Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Geodézia és Kartográfia Tartalomjegyzék 2020.

2020/3 72. ÉVFOLYAM

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

Tartalom

Dr. Márton Mátyás: Új, orosz nyelvű szerkezeti-morfológiai földgömb a Virtuális Glóbuszok Múzeumában, és ami mögötte áll     4

Lehoczky Máté – dr. Busics György: Ősjegy a felhőben    12

Dr. Sc. Horváth Kálmán: Szakértői esettanulmány a mobil-átjátszótornyok által előidézett ipari szennyezés kártérítési szempontjairól    18

 


 

140 éve született és 80 éve halt meg gróf Teleki Pál földrajztudós és politikus    22

Jelentés a WG4SDG munkájáról    25

Interjú dr. Horváth Kálmánnal    27

Nekrológok (Sipos György, Gróf László)    29

Contents

A new Russian-language structural-morphological globe in the Virtual Globes Museum and its background (Mátyás Márton, Dr.) 4

Levelling benchmark in the cloud (Máté Lehoczky – György Busics, Dr.) 12

The environmental and depreciation impacts of cell phone transmission towers on surrounding real estates – expert case study (Kálmán Horváth, Dr. Sc.) 18

 


 

Count Pál Teleki, Hungarian geographer and politician was born 140 years ago and died 80 years ago    22

Report on the activity of the Working Group for Sustainable Development Goals    25

Interview with Dr. Kálmán Horváth     27

Obituaries (György Sipos, László Gróf)    29

 

Címlapon: “Carte Rouge” – Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján. Szerkesztette gróf Teleki Pál az 1910. évi népszámlálás alapján. (Lásd a kapcsolódó cikket a 22. oldalon)

On the Cover Page: “Carte Rouge” – Ethnographical map of Hungary based on the density of population. Compiled by Count Paul Teleki according to the census of 1910. (See related article on page 22.)

 


 

Új, orosz nyelvű szerkezeti-morfológiai földgömb a Virtuális Glóbuszok Múzeumában, és ami mögötte áll

Márton Mátyás

DOI: 10.30921/GK.72.2020.3.1

Alig több mint 30 esztendeje annak, hogy 1989 augusztusában a Nemzetközi Térképészeti Társulás budapesti konferenciáján a Kartográfiai Vállalatnál készült 40 cm átmérőjű, szétszedhető szerkezeti-morfológiai földgömb angol nyelvű változata elnyerte a legjobb szemléltetőeszköznek járó díjat (Anson–Gutsell 1989, Papp-Váry 1990, Rátóti 1990). Ez a siker két oktatási intézmény [a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma Debreceni Egyetem) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem], valamint két magyar vállalat (a Kartográfiai Vállalat és a Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat) együttműködése eredményeképpen született. A páratlan kiadvány máig az egyetlen, hazánkban szerkesztett és kiadott tematikus földgömb, amelyet viszonylag nagy példányszámban sokszorosítottak is. Ma már alig találkozhatunk vele, még az Országos Széchényi Könyvtár Térképtára sem őriz ilyet, mivel a készítő és/vagy a forgalmazó sajnálatosan nem tett eleget az érvényes kötelespéldány-rendeletnek. Egyebek mellett ezért is került sor feldolgozásukra korábban a Virtuális Glóbuszok Múzeumában (VGM). (http://terkeptar.elte.hu/vgm).

A jelen tanulmányban a szerző áttekinti e glóbuszok történetét: az 1986-ban elkészült magyar (VGM ID 8, 9, 10) és az 1988-ban megjelent angol nyelvű változatokat (VGM ID 66, 67, 68). Bemutatja születésük közvetlen tudományos előzményeit és – mivel taneszközről van szó – a kiadás hosszadalmas eljárási folyamatát. Ismerteti a címben jelzett orosz nyelvű változatnak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén most folyó munkálatait is, amelyek eredményeképpen tovább bővülhet a Virtuális Glóbuszok Múzeumának földgömbállománya, és rámutat az új feldolgozás szoros kapcsolatára a korábbi két kiadással.

A new Russian-language structural-morphological globe in the Virtual Globes Museum and its background

Mátyás Márton

It has been just for more than thirty years that the in English-language version of the detachable structural-morphological globe of the Earth with 40 cm diameter produced by the Cartographia Enterprise won the prize of the best demonstration aid (Anson–Gutsell 1989, Papp-Váry 1990, Rátóti 1990) at the Budapest conference of the International Cartographic Association in August 1989. This success was the result of the cooperation between two education institutions (Kossuth Lajos University and Eötvös Loránd University) and two Hungarian firms (Cartographia Enterprise and School Equipment Producing and Marketing Company). This unique product has been the only thematic earth globe designed and published in Hungary and which was duplicated in a relatively number. It is a rarity today, even the Map Collection of the National Széchényi Library has no copy of it. This is one of the reasons why this globe has been placed in the Virtual Globes Museum (VGM) (http://terkeptar.elte.hu/vgm).

This paper gives an overview of the history of these globes: the Hungarian versions made in 1986 (VGM ID 8, 9, 10) and the English versions published in 1988 (VGM ID 66, 67, 68). It introduces the immediate scientific antecedents of their birth and – being a demonstration aid – the circumstantial process of publishing. The paper also presents the ongoing work with the Russian version of the globe carried out at the Department of Cartography and Geoinformatics, Eötvös Loránd University. This will lead to the expansion of the number of globes in the VGM. The close relationship between the new product and the former two editions is also pointed out.

Kulcsszavak: térképtörténet, technológiatörténet, földgömbök, Virtuális Glóbuszok Múzeuma

Keywords: map history, history of technology, earth globes, Virtual Globes Museum

Dr. Márton Mátyás

professor emeritus

ELTE Térképtudományi és

Geoinformatikai Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 


 

Ősjegy a felhőben

Lehoczky Máté–Busics György

DOI: 10.30921/GK.72.2020.3.2

Absztrakt: A pontfelhőalapú felmérési technológiák nagy népszerűségnek örvendenek az utóbbi években. Míg a földi lézerszkennelés széles körben elismert, az UAV-platformról végzett légi fotogrammetria és távérzékelés felhasználhatósága gyakran vitatott. A vonatkozó pontossági kérdéseket csak részben lehet megvizsgálni, de a szakembereket ösztönözni kell ezek végrehajtására. Ebben a tanulmányban a nadapi szintezési ősjegy történelmi helyszínén vizsgáltuk egy „rutinmunka” megbízhatóságát.

 

Levelling benchmark in the cloud

Máté Lehoczky – György Busics

Point cloud measurement technologies have been extremely popular in recent years. While the quality of ground laser scanning is widely recognised, the surveying usability of aerial photogrammetry and remote sensing, mainly from the UAV platform, is often controversial. The relevant accuracy issues can only be partially investigated, but professionals should be encouraged to carry out them. As part of this document, we examined the reliability of a "routine work" at a historical site in Nadap National Benchmark.

Kulcsszavak: szintezési főalappont, pontfelhő, földi lézerszkennelés, UAV, fotogrammetria

Keywords: national benchmark, point cloud, terrestrial laser scanning, UAV,

Lehoczky Máté

földmérőmérnök

Pannon Geodézia Kft.

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Busics György

c. egyetemi tanár

Óbudai Egyetem

Alba Regia Műszaki Kar

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 


 

 

Szakértői esettanulmány

a mobil-átjátszótornyok által előidézett ipari szennyezés kártérítési szempontjairól

Horváth Kálmán

DOI: 10.30921/GK.72.2020.3.3

A dolgozat egy szakértői esettanulmány keretében a mobil-átjátszótornyok telepítési helyének és üzemeltetési körülményeinek a környező ingatlanokra kifejtett környezetkárosító és forgalmi értékcsökkentő hatását vizsgálja.

Az átjátszótornyok üzemeltetőjének kétségtelen érdeke, hogy a torony helyének kiválasztása során az optimális üzemképességet, valamint gazdaságilag a legkedvezőbb telepítési körülményeket vegye figyelembe. Az optimális telepítési körülmények azonban ellentmondanak a torony környezetében élő lakosság környezetvédelmi és ingatlanforgalmi érdekének. A torony léte és üzemelése ugyanis a környező ingatlanok sérelmére „szükségtelen zavarást” idéznek elő, amely káros hatással van a környéken lakók életkörülményeire, valamint a tulajdonukat képező ingatlanok forgalmi értékére.

The environmental and depreciation impacts of cell phone transmission towers on surrounding real estates – expert case study

Kálmán Horváth

Nowadays planetary cartography is getting more interest. The continuous development of space technology allows us to get to know more and more celestial bodies, which have diverse shapes. Some of them have irregular bodies, which cannot be described by a reference surface like a sphere or an ellipsoid of revolution. In this study, a method is introduced to map irregular objects. This process was tested on the 3D model of the comet 67P/Churyumov–Gerasimenko. For the definition of the reference surface, a central point was obtained, from which all points of the surface are visible. Then, the shape of the comet was approximated by an irregular surface of revolution. Therefore, it was also necessary to determine the ideal place of the axis of rotation. The shifted planetocentric coordinates unambiguously determine the points on the surface of revolution. To minimize the error of this approximation, a modified Downhill Simplex method was utilized. For the mapping of the surface of revolution, an equal-area map projection is developed, which resembles the shape of the comet.

Kulcsszavak: átjátszótorony, környezetszennyezés, ingatlanok forgalmi értéke

Keywords: transmission tower, environment contamination impact, value of the real estates

 

Dr. Sc. Horváth Kálmán

professor emeritus

BME Általános és Felsőgeodézia Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

SZEMLE

 

140 éve született és 80 éve halt meg gróf Teleki Pál földrajztudós és politikus

Dr. Papp-Váry Árpád, a Kartográfiai Vállalat volt igazgatója, szaklapunk 1992/2. számában – Teleki halálának 50. évfordulója alkalmával – igen részletes cikkben méltatta a nemzetközileg is elismert földrajztudós életművét. Szerinte Telekiről Magyarországon mindenkinek a „vörös térkép” jut az eszébe, pedig – mint írja – „…nem csak ezt a híres térképet szerkesztette, hanem jóval többet, és nagyon sok térkép megszületését segítette szervező munkájával. Tudósként legnagyobb elismerését is térképtörténeti munkáival aratta.” Papp-Váry cikkében csak érintőlegesen említette Teleki politikai tevékenységét, pedig anélkül nehéz megérteni önfeláldozó halálát. A továbbiakban életének ezzel a részével kívánok foglalkozni.

 

Gróf Teleki Pál 1879. november 1-én született Budapesten, jómódú, ősi, arisztokrata család sarjaként. A grófi címet Teleki Mihály (1634–1690), Erdély kancellárja kapta I. Lipót osztrák császártól. A család tagjai között számos más kiválóságot is találunk: Teleki Sándor ezredes (1821–1892) Garibaldi seregében is harcolt, Teleki László (1811–1861) a szabadságharc alatt Kossuth párizsi követe, Teleki Géza, Pál apja (1843–1913) Széll Kálmán kormányának belügyminisztere, és végül Teleki Sámuel (1845–1916) híres Afrika kutató volt. (Romsics 2017)

Teleki gyermekkorát Budapesten, a József nádor téri Teleki-palotában, házi tanítók körében töltötte, ahol a római katolikus vallás erkölcse szerinti nevelésben részesült. Szülei 1890-ben beíratták a Piarista Gimnáziumba, ahol 1897-ben kitűnő érettségi vizsgát tett. Ezután beiratkozott az állam-, és jogtudományi karra, ahol 1903-ban doktorrá avatták.

Teleki egy évig Lóczy professzor földrajz tanszékén tanársegédkezett. Egyesek szerint itt „kötött házasságot” a földrajztudománnyal. 1904-től megpróbálkozott a képviselőséggel, és a mérsékelt gróf Apponyi Albert párthíveihez csatlakozott. Mind a földrajztudomány szeretete, mind pedig a szélsőségmentes politikai gondolkozás, egész életét végigkísérte. Ismeretanyagának bővítése céljából 1906 után sokat utazott, járt Afrikában, Franciaországban, Angliában és Olaszországban. Jól beszélt németül és franciául. Első nagy sikerű térképészeti munkája az 1909-ben kiadott „Japán szigetek térképtörténete” volt. 1910-ben a magyar Földrajzi Társaság főtitkárának választották, és a továbbiakban képviselőséget már nem vállalt.

1913-ban az Akadémia Telekit levelező tagjának választotta. 1914-ben – származása okán a kor szokásának megfelelően – önként jelentkezett katonai szolgálatra. Harcolt a balkáni és olasz frontokon, 1918-ban mint főhadnagy szerelt le. 1918–19 fordulóján, a párizsi békekonferenciára való felkészülés során, a Földrajzi Intézetben (alapította: Kogutovitz Manó) dolgozták ki – az 1910-es népszámlálás adatai alapján Teleki Pál által szerkesztett – úgynevezett vörös térképet.(Carte Rouge). (Lásd a címlapon.) Teleki a Tanácsköztársaság ideje alatt külföldön tartózkodott, és Bécsben csatlakozott a gróf Bethlen István által vezetett „antibolsevista komité”-hez. (Nem tévesztendő össze, a náci Németország által, 1936-ban létrehozott: Antikomintern Paktummal).

Teleki 1920 januárjában Párizsba utazott, mint a magyar delegáció egyik tárgyalója. Ő szolgáltatta a tárgyalások során a szükséges térképanyagot. Ezt követően, április végén, mint a Simonyi-Semadam-kormány külügyminisztere vett részt a tárgyalásokon. Június 4-én, az ultimátumszerűen átadott dekrétumot sem Apponyi, sem Teleki nem voltak hajlandóak aláírni. Helyettük ezt a Külügyminisztérium két tisztviselője tette meg. Itt jegyzem meg, hogy a lengyel kormány képviselője sem írta alá a dokumentumot. Az aláírás a Párizs melletti Versailles-i kastély, Nagy-Trianon nevű palotájában történt[1].

Magyarország a területének kétharmadát, lakosságának közel 60%-át elveszítette. Több mint 3 millió magyar került a határon túlra, idegen hatalom fennhatósága alá. A légkört Romsics így jellemezte: „A Trianoni békediktátumot, az egész magyar társadalom – szó szerint – égbekiáltó igazságtalanságnak tekintette. Június 4-én, az okmány aláírásának napján, az üzletek és az iskolák zárva maradtak, a napilapok gyászkerettel jelentek meg, az egész országban zúgtak a harangok, a közlekedés 10 percre leállt, és Budapesten százezrek sírva tüntettek. Szerte az országban tiltakozó népgyűléseket tartottak, és a Kossuth-téren az országzászlót ettől kezdve mindig csak félárbocig vonták fel”.(2005, 2017).

A román csapatok kikényszerített kivonulása után, a rend és a biztonság helyreállítása érdekében Horthy Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnököt felmentette, aki ezt a trianoni csapás miatt, zokszó nélkül, tudomásul vette, és június 26-án lemondott, visszatért ügyvédi irodájába. Politikai szerepet többet nem vállalt. (A sors fintora, hogy a dekrétum aláírásának 26. évfordulóján, 1946. július 4-én hunyt el Budapesten.) Utódjául a kormányzó gróf Teleki Pált nevezte ki 1920. július 19-én miniszterelnöknek. (Addig az előző kormány ügyvezetőként működött.)

Teleki mindössze kilenc hónapig, 1921. április 14-ig látta el a kormányelnöki feladatokat. Igyekezett mérsékelt politikát folytatni, de az államhatalom megszilárdítására is törekedett. Feloszlatta a különítményeket[2], felfüggesztette a szélsőséges szervezetek (Ébredő Magyarok, Fajvédők stb.) működését. Illegalitásba kényszerítette a Kommunista Pártot, és bevezette a „numerus clausus”-t, mely korlátozta a felsőoktatásban a nemzetiségek számarányát. A Tanácsköztársaság szélsőséges politikája, valamint az a tény, hogy a Forradalmi Kormányzótanácsban mindössze három keresztény volt, erős antiszemita indulatokat váltott ki. (Moldova, 2006.) Teleki támogatta a Nagyatádi-féle földreformot, melynek során kétmillió nincstelen jutott, háztájinak nevezhető kis földterülethez. IV. Károlynak, a lemondatott magyar királynak az 1921. március 27-én megkísérelt első trónfoglalási próbálkozása után Teleki azért kényszerült lemondani, mert bár tudott a tervről, Horthyt mégse tájékoztatta.

Teleki Pál 1921 és 1939 között (18 éven át) nem foglalkozott politikával. A kormányzó, a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) gazdaságföldrajzi tanszékének élére nevezte ki. Belevetette magát a tudományba és az oktatásba. Nagyon büszke volt professzori címére. Egy volt hallgatójától értesültem róla, hogy valaki órán, tanár úrnak szólította. Erre Teleki így reagált: „No-no! Legközelebb talán per Palinak fog szólítani?.”

Teleki 1922-ben amerikai egyetemeken, meghívott előadóként oktatott. 1925-ben a Népszövetség (ma ENSZ) felkérésére, a területi vitákat rendező nemzetközi bizottságot térképekkel látta el[3]. Mint a Magyar Cserkészszövetség elnöke, 1933-ban, Gödöllőn részt vett a világtalálkozó (Jamboree) megrendezésében. 1936-tól a Collegium Hungaricumok kurátora és 1937–1938 között a Közgazdasági Egyetem rektora volt.

 

Teleki tudományos munkássága elismeréséül, az elsők között kapta meg a Corvin-láncot, mely a legmagasabb tudományos és kulturális kitüntetés volt akkoriban. (2011 óta ezt a kitüntetést ismét adományozzák.) 1926-tól haláláig tagja volt a Felsőháznak[4]. 1936-ban az Akadémia elnökének jelölték, de nem vállalta, noha az Akadémia levelező tagja volt. 1938 májusában, az Imrédy-kormányban elvállalta az oktatási tárca vezetését. Ezt – mint mondta – lelkiismereti okból tette, mivel az Anschluss következtében létrejött, közvetlen magyar–német határ, valamint az erős németesítés (Volksbund szervezése) miatt féltette a magyar ifjúságot. Ősszel, mint a magyar–szlovák határrendező bizottság tagja, részt vett Komáromban, a dél-szlovákiai, magyarlakta területek visszacsatolásának tárgyalásain. Teleki térképészeti szempontból jelentős munkát végzett az első décsi döntés (1938. november 2.) magyar sikere érdekében, amelyért a kormányzó Telekinek a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, a legmagasabb polgári elismerést jelentő kitüntetést adományozta. (Romsics 2005).

Imrédy Béla miniszterelnök (aki közismerten szélsőjobboldali politikus volt) 1939 januárjában származási botrányba keveredett. A baloldali sajtó kiderítette, hogy egyik nagyszülője zsidó volt. (Megjegyzem, hogy az első zsidótörvény értelmében kormányzati szerepet nem is vállalhatott volna.) Bár igyekezett önmagát mentegetni Horthy mégis távozásra szólította fel. 1939. február 16-án lemondott. A kormányzó gróf Teleki Pált – immár másodszor – kinevezte miniszterelnöknek. (Romsics 2017)

Teleki második kormányzása során sok jó és sok rossz döntés lépett életbe. Törvény született a mezőgazdasági munkások feleségei részére az özvegyi nyugdíj bevezetéséről. Teleki létrehozta az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot (ONCsA), mely segítette a sokgyermekes családok életét. Két év alatt mintegy 10 000 kislakás épült fel. Visszaszorította a szélsőjobboldali szervezetek (pl. a Szálasi féle nyilaskeresztes párt) működését. Befogadott kb. 150 000 lengyel menekültet, Lengyelország német megtámadását követően, ugyanakkor nem járult hozzá a német csapatok hazánkon keresztül történő átvonulásához. Megszilárdította a belső társadalmi rendet, és 1940 elejére – a háborútól véres Európában – Magyarország a „béke szigete” lett. (Romsics 2017).

Teleki – közel 26 hónapos – miniszterelnöksége alatt egy sor rossz döntést is kénytelen volt meghozni. 1939. április 11-én kiléptette Magyarországot a Népszövetségből. Már elnöksége alatt, 1939. május 5-én hirdették ki a második zsidótörvényt. (1939. IV. tc.) (Meg kell jegyezzem, hogy Teleki ekkor még csak három hónapja volt hivatalában, a törvényt pedig még elődje, Imrédy Béla dolgozta ki.) Semmi bizonyíték nincs arra, hogy Teleki „meggyőződéses” antiszemita lett volna (ellentétben Imrédyvel), arra azonban van bizonyíték, hogy az ilyen irányú náci törekvésekkel nem értett egyet. Nevéhez fűződik az 1939. február 24-ei belépés az Antikomintern Paktumba, ő ugyanis meggyőződéses antikommunista volt.

Teleki – mint térképész és mint politikus – aktívan vett részt a második bécsi döntés kidolgozásában és elfogadtatásában. A döntés értelmében (német nyomásra) a Román Királyság 1940 szeptemberében, katonai ellenállás nélkül, Észak-Erdélyt átengedte Magyarországnak. Miután Olaszország 1940. október 28-án váratlanul megtámadta Görögországot, veszélybe került a Balkán stabilitása. Ennek megőrzése érdekében Teleki Belgrádba küldte Csáki gróf külügyminisztert tárgyalni. A megbeszélések eredményeképpen december 12-én Cvetković szerb miniszterelnökkel örök barátsági és segélynyújtási szerződést írtak alá. Ezt a magyar parlament, 1941. február 27-én ratifikálta. Egy hónappal később szerb nacionalisták a németbarát Cvetkovićot megbuktatták.

A német katonai vezetés ezután elhatározta Jugoszlávia katonai megszállását. A német csapatok Magyarországon történő átvonulásához jegyzékben kérték a kormányzó hozzájárulását, melyről Horthy emlékirataiban így írt: „E levél következtében nyomban koronatanácsot[5] hívtam egybe, mert szerfölött nehéz helyzet elé állítottak bennünket. (...): nemcsak azt kívánták tőlünk, hogy elősegítsük (átvonulással) a támadásukat, hanem hogy katonailag is vegyünk részt benne.” Majd így folytatta: „Teleki a dilemma megoldására tragikus és önfeláldozó módon válaszolt. Tisztában volt azzal, hogyha a kérést megtagadjuk, akkor azt nyomban követi Magyarország megszállása.” (Emlékeztetek arra, hogy Teleki 1939 szeptemberében – Lengyelország megszállásakor – a német katonai átvonulást egyszer már megtagadta. Hozzáteszem, hogy a magyar csapatok csak április 11-én lépték át a magyar–jugoszláv határt, amikor Horvátország deklarálta függetlenségét, és ezzel a Jugoszláv föderáció megszűnt, és a magyar lépés nem jelentett szerződésszegést.)

Horthy a további eseményekről emlékiratában így írt „Kétségtelen, hogy Teleki, midőn 1941. április 3-án, éjfél körül fejbe lőtte magát, ezzel a tragikus cselekedetével, a velünk szemben alkalmazott (t. i. német) erőszak elleni tiltakozását akarta megrázó módon kifejezésre juttatni.” (Horthy1990).

1941. április 4-én, Teleki holttestét a Sándor-palotából a Parlamentbe szállították, ahol, április 6-án a kupolacsarnokban ravatalozták fel.

Búcsúztatását a katolikus egyház úgy vállalta, hogy hivatalosan közölték, Teleki tettét „pillanatnyi elmezavar”-ban következte el (Ablonczy 2005). A koporsót április 8-án, a városon keresztül, díszmenetben vitték a Kerepesi temetőbe (ma Fiumei-úti temető), ahol az állami és egyházi vezetők valamint a diplomáciai kar képviselőinek és a Cserkész Szövetség vezetőinek részvételével helyezték örök nyugalomba. (Népszava 1941. április 8-i száma). Romsics Ignác történész a következő szavakkal írta le az eseményt: „...sírjához, temetésének napján – még a szocialista Népszava beszámolója szerint is – munkások, parasztok, értelmiségiek ezrei érkeztek, hogy egy-egy szál virággal hitet tegyenek a független Magyarország gondolata mellett.” (2017).

A második világháború után, a Kommunista Párt politikai támadásai, valamint az esetleges sírgyalázás elkerülése érdekében 1947. május 17-én a Kerepesi temetőben, szinte titokban, exhumálták, és holttestének maradványait a máriabesnyői római katolikus temetőben hantolták el. Sírját a Teleki Pál Egyesület[6] a mai napig gondozza. (A Fővárosi Temetkezési Intézet és Sáfrány Géza, volt helyi lakos szóbeli tájékoztatása.)

Churchill angol miniszterelnök – Teleki haláláról értesülve – állítólag kijelentette, hogy a háború utáni békekonferencia asztalánál egy széket majd üresen kell hagyni. Horthy erre így emlékezett: „Churchill háborús emlékiratában is megemlékezik Teleki áldozatáról, melyet – mint írja – azért hozott, hogy a Jugoszlávia ellen intézett német támadásért népéről és önmagáról a felelősséget elhárítsa. (...) Az emlékezés már nem beszél az üres székről, mert amikor az a nyomdába került, túl voltunk az 1947-es Párizsi ún. békeértekezleten, és itt bizony már senki sem emlékezett meg Teleki önfeláldozásáról.” (Horthy 1990).

Visszaemlékezésem elején már idéztem Papp-Váry cikkéből, melyben részletesen elemezte Teleki földrajzi, térképészeti, és kartográfiai munkásságát. Összefoglalásában ezt írta: „Teleki Pál térképészeti munkásságát három nagy csoportra oszthatjuk: térképtörténeti kutatások, gyakorlati térképszerkesztés és végül a kiadást segítő szervező munka.” Majd később így folytatta: „A hazai szakirodalom csak a vörös térképről emlékezett meg röviden, (...) ez azért is meglepő, mert az 1953-ban alapított térképtudományi tanszéken, dr. Irmédy-Molnár László professzor és Füsi Lajos előadásaikban rendszeresen ismertették Teleki munkásságát” (Papp-Váry 1992).

Befejezésül szeretnék köszönetet mondani dr. Papp-Váry Árpád professzornak és dr. Jenei Lászlónak, a Teleki Pál Egyesület titkárának a kézirat átnézéséért, illetve az értékes tanácsokért. Most, amikor a trianoni békedekrétum aláírásának 100. évfordulójára emlékezünk, mi is tisztelettel és hálával hajtsuk meg fejünket gróf Teleki Pál földrajztudós és önfeláldozó politikus életműve és emléke előtt.

Dr. Székely Domokos

Irodalom

Ablonczy Balázs 2005. Teleki Pál, Osiris Kiadó, Budapest. p. 547

Horthy Miklós 1990. Emlékirataim, Európa Kiadó, Budapest. I. kiadás Buenos Aires 1953.

Papp-Váry Árpád 1992 Teleki a kartográfus. Geodézia és Kartográfia, 44. évf. 2. sz.

Püski Levente 2010. A Horthy-korszak 1920-1941. Kossuth Kiadó, Budapest. p. 104

Püski Levente 2015. A Horthy-korszak parlamentje. Országház Könyvkiadó, Budapest. p. 512

Romsics Ignác 2005. Magyarország története a XX. században, 3. javított kiadás, Osiris Kiadó, Budapest

Romsics Ignác 2017. A Horthy-korszak. Helikon, Budapest. p. 416.

Történelmi Világatlasz 1991. Kartográfiai Vállalat, Budapest. p. 237

 

 

 

Térinformációs és földmegfigyelési infrastruktúra a fenntartható fejlődés szolgálatában

Vezetői összefoglaló[7]

 

Az ENSZ Agenda 2030 elnevezésű programja

A 2016. januártól érvényes globális program a „Világunk átalakítása” c. okmányban megfogalmazott Fenntartható Fejlődési Célok (FFC) 2030-ig történő megvalósítását irányozta elő. Megvalósításában 196 ország, köztük hazánk is részt vesz. Az Agenda 2030 program nemzeti végrehajtásából eredő feladatok koordinálására a 2091/2017. (XII. 28.) korm.-határozat a külgazdasági és külügyminisztert szólítja fel.

A téradatok az FFC kötelező kellékei

A fenntartható fejlődési célok megvalósításának állapotát indikátorokkal fejezzük ki, a létrejött változásokat nyomon követéssel mutatjuk ki, és jelentésekben írjuk le. Ezek az állapotok és változásaik javarészt földrajzi helyhez kötöttek, térinformációs természetűek és téradatként szerepelnek. Az FFC megvalósítása folyamán nélkülözhetetlenek tehát a különféle szektorok által felmért és szolgáltatott téradatok: a térképészeti, geodéziai, térinformatikai, távérzékelési és földmegfigyelési adatok. Az Agenda 2030 programban ezeket a téradatokat többnyire a hivatalos statisztikákkal partnerségben működtetik, azokkal integráltan alkalmazzák. Az FFC nemzetközi jellegéből adódóan gyakorta a GI és az EO rövidítésekkel illetjük a téradatokat (GI: GeoInformation = térinformációs adatok és EO: Earth Observations = földmegfigyelési adatok).

A téradatprofilú MFTTT civil szervezet elkötelezett az FFC sikeres megvalósítása mellett

A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság (MFTTT) mint szakmai civil szervezet 2017-től önkéntes munkacsoportot működtet az ENSZ Agenda 2030 Fenntartható Fejlődési Célok indikátorainak geoinformációs és földmegfigyelési adatok segítségével történő állapotvizsgálata, nyomon követése és jelentéstételi dokumentálása terén a hazai fogadókészség megteremtésére és rendszerszintű működtetésére. A hazai és nemzetközi kapcsolatokban a rendszeresség érdekében az MFTTT Intézőbizottsága a 16/2018. (XII. 10.) sz. határozatában önkéntes munkacsoportot állandóvá minősítette. Neve: Munkacsoport a Fenntartható Fejlődésért, rövidítve WG4SDG (a kiterjedt nemzetközi szereplések miatt az angol Working Group for Sustainable Development Goals angol kifejezés rövidítéseként). Elnöke dr. Mihály Szabolcs, tagjai: Hargitai Péter, Iván Gyula, Palya Tamás, dr. Remetey-Fülöpp Gábor és dr. Zentai László.

A WG4SDG munkacsoport felvállalta a) a földmérés, térinformatika és földmegfigyelés szereplőinek tájékoztatását és felkészítését az FFC-re, b) a téradatok fenntarthatósági célú fontosságának hazai tudatosítását és népszerűsítését, c) az FFC-re szakosodott nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartást, velük a magyar viszonyok megismertetését és tőlük a know-how hazahozatalát. Működése kiterjed a magyar Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia (NFFS) programra is.

Az MFTTT WG4SDG munkacsoportnak a fogadókészség erősítéséről szóló hazai előadásai és publikációi a földmegfigyeléssel, a térinformatikával és a téradat-infrastruktúrával foglalkozó rendezvényeken hangzottak el, amelyeken a hazai kormányzati, hivatali, kis- és középvállalkozói, oktatási, akadémiai és civil szervezeti döntéshozók, szakemberek és diákok vettek részt. A Munkacsoport nemzetközi megjelenését az FFC-t homloktérbe helyező nemzetközi földmegfigyelési szervezetek, földmérési és térinformatikai szövetségek és az ENSZ-nek az FFC-re szakosodott szervezetei által összehívott értekezleteken tartott előadások, publikációk és eszmecserék jelentették.

Az elmúlt három év folyamán az MFTTT multi érdekeltségeket szólított meg, sokféle partnerségi kapcsolatot teremtett tevékenységével, és eredményesen járult hozzá a Fenntartható Fejlődési Célok 17. 16 és 17. 17 számú alábbi feladatainak a megvalósításához.

Az MFTTT WG4SDG munkacsoport tevékenységét és eredményeit, az FFC megvalósításához adott hozzájárulását ajánljuk a magyar nemzeti jelentésekben szerepeltetni.

Nemzetközi és hazai helyzetkép a fenntarthatósági feladatok téradatokkal történő támogatásáról

Az MFTTT fenntarthatósági célú tevékenysége során sikerült megismerni a nemzetközi és a hazai helyzetet az FFC- és az NFFS-programokhoz kapcsolódó területeken.

Nemzetközi helyzetkép: A térinformatikai és földmegfigyelési adatokat világszerte tudatosan, magas technológiai szinten és eredményesen alkalmazzák az FFC megvalósításának nyomon követésére és a kapcsolódó jelentések dokumentálására. Ez vonatkozik a műholdas földmegfigyelések és a térinformációk együttes és külön-külön történő alkalmazására, a téradatok és a statisztikai adatok integrációjára, valamint a térinformációs infrastruktúra áldásainak kihasználására, a felhőalapú Big Data-alkalmazásokra és a mesterséges intelligencia bevetésére.

Magyarországon nem ez a helyzet. A téradatok fenntartható fejlődési célú alkalmazása nincs deklaráltan rendszerbe iktatva. Bár megállapítható, hogy a magyarországi téradatkörök a) nemzetközileg elismert szakmai gárda kezében vannak, b) önmagukban teljeskörűen, belsőleg ellentmondásoktól mentesen, fenntarthatóan és jól szervezetten működnek, és c) szakigazgatási szinten rendezett jogszabályi háttérrel rendelkeznek. Ugyanakkor azonban a) csak részlegesen kötik össze őket közös szabványfelületek, b) egymás közötti átjárhatóságuk nem kielégítő, c) a szolgáltatásukra vonatkozó politikák kaotikusak, d) nem alkotnak egységes nemzeti térinformációs infrastruktúrát, e) hiányoznak a műszaki, tartalmi, alaki, jogi, adatmegosztási és fiskális keresztmegfeleltetést biztosító jogszabályok és gyakorlat. Ezeket a hiányosságokat pótolni kell a fenntartható fejlődési célok hazai feladatainak eredményes ellátása érdekében.

Mit szorgalmaz a téradatprofilú MFTTT a hazai fenntartható fejlődések terén?

A fogadókészség előkészítésének tapasztalatai, a hazai helyzet feltérképezése és a nemzetközi gyakorlat megismerése alapján, az FFC- és az NFFS-feladatok eredményes és gazdaságos megoldása érdekében az MFTTT civil társaság

- szorgalmazza a hazai téradatok és statisztikai adatok rendszerszintű integrációjának megoldását,

- ajánlja és kezdeményezi, hogy az NFFS és a hazai FFC kormányzati és civil szervezetek munkájuk ellátásába – meghívott tagként – vonják be az MFTTT-t,

- a fenntarthatósági célok teljes értékű, átlátható, hiteles és dokumentált megoldása érdekében szorgalmazza a téradatok rendszerszerű alkalmazását a hazai fenntartható fejlődési célok megvalósításának nyomon követési és jelentéstételi feladataira,

- szorgalmazza a Nemzeti Térinformációs Infrastruktúra (NTI) megteremtését a vonatkozó feladatok teljes körű, gazdaságos, átlátható, hiteles, interoperábilis és egységes megoldásának szolgálatára.

Téradatok a fenntartható fejlődés hazai alakulásáról készült jelentésekben

A fenntartható fejlődés helyzetéről a KSH (a 2007, 2012, 2014, 2016 és 2018 évekről), az NFFT (a 2013–2014, 2015–2016 és 2017–2018 időszakokról) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Jó állam jelentés 2015-től évente) készítettek jelentést, mindegyiket hazai felhasználásra. Készült továbbá 2018-ban egy önkéntes jelentés nemzetközi célra az ENSZ HLPF Magas Szintű Politikai Fóruma részére.

A KSH „A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2018” című jelentését tanulmányozva az alábbi megállapítások, ill. javaslatok tehetők.

Megállapítás és javaslat 1: Magyarországon nincs jogszabályi előírás a téradatok alkalmazására a fenntartható fejlődési állapotokat és változásokat kifejező indikátorok meghatározásában. Ugyanakkor, a téradatok nyomon követési feladatokra való használata szakmailag megalapozott. Ezen túl, a téradat az ENSZ és az FFC-ben érintett szervezeti egységei, valamint a nemzetközi téradatszervezetek eredményorientált eszköze. Javasoljuk a téradatok használatát bevezetni a hazai fenntarthatósági programok gyakorlatába.

Megállapítás és javaslat 2: A KSH gondolatai is alátámasztják a fenntarthatósági célú téradathasználat jogszabályba foglalásának fontosságát. Nekünk is szorgalmaznunk kell a téradatok fenntarthatósági célokra történő alkalmazását, s a megfelelő dokumentumokban és jogszabályokban történő szerepeltetését azért, hogy segítsük a KSH munkáját, és azért, hogy ezzel is lehetővé tegyük az ország fenntartható fejlődésének ügyében elért eredmények és feltárt problémák érthető megfogalmazását, és átlátható, dokumentált bemutatását a kormány és minden hazai és nemzetközi érdekelt részére. Javasoljuk, hogy az FFC 17.16 és 17.17 kapcsán a KSH 2020. évi jelentésében szerepeljen az MFTTT is.

Az NFFT „A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia harmadik előrehaladási jelentése, 2017–2018” című dokumentum fenntarthatósági fordulatot tart szükségesnek többek között a természeti erőforrások túlzott használatának lefékezése, a környezeti és természeti erőforráskorlátok fokozása érdekében. Ebből az alábbi megállapítások érvényesek:

Megállapítás 3: A kulcsfontosságú környezeti fenntarthatósági fordulat kulcseleme az, hogy tartalmi, alaki, mennyiségi és értékalapú állapotuk és változásaik nyomon követhetőek legyenek a földügyi, térinformatikai és földmegfigyelési adatok segítségével, dokumentált formában, képszerűen, hitelesen és átláthatóan, s éppen ezért közösen elfogadott, szabványos rendszerben és téradatinfrastruktúra-eszközökkel.

Megállapítás 4: A fenntarthatósági fordulatban kiemelkedő szerepük van a termelékenység növelésében felhajtó erőként megjelenő precíziós mezőgazdaságnak, a mezőgazdasági téradatoknak, a MePAR és a VINGIS térinformatikai rendszereknek, a COPERNICUS műholdas földmegfigyelési adatoknak, a magyar FIR működtetésének, valamint a földügyi szakigazgatás katasztereinek és téradatainak. Velük számolni kell.

Megállapítás és javaslat 5: Az ágazati csőlátás mérséklése és a szakpolitikák közötti horizontális integráció megvalósítása érdekében az FFC teljesítésének a nyomon követési és jelentéstételi eszközei terén szükséges

a térinformációs és statisztikai adatok és módszerek integrációját megvalósítani úgy, ahogyan az ENSZ Statisztikai Részlege és Globális TérInformáció Kezelői szakértői testülete szorgalmazza azt,

a téradatgazda-intézmények és szakmai ágazatok adatait és adatmegosztási képességeit horizontálisan összekötni egy egységes elven működő Nemzeti Téradat-infrastruktúrában,

és az NTI megvalósítását biztosító jogszabályt megalkotni és hozzá a költségeket biztosítani.

Megállapítás és javaslat 6: A fenntarthatósági fordulat további kulcsfontosságú területe az FFC-érdekeltek kohézióját elősegíteni képes szakmai civil szervezetek fokozott bevonása az FFC feladatainak megoldásába. Ezt civil szervezetekre vonatkozó jogszabály-változtatással és állami támogatással kellene elősegíteni úgy, hogy hazai és nemzetközi tevékenysége révén az MFTTT a fenntarthatósági célok megvalósításában hatékonyan szerepeltesse és képviselje a téradatszektor érdekeltjeinek a feladatait és érdekeit, valamint a korábbinál eredményesebben vegyen részt az FFC 17.16 és 17.17 feladatok teljesítésében.

Budapest, 2020. február 28.

Dr. Mihály Szabolcs, a WG4SDG elnöke

Dr. Remetey-Fülöpp Gábor, a WG4SDG tagja

 

„Az osztályfőnököm azt mondta, rám katedra vár… kinevettem” – 70 éve oktat dr. Horváth Kálmán[8]

Az idei évben lett rubindiplomás dr. Horváth Kálmán professor emeritus. Szabadságharcos családból származik, a háború alatt járt egyetemre, egy véletlennek köszönhetően lett oktató 70 évvel ezelőtt, azt pedig egy nőnek köszönheti, hogy 62 évig segítette szaktudásával a bíróságok munkáját. Közben négy doktori címet szerzett, és az ötödiket (a jogit) csak azért nem, mert nem szeretett volna rektorihivatal-vezető lenni.

Tóth Flóra (T. F.): Nagyon izgalmas a családi háttere, mesélne róla?

Horváth Kálmán (H. K.): Egy 1848-as szabadságharcos egyetlen, még életben lévő, egyenes ági leszármazottja vagyok. A nagyapám még nem volt 18 éves, amikor tüzér hadnagynak nevezték ki. Részt vett egy császárellenes összeesküvésben, így börtönbüntetésre ítélték, és a Rudolf trónörökös születésekor meghirdetett amnesztiának köszönhetően szabadult. Utána kilenc gyermeke született, mind a kilencet úgy keresztelte, hogy nevüket németre lessen fordítani. Az édesapám volt a legfiatalabb. A kiegyezés után a nagyapámnak Nagykőrösön, ahol éltek, felajánlották, hogy legyen polgármester, de ő azt mondta, hogy ő nem haragszik a császárra, de semmilyen közhivatalt nem vállal, amíg Ferenc József az uralkodó. Ő szentesítette ugyanis a nyolc éves várbörtönben töltendő büntetését. Az ember nem választhatja meg a származását, de büszke vagyok az őseimre.

T. F.: Egy ilyen családban felnőni nem teher?

H. K.: Én nem örököltem semmit a katonai élet szeretetéből, sosem voltam katona, pedig ’44-ben 18 éves voltam. Kaptam egy fiktív egyetemi igazolást, hogy az egyetemi rohamszázad tagja vagyok, amivel aztán 28 razziát úsztam meg. Sosem harcoltam egy órát sem.

Arra nagyon büszke vagyok, hogy a családomban mindenki egyenes ember, ezt sem éreztem soha tehernek. Nem volt elvárás, de nemcsak nekem, mindkét testvéremnek egyetemi végzettsége lett. A szüleim egyébként erdélyi menekültek voltak, Makóra érkeztek világháborús vagonban, és később az iskoláztatásunk érdekében költöztek Budapest mellé, Isaszegre.

T. F.: Miért pont a mérnöki pályát választotta?

H. K.: A gimnáziumban az osztály legjobb matekosa voltam; 3 gimnáziumba jártam, de nem a tanulmányi eredményeim miatt, csak a háborús idők késztettek erre. Esztergomban kezdtem, Gödöllőn folytattam, és a kőbányai Szent László Gimnáziumban érettségiztem. Azt mondta az osztályfőnököm, hogy rám katedra vár… én meg kinevettem.

T. F.: Milyen volt akkor az egyetemi élet?

H. K.: 1944 őszén volt olyan időszak, amikor minden nap légitámadás volt. Általában a hidakat támadták, ami elég közel volt az egyetemhez. Akkor lementünk az óvóhelyre. De időveszteség nélkül, ’48-ban abszolváltam. Diploma előtt dolgoztam 8 hónapot, akkor már szükség volt erre családi szempontból. Ezért diplomáztam ’49 februárjában. A siófoki közúti híd építésénél helyezkedtem el, ott éltem meg a vállalat államosítását. Palatinusnak hívták, azért, mert eredetileg József főherceg volt a többségi tulajdonos. Egyetlen híd sem volt Siófokon, így azt építettük. Amikor épült a híd, minden ott készült, nem volt még hídgyár. A vasbetonszerelés során kifizették a napi 24 órámat. Kérdeztem az építésvezetőt, hogy ez mégis mit jelent. Mondta, hogy vacsora után is nézzek ki az építkezésre meg az esti szórakozás után is, majd legközelebb kora reggel. Akkoriban 5 olyan szórakozóhely volt Siófokon, ami hajnali 5-ig nyitva volt. Nagyon sokat tanultam a munkából, mert hiába képzett szakmunkások építették a hidat, ha valami kérdésük volt, hozzám fordultak, hiszen én voltam ott a mérnök. És ők nem várták meg, amíg megkérdezem a felettesemet vagy kinézem a szakirodalomból a választ. Rögtön döntenem kellett. Végig ott voltam a hídavatásig, aztán folytattam a munkát ugyanennél a vállalatnál, a 6-os út 1-es szakaszán. A hídépítés is és a siófoki munkahely is sokkal kellemesebb volt, mint az azt megelőző.

A 6-os útnál, a 8 km-es munkaszakaszomon, mintegy 200 000 köbméter földmunka volt, 70 kubikossal dolgoztam, nem volt még a földmunka gépesítve, kordék voltak, amiket lovak húztak. A kubikosok alávágtak, hogy ne kelljen fejteni; egyszer egy embert betemetett a föld, és meghalt. Akkor lejött a földmunkás szakszervezet, a rendőrség, az ÁVO, és kiderült, hogy mindenki aláírta, hogy nem szabad alávágni. Erre azt mondták, hogy „mérnök úr, ha még egy ember meghal, akkor magát is elvisszük”.

T. F.: Hogyan került innen az egyetemre?

H. K.: Az egy véletlennek köszönhető. Jöttem a diplomámért a rektori a hivatalba, ahol összetalálkoztam az akkori tanszékvezetővel, Oltay professzorral. Ő azt mondta, hogy „Horváth úr, kapok május 1-re egy tanársegédi állást, és nagyon megtisztelne, ha pályázna.” Ha negyed órával később megyek a diplomámért, akkor lehet, hogy ez nem történik meg. A helyettesének voltak jelöltjei, de ő megmondta, hogy nekem felajánlotta ezt az állást. Akkor ez egy nagyon jól fizető állás volt, mert az 560 forintos fizetésemet 1200-ra egészítették ki tudományos pótlékkal akkor, amikor 600 forint volt az átlagfizetés.

Oltay professzornak köszönhetem azt is, hogy 27 éves koromban adjunktus lettem. Azt mondta egyszer egy nógrádverőcei mérőgyakorlat végén, hogy „Horváth úr, olyan szívesen hagynám önre a tanszéket, kár hogy ilyen fiatal”. De a dicsekvéseket ne vegye komolyan (nevet). Oltay professzor két év múlva meghalt (1955. október 18. a szerk.), és az 50-es évek közepén a párt teljesen átvette az irányítást. Én nem akartam politizálni. 1971-ben lettem csak docens, ’91-ben tanszékvezető, ’93-ban a tudományok doktora és ’94-ben professzor.

T. F.: Közben a geodézia jogi vonatkozásaival is foglalkozott. Hogyan talált rá erre a határterületre?

H. K.: Ez nagyon érdekes, „cherchez la famme” (keresd a nőt – a szerk.)! Udvaroltam egy hölgynek, akit még diákkoromból ismertem, majdnem gyerekkori barátság volt, és a Pest Megyei Bíróságon volt bírósági titkár. Ő mondta, hogy ebben a szakmában, a geodéziában alig van szakértő. Jó lenne, ha szakértőként segítenék a bíróságnak. Ráéreztem, hogy ezek a határterületek, mondhatni interdiszciplináris tudományok nincsenek eléggé kiművelve. És ezt is lehetett tudományos szinten űzni. Elég sok tulajdoni, ingatlanhasználati és birtokháborítási ügy volt. Felmerült bennem, hogy elvégezzem a jogi egyetemet is, de aztán egy kollégám felvetette, hogy akkor egész életemben rektorihivatal-vezető lehetnék, mert oda olyan ember kell, aki a joghoz is ért. Ez nem tetszett annyira, és rájöttem, hogy bölcs tanácsot adott, úgyhogy az igazságügyi szakértői munkát megtartottam hobbinak, de minden ügyet komolyan vettem. Volt olyan, hogy nemcsak a szakmai részben győztem meg a bíróságot, hogy az ügyvédnek nincs igaza, hanem az ügy jogkövetkezményei tekintetében is. Akkor azt mondta ez az ügyvéd, hogy jobb ügyvéd lennék, mint szakértő. Mondtam neki, hogy ne sértegessen (nevet).

T. F.: De nemcsak ezzel a határterülettel foglalkozott, hanem a refrakcióval, vagyis a fénytöréssel is, ami pedig a meteorológiához is kapcsolódik. Ez volt a fő kutatási területe. Hogyan talált rá?

H. K.: Rájöttem, hogy vannak olyan nagynevű, híres geodéták, akik komoly cikkeket írtak pl. a refrakció geometriájáról, ami egy teljes tévedés. Egy ausztrál professzor vizsgálta először a refrakció problémáját meteorológiai modellek alapján. Magyarországon én kezdtem el ezzel foglalkozni. Az egyetemi doktori (dr. techn.) értekezésem kapcsán kerültem kapcsolatba először ezzel a témával. Utána ez képezte egész életem tudományos munkáját. A műszaki kandidátusi disszertációmat már ebből a témából írtam, és védtem meg, rekordszámú (kilenc) bíráló előtt. A védésem ugyanis egy nagyon meleg nyári napra esett, és mivel az akadémikusok általában idős emberek, a kötelező hét helyett behívtak kilencet, hogy heten biztosan ott legyenek. Végül mind a kilencen ott voltak. Egy bíráló bizottsági tag összesen tizenegy kérdést tett fel a disszertációmmal kapcsolatban, ezekre két és fél órán át válaszoltam a 38 fokos melegben és 40%-os páratartalomban. Végül azt mondta, ő igennel szavaz, de a vitát folytatjuk. A bizottság kilenc igen szavazata után felmerült, hogy rögtön nagydoktorit kapok, de végül ez nem sikerült, ugyanis akkor még politikai szempontból is vizsgálták a jelölteket. De nem bánom, hogy így alakult.

Volt egy szocialista, akadémiai szintű együttműködés a fénytörés meghatározására, ennek én voltam a magyar koordinátora. Ez az oroszok szempontjából szupertitkos volt, ugyanis az interkontinentális rakéták irányításához kívánták felhasználni a kutatási eredményeket.

Aztán volt egy olyan törekvés is, hogy „hallassuk a hangunkat külföldön”, így mentem előadást tartani egy nemzetközi konferenciára Németországba. Az egyetem fizette a repülőutat, de a konferencián való részvételt már nekem kellett volna, szóval a zsebünkbe kellett nyúlni, hogy hallják a hangunkat külföldön. Aztán az egyetemi könyvtár igazgatója felajánlotta, hogy ha minden előadás kivonatát hazahozom, akkor a központi könyvtár kifizeti a részvételi díjat. A magánszállást viszont nekem kellett fizetni. A konferencián egy amerikai tudós elnökölt, nekem szigorúan 15 percem volt. Az elnök nem volt megelégedve azzal, hogy nem angolul adok elő, hanem németül. De én még ahhoz a generációhoz tartozom, aki a német nyelvben jártasabb, és az előadásait és azon tartja. Kétszer is nekiálltam angolul tanulni, de azt mondták, hogy az életben nem kapok nyugati útlevelet, úgyhogy inkább nem erőltettem. Ezen a konferencián a kettővel utánam következő amerikai térképész haditengerész adomáit hallgattuk mintegy fél óráig, mert ezen az elnök jól szórakozott. Az előadásom után egy svéd kiküldött tudós felállt, hogy ők most tervezik a magassági hálózat kifejlesztését, és erre szeretnének engem is meghívni. De ehhez a hivatalos szervek nem járultak hozzá.

T. F.: Melyik részét élvezte a legjobban a munkának: a kutatást, az oktatást vagy a szakértői munkát?

H. K.: Ha elég pénzzel rendelkezem, úgy feltehetően elsősorban kutatással foglalkoztam volna. De utólag nem bánom, hogy így alakult. Nagyon szerettem az oktatást, de a vizsgán mindig szigorú voltam, nálam nem lehetett kettest kapni minimális tárgyi tudás nélkül.

Tóth Flóra

NEKROLÓGOK

Sipos György

1961–2020

Mindig fájdalmas egy kolléga, bajtárs és barát elvesztése. Sipos György nyugállományú mérnök alezredes 2020. március 06-án bekövetkezett halála megdöbbentett valamennyiünket, akik ismertük. Mert még nagyon fiatalon (58 éves volt), egy ritka és igen súlyos, baktérium okozta fertőzés következtében távozott el. Utolsó útjára még nem tudtuk elkísérni a koronavírus-járvány következtében bevezetett korlátozások miatt. Katonai tiszteletadással történő búcsúztatásának időpontja még nem ismert.

Sipos György 1961. augusztus 28-án született Zalaegerszegen. Édesapja a többi tantárgy mellett a testedzést/sportot szorgalmazta mindkét fiánál. (Bátyja, Jenő szintén hivatásos katona lett, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem dékánja volt.) Ez jó iskola volt a szorgalmas munkára, a család balatonalmádi házában eltöltött idő pedig a természet, a táj, a haza megismerésére és szeretetére.

Középiskolai tanulmányai után belekóstolt a katonai életbe, Ercsiben volt utász sorkatona. Ezt követően katonai ösztöndíjasként végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karát. (A későbbiek folyamán ugyanott szerzett okleveles kataszteri szakmérnöki diplomát is.)

1986 különleges év volt számára. Megszületett (három közül) első gyermekük, elvégezte az egyetemet, tiszti esküt tett, és hadnagyi rendfokozatba lépett, illetve megkezdte hivatásos tiszti szolgálatát a katonai térképészetnél.

Első beosztását az MN Tóth Ágoston Térképészeti Intézetnél a Szilágyi Erzsébet fasorban kapta, majd – 1991-es megszűnéséig – az MH Asztrogeodéziai Állomáson (Szentendrén) dolgozott, 2000 végéig pedig újra az MH Tóth Ágoston Térképészeti Intézetnél. 2001-ben az akkor megalapított HM Térképészeti Kht.-hoz került (mint rendelkezési állományú tiszt) osztályvezetői beosztásba, 2005-ben szolgálati nyugdíjba helyezték és emellett tovább dolgozott 2019-ig.

Sipos Györgyöt egyaránt jól ismeri a polgári és katonai térképészet. Az Asztrogeodéziai Állomáson, funkciójának megfelelően, korábban is folyt műholdmegfigyelési tevékenység (fotografikus megfigyelés, műholdas lézeres távmérés), illetve mindkét terület szakembereit aktivizáló műholdgeodéziai kampányok is zajlottak (stelláris háromszögelés, dopplermérések). Szentendrére kerülésével ő is bekapcsolódott a műholdmérésbe. Hamar megtalálta a közös hangot kollégáival, majd motorja lett a műholdas lézeres távmérésnek. Az általa vezetett Asztrogeodéziai alosztálynak szovjet műszerrel, nem a legideálisabb körülmények között is sikerült értékelhető mérési eredményeket produkálnia.

Új fejezet kezdődött a geodézia történetében és Sipos György szakmai pályájában, amikor 1990. január elejére megérkezett két készlet GEOTRACER 100 típusú kétfrekvenciás geodéziai pontosságú GPS-vevő, a mérési eredmények feldolgozását segítő szoftverekkel és hordozható számítógépekkel együtt. Innen kezdődően szakmai feladatát a GPS-eszköz megismerése, a gyakorlati alkalmazás feltételeinek megteremtése; a GPS-technika MH-ban történő rendszerbe állítása, alkalmazhatóságának megismertetése az MH vezetésével és leendő alkalmazóival; a mindennapi alkalmazást segítő katonai GPS-hálózat (KGPSH) megtervezése, kiépítése és meghatározása jelentette. Mindezt szoros együttműködésben a polgári geodézia (Földmérési és Távérzékelési Intézet, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium, Penc) és az USA Defense Mapping Agency (Védelmi Térképészeti Hivatal) szakembereivel végezte.

Munkája sokrétű volt: tanulás, tesztpályaépítés, könyv – jegyzet – segédlet írása, előadások és bemutatók tartása, GPS-eszközök tesztelése, katonai alkalmazhatóságuk véleményezése. Ezekkel párhuzamosan 1991-ben részt vett az országos GPS-hálózat (OGPSH) mérésében, majd 1992-ben a KGPSH mérésének megszervezésében és végrehajtásában. Meg kell említeni az 1991–92 telén végrehajtott M3-as autópálya Füzesabony és Polgár közötti szakaszának illesztőpontmérés (a bonyolult körülmények és a még kiforratlan technológiával is sikeres) geodéziai munkáit is, amely még a NAVSTAR GPS-rendszer részleges kiépítése idején történt. (Télen, sokszor hóviharban az állomány 12 óra nappali előkészítés után kezdődő 24 órás műszakban dolgozott, miközben az eszköz – az egyik vevő átállása, az adatok mentése, a kezelő állomány váltása kivételével – folyamatosan mért a bázisok 45 perces meghatározásával.)

Megbízható szakmai teljesítménye és jó kapcsolatépítő képessége a katonai és polgári térképészet együttműködésének az egyik záloga volt ebben az időben, munkássága megjelenik a polgári geodézia eredményeiben is.

Innen jutottunk el sok munkával, melyből oroszlánrészt vállalt Sipos György az osztályával, a GPS-technológia mindennapi alkalmazásáig. A GPS használata ma szerves része a katonai objektumok bemérésének és kitűzésének, a topográfiai adatbázis megújulásának, a légi távérzékelési rendszer automatikus vezérlésének, a folyómeder-felmérés (mélységmérő szonda) alkalmazásának, a polgári és katonai repülés biztonságát szolgáló akadálytérkép elkészítésének, az ideiglenes biztonsági határzár kitűzésének stb.

Pályája során sok átszervezést élt át. Ez azonban nem zavarta meg soha a haza töretlen szolgálatában, a szakma szeretetében és munkájának mindig magasabb színvonalú folytatásában, a neki alárendelt állományról történő folyamatos gondoskodásban.

Ismertük egyéniségének tréfára mindig kész, humoros oldalát is, mellyel mindig jó pillanatban oldotta a feszültséget. És ismertük, mint évről évre ajándékokkal, angyal és krampusz kíséretében megjelenő télapót.

Munkáját a katonai térképészszolgálat több alkalommal ismerte el dicsérettel, jutalommal, soron kívüli előléptetéssel, a katonai térképészet megalakításának 80. évfordulóján (1999. február 04.) Rédey István-emlékplakettel. Az Agrárminisztériumtól (a polgári térképészettől) idén (2020. március 15-én) kapott Fashing Antal-díjat, amelyet már sajnos személyesen nem vehetett át.

A geodéziát és a térképészetet gyakorló és szerető katona- és civil térképészek tisztelettel és szeretettel emlékeznek és búcsúznak Sipos György mérnök alezredestől, a korszerű gyakorlati műholdgeodézia egyik úttörőjétől, a katonai vezetőtől, a kollégától, a bajtárstól és baráttól.

Nyugodjék békében!

Tóth László ny. ezredes

 

In memoriam Gróf László (1933–2020)

 

2020. április 6-án koronavírus-fertőzés következtében Oxfordban elhunyt Gróf László térképtörténész, az angol Királyi Földrajzi Társaság tagja. A Szombathelyen született fiatalember 1956 novemberében emigrált Angliába, ahol volt – többek között – szakács, robbantómester, fagylaltárus és vállalkozó. Hazájához való kötődését kezdetben a hozzá írt levelek bélyegeinek összegyűjtése tette szorossá. Szisztematikusan fejlesztett gyűjteményei több kiállítás aranyérmét nyerték el. Az Egyesült Királyságban működő magyar filatéliai társaság alapítója, lapjának szerkesztőjeként 1986-ban a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság tagjai sorába választotta. A rendszeresen hazalátogató Gróf László történeti érdeklődése fokozatosan fordult szűkebb hazájának, Vas megyének és ősei városának, Sárvárnak a múltja felé. 1984-ben elkezdte egyetemi tanulmányait Oxfordban; az angliai szalmafonás társadalmi hatásairól írt diplomamunkáját önálló kötetben jelentette meg.

Történeti érdeklődése miatt 1964-ben megvásárolta Wolfgang Lazius Magyarország-térképének az Ortelius-atlaszokban 1570-től megjelent egyik példányát. Ez a térképlap vált gyűjteménye alapjává, és meghatározta térképtörténeti kutatásai irányát a következő évtizedekben. Az 1960-as évektől kutatta és gyűjtötte a történelmi Magyarország régi térképeit. A térképtörténészek Európa-szerte Gróf Lászlót tartják Abraham Ortelius térképkiadói munkássága egyik vezető szakértőjének. Célul tűzte ki, hogy az összes Ortelius-kiadásból összegyűjti hazánk térképeit. A 111 térképlapból álló Ortelius-térképgyűjteménye ma már az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményét gazdagítja. Térképtörténeti kutatásai eredményeit nemzetközi szaklapokban és itthon a Szathmáry Tibor barátja által kiadott „Cartographica Hungarica” periodikában rendszeresen publikálta. Gyakori előadója volt az angliai és hazai tudományos rendezvényeknek, így a Nemzetközi Térképgyűjtő Társaság (IMCoS) 1997-es budapesti szimpóziumának is. 1985-ben Sárvárnak adományozta a Nádasdy-vármúzeumban az állandó kiállításon látható „Carta Hungarica” térképgyűjteményt. Figyelemmel kísérte a történelmi relikviákat áruba bocsátó londoni árveréseket; az esetenként felbukkanó, Vas megyéhez köthető ritkaságokat megvásárolta és hazahozta. Így került – egyebek mellett – a sárvári múzeumba Matthias Greischer két vármetszete. Munkatársa és szakmai konzulense volt Szántai Lajos 1996-ban megjelent, Magyarország XVI–XIX. századi nyomtatott térképeit publikáló, két kötetes „Atlas Hungaricus”-ának.

Gróf László a magyar térképtörténet kiemelkedő kutatója volt, aki alapos kutatással kiderítette, hogy az első, magyar nyelvű világrésztérképek az erdélyi Bod Péter művében jelentek meg 1760-ban. Ennek köszönhetően a magyarigeni református lelkész ma már nemcsak a magyar irodalomtörténet és teológia, hanem a kartográfia panteonjában is méltó helyet kapott. A megnyilvánuló érdeklődés hozta, hogy e témakörben az elmúlt másfél évtizedben Feiszt György levéltáros barátjával Erdély közel száz településén több mint kétszáz előadást tartottak. A 2019-ben a Háromszék Vármegye Kiadó által megjelentetett, „Bod Péter a kartográfus” című kötetet, mely a Bod-kutatások eredményeit foglalja össze, decemberben mutatta be az MFTTT Szakmatörténeti Szakosztálya az MTA Könyvtárában. Gróf László a szakmai és baráti kapcsolatteremtésben utolérhetetlen volt Angliában éppúgy, mint Magyarországon. Tevékenysége elismeréseként 2013-ban vehette át „Sárvár Város Önkormányzatának életműdíját”. Gróf Lászlót családja, hozzátartozói, barátai, közeli és távoli ismerősei gyászolják. A halálhírét közzé tévő internetes bejegyzést több mint félezren kommentálták megrendülten. Egy angol tisztelője így búcsúzott tőle: „Jó, hűséges és segítőkész barát volt, nagyon fog hiányozni mindenkinek, nekem is. Sokat tett Magyarországért, de Angliának is nagy előnye lett, hogy ide költözött! Nyugodjék békében!” Úgy legyen!

Feiszt György, ny. főlevéltáros,

Vas Megyei Levéltár, Szombathely

 

 


[1] Az első világháború befejezése után, Versailles-ban összeült békekonferenciának két ülésszaka volt. Az 1919-es szakaszban Németország ügyét, míg az 1920-as szakaszban az Osztrák–Magyar Monarchia és Törökország ügyét tárgyalták. (Ormos Mária 1982).

[2] A különítményes csoportok vezetői (Héjjas Iván, Ostenburg M. Gyula, Prónay Pál) 1919–1920 között, törvénytelenül, önhatalmúlag ítélkeztek a bukott proletárdiktatúrával szimpatizálók felett. Tömeges felzúdulást váltott ki, amikor a Népszava két munkatársát, akik a túlkapásokat nyilvánosságra hozták (Somogyi Béla és Bacsó Béla) 1920. február 17-én meggyilkolták. Temetésükön óriási tömeg vett részt. (Romsics 2017).

 

[3] A Geodézia és Kartográfia 2016. 1–2. számában jelent meg erről dr. Klinghammer Istvánnak 90 éve történt – Teleki Pál tevékenysége a Moszul-bizottságban című írása. (Szerkesztőség)

[4] A magyar országgyűlés 300 éven át kétkamarás formában működött. Az őszirózsás forradalom során, 1918. november 16-án mindkét házat feloszlatták. Az 1920. évi választások során csak az alsóházat reorganizálták, tekintettel a nemzetközi Habsburg-ellenes hangulatra. A főrendi ház újbóli felállítására az 1926/XXII. tc. alapján került sor, mely 1944. év végéig működött. Tagjait alsóházi választás és államfői kinevezés útján határozták meg. 1944-ben Oltay Károly professzort is meghívták a felsőházba, ahol azonban sohasem foglalta el a helyét.

 

[5] A koronatanács tagjai: a kormányzó, a miniszterelnök, a belügy-, a külügy-, a hadügy- és a pénzügyminiszter, valamint a két ház és a Kúria elnökei és a vezérkar főnöke.

 

[6] A Teleki Pál emlékét ápoló társaság Gödöllőn működik. Munkájában részt vesznek a Teleki család külföldön élő tagjai és a Cserkész Szövetség, melynek Teleki korábban elnöke volt.

[7] Ennek a „Vezetői összefoglaló”-nak a részletei megtalálhatók a „A térinformációs és földmegfigyelési infrastruktúra a fenntartható fejlődés szolgálatában” c. jelentésben. A jelentés egy részletesebb összefoglaló a Munkacsoport a Fenntartható Fejlődésért tevékenységéről, amelyet az MFTTT-nek szándékában áll megküldeni tájékoztatásul különböző, a témában kompetens állami és kormányzati hivatalnak, testületnek, illetve döntéshozó személynek. Külön említésre méltó, hogy a térinformációs és földmegfigyelési infrastruktúrának az FFC-re történő hasznosítása tételesen elemezhető a jelentés mellékleteiben. A jelentés olvasható lesz az MFTTT honlapján is.

[8] Az interjút Tóth Flóra, a BME munkatársa készítette 2019-ben. Forrás: http://epito.bme.hu/hirek/horvathkalmaninterju

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes a 2021/5. számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 181

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk