https://nagyutazas.hu/iranytu/city.php?id=1695

A beszámolót összeállította: Buga László

 

KÖNYVISMERTETÉS

 

Gulyás Zoltán: Reguly Antal térképészeti munkássága

 

Reguly Antal (1819–1818) születésének 200. évfordulójára jelent meg Gulyás Zoltán könyve, munkahelye, a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház gondozásában, 2019-ben, Zircen. A könyvet éppen a születésnapon mutathatta be a szerző a négynapos, 2019. július 11–14. között megrendezett „Reguly 200 Fesztivál” ünnepi előadás- és programsorozata keretében, amellyel szülővárosa, Zirc emlékezett meg a jeles tudósról. Az ismert nyelvész, folklorista, néprajzkutató, az uráli népek és az Urál hegység kutatója egyedülálló térképező munkája révén tudományterületünk neves személyisége is.

Gulyás Zoltán doktori értekezésén nyugvó, ám mind szövegszerkezetét, mind gazdag térképanyagát tekintve is átdolgozott kiadványról van szó. A szerző napjainkban a térképészet oldaláról a Reguly-életmű legelkötelezettebb, tudományos szempontból leginkább felkészült, időt nem kímélő aprólékos vizsgálódásra kellő alázattal bíró kutatója: a téma igazi, tudományos és ismeretterjesztő gazdája.

A kötet három fő részre tagolódik.

Az első rész a Reguly-életmű térképészeti vonatkozásainak eddig született legteljesebb áttekintése és részletekbe menő elemzése, ide értve – bevezetésképpen – az életút, a kortárs magyar utazók és a viszonylag kevés számú térképész-szakirodalom áttekintését is.

A folytatásban megismerkedhetünk Reguly uráli és nyugat-szibériai kutatóútjával, a térképezési munkamódszereivel, kartográfiai szemléletmódjával, valamint az út során készített terepi térképvázlataival, majd képet kapunk a Szentpéterváron őrzött, 1846-ban született kéziratos és az ugyanott litografált és kiadott Reguly-térképről, s ez utóbbi 20. századbeli „hasonmás” kiadásairól. Igen értékes azon források ismertetése, amelyeket Reguly – terepi térképvázlatain túl – használt térképe elkészítéséhez, valamint a litografált térkép utóélete – azon expedíciók és térképművek bemutatása, amelyek használták Reguly térképét.

Ezt követően a szerző górcső alá veszi Reguly térképeit.

Így kerül sor a – ma ismert – Reguly által terepen készített térképvázlatok részletekbe menő, tételes elemzésére és bemutatására. A következő térképvázlatok ismertetését végzi el a szerző (a Reguly-féle eredeti feliratok szerint):

Karte N^ro I. Das gebiet der oberen Lozva. Vsevolodskoi. 1844. Jan.

Karte N^ro II. Karte des Flußgebietes der nördl. Soßsva. nach Alexei Kasimovs Nachrichten. Vsevolodskoi. 1844 Januar.

Karte N^ro III. Das Flußgebiet der Tavda und Konda mit einheimischen und rußsischen Namen... in Pelim. 1844, im Mai.

Karte N^ro IV. Quellengebiet der nördl. Soßsva das Pelim und der Tapsija. Zusammengestellt in Beresov. 1845.

Karte N^ro V. Übersicht des ostjakischen und samojedischen Uralgebietes. Beresov 1845. Januar.

Karta Tobolskova Okruga 1 Tsaft

Tobolski Okrug 2 Tsaft

Karta Turinskova Okruga

h.) Tavda, Pelim

i.) Konda

Majd térképről térképre haladva hasonló alapossággal tárgyalja a szerző a szentpétervári – kéziratos és litografált – térképek tartalmát, illetve az elmúlt egy és háromnegyed évszázad során született „hasonmás” kiadásokat.

A Reguly-térkép tisztázati kézirata 1846-ban született, 2 darabból álló feldolgozás, amelyet Szíj Enikő, a neves Reguly-kutató, az ELTE Finnugor Tanszékének ny. egyetemi docense gyűjteményéből ismerünk. (A Szentpétervárott őrzött példányról készült két színes fényképfelvétel.) A visszafogott, finom árnyalatos summerolt domborzatábrázolású térkép a legjobban olvasható névrajzú az ismert térképváltozatok közül. Címmezőjében a következőket olvashatjuk: „Etnographisch-geographische Karte des Nördlichen Ural Gebietes entworfen auf einer Reise in den Jahren 1844 und 1845 von Anton v. Reguly. S^t Petersburg 1846.” Természetesen ugyanezt a címet viseli „Az Északi-Urál vidékének néprajzi-földrajzi térképe” összes további változata is.

Ez a térkép szolgált alapul a csíkozásos domborzatábrázolású, 1846-ban kiadott, ugyancsak Szentpéterváron litografált és sokszorosított térképváltozatnak, amelynek olvashatóságát a hegyvidéki területeken a csíkozásos domborzatrajz erősen lerontja. Ám még így is – gazdag névanyaga révén – ez a térképváltozat nyújtott igen jelentős segítséget az Ernst Hoffmann által 1847–1848-ban vezetett uráli expedíciónak: hiteles földrajzi nevei nagyban segítették a tájékozódást a helyi lakosok segítségével az expedíció tagjai számára.  Emiatt is nyomtatták ki olyan példányszámban, hogy nemcsak az expedíció tagjainak, de a felmért vidéken a munkát segítő fontosabb adatközlőknek is jutott belőle. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában őrzött két „eredeti” példány is ebből a kiadásból való.

A Magyar Földrajzi Társaság „hasonmása” 1906-ban készült, kétszínes (fekete és kék) feldolgozás. A Magyar Földrajzi Intézetben sokszorosították. „A Magyar Földrajzi Társaság kegyeletes dolgot művelt, hogy Reguly térképét kiadta. Méltóképpen adózott ezzel a nagy utazó emlékének, és ezt a ma már ritkaság számba menő művet is megmentette az esetleges elpusztulástól” – írja Pápay József 1906-ban a Földrajzi Közlemények 9. füzetében „Reguly Antal urali térképe” című tanulmányában.

Az MTA Kézirattárában őrzött térképváltozat (azaz az1846-os szentpétervári kiadás) színes hasonmása jelent meg 1983-ban a Térképtudományi Tanulmányok (Studia Cartologica) 9. kötete mellékleteként 50 példányban. (Reprodukciós felvételek: Kartográfiai Vállalat; Sokszorosította a Magyar Állami Földtani Intézet nyomdája 1000 példányban!) A „hasonmás” színes ugyan, de feles méretre kisebbített, így névrajza, az eredetinél még nehezebben olvasható.

Összefoglalás, Irodalom- és Ábrajegyzék zárja a mű első részét.

A második rész egy teljességre törekvő névadatbázis, a szerző olvasatában. Mivel keresőhálózati adatokkal kiegészített, ezért valójában a harmadik részben tárgyalt térképek névmutatójának is tekinthető.

Ennek első fele „A kéziratos Reguly-térkép névrajzi feldolgozása” az 1846-ban készült, Szentpéterváron őrzött kéziratos, színtörléses summerú térkép neveit tartalmazza az alábbi bontásban: 1. Vízrajzhoz kapcsolódó nevek (753), 2. Domborzathoz kapcsolódó nevek (349), 3. Településnevek (563), 4. Növényzeti nevek (3), 5. Útmegírások (9), 6. Dátumok (21), 7. Távolságadatok (184 tétel); a melléktérképen pedig: 1. Folyónevek (11) és 2. Domborzati nevek (62 tétel). A vízrajzhoz kapcsolódó nevek kategóriáján belül a következő alkategóriák szerepelnek: folyónevek, tónevek, tengeri fokok nevei, öbölnevek, szigetnevek.  A domborzathoz kapcsolódó nevek kategóriáján belül a domborzati neveket és hágóneveket találjuk. A településnevek kategóriája a leggazdagabb. Ide tartoznak a székhelyek nevei, a templommal rendelkező falvak nevei, a falunevek, a kunyhónevek, a sátornevek. A 4–7. kategóriák nem tartalmaznak alkategóriákat.

A névadatbázis második fele „Reguly terepi vázlatainak névrajzi feldolgozása”.

1. A Felső-Lozva vidéke című terepi vázlaton 84 folyó-, 1 tó-, 92 domborzati, 1 templomos falu-, 36 falu-, 5 kunyhó-, 8 szenthelynevet, 19 útadatot és 9 egyéb megírást azonosított a szerző.

2. Az Északi-Szoszva vidéke című terepi vázlaton 84 folyó-, 3 tó-, 43 domborzati, 3 templomos falu-, 7 megkülönböztetett falu-, 66 falu-, 5 kunyhónevet, 13 útadatot és 11 egyéb megírást találhatunk.

3. A Tavda és a Konda folyók vidéke című terepi vázlaton 241 folyó-, 48 tó-, 1 mocsár-, 3 domborzati, 31 templomos falu-, 327 falu-, 4 táj-, 5 népnév, 46 útadat és 8 egyéb megírás szerepel.

4. Az Északi-Szoszva, a Pelim és a Tapszuj folyók forrásterülete című terepi vázlaton 75 folyó-, 2 tó-, 1 mocsár-, 35 domborzati, 22 falu-, 20 kunyhónevet olvashatunk.

5. Az osztják és szamojéd uráli területek című terepi vázlaton 109 folyó-, 3 tó-, 19 tengeri fok-, 2 sziget-, 138 domborzati, 1 templomos falu-, 50 falu-, 27 sátor-, 13 hágónévvel, 34 útadattal és 25+10 egyéb megírással találkozunk.

6. A Tobolszki körzet című kéziratos terepi vázlaton (1. rész) 33 folyó-, 39 tó-, 1 város-, 16 templomos falu-, 10 megkülönböztetett falu-, 14 falu-, 3 kunyhónevet, 11 útadatot és 7 áthúzott (törölt) megírást olvashatunk.

7. A Tobolszki körzet című kéziratos terepi vázlaton (2. rész) 71 folyó-, 12 tó-, 5 templomos falu-, 5 megkülönböztetett falu-, 59 falu-, 7 kunyhó-, 4 tájnév, 39 útadat, 5 áthúzott (törölt) megírás és 2 egyéb megírás szerepel.

8. A Turinszki körzet című kéziratos terepi vázlaton 65 folyó-, 6 tó-, 1 város-, 9 templomos falu-, 26 falu-, 8 kunyhónév, 13 útadat, és 3 egyéb megírás olvasható.

9/1. A Tavda, Pelim című vázlattöredéken 9 falunevet azonosított a szerző.

9/2. A Konda című vázlattöredéken 3 falunév található.

A kiadványnak ez a része három (angol, német és orosz) nyelvű összefoglalóval zárul.

A harmadik rész – a Szerző szavaival élve – a „korszerű kartográfiai vizualizációval” feldolgozott térképek gyűjteménye, azaz digitális, tartalomhű hasonmás térképek sora.

A gyűjtemény első fele a Reguly terepi kutatásai során készített kéziratos térképvázlatok „hasonmása”. Az egységes jelkulccsal feldolgozott, a második részben tárgyalt névanyaggal ellátott térképek a következők (a számok a Szerző számozását követik):

1. A Felső-Lozva vidéke Reguly Antal kéziratos terepi vázlatán

2. Az Északi-Szoszva vidéke Reguly Antal kéziratos terepi vázlatán

3. A Tavda és a Konda folyók vidéke Reguly Antal kéziratos terepi vázlatán

4. Az Északi-Szoszva, a Pelim és a Tapszuj folyók forrásterülete Reguly Antal kéziratos terepi vázlatán

5. Osztják és szamojéd uráli területek Reguly Antal kéziratos terepi vázlatán

6. A Tobolszki körzet Reguly Antal kéziratos terepi vázlatán (1. rész)

7. A Tobolszki körzet Reguly Antal kéziratos terepi vázlatán (2. rész)

8. A Turinszki körzet Reguly Antal kéziratos terepi vázlatán

9/1. Tavda, Pelim (vázlattöredék)

9/2. Konda (vázlattöredék)

A térképgyűjtemény fő darabja az 1846-ban született Reguly-térkép tisztázati kézirata alapján a szerző által készített digitális, tartalmi hasonmás, amelynek címmezőjében az alábbiakat olvashatjuk: „Az Urál északi vidékei (Reguly Antal térképének [1846] korszerű feldolgozása) a térkép kéziratos változata nyomán Második, javított kiadás Szerkesztette és a neveket azonosította: Gulyás Zoltán Budapest, 2018”. Számításaim szerint 1741 földrajzi nevet, 193 útadatot és Reguly tartózkodási helyére vonatkozó 21 dátumot találunk ezen az egy térképen!

Az igen alapos tudományos feltáró munka eredményeképpen megszületett, mégis olvasmányos műről – a szerző reményeivel egyetértve – elmondhatjuk, hogy nemcsak a Reguly-filológiával foglalkozó nyelvész, etnográfus és történeti-földrajzos szakemberek forgatják majd nagy haszonnal, hanem a Reguly térképező munkássága iránt érdeklődő nagyközönség számára is érdekes olvasmánynak bizonyul.

Márton Mátyás

professor emeritus

HÍREK

 

Végzősök a BME-n

 

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán 2019. júniusában mindkét Geoinformatika-építőmérnök (BSc) ágazaton, a Földmérő- térinformatikai mérnök (MSc) szakon, valamint az Alkalmazott térinformatika szakirányú továbbképzésen (régebbi nevén szakmérnökképzés) záróvizsgát tartottak. A következő hallgatók védték meg diplomatervüket, és tettek sikeres záróvizsgát.

Geoinformatika-építőmérnök (BSc) ágazat

Geodézia specializáció 2019. június

Nagy Nándor Antal	Mobil térképező rendszer vizsgálata úttervezési alaptérkép készítése szempontjából
Hrutka Bence Péter	Hídgeometria változásának vizsgálata a geodézia segítségével
Duka Szilárd	QDaedalus méréseket terhelő hibák okának vizsgálata
Bogár Ádám	Budakalász római katolikus temető felmérése

Geoinformatika-építőmérnök (BSc) ágazat

Térinformatikai specializáció 2019. június

Bodnár Ákos	Katasztrófák esetén alkalmazandó mobilházak telephelyének meghatározása GIS segítségével
Horváth Viktor Győző	Szélerőművek vizsgálata térinformatikai módszerekkel
Huszka Csaba Zsolt	Neurális hálózatok alkalmazása alakzatfelismerésre pontfelhők esetén
Kiss Ambrus Ferenc	Építészeti térinformatikai felmérési lehetőségek összehasonlítása
Maksa Regina	Környezeti változások kimutatása távérzékelési technológiákkal
Papp Viktor	Beltéri mobil térképező rendszer alkalmazása és minősítése
Rompa Katalin	Mérnökgeológiai vizsgálatok támogatása térinformatikai technológiákkal
Subicz Éva	Utcakörnyezeti modell létrehozása pontfelhő és kameraképek alapján

Földmérő- térinformatikai mérnök (MSc) szak 2019. június

Ács Ágnes Mária	Abszolút értelmű vízállás meghatározása GNSS-technikával
Lógó János Máté	Rácsmodellek alkalmazása az önvezető járművek környezeti modelljeiben
Tar László	Járműfedélzeti adatok összehasonlító elemzése mobil térképezési adatokkal

Alkalmazott térinformatika szakirányú továbbképzés 2019. június

Molják Sándor	Pilóta nélküli légi járművek alkalmazásának lehetőségei az agrártájhasználati kutatásokban
Tribik Péter	Heves település fejlődésének vizsgálata térinformatikával, különös tekintettel a földhasználati változásokra
Krizsán Béla	A Budapesti autóbusz-hálózat térbeli lefedettségének változásai 1915-től napjainkig
Skriba-Tóth Judit	A késő avar kori sírkerámiák elemzését támogató térinformatikai adatbázis létrehozása

Homolya András

Interneten a Geodézia és Kartográfia

Az Arcanum Adatbázis Kft. és az MFTTT között 2019. február 21-én kelt megállapodás alapján befeleződött a Geodézia és Kartográfia 1949–2018 között megjelent számainak digitalizálása. Mostantól lapunk valamennyi száma teljes tartalommal bekerült az Arcanum Digitális Tudománytárába (ADT). Az adatbázisban tudományos és szakfolyóiratok, heti- és napilapok, valamint lexikonok és tematikus könyvgyűjtemények legjava érhető el. A dokumentumok minden szava, kifejezése, személy- és helységnevei könnyen, gyorsan kutathatók. A szolgáltatás magánszemélyek számára szerény éves előfizetési díj ellenében érhető el, de jelentős azon oktatási, kulturális és kutató intézmények száma, amelyek ingyenes hozzáféréssel rendelkeznek.

(A lista és a teljes térkép itt tekinthető meg:

https://www.arcanum.hu/hu/adt/hozzaferesi-pontok/)

A Geodézia és Kartográfia tartalomjegyzéke ingyenesen is böngészhető, de a tartalom letöltése csak előfizetéssel vagy a hozzáférési pontokon működő számítógépekről lehetséges. (https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/GeodeziaEsKartografia/)

A BME, az ELTE, az Óbudai Egyetem és a Lechner Tudásközpont egyaránt rendelkeznek hozzáféréssel. Az Arcanum Kft. és a Társaságunk közötti megállapodás szerint az elkészült digitális állományt az MFTTT hivatalos honlapján publikálhatja (elérhetővé teheti), amelynek a technikai megvalósításán a Társaság munkatársai dolgoznak. Az Arcanum Kft. és az MFTTT megállapodott abban is, hogy az ADT-ben elérhető állományt meghatározott időközönként frissítik, azaz a későbbiekben megjelenő lapszámok tartalmával folyamatosan kiegészítik.

Lapunk mellett az ADT-ben fellelhetőek a Geodéziai Közlöny 1925–1949 között megjelent számai is.

Buga László

 

---

^[1] Károlyi eredetileg Linder Bélát nevezte ki a hadügyi tárca élére. Linder pacifista volt és kijelentette: „...nem akarok több katonát látni.” Károlyi fontosnak tartott kis létszámú honvédelmi erőt fenntartani, ezért Lindert három hét után (november 20-án) menesztette. Helyére a katonabarát Bartha Albertet nevezte ki, aki ezt a pozíciót 1919. március 20-ig töltötte be. (Helmeczy 2009)

[2] Gróf Károlyi Mihály (1875–1955) nagybirtokos, politikus, 1919-ben ideiglenes köztársasági elnök, majd később emigrált. 1946-ban hazatért, majd követ volt Párizsban. 1949-től haláláig Franciaországban élt. Hamvait 1962-ben hazahozták, és a Kerepesi (Fiumei úti) temetőben helyezték végső nyugalomba (Szabolcs1990).

[3] Berinkey Dénes (1871–1948) a Károlyi kormányban igazságügyi miniszter volt. 1919. március 20-ig miniszterelnök is volt. 1920–1935 között egyetemi tanár, jogtudós, több jogi könyv szerzője.(Szabolcs 1990)

[4] Bőhm Vilmos (1880-1949) a Szociáldemokrata Párt egyik vezetője. A Tanácsköztársaság alatt hadügyminiszter, a bukás után Bécsbe emigrált. 1920–1945 között Svédországban élt. 1946-ban hazatért, majd 1947-től haláláig Stockholmi követ. (Szabolcs, 1990).

[5] Kirclechner (Demjén) Károly (1872–1961) a Károlyi kormány alatt a Magyar Katonai Térképező Csoport vezetője. 1926-tól, két évig a Honvéd Térképészeti Intézet parancsnoka. 1928-ban mint tábornok vonult nyugalomba,1951-ben kitelepítették, 1954-ben visszatérhetett Budapestre. 1960-ban visszakapta nyugdíját. (Raum 1996).

[6] Antalffy Andor (1862–1935) a magyar Áll. Földmérés vezetője 1909–1924 között. 1913-ban Vaskorona kitüntetést kapott. Megírta az Áll. Földmérés történetét.

[7] Dr. Fasching Antal (1879–1931) az első geodéziai műszaki doktor Magyarországon. 1923 és 1927 között a Zágrábi Műszaki Egyetem geodézia tanszékének professzora. 1928-tól haláláig a HTI tudományos főmunkatársa. (Raum 1990)

[8] Kun Béla (1886–1938) újságíró, 1916-ban orosz fogságba esett. 1918-ban hazatért, és megalakította a Kommunisták Magyarországi Pártját. A Tanácsköztársaság alatt külügyi népbiztos. 1920-tól a Szovjetunióba emigrált. 1922-től haláláig a Kommunista Internacionálé egyik vezetője. A sztálini személyi kultusz áldozata lett (Szabolcs 1990).

[9] Szamuely Tibor (1890–1919) újságíró, 1915-ben orosz fogságba esett. 1919-ben hazatért, és a Vörös Újság szerkesztője lett. A Tanácsköztársaság alatt közoktatási népbiztos. Menekülés közben – augusztus elején – az osztrák határnál lelőtték (Szabolcs 1990).

[10] Varga Jenő (1879–1964) közgazdász, a Népszava munkatársa, pénzügyi szakember. Tudományos kutató_, a Tanácsköztársaság alatt pénzügyi népbiztos. 1920-tól a Szovjetunióban élt, és 1927–1947 között a Világgazdasági intézet igazgatója volt (Szabolcs 1990).

[11] Dr. Hamburger Jenő (1883–1936) szociáldemokrata politikus. A Tanácsköztársaság alatt földművelésügyi népbiztos, majd frontharcos. 1920-ban Ausztriába emigrált. 1923-tól haláláig a Szovjetunióban mint orvos dolgozott (Szabolcs 1990).

[12] Stromfeld Aurél (1878–1927) vezérkari tiszt, végigharcolta az I. világháborút. 1918-ban a Ludovika Akadémia parancsnoka lett. 1919-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba. Nevéhez fűződik a sikeres északi hadjárat. A Tanácsköztársaság bukása után három év börtönre ítélték. A börtönben szerzett betegségében halt meg.

[13] Georges Clemenceau (1841–1929) többször volt Franciaország miniszterelnöke. A Tanácsköztársaság megbuktatására törekedett. A párizsi békekonferencián Németország és Magyarország gazdasági meggyengítését igyekezett elérni. Hazánk őt tartotta a trianoni országcsonkítás fő felelősének. Kormánya 1920 januárjában megbukott (Szabolcs 1990).

[14] Friedrich István (1883–1951) mérnök, nagyiparos a világháború után századosként szerelt le. A Tanácsköztársaság alatt börtönben volt. 1919. augusztus 7-től november 24-ig miniszterelnök. Lemondása után részt vett Bécsben a likvidációs tárgyalásokon. 1951-ben a Grősz-per kapcsán elítélték. A váci börtönben halt meg (Szabolcs 1990).

[15] Nagyatádi Szabó István (1863–1924) kisbirtokos, politikus volt. A Kisgazda Párt megalapítója. Több kormányban földművelésügyi miniszter. Nevéhez fűződött a korlátozott földreformról szóló: 1920. évi XXXVI. tc. megalkotása. 1921-től a Bethlen kormány minisztere volt.