Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Geodézia és Kartográfia Tartalomjegyzék 2020.

2020/2 72. ÉVFOLYAM

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

Tartalom

 

Dr. Papp-Váry Árpád: Pirî Reis élete és térképészeti munkássága   4

Dr. Barsi Árpád – Csepinszky András – Lógó János Máté – dr. Krausz Nikol – Potó Vivien: Az önvezetés térképi támogatása    10

Takáts Tünde – dr. Kerkovits Krisztián: Szabálytalan alakú égitestek térképi referencia-rendszereinek kidolgozása   16

Lehoczky Máté – dr. Siki Zoltán: Fotogrammetriai feldolgozószoftverek   23

 


 

Jelentés a WG4SDG munkájáról   28

Szakmai események és emlékek a 20. századból    35

Könyvismertetés   38

Hírek   42

Nekrológok    45

Contents

Pirî Reis’s life and his cartographic activity (Árpád Papp-Váry, Dr.) 4

Map support of the autonomous driving (Árpád Barsi, Dr. – András Csepinszky – János Máté Lógó – Nikol Krausz, Dr. – Vivien Potó) 10

Developing coordinate reference system for celestial bodies with irregular shapes (Tünde Takáts – Krisztián Kerkovits, Dr.) 16

Photogrammetric processing programs (Máté Lehoczky – Zoltán Siki, Dr.) 23

 


 

Report on the activity of the Working Group for Sustainable Development Goals     28

Professional events and memories from the 20th century    35

Book review   38

News    42

Obituaries    45

 

Címlapon: „Pirî Reis – 2020 európai földmérője” az Európai Földmérők Tanácsának poszterén

On the Cover Page: „Pirî Reis – the Surveyor of the Year 2020” is on the poster of CLGE .

 


 

Pirî Reis élete és térképészeti munkássága

Papp-Váry Árpád

DOI: 10.30921/ GK.72.2020.2.1

Pirî Reis Geliboluban született. Eredeti neve Muhiddin Pirî volt. Fiatalon elszegődött nagybátyja Kemal Reis hajójára és ekkor vette fel a Pirî Reis nevet. Közös hajóútjaikon térképeket készített. 1513-ban szerkesztett világtérképét 1517-ben bemutatta I. Szelim szultánnak. 1521-ben és 1526-ban két változatban elkészítette könyvét a Kitab-ı bahriyét (A hajózásról). Az első változat a tengerészeknek készült, a második elegáns ajándékként, amelyet 1526-ban átadott I. Szulejmán szultánnak. Akkor nyert elismertséget térképészként, amikor az isztambuli szultáni palotában 1929-ben megtalálták világtérképének Amerikát ábrázoló részletét. A munka készítéséhez Pirî 20 régi térképet használt fel, amelyek közül az egyiket Kolumbusz rajzolta, és amelyet nagybátyja, Kemal Reis 1501-ben Valenciánál szerzett meg hét spanyol hajó elfoglalásakor. A Pirî szerkesztette világtérkép a portolán térképek stílusában készült.

Pirî Reis’s life and his cartographic activity

Árpád Papp-Váry

Pirî Reis was born in Gelibolu. He was originally named Muhiddin Pirî. He joined young the crew of his uncle Kemal Reis, then he took the name Pirî Reis. During their travels Pirî Reis made charts around the Mediterranean Sea. He made a world map in 1513 and he showed this map to Sultan Selim I. in 1517. He composed his book Kitab-ı bahriye (Book of Navigation) in two versions in 1521 and 1526. The first version was primarily aimed at sailors, the second was rather more a piece of luxury, which Pirî Reis offered as a gift to Sultan Suleiman I. in 1526. He gained fame as a cartographer when his world map showing a part of America was discovered in the Topkapı Palace in Istanbul in 1929. The map was based on some 20 older maps and charts which Pirî Reis had collected, including charts personally designed by Columbus which his uncle Kemal Reis obtained in 1501 after capturing seven Spanish ships off the coast of Valencia. The world map was made in the style of a portolan map.

Kulcsszavak: ottomán hajóhad, portolán térképek, szélrózsa, Amerika török térképe

Keywords: Ottoman fleet, portolan maps, compass rose, America on an Ottoman map

Dr. Papp-Váry Árpád

professor emeritus

Budapesti Metropolitan Egyetem

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 


 

Az önvezetés térképi támogatása

Barsi Árpád – Csepinszky András – Lógó János Máté – Krausz Nikol – Potó Vivien

DOI: 10.30921/ GK.72.2020.2.2

A cikk a közúti közlekedés egyre növekvő automatizáltságát tekinti át, néhány példa bemutatásával illusztrálja fejlődési irányát. Az egyre fejlettebb asszisztensek egyre több érzékelővel, egyre összetettebb algoritmusokkal segítik a járművek vezetését. Az asszisztensek sorában találunk több olyant is, amelyek a térképi támogatásnak köszönhetően tudják a feladatukat ellátni. Ezeknek a térképi adatbázisoknak az elkészítésében manapság több felmérési technológia alkalmazható – az írás ezeket is áttekinti.

Map support of the autonomous driving

Árpád Barsi – András Csepinszky – János Máté Lógó – Nikol Krausz – Vivien Potó

The paper gives an overview of the increasing automatization of road transportation and illustrates the direction of the development by presenting some examples. The more developed assistants help the driving task based on more and more sensors and algorithms with increasing complexity. Several assists are available, which is able to serve only by having a map as support. Nowadays these map databases can be provided by numerous surveying technologies – the paper brings a short summary.

 

Kulcsszavak: önvezetés, autonóm jármű, vezetési asszisztens, térkép

Key words: self-driving, autonomous vehicle, driving assist, map

 

Dr. Barsi Árpád

egyetemi tanár

BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Csepinszky András

igazgató

NNG Szoftverfejlesztő és Kereskedelmi Kft.

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.


Lógó János Máté

doktorandusz

BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Krausz Nikol

egyetemi adjunktus

BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Potó Vivien

doktorandusz

BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

 


 

Szabálytalan alakú égitestek térképi referencia-rendszereinek kidolgozása

Takáts Tünde – Kerkovits Krisztián

DOI: 10.30921/ GK.72.2020.2.3

Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapott az űrkutatás. Az űreszközök gyors fejlődésének köszönhetően még jobban megismerjük a minket körülvevő világot. A kisbolygók és az üstökösök felfedezése során azt tapasztaljuk, hogy ezek alakja nem mindig az általunk megszokott gömbformával közelíthető. Az ilyen szabálytalan alakú égitestekről készült térképeket nehéz megérteni, ezért sokszor szoktak a 3D-s modelljükről perspektív ábrákat mellékelni hozzájuk, hogy jobban el tudjuk képzelni, miként is van a valóságban. Ebben a tanulmányban egy érdekes formájú üstökös térképezési lehetőségével foglalkozunk. Bemutatjuk, hogy lehetséges olyan térképet készíteni, amelyről meghatározhatók a felszín pontjai (koordinátákkal leírhatók), sőt még a vizsgált égitest alakját is szemlélteti.

Developing coordinate reference system for celestial bodies with irregular shapes

Tünde Takáts – Krisztián Kerkovits

Nowadays planetary cartography is getting more interest. The continuous development of space technology allows us to get to know more and more celestial bodies, which have diverse shapes. Some of them have irregular bodies, which cannot be described by a reference surface like a sphere or an ellipsoid of revolution. In this study, a method is introduced to map irregular objects. This process was tested on the 3D model of the comet 67P/Churyumov–Gerasimenko. For the definition of the reference surface, a central point was obtained, from which all points of the surface are visible. Then, the shape of the comet was approximated by an irregular surface of revolution. Therefore, it was also necessary to determine the ideal place of the axis of rotation. The shifted planetocentric coordinates unambiguously determine the points on the surface of revolution. To minimize the error of this approximation, a modified Downhill Simplex method was utilized. For the mapping of the surface of revolution, an equal-area map projection is developed, which resembles the shape of the comet.

Kulcsszavak: üstökös térképek, szabálytalan formájú égitestek térképezése

Keywords: comet maps, mapping of the celestial bodies with irregular shapes

 

Takáts Tünde

MSc egyetemi hallgató

ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Kerkovits Krisztián

adjunktus

ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 


 

Fotogrammetriai feldolgozószoftverek

Lehoczky Máté – Siki Zoltán

DOI: 10.30921/ GK.72.2020.2.4

A fotogrammetriában alkalmazott korszerű feldolgozó eljárások rövid áttekintése után, négy nyílt forráskódú és három kereskedelmi szoftvert mutatunk be röviden. Öt munkaterületen készült felvételekből pontfelhőt készítettünk az egyes szoftverekkel, a futási időket és a generált pontfelhők méretét egy összehasonlító táblázatban foglaltuk össze. A tapasztalatok alapján javaslatot fogalmaztunk meg a felhasználók számára.

Photogrammetric processing programs

Máté Lehoczky –Zoltán Siki

After briefly reviewing state-of-art processing techniques used in photogrammetry, four open source and three commercial software are briefly introduced. We created point clouds with each software from the images taken at five different locations, summarizing the elapsed time and the size of the generated point clouds in a comparative table. Based on our experience, we have made a proposal for the users.

Kulcsszavak: fotogrammetria, SfM, pontfelhő

Keywords: photogrammetry, SfM, point cloud

 

Lehoczky Máté

földmérő és

földrendező mérnök

Pannon Geodézia Földmérési és Térképészeti Kft.

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Siki Zoltán

adjunktus

BME Általános és Felsőgeodézia Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

SZEMLE

 

Szakmai események és emlékek a 20. századból

(1950–2000)

Bevezetés

Az események tényeken alapszanak, ahogy egy politikus régebben mondta: „a tények kemény dolgok”. Az emlékek viszont tele vannak szubjektivitással. Szeretünk a szépre emlékezni. Az emlékek valóságtartalma sokszor homályos. Mindezek ellenére a visszaemlékezések fontosak. Szaklapunkban a Geodézia és Kartográfiában, az elmúlt évtizedekben sok visszaemlékezés és interjú jelent meg.

A II. világháború után az volt a jelszó: „a múltat végkép el kell törölni”. Később rájöttek arra, hogy ez nem helyes. 1963 októberében hazánkba látogatott dr. Willem Schermerhorn holland professzor, fotogramméter és volt miniszterelnök, aki a Tudományos Akadémián előadást tartott. Beszédének mottóját idézem: „Ha valaki a jövőt akarja megismerni, akkor ne csak a mára tekintsen, hanem a múltat is ismerje meg”. Más szavakkal: „Nappal sem szabad megfeledkeznünk a gyertyáról, mely egész éjszaka szolgálatunkra állt.” (dr. Regőczi Emil).

A múlt ismerete igen tanulságos a hibák elkerülése érdekében. Ahogy a rómaiak mondták: „Historia est magistra vitae”, azaz a történelem az élet tanítómestere.

1970-ben látott napvilágot dr. Bendefy László nagy sikerű könyve az Állami Földmérés 1900–1920 közötti időszakáról. Kendőzetlenül írt az 1919-es Tanácsköztársaságról, valamint az azt megelőző és követő időszak földmérési eseményeiről. 1976-ban közölte lapunk Székely András és Füri Klára interjúsorozatát: ”Újabb adalékok a XX. század geodéziájának történetéhez” címmel. Ugyancsak 1976-ban jelent meg Raum Frigyes szerkesztésében: a „Magyar Földmérők Arcképcsarnoka” első kötete. (A sorozat negyedik kötetét 2014-ben adták ki, és már készülőben van az ötödik kötet is.)

A Geodézia és Kartográfia 2016/3. számában jelent meg Csabányi Lajos írása: 50 év a geodézia szolgálatában címmel.

Nagy sikerű, hatrészes sorozat látott napvilágot (1983–85 között) Raum Frigyes és dr. Balázs László tollából: „Tények és emlékek a magyar földmérés tevékenységéről” címmel. Ugyanebben az évben közölte lapunk Joó István visszaemlékezését az ÁFTH-OFTH 25 éves (1961–1986) tevékenységéről. A rendszerváltás hozta meg a szakmai múltidézés terén az igazi lehetőséget. A Geodézia és Kartográfiában – az elmúlt 30 év alatt – közel 150 visszaemlékezés és interjú jelent meg.

A visszajelzésekből és az olvasottságból tudjuk, hogy nemcsak a huszonévesek, hanem az ötvenen felüliek is kíváncsiak szakmánk múltjára, és az ilyen témájú cikkeket örömmel olvassák. Fogalmuk sincs arról, hogy elődeik az 50-es és részben még a 60-as években is milyen politikai nyomás alatt dolgoztak. (Békekölcsönjegyzés, téli terepmunka, politikai [termelési] tanácskozás, gyapotszedés, sztahanovista munkaverseny, Szabad Nép félóra stb.) Az alábbiakban ezekről és sok minden másról is szó lesz. Visszaemlékezünk azokra a kollégáinkra, akik a nehéz időkben is bátran helytálltak, dolgoztak, és növelték szakmánk megbecsülését.

1950[1] – mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban – igen feszült év volt. Tombolt a hidegháború. Alig múlt el a berlini válság, mélypontra zuhantak a magyar–jugoszláv kapcsolatok, és kitört a koreai háború. Mindezek következménye: áruhiány, sorban állások és a jegyrendszer újbóli visszaállítása.

A Népgazdasági Tanács 1950 januárjában a 31/50/1. 22. MT. sz. rendeletével szakterületünket gyökeresen átszervezte. Felállította az Országos Földméréstani Intézetet (továbbiakban OFI). Az Intézetbe beolvasztotta a Pénzügyminisztérium XIII/c, Állami Földmérési Főosztályát, a budapesti 9-es és 22-es Földmérési Felügyelőséget, a Központi Adat-, és Térképtárat, valamint a Fővárosi Tervező Iroda városmérési részlegének teljes személyzetét és felszerelését. Székháznak I. ker. Iskola u. 13. sz. alatti épületet jelölték ki.

1950 júniusában diákmunkára jelentkeztem az OFI-ba, ahol a városmérési osztályra figuránsnak felvettek. A városmérési kirendeltség már nem fért el az Iskola utcában, ezért az egyik Madách téri épületben működött. Duchon Béla osztályvezető engem Gáldy Bélához, a területszámító csoporthoz irányított. Emlékezetem szerint ott dolgozott Wéber Károly, Salgai Antal, Vagyóczky Jenő, Abakumov Nyikoláj valamint a nyári gyakorlaton levő Domokos György Soproni egyetemi hallgató. Mint a legfiatalabbra, rám hárult az a feladat, hogy minden reggel, munkakezdés előtt, a Szabad Nép központi pártlapból felolvassak a csoportnak. Ez volt az úgy nevezett „Szabad Nép félóra”. Ugyanakkor rám bízták a faliújság frissítését is. Ez abból állt, hogy egy koreai térképen, kis zászlócskákkal, a hadi eseményeket kellett kövessem. Később, amikor az ENSZ-csapatok előrenyomultak, a zászlócskákkal nem kellett tovább foglalkozzam, sőt a térkép is eltűnt a faliújságról. Munkám során megismerkedtem a svéd gyártmányú Brunswiga-számológép használatával, és megtanultam koordináták segítségével numerikusan területet számítani. 1951 nyarán az OFI felvételt hirdetett a szeptemberben induló segédtechnikus-képző tanfolyamára. A tanfolyam december végén vizsgával fejeződött be, és mindenki bizonyítványt kapott.

1952 januárjában a tanfolyamot végzett hallgatóknak a kijelölt vállalatuknál kellett jelentkezniük. Engem a frissen alakult Földmérési Irodához helyeztek, ahol Siklós Ferenc volt az igazgató és Szeredi István a személyzeti előadó. Mindketten politikai megbízottak voltak. Győri János[2] mérnök csoportjába kerültem. Emlékezetem szerint, valamikor a nyár közepén csoportunkat Esztergomba helyezték. Megtapasztaltam, hogy a munkaidő pontos betartását milyen komolyan veszik. A hivatalos munkakezdés reggel 7-kor volt. A munkaügyi ellenőr, az iroda közelében – hogy ne vegyék észre – felmászott egy fára, és onnan figyelte és jegyezte a későn érkezőket. A központban tudtam meg, hogy a késők neveit a faliújságon kipellengérezték a következő szöveggel: „...aki késik, az az imperialisták szekerét tolja”.

Esztergomi kirendeltségünkre a központból kijöttek békekölcsönt jegyeztetni. A kölcsön évente megújult, és egy havi fizetés felajánlását jelentette 10 havi, egyenlő részletekben történő levonással. Jászay Béla mérnök kevesebbet akart jegyezni, mivel öt gyermeke közül kettő katona volt. A jegyeztető Csákvári Jánosné ezt az érvet nem fogadta el, hanem megjegyezte: „A népi demokrácia alamizsnát nem fogad el.” Jászait két hét múlva elbocsátották.

A fentiekből látható, hogy abban az időben a munkahelyeken milyen légkör uralkodott. Havi rendszerességgel ún. „termelési tanácskozást” kellett tartani. Egy alkalommal a következő eset történt, melynek én is tanúja voltam. A vállalat központjába (Anker köz 1.) az igazgatósági folyosóra vörös futószőnyeget vásároltak. Az egyik dolgozó hozzászólásában kifogásolta a vásárlást, és azt mondta, hogy ezt a pénzt inkább a silány állapotban levő geodéziai eszközeink (lécek, mérőszalagok, vasállványok, kitűzőrudak stb.) cseréjére kellett volna fordítani. Erre reagálva felállt a párttitkár és a következőket mondta: „...hallották elvtársak, ez volt az ellenség hangja!” A felszólalót nem jelentették fel, így az ügynek nem lett folytatása. Annak ugyanis kitelepítés, vagy internálás lett volna a következménye.

1952 áprilisában a vállalat Tiszapalkonya mellett (később Leninváros, ma Tiszaújváros) új kirendeltséget nyitott. Tervezési alaptérképet kellett készíteni a későbbi Tiszai Vegyi Kombinát építéséhez. A kirendeltséget Kuti László[3] vezette. Emlékezetem szerint itt dolgozott: Kondorossy Miklós, Vagács Géza, Szabó Béla, Ács Elemér, Kilián Frigyes, Huber György és Durkó András. Engem Ács Elemérhez osztottak be. A tachimetrikus felmérés helyszíni munkája során a jegyzőkönyvvezető figuráns még a helyszínen kiszámította a pontok távolságát és magasságát. Minden este az irodában a Parragh-féle plasztik szögfelrakó segítségével a pontokat a térképre felraktuk, majd a Parragh-féle műanyag hárfával interpolálva megszerkesztettük a rétegvonalakat (szintvonalakat). A domborzatrajz meglehetősen töredezett volt, mert akkoriban senki sem rendelkezett topográfiai ismeretekkel.

A Földmérési Iroda (később BGTV) terepfelmérői nem állandó, hanem változó kirendeltségeken dolgoztak. A munkahelyi viszonyok szigorúságát néhány intézkedés jellemezte:

1. A kirendeltségvezető köteles volt formanyomtatványon naponta a központnak postai úton „napi jelentést” küldeni a munka előrehaladásáról, a létszámról és az esetleges akadályokról.

2. A helyszíni földmérési munkát egész éven át – időjárástól függetlenül, a téli időszakban is – folyamatosan kellett végezni.

3. A munkaterületet engedély nélkül tilos volt elhagyni. Havonta csak egyszer lehetett a családhoz hazautazni.

Néhány szót kell szólnom az akkori bérezési rendszerről is. Az OFI tervosztályán kidolgozták az EMO-rendszert. (egység-munkaóra) Lényege egy olyan normarendszer volt, melyben minden geodéziai munkafázist időhöz kötöttek. A munkavállaló alapbéréhez hozzáadták az eltöltött idő és a tervezett idő hányadosából számított teljesítményszázalékot. 150% feletti teljesítmény esetén a dolgozó sztahanovista[4] kitüntetést (oklevelet) kapott.

1952. július 1-jével az OFI-t Állami Földmérési és Térképészeti Hivatallá szervezték át (ÁFTH). Ettől az időponttól kezdve már csak szakirányítással foglalkozott. 1967-ben megszűnt, személyzetét a MÉM és a FÖMI vette át.

Emlékezetem szerint kirendeltségünket 1952 novemberében Besenyszögre helyezték. Veress Gábor személyében új kirendeltségvezetőt kaptunk. Helyettese Forgács István[5] lett. Feladatunk volt négyzethálós szintezéssel a község külterületén, a Tisza árterében felmérést végezni. Gumicsizmában, bokáig érő vízben kellett dolgozni. Nehezítette az előrehaladást a beállt -10° C körüli hideg, melynek következtében jégréteg keletkezett a terepen. A 10 m-es pontsűrűségű rácshálózat minden pontjánál csákánnyal kellett léket vágni. Geodéziai munkára teljesen alkalmatlan időjárási viszonyok között erőltették a munkát. Raum Frigyes osztályvezető közbenjárására Siklós Ferenc igazgató kijött a központból terepszemlét tartani. Többen megbetegedtünk, ezért a munkavégzést fel kellett függeszteni.

Felépülésem után – emlékezetem szerint – 1953 februárjában áthelyeztek a városmérési osztályra, ahol akkor Somló József volt a vezető. Budapest XV. kerületének (Rákospalota) 1:1000 méretarányú szabatos felméréséhez osztottak be. Somló sokat segített nekem, mert ilyen munkában korábban még nem vettem részt. Ő tanított meg a kettős Brunswiga-számológép kezelésére. Az elkészített tömbbemérés munkarészei ezután a Halász János vezette térképező csoporthoz kerültek. 70×90 cm méretű alumíniumbetétes térképlapokra a térképezők 9 H-s ceruzával felrakták a tömböket, majd kínai dörzstussal kihúzták a vonalakat. Emlékezetem szerint Csenicsekné Katalin, Schaupner Nándorné, Kocsis Margit,és Puky Gábor dolgoztak a csoportban.

1953. március 5-én meghalt Sztálin. Temetésekor a kormány nemzeti gyászt rendelt el. Az ÁFTH utasítására, valamennyi vidéki kirendeltségen a munkát fel kellett függeszteni. A dolgozókat a gyászfelvonuláson való részvételre felrendelték Budapestre. A felvonulás a Sztálin úton (ma Andrássy út) át a Dózsa György úti emlékműig tartott. A vállalat egyik nyugdíjas takarítónője, Rózsi néni Sztálin halálával kapcsolatban – ügyetlenül – elmondta, hogy hallgatta a Szabad Európa rádiót, mely akkor büntetendő cselekedettnek számított. A rádióból értesült, hogy XII. Piusz pápa[6] felszólította a világ katolikusait, hogy imádkozzanak Sztálin lelki üdvéért. Mivel Rózsi néniről mindenki tudta, hogy vallásos (klerikális, reakciós), ezért ellene vizsgálat nem indult.

1953 májusában áthelyeztek a Futaky Zoltán által vezetett 1. sz. topográfiai osztályra, és így újra vidékre kerültem. Mosonmagyaróvárra küldtek, ahol Eszterváry (Eigner) Alajos volt a kirendeltségvezető. Ott dolgozott még Januskin Atanáz is. Októberben Januskinnal minket átvezényeltek az Abda melletti Börcs községbe. Ott Rubinka László[7] volt a kirendeltség vezetője. Emlékezetem szerint ott dolgozott még Bakumenkó Kornél és Éberhardt Jenő. Az egész telet itt töltöttük, mely akkor igen hideg volt. Mínusz 20° C-ban próbáltunk tachimetrálni. A műszerállás mellett tüzet raktunk, a munkát mégis fel kellett függeszteni, mert a nagy hidegben a tachiméter nem működött. Abban az időben gyakran erőltették a geodéziai munkát az arra alkalmatlan időjárási viszonyok között is.

1954 márciusában – orosz tudása miatt – Rubinkát felkérték, hogy a szovjet kezelésű Bauxitbánya Vállalat (MASZOBAL) kővágószőlősi 2-es számú expedíciójának területén geodéziai munkát végezzen. Segítőtársa e sorok írója volt. A szigorúan titkos feladat miatt a munkaterületet ÁVH-sok őrizték. Helyi hálózatban V. rendű alappontsűrítést végeztünk. A munkával szeptember végére elkészültünk. Ekkor engem visszaküldtek a Vállalathoz, Rubinkát ott tartották.

Budapesten ismét a városméréshez helyeztek. Akkor Milasovszky Géza[8] volt az osztályvezető. A XV. kerület (Rákospalota) tömbbemérési munkáiba kapcsolódtam be. Időközben katonai behívót kaptam, de a Vállalat felmentésemet kérte, amit meg is adtak. Helyszíni munkám során, egyik figuránsunk, aki szinte teljesen süket volt, arra panaszkodott, hogy ismeretlenek feljelentették azzal, hogy a Szabad Európa rádiót hallgatja. Egy évre internálták. Mi csak mutogatással tudtunk vele kommunikálni. Azokban az években bárkit, bármikor, meg lehetett vádolni, nem vizsgálták a vád valóságtartalmát.

1955 tavaszán, tömbbemérés során, az utcán igazoltattak. Felmutattam a nyílt parancsot[9]. A terepellenőr (ma: közterületfelügyelő) nem fogadta el, mert lejárt. Ezért bekísért a tanácsházára (ma önkormányzati hivatal) és „éberségi” okból bezárt egy irodába. Értesítette telefonon a BGTV személyzeti osztályát az esetről, akik igazolták, hogy jogosult vagyok közterületen méréseket végezni. Ezután elengedtek. Másnap hívattak a személyzetire, ahol közölték, hogy hanyagságomért fegyelmiben részesítenek. Még egy ilyen eset elbocsátással jár.

Emlékezetem szerint 1955 júliusában hívattak az igazgatói irodába. Ez általában baljós üzenetet jelentett. (Akkoriban már nem Siklós Ferenc, hanem dr. Homoródi Lajos volt az igazgató). Szent-Iványi György főmérnök (igazgatóhelyettes) fogadott. Szobájában már ott ült Váhl Miklós az ÁFTH elnöke és Rubinka László. Elmondták, hogy Kővágószőlősön a szovjet fél a kutatást fel kívánja gyorsítani. Megkérdezték, hogy hajlandó vagyok-e áthelyezéssel, tartósan a MASZOBAL-nál dolgozni. Beleegyeztem, de kértem, hogy ha majd nem lesz rám tovább szükség, akkor vegyenek vissza a BGTV-hez. Erre ígéretet kaptam.

Kővágószőlősön új helyzet fogadott. Megszaporodtak a szovjet „tanácsadók”, érkezett két orosz topográfus is. Mérőasztal-felszerelést is hoztak magukkal Moszkvából. 1:2000 méretarányú topográfiai térképet kellett készíteni Kővágószőlős, Kővágótöttös, Bakonya és Boda községek területén. Emlékezetem szerint 1956 tavaszán érkezett Jobb József a vállalathoz mint a Soproni Egyetem frissen végzett hallgatója. Az SZKP XX. kongresszusa után megváltozott a helyzet. Nyáron a Szabad Nép c. újság nyilvánosságra hozta, hogy szakembereink uránium után kutatnak a Mecsekben. Tevékenységünk ettől kezdve már nem volt titkos, az ÁVH az őrzésünket megszüntette. 1956. október 23. után a MASZOBAL tevékenységét befejezte, és a szovjet tanácsadók elhagyták az országot. Október 26-án sikerült vasúton Budapestre érkezni. Vadászi József személyzeti vezetővel közöltem, hogy vissza szeretnék jönni a BGTV-hez. Az javasolta, hogy utazzam vissza Pécsre, és „áthelyezéssel” kérjem vissza a munkakönyvemet. Mire visszaértem, Vadászit a Munkástanács (elnöke: Virágh Dénes) kitiltotta a vállalat területéről. Rubinka – akit időközben az uránbánya munkástanácsába beválasztottak – Pécsen maradt. Később tudtam meg, hogy koholt vádak alapján, a Megyei Bíróság egy évi börtönre ítélte.

1957 elején a BGTV topográfiai osztályán elkezdődött a munka. Ugyanekkor az ÁFTH pártszervezete a Népszabadságban cikket jelentetett meg arról, hogy a BGTV reakciós elemeket bújtat. Ennek eredménye az lett, hogy a következő évi átszervezést felhasználva Szepessy Józsefet, Bernhardt Mátyást, Czitronyi Istvánt, Dants Bélát, Schaupner Nándort, Ruszkiczay (Rüdiger) Istvánt, Paczolay Balázst és Rakovszky Istvánt a vállalattól elbocsátották.

Valamennyien geodétamérnökök, ill. topográfusok voltak, és semmiféle „ellenforradalmi” tevékenységben nem vettek részt. Szepessy időközben elhunyt. Bernhardt, Czitronyi, Dants, Schaupner, Paczolay az UVATERV-nél, Rakovszky pedig az FTV-nél helyezkedett el. (Megemlítem, hogy ezek után Gábor Istvánt, az UVATERV igazgatóját bevádolták a kerületi pártbizottságnál azzal, hogy „reakciós” elemekkel veszi körül magát. Gábor mint régi „mozgalmi” ember, ezzel nem törődött.)

1957 elején a Honvéd Térképészeti Intézettől sorban elbocsátották (leszerelték) azokat a katonatopográfusokat, akik az ún. „tiszti nyilatkozatot” nem írták alá. (Köztük voltak: Hegyi Gyula, Fazekas Jenő, Czidlina Gusztáv, Gergely János, Kovács Béla, Harmath Árpád és mások.) Őket a vállalat a topográfiai osztályára vették fel. Ugyanekkor Vadászi Józsefet visszahelyezték a személyzeti osztályra, Virágh Dénest pedig elbocsátották. A topográfiai felmérés ekkor még 1:5000 méretarányban készült. A munkarend tekintetében a szigorúság enyhült. A téli időszakban irodai előkészítő munkát végeztünk, és vidéki kiszállásról a hazautazást már kéthetenként engedélyezték. A napi jelentésről áttértünk a heti jelentésre. Hegyi Gyula[10] osztályvezetőt 1957 áprilisában főmérnöknek nevezték ki. Pordányi Ödön lett az új osztályvezető. Emlékezetem szerint 1957 augusztusában Törökszentmiklósra küldtek topografálni, itt találkoztam először Ringhofer Jánossal[11], aki éppen akkor fejezte be tanulmányait a Soproni Egyetemen.

1958-ban áttértünk az 1:10 000 méretarány alkalmazására, és bevezették térképszelvényenként a törzskönyv alkalmazását. Ez egy A/4 formátumú füzet volt, melyben a a felméréstől a kartografáláson át a nyomdai sokszorosításig minden – a lappal kapcsolatos – fontos eseményt fel kellett tüntetni. Ide kerültek a vizsgálati vélemények is.

1959. január 1-jével az ÁFTH átszervezést hajtott végre. Ennek során topográfiai osztályunkat személyzetével és eszközeivel együtt a Kartográfiai Vállalathoz helyezték át. Pordányi Ödön helyett Domokos György[12] lett az osztályvezető. Ősszel terepfelmérésre Cserkeszőlőre küldtek. Ekkor már javában zajlott a „mezőgazdaság szocialista átalakítása”. Szállásadómat, aki 25 hold szőlőn gazdálkodott, belügyi tisztek váratlanul elvitték. Erre a többi szőlősgazda megijedt, és belépett a termelőszövetkezetbe[13] (tsz). Egy hét múlva szállásadómat visszahozták. Ezek után ő is kénytelen volt belépni a tsz-be.

1960. január 1-jével topográfiai alcsoportvezetőnek neveztek ki. Feladatom egy kis csoport munkájának folyamatos segítése és a munkarészek menet közbeni folyamatos vizsgálata volt. Emlékezetem szerint csoportomban dolgozott: Laczkó Lajos, Jolsvay Béla, Nagy Sándor, Nagy László és Németh Ferenc. Ebben az időszakban került a KV-hoz Joó István[14], aki Mészáros György[15] igazgatónak lett a műszaki titkára. Ebben az évben kaptak az alcsoportvezetők GAZ típusú gépkocsit. (Korábban ugyanis a bejáráshoz TAXI-t kellett igénybe venni.) Mivel vezetői engedélyem nem volt, ezért a kocsit Seres Bernát vezette.

1962 januárjában, katonai behívásom miatt, az alcsoportvezetői megbízás alól felmentettek. Leszerelésem után mint önálló topográfus dolgoztam. Ez évben az a megtiszteltetés ért, hogy dr. Lukács Tibor mellett részt vehettem Moszkvában a nemzetközi távmérési konferencián. Számomra nagyon tanulságos volt a részvétel. Ősszel felvettek a Székesfehérvári Felsőfokú Földmérési Technikumba levelező hallgatónak. 1963 januárjától ismét alcsoportvezetői beosztásba helyeztek. Mészáros György igazgató távozása után helyére dr. Hegyi Gyulát nevezték ki. Helyettese Domokos György lett, akit az osztályvezetői poszton Szép János követett.

1965-ben a Jászságban topografáltam. Jászberényben ismerkedtem meg feleségemmel, akivel immár 55 éve élünk házasságban. Egy lányunk és két felnőtt unokánk van. Megváltozott családi állapotom miatt 1966. január 1-jével visszahelyezésemet kértem a BGTV városmérési osztályára, ahol akkor dr. Katona Sándor volt az osztályvezető. Mivel korábban már dolgoztam ezen a területen, a feladat nem volt idegen a számomra. Ernyey István csoportjába osztottak be. A felmérés technológiája azonban jelentősen megváltozott. A városmérésben áttértek a fotogeodéziai módszer alkalmazására, melynek elméleti részét Szabó Béla, dr. Nagy Jenő és dr. Katona Sándor[16] dolgozta ki. Az eredményekről Ernyey István számolt be a GK 1970/6. számában. A módszer bevezetése Budapest felmérését olyannyira meggyorsította, hogy a térképmű befejezésének határidejét tizenhárom évvel lerövidítette. Ez a Főváros költségvetésében jelentős megtakarítást eredményezett.

1967-ben került sor Budapest XVII. és XVIII. kerületének felmérésére. A Ferihegyi repülőtér (mintegy 1500 hektáron) erre a két kerületre és Vecsés, illetve Ecser községek területére esett. A nagy kiterjedésű területen könnyebbséget jelentett, hogy a mérések során rádió adó-vevő eszközöket használhattunk. Rédei György igazgató külön megbízására elkészítettük a repülőtér 1:10 000 méretarányú térképét, valamint az akadálytérképet. A kartográfiai munkát Csernicsek Katalin végezte, míg a többszínű nyomtatást a KV-nál Dudar Tibor vezette.

1968 januárjában a városmérési osztályon vezetésváltás zajlott le. Dr. Katona Sándort kinevezték főosztályvezetőnek. Helyére Ernyey István került. Salyámossy Tiborné elhagyta a vállalatot, utóda Fejes Kálmán lett a csoportvezetői székben. E sorok írója az Ernyey-féle csoport vezetését vette át. 1969-ben megkeresett minket Paczolay Balázs[17], az UVATERV közműfelmérési csoportjának vezetője, mert megbízást kapott a Ferihegyi repülőtér közműtérképének elkészítésére. Közbenjárásunkra, vállalatunktól megvásárolta az 1:1000 méretarányú alaptérképek egy sorozatát, mely a közműfelmérés alapját szolgálta.

1971-ben értesültem arról, hogy a kormány nagyarányú fejlesztést tervez Ferihegyen. Új leszállópálya, irányítótorony, gurulóútrendszer, hangárok és új forgalmi épület (Ferihegy 2) szerepelt a tervekben. A beruházás tervezésével és a művezetéssel az UVATERV-et bízták meg. Ez hosszú távú geodéziai tevékenységet tett szükségessé. Az volt a célom, hogy ebbe bekapcsolódjak. Emlékezetem szerint október vagy november táján áthelyezésemet kértem az UVATERV-hez. Az U2 osztályra vettek fel, melynek akkor Kovács László[18] volt az osztályvezetője. Irányító tervezőm Tornallyay Zoltán volt.

1972-ben az új helyemen, hátrányát éreztem annak, hogy a sok Műegyetemet végzett mérnök között egyedüli technikus vagyok. Ezért szeptemberben felvételemet kértem a földmérőmérnöki szakra. Mivel a BME és a Fehérvári Főiskola közötti megállapodás szerint biztosított volt az átjárhatóság, több tárgyból felmentést kaptam.

1976-ban, a kormány előterjesztésére, az országgyűlés megszavazta a „Ferihegyi repülőtér komplex fejlesztés, állami nagyberuházás” elnevezésű törvényt. A fejlesztés tízévi futamidőre készült, befejezése 1986-ra volt várható. Bekerülési költségét – mai árakon – 300 milliárd forintra tervezték. Emlékezetem szerint az UVATERV 1977-ben állította fel ferihegyi geodéziai kirendeltségét, mely a következő tagokból állt: Jenei Béla[19], Thuróczy Gábor, Kummer Mihály, Bognár János, Drahos Gabriella, Varga Sándorné és Székely Domokos. (Tornallyay Zoltán szakosztályvezető 1982-ben csatlakozott a kirendeltséghez.)

1977-ben kezdtük meg a IV. rendű háromszögelési hálózat kiépítését, majd észlelését. Az irányméréseket Bognár János, a távolságmérést a BME elektrooptikai távérőjével dr. Krauter András végezte.

A 23 pontból álló hálózat kiegyenlítését a Műegyetem számítóközpontjában dr. Detrekői Ákos professzor irányításával Bánhegyi István adjunktus készítette el. (A munkálat részletes leírása megtalálható a GK 1982/5. számában.)

1978-ban megszereztem a mérnöki oklevelemet. Konzulenseim: a BME részéről dr. Ódor Károly, az UVATERV részéről dr. Lengyel Endre, a bírálóm dr. Karsay Ferenc volt.

1979-ben az ENSZ programjába vette Kelet-Európa észak–déli autópályája tervezésének ügyét. A tanulmányterv hazai szakaszának elkészítésére az UVATERV kapott megbízást. Ennek köszönhetően vállalatunk – a tiltó COCOM-lista alól felmentve – kapott egy Wild TC-1 típusú elektronikus regisztráló tachimétert, mely a maga idejében műszaki szenzációnak számított. (A televízióban többször bemutatták.) A műszert 1980-tól a Ferihegyi repülőtéren is alkalmaztuk. (A műszer mérnökgeodéziai alkalmazásának tapasztalatairól szóló írás a GK 1985/3. számában olvasható.)

Az 1980 és 1983 közötti doktoranduszi időszakban elkészítettem a disszertációmat, mely a repülőgépeket leszállító rendszerek geodéziai vizsgálatával foglalkozott. A tanulmány nyilvános vitájára a BME Geodéziai Tanszékének Oltay-termében 1983. május 26-án került sor. A vitát dr. Krauter András docens vezette mintegy 20 fős hallgatóság előtt. Opponensek: dr. Detrekői Ákos professzor és dr. Ódor Károly docens, kandidátus volt. A vitán szót kért dr. Hazay István akadémikus, dr. Mogyorósy Ferenc, dr. Karsay Ferenc, Tamás György, dr. Szentesi András, és dr. Remetey-Fülöpp Gábor. A vitaülés résztvevői egyhangúlag elfogadásra javasolták az egyetemi doktori értekezést.

Emlékezetem szerint 1983 decemberében került sor a közlekedési és postaügyi miniszter jelenlétében a ferihegyi beruházás ünnepélyes átadására. Ebbe tartozott az új kifutópálya, a gurulóútrendszer, az új irányító torony és két hangár megépítése. (Az objektumokról készült részletes beszámoló a GK 1982/5. számában olvasható.) Az I/b ütem – melybe beletartozott az új forgalmi épület (Ferihegy 2.) a hozzá tartozó beton előtér, gépkocsiparkoló és közúti kapcsolat – átadására 1985 szeptemberében került sor. Ebből az alkalomból a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület mérnökgeodéziai szakosztálya 1985. október 16-án – üzemlátogatással egybekötött – egész napos ankétot rendezett a repülőtéren, amelyen mintegy 100 fő vett részt. (A nagysikerű ankétről készült beszámoló elolvasható a GK 1986/1. számában.)

Kirendeltségünk 1986-ban a MALÉV-től megbízást kapott az utasszállító repülőgépek deformációjának vizsgálatára alkalmazható módszer kidolgozására. (A módszer leírása megtalálható a GK 1987/4. számában.) A megbízáskor még nem tudtunk, hogy a módszert hamarosan élesben kell kipróbálni. 1987-ben, a régi előtéren, egy koccanásos baleset következtében megsérült a JAK-40 típusú berepülőgép. Deformációt a mérés nem mutatott ki, így a gépet „repülésre alkalmas”-nak nyilvánították. Ez azért volt jó hír, mert a gépet nem kellett javítás céljából a Szovjetunióba visszaküldeni. Jutalmul a MALÉV Európára szóló repülőjeggyel ajándékozott meg minket.

1988-ban kirendeltségünk megbízást kapott arra, hogy a magyarországi légi útvonalak (légi folyosók) mentén elhelyezkedő repülésirányító rádióállomásokat (VOR és NDB) geodéziai módszerrel hitelesítsük. Ezt a munkát Tamás György osztályvezető közreműködésével végeztük. (A tapasztalatokról a GK 1989/5. számában közöltünk részleteket.)

1989 őszén beteg lettem. Két életmentő hasi műtétet hajtottak végre rajtam. A műtéteket követően – hat éven át – rendszeres gasztroenterológiai vizsgálaton kellett megjelennem. Betegségem és az elhúzódó kezelések miatt 1992. január 1-jével korengedménnyel nyugdíjaztak. Nyugdíjasként Várnai Péter magánmérnöki irodájában kisajátítási munkákon dolgoztam. 2000 után aktív geodéziai munkában már nem vettem részt.

Összefoglalás

Visszaemlékezésemnek kettős célja van. Egyfelől – forrásmunkák és személyes emlékek alapján – szakmánk egy részének a múltját felidézni, ismertetve az eredmények mellett a nehézségeket is. Másfelől, név szerint említeni azokat a kollégákat, akikkel a XX. század második felében szerencsém volt munkakapcsolatba kerülni. Ők ugyanis sokat tettek a magyar geodézia hazai és külföldi elismeréséért.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a szakmatörténeti visszapillantás sok helyen hiányos és néhol pontatlan is lehet. Ez minden ilyenfajta kísérletnek velejárója. Mégis úgy gondolom, hogy nem hiábavaló, sőt egyenesen szükséges nekünk, időseknek, akik a múltbeli eseményeknek tanúi voltunk, feltárni a történteket, mert különben fontos mozzanatok feledésbe merülhetnek.

Hosszú életem során sok mindent láttam, tapasztaltam, illetve sok mindennek a részese voltam. 1944. március 19-én ott álltam az Astoria szálló előtt, és néztem a német katonaság bevonulását Budapestre. Október 15-én hallgattam a rádióban a Horthy-proklamációt, miszerint Magyarország kilép a háborúból. Sajnos nem ez történt. 1945 januárjában az óvóhelyen éltem át a főváros kegyetlen ostromát. 1946. február 1-jén diáktársaimmal együtt az Esterházy utcában (ma Puskin utca) – az akkori köztársasági elnöki palota előtt – megéljeneztük Tildy Zoltán frissen megválasztott elnököt. 1949 nyarán részt vettem a Budapesti Világifjúsági Találkozón. 1953. március 5-én – a nemzeti gyásznapon – ott álltam kollégáimmal együtt, a Dózsa György úti Sztálin-emlékmű előtt. 1956 novemberében elborzadva hallgattuk a szüntelen ágyúzást, melynek során másodszor verték szét a fővárost a szovjet csapatok.

Jegyeztem békekölcsönt, és felolvastam reggelenként a Szabad Nép félórákon. Szerkesztettem faliújságot, és minden termelési tanácskozáson, felállva, kórusban, ütemes tapssal éltettük Rákosit és a pártot. Szedtem gyapotot, és felvonultam május elsején a Sztálin úton. (ma Andrássy út). Mindezek akkor mindnyájunk számkára kötelezőek voltak. Féltünk, nehogy valamit rosszul csináljunk, mert annak komoly következménye lehetett. Akkor titokban abban reménykedtünk, hogy ezek az idők egyszer véget érnek. Ma viszont abban reménykedünk, hogy ezek az idők soha többé nem térnek vissza.

Ebben az épületben működött 1969-től a BGTV és a KV, majd 1993-tól 2004-ig a Kartográfiai Vállalat, majd Cartographia Kft., illetve 1991-től a Geodézia Zrt. (Ma Térképész Székház néven a Budapest Főváros Kormányhivatala, a Gedézia Zrt., a Lechner Tudásközpont és a Nemzeti Földügyi Központ szervezeteinek nyújt otthont.)

Ide kívánkozik egy kis vers – ismeretlen szerzőtől – melyet akkoriban terjesztettek:

„Hideg szoba, üres gyomor,

Hat méteres Sztálin-szobor,

Nyomor, nyomor, nyomor.

Meleg szoba, teli gyomor,

Ici-pici Trumann-szobor,

Mikor?Mikor? Mikor?”

(Ez egy 3+2-es vers. Három évet kap, aki elmondja és kettőt, aki hallgatja.)

Befejezésül köszönetemet fejezem ki kollégáimnak azért a sok segítségért, mellyel engem, munkás életem során, megajándékoztak, mert mindig megtiszteltetésnek éreztem, hogy közöttük dolgozhattam. Név szerint senkit sem emelek ki, ők írásomban megtalálhatók. Mindnyájukra, mindenkor hálával és szeretettel emlékezem.

Dr. Székely Domokos

RENDEZVÉNYEK

 

Konferencia Máltán a téradatok minőségbiztosításáról

 

A hiteles állami téradatok minőségbiztosítása, minőségellenőrzése elengedhetetlen – hangzott el az EuroGeographics január végén, Máltán megrendezett nemzetközi minőségügyi konferenciáján, ahol a Lechner Tudásközpontot Balla Csilla, Mészáros György és Palya Tamás képviselte.

 

Az EuroGeographics, az európai térképészeti, földmérési és ingatlan-nyilvántartási nemzeti hatóságok ernyőszervezete a 2015-ben, majd 2018-ban sikeresen megrendezett hasonló szakmai találkozói után, idén január 28–29-én harmadik alkalommal szervezte meg a téradatok minőségügyi vonatkozásaival foglalkozó nemzetközi konferenciáját Vallettában, Máltán. Ezzel összefüggésben a szervezet minőségügyi szakértői munkacsoportja is (Quality Knowledge Exchange Network – QKEN) előre hozta 2020-as, tavaszi plenáris ülését januárra, hogy a munkaülés kapcsolódhasson a 3. International Workshopon a Spatial Data Quality (SDQ2020) elnevezésű konferenciához.

 

Az SDQ2020 konferencián 19 előadás hangzott el, ezek mellett a szakmai találkozó főszponzora, a 1Spatial standdal is képviseltette magát a rendezvényen, amelyet az EuroGeographics QKEN, az EuroSDR, az ISO/TC 211, az Open Geospatial Consortium és az International Cartographic Association közösen valósított meg. Palya Tamás, a Lechner Tudásközpont geoinformatikai szakértője a workshop programbizottságának tagjaként vett részt a szervezésben, és az egyik szekció levezető elnöke is volt egyben. A konferencián – a közszférából és a magánszektorból megjelent több mint 50 szakember között – a Lechner Tudásközpontot Palya Tamás mellett Balla Csilla, a Fotogrammetriai Osztály vezetője és Mészáros György vezető fotogrammetriai mérnök képviselte.

 

A konferencián – amelynek helyszíne a Valletta Régi Egyetem Campusa volt – számos olyan témakör került elő, amelyek kapcsán az előadók bemutatták a helyzeti pontosság meghatározásának új módszereit, fejlesztési lehetőségeit, azzal a céllal, hogy képet kapjanak a minőséggel kapcsolatos szabványok végrehajtásának motivációiról és akadályairól, valamint a felhasználói követelményeknek az adatminőség megjelenítéséhez való viszonyáról.

Többek között a norvég, svéd, finn, holland, francia, spanyol, horvát és a házigazda máltai Nemzeti Térképészeti Ügynökség (NMA) képviselői beszámoltak arról, hogyan jelenik meg a minőségmenedzsment és az adatminőség-ellenőrzés az intézményeiknél. Általánosságban elmondható, hogy az alábbi szabványokat vették figyelembe a minőséggel kapcsolatos szabályok kialakításánál:

  • ISO 9001:2015 (Minőségirányítási Rendszer)
  • ISO 19115 (Metaadat)
  • ISO 19131 (Termékspecifikáció)
  • ISO 19157 (Adatminőség), külön szekció témája is volt
  • ISO 19158 (Minőségbiztosítás)
  • INSPIRE megvalósítási szabályok
  • LADM (Land Administration Domain Model)
  • Nemzeti előírások

 

A minőségügyi folyamatok kialakításánál figyelembe kell venni az adatot, a folyamatot, a szervezetet és nem utolsósorban a felhasználói igényeket. A minőségvizsgálatra a 1Spatial képviselője több példát mutatott be. Fontos az automatizálás, az idő- és pénztakarékosság, mind a szabályalapú folyamatok, mind a hatékonyság szempontjából.

 

A fejlett technológia és az új piaci igények nyomán a földrajzi információk alapvető szerepet játszanak a különböző döntésekben, többek között a gazdasági és a társadalmi életben, hozzájárulva a nemzetek fenntartható fejlődési céljaihoz. Ezért a térképészeti termékekre vonatkozó egyedi normák végrehajtása prioritássá vált az adott területek bevált gyakorlatainak alkalmazásával, és a megbízható, minőségi információk mindinkább fontosabbak a döntéshozatal során. A hiteles állami adatok minőségbiztosítása, minőségellenőrzése elengedhetetlen, de lehetőség szerint együtt kell működni a szabadon elérhető webes térképeket (Google Map, Open Street Map stb.) szolgáltató cégekkel és szervezetekkel is a tartalom javítása érdekében, valamint fejleszteni kell az NMA-adatok elérhetőségét. Új tényezőként jelenik meg a gépi algoritmusok alkalmazásának lehetősége (deep learning) az adatok minőségi vizsgálatának folyamata során.

 

A konferencia végén Jonathan Holmes, a konferencia elnöke köszönte meg személyre szólóan a programbizottság munkáját.

 

Az EuroGeographics QKEN plenáris ülését 2020. január 30-án tartották meg, amelynek házigazdája a máltai Tervezési Hatóság (Planning Authority), a térképészeti tevékenységekért is felelős intézmény volt. Az ülést Jonathan Holmes, a QKEN elnöke vezette.

 

Mick Cory, az EuroGeographics ügyvezető igazgatója beszámolt a szervezet idei stratégiájáról és aktuális híreiről. Üzenetének lényege a változás volt. Dinamikusan változnak az európai jogszabályok, egymást követik a műszaki fejlesztések, ezeken kívül a globális felmelegedés, mint külső tényező is hatással van a térképészeti tevékenységre. Ezen hatások egyik következménye, hogy az állami térképészeti adatok nyílttá és ingyenessé kell, hogy váljanak, és ezt az államnak kell megfinanszírozni, hiszen ezeket az adatokat közjavaknak (public goods) kell tekintenünk. Ez a változás kihívás, de lehetőség is egyben, hogy a nemzeti térképészeti szervezetek állami finanszírozási háttere megváltozzon.

Palya Tamás, a QKEN alelnöke a tagszervezetek nemzeti jelentéseit ismertette. Ezen összefoglaló előadás alapján a munkacsoport javaslatot tett a soron következő ülés témáira. A megbeszélés utolsó napirendi pontja az SDQ2020 konferencia tapasztalatainak összegzése volt: a témák széles köre biztosította, hogy a 18 országból érkező hallgatóság minden tagja érdekesnek minősítette a találkozót. A plenáris ülés résztvevői kiemelték az adatminőség meghatározó szerepét, és célul tűzték ki, hogy néhány év múlva a konferenciát újra megrendezzék. A SDQ2020 workshop előadásai az EuroGeographics honlapján megtekinthetők.

Palya Tamás

 

MTA Térképészeti Tudományos Nap 2019

 

2019. december 12-én délelőtt negyedik alkalommal került megrendezésre a Térképészeti Tudományos Nap a Magyar Tudományos Akadémia székházában. A Földtudományok Osztálya Társadalom- és Természetföldrajzi Tudományos Bizottságainak Kartográfiai Albizottsága és az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéke által szervezett rendezvény idei témája: „Válogatás a 29. Nemzetközi Térképészeti Konferencián bemutatott előadásokból”. A konferenciát 2019. július 15. és 20. között rendezték Tokióban. 75 országból 950 résztvevő érkezett a japán fővárosba, akik 150 szekcióban mutattak be 750 előadást. Magyarországot 3 poszter és 11 előadás képviselte, amelyek közül ötöt választottunk ki bemutatásra a tudományos napon. A szervezők igyekeztek öt különböző témájú munkát kiválasztani, hogy a megjelentek képet alkothassanak az elvégzett vagy folyamatban levő térképészeti és geoinformatikai kutatások sokszínűségéről.

 

Az első előadó Reyes Nunez José Jesús volt, aki egy nemzetközi együttműködésben végzett kutatás eredményeit mutatta be. Az előadás címe „Térképészeti alapismeretek oktatása három országban: Azerbajdzsán, Egyesült Arab Emírségek és Magyarország” volt, társszerzői az Azerbajdzsánban született Nargiz Safaraliyeva, aki angol nyelvű térképész mesterszakon végzett az ELTE-n 2018-ban, és jelenleg a Zürichi Egyetem doktorandusz hallgatója, illetve Naeema al Hosani, aki az Egyesült Arab Emírségek Egyetemén levő Földrajzi Tanszék vezetője. Munkájukban egy rövid történelmi áttekintés után ismertették, hogy milyen módszereket és gyakorlati megoldásokat alkalmaznak a térképészeti alapismeretek oktatása során a három ország általános- és középiskoláiban. Az előadó részletesebben mutatta be azokat a módszereket és megoldásokat, amelyek a szerzők véleménye szerint leginkább fel tudják ébreszteni a diákok érdeklődését a térképek és használatuk iránt. Külön hangsúlyozták a több szakterületet átfogó, interdiszciplináris oktatási tevékenységeket: ezek közül kiemelték a térképekkel kapcsolatos ismeretek elsajátítását vagy gyakorlását a nem földrajzi jellegű tantárgyak esetében; az új technológiákon alapuló, az iskolai atlaszok használatát szorgalmazó gyakorlatok bevezetését a különböző tantárgyak oktatásánál. Befejezésül, bemutatásra kerültek a három ország közötti különbségek és hasonlóságok, illetve az oktatási tevékenységben tapasztalt pozitív hatások.

 

Ezután következett a „Határon átívelő topográfiai térképezés Magyarországon” című előadás, amelynek szerzői Zentai László és Gercsák Gábor. Az előadás a magyar topográfiai térképeket vizsgálja abból a szempontból, hogy az országhatár túloldalán található területek hogyan jelentek meg térképeinken. Az első világháború végétől, amikor megalakult az önálló magyar katonai térképészet, a határon túli területek térképezését történelmi, politikai okok, események is befolyásolták. Előadásában Zentai László hangsúlyozta, hogy a második világháború után, az ötvenes évek elejétől a polgári topográfiai térképezés szervezetileg teljesen különvált a katonai topográfiai térképezéstől, s innentől kezdve elég konzisztensen csak a katonai topográfiai térképek foglalkoztak a határon túli területek ábrázolásával. Az előadás kitér más topográfiai jellegű polgári térképekre is (turistatérkép, tájfutótérkép), amelyek komoly terepmunka segítségével készülnek el. Ennek ellenére a nagyközönség részére kiadott turistatérképek pontossága is erősen korlátozva volt, a tájfutótérképek használatát szigorúan ellenőrizték. Befejezésül, külön kitér arra, hogy a rendszerváltás után a tájfutók számára ebben a régióban szimbolikus jelentősége volt annak, hogy olyan térképek is készültek, melyeken a versenyzők pályája esetenként az országhatárt is átlépte.

 

Albert Gáspár volt a következő előadó, aki a közepes és nagy méretarányú geológiai térképek változó magyarországi használatáról beszélt. Ez volt az előadás címe is. Történelmi áttekintéssel kezdte előadását, hogyan alakult a geológiai térképezés állami szervezete Magyarországon 1869-ben, hogyan nőtt fokozatosan a térképek részletessége miután a felmérések az ipar és a mezőgazdaság támogatására összpontosítottak, valamint hogy a 20. század első felében növekvő számban készültek geológiai térképek, igazodva a topográfia alapadatok felbontásához. Ezután két pillanatot emelt ki: a hidegháború idején a részletes topográfia térképek háttéradatként való alkalmazásának tilalma nagyban csökkentette a geológiai térképek ergonómiai értékét, illetve hogy az 1970-es évek végétől a bányászatnak nem volt szüksége több részletes térképre, és a geológiai veszített lendületéből. 1989 után az állami szervezet a meglévő adatok digitalizálására koncentrált. A geológiai térképek fokozatosan az egyes régiókról szóló szakkönyvek szemléltető illusztrációjává váltak, amelyeket tudósok készítettek a tudósok számára. A közepes méretű földtani térképek ma már az interneten keresztül is rendelkezésre állnak, de a nagy méretarányú térképek máig nem elérhetők. Az előadás további részében a geológiai térképek felhasználási lehetőségeiről szólt, azaz hogyan változtak meg ezek a 21. században, és a geológiai információ már nemcsak a szakembereket, hanem a nagyobb közönséget is érdekli. Ilyen módon a geoturizmus terjedése a közepes és nagy méretarányú geológiai térképek új piacát teremti meg.

 

A negyedik előadás címe „Erősen torzult régi térképek gyors georeferálása”, amit Gede Mátyás mutatott be. A kutatást az indokolta, hogy a XVII. század előtt készült térképek nagy részén olyan nagyok a torzulások, hogy az értelmetlenné teszi a térkép georeferálással való „beerőltetését” bármilyen modern vetületbe, hiszen az ezzel járó csavarodások, nyúlások élvezhetetlenné torzítják a képet. Ugyanakkor ezek a térképek lokálisan többnyire helyesen ábrázolják a rajtuk szereplő objektumok egymáshoz való viszonyát. Ez lehetővé teszi, hogy megfelelően kiválasztott illesztőpontokkal és lokális interpoláció alkalmazásával egy egészen pontos leképezést teremtsünk a térkép koordináta-rendszere és egy mai térkép között. Ebben segítséget is nyújthatnak a térképi objektumokról készített helynévlisták, melyeken az elemek többségéhez meghatározták a megfelelő mai helyneveket. Az előadó kifejlesztett egy webtérképes alkalmazást, mely segítségével viszonylag könnyen és gyorsan geokódolhatók a helynévlisták, és kijelölhetők a megfelelő vonatkozási pontok a régi térképen. Gede Mátyás elmagyarázta a még fejlesztésben levő alkalmazás fő jellemzőit, használati módját, amit egy élő webes bemutató követett Lázár deák térképével. A táblázatos településlista importálása és geokódolása után a geokódolt pontok megjelentek a webes térképen és az eredeti térkép georeferált változatán. A pontok helye ezek után a felhasználó által tovább javítható, finomítható, ami magával vonja az automatikus elhelyezés pontosságának javulását is a nagyon torzult képek használatának a kihagyásával.

 

A rendezvény utolsó bemutatója négy szerző (Pál Márton, Vörös Fanni, Kovács Béla és Elek István) munkáját foglalta össze, Vörös Fanni és Pál Márton az előadásában. Címe: Nagy pontosságú GPS-adatok felhasználási lehetősége az önvezető rendszerekben. Az előadás az önvezető autók definiálásával kezdődött: azok a járművek, amelyek érzékelik saját környezetüket, és képesek emberi interakció nélkül tájékozódni benne különböző radarszenzorok, lézerek, számítógépes látás és a GPS-technológia segítségével. Ezt követte az önvezetés különböző fázisainak az ismertetése arról, hogy hol tartanak a jelenlegi kutatások és tesztelések. Az önálló és biztonságos közlekedéshez azonban megfelelő pontosságú és mennyiségű információ észlelése és feldolgozása szükséges. Az autonóm autók érzékelési folyamata még nem kiforrott, nem áll készen minden váratlan esemény kezelésére. Ennek kiküszöbölésére a lehető legnagyobb pontosságú GPS-adatokkal kell kiegészíteni az autó által gyűjtött információhalmazt. A kutatás során RTK (real-time kinematic) GPS-készülék segítségével egy Budapest belvárosi mintaterületen (Belső-Ferencváros) mértek fel különböző közlekedési elemeket: közlekedési táblákat, jelzőlámpákat, gyalogátkelőhelyeket. Ezeket az objektumokat PostgreSQL térbeli adatbázisba szervezték, ami a gerincét adja egy általuk létrehozott programnak. A program működésének lényege, hogy az az egér mozgását érzékeli egy közterületgráfon belül, és figyelmeztet, ha egy felvett közlekedési elemhez közelednek. A továbbiakban ezt összekötik egy GPS-készülékkel, amely segítségével már autóban ülve a valós helyzet változtatásával tudják tesztelni a szoftver működését. Nagy pontosságú adatbázisok használatával ugyan legtöbb esetben növekszik a redundancia, de ez különösen a sűrűn beépített területek esetében csökkentheti a balesetek és váratlan közlekedési események kockázatát. Az adathalmaz karbantartását akár maguk a járművek is végezhetik (autonóm adatszolgáltatás), vagy pontfelhők alkalmazása is lehetséges. Ez a kutatás része az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00001 projektnek: Tehetséggondozás és kutatói utánpótlás fejlesztése autonóm járműirányítási technológiák területén, ami a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

 

Az ülésen elhangzott bemutatók tartalma megtekinthető a következő címen: http://lazarus.elte.hu/hun/mta-kart/ttn-2019/ttn2019.htm. Ugyanitt letölthető a tudományos napra készített absztraktfüzet, amely az öt magyar előadás kivonatát tartalmazza.

Jövő december is megtartjuk a (már jubileuminak is nevezhető) 5. tudományos napot. Ilyen módon továbbra lehetőséget akarunk biztosítani a magyar tudományos közösségnek, hogy a magyar térképészet legújabb kutatási eredményeiről közvetlenül tájékozódhasson.

Dr. Reyes Nunez José Jesús

ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

 

KÖNXVISMERTETÉS

 

Balázs I. J. – Bartos-Elekes Zs. – Daray E. (szerk.): Kolozsváros. Irodalmi kalauz.

Jelenkor Kiadó, 2019. 3999 Ft.

 

Regények olvasása közben nem egyszer fogalmaztam meg: a szereplők közötti, sokszor szövevényes, több évtizedes rokoni kapcsolatokat miért nem szemléltetik családfával (folyamatábrával), amelyet elhelyezhetnének pl. a könyv belső borítóján. Azt is sokszor hiányoltam, hogy a nagyobb földrajzi térben leírt események megértését és követését miért nem segítik a kiadók legalább vázlatszerű térképpel.

Az utóbbira sajnos jó példa az általános iskolában kötelező Egri csillagok vagy A Pál utcai fiúk számos kiadása: egyetlen olyan kiadást sem láttam, amelyben térkép segítette volna a fiatal olvasókat abban, hogy jobban el tudják képzelni az irányokat, a távolságokat. Így az Egri csillagok esetében pl. a hatalmas török sereg vonulását, vagy azt, milyen útvonalon hurcolták a magyar rabokat az isztambuli Héttoronyig. A regényben magyar és balkáni földrajzi nevek jócskán előfordulnak, de talán túlzás elvárni, hogy olvasás közben a tizenévesek a történelmi atlaszhoz nyúljanak. Pedig nagyon hasznos lenne, ha legalább az Eger környéki és várbeli történések helyszíneit mutatná egy-két, szöveghez illesztett térképrajz. Meggyőződésem, a fiatal olvasók nemcsak az eseményeket tudnák könnyebben követni és megjegyezni egy mégoly egyszerű, térszerű ábra segítségével, hanem a regény érzelmi hatása is meggyőzőbb és maradandóbb lenne.

Készült egy felmérés 2005-ben, amely kiderítette, melyik Magyarország legkedveltebb regénye. A győztes az Egri csillagok, a második A Pál utcai fiúk lett. Félő, hogy ez a két – valóban kitűnő – mű elsöprő népszerűsége azt is elárulja, hogy az olvasni tudó magyarok nagy része a kötelező iskolai irodalmi olvasmányaikon túl igazi szépirodalmi élményt felnőtt életében már nem szerez.

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy geodéziai és térképtudományi szaklapunk szépirodalmi munkát ismertet, ám a Kolozsváros című irodalmi kalauznak feltétlenül itt a helye. De mi köze a térképtudománynak az irodalomhoz? A térképek célja a helyszíni valóság pontos közvetítése, a tájékozódás megkönnyítése. Az irodalomé pedig – többek közt – az érzelmi és hangulati állapot közvetítése úgy, hogy az esztétikai élményt is jelentsen. A kötet szerkesztői nemcsak megfelelnek mindezen elvárásoknak, hanem az objektív kartográfiai és a szubjektív irodalmi leírást, azaz a tényeket és a fikciót egyesített formában kínálják az olvasónak.

Eredendően egy térképtörténeti tanulmány inspirálta egy számunkra kedves erdélyi nagyváros, Kolozsvár irodalmi kalauzának az összeállítóit. A könyvben több mint hetven, már korábban megjelent alkotás szerepel harminc, döntően olyan erdélyi (nem csak kolozsvári) kortárs szerző tollából, akik személyesen kötődnek Kolozsvárhoz, mert alkotásukat a város ihlette. Kivitelében is szép a mű, tartalmához méltó: borítója kemény, a rajta lévő kép szellemes: egy turista éppen pillanatképet készít. A kötésnél elegendően széles a margó, a lapok nem esnek ki lapozáskor, ízléses a tipográfia, jól olvashatók a fekete Times betűk – szerencsére nem a szövegszerkesztők újabban ránk erőltetett Calibri típusa, amely inkább plakátra vagy ppt-re való, mintsem könyvhöz.

Bevallom, nem lehetek elfogulatlan a témában. Többször bejártam a várost – megismertem nemcsak hétköznapokon, de magyar nemzeti ünnepen, kivilágításkor (gyertyagyújtáskor, halottak napján) és román ünnepen is –, közben barátokat szereztem, fényképeket készítettem, tanítottam a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvű képzésén. Először 1985 májusában láttam a várost, mely románul már 1974 óta a Cluj-Napoca nevet viseli. Az akkori Cluj-napokat nem lehet felejteni. A nyomott hangulatot, az alig kivilágított, sötét város kísérteties estéjét egy teljes holdfogyatkozás tette még sötétebbé, de számomra emlékezetessé is. A telihold úgy kelt fel a szürkületben a felhőtlen égen, Marosvásárhely irányából, hogy alul félig már halvány árnyék takarta. Ahogy múlt az idő, az égitest korongjának egyre nagyobb felülete kúszott feljebb a Föld árnyékába. Ám a légkör alsó rétegének vibrálása miatt égi kísérőnk a láthatár fölött 10–15 fokkal, alig valamivel a magasabb paloták fölött, apró ide-oda, le-fel remegéssel, mint egy léggömb, bizonytalankodva emelkedett. A város kontúr nélküli, foltszerű épületeire idővel már nemcsak a fokozódó természeti sötétség telepedett, hanem egy olyan égi látvány is, amely pillanatképként maradt meg bennem.

Ez a több mint háromszáz oldalas kötet másféle pillanatképet tár elénk a napjainkban gazdaságilag dinamikusan gyarapodó (és dráguló), egyre szépülő egyetemi város jellegzetes szereplőiről, hangulatokról, a természeti környezetről, az ismert, vagy a belvárostól távolabb eső, már romjaikban sem létező helyekről. A város láthatóan kezdi becsülni magyar örökségét – az ajándékba kapott hagyatékot. Bele-beleolvasva a prózai szövegekbe és a versekbe elfog a kényszer, hogy a könyvespolchoz és térképekhez menjek újra megkeresni a már sokszor látott város helyszíneit, hangosan kimondani helyneveit, hogy képszerűbben éljem át a mondatokat. Mégis maradok a könyv fölött, mert a versek, novellák és novellatöredékek, visszaemlékezések mintegy felét nagyon találékonyan a szövegekben szerepet kapó helyszínekhez kötődő térképek, térképrészletek egészítik ki. Kartográfusként nem egyszer tovább nézegetem a térképeket, mint ameddig a hozzájuk tartozó írásokat olvasom. Az illusztrációk között vannak helyszínrajzok, kataszteri, város- és turistatérképek. A szerkesztő összesen huszonhétből válogatott részleteket (szám szerint negyvenötöt), de ezek nem megjelenésük időrendjében követik egymást, hanem ahogyan leginkább illeszkednek az irodalmi alkotások tartalmához.

Az ábrák sorából természetesen nem maradhatott ki Teleki híres etnikai térképe: az 1920-ban kiadott ún. carte rouge nyitja a kartográfiai illusztrációk sorát. A legrégibb Cantelli 1686-ból származó Erdély-térképe, a legújabb egy 2019-es OSM-térkép. Van, ahol mai műholdképet fedvényként alkalmaztak egy nyolcvan évvel korábbi várostérképrészleten.

Az antológia képanyagát nem a szerzőkről készült fotók jelentik, hanem a térképek. Nem az alkotók tömör életrajzát tartalmazza a függelék, hanem a szöveg közé illesztett térképek pontos, időrendi jegyzékét. Az írásokhoz vagy irodalmi részletekhez illeszkedő, a szövegekhez kötődő térkép megtalálása önmagában még nem volt elég: a térképekhez a szövegből jó irodalmi és esztétikai ízléssel kiválasztott, rövid idézet is tartozik, hogy a tényleges vagy lelki esemény színterét ne csak elképzeljük (ez lesz tudatunkban a térképzet), de képen is lássuk. A láttatásnak ez a kettőssége a könyv nagy értéke. Meggyőzi az olvasót, akár járt már a városban, akár nem: kincses Kolozsvár ma is csupa kincs. És mi az eredmény? Olvasás közben megkapom Kolozsvár és szűkebb természeti környezete érzelmi topográfiját. Ezt a művet az olvasó értelemmel és érzelemmel egyaránt értékelheti, hiszen megjelenésének napja a fájdalmas emlékű évforduló, június 4.

A szerkesztők bevezető gondolatai után érdemes rögtön a kötet végére lapozni, ahol Bartos-Elekes Zsombor rövid tanulmánya igazítja el az olvasót arról, hogy Kolozsváros miként jelent meg a térképeken az utóbbi századokban. Ezt egy igen értékes, tizennégy oldalas összeállítás követi: a táblázatos elrendezés a kötet helyneveit rendszerezi úgy, hogy ezek egy részéhez rövid magyarázatokat fűz, illetve megadja a mai román névalakokat, pl. Mátyás király tér – Korábban Főtér – P-ța Unirii¸ vagy Patarét – Határrét, jelenleg itt van a város szeméttelepe – Patarât. Alig akad olyan részlet az antológiában, amelyhez ne adna gyors értelmezési segítséget ez a névgyűjtemény, amely önmagában is izgalmas és elgondolkodtató olvasmány.

Az irodalmi válogatás Balázs Imre József és Daray Erzsébet munkája. Belépünk szerkesztőségekbe, kocsmákba, járunk lakótelepeken, megelevenednek az utcák, csendesednek a sétányok, utazunk villamossal, vonattal, át- meg átkelünk a Szamoson, találkozunk a legkülönbözőbb emberekkel hajnalban, napközben, éjjel, vagy éppen külföldön úgy, hogy gondolatuk Kolozsváron jár. Hol derűnek, hol polgárpukkasztásnak, pátosznak vagy szomorúságnak adnak teret a verssorok és prózai írások. Minden vers vagy novellarészlet kínálja magát, hogy azt – divatos kifejezéssel élve – vizuális eszköz is kísérje.

Aki úgy rója a várost, hogy nem figyeli az épületek szépségét, nem olvassa az emléktáblákat, egyszer sem kapaszkodik fel szuszogva a meredek utcákon, az nem tudja, miről marad le. Vezesse hát továbbra is a szerkesztőket és az irodalmi alkotókat a szenvedély, hogy segítsék olvasóikat: térképpel és irodalmi kalauzzal a kezében itt senki se érezze magát idegennek, keresse a sok-sok kincset a kincses városban, amely magyarul Kolozsvár, románul Cluj-Napoca, németül Klausenburg, jiddisül Kloyznburg, latinul Claudiopolis.

Dr. Gercsák Gábor

 

A megújult KN: a „KN Journal of Cartography and Geographic Information”

 

A Német Kartográfusok Egyesülete (Deutsche Gesellschaft für Kartographie – DGfK) az egyik legrégebbi nemzeti szakmai szervezet Európában, amely megalakulását követően, 1951-től adja ki a szakmai értesítőjét. A Kartographische Nachrichten, ez a 2020-ban a 70. évfolyamát kezdő szakmai lap, a mi Geodézia és Kartográfiánk testvérlapja. Természetesen nemcsak idősebb testvérről, hanem – a német nyelvterület jelentősebb szakmai olvasóközönsége miatt – nagyobb testvérről van szó, akire már csak ezért is érdemes odafigyelnünk. A hazai szakemberek számára korábban nagy jelentőségű volt a nyugati világ térképészetének fejlődését német tükörben bemutató szaklap. A 1990-es évektől kezdődően, a digitális kartográfia előretörése óta azonban a hazai szakmai publikációkban is előtérbe kerültek az angol nyelvű szaklapok, így a KN kétségtelenül veszített korábbi jelentőségéből, annak ellenére, hogy 1976 óta a svájci és az osztrák kartográfia szervezeteinek is hivatalos orgánumává vált.

A lapot kiadó DGfK természetesen érzékelte a romló pozíciót, és az utóbbi évtizedben a lap egyre gyorsuló ütemben váltott profilt. 2017-re a lap KN Kartographische Nachrichten – Journal of Cartography and Geographic Information lett, de nemcsak a cím egészült ki, hanem a lapban közölt tanulmányok egy része is angol nyelvűvé vált. A folyamat részeként a szerkesztőség is megváltozott, és a főszerkesztő 2015 óta Mark Vetter, a Würzburg-Schweinfurth Alkalmazott Tudományok Egyetemének munkatársa. Az elmúlt évben a nagy átalakulás talán legnagyobb hatású változásaként a kiadó búcsút mondott – a lapot kezdettől kiadó – Kirschbaum Verlagnak, és 2019-től a nagyhírű német tudományos kiadó, a Springer Nature csoport zászlaja alá állt. A társaság elnöke és a főszerkesztő egyaránt a legnagyobb megbecsüléssel búcsúzott a lapot negyvenöt évig előállító vállalkozástól, és a lap utolsó számához mellékelt, az olvasókhoz írt nyílt levelében Bernhard Kirschbaum is elsősorban a kitűnő együttműködést emelte ki; azért a búcsú bizonyára nem volt teljesen fájdalommentes. Erre célozva írta azt a korábbi kiadó, hogy a lap koncepcionális váltásának és a nemzetközi tudományos publikációk piacára való belépésről szóló döntés helyessége majd az eredményességben mutatkozik meg. Az eltelt egy év után még nem lehetséges a döntés összes következményének feltárása, azonban a 2019-ben megjelent első lapszám áttekintése remélhetőleg megmutatja a változás mértékét és irányát.

A 2019-es első szám egyik legnagyobb újdonsága a KN megjelenésének történetében az volt, hogy a nyomtatott lap mellett megjelent a digitális változat is. Mindez a Springer-környezetben egyáltalán nem meglepő, hiszen a nemzetközi tudományos médiapiacon ma már az elektronikus megjelenés a versenyképesség feltétele. A változás a megszokott formátumban is némi átalakulást hozott: a füzetek mérete a Springer-folyóiratok formátumát vette fel, a korábbi három helyett a szöveget most az ott megszokott módon, két hasábban tördelik. Az egyes tanulmányok önálló dokumentumok, saját DOI-azonosítóval, esetenként Open Access megjelenéssel. Ennek eredményeként azonban sok az üresen maradt hely (pl. a 69. oldal tetején mindössze a három szerző neve és intézményi affiliációja árválkodik néhány sorban), ami a nyomtatott változat olvasói számára helypocsékolásnak tűnhet. A korábbi fűzött változattal szemben a mostani KN csaknem kétszeresére nőtt, a színes nyomtatású, fóliázott kartonborítók közötti a nagyjából százoldalnyi belívet jó minőségű ragasztás tartja a helyén.

A megújult KN tehát nem egyszerűen a nyomtatott változat elektronikus reprodukciója, hanem (egy hibrid publikációs modellben) elsősorban elektronikus kiadvány, amely a német nyelvterületen túllépve igyekszik lábát a nemzetközi tudományos szaklapok között megvetni. Kétségtelenül érdekes fejlemény, hogy a számunkra még mindig jelentős méretű német nyelvterületen a térképtudomány művelői igénylik a kutatási eredmények és szakmai beszámolók közreadásához a nemzetközi fórumot, és vállalják az angol a nyelven való publikálás nyelvi nehézségeit is. Azonban az utóbbi évtizedekben a kartográfiai technológia rohamos változásával együtt egy új szakmai generáció kapcsolódott a kutatásba, oktatásba és a geoinformatikai vállalkozások működésébe, akinek az angol nyelvű publikálás már nem idegen terület. Így a KN – Journal of Cartography and Geographic Information címében megmaradt ugyan az eredeti lapcím német rövidítése (KN), azonban a lap nemzetközi fórummá válását elősegítendő a szakcikkek kivétel nélkül angol nyelvűek, amelyek az angol mellett német nyelvű összefoglalót tartalmaznak.

A 2019-es első szám (69. évfolyam 1. szám) tematikus lapszám, amelynek az „Audiovizuális kartográfia” téma köré szervezett tanulmányaihoz a szerkesztő, Dennis Elder (Ruhr Universität, Bochum) bevezető gondolatait olvashatjuk. Az öt tanulmány a multimédia-elemek kartográfiai vizualizációjának lehetőségeit tárja fel, különös tekintettel az utóbbi évtizedben végbement fejlődésre, amely mind a térképészet mind az olyan határterületei mint az informatika és videójátékok területén végbementek. Elder megállapítja, hogy az egyesült államokbeli John Kryger 1994-es tipológiájának publikálása óta a hangok kartográfiai alkalmazására számos új lehetőséget teremtett a virtuális és kiegészített valóságok (VR, AR) technológiája.

Az első tanulmány az audiovizuális térképészet fejlődésének médiaszempontú áttekintése.[20] A szerzők megállapítják, hogy a hangok négy típusa, az absztrakt zörejek, az emberi beszéd, a zene és a környezeti zajok együttesen alkotják a „hangtereket” (soundscape), amely a környezetészlelésének fontos elemei. A vizuális információ után a hangok jelentik kartográfia szempontból a legnagyobb potenciált a háromdimenziós, realisztikus környezetmodellezésben a konstruktivista társadalomföldrajz tájmodellezési irányzatában. Ebben az anyagiságot (materiality) hangsúlyozó megközelítésben a táj az értelmezési és értékelési mintázatok társadalmi mintázataiból áll. A társadalmi mintázatok elsajátításának folyamatában, amelyben a szülői házból hozott normatív tájfogalom után az intézmények és a média közvetítette tájsztereotípiákat tanulja meg az egyén. A tudományos vizsgálatok eredményei a szakértői táj tudástartalmai. Az auditív dimenzió fontos eleme a táj észlelésének, amint azt egy 2018-as kutatás a németországi Saar-vidéken bizonyítja. A háromdimenziós virtuális terekben (különösen a városi tereknél) izgalmas lehetőség a 3D-s hangok felhasználása, amelyre lehetőséget ad például a számos platformon használható Unity 3D játékmotor. A szerzők egy virtuális Opel Manta sportkocsi segítségével mutatják be a jármű és a környezet hangjainak szimulációs lehetőségeit, amelyek különösen a mozgó autó esetében izgalmasak. A monitor előtt ülő felhasználó esetében a kamera mozgása, az interakció eszközei általában az egér és a billentyűzet, azonban a VR/AR-sisak esetében a fejmozgás irányíthatja ezt is és a környezeti hangok generálásának alprogramjait.

Folytatásként Florian Hruby tanulmánya a következőkben a belemerülő, immerzív virtuális valóság/környezet (IVE) kognitív és technikai lehetőségeit ismerteti.[21] A szerző kiemeli, hogy a hangok virtuális környezetbe való integrálása a szubjektív jelenlétérzetet erősíti. A geovizualizációs alkalmazások fejlesztésénél a szerző és munkacsoportja a valóság 1:1 arányú modellezését javasolják, mivel ez megfelel a fizikai valóságban zajló észlelési folyamatoknak. A geovizualizáció fejlődésében ez még szokatlan és nagy kihívásokat támasztó elméleti megközelítés, amely azonban a szerző szerint logikus következménye az immerzív technológiának. Mivel a valósághű modellezés minőségi információt ad, a hangok és más modalitások segítségével a kiegészítő, mennyiségi információt integrálhatjuk a rendszerekbe. A tanulmány második része a hangok térbeli megismerésben játszott szerepét mutatja be néhány úttörő, nemzetközi kutatási projekten keresztül. A legtöbb jelenlegi kutatás az alacsony szintű immerzív valóságban végzett, ad hoc vizsgálat, azonban a használó mélyebb belemerülését is lehetővé tévő GeoIVE-területen még kevés az eredmény. A szerző hangsúlyozza, hogy ez az új technológia nem a már létezők helyett, hanem azok mellett érdemes a szakma figyelmére.

A következő tanulmány szerzői éppen ezért az audiovizuális térképek kognitív vizsgálatához használható szoftver alkalmazhatóságát mutatják be.[22] Az ActionScript 3.0 objektumorientált programnyelven alapuló kísérletükben a hangos térképek emlékezeti előhívását vizsgálták a bochumi Ruhr Egyetem Földrajzi Tanszékén. A németországi topográfiai adatbázis, az ATKIS adatait felhasználva ArcGis-ben 1: 10 000-es méretarányú topográfiai térképeket készítettek. Ezeket egy külön rétegen kiegészítették térképenként hat, fiktív objektummal és azok német nevével. A helyeket az egyik kísérleti csoport számára csak vizuálisan, míg a másik kísérleti kondícióban audioelemmel ábrázolták. A szerzők részletesen bemutatják az Adobe által fejlesztett szoftver lehetőségeit az empirikus kísérleti alkalmazásban, és megállapítják, hogy a cég közismert és népszerű Adobe Flash 2020-as búcsúja ellenére az ActionScript és az Adobe AIR nem tekinthetőek idejétmúltnak.

A hangok térképészeti alkalmazásának új lehetőségei arra is alkalmat adnak, hogy ismét elővegyük az emberi kommunikáció egyik legősibb és kétségtelenül leghatékonyabb formáját, a történetmesélést. A „storytelling” a modern vizualizáció egyik fontos módszertani pillére, ezért nem meglepő, hogy az audiovizuális alkalmazásoknak jelentős lehetőségei vannak a geovizualizációban, különösen az egyre inkább elérhető kiterjesztett valóságú (AR) környezetben. A harmadik szakcikk szerzői a kartográfiai történetmesélés témakörét a hangok helyzetmeghatározó (locative sound) szerepének értékelésével kezdik, majd bemutatnak néhány interaktív, narratív alkalmazást, pl. az OnSpotStory mobilos appot vagy a Radio Aporee platformot.[23] Végezetül – alapos módszertani meggondolások után – bemutatják a helyzetleíró hangok szerepét a kifejlesztett applikáció prototípusában, amely a drezdai Műszaki Egyetem környezetét mutatja be a GoogleMaps stílusú térképekre helyezett, interaktív hangszimbólumokkal.

Azt gondolnánk, hogy a high-end alkalmazások fejlesztése különleges szakértelmet kíván, azonban a vendégszerkesztő Dennis Edler és a KN főszerkesztője, Mark Vetter tanulmánya éppen az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni.[24] Természetesen nem hátrány a magas szintű szakértelem, azonban a szerzők egy mintául leírt munkafolyamatban bemutatják, hogyan alkalmazható a nyílt forráskódú Leaflet Javascript könyvtár (leaflet.js) audiovizuális webtérkép készítéséhez. A közismert módon előállítható webes térkép létrehozott objektumaihoz a legegyszerűbb módon a felugró ablakokban társíthatunk multimédia-tartalmakat, amelyek lehetnek hang-, vagy akár a HTML5-ben támogatott videóállományok is. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy akár YouTube videók is beágyazhatók ily módon a térképbe, amit a riói Copacabanára helyezett mutatóhoz fűzött brazil ritmusokkal szemléltetnek.

Az első szám ezután rövidebb, technikai jellegű közleményeket hoz, amelyben a városi terekben a fontos vízfelületek láthatósági analízise és a háromdimenziós épületek felhőalapú modellezése témakörök szerepelnek. Ezt a korábbi lapban megszokott módon, már német nyelven követik az intézményi és személyi hírek, könyvismertetések, geoinformációs ipari hírek, végezetül a Svájci Kartográfiai Társaság (SGK) és a Német Kartográfiai Társaság (DGfK) beszámolói. A tartalomjegyzék a hátsó külső borítóra került, míg a megújult KN első számának címlapján egy első pillantásra hagyományosnak tűnő, Európa domborzatát bemutató térkép látható.

A németországi szövetségi intézmény, a Bundesamt für Kartographie und Geodäsie terméke azonban a digitális magassági modellen alapuló Natural Earth európai adatokkal való kiegészítéséből készült, tehát valójában a 21. század technológiáját mutatja be. A Lambert-féle területtartó kúpvetület alkalmazása miatt egyes országok nevét csak rövidítve írták meg. Magyarország azonban nem tartozik ezek közé, így örömmel látjuk, hogy ezen a német Európa-képet bemutató ábrázoláson is a kontinens közepén vagyunk. Aligha véletlen, hogy a megújult lap első számának borítóképére Európa került, és talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy az üzenet a KN olvasóinak és szerzőinek szól. Reméljük, hogy a hazai szakma megérti ezt, elfogadja a meghívást, és ismét lesznek hazai olvasói és szerzői is a KN Cartography and Geographic Information című, angol nyelvű nemzetközi szaklapnak.

 

Dr. Török Zsolt Győző

ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

 

HÍREK

 

Tudományos Diákköri Konferencia és záróvizsga a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2019. november 12-én rendezték meg a Tudományos Diákkörök szokásos évi konferenciáját. A földmérő témakör az idén a Tartószerkezeti szekcióban kapott helyet.

Nagy örömünkre szolgál, hogy az „idegen” környezetben is helytállt egy hallgatónk. Így Gherman Sámuel: „Monolit vasbeton szerkezetek geometriai ellenőrzése pontfelhő alapján” című dolgozatával II. helyezést ért el. (Konzulens: Dr. Takács Bence egyetemi docens.)

Januárban záróvizsgákat is tartottunk mesterképzésben és szakirányú továbbképzésben (szakmérnök). Az alábbi hallgatók eredményesen megvédték diplomatervüket, és sikeres záróvizsgát tettek.

Földmérő-térinformatikai mérnök (MSc) szak 2020. január

Név

A diplomaterv címe

Konzulens

Egei Norbert

UAV-adatok használatának lehetősége ingatlan-nyilvántartási céllal

Dr. Toronyi Bence
adjunktus

Dr. Takács Bence egyetemi docens

Kecskeméti Máté István

GNSS alkalmazása az automatizált monitoringrendszerekben

Dr. Siki Zoltán adjunktus

Alkalmazott térinformatika szakirányú továbbképzés (szakmérnök képzés) 2020. január

Név

A diplomaterv címe

Konzulens

Sághy Bálint

Településtervezési folyamatba integrált adatgyűjtés és adatfeldolgozás térinformatikai módszerekkel

Dr. Juhász Attila

és Molnár Bence

egyetemi docensek

Kubány Csongor

Térinformatikai adatrendszer specifikus ellenőrzési folyamatrendszerének kialakítása

Dr. Juhász Attila

egyetemi docens

Szabó-Horti Anikó

Szénhidrogén-migráció (akkumuláció) és lehetséges csapdázódás vizsgálata térinformatikai módszerekkel Kelet-Magyarországon

Dr. Juhász Attila

egyetemi docens

Hajnal Máté

Nagy felbontású légi felvételek alkalmazási lehetőségei a Magyar Államvasutak térinformatikai rendszerében

Dr. Barsi Árpád egyetemi tanár

Tóth Erzsébet

A tűzátjelzés térinformatikai megjelenítése a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság működési területén

Dr. Juhász Attila

egyetemi docens

Szántó Dániel

3D-s lézerszkenner alkalmazása a mérnöki tervezésekben

Dr. Lovas Tamás egyetemi docens

Dr. Somogyi József Árpád

adjunktus

 

Homolya András

 

Sikeres szakdolgozatvédések és záróvizsgák a GEO-ban

A Székesfehérváron eltöltött évek záróeseményeként 2020. január 28-án 31 geós, ebből 14 nappali, 16 levelező tagozatos és 1 szakmérnök hallgató tett sikeres záróvizsgát. A délelőtti órákban zajlott a szakdolgozatok védése, mely a megszerzett gyakorlati tudást tükrözte, azt követően került sor annak bizonyítására, hogy a gyakorlati tudás mellé elsajátított elméleti ismeretek birtokában hallgatóink képesek az önálló mérnöki tevékenységre. A szakdolgozati témák szokás szerint változatosak voltak, a szakterület számos szegmensét érintették, melyek között túlsúlyban voltak a legkorszerűbb geoinformatikai technológiák alkalmazásai. A vizsgabizottságok munkájában Intézetünk oktatói mellett más felsőoktatási intézmények, valamint külső szakmai szervezetek képviselői is részt vettek, így dr. habil. Rózsa Szabolcs, a BME Általános- és Felsőgeodézia Tanszékének tanszékvezetője, dr. Mihalik József, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. Térképészeti Ágazati Igazgatóság szolgáltató osztálának vezetője, Koós Tamás alezredes, az MH Geoinformációs Szolgálat főmérnöke, dr. Kávássy Zoltán a Nemzeti Földügyi Központ elnökhelyettese, és erősítve határon túli szakmai kapcsolatainkat, elfogadta meghívásunkat dr. habil. Erdélyi János, a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Geodézia Tanszékének docense. A külső tagok a védések és feleletek alapján képet alkothattak a Geoinformatikai Intézet végzős hallgatóinak tudásszintjéről, a leendő szakemberek felkészültségéről.

 

Földmérő és földrendező mérnök BSc alapszakon végeztek:

  • Asztalos Andrea
  • Asztalos Gergő Krisztián
  • Bánó Boldizsár
  • Barna Zsolt
  • Bódvai Evelin
  • Boros Éva
  • Csongrádi Sebestyén
  • Deák Péter
  • Fekete Ákos
  • Ferik Péter
  • Király Bence
  • Kiss Dániel
  • Kleszky Ákos
  • Kocsa Vendel
  • Makai Krisztina
  • Marton Adrienn
  • Mándity Mátyás
  • Máté Szabolcs
  • Mészáros Dominik
  • Mihály Anett
  • Mihályi Marcell
  • Nagy Péter
  • Nagy Petra
  • Pap Bettina
  • Pilisi Zsolt
  • Pődör Fanni
  • Schneider Tamás
  • Szilárd Zoltán
  • Szilfai Bence
  • Tóth Kristóf Jutocsa

Geoinformatikai szakmérnök, távoktatásos egyetemi szakirányú továbbképzésen végzett:

  • Helli Gábor

A vizsgázók közül néhányan már korábban megvédték szakdolgozatukat. Az idén januárban dolgozatukat védő hallgatók témái elérhetők az alábbi webcímen:

http://geo.amk.uni-obuda.hu/index.php/51-hirek/intezeti-hirarchivum/408-sikeres-zarovizsgat-tettek-vegzoseink

Az ünnepélyes diplomaosztóra a júniusi záróvizsgát követően kerül sor. Addig is gratulálunk a frissen végzett mérnököknek, sikeres szakmai életutat és boldog magánéletet kívánunk!

Balázsik Valéria

 

Végzősök az ELTE-n

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén 2020. január 23-án záróvizsgát tartottak. Térképész szakon (MSc) a következő hallgatók védték meg diplomatervüket, és tettek sikeres vizsgát:

‒ Kocsis Balázs: Katasztrófák következményeinek térképi ábrázolása. Témavezető: Faragó Imre

‒ Patkó Máté: Interaktív földrajzi névmutató készítése. Témavezető: Dr. Gede Mátyás

‒ Varga Csaba Gergely: Középkori települési adatok rekonstruálása kartográfiai és geoinformatikai módszerekkel. Témavezető: Faragó Imre

 

Térképész MSc-diplomát szerzett a Stipendium Hungaricum magyar állami ösztöndíj keretében:

‒ Akhil Valayamkulangara: A case study of critically endangered Dravidian languages in South India. Témavezető: Dr. Gercsák Gábor

Dr. Gercsák Gábor

 

ARANYDIPLOMA

 

2019. október 30-án Szendrő Dénes, a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság Szeniorok Tóth Ágoston Klubjának elnöke, ünnepélyes keretek között vehette át aranydiplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem dísztermében, melyet az Egyetem Szenátusa az alábbi életrajza alapján adományozott részére a természettudományok területén 50 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységének elismeréseként.

 

Szendrő Dénes 1946. február 13-án született Isaszegen. Általános iskolába szülőfalujában járt, középiskolai tanulmányait 1960 és 1964 között Budapesten, az Eötvös József Gimnáziumban végezte, ahol jeles eredménnyel érettségizett. A gimnázium tanulmányi versenyén 1964-ben fizikából első, matematikából pedig harmadik helyezést ért el. 1964-ben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karára, ahol 1969-ben fizikus diplomát kapott. Szakdolgozatát elméleti atommagfizika témakörben a Központi Fizikai Kutató Intézetben írta. 1976-ban munkaviszonya mellett beiratkozott Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának levelező tagozatára, ahol 1978-ban mélyfúrási geofizikai szakmérnöki oklevelet szerzett. 1979-ben Budapesten a KSH Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központban számítógép-programozói oklevelet és rendszerprogramozó bizonyítványt kapott. A Magyar Közigazgatási Intézetben 1998-ban közigazgatási alapvizsgát, 2002-ben pedig közigazgatási szakvizsgát tett.

1969-től 1994-ig dolgozott a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben. 1972-től tudományos munkatárs, 1983-tól főmunkatárs és csoportvezető, 1989-től a Módszertani Karotázs Osztály vezetője, 1992-től a Geofizikai Információs Irodának helyettes vezetője, majd 1993-tól 1994-ig a vezetője volt. Munkaköre hazai és KGST-együttműködések keretében a kőolaj-, földgáz-, bauxit-, szén- és vízkutatás céljából történt mélyfúrási geofizikai mérések fejlesztésével, számítógépes feldolgozásával, matematikai-statisztikai módszerekkel történő elemzésével és kőzetfizikai értelmezésével volt kapcsolatos.

A magyar bányászat felszámolását követően, 1995-től 2001-ig a Földmérési és Távérzékelési Intézetben főtanácsosként dolgozott, ahol a digitális alaptérképekkel kapcsolatos szabványok és szabályzatok kidolgozásában vett részt. A digitális kataszteri térképek állami átvételéhez szoftvert fejlesztett ki ORACLE-adatbáziskörnyezetben, amely a Nemzeti Kataszteri Program keretében a vállalkozók által 1997 és 2008 között készített digitális térképi adatállományok belső konzisztenciájának ellenőrzésére szolgált.

2001-től 2007-ig vezető főtanácsosi besorolásban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban a Földügyi Ellenőrzési és Fejlesztési Osztály, majd névváltozás miatt a Térinformatikai Osztály osztályvezetője volt. Munkaköre az Európai Unióhoz történő 2004-es csatlakozáshoz szükségessé vált agrárinformatikai, elsősorban földügyi informatikai rendszerek – a földhivatali ingatlan-nyilvántartási rendszer, a digitális kataszteri térképkezelő rendszer, a gazdálkodók uniós területalapú támogatását biztosító, ortofotókra és műholdfelvételekre épülő Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) stb. – kifejlesztésének és üzemeltetésének a koordinálása volt. 2005-től 2007-ig a földművelésügyi miniszter megbízásával képviselte az FVM-et a Miniszterelnöki Hivatal, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, valamint a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Iroda informatikai tárcaközi és szakértői bizottságaiban.

2007-ben történt nyugdíjazása után 2012 végéig a Földmérési és Távérzékelési Intézetben informatikai tanácsadóként, elsősorban az EU által finanszírozott Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) keretében történő földügyi informatikai rendszerek fejlesztésének koordinálásában vett részt.

A fenti témakörökhöz kapcsolódóan szerzőként, illetve társszerzőként hazai és külföldi szakmai kiadványokban 27 cikke jelent meg, míg konferenciákon 48 előadása hangzott el. 1994-től 2003-ig a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskolán számítógépes programozással, adatbázis-kezeléssel és térinformatikával kapcsolatos tantárgyakat oktatott.

Szakmai munkája megbecsüléseként a Központi Földhivatal elnökétől 1981-ben Kiváló Dolgozó, 1989-ben pedig Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült.

Tudományos tevékenysége elismeréseként 1989-ben a Society of Petrophysicists and Professional Well Log Analysts (Kőzetfizikusok és Fúrási Méréseket Értelmezők Szakmai Egyesülete) – melynek székhelye az Amerikai Egyesült Államok Houston városában van – a tagjai közé választotta. 30 éves tagsági munkálkodását az SPWLA Elnöksége 2019-ben emléklap adományozásával ismerte el.

A Magyar Geofizikusok Egyesületének 1970-től, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak 1993-tól, a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaságnak pedig 2002-től a tagja. Utóbbinál 2007-től a Szeniorok Tóth Ágoston Klubja elnökeként tevékenykedik.

Az MFTTT vezetősége nevében gratulálunk Szendrő Dénes kollégának az elismeréshez és jó egészséget, további eredményes munkálkodást kívánunk neki.

 

NEKROLÓG

 

Dr. Zichy Aladár

1939. Budapest – 2020. Bécs

 

2020. január 26-án Bécsben elhunyt Zichy Aladár. Az Agrárminisztérium és közelebbről a Földmérési és Távérzékelési Intézet, valamint a földhivatali hálózat régi dolgozói közül sokan őrzünk róla szép emlékeket. Küzdelmes, sokszínű, tartalmas és hasznos életutat járt be. Nagy veszteség a halála még akkor is, ha már rég nem dolgozott velünk. Néhányan máig tartottuk vele a kapcsolatot.

A kiváló tanuló fiatal Zichy 1956-ban, 17 évesen hagyta el az országot édesanyja biztatására, hiszen továbbtanulásra nem volt esélye, miután arisztokrata, hithű katolikus családból származott. Ezek a tulajdonságok állandó üldözést és kirekesztést jelentettek a forradalom leverése utáni magyarországi helyzetben az egész család számára, akik addigra már a több éves kitelepítést is végigszenvedték.

Az ifjú Zichy érvényesülését az állandó tanulás igénye és az emberek segítésének ambíciója motiválta. Tanult és dolgozott Európa sok országában, majd az Egyesült Államokban is. 1967-ben az ENSZ-be kerülve közigazgatási, pénzügyi és gazdasági tervezési szakértőként Nigerben kezdte meg azt a nemzetközi karriert, amelyet azután egész további életében kitartóan folytatott: a fejlődő és átalakuló országokat, embereket támogatta több szakterületen a maga tudásával, eszközeivel, és nemcsak íróasztal mellől, hanem nehéz terepeken is, mindig emberközelben.

Dolgozott Afrika több országában, a Közel- és Távol-Keleten, interregionális tanácsadóként bejárta a világot, nemzetközi konferenciákat szervezett, előadott, tanított egyetemeken. Több évig dolgozott Rómában, az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezeténél (FAO). Onnét került 1990-ben Budapestre, ahol 1993-ig a mezőgazdasági PHARE Segélyprogram vezetője, majd további két évig tanácsadója volt.

Az akkor még külföldön élő dr. Zichy Aladár boldogan tért vissza, hogy kényszerűen elhagyott hazája felemelését felelős pozícióban, hatékonyan támogathassa.

Ehhez minden személyi adottsága, képessége és képzettsége megvolt: Ausztriában szerzett közgazdasági doktorátus, magas szintű jogi és pénzügyi ismeretek, szociológiai végzettség, több évtizedes nemzetközi tanácsadói/szervezői gyakorlat és számos idegen nyelv ismerete. A budapesti álláshoz különleges előnyt jelentett a hosszú távollét alatt is megőrzött magyar anyanyelv. Mindehhez hozzájárult a feladat iránti elkötelezettsége, az emberek iránti szeretete és töretlen hite, a magas szintű empátia és a hazatérés öröme. Amikor 1995-ben magyarországi szerződése lejárt, a néhai Szovjetunió tagköztársaságait, illetve a környező volt szocialista országokat járta fáradhatatlanul, és segítette szakmai tanácsokkal, tanulmányokkal az újjáalakuló gazdasági életet, pénzügyi területeket.

Zichy Aladárt a földügyi szakterülethez elsősorban a „Magyarország földhivatali hálózatának számítógépesítése” nevű többéves, költséges beruházással és továbbképzéssel, rengeteg szervezéssel, vidéki utazással járó óriásprojekt kapcsolta. A minisztérium Földügyi és Térképészeti Főosztálya, a Földmérési és Távérzékelési Intézet, valamint a földhivatalok munkatársai, akik akkor velünk dolgoztak, jól emlékezhetnek dinamikus egyéniségére, hatalmas munkabírására, jókedvére, lelkesítő beszédeire, humorára és sokirányú érdeklődésére.

Vállalta a fáradságos kétlaki életet, hogy Pesten dolgozik, Ausztriába jár haza a családjához, miközben a magyarországi családtagjait is látogatja. A sok autózás alkalmával benézett az útba eső magyar városokba, falvakba, hogy személyesen kérdezze ki az embereket, és első kézből tájékozódjon a tényekről.

A rendszerváltás következményeként megindult föld- és ingatlankárpótlást nagyban segítette az ingatlan-nyilvántartási szakterület újjászervezése, modernizálása. Igaz, hogy a papíralapú dokumentumok számítógépre vitele hatalmas, több éves tehertételt, végtelen túlórákat, sok-sok váratlan adminisztratív és fizikai akadály leküzdését jelentette az ingatlan-nyilvántartásban dolgozóknak. De a hazai és nemzetközi szakértők által eredetileg kialakított rendszer állandó fejlesztés mellett ma is jól működik.

Zichy Aladár a földkárpótlás által visszaszerezte az egykori dunántúli családi birtok töredékét, termőföldeket, erdőket. Vállalta rokonai földjeinek a kezelését is, és így egyre több szállal kötődött Magyarországhoz, míg 2008-ban végleg hazatelepült.

2019 szeptemberében kezdődött betegségéig aktívan dolgozott mind a családi gazdaság fejlesztésén, mind szűkebb és tágabb környezete támogatásán, a hozzá fordulók segítésén.

Ez év januárjában – türelemmel viselt szenvedések után – végleg eltávozott. Halálával egy mozgalmas, munkás, tartalmas, értékes, sok érzelemmel, erős hittel megélt élet zárult le. Nyugodjék békében.

Tóth Mária

 

Dr. Szaládi Károly

1940-2019

Dr. Szaládi Károly nyugalmazott egyetemi adjunktus kollégánk hosszan tartó, súlyos betegség után, 2019. október 13-án elhunyt.

1940. szeptember 2-án született Kispesten, munkáscsalád gyermekeként.

A kispesti Wekerletelepen nőtt fel. Nehéz életkörülményei ellenére élen járt a tanulásban és a sportban. Érettségi után műszerésznek tanult.

A sorkatonai szolgálat letöltése után az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) laboratóriumában kezdett dolgozni. Innen került át 1963-ban Rédey István tanszékvezető professzor meghívására az ÉKME Mérnöki Karára, a Geodézia Tanszék Laboratóriumába. Ebben az alkotó közegben sikeresen tudta kamatoztatni kiváló műszerészi tudását és képességeit.

Részt vett többek között új, Magyarországon még nem használt modern műszerek beszerzésében, azok tesztelésében, munkába állításában és az oktatásba történő bevezetésében.

Bekapcsolódott a műszerfejlesztési programokba, új mérési technológiák kifejlesztésébe. A kereskedelemben nem kapható segédberendezések megtervezésével és kivitelezésével is segítette az akkor nagy volumenű „ipari megbízásos munkák” által felvetődő műszaki problémák megoldását.

Nem elégedett meg elismert műszerészi helyzetével, tovább akart lépni. Munka mellett, 1968-ban beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építőmérnöki Karának levelező tagozatára, ahol földmérőmérnökként végzett 1973-ban.

Ettől kezdve már egyetemi adjunktusként kapcsolódott be az egyetemi oktatásba. Szakmai pályafutásának jelentős éve 1985. Ekkor szerezte meg a műszaki doktori fokozatot.

Az oktatás mellett továbbra is tevékenyen vett részt a BME Geodézia Intézete Laboratóriumának, majd jogutódainak jelentősebb „ipari megbízásos munkáiban”. Néhány ezek közül a teljesség igénye nélkül: Ércbánya Recsk. Vágathajtás geometriai ellenőrzése és aknafüggélyezés, 1100 méter mélységig. Dunai Vasmű, Dunaújváros. A Meleghengermű hengersora rekonstrukciós munkáinak geometriai irányítása. A Ganz-MÁVAG Kőbányai úti acélcsarnokának építés közbeni geometriai építésirányítása és a kivitelezés ellenőrzése. A Szentendrei-szigeten lévő, Budapest szabatos városméréséhez Oltay professzor irányításával létrehozott alapvonal helyreállítási, újramérési feladatai. A Gyöngyös–Visontai Gázbetongyár (Ytong) technológiai-szerelési feladataihoz szükséges geodéziai mérések. A Magyar Posta Helyközi Igazgatósága digitális adatbázisa létesítéséhez vezetéknyomvonalak felmérése. A budapesti Petőfi híd rekonstrukciójához geodéziai alapponthálózat mérése. OH-m típusú vasúti húrmagasságmérő műszer tervezése, a prototípus legyártása. Kern Mekométerekhez (ME-3000 és ME-5000) rövidített kezelési útmutató készítése (1979. és 1992.), majd az ME-5000 frekvencia hitelesítése. A Paksi Atomerőmű 1–4. blokk építéséhez szükséges vízszintes alapponthálózat mérése. 5. számú (tervezett) blokkjának szabatos vízszintes kitűzési hálózatához „beállítható” pillérfejezet tervezése. Részvétel a 2. blokk lokalizációs tornyának mozgásvizsgálatában, a Kern Mekométer ME-5000 felhasználásával.

Az oktatási tevékenysége sem merült ki a geodézia tantárgyak hagyományos gyakorlatainak vezetésével. Többek között részt vett a Balatonkenese–Felsőörs–Csór hálózatmérési hallgatói terepgyakorlatok kidolgozásában és az egyik csoport irányításában. Az újonnan indított Elektronikus geodéziai műszerek tantárgy tematikájának egyik kidolgozója volt.

A Grazi Műszaki Egyetem Geodéziai Intézetével közösen – Ausztriában és Magyarországon – felváltva tartott hallgatói terepgyakorlatok egyik szervezője és csoportvezető tanára. A BME Építőmérnöki Kar németnyelvű képzésében a geodézia tantárgy gyakorlatvezetője.

Nyugdíjazása előtt nem sokkal átesett egy súlyos betegségen. Ebből felépülve óraadóként visszatért az oktatásba, nem csak a félévközi gyakorlatok vezetésébe, hanem a nyári mérőgyakorlatokhoz is.

Majd egy újabb betegség több évre, egészen a 79 éves korában bekövetkezett haláláig ágyhoz kötötte.

2019. október 28-án helyezték örök nyugalomra a Rákospalotai Jézus Szíve-templom urnatemetőjében.

Isten veled Karcsi, nyugodj békében!

 

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Általános- és Felsőgeodézia Tanszék munkatársai

 

 


[1] A berlini blokád 1948. június 26-tól 1949. szeptember 30-ig tartott. Ezalatt a nyugati szövetségesek, légi úton Nyugat-Berlin lakosságát mindennel ellátták. 1949. június 2.-én – szovjet utasításra – Magyarország a kommunista Jugoszláviával minden kapcsolatot megszakított. Egy évvel később, 1950. június 29-én, kitört a koreai háború. (Ormos Mária 1982).

[2] Győri János életrajza a GK 2006/1. számában, Jászay Béla életrajza a GK 2003/7. számában, Szent-Iványi György életrajza a GK 2001/4. számában, Duchon Béla életrajza a GK 1999/2. számában, míg Abakumov Nyikolaj életrajza a GK 1999/5. számában olvasható. Siklós Ferenc politikai biztosként lett a Földmérési Iroda igazgatója.

[3] Szabó Béla életrajza a GK 2003/11. számában, Vagács Géza életrajza a GK 2008/11. számában, Kuti László életrajza a GK 1998/4. számában, Huber György életrajza a GK 1975/3. számában, Kondorossy Miklós életrajza a GK 1986/2. számában található.

[4] Alekszej Grigorjevics Sztahanov, szovjet vájár volt, aki az 1930-as években elért kimagasló munkateljesítménye révén névadója lett a munkásokat nagyobb termelékenységre ösztönző, a szocialista gazdasági rendszer fölényét hirdető sztahanovista mozgalomnak. A mozgalom az 1950-es években Magyarországon is elterjedt.

[5] Forgács István életrajza a GK 2017/5. számában, Parragh Ferenc életrajza a GK 2012/9. számában, Halász János életrajza a GK 1999/10. számában, Futaky Zoltán életrajza a GK 1999/1. számában, Somló József életrajza a GK 2016/3. számában, Raum Frigyes életrajza a GK 2008/1. számában megtalálható.

[6] XII. Pius pápa (1876–1958) 1938-ban részt vett a budapesti Eucharisztikus kongresszuson. Felrótták neki, hogy uralkodása alatt nem lépett fel a náci rémtettekkel szemben.

[7] Rubinka László életrajza a GK 2009/10. számában, Januskin Atanáz és Bakumenkó Kornél életrajza a GK 1999/5. számában megtalálható.

[8] Milasovszky Géza életrajza a GK 1992/3. számában, Szent-Iványi György életrajza a GK 2001/4. számában.

Váhl Miklós életrajza a GK 1998/12. számában megtalálható.

[9] Az 50-es években helyszíni munkát csak ún. „nyílt paranccsal” volt szabad végezni. Ez egy A/4 méretű, stencilezett írás volt, melyen a szöveg, átlós irányban, széles, vörös csíkkal át volt húzva. Személyi igazolvánnyal együtt volt érvényes. Évente kellett megújítani. Tartalmazta a felmérés indokolását.

[10] Pordányi Ödön életrajza a GK 2007/12. számában megtalálható, dr.Hegyi Gyula életrajza, születésének 100. évfordulója alkalmából megjelent a GK 2014/1. számában. Virágh Dénes rövid életrajza megtalálható a GK 2006/10. számában.

[11] Ringhofer János életrajza megtalálható a GK 2009/7. számában megjelent nekrológban.

[12] Domokos György életrajza megtalálható a GK 2011/3. számában.

[13] Az MSZMP KB. 1958. decemberi ülésén határozatot fogadott el a „mezőgazdaság szocialista átalakításáról”. A program 1959-ben indult, és 3 év alatt zajlott le. Az MSZMP VIII. kongresszusán (1962. november) bejelentették, hogy a program befejeződött, és a földek 95%-a szövetkezeti tulajdonba került.

[14] Dr. Joó István életrajza megtalálható a GK 2007/8. számában megjelent nekrológban.

[15] Mészáros György a pártapparátus embere volt. 1955-től az ÁFTH tervosztályát vezette. 1957–1963 között a KV igazgatója volt. 1963–1970 között Nigériában TESCO-képviselő.

[16] Dr. Katona Sándor életrajza megtalálható a GK 2008/7. számban, dr. Lukács Tibor életrajza a GK 2016/7. számában közölt nekrológban.

[17] Paczolay Balázs (1931–2015) 1955-től a BGTV dolgozója. 1959-ben nemesi származása miatt elbocsátották. 1960-tól 1980-ig az UVATERV irányító tervezője volt. 1980 és 1990 között az OLAJTERV-nél dolgozott. Korengedménnyel nyugdíjazták.

[18] Kovács László életrajza a GK 2007/8. számában,Tornallyay Zoltán életrajza a GK 2020/1. számában megjelent nekrológban olvasható.

[19] Jenei Béla életrajza megtalálható a GK 2003/3. számban. Dr. Ódor Károly életrajza megtalálható a GK 2000/2. számában közölt nekrológban. Dr. Karsay Ferenc életrajza megtalálható a GK 2010/11. számban. Dr. Detrekői Ákos életrajza megtalálható a GK 2010/2. számában közölt interjúban, illetve a GK 2013/1 számában közölt nekrológban. Dr. Krauter András életrajza megtalálható a GK 2010/1. számában közölt interjúban, illetve a 2010/5. számban közölt nekrológban.

[20] Dennis Edler, Olaf Kühne, Julian Keil: Audiovisual Cartography: Established and New Multimedia Approaches to Represent Soundscapes.

[21] Hruby, F. 2019. The Sound of Being There: Audiovisual Cartography with Immersive Virtual Environments. KN J. Cartogr. Geogr. Inf. 69, pp. 19–28. https://doi.org/10.1007/s42489-019-00003-5

[22] Siepmann, N. – Edler, D. – Dickmann, F. 2019. A Software Tool for the Experimental Investigation of Cognitive Effects in Audiovisual Maps. KN J. Cartogr. Geogr. Inf. 69, pp. 29–39. https://doi.org/10.1007/s42489-019-00005-3

[23] Indans, R. – Hauthal, E. – Burghardt, D. 2019. Towards an Audio-Locative Mobile Application for Immersive Storytelling. KN J. Cartogr. Geogr. Inf. 69, pp. 41–50. https://doi.org/10.1007/s42489-019-00007-1

[24] Edler, D. – Vetter, M. 2019. The Simplicity of Modern Audiovisual Web Cartography: An Example with the Open-Source JavaScript Library leaflet.js. KN J. Cartogr. Geogr. Inf. 69, pp. 51–62. https://doi.org/10.1007/s42489-019-00006-2

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes a 2021/1. számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 19

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk