Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Geodézia és Kartográfia Tartalomjegyzék 2020.

2020/1 72. ÉVFOLYAM

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

 

Tartalom

 

Dr. Nagy Levente– dr. Tóth Balázs–dr. Ádám József: Gondolatok a 2020. év küszöbén, Eredmények – feladatok 4

Dr. Papp-Váry Árpád: Humboldt térképészeti munkássága     11

Dr. Takács Bence–Kali Csongor: Méter alatti pontosság mobiltelefonokba épített GNSS-vevőkkel    18

Dr. Gulyás Zoltán: A török hódoltság emlékeit őrző földrajzi neveink    22

 


 

A Perczel-földgömb rekonstrukciója    29

A kipprégel fejlődéséről    32

70 éve kezdődött a „gyorshelyesbítés”    35

Rendezvények    38

Könyvismertetés    43

Felhívások    45

Hírek    46

Nekrológ     46

Contents

Reflections on the eve of 2020, Results and tasks (Levente Nagy, Dr.– Balázs Tóth, Dr. – József Ádám, Dr.)     4

Alexander von Humboldt's cartographic works (Árpád Papp-Váry, Dr.) 11

Sub meter accuracy with GNSS chips in smart phones (Bence Takáts, Dr.–Csongor Kali) 18

Geographical names preserving memories of the Ottoman-Turkish era in Hungary (Zoltán Gulyás, Dr.) 22

 


 

Rebuilding of Perczel’s globe     29

About the development of kippregel     32

The „quick rerevision” started 70 years ago     35

Events     38

Book review     43

Calls     45

News     46

Obituary     46

Címlapon: A 2019-ben rekonstruált Perczel-glóbusz On the Cover Page: Perczel’s globe rebuilt in 2019

 



Gondolatok a 2020. év küszöbén

Eredmények–feladatok

Nagy Levente–Tóth Balázs–Ádám József

DOI: 10.30921/ GK.72.2020.1.1

 

Az írás az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztálya, a Miniszterelnökség Ingatlan-nyilvántartási és Térképészeti Főosztálya, valamint a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság vezetőinek évértékelő és az új év tekintetében feladatismertető összefoglalója. A földmérés és térképészet ágazati irányítását érintő mélyreható közigazgatási átalakítás után az átalakult és újonnan létrejött szervezetek működési rendjének kialakítása mellett az ágazat működését szabályozó jogszabályok módosításának előkészítése volt az egyik legfontosabb feladat 2019-ben. Az új esztendőben elvégzendő feladatok közül a főhatóságok életében kiemelt jelentőséggel bír az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére irányuló program folytatása és az e- ingatlan projekt beindítása. Az MFTTT célja változatlanul a magyar földmérés és térképészet szakmai-társadalmi eseményeinek szervezése, koordinálása, az elért eredmények közreadása hazai és nemzetközi szinten egyaránt, valamint az ehhez szükséges szervezeti keretek fenntartása.

 

Reflections on the eve of 2020

Results and tasks

Levente Nagy– Balázs Tóth– József Ádám

This paper is a summary of the annual evaluations and forthcoming tasks by the heads of the Department of Land Administration and Geoinformation in the Ministry of Agriculture, the Department of Land Registration and Mapping in the Office of the Prime Minister, and the Hungarian Society of Surveying, Mapping and Remote Sensing. After the radical administrative changes in the sectorial management of surveying and mapping in 2019, one of the most important tasks – in addition to forming the operation of the new organizations – was to prepare the modification of laws regulating the operation of this sector. The continuation of the programme of terminating the undivided common properties and the implementation of the e-real estate project are tasks that are of primary importance in the life of the supreme authorities. The objectives of the Hungarian Society of Surveying, Mapping and Remote Sensing did not change: to organize and coordinate the professional-social events of Hungarian surveyors and cartographers, to publish the achievements at home and abroad, and to maintain the necessary organizational framework.

Kulcsszavak: földmérés és térképészet ágazati irányítása, eredmények 2019-ben, feladatok 20202-ban

Keywords: sectorial management of surveying and mapping, results in 2019, tasks in 2020

 

Dr. Nagy Levente

Dr. Tóth Balázs

Dr. Ádám József

 

főosztályvezető

Agrárminisztérium

Földügyi és Térinformatikai Főosztály

főosztályvezető

Miniszterelnökség Ingatlannyilvántartási és

Térképészeti Főosztály

elnök

Magyar Földmérési, Térképészeti és

Távérzékelési Társaság

 

 

 


 

 

 

Humboldt térképészeti munkássága

Papp-Váry Árpád

DOI: 10.30921/ GK.72.2020.1.2

 

Humboldt 1798-ban Párizsba utazott, ahol találkozott Aimé Bonpland orvossal és botanikussal, aki útitársa lett utazásukon. Madridban megkapták a király engedélyét, hogy a közép- és dél-amerikai gyarmatokra mehessenek. Cumanában (ma Venezuela) szálltak partra. Csónakkal végrehajtott útjukkal bebizonyították, hogy az Orinoco és az Amazonas vízrendszerét összekötő Casiquiare folyó két irányban is folyik (bifurkáció). Az út végén, Bonpland megbetegedett. A három heti kényszerű pihenő idő alatt Humboldt megrajzolta az Orinoco térképét. Mexikóban Humboldt megszerkesztette Új-Spanyolország térképét. 1817-ben Humboldt kiadott egy térképet, amelyen az azonos hőmérsékletű pontokat egy vonallal kapcsolta össze. 57 évesen elhatározta, hogy az anyagi világot egyetlen műben fogja megjelentetni. A mű címe Kozmosz. A leírások mellett szükség volt a természeti világ grafikus bemutatására is. Humboldt javasolta Berghausnak, hogy készüljön atlasz a fizikai világról. A világ első tematikus atlasza a Kozmosz első kötetének a megjelenési évében 1845-ben jelent meg. Az atlasz címe Fizikai atlasz

Alexander von Humboldt's cartographic works

Árpád Papp-Váry

In 1798, Humboldt travelled to Paris. There he met Aimé Bonpland, the botanist and physician who became his companion for their voyage. In Madrid Humboldt obtained permission from the King to visit the Spanish colonies in Central and South America. They landed at Cumana (today, Venezuela). They travelled by canoe south through dense tropical forests and proved that the Casiquiare River formed a connection (bifurcation) between the vast river systems of the Amazon and the Orinoco. At the end of the road Bonpland succumbed to a severe bout of fever. During the three-week rest period, Humboldt drew map of Orinoco. In Mexico Humboldt created a map of New Spain. In 1817 Alexander von Humboldt was the first to use isothermal lines in mapping temperature. At the age of 57, he decided to write the whole physical world in one book. The title of the book is Cosmos. There was also a need for a graphical presentation of the natural world. Humboldt advised Heinrich Berghaus to map the material of the Cosmos. The world's first thematic atlas appeared in the same year as the first volume of Cosmos (1845). The title is Physical atlas.

Kulcsszavak: barométeres magasságmérés, élettelen környezet, bifurkáció, Új-Spanyolország térképe, izotermavonal, fizikai atlasz

Keywords: barometric height measurement, lifeless environment, bifurcation, Map of New Spain, isothermal lines, physical atlas

 

Dr. Papp-Váry Árpád

professor emeritus

Budapesti Metropolitan Egyetem

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 


 

 

Méter alatti pontosság mobiltelefonokba épített GNSS-vevőkkel[1]

Takács Bence–Kali Csongor

DOI: 10.30921/GK.72.2020.1.3

 

A közelmúltban két jelentős hírről értesülhettünk: egyrészt a Google bejelentése alapján android operációs rendszer alatt elérhetők az okos eszközökbe épített GNSS-vevők nyers mérései; másrészt a Broadcom piacra dobta az alacsony energiafogyasztású, kétfrekvenciás, okos eszközökbe szánt GNSS-chipjét. Megítélésünk szerint ez forradalmi változásokat hozhat az okos eszközökkel végzett műholdas helymeghatározás terén, hiszen a szakirodalomban megjelent számos tanulmány alapján így akár okos telefonokkal is elérhető a méter alatti pontosság. Mindez felkeltette az érdeklődésünket és kíváncsiak voltunk arra, hogy saját méréseink tapasztalatai alapján tudjuk-e a szakirodalomban megjelent állításokat igazolni. Ennek érdekében több okostelefonnal és alkalmazással végeztünk méréseket és vizsgáltuk az elérhető pontosságot.

Sub meter accuracy with GNSS chips in smart phones

Bence Takáts–Csongor Kali

Two significant announcements hit the news in GNSS market recently. At first Google reported that its API (Application Programming Interface) had been available to access raw GNSS measurements under android OS. At second Broadcom released its dual frequency, low consumption GNSS chip designed for smart devices. These can yield revolutionary changes in the application of satellite based positioning with low cost smart equipment. According to a wide range of publications even sub meter accuracy is achievable having state-of-the-art smart phones. This paper present our results and experience gained in measuring with a series of smart units as regards the quality of the raw measurements as well as the achievable accuracy.

 

Kulcsszavak: GNSS, android, pontosság, nyers mérések

Keywords: GNSS, android, accuracy, raw measurements

 

Dr. Takács Bence

egyetemi docens

BME Általános és

Felsőgeodézia Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Kali Csongor

földmérő

Heves Megyei Kormányhivatal Egri Járási Hivatala

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 


 

 

A török hódoltság emlékeit őrző földrajzi neveink

Gulyás Zoltán

DOI: 10.30921/GK.72.2020.1.4

 

A török hódoltság emlékei Magyarországon nemcsak az építészetben, hanem a földrajzi nevekben is megőrződtek. Jelen dolgozat szerzője – elsősorban Szabó József nyelvész professzor tanulmányára, részben pedig a saját kutatásaira támaszkodva – három tematikus térképet készített el, amelyek a hódoltsághoz fűződő földrajzi nevek előfordulási helyeit szemléltetik. A szerző először ismerteti a Tabán földrajzi név eredetét, majd azon munkálatainak eredményeit tárgyalja, amelyek a Szabó-féle névgyűjtemény bővítésére, illetve a Tabán elterjedésének térképi ábrázolására irányultak. A dolgozat második részében a szerző bemutatja és kategorizálja a Szabó kötetében közreadott, népi mondáink nyomán kialakult helyneveinket, amelyek a különféle török kori események és építmények emlékeit őrzik. Eme nevek előfordulását és származását térképeken is megjelenítette, amelyhez saját szerkesztésű szimbólumokat használt fel. A térképek megalkotásával a szerző hasznos kiegészítést kívánt nyújtani Szabó tanulmányához, és egyúttal arra is igyekezett felhívni a figyelmet, hogy a kartográfia a nem rokon tudományterületeken is jól alkalmazható.

 

Geographical names preserving memories of the Ottoman-Turkish era in Hungary

Zoltán Gulyás

 

The memories of the Ottoman-Turkish era in Hungary are preserved not only in the architecture, but in the geographical names as well. The author of the paper prepared three thematic maps based mainly on Szabó József’s philological work and partly on his own research to present the settlements where toponyms related to the Ottoman period can be found. First, he introduces the origin of the geographical name Tabán, then he describes the results of his research whose main goal was to extend Szabó’s data collection and represents the locations of Tabán on his self-made map. In the second part of the paper the author reviews and categorizes the geographical names collected by Szabó which come from the Hungarian folklore and relate to several events and buildings from the Ottoman period. The location and origin of these toponyms are also visualized on the maps by the author, who compiled individual symbols for it. By creating these maps, he wanted to give a useful supplement for Szabó’s work and at the same time to draw attention to the possible application of cartography in other disciplines.

 

Kulcsszavak: török hódoltság, földrajzi nevek, kartográfiai vizualizáció

Keywords: Ottoman Hungary, geographical names, cartographic visualization

 

Dr. Gulyás Zoltán

térképész, kutató

Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház, Zirc

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

SZEMLE

 

A Perczel-földgömb rekonstrukciója

A Geodézia és Kartográfia 2019/5. számában jelent meg dr. Márton Mátyás dolgozata a Perczel-glóbusz újraalkotásával kapcsolatos kutatásokról és az előállítási munkákról. 2019-ben egy féléves projekt keretében nyílt mód az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén 2008 és 2012 között folyó, majd 2013-tól szunnyadó munka folytatására. Az újraalkotás technikai részleteiről az alábbi írásban számolnak be a munkálatokban résztvevő szakemberek.

Szerkesztőség

 

A Perczel kéziratos földgömb egyedülálló. Szépsége és jelenléte sugárzó, nemcsak a szakembereknek, de a látogatóknak is rendkívüli élmény. Az eredeti földgömb jelenlegi állapota nem teszi lehetővé annak kiállítását, a nagyközönség számára a megtekinthetőségét. A művészi másolatok elkészítésével vált igazán közkinccsé ez a páratlan tárgy.

Hogyan lehet fél év alatt számítógéppel és nyomdai úton, majd kézi festéssel rekonstruálni egy tárgyat, ami 9–10 évig teljes mértékben kézzel készült? A feladat nem egyszerű: 1862-es korabeli technikákat-anyagokat kellett kiváltani mai megoldásokkal. A rendelkezésre álló kevés idő gyors és biztonsággal alkalmazható metódusok kitalálására késztetett bennünket. Az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén készített digitális feldolgozás és rekonstrukció szolgált kiindulási alapul, azonban a még elvégzett kiegészítéseket követően is ez a térkép csak tartalmában volt azonos az eredetivel. Ha ez a nyomat került volna a gömbre, egy új, az eredeti kézi rajzolású földgömbhöz egyáltalán nem hasonlító tárgyat kaptunk volna. A mi feladatunk az volt, hogy egy olyan földgömböt alkossunk, amilyen az új Perczel-földgömb lehetett, több mint 150 évvel ezelőtt. Perczel kézjegyét kellett megjelenítenünk.

A kézműves jelleget a nyomaton a földrajzi nevek írásával és a vonalak, szaggatott vonalak, nyilak kézzel való megrajzolásával lehetett visszahozni. A kézírás szabálytalan, nincs az a betűtípus, ami ezt a szabálytalanságot produkálhatná, hisz a nyomdai betű a jellege folytán szabályos (még ha kézírást utánzó is). Megvizsgálva az eredeti gömbön fennmaradt írásokat, úgy találtuk, hogy valójában négy betűtípusból, a karakterkészleteken belül több betűváltozattal készíthető el az eredeti írásmódokat elég jól megközelítő rekonstrukció.

A négy betűtípus kimetszése és számítógéppel használhatóvá alakítása után mind a 72 fél szelvényen (36 északi és 36 déli) le kellett cserélni és egalizálni a digitális állományban szövegként szereplő elemeket a megfelelő betűtípussal helyettesítve.

 

Sokáig kutattuk azt a papírt és azt a nyomtatási technológiát, ami sokfajta elvárásunknak megfelelt. Itt a következő szempontok játszottak szerepet: a papír legyen savmentes, nem túl sima, nedvszívó, viszonylag kis grammsúlyú, keresztszálirányú, bírja a nyomtatást, ugyanakkor az akvarellel való festést is. A nyomat időtálló, éles határvonalú, lehetőleg fényre még jobban kötő, és a vízfestéssel nem oldódó kellett legyen. Mindezeket és a számtalan próbanyomatot is figyelembe véve végül az UV-nyomtatás mellett döntöttünk és egy 110 g/m2-es, pamutrostból készült papír ment át a próbán.

Az első próbanyomatok után világossá vált, hogy a nyomatoknak fekete, kék és vörös színnel kell elkészülniük (a településneveket írta Perczel vörössel). A határvonalak színét pedig 30-50%-ra vissza kell venni, éppen csak a láthatóság végett, minden egyéb kézi festéssel lesz jó. A végleges nyomtatás előtt meg kellett határozni, hogy a papír (felragasztás közbeni) nyúlása hogyan befolyásolja a nyomatot, ezt százalékosan visszafordítva torzítottuk a nyomtatási állományt, döntöttük el a nyomatok méretét.

A szándékunk az volt, hogy a színeket kézzel fessük. A kézi munka egyedisége lelket adott a nyomtatott felületnek.

A vizeket (óceánokat, tengereket) akvarellel festettük még sík állapotban, hogy ez az óriási, több mint 3,5 m2-nyi felület élőbb legyen. A szín meghatározásához Ambrus-Fallenbüchl Zoltán 1963-as leírását vettük alapul, valamint az eredeti gömbről készített fotókat digitálisan megtisztítva, helyenként előtűnt a tenger élénk kék színe. A szárazföldek színét szintén felragasztás előtt festettük.

A felragasztás – figyelembe véve a papír nyúlását – aprólékos, precíz illesztést kívánt. Ezt követte a határvonalak megfestése, mely nagyon nagy figyelmet igényelt. A kifestéseknél folyamatosan az eredeti glóbusz fotói alapján dolgoztunk. Igyekeztünk a mára besárgult, megsötétedett felületet értelmezni, és az eredeti színekre következtetni. Ez különösen a több száz apró szigetnél volt nagy feladat. A kifestéshez sűrű akvarellfestéket és nagyon vékony ecsetet használtunk, követve a part- és határvonalak aprólékos rajzolatát. A tengeráramlatoknál széles, lendületes ecsetvonásokkal dolgoztunk, ahogy ezek eredetileg is készülhettek.

A kifestést követően a glóbuszt UV- és öregedésálló lakkal kentük le több rétegben.

A Perczel által készítetett naptárkeret oly mértékben volt sérült, hogy zodiákus rajzaiból csupán halvány nyomok maradtak. Ezeket, valamint az osztásokat rekonstruáltuk. Az íves nyomatot 12 db-ból illesztettük össze, majd kifestettük és lakkoztuk.

A gömb korszerű, időtálló műanyagokból (kompozit) készült. Fém tengelyen forog. 127,5 cm átmérőjű. Nagy mérete miatt komoly feladat volt az előállítása.

 

A glóbusz míves állványa hagyományos eljárásokkal készült, követve az eredeti technológiákat. A négy láb és a merevítők kézi faragásúak, diófából készültek, az ötödik (középső) láb esztergált.

A naptárkeret magja fenyőfa, és diófa svartni (vastag fűrészelt furnér) borítja. Az állvány mérete: 153 cm széles és 94 cm magas. A felület politúrhatású lakkal, majd kézi polírozással érte el szép fényét.

 

A tömör, 10×30 mm keresztmetszetű sárgaréz meridiángyűrűt egy díszműkovács mester kézi munkával hajlította, és szegecseléssel illesztette össze. A leszorítók és a pólusoknál lévő sapkák is sárgarézből készültek. A rézgyűrűn lévő vonalak, feliratok és a fokbeosztás a gravírozó mester által kerültek a felületre.

A fentiekben részletezett eljárásokkal és anyagokkal más, közel ilyen értékes földgömbök művészi másolatának elkészítése is lehetséges lenne. A magyar földgömbkészítés más remekművei, Gönczy Pál és Kogutowicz Manó munkái, szintén újraszülethetnének. Ehhez az első lépés megtörtént Perczel László glóbuszával. A készítők ezúton is köszönetet mondanak a feladat elvégzésének lehetőségéért és minden közreműködő segítségéért.

A 2019-ben rekonstruált Perczel-glóbusz képe a címlapon látható.

 

A közreműködő, egyes területeket vezető szakemberek, művészek:

Művészeti vezető:

Lente Zsuzsanna okl. tárgyrestaurátor művész

Szervezés:

Lente András építész, Archiflex Stúdió

Digitális térképészeti feladatok:

Dr. Márton Mátyás professzor emeritus

Grafikai utómunkák:

Kecskés Barbara tervezőgrafikus művész

Hordozógömb gyártása:

Csizmazia Géza, Takács Károly modellkészítés

Réz-fémmunkák:

Fóris István díszműkovács

Gravírozás:

Nagy András

Famunkák:

Bodnár Gyula okl. farestaurátor művész

Papírmunkák:

Lente Zsuzsanna okl. tárgyrestaurátor művész

Nyomtatás:

MPB Hungary Kft.

Lente Zsuzsanna – Kecskés Barbara

 

Néhány szó a kipprégel fejlődéséről

 

Azok a régi, szép idők! Nosztalgiát érzek magamban, amikor visszagondolok topográfus éveimre. Kétfajta műszerrel, háromféle méretarányban, tíz éven át (1955–1965) dogoztam topográfiai felméréseken. Először a Mecsekben, 1:2 000 méretarányban bányaüzemi felmérésen, majd 1957-ben 1:5 000 méretarányban, végül 1958–1965 között 1:10 000 méretarányban – az ország különböző részein – „topografáltam”. A bányaüzemi felmérésnél szovjet gyártmányú kipprégelt, később MOM MF, ill. MOM MA típusú felszerelést használtunk. A továbbiakban ezekről a nagy múltú, klasszikus felmérési eszközökről és a felmérési módszerekről lesz röviden szó.

Néhány szó a múltról

A mérőasztal ötlete a XVI. században élt Johann Praetorius (1537–1616) matematika–fizika tanártól származik. Joachimsthalban (Jáchymov, Csehország) született, majd az altdorfi főiskolán tanított. Eredetileg háromlábú statívra szerelt egy fatáblát abból a célból, hogy helyszínrajzait a terepen kényelmesen tudja elkészíteni.

Később, a XVII. században dolgozó magyar térképészek – köztük Mikoviny Sámuel (1700–1750) és a két Bedekovich Lőrinc – már felmérési célokra alkalmazták a mérőasztalt oly módon, hogy irányzásra egy vonalzóra szerelt szögdioptrát használtak. Azt pontosan nem tudjuk, hogy a dioptráról mikor tértek át véglegesen a távcsöves vonalzóra, de a II. katonai felmérés (1806–1869) során még alkalmazták a szögdioptrát. (Itt jegyzem meg, hogy a szálkereszttel ellátott távcsövet geodéziai célra már jóval előbb Picard (1620–1682) francia csillagász alkalmazta. Közel kétszáz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a mérőasztalon a dioptrát távcső váltsa fel.

III. Károly[2] magyar király 1718. április 7-én, császári pátenssel rendelte el Ausztria kataszteri felmérését, az igazságosabb földadó kivetése céljából. A felmérést az olasz származású Marioni József udvari tanácsos, mérnök javaslatára 1:2 000 méretarányban mérőasztallal végezzék. A munkát háromszögelés nélkül, községenként létesített alapvonal segítségével, dűlőnként készítették el. A munkálatok 1720-ban kezdődtek, majd 13 év után – háborús okok miatt – abba maradtak. 1749-ben folytatódott a felmérés, mely végül 1760-ban fejeződött be. A mérésekre, valamint becslésekre alapozott földkataszter lett később a földbirtok-nyilvántartás alapja. Magyar részről a két Bedekovich Lőrinc úttörő munkásságát feltétlenül meg kell említeni. Az Egri Levéltárban őrzött, 31 lapból álló, Jászságból származó térképművet 1791-ben készítette id. Bedekovich szögdioptrás vonalzó segítségével. Ezt bizonyítja az általuk 1795-ben készített nagykunsági térkép keretrajza is. (1. ábra.) Feltétlenül meg kell említeni Balla Antalt Pest megye földmérőjét, aki díszes, aprólékos, igen gondos térképeivel vált ismertté. Különösen jelentős Pest városáról – mérőasztalos felvételi eljárással – 1:7 200 méretarányban készített, színezett térképe. (E sorok írója a 60-as években ezt a térképet bekeretezve, beüvegezve látta a Városháza elnöki előszobájának a falán. 30 évvel később egy a Tóth Ágoston Szenior Klubbal tett látogatás során találkoztam vele a Levéltárban, meglehetősen siralmas állapotban volt.)

 

Jelentőségénél fogva ki kell emelni az 1866–1875 években – szintén mérőasztali eljárással, de már távcsöves vonalzóval – készült: Pest–Buda–Óbuda városok 1:1 440 (belterületen 1:720) méretarányú térképrendszerét[3]. A térképmű több szempontból érdekes és jelentős. Itt alkalmaztak hazánkban először – a papírbeszáradás elkerülésére – üveglemezre ragasztott térképlapot. A 70×90 cm méretű (tükörméret: 60×80 cm) üveglemezeket fakeretbe foglalták, és a mérőasztalhoz rögzítették. A kasírozott üveglapokat a bécsi Kraft cég készítette. (A XX. században az üveget alumíniumlapra cserélték.) A 264 lapból álló térképsorozatot a magyar kir. Állami Földmérés Központi Adat-, és Térképtárában, speciális szekrényekben – a porosodás elkerülése érdekében – függőleges helyzetben tárolták. A szekrényeket, 1944-ben, a bombázások elől a Szent István Bazilika pincéjébe szállították, majd onnan, a 70-es években a Fővárosi Levéltár raktárába kerültek. Sajnos a lapok mára már annyira beszürkültek, hogy szinte olvashatatlanok lettek.

Néhány szó a módszerekről

A szögdioptrával végzett felméréseknél szalag, vagy mérőlánc segítségével, hosszú alapvonalat létesítettek. Az alappontokra zászlós rudakat helyeztek. A bázis két végén volt a mérőállás, és a térképlapon a pontokat előmetszéssel határozták meg. Ugyanezzel a mérési módszerrel dolgoztak akkor is, amikor a dioptrát távcsöves vonalzó váltotta fel. Ekkor a kitűzőrudakra zászlót már nem kellett tenni, a felvételhez azonban mindenkor jó összelátást kellett biztosítani.

Jelentős előrelépés volt a távcsőben a távmérőszálak alkalmazása. Számozott, cm-beosztású léc segítségével, optikai úton, a részletpontokra menő távolságot meg lehetett mérni. Ez szükségtelenné tette a mérőszalag alkalmazását, és természetesen gyorsította a terepmunkát. A redukáló tachiméter alkalmazása lehetővé tette a magasságkülönbség optikai úton való meghatározását is.

A fényképezés és a repülés hatalmas fejlődése a XX. században lehetőséget nyújtott arra, hogy a mérőasztal-felvétel során a fotogrammetria termékeit alkalmazzák. A tiszta, fehér lapot sík területen felváltotta a fotótérkép, hegyvidéken pedig a domborzatkiértékelés. Ezeket a termékeket már nem üveglemezre, hanem vékony alumíniumlapra kasírozták. Természetesen a felvételi módszer is megváltozott. Közel sík területen, sok részletpont segítségével kellett a csekély magasságkülönbségeket kifejezni. Domb- és hegyvidéken a fotogrammetriai kiértékelést metszetek segítségével kellett ellenőrizni.

A különböző módszerrel készült alaplapok alkalmazásával gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb lett a topográfiai munka, ami fontos volt a finanszírozó számára. Ez tette lehetővé, hogy Magyarország 1:10 000 méretarányú topográfiai térképe – viszonylag rövid idő alatt – elkészüljön. A 93 000 km2 területet kb. 4 500 térképlap fedi le. A teljes felmérést 25 év alatt (1955–1980) 1981-re végezték el. 747 szakember dolgozott a hatalmas térképmű elkészítésén[4].

Néhány szó a műszerekről

A XX. század első felében, a távcsöves vonalzóval felszerelt és magassági körrel ellátott kipprégel az egész világon elterjedt. Különösen a nagy, kontinensnyi országokban (USA, Kanada, Kína, India, Brazília, Ausztrália stb.) vált közkedveltté. Természetesen nem 1:10 000 méretarány, hanem 1:25 000, vagy 1:50 000, sőt nem ritkán 1:100 000 méretarányban folyt a felmérés. Később redukáló tachiméterrel is kiegészítették a műszert. Lássunk néhány ismertebb márkát:

1952-ben jelent meg a piacon a szovjet tervezésű KR-30 típusú kipprégel, melyet a berlini (NDK) Feinmechanik-Optik gyár, (az Askánia utóda) állított elő. A műszer már rendelkezett magassági körrel.

A Feinmechanik-Optik gyár modernebb, RK-40 típusú kipprégele 1954-ből.

1953-ban bocsátotta ki a heerbruggi (Svájc) Wild-gyár, típusjel nélküli kipprégelét. A műszer érdekessége, hogy a magassági kört leolvasó távcső függőleges helyzetű.

 

1954-ben a nyugatnémet Fennel (Kassel) cég, szintén típusjel nélküli kipprégelt kínált a felhasználóknak. Műszerüknél a magassági kört leolvasó távcsövet egybeépítették a kereső távcsővel.

 

1956-ban jelent meg a piacon a Magyar Optikai Művek (MOM) MA típusú, (korábbi kiadásokban: MF) redukáló tachiméterrel ellátott mérőasztal-felszerelése. A műszert dr. Bors Károly Kossuth-díjas mérnök, a MOM főkonstruktőre tervezte, és az 1958-as Brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert.

1960-ban hozta ki a svájci (Aaraui) Kern gyár az RK típusú redukáló tachiméterrel ellátott kipprégelét. Érdekessége, hogy itt alkalmazták először a „nürnbergi olló” segítségével eltolható, léptékes vonalzót.

1980-ban, a Wild-gyár, elektrooptikai rátéttávmérővel elsőként jelent meg a piacon. Ezt az ötletet később más műszergyárak is átvették.

A magyarországi 1:10 000 méretarányú polgári topográfiai felmérés bázisműszere a MOM MA típusú kipprégel volt. A sikeres konstrukcióból a MOM több ezer darabot exportált a világ minden tájára. Mint ismeretes, a mérőasztal stabilitása fontos szempont volt. Annak érdekében, hogy munka közben ne legyen vertikális mozgása a mérőasztallapnak, egyes gyárak a műszertalpra erősíthető és a rajztáblába alulról becsavarozható hárompontos, alátámasztó rudakat is mellékeltek a műszerhez.

 

Néhány utógondolat

A kipprégel, több százéves fejlődése során, különböző alakot vett fel. Ezeket próbáltam összefoglalni:

1. Egyszerű terepi rajzasztal. (XVI. század)

2. Vonalzóra szerelt dioptra alkalmazása. (XVIII. sz.)

3. Távcsöves vonalzó alkalmazása. (XIX. sz.)

4. Magassági körrel ellátott távcső. (XX. sz. első fele)

5.) Redukáló tachiméterrel ellátott távcső. (XX. sz. közepe)

6.) Elektrooptikai rátéttávmérő. (XX. sz. második fele)

A felsorolásból kitűnik, hogy a XX. században, milyen gyors volt minden téren a technikai fejlődés. Azt kell mondanom, hogy a tiszta fehér lapon történő terepfelvétel volt az igazán szépséges, szemet gyönyörködtető, sokszor szinte művészi, klasszikus felmérési módszer. (Bernben, a Schweizerische Landestopographie-nál láttam ilyen, gyönyörű, alpesi domborzatrajzokat (11. ábra). Befejezésül köszönetemet fejezem ki dr. Ádám József professzor úrnak, valamint Homolya András és dr. Winkler Gusztáv tanár uraknak az értékes tanácsokért és a támogatásért. Munkám nem egy tudományos dolgozatnak készült, hanem mindössze játékos nosztalgia a fél évszázaddal ezelőtti időkről. Azért is szép volt, mert mindnyájan – akik ebben annakidején részt vettünk – sokkal fiatalabbak voltunk. A fiatalság pedig nagy ajándék, emlékét becsüljük meg.

Dr. Székely Domokos

Felhasznált irodalom

Bene András 1962. Differenciált felmérés a topográfiában. Geodézia és Kartográfia 14. évf. 4. sz.

Blahó Imre 1968. Topográfiai térképek vizsgálata. Geodézia és Kartográfia 20. évf. 2. sz.

Bors Károly 1956. MOM MA típusú mérőasztal. Geodézia és Kartográfia 8. évf. 1. sz.

Fialovszky Lajos (Szerk.) 1979. Geodéziai műszerek. (Műszaki Kiadó, Budapest)

Futaky Zoltán 1935. Buda és Óbuda felmérése az 1870-es években. Geodéziai Közlöny 11. évf. 5–8. sz.

Györgyényi István 1954. A domborzat ábrázolása. Geodézia és Kartográfia 6. évf. 3. sz.

Kunovszky Emil 1955. Kipprégellel a síkságtól a hegyvidékig. Geodézia és Kartográfia 7. évf. 1. sz.

Molnár Sándor 1969. Topográfiai térképek vizsgálata. Geodézia és Kartográfia 21. évf. 3. sz.

Oltay Károly 1962. Geodézia (átdolgozta Rédey István) Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest

Rédey István 1966. A geodézia története. Tankönyvkiadó, Budapest

 

 

70 éve kezdődött a „gyorshelyesbítés”

 

A második világháború utáni nemzetközi politikai helyzet alakulása a katonai térképészet számára is jelentős változások időszaka volt. Az MDP I. kongresszusa kinyilvánította a nagyarányú hadseregfejlesztés szükségességét. 1948. február 18-án Magyarország és a Szovjetunió kormánya barátsági és segítségnyújtási szerződést kötött. Megkezdődött a hadsereg bővítése és szovjet fegyverekkel való ellátása. Ez kihatott a katonai térképészet működésére is. Az világos volt, hogy a Honvéd Térképészeti Intézet csak úgy biztosíthatta a zavartalan térképellátást, ha felkészül a térképgyártásra, mindenekelőtt a terepfelmérésre.

Az újjáalakuló hadsereg csakhamar jelentkezett térképigényeivel. Ezek kielégítésére csak a háborús károkból kimentett, hiányos és heterogén térképanyag állt rendelkezésre. A hiányokat ezek utánnyomásával próbálták enyhíteni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a növekvő igényeket rövidtávon csak meglévő térképek felújításával, a hiányok pótlásával, valamint az ezekből levezetett térképsorozattal lehet kielégíteni.

A megszabott feladat lényege az volt, hogy a sztereografikus vetületben készült szelvényekből, az 1880-as években a bécsi Katonai Földrajzi Intézetben készült, csíkozott domborzatú térképekig előtalált, rendkívül heterogén alapanyagból nagyon rövid idő alatt egységes térképművet kell létrehozni és a csapatok rendelkezésére bocsátani. A térképek vetületének, szelvényezésének és tartalmának meg kellett felelnie a Szovjetunióban alkalmazott előírásoknak.

 

Az 1950–1952 között végrehajtott térképhelyesbítés a Honvéd Térképészeti Intézet háború utáni első nagy erőpróbája volt. A poraiból éledt, számos sebből vérző intézmény erőn felüli teljesítményeként tarthatjuk számon. A minden területen – szakemberek, eszközök, alapanyagok stb. – hiányokkal küszködő intézet nem kímélve erőit végrehajtotta a kapott parancsot. Az erőfeszítésben benne volt a vezetés eltökéltsége, a tapasztalt szakemberek áldozatvállalása, a fiatal kezdő topográfusok önmagukat is meghaladó szorgalma, helytállása.

A helyesbítési időszakot beárnyékolta a személyi kultusz tobzódása. A politikai túlzások sok kárt okoztak az intézet életében. A múlt megtagadásával számos érték ment veszendőbe, az idősebb szakembereket megalázták, és félelemben tartották az egész személyi állományt.

Ahhoz, hogy a teljesítményt reálisan értékeljük, szólni kell azokról a nehézségekről, amelyekkel a topográfusok nap, mint nap találkoztak. Az ország és benne a vidék igen rossz gazdasági helyzete a megélhetés, az ellátás gondjait növelték. A mostoha életviszonyok, az időjárás komoly nehézséget jelentett a fizikailag is igénybevett embereknek.

A katonatérképészek a nagy terhelés ellenére odaadással végezték munkájukat, és tettek eleget az irreális elvárásoknak. Ehhez alapot a térképkészítés szépsége, az alkotó munka tudata nyújtott. A nehéz munka erős közösségé kovácsolta őket. A baráti, bajtársi szellem segített a nehézségek leküzdésében. Sokan a próbatétel nyomán lettek elhivatott térképészek.

Hogyan emlékezett ezekre az időkre a frissen avatott, azonnal a mélyvízbe dobott, tapasztalatlan katonatérképész?

… ifjú térképész alhadnagyként 1952 tavaszán pár nappal a tisztté avatásunk után, két hetes jutalomszabadságom megkezdésének harmadik napján táviratilag berendeltek a Térképészeti Intézethez. Rövid idővel ezelőtt az Intézet neve még Honvéd Térképészeti Intézet volt, de az általam is nagyra becsült honvéd szót a politika nem tűrte meg, helyette az Intézet neve elé a Magyar Néphadsereg szavak kerültek, így lett a név rövidebben MN Térképészeti Intézet. Pár nap alatt felszereltünk a terepmunkához és április 1-én Kisterenyére vonultunk egy alosztály kötelékben tartott mintegy két hetes térkép-helyesbítési továbbképzésre…

…A harmadik évben már minden topográfus jó állapotban levő terepjáró gépkocsit kapott. Az amerikaiak Németország lerohanásához hihetetlen mennyiségű hadianyagot szállítottak át Európába, többek között Jeep és Dodge Weappon gépkocsikat. Ezeket a háború után nem szállították vissza a tengeren túlra, hanem ócskavas árban kiárusították. Így jutottunk jó gépkocsikhoz. A csapatoktól megbízható kiskatona gépkocsivezetőkkel vezényelték hozzánk a járműveket. A kiskatonák – mivel bizonyos értelmű őrzési feladatuk is volt (titkos térképeket, legifényképeket szállítottak) – önvédelmi fegyverrel (TT pisztollyal) is el voltak látva. Ezer szerencse, hogy egyetlen rendkívüli esemény, fegyverbaleset sem történt.

Alosztályom vezetője a félelmetes kemény katona hírében álló Berecz Lajos százados volt. Sokan – akik nem eléggé ismerték – azt állították róla, hogy fegyelem helyett drillt (vakfegyelmet) tart. Ez azonban tapasztalatom szerint túlzás volt. Lajos valóban kemény, katonás fegyelmet tartott, de nagyon emberséges és igazságos is tudott lenni. Igazi bajtársi közösséget teremtett.

Nyolc tagja volt az alosztálynak: Rádler Feri az „öreg” térképész, és velem együtt hét frissen avatott térképész alhadnagy: Béres Laci, Blaha Laci (Buckó) Füzesi Vili (Ping), Gábor Balázs, Kecskeméti Pista (Gida), Szalkovszky Tibi és jómagam.

Egy emlékkép a „kisterenyei szép napokból”: a cigányputri ereszéről egy porhanyósodni felkötött csirketetem lóg le, amit a tetőről sóvárogva néz egy girhes kismacska.

A továbbképzés után Salgótarjánba kerültem. A tarjáni szelvény volt életem első huszonötezres helyesbítési munkája, melyen a szokványos két hét helyesbítési normaidő helyett még több mint egy hónapot dolgozhattam, IV. 12-tő1 V. 15-ig, a helyesbítés alapján készült gépnyomat tanúsága szerint.

A soron következő munkám két alföldi szelvény volt Fegyvernek környékén. Nekem először Jeep gépkocsim volt egy mokány parasztgyerek, Nistyák Andris gépkocsivezetővel. Szalkovszky Tibinek egy kiváló, de nehezen kezelhető pilótája volt, akinek Lavir volt a bece(gúny?)neve. Utasításra sofőrt cseréltünk gépkocsistó1 (merthogy én voltam a kiszemelt fegyelmező). Így lett csörlős parancsnoki Weappon gépkocsim. Nekem Lavirral semmi bajom nem volt, bár egyszer a járási párttitkárhoz kellett mennem miatta elbeszélgetésre, mivel a mezőőrrel kölcsönösen fegyvert fogtak egymásra.

Egy szép napon segélykérő távirat érkezett Gida szomszédomtól: Weapponja megsüllyedt a Tiszában. A tapasztalatlan gépkocsivezető kocsit mosott a sekély part menti vízbe beállva, eközben a víz sodra kimosta a kerekek alól a fövenyt. Éjjel kellett csörlővel kimenteni.

1952-ben – 21 éves fiatalemberként – személyes használatú gépkocsim volt vezetővel, havi több ezer – gyakorlatilag korlátlan – gépkocsi kilométer-kiszabattal. De hát ezt kívánta a helyesbítési munka rohamtempója. Az 1952-es esztendő a topográfia íratlan szakmatörténetébe „Weappon-korszak” néven vonult be.

A domborzatrajz helyesbítésére és terepi ellenőrzésére a két hét alatt nem jutott idő. Az bizony úgy maradt, ahogyan az a bécsi csíkozásos alapanyagból – a csíkozást kiegészítő 20 m-es szintvonalak meg a kóték segítségével – szobában szintvonalasra átalakításra került.

Viszont gondot fordítottunk a névrajz ellenőrzésére. A bécsi térképek helyenként németes névrajzát magyarítottuk, a helyi lakosságtól újabb neveket gyűjtöttünk.

A tereplejárást többnyire légifényképpe1 a kezünkben végeztük, azon rajzolva ki ceruzával a mozgó, zötykölődő-rázódó gépkocsiban a síkrajzot. Azután éjjelente rajzoltuk át tussal a térképre, többnyire Maxim-lámpa (petróleum-gőzlámpa) fénye mellett. Az év folyamán 14 szelvényt helyesbítettem…

A légifényképezésen alapuló úgynevezett gyorshelyesbítés terepi munkáit az első évben a szakmai bizonytalanságok sora jellemezte. Ezek jó része abból adódott, hogy a szovjet térképek és a térképkészítés alapadatai titkosak voltak, a magyar térképészek előtt nem voltak ismertek.

A Térképészeti Intézetben volt egy gyakorlati szabály – amelyet nem utolsósorban a korábbi évtizedek viharai miatt is hoztak meg – hogy egy térkép új kiadásánál, ha nem volt a területen új felmérés, akkor a térképet az eredeti jelkulcs szerint javították ki és nyomták újra. Így történhetett, hogy az 1950-ben helyesbített szelvények esetében előfordult, hogy egy szelvényen háromféle jelkulcs is szerepelhetett.

Az 1950-es terepmunkákat is az így kialakított rendszeren kezdték el. Prijahim ezredes, a szovjet tanácsadó csak 1951 januárjában tekintette meg az addig elkészült szelvények terepmunkáit és elborzadt a térképeken látható három különböző jelkulcs, sőt a csíkozásos domborzatábrázolások láttán. A visszaemlékezések szerint Sántha Szilárd alezredes, mint osztályvezető szakszerűen elmagyarázta, hogy mi és miért történt így, hiszen eddig nem kaptak szakszerű irányítást. A tanácsadó akkor mutatta meg a nála lévő szovjet szelvényt és közölte, hogy 1951. március 31-ig ilyen kinézetűre kell átjavítani valamennyit. A javítást megfeszített munkával néhány hét alatt elvégezték. Az elkészült terepmunkákon a régi jelkulcsi jeleket bibliapapírra nyomtatott új jelkulcsi jelekkel ragasztottá át. Április 1-jén tiszta lappal, de már az új osztályvezetővel Bodó László alezredessel indult a terepes munka.

A többéves hősies munka során az egész országról egységes küllemű, tartalmában friss 1:25 000 méretarányú térképmű készült, amely közvetlen használat mellett, alapul szolgált az 1:50 000 és 1:100 000 méretarányú térképek elkészítéséhez.

A katonatérképészek eleget tettek a hadsereg elvárásainak. Az elkészült térképmű magán viselte az alapok többféleségét, a készítés körülményeit. A kiadást követő felhasználás időszaka azonban bizonyította, hogy megfelelt a kezdeti kívánalmaknak. Pontossága kielégítette a helyesbítési utasítás előírásait. A hadsereg másfél évtizedig használta a térképeket, a polgári intézmények pedig két évtizedet maghaladóan támaszkodtak az anyagra.

[Részletek „A magyar katonai térképészet 100 éve” című könyvből (Zrínyi Kiadó, 2019) és dr. Strenk Tamás alezredes visszaemlékezéseiből.]

 

 

50 éves a Térképészeti Székház

 

1969 decemberében megkezdődött a Budapesten működő földmérési és térképészeti vállalatok beköltözése a Bosnyák téren felépített székházba.

A múlt század hatvanas éveiben az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (ÁFTH), mely abban az időben közvetlenül a Minisztertanács felügyelete alá tartozott, kezdeményezte, hogy állami beruházás keretében épüljön Budapesten egy székház, mely elhelyezést biztosítana a több helyen működő állami földmérési és térképészeti egységek részére. Ez a törekvés részben a jobb munkaszervezést és a fejlesztési lehetőségeket volt hivatott biztosítani. A fejlesztés a fotogrammetriának a földmérés terén való szélesebb körű felhasználását segítette elő, valamint elhelyezést biztosított a szakma központi kutatást végző egysége – a FÖMI – számára, beleértve a központi Adat és Térképtárat is, másrészt lehetővé tett egy olyan nyomdai fejlesztést, amellyel biztosítani lehetett a nagy méretarányú földmérési alaptérképek és a nagyközönség számára készülő sokirányú térképek előállítását.

Miután a Minisztertanács engedélyt adott a beruházásra, és biztosította az anyagi forrást, megkezdődött a területi és a szakmai igények felmérése. Ezek alapján az látszott célszerűnek, hogy egy 9 emeletes központi épület, valamint egy közvetlen ehhez csatlakozó 1 emeletes épület, továbbá még egy, a nyomdai feladatok számára szolgáló 1 emeletes épület jöjjön létre. A tervezést a Középület Tervező Vállalat (KÖZTI), a kivitelezést a 43. számú Építőipari Vállalat végezte.

Az elképzelések szerint a Székház 1970 elejére készült volna el, azonban a beköltözést külső körülmények miatt korábban kellett megkezdeni. Ezek a körülmények abból adódtak, hogy ekkor a Magyar Televízió részére is készült egy székház, de az építése elhúzódott, viszont a már végrehajtott fejlesztések részére helyet kellett biztosítani. Erre a célra átmenetileg a Szabadság téri Tőzsdepalota egyik részét jelölték ki. Ebben a részben viszont a MTESZ 26 tagegyesülete működött. Ezért a kormány Gazdasági Bizottsága úgy döntött, hogy 1969. október végéig 7 tagegyesületnek ki kell költöznie a Tőzsdepalotából, és részükre az Anker közben a BGTV és a KV által használt helyiségeket kell átadni. Ezeknek az egységeknek a Térképészeti Székház készültségi fokától függetlenül oda kellett költözniük. Ez a költözés azzal a következménnyel járt, hogy az építkezés még meglévő hiányosságaiból adódó hátrányokat a beköltözőknek kellett elszenvedniük. Ez megmutatkozott a helyiségek szellőzése, a fűtés hiányosságai, a légkondicionálás nem megfelelő működése terén. A még meglévő hibák ellenére előnyök is akadtak: például a helyiségek nagyobbak és világosabbak voltak a korábbiaknál. A humor is segített a problémák leküzdésében, a BGTV-nél dolgozó kollégánk Győri János mondta, hogy örüljünk annak, milyen nevezetes helyen, az ”ELIZÉLT PALOTÁBAN” dolgozhatunk.

Jó néhány hónapnak, egyes esetekben éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy minden problémát megismerjünk és kijavíthassunk. A fotogrammetriai részlegek légkondicionálását teljesen át kellett alakítani egy osztrák cég közreműködésével. A nyomdában lévő légkondicionáló rendszert (mint egyedi egységet) a DIMÁVAG készítette, és nem működött megfelelően. Sajnos, csak hosszú ideig tartó pereskedéssel lehetett elérni, hogy a problémát megoldják. Az északi oldalon lévő sarokhelyiségeket külön szigetelni kellett, mert télen elviselhetetlen volt a hideg. A nagy felületű faablakokat nem lehetett rendesen bezárni, és az északnyugati szél vígan befújt a szobákba. A későbbiekben a főépület valamennyi ablakát kicserélték.

Minden hiányosság és nehézség ellenére megállapítható, hogy a Térképészeti Székház a korábbiaknál kényelmesebb és korszerűbb elhelyezést biztosított a dolgozóknak, a műszereknek, a nyomdai gépeknek. A tervezők azt mondták, hogy az épületet 30 évre tervezték és lám ma is áll. A szomorú legfeljebb az, hogy már alig szolgálja azt a cél, amire készült.

id. Domokos György

 

 

 

Krauter tanár úrra emlékező sorok

„Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik az igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.”

(Dániel könyve (12,3)

10 évvel ezelőtt, 2010. március 3-án hunyt el Berettyóújfaluban dr. Krauter András címzetes egyetemi tanár. Hiánya ma is fájó, mert olyan szakember, vérbeli oktató távozott közülünk, akinek szakmai iránymutatására, tekintélyére nagy szükségünk lenne. Egyetlen munkahelye volt egész életében, a Műegyetem, ahol szakmai tárgyak sorát oktatta nagy odaadással, hozzáértéssel és elkötelezettséggel. Váratlan halálát is az okozhatta, hogy 2010 februárjában kötelességtudatból felutazott Budapestre egy konzultációt megtartani, pedig betegsége miatt feküdnie kellett volna.

 

Hallgató koromban konzulensemnek választottam, nemcsak azért mert a giroteodolitok szakértője volt, hanem azért is, mert a műszerlabor (amelynek vezetője volt) a légköre szempontjából az általam ismert legjobb helynek számított az egyetemen. Akkoriban jelent meg a HP65 mágneskártyás, programozható zsebszámológép, amelyet kölcsönadott az általa gyöngybetűkkel magyarra fordított kézikönyvvel együtt, s azon tudtam a tankörünknek a vetületi átszámításokat lefuttatni. Nemcsak angolból volt profi, hanem oroszból is, s mint később megtudtam, spanyolból is. Lefordította és tükörfordításban kiadta Juan Rulfo Pedro Paramo című regényét; igaz, ez csak 21 példányban jelent meg (a 17. számozott példányt nagy becsben őrzöm). Olvasottsága révén szóban és írásban mesterien bánt a magyar nyelvvel. Szeretettel és lényeglátással gondozta szövegeinket. Ő volt például a Műholdas helymeghatározás c. könyvünk végleges formába öntője, amibe sok aprómunkát fektetett. A Magyar Nagylexikon geodéziai szócikkeinek egyik szerzője és a Kráter Kiadó korrektora is volt. Geodézia jegyzete máig példája a tartalmilag és nyelvileg is igényes tananyagnak. Örülök, hogy készíthettem vele egy életinterjút, amiben életének sok részletét is felfedte (megjelent a Geodézia és Kartográfia 2010/1 számában). Innentől idézném a temetésén elmondott gondolataimat.

Mindenek előtt azonban tanító volt: a szakmai oktatás mestere, a Műegyetem (bár csak címzetesnek kinevezett) kiváló professzora. Valamikor a 90-es évek elején szakmérnököknek tartott órát nálunk, és bementem az előadására. Kiállt a tábla elé, néha rajzolt, és olyan szabatosan beszélt, hogy a szöveget szó szerint ki lehetett volna adni jegyzetként, pedig olyan témakört dolgozott fel, amit addig magyarul senki le nem írt. Egyszer – a felújított műegyetemi mérőterem avatásán – azt mondta nekem, csak két dologgal érdemes foglalkozni: a fiatalok oktatásával és a fiatal tehetségek konzultálásával, segítésével. Ő ezt művelte egész életében.

A mérésügynek (amelynek a tanár úr szakértője volt) egyik szakszava az etalon. Számomra és sokunk számára Krauter András volt az etalon; a mérce, de mondhatnám más szóval (ha nem kopott volna meg a szavak értelme), hogy példakép. Igen alapos, önmagával és másokkal szigorú, kiváló íráskészséggel és nyelvérzékkel megáldott, emberséges tanár volt.

Most, halála után tíz év elteltével is szeretnék köszönetet mondani a tanításért, a pontos fogalmakért, a konzultációkért és bírálatokért, a bíztató szavakért, az igazság kimondásáért, a derűért és a csendes optimizmusért.

Busics György

RENDEZVÉNYEK

 

Mérnökgeodéziai Konferencia 2019

 

November 9-én a BME Általános és Felsőgeodézia Tanszékén volt a Mérnökgeodézia Konferencia, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara, az MMK Geodéziai és Geoinformatikai Tagozat és az Általános és Felsőgeodézia Tanszék szervezésében. Az idén már az ötödik alkalommal a BME-n tartott rendezvény helyszíne a tanszék Rédey-terme volt. A rendezvényt Rózsa Szabolcs tanszékvezető és Siki Zoltán a Geodéziai és Geoinformatikai Tagozat elnöke nyitotta meg.

A kilenc, élőszóban elhangzott és a nyolc poszterelőadást a több mint 100 regisztrált résztvevő hallgathatta, illetve nézhette meg. Az előadások és a poszterek a mérnökgeodézia különböző területeiről szóltak. Ládai András a Norwegian University of Science and Technology egyetem oktatója a norvég felsőfokú földmérőképzést mutatta be, illetve beszámolt az UTM-vetület speciális – a hossztorzulásokat a nagy méretarányú munkákhoz is elfogadható mértékűre csökkentő – norvégiai alkalmazásáról. A szegedi szuperlézerközpontban (ELI ALPS) telepített szélső pontosságú hidrosztatikai elven működő monitoringrendszert mutatott be előadásában Dömötör Krisztina, a SixSense Kft. képviseletében. Sáfár Tamás egy Leica fejlesztést, a ProScant és annak alkalmazását mutatta be burkolatok minősítésére. Burkolatok minősítésével kapcsolatos előadás hangzott el Lennert Józseftől is, de ő a drónokkal kapcsolatos szabályozást ismertette, és az alkalmazásukkal kapcsolatos tapasztalatairól számolt be. Égető Csaba a kecskeméti Neumann János Egyetemen az épület belső terébe befüggesztett közel 100 tonnás acélszerkezet próbaterhelésével kapcsolatos geodéziai munkákról számolt be. A mobiltelefonokban megjelent kétfrekvenciás GNSS-vevők alkalmazási tapasztalatairól tartott közös előadás Kali Csongor és Takács Bence. Lehoczky Máté és Siki Zoltán kereskedelmi és nyílt forráskódú fotogrammetriai feldolgozószoftverekkel kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg a hallgatósággal.

A konferencián hagyományosan a frissen végzett mérnökök is megszólalási lehetőséget kapnak. A Geodéziai és Geoinformatikai Tagozat diplomadíj-pályázatán díjnyertes pályaművét mutatta be Epresi Konrád (GEO), Pontjelek automatikus azonosítása a fotogrammetriában és Hrutka Bence (BME), Hídgeometria változásának vizsgálata a geodézia segítségével című előadásában.

Az előadások prezentációi, a poszterek és a konferencián készült fényképek a Geodéziai és Geoinformatikai Tagozat honlapján (http://mmk-ggt.hu/konferenciak) érhetők el. A konferencián az előadásokról videófelvétel készült, amelyek a BPMK YouTube csatornáján (https://www.youtube.com/channel/UCWce4HTh7PuiI5j3Kf4zMZw) tekinthetők meg.

Az előadások után, a késő délutáni órákban is kitartó résztvevők kötetlen beszélgetésben vitathatták meg az aktuális szakmai kihívásokat és problémákat.

Dr. Siki Zoltán

További képek találhatók a http://mmk-ggt.hu/keptar/phpslideshow.php?directory=konferencia2019 oldalon

 

Testületi ülések 2019. december 10.

 

Az MFTTT vezető testületei 2019. december 10-én tartották évzáró összejöveteleiket.

Az intézőbizottsági ülés napirendjén a következő pontok szerepeltek:

1. Javaslat az MFTTT 2020. évi tagsági díjaira, előadó: Dobai Tibor főtitkár

2. Beszámoló az MFTTT 2019. évi tevékenységéről és aktuális pénzügyi helyzetéről, előadó: Dobai Tibor és Szrogh Gabriella

3. A Társaság 2020. évi költségvetésének tervezete, előadó: Dobai Tibor és Szrogh Gabriella

4. Az MFTTT-WG4SDG munkabizottság beszámolója az eddigi munkáiról és az ősz folyamán várható tevékenységről, előadó: dr. Mihály Szabolcs, a munkabizottság elnöke

5. Az EFGN és a Földmérők Világnapja 2020. évi programjának előkészítése, előadó: Iván Gyula és Szrogh Gabriella

6. Egyebek

 

A tagdíjmértékek megállapításával kapcsolatban Dobai Tibor elmondta, hogy romlott a tagdíjfizetési fegyelem. Az 516 regisztrált tagunkból mindösszesen 340 fő fizette be az éves tagdíjat, annak ellenére, hogy a titkárság minden lehetőséget megragadott a tagdíjbeszedés érdekében (telefonos megkeresés, személyes felszólítás rendezvényeken, összejöveteleken stb.) A jogi tagdíjak beszedése sem alakult kedvezően, több szervezet jelezte, hogy nem tudja kifizetni az éves díjat. A vezetőség úgy értékelte, hogy a tagdíj emelése a taglétszámra kedvezőtlen hatást gyakorolna, így a főtitkár nem javasolta az éves díjak megváltoztatását. Felül kell vizsgálni a tagdíjfizetés helyzetét, de megoldást kellene találni a folyamatos tagdíjhátralék miatti kizárás elkerülésére – mondotta a főtitkár. Az IB határozatában változatlan mértékű tagdíjakra tett javaslatot az ügyben döntést hozó választmánynak.

A pénzügyi helyzet alakulásáról szóló beszámolóban elhangzott, hogy az agrárminiszterhez és a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez eljuttatott, a nemzetközi tagdíjakra vonatkozó támogatási kérelmünk eredménytelen volt. (A visszajelzések alapján maradt némi remény arra, hogy a Miniszterelnökség anyagilag is hozzájárul a 2019. és 2020. évi nemzetközi tagdíjakhoz.) A pályázatokkal elnyert támogatásoknak, a kiemelt rendezvények bevételeinek és az NKP Nkft. megemelt jogi tagdíjának köszönhetően a kiadások és bevételek egyenlege 1,6 millió forintnyi pozitívumot mutat. Miután az IB megismerte a Társaság pénzügyi helyzetéről szóló beszámolót, javasolta a titkárság munkatársainak – Szrogh Gabriellának és Bacsa Ignácnénak – 13. havi juttatás kifizetését a jó munkájuk elismeréseként. A testület elfogadásra javasolta a közgyűlésnek a 2019. évi pénzügyi helyzetről szóló tájékoztatót.

A 2020. évi bevételeket és kiadásokat tartalmazó előterjesztés a szokásos óvatos tervezéssel készült. A pozitív mérleghez jelentősen hozzájárulhat a 2020-ra tervezett miskolci vándorgyűlés.

Bevételek

Megnevezés

2019 várható

2020 tervezett

Tagdíj

4 716 800 Ft

5 000 000 Ft

Kiadvány (GK) bevételei

1 417 310 Ft

1 300 000 Ft

Rendezvények bevételei

9 475 435 Ft

6 000 000 Ft

Támogatások

6 214 843 Ft

5 000 000 Ft

Egyéb rendkívüli bevételek

(MTESZ-től 29 631 Ft kamatok)

30 561 Ft

 

összesen:

21 854 949 Ft

17 300 000 Ft

 

Kiadások

Megnevezés

2019 várható

2020 tervezett

Működési költségek

2 611 295 Ft

3 000 000 Ft

Kiadvány (GK) költségei

1 766 000 Ft

1 200 000 Ft

Rendezvények ktsg.-ei

6 900 799 Ft

4 000 000 Ft

Nemzetközi szerv. tagdíjak és konferenciarészvételi díjak

1 800 000 Ft

1 200 000 Ft

Személyi jellegű
(bérek/megbízások és járulékaik)

7 170 600 Ft

7 500 000 Ft

összesen

20 247 000 Ft

16 900 000 Ft

EREDMÉNY

1 607 949 Ft

400 000 Ft

Az intézőbizottság határozatában elfogadásra javasolta a közgyűlésnek a 2020. évi költségvetés-tervezetet.

Az MFTTT 2017-ben felvállalta a szakterületünk különböző érdekcsoportjainak aktivizálását az ENSZ fenntartható fejlődési céljai elérésének szolgálatában végzett földmérési, térinformatikai, távérzékelési és földmegfigyelési feladatok végzésében. Az erre a célra létrehozott állandó munkabizottság elnöke, dr. Mihály Szabolcs számolt be a megvalósítás érdekében végzett tevékenységükről, amelyet hazai és nemzetközi fórumokon, éveken átnyúlóan végeztek a bizottság tagjai (dr. Mihály Szabolcs, dr. Remetey-Fülöpp Gábor, dr. Zentai László, Hargitai Péter, Iván Gyula és Palya Tamás). A munkabizottság 2019. évi tevékenységét összefoglaló, az IB tagjainak kiosztott írásos anyagot és a munkabizottság tevékenységének különböző színtereit és eredményeit – az IB döntése alapján – rövidesen a társaság honlapján megjelenő külön rovatban lehet olvasni, illetve nyomon követni. Emellett (Buga László javaslatára) az IB felkérte dr. Mihály Szabolcsot, hogy a tevékenységükről készítsenek egy részletesebb összefoglalót 2020. január 20-ig, amelyet az MFTTT tájékoztatásul meg fog küldeni különböző, a témában kompetens állami és kormányzati hivatalnak, testületnek, illetve döntéshozó személynek. Az IB köszönetet mondott a munkabizottság tagjainak a végzett munkáért, és felkérte őket a tevékenységük folytatására.

Az Európai Földmérők és Geoinformatikusok Napja és a Földmérők Világnapja alkalmából évente rendezett ülésnap előkészítése kapcsán Iván Gyula elmondta, hogy megkezdi a program szervezését és az előadók felkérését. A 2020. évi rendezvény helyszínéül, dr. Ádám József elnök – az idei konferenciának is helyt adó – Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek a Hungária körúti kampuszán található dísztermét javasolta, és felkérte Szalay László ezredest az MH Geoinformációs Szolgálat szolgálatfőnökét az ezzel kapcsolatos egyeztetések elvégzésére. A konferencia időpontja – a helyszín rendelkezésre állásától függően – 2020. március 19. vagy 23. A 2020. évet Piri reisznek (1470–1553), az oszmán-török tengernagynak és térképésznek szentelik, aki egy, az Újvilágot is ábrázoló világtérképet szerkesztett, amelyről csak az Atlanti-óceánt ábrázoló rész maradt fenn. Piri Reis térképe csak 1929-ben, a szultáni palota, a Topkapi Szeráj restaurálása közben került elő. (Forrás: Wikipédia) Az intézőbizottság a 2020. évi konferencia megszervezésével a következő összetételű bizottságot bízta meg: elnöke Iván Gyula, tagjai Dobai Tibor, ifj. Domokos György, dr. Kállay Attila, Koós Tamás és Szrogh Gabriella.

Az egyéb napirendi pontok keretében Dobai Tibor főtitkár tájékoztatta az intézőbizottságot, hogy az osztrák testvérszervezet meghívására november 27-én Bécsbe látogatott dr. Ádám József elnök és Zalaba Piroska a FIG nemzeti bizottságának elnöke társaságában, ahol sor került az Osztrák Földmérési és Geoinformatikai Társaság (Österreichische Gesellschaft für Vermessung und Geionformation – ÖVG) és az MFTTT közötti együttműködési megállapodás aláírására. Az együttműködési megállapodás célja a felek közötti kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés kiépítése, a mindkét fél számára hasznos projektek és programok előkészítése, létrehozása és megszervezése. Ennek érdekében kölcsönösen részt vesznek egymás szakmai rendezvényein, rendszeresen kicserélik szakmai folyóirataikat, tudományos eredményeikről beszámoló publikációikat, összehangolt tevékenységet végeznek a különböző nemzetközi szakmai szervezetekben. A magyar és német nyelven készült megállapodás a Társaság honlapján elérhető. Az osztrák kollégák megajándékozták a magyar szervezetet egy 1915-ből származó 1:75 000 méretarányú magyarországi topográfiai térképszelvény réz nyomólemezével, amelyet az IB a magyar katonai térképészet szakmatörténeti múzeumának adott át megőrzésre.

Várnay György a felügyelőbizottság tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy a Társaság alapszabályának 24. § (2) pontja szerint a közgyűlés a felügyelőbizottság elnökét és négy tagját választja meg négy évre. Ezzel szemben a májusi tisztújító közgyűlésen csak elnököt és két tagot választottunk. Várnay György a szabályos működési feltételek mielőbbi helyreállítását kérte az intézőbizottságtól. Emellett indokoltnak látja az alapszabályunk felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a kor követelményinek és kihívásainak megfelelő, hatékonyan működni tudó szakmai szervezetet és működési formát alakítsunk ki. Az IB az MFTTT szűkebb vezetését kérte fel, hogy egyeztessen egy munkacsoport felállításáról, amely majd a szervezeti és működési megújításra vonatkozó javaslatokat kidolgozza.

Dr. Ádám József bejelentette, hogy a következő, 33. Vándorgyűlést 2020. július 9–11. között a Miskolci Egyetemen rendezzük meg. A központi seregszemle szakmai felhívó mondatának és fő témakörének megfogalmazását a jövő évi első, várhatóan februári IB-ülésre kérte.

Az MFTTT elnöke elmondta, hogy Ferencz József szakosztályelnök úr tájékoztatása szerint az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Földmérő Szakosztálya a jövő évi szakmai találkozóját 2020. május 21–24. között rendezi Székelyudvarhelyen, amelyre szeretettel várják az anyaországi résztvevőket is.

Buga László főszerkesztőt megbízta az IB, hogy készítse elő a megállapodást az ARCANUM Kft.-vel a Geodézia és Kartográfia ez évi és a követő évfolyamok számainak digitális feldolgozására és az ARCANUM Digitális Tudástárában történő közzétételére vonatkozóan. A főszerkesztő elmondta, hogy a vezetőség felkérésének megfelelően interjút készített dr. Tóth Balázs főosztályvezetővel, amely a Geodézia és Kartográfia 2019/6. számában fog megjelenni.

Iván Gyula tájékoztatta a testületet, hogy a FIG 2025. évi munkahetének (FIG Working Week) magyarországi megrendezéséhez – úgy tűnik – a Lechner Tudásközpont kellő politikai és anyagi támogatást tud szerezni, így a nagyszabású konferencia megrendezésében megfelelő hátteret biztosíthat az MFTTT-nek. A témában összekötőként közreműködő Iván Gyula főtitkárhelyettest felkérte az IB, hogy a Lechner Tudásközpont illetékesével egyeztessen annak érdekében, hogy közvetlenül egy kompetens személlyel kezdhesse meg az MFTTT a konferencia hazai megrendezésére vonatkozó megbeszéléseket.

További hozzászólás nem lévén dr. Ádám József elnök berekesztette az ülést.

 

Az intézőbizottság értekezletét követő választmányi ülésen a testület 20 megválasztott tagjából 14 fő vett részt. A napirenden az MFTTT 2020. évi tagdíjának megállapítása, illetve a Társaság jövő évi költségvetésének megtárgyalása szerepelt.

Az első napirendi pont felvezetőjében dr. Ádám József elmondta, hogy a Földtudományi Civil Szervezetek Közösségébe (FöCiK) tömörülő társaságok tagsági díjai általában magasabbak az MFTTT tagsági díjainál, és hasonló működési problémákkal küzdenek, mint a mi szervezetünk. A vezetőség fontos szempontnak tekintette a tagdíj megállapításánál a tagság megőrzését. Ezek után Dobai Tibor főtitkár előterjesztette a 2020. évi tagdíjakra vonatkozó javaslatot az intézőbizottsági ülésen elmondott indoklással. Egyéni tagdíjak aktív dolgozó tag részére: 10 000 Ft, nyugdíjas és diák tag részére: 5 000 Ft

Jogi tagdíjak:

10 fő létszámú szervezet esetén: 24 000 Ft,

11- 30 fő létszámú szervezet esetén: 84 000 Ft,

31- 50 fő létszámú szervezet esetén: 120 000 Ft,

50 fő feletti létszámú szervezet esetén: 240 000 Ft.

Az indítványt a választmány vita nélkül elfogadta.

A 2019. évi költségvetési helyzetet bemutató táblázatot és a 2020. évi tervezetet Dobai Tibor terjesztette a választmány elé. Az intézőbizottsági ülésen elmondottakat azzal egészítette ki, hogy reális bevételi célokat fogalmazott meg a vezetőség, és pozitív mérleg szerinti eredményt szeretnénk elérni. A választmány határozatba foglalta, hogy megismerte a 2019. évi pénzügyi helyzetet és a 2020. évi költségvetés tervezetét, amelyet jóváhagyásra a közgyűlés elé terjeszt.

Az egyéb napirendi pontok között a választmány ülését levezető dr. Ádám József elnök tájékoztatta a társaságot az IB-ülésen is ismertetett, tervezett rendezvényekről, konferenciákról, majd Vidovenyecz Zsolt, az MFTTT CLGE összekötője beszélt a szeptemberi isztambuli közgyűlésről és konferenciáról, amelynek fő témája a szakmai etika volt. (Részletes beszámoló olvasható a Geodézia és Kartográfia 2019/6. számában.)

 

Az évzáró közgyűlés napirendjén a következő pontok szerepeltek:

1. Elnöki megnyitó, előadó: dr. Ádám József elnök

2. A mandátumvizsgáló és szavazatszedő bizottság, a jegyzőkönyvvezető és a hitelesítők megválasztása, előterjesztő: Dobai Tibor főtitkár

3. Tájékoztató a Társaság aktuális ügyeiről (2019. évi tevékenység és aktuális pénzügyi helyzet), előadó: dr. Ádám József elnök

4. A mandátumvizsgáló és szavazatszedő bizottság elnökének jelentése

5. A Társaság 2020. évi tagdíjainak jóváhagyása, előterjesztő: Dobai Tibor főtitkár

6. A Társaság 2020. évi költségvetésének elfogadása, előadó: Dobai Tibor főtitkár

7. Egyebek

Dr. Ádám József elnök köszöntötte a közgyűlés résztvevőit, majd elmondta, hogy az évzáró összejövetelre a szabályos működés érdekében van szükség, amihez már januárban a közgyűlés által elfogadott költségvetéssel kell rendelkezni. A Kartográfiai Szakosztály májusban megválasztott vezetői – más irányú szakmai feladataik miatt – nem tudják folytatni a szakosztály munkájának irányítását, lemondanak a tisztségükről. A közgyűlés napirendjére ezért új pont felvételét, a Kartográfiai Szakosztály vezetőinek megválasztását javasolta az elnök.

A mandátumvizsgáló és szavazatszedő bizottság elnökének dr. Mihály Szabolcsot, tagjainak Hetényi Ferencnét és dr. Juhász Attilát indítványozta megválasztani, amelyet a közgyűlés elfogadott.

Az elnöki tájékoztatóban dr. Ádám József szakmailag eredményesnek, gazdaságilag kiegyensúlyozottnak értékelte a 2019. évet. A nemzetközi szakmai szervezetek munkájában részt vettek a Társaságunk képviselői (CLGE szófiai és isztambuli közgyűlése kongresszusai, FIG-munkahét Hanoiban, ICA-közgyűlés és -konferencia Tokióban). A kiutazás költségeit a Társaság szűkös anyagi helyzete miatt túlnyomórészt a tagtársak munkahelyei, az MFTTT jogi tagjai fedezték, a szavazati jogot biztosító tagdíjakat az MFTTT fizette, amelyre az idén nem kaptunk támogatást egyik főhatóságtól sem. Szépszámú delegációval képviseltettük magunkat a jubileumi, 20. Erdélyi Földmérőtalálkozón, amelyre az előző összejöveteleken készült felvételekből egy színes fotóalbumot is készítettünk. A szakosztályaink változó aktivitással végezték az egyesületi munkát, a rendezvényeik jórészt a felsőoktatási intézményekhez kötődtek. A vidéki csoportjaink tevékenységét a rendszeresen megszervezett Földmérőnapok fémjelezték. Az MFTTT vezető testületei a Társaság működésének biztosítása és a szakmai tevékenység szervezése érdekében rendszeresen üléseztek. (Az IB hat alkalommal, a választmány két alkalommal ülésezett, a közgyűlést két alkalommal hívta össze az elnök.) A központi szervezésű konferenciák előkészítésében és lebonyolításában a titkárságra nem kevés feladat hárult, amelyet a munkatársak sikeresen megoldottak. A rendezvények közül kiemelkedőek voltak az OKTM-konferencia, az EFGN és a békéscsabai 31. Vándorgyűlés. A Társaság rendszeresen megjelentette a szakfolyóiratunkat, működtette az egyre látogatottabb honlapunkat. Az éves tevékenység részletes értékelését a Geodézia és Kartográfia 2020/1. számában olvashatják a tagtársak.

A Társaság éves tevékenységének rövid összefoglalása után dr. Mihály Szabolcs – a mandátumvizsgáló és szavazatszámláló bizottság elnöke – jelentéséből megtudhattuk, hogy 516 regisztrált tagunkból 41 fő vesz részt a közgyűlésen és 36 jogi tagunk közül 9 képviselteti magár az összejövetelen.

Dobai Tibor főtitkár ismertette a választmány által 2020-ra megállapított, az előző évekhez képest változatlan mértékű tagdíjakat, amelyeket a közgyűlés vita nélkül elfogadott. Hasonló módon, vita és hozzászólás nélkül hagyta jóvá a testület a 2020. évre szóló költségvetés-tervezetet.

Dr. Busics György a jelölő bizottság elnöke tájékoztatta a közgyűlést, hogy a megüresedett kartográfiai szakosztályelnöki tisztségre Faragó Imrére, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének oktatójára érkezett javaslat, titkárként pedig a tanszék térképtárosát és oktatási koordinátorát, Kiss Veronika Flórát jelölték. A közgyűlés egyhangúlag megválasztotta az előterjesztett jelölteket.

Az egyebek napirendi pont keretében Hodobay-Böröcz András DVD-n átnyújtotta az idei Erdélyi Földmérőtalálkozón készített képeit dr. Ádám József elnöknek, mintegy kiegészítve az elmúlt tizenkilenc találkozó fotóalbumba foglalt és DVD-re is összeszerkesztett felvételgyűjteményét.

További hozzászólás nem lévén az elnök megköszönte az éves munkát a megjelent tagtársaknak és indítványozta, hogy a közgyűlés és a 2019. év zárásaként egy pohár pezsgővel koccintva kívánjunk egymásnak békés karácsonyi ünnepeket és boldog új évet. Az év végi testületi üléseken Hodobay-Böröcz András készített fényképeket, amelyek a Társaság honlapján a képtárban megtekinthetők.

https://photos.google.com/share/AF1QipNoFxMIjZAQZvCEjfEkWOZCZ20N4J5fgnP0Hvl83OWzpA0m1CtFnt6khbSaHxjVgA?key=aHdBOVU1V253UnR0UlpvRXFBWEtKbEVaaWE2bHFR

A beszámolót készítette: Buga László

 

60 éves találkozó

A 2019. év több nevezetes évfordulót hozott. Egy évszázada települt át a Bányászati és Erdészeti Főiskola, tanáraival, hallgatóival és az intézmény felszerelésével együtt Selmecbányáról Sopronba. Hetven éve Sébor János, Tárczy-Hornoch Antal és Rédey István professzorok szorgalmazására indult meg Sopronban a földmérőmérnök-képzés. Hatvan éve a bányászattal kapcsolatos tudományok oktatása Miskolcra, a földmérőké Budapestre került.

A földmérő és geofizikus „soproni generáció” utolsó évfolyamának maradéka, szeptember 9–11. között tartotta 60 éves találkozóját a hűség és a szabadság városában. Hétfőn este a Gambrinus-ház vacsoráját élveztük. Meghívásunkra szívesen eljött dr. Orbán Aladár egykori oktatónk, aki napjainkban vasokleveles földmérő és térképész hadmérnök. Sok-sok kedves történet felidézésével emlékeztünk az 1954–59 közötti egyetemi éveinkre.

Másnap a Soproni Egyetem botanikus kertjében rövid sétát tettünk.

A kémia épületének szomszédságában áll az emlékfánk alatt az az emlékkő, amely a Sopronban végzett földmérő és geofizikus generáció egyik zarándokhelye.

Tovább sétálva elhaladtunk a selmeci hagyományokat őrző székesfehérvári egyetemisták által, 2017-ben gyalogosan Sopronig tolt szintezési obeliszk másáig. Majd a főépületben felkerestük a soproniaknak adományozott tablónkat, amely az egykor Sébor professzor által vezetett tanszék folyosóját díszíti.

10 órakor a tiszteletdiplomára jogosult erdész, bányász, földmérő és geofizikus mérnököket az intézmény tanácstermében prof. dr. Bidló András az Erdőmérnöki Kar dékánja köszöntötte.

Az ebédet a Deák étteremben fogyasztottuk el, majd átsétáltunk az Erzsébet utca túloldalára, a Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar épületébe. Itt rendezte meg az Erdőmérnöki Kar a tanévnyitó nyilvános kari tanácsülését.

Az ünnepi beszédek után került sor a tiszteletdiplomák átadására. Az anyaegyetemen végzett erdőmérnökök közül öten rubin-, tizenkilencen vas-, harmincan gyémánt- és hatvannyolcan aranyoklevélben részesültek. A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karhoz benyújtott kérelmük alapján bánya-, földmérő-, geofizikus-, geológus- és olajmérnökök közül négyen vasoklevelet, harmincketten gyémántoklevelet vettek át. Közülünk Barvitz Anna, Nagy Zoltán (p. m.), Nagy Zoltánné, Sághy György és Vida Zsolt aranyokleveles geofizikus-mérnökök; Kiss L. Sándor, Mester Sándor, dr. Németh Gyula és Sághy Györgyné aranyokleveles földmérőmér-nökök kaptak gyémántoklevelet. A jubileumi oklevelesek nevében Németh György gyémántokleveles bányamérnök köszönte meg, hogy az ősi alma mater lehetőséget adott a Sopronban történő ünnepélyes átvételre.

A tanévnyitó alkalmával tettek fogadalmat és fogadták egyetemi polgárrá az elsőéves hallgatókat. Megjegyzendő, hogy az egyetem alapképzései között a földmérő és földrendező alapszak ismét szerepel.

Délután 18 órakor a Palatinus Szálló emeleti folyosóján gyülekeztünk össze, ahol aláírtuk a Mester Sándor alkotta emléklapokat, és megnéztük Németh Gyula vetített képes bemutatóját. A „hal(l)hatatlan évfolyam” maradéka így emlékezett az égi sörmezőkre távozott barátainkra. Vacsoraidőben átballagtunk a nemrég felújított Cézár-pincébe, ahol (talán utoljára) kóstoltuk meg a vincellér tálat vagy a füstölt marhanyelvet.

Harmadnap bőséges reggelizés után vettünk búcsút egymástól, és fogadkoztunk, hogy még pályázni fogunk a 2024-ben esedékes jubileumi vasoklevélre. Úgy legyen!

Jó egészséget és szerencsét!

Dr. Németh Gyula

gyémántokleveles földmérőmérnök

 

KÖNYVISMERTETŐ

 

Kultúrák és etnikumok találkozása. Dimenziók 2.

Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2019. 286 pp.

Konferenciakötet (2018. május 10–11.) 2900 Ft.

Az ELTE két, szakmailag egymástól látszólag távol eső tanszéke (a BTK Művelődéstörténeti Tanszéke és a TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék) szervezte meg már második alkalommal a konferenciát. De ha a szervezők megtalálják a két tudományterület közös felületét, izgalmas interdiszciplináris kapcsolatokat fedezhetnek fel. Így van ez máshol is: a legérdekesebb felfedezéseket általában megelőzi a nyitás más diszciplínák irányába. A rendezvény tematikája lehetőséget adott a történelem- és földrajztudomány, illetve a kartográfia, a szociál-antropológia és a tudománytörténet művelőinek találkozójára. A kötetet jegyző négy doktoranduszszerkesztő közül ketten (Lendvai Timár Edit és Lehoczki Zsuzsanna) az érdi Magyar Földrajzi Múzeum, ketten pedig (Berta Erika és Pravetz Beáta) a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai. A múzeumi közegük már jelzi, hogy a régmúlt dimenziójából indul a szakmai anyag.

A szerzők előadásaikban (összesen huszonöt) azt kutatták, hogyan fért meg egymás mellett művészet, tudomány, politikai hitvallás, hogyan szolgálta festmény, fénykép és térkép az „idegen” és a „hazai” elkülönítését. A századokon át tartó földrajzi felfedezések nemcsak utazást és többnyire birodalmi, gyarmatosító érdekeket szolgáltak: előbb-utóbb megjelentek a hajókon a térképező műszerek, a legkülönbözőbb adatgyűjtők és -rendszerezők. Az addig fehér foltokról leírások, rajzok, majd térképek készültek. Egyre több lett a tényszerű adat, gyarapodtak a világról megszerzett társadalmi és természettudományos ismeretek, a korábbi szűk, óvilági dimenzió kitágult, és nemcsak az Újvilág irányába. E folyamat együtt járt az óvilági területek és népek mélyebb megismerésével, a természet- és társadalomtudományok kiteljesedésével. Ennek eredményeként megújult a filozófia is.

A többnyire 10-12 oldalas tanulmányok típusokba sorolása – éppen a kutatások szerteágazó jellege miatt – nem egyszerű. Ezért engedtessék meg, hogy szemlézés helyett csak néhány írást emeljek ki, amelyek egyrészt szaklapunk profiljához leginkább illeszkednek, másrészt mutatják a tanulmánykötet sokszínűségét.

A kötetet Gyuris Ferenc, az ELTE Regionális Tudományi Tanszék adjunktusának igen elmélyült, az átlagosnál terjedelmesebb bevezető tanulmánya indítja: Az európai műveltség gyűrűi: egy revíziós térkép és észak-amerikai előzményei. Az elemzés mottójaként Teleki Pál 1937-es térképe szolgált, amely Az európai műveltség és polgárosodás fokozatait ábrázoló gyűrűk címet viselte, és a magyar területi követelések jogosságának az igazolására született. Míg a nyugat-európai és amerikai körök az úgynevezett műveltségi gyűrűkkel nem egyszer a gyarmati törekvéseiket igyekeztek civilizációs misszióként beállítani, addig Teleki hasonló módszerrel az 1920-as trianoni diktátum következtében elvesztett országrészek visszaszerzésére irányuló magyar igényt mutatta be térképes támogatással. Úgy vélte: meggyőzően be tudja mutatni az I. világháború nyertes hatalmainak, hogy az európai kultúrának is érdeke a revízió. A magyar geográfia és kartográfia a tudományos elemzéseket tematikus térképekkel támogatta, és ezeket természetesen idegen nyelven is megjelentette.

Török Zsolt Győző, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének docense térképekkel illusztrált tanulmánya a Kartográfiai kultúrák találkozásai a végtelenben: a Rohlfs-expedíció (1873–74) térképészeti fordulata a Líbiai-sivatagban címmel szerepel a kötetben. Megállapítja, hogy a térbeli tájékozódás és navigáció különbségei az igen eltérő kultúrákban tűnnek fel igazán. A szerző a földrajzi térben, a terepen végrehajtott navigációs gyakorlatnak a kartográfiai kultúrával való kapcsolatát vizsgálja egy német sivatagkutató tudományos munkája kapcsán. Az expedíció egyúttal a német gyarmatosító terveket is szolgálta. A több száz éves európai térképészet eredményei magyarázzák, hogy a hatalmak a kartográfia eszközeivel is ellenőrizték gyarmataikat. Így Rohlfs a legkorszerűbb technikai eszközöket használta a Líbiai-sivatag ismeretlen területeinek a megismeréséhez és térképezéséhez. Az expedíció nemcsak csillagászati és geodéziai méréseket végzett az útvonalak mentén, hanem a topográfiai felméréshez a világon elsőként alkalmazott földi fotogrammetriai eljárást. A tudományos eredményeik bemutatására az így nyert adatokból számos térképet szerkesztettek. A tanulmány megállapítja, hogy Rohlfs expedíciója azért jelentett fordulópontot a tájékozódási módszerekben, mert már lényegében nélkülözhetővé váltak a helyi kalauzok, hiszen a műszerek pontos tájékozódást tettek lehetővé szinte bárhol a Földön.

Lendvai Timár Edit (a Magyar Földrajzi Múzeum muzeológusa) esettanulmánnyal jelentkezett Mentális határok a térben – a különbség diskurzusai történeti perspektívából címmel. A szerző három, különböző évszázadokban Magyarországra érkező, egészen eltérő hátterű svéd utazó – egy 17. század közepi titkos királyi követ, egy 19. század eleji természettudós és egy közvetlenül Trianon után érkező irodalomtörténész-újságíró – útleírásainak összehasonlításával tudománytörténeti megközelítésben értelmezi a határ fogalmának változatos tartalmát. A terepen és térképeken megjelölt fizikai határral szemben ugyanis vannak kulturális és szimbolikus határok is. A szerző azt vizsgálja, hogy a tényleges földrajzi-igazgatási országhatárhoz képest hol rajzolódott ki az utazók tudatában az a mentális, térképen nehezen szemléltethető határ, amely egyben Európa kulturális határát is jelképezte. Az esettanulmány három szereplőjének tömör bemutatásával indul az írás, és már ezek elolvasása után kíváncsivá válik az olvasó, hogyan láttak minket, illetve milyen jelöletlen határokat fedeztek fel egy viszonylag távoli európai ország értelmiségi utazói az oszmán világ idején, a felvilágosodás korában, majd a korábbi területének egyharmadára körülvágott országban.

Lehoczki Zsuzsanna (a Magyar Földrajzi Múzeum történész muzeológusa) a vallásgyakorlás nyelvi határkonfliktusait elemzi a Nemzetiségi konfliktusok Érden a XX. század első felében a liturgikus nyelvhasználat kapcsán című munkájában. A település vallási összetétele nemcsak a tárgyalt időszakban volt homogén (90% római katolikus), hanem három generációval korábban is (1825-ben 98% római katolikus). A nyelvhasználatban viszont jelentősen mások lettek az arányok: a századfordulón 50–60% magyar, 25% illír és szerb-horvát (rác), 15% német etnikumú volt, míg pl. 1825-ben ezek az arányok sorra 5%, 61% és 27% voltak. Az ebből eredő nyelvi-nemzetiségi konfliktusok következtében az istentiszteletek rendje gyakran módosult. Annak ellenére, hogy a lakosok döntő része több nyelvet beszélt, ismerte a velük együtt élő nemzetiségek nyelvét, a vallásgyakorlás nyelvhasználatának kérdésében fogalmazódtak meg határozottan az anyanyelv használatára vonatkozó igények. A közös valláson belül határozottan megnyilvánuló nemzetiségi (semmiképpen sem hitéleti) megosztottság, a nyelvi határ tudomásul vétele majd nem vétele vezetett a cikkben bemutatott feszültséghez, sőt botrányhoz. Az írás izgalmas fejezetben tárja fel, hogy Érden, az akkor mindössze néhány ezer fős településen a liturgia nyelvhasználata kapcsán a század első húsz évében kialakult zavar valójában már a nemzetiségi kérdés bonyolultságának tükre volt.

Aleksandra Kołodziejczyk a Varsói Egyetem Magyar Tanszékén írt diplomamunkájának rövidített változatában (A hegyek motívuma a romantika irodalmában. Seweryn Goszczyński és Petőfi Sándor útirajzai) újszerűen elemzi Petőfi és a lengyel Goszczyński viszonyát a hegyekhez. A tanulmány szerzője megállapítja, hogy „a romantikus hazafiak szerint a hegyek a történelmi eseményeknek tanúi voltak, ezért ezek leírásában gyakran jelen volt a történelmi múltról vagy a nemzetről szóló reflexió”. A hegyek mint metaforák először csak a felvilágosodás idején jelentek meg az irodalomban, és ekkortól a tájleírásoknak, különösen Petőfinél, erős szimbolikus jelentése volt. Másrészt a kartográfia a hegyek, a domborzat hiteles, szintvonalas ábrázolását lényegében ugyancsak a 19. században oldotta meg. 1843-ban készült az első olyan magyar domborzatrajz, amely felülnézetből, szintvonalakkal ábrázolja a budai Sas-hegyet. Már Petőfiben is felmerült az a vágy, hogy magasból nézhesse a tájat. Az alföld című verséből (1844) való ez a részlet: Felröpülök ekkor gondolatban / Túl a földön felhők közelébe, / S mosolyogva néz rám a Dunától / A Tiszáig nyúló róna képe.

Az Alföldön született Petőfi és a sztyeppén felnőtt Goszczyński a tájban – így a hegyekben is – szellemi és érzelmi élményt fedeztek fel. Mivel mindkettőjük otthona a síkvidék volt, a hegyvidékhez sajátosan viszonyultak. Az Úti jegyzetek (1845) formája ugyan próza, de érezhető, hogy a leíró elsősorban költő; Petőfi például ezt látja Iglóról: A Kárpátok egészen oda látszanak, de ottlétem alatt tán sohasem álltak köd- vagy felhőtlenül; s e derű-borúban úgy tetszettek nekem, mintha volnának a természet oltára s a felhő és köd körülötte a tömjénfüst. Máshol érzelmeinek olyan képszerű leírását adja, hogy az olvasó képzeletében egy térképen akaratlanul is megjelenik a hegyvidéki és síkvidéki táj kontrasztja, de a nemzeti motívum is: … folyton meredtek szemeim a Kárpátokra … De lelkem … elsuhant észrevétlenül messzire, messzire, oda, ahol nincsenek hegyek, hol halmok is alig vannak, hol a Duna omlik méltóságosan, … hol puszták nyúlnak el, hosszan, mintha a világ végét keresnék … ide, ide szállt lelkem a Kárpátokról, az én édes hazámba, a szép Alföldre!

Az igényes kivitelű kiadvány minőségi papíron, jó kötéssel, dekoratív puha borítóval jelent meg, amelyen Blaeu 17. századi színes Európa-térképe látható.

Gercsák Gábor

 

HÍREK

 

Együttműködési megállapodás

 

2019. november 27-én Bécsben dr. Ádám József, az MFTTT elnöke és Julius Ernst, az osztrák testvérszervezet (Österreichische Gesellschaft für Vermessung und Geoinformation, ÖVG) elnöke aláírta a két szervezet közötti együttműködési megállapodást. A megállapodás előkészítésében Dobai Tibor főtitkár és Zalaba Piroska a FIG nemzeti bizottságának elnöke vett részt.

 

A felek már 2019 májusában Budapesten személyesen is egyeztettek a két szervezet közötti szorosabb együttműködés kereteiről. Az együttműködési megállapodás célja a magyar és osztrák kollégák közötti kölcsönösen előnyös nemzetközi kooperáció kiépítése, mindkét fél számára hasznos projektek és programok előkészítése, létrehozása és megszervezése. Ennek érdekében kölcsönösen részt vesznek egymás szakmai rendezvényein, rendszeresen kicserélik szakmai folyóirataikat, tudományos eredményeikről beszámoló publikációikat, összehangolt tevékenységet végeznek a különböző nemzetközi szakmai szervezetekben. A magyar és német nyelven készült megállapodás a Társaság honlapján elérhető. Az osztrák kollégák megajándékozták a magyar szervezetet egy 1915-ből származó 1:75 000 méretarányú magyarországi topográfiai térképszelvény réz nyomólemezével, amelyet az IB a magyar katonai térképészet szakmatörténeti múzeumának adott át megőrzésre.

Zalaba Piroska

térinformatikai főfelügyelő

osztályvezető

 

 

NEKROLÓG

 

Tornallyay Zoltán

(1930–2019)

Szomorú szívvel értesültünk arról, hogy egykori vezetőnk, munkatársunk és barátunk, Tornallyay Zoltán, az UVATERV geodéziai szakosztályának volt főnöke, életének 90. évében elhunyt. Tornallyay Zoltán 1930. március 5-én született a felvidéki Tornalján (ma Szlovákia). Apja, idősebb Tornallyay Zoltán építészmérnök és a szlovákiai Tiszán inneni református egyházkerület főgondnoka volt. Öten voltak testvérek. Zoltán elemi iskoláit helyben végezte, majd szülei beíratták a Sárospataki Református Gimnázium és Internátus angol nyelvű tagozatába. Az 1947-es lakosságcsere alkalmával a család kénytelen volt szülővárosát elhagyni, és Putnokon telepedett le. Nehéz anyagi körülmények között élt a család, mert apja időközben meghalt.

Tornallyay Zoltán 1948-ban érettségizett, majd Budapesten beiratkozott az Agrártudományi Egyetemre. Egy év múlva – nemesi származása miatt – kizárták, így tanulmányait nem folytathatta. Az 1950-ben alakult UVATERV-hez felvették műszaki rajzolónak. 1951-ben behívták katonának ahol „munkaszolgálatra” osztották be. Leszerelése után, 1954-ben visszatért vállalatához, ahol megismerkedett Skultéty Évával, akivel 1956-ban házasságra lépett. Két gyermekük és később két unokájuk született.

Az ÁFTH céltanfolyamának elvégzése után különböző geodéziai projekteken dolgozott. 1966-ban elvégezte a Székesfehérvári Felsőfokú Technikumot. 1972-ben üzemmérnöki oklevelet szerzett. Egy exportmunkán fél évet Nigériában töltött. Hazatérésekor geodéziai szakosztályvezetővé nevezték ki. 1974 és 1981 között – hét éven át – ismét Nigériában dolgozott, a Kánó városa mellett épülő erőműrendszer geodéziai munkáiban vett részt.

Visszatérése után tíz évig az UVATERV állandó Ferihegyi Geodéziai Kirendeltségének lett a vezetője. 1991-ben nyugállományba vonult, és csak családjának, valamint leányfalui kertjének élt. Megírta és 2000-ben könyvlakban megjelentette családja több száz éves történetét. Gyakran járt vissza szülővárosába Tornaljába, ahol díszpolgárrá választották. Életének 90. évében 2019. augusztus 31-én visszaadta lelkét a teremtőjének. Hamvasztás utáni búcsúztatása szeptember 20-án volt a Fiumei úti Sírkertben. Utolsó útjára elkísérték családtagjai, rokonai és barátai. Felesége mellé helyezték örök nyugalomra.

Kedves Zoltán! Jó volt veled együtt dolgozni, hiányozni fogsz! Emléked legyen áldott, pihenésed békés. Isten veled!

Dr. Székely Domokos

 


[1] A 2019. évi Mérnökgeodézia Konferencián elhangzott előadás írásos változata

[2] III. Károly (1685–1740), egyben VI. Károly osztrák császár, akinek csak leánygyermekei voltak, a trónutódlását, a Pragmatica Sanctio oldotta meg. Utóda: Mária Terézia (1740-1780) folytatta apja kataszteri elképzeléseit, és elindította az első katonai felmérést (1763–1787).

[3] A mérőasztal-felvételi eljárást, - tudomásom szerint, nagy méretarányú, kataszteri felméréseknél a XX. században már sehol nem alkalmazzák. A 80-as években, fototopográfiai felméréseknél egyes országokban a kipprégelt még használták, de a műszert már csak rendelésre szállítják.

[4] A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület (az MFTTT jogelődje) a magyarországi 1:10 000 méretarányú, polgári, topográfiai felmérés sikeres befejezése alkalmával 1981 tavaszán ünnepi tanácskozást rendezett a munkálatokról. Mindazok, akik részt vettek a felmérésben, emléklapot kaptak. (Lásd a 2. ábrát.)

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes a 2021/1. számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 21

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk