GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

 

Tartalom

 

Dr. Orbán Aladár – Bánfi Frigyes – Horváth Attila – dr. Papp Gábor: Invarszintezőlécek kalibrálása a soproni Geodézia és Geofizikai Intézetben: 40 év fejlesztései és tapasztalatai     4

Dr. Égető Csaba – Gherman Sámuel – Hrutka Bence Péter – Nagy Nándor Antal – dr. Takács Bence: Pontfelhő az útépítésben     13

Dr. Csima Péter – dr. Deák Antal András: Mikoviny Sámuel esztergomi utcafelmérése és csapadékvíz-elvezetési javaslata     18

Dr. Horváth Kálmán: Környezeti szennyezéssel érintett ingatlanok értékcsökkenésének meghatározása     22

 

---

 

Budapest városmérése a XX. században (1932–1977)     28

Ötven éve történt     33

Oktatóink voltak     34

Könyvszemle – A felvilágosodás kartográfiája     38

Kitüntetések     41

Testületi ülések      42

Nekrológ     46

Contents

 

Levelling staff calibrations in the Geodetic and Geophysical Institute, Sopron: 40 years of developments and experience (Aladár Orbán Dr. – Frigyes Bánfi – Attila Horváth – Gábor Papp Dr.)       4

The point cloud in road construction (Csaba Égető Dr. – Sámuel Gherman – Bence Péter Hrutka – Nándor Antal Nagy – Bence Takács Dr.) 13

Mikoviny’s street survey and recommendations for drainage of rainwater in Esztergom (Péter Csima Dr. –. Antal András Deák Dr.) 18

Value depreciation determination of real estate involved in environmental contamination (Kálmán Horváth Dr.) 22

 

---

 

Survey of Budapest in the 20^th century (1932–1977)     28

It happened 50 years ago     33

They were our teachers     34

Book review – Cartography in the European Enlightenment     38

Awards    41

Meetings of the MFTTT’s bodies    42

Obituary     46

Címlapon: Az esztergomi bazilika látképe a szlovák oldalról

On the Cover Page: View of the Esztergom Basilica from the Slovakian side

Invarszintezőlécek kalibrálása a soproni Geodézia és Geofizikai Intézetben: 40 év fejlesztései és tapasztalatai

Orbán Aladár – Bánfi Frigyes – Horváth Attila – Papp Gábor

DOI: 10.30921/GK.72.2020.5.1

A cikk első részében röviden bemutatjuk a digitális szintezőműszerek történetét, a szintezőlécek komparálásának és kalibrálásának módszereit valamint a Müncheni Műszaki Egyetem által alkalmazott kalibrálási eljárásokat. A második részben tárgyaljuk a soproni Geodéziai és Geofizikai Intézetben az elmúlt negyven évben lezajlott fejlesztések legfontosabb mérföldköveit és részleteit. Ezek a fejlesztések az 1970-es években kezdődtek egy hordozható (terepi) léckomparátor elkészítésével és végül egy automatikus, számítógép vezérelt lézerinterferometrikus kódléckalibráló berendezés megépítéséhez vezettek mintegy tíz évvel ezelőtt. Az utolsó részben ennek a rendszernek a leírása olvasható néhány kalibrálási eredmény elemzésével egyetemben.

 

Levelling staff calibrations in the Geodetic and Geophysical Institute, Sopron: 40 years of developments and experience

Aladár Orbán – Frigyes Bánfi – Attila Horváth – Gábor Papp

In the first part of the paper a short review on the history and capabilities of digital levelling devices, the methods of staff comparison and staff calibration, and calibration solutions applied at the Technical University Munich is given. In its second part the most important milestones and details of the related developments done at the Geodetic and Geophysical Institute Sopron in the last forty years is shown. These developments started in the 1970s with the portable levelling staff comparator and led to the automatic computer-controlled laser interferometer device improved for bar coded levelling staff calibrations at the end of the first decade of this century. Finally a detailed description of the system and the analysis of some calibration results close this review study.

Kulcsszavak: szintezőlécek komparálása és kalibrálása, hordozható léckomparátor, lézerinterferometrikus kódléckalibráló

Key words: levelling staff comparison and calibration, portable levelling staff comparator, laser interferometer comparator for bar coded levelling staff calibration

 

Dr. Orbán Aladár ny. tudományos kutató MTA CSFK GGI Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.	Bánfi Frigyes okl. villamosmérnök ny. fejlesztőmérnök MTA CSFK GGI Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Horváth Attila okl. BME szakmérnök MTA CSFK GGI Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.	Dr. Papp Gábor tudományos kutató MTA CSFK GGI Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

---

 

Pontfelhő az útépítésben

Égető Csaba – Gherman Sámuel – Hrutka Bence Péter – Nagy Nándor Antal – Takács Bence

DOI: 10.30921/GK.72.2020.5.2

2019. januártól hatályos a „Közutak geodéziai előírásai és geometriai követelményei” című Útügyi Műszaki Előírás (ÚME), amely több évtizedes hiányosságot pótol az utak tervezésével, építésével és üzemeltetésével kapcsolatos geodéziai munkák szabályozása, valamint az utak építésével kapcsolatos geometriai tűrések megfogalmazása terén. Az ÚME részletesen szabályozza a hagyományosnak mondható műszerekkel (szintezőműszerrel, mérőállomással, GNSS-vevővel) végezhető méréseket, emellett korlátozottan engedi a pontfelhőt eredményező technikák (lézerszkennelés, mobil térképezés és légifotogrammetria) alkalmazását. Korlátozza, mivel szakmai körökben is vitatott, hogy a korszerű, pontfelhőt alkotó mérési módszerekkel elérhető pontosság elegendő-e az utakkal kapcsolatos geodéziai munkák számára. A korlátozás másik oka pedig, hogy az ÚME készítői számára, akkor még, nem állt rendelkezésre elegendő szakmai tapasztalat, illetve megnyugtató módon dokumentált pontfelhő-technikákkal végzett referencia munka. Ebben a cikkben három esettanulmányt mutatunk be, pontfelhő-technikákkal végzett tervezést előkészítő felmérési, illetve kivitelezés közben végzett geodéziai ellenőrzési munkáinkra alapozva. A cikkben vizsgáljuk a gyakorlatban elérhető pontosságot, valamint bemutatjuk, hogyan tudják a korszerű mérési technikák a tervezők és kivitelezők munkáját a hagyományos technikákkal előállított termékekhez képest lényegesen részletesebb információkkal hatékonyan támogatni.

The point cloud in road construction

Csaba Égető – Sámuel Gherman – Bence Péter Hrutka – Nándor Antal Nagy – Bence Takács

The Standard Highway Specifications entitled „Geodesic specifications and Geometrical Requirements of Roads” has been operative since January 2019, which supplies the deficiency of several decades in terms of engineering surveying jobs related to design, build and operation of roads in addition to defining geometric requirements of road construction works. This standard brings under regulation the use of traditional land surveying instruments, just like surveyor’s level, total station and Global Positioning System receivers, while partially allows the application of point cloud techniques, such as terrestrial laser scanning, mobile mapping systems and aerial photogrammetry. Just partially, since even experts debate whether the accuracy of point cloud techniques meets the requirements of surveying jobs regarding roads. Another important reason for the partial restriction is that only a limited number of well-documented reference projects were available for the committee which was responsible for developing this standard. This paper introduces three case studies based upon our jobs as regards surveying roads before design as well as quality checking of roads under construction. In addition to investigating the achievable accuracy in practice, we present how point cloud techniques can support the jobs of designers and builders with a lot more detailed information as compared to traditional surveying techniques.

Kulcsszavak: pontfelhő, lézerszkennelés, mobil térképező rendszer, fotogrammetria, drón, útépítés, oldalesés, egyenes illesztés, RANSAC

Key words: point cloud, laser scanning, mobil mapping system, photogrammetry, drone, road construction, cross fall, line fitting, RANSAC

 

Dr. Égető Csaba, adjunktus BME Általános és Felsőgeodézia Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Gherman Sámuel egyetemi hallgató BME Építőmérnöki Kar Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

Hrutka Bence Péter egyetemi hallgató BME Építőmérnöki Kar Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Nagy Nándor Antal egyetemi hallgató BME Építőmérnöki Kar Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Takács Bence egyetemi docens BME Általános és Felsőgeodézia Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

---

 

Mikoviny Sámuel esztergomi utcafelmérése és csapadékvíz-elvezetési javaslata

Csima Péter – Deák Antal András

DOI: 10.30921/GK.72.2020.5.3

Mikoviny Sámuel 1748-ban felkérést kapott Esztergom szabad királyi város tanácsától a város utcáinak felmérésére és a csapadékvizek biztonságos elvezetéséhez szükséges burkolatlejtések meghatározására. 17 mérési ponton határozta meg a szomszédos pontok közötti relatív magasságkülönbségeket és a vízelvezetéshez szükséges terepalakítás mértékét. A belváros belső utcáinak és az egykori Piactérnek a szerkezete és méretei az azóta eltelt 270 év alatt sem változtak, a jelenlegi utca- és térburkolatok őrzik a 18. század közepén Mikoviny javaslatai alapján megvalósult lejtéseket.

 

Mikoviny’s street survey and recommendations for drainage of rainwater in Esztergom

Péter Csima – Antal András Deák

The council of the free royal town of Esztergom invited Sámuel Mikoviny in 1748 to survey the streets of the town and to determine the slopes of coverage in order to drain the rainwater safely. He calculated the relative height differences between seventeen neighbouring measuring points and determined the size of reshaping the terrain for draining the water. The pattern and size of the inner streets and the one-time Market Square of the town did not change in the last 270 years. The present street and square coverage preserves the slope conditions built according to Mikoviny’s recommendations in the middle of the 18th century.

Kulcsszavak: Esztergom, Mikoviny Sámuel, csapadékvíz-elvezetés

Keywords: Esztergom, Sámuel Mikoviny, drainage of rainwater

 

Dr. Csima Péter egyetemi tanár, tájépítész SZIE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Deák Antal András térkép- és technikatörténész Duna Múzeum Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

---

 

Környezeti szennyezéssel érintett ingatlanok értékcsökkenésének meghatározása

Horváth Kálmán

DOI: 10.30921/GK.72.2020.5.4

A tanulmány az igazságügyi szakértői tevékenység keretében vizsgálja a mobilátjátszó-tornyok által a környező ingatlanok forgalmi értékében bekövetkezett értékcsökkenés rendezésének lehetőségét. Az ingatlanértékelők a forgalmi értéket a környezet ingatlanpiacának adataival történő összehasonlítással határozzák meg. Alkalmazzák továbbá a költségalapú megközelítést is, amely szerint az ingatlan értéke megegyezik az ingatlanból származó tiszta jövedelem jelenlegi értékével.

Az ingatlan forgalmi értékében bekövetkezett értékcsökkenés mértéke megegyezik a tulajdonosok által igényelt kártérítés mértékével. A tulajdonosok a kártérítést – megegyezés hiányában – bírósági úton tudják érvényesíteni. Az eljáró bíróság kirendelő végzésével a szakértő feladatává teszi a peres ingatlanok forgalmi értékének és értékcsökkenésének meghatározását. A tanulmány ismerteti a Kúria néhány figyelemreméltó ítéletét, amelyek eseti ítéleti, illetve jogegységi szinten eldöntik a kártérítés mértékét.

Value depreciation determination of real estate involved in environmental contamination

Kálmán Horváth

The study examines in the framework of court expert activity the possibility of compensation of turnover value depreciation of the surrounding properties caused by mobile transmission towers. Property appraisers determine the value of the turnover by comparing it with data from the surrounding real estate market. They also apply the cost-based approach, according to which the value of the property is equal to the present value of pure income from the property. The rate of turnover value depreciation of the property shall be equal to the amount of compensation claimed by the owners. The owners can claim the compensation by judicial means in the absence of a settlement. The competent court is acting by appointment of the expert to determine the value and depreciation of the properties under court proceeding.

The study presents some of the most notable judgments of the Curia, which decide the rate of compensation at the level of ad hoc judgment or ruling on legal uniformity matters.

Kulcsszavak: mobilátjátszó-tornyok, ingatlan-értékcsökkenés, kártérítés

Key words: mobile transmission towers, real estate value depreciation, compensation

Dr. Sc. Horváth Kálmán

professor emeritus

BME Általános és Felsőgeodézia Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

SZEMLE

 

Budapest városmérése a XX. században. (1932–1977)

Bevezetés

1932 és 1977 között zajlott le Budapest főváros 1:1000 ma.-ú részletes felmérése. A térképmű elkészítésében 45 év alatt több mint százan vettek részt. A felmérés munkáit harci cselekmények szakították félbe. Az 1944–45-ben hazánk területén folyt háborús cselekmények (köztük a főváros ostroma), valamint az 56-os forradalom, hátráltatták a munkálatokat, és az alappontokban is jelentős károkat okoztak. A felmérést megterhelte, és a befejezés határidejét nagymértékben befolyásolta az a törvény, amely 1950. január 1-től, a főváros területét két és félszeresére (20,6 km²-ről 52,5 km²-re) növelte.

Budapest felmérésének történelmi előzményeire most nem térünk ki, mert erről lapunkban korábban már többen többször írtak. Annyit azonban mégis meg kell említenünk, hogy a megelőző (1866–1875-ben készült) Marek–Halácsi-féle felmérés óta eltelt közel 60 év alatt, a főváros arculata jelentősen megváltozott. Mindez közigazgatási és városrendezési szempontból sürgetően indokolttá tette egy frissebb, korszerűbb, pontosabb felmérés megindítását. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT), a nagy, gazdasági világválság közepén (1931-ben) 3 millió aranypengőt szavazott meg Budapest Főváros szabatos felmérésére.[1]

A felmérés három szakaszban készült. Az első szakasz (1932–1948) Oltay Károly professzor irányítása alatt zajlott. A második szakaszban (1949–1965) már állami irányítással, de még a Szabatos Utasítás szellemében folyt a munka. A harmadik szakaszt (1966–1977) részben földi felmérés, részben pedig fotogrammetriai kiértékelés kombinációja jellemezte. A három szakaszt külön-külön részben tárgyaljuk. A műszaki munkák ismertetése mellett arra is törekedtünk, hogy ennek a nagy múltú térképműnek az irányításában és megalkotásában szerepet játszó geodéták emlékét megörökítsük.

I. szakasz (1932–1948)

Az első szakasz tartalmazza az alappontsűrítést, a birtokelhatárolást, részletmérést, térképezést és területszámítást. A különböző munkafázisokat három szervezet végezte: a háromszögelést a M. kir. Háromszögelő Hivatal, a sokszögelést és részletmérést magánmérnöki irodák, míg a vizsgálatot, térképezést és területszámítást a Főváros Városmérési Kirendeltsége végezte.

A centrális háromszögelési hálózatba (1. ábra) a M. kir. Háromszögelési Hivatal mérnökeit-kellett bevonni. A feladat végrehajtására a következő személyeket rendelték ki[2]:

vitéz Papp Gyula (a csoport vezetője)

dr. Hazay István

dr. Májay Péter

Horváth István

Duchon Béla

Rédey László (dr. Rédey István testvére)

Illés István

dr. Homoródi (Haberéger) Lajos

Bencze (Becker) Tivadar

dr. Hőnyi (Hőnigh) Ede

Udvarhelyi (Hofstedler) Hermann

(Megjegyzés: A 30-as évek névmagyarosítási hulláma miatt sok közigazgatási alkalmazott nevet változtatott.)

 

A centrális háromszögelési hálózat létesítése szemléléssel, majd építéssel kezdődött. Középpontul a Gellérthegy nevű (a Citadellán található) fő alappontot választották. A hatszögletű hálózat I. rendű főpontjai (1. ábra) a következők:

Pacsirtahegy (Taksony határában)

Nagyhegy (Sóskút határában)

Kopaszerdő (Nagykovácsi határában)

Nagykevély (Pilisborosjenő határában)

Gyertyános (Mogyoród határában)

Erdőhegy (Rákoscsaba határában).

Valamennyi pontra állványos gúlát építettek. Az I. r. hálózatnak 17 km, a II. r. hálózatnak 7 km, míg a III. r. hálózatnak 2 km volt az átlagos oldalhossza. Az I. r. hálózat minden pontjáról, minden pontjára közvetlen összelátás volt. Az észlelések gúlákról, a II. r. hálózatban általában tornyokról, míg a III. r. hálózatban tetőjelekről történt. Ezek mellett felhasználtak korábbi vasoszlopokat és vasasztalokat is.

 

A szögmérést – több körfekvésben és többszöri ismétléssel – WILD T3 típusú teodolittal végezték. A mérésekhez nagyon gondosan kellett az időjárási viszonyokat megválasztani. A jó láthatóság biztosítására nappal Süss-féle heliotropokat, éjszaka pedig (6 Voltos akkumulátorral táplált) optikai kollimátorokat használtak. A hálózat méretarányát meghatározó alapvonalmérést a Műegyetem Geodéziai Tanszéke végezte. Az alapvonal helyszínéül (bázis) a Szentendrei-sziget déli végét választották. Ebből a bázisból fejlesztették ki a Nagykevély¬Gyertyános oldalhosszat, mely a centrális hálózat méretét határozta meg.(Papp 1949).

Az alapvonal megméréséhez a Műegyetem sem ivardrótkészlettel sem annak komparálási lehetőségével nem rendelkezett. Oltay professzor személyes kapcsolata révén sikerült a Finn Geodéziai Intézettől ivardrótkészletet kölcsönkapni. Bonsdorff T. Ilmari professzor vállalta a mérés előtti és utáni komparálását. A bázis kiépítése, valamint megmérése 1933 augusztusa és 1934 márciusa között zajlott le. A munkában Vincze István és Kürthy Vilmos adjunktusok, valamint Balthazár László és Tóth László tanársegédek vettek részt. Az alapvonal hosszának kiszámítását dr. Hőnyi Ede, Rédey László, ifj. Bartók Béla és Sipos Béla végezte.[3]

Az alapvonal végleges hossza: 3576,3165 m ± 0,66 mm.

Megbízhatósága: 1/5 250 000 relatív hibának adódott. Erről a kitűnő eredményről Raum Frigyes a következőket írta: ”A Centrális Hálózat mellett a szentendrei szigeti alapvonal hosszának meghatározása is, az akkori időknek – világviszonylatban is – egyik legnagyobb pontossággal végrehajtott munkálata volt” (1996). A BME Geodéziai Tanszéke az alapvonalat 1977-ben helyreállította, és a távmérő műszerek megbízhatóságának vizsgálatára alkalmassá tette. Napjainkra az alapvonalat a természet ismét benőtte. (Ádám 2020).

A Centrális Hálózat I. r. pontjainak kiegyenlítése a Nagykevély–Gyertyános bázisból fejlesztett főoldal felhasználásával, korrelátákkal történt. A főváros körüli, régebbi felsőrendű pontok segítségével a hálózatot az országos rendszerbe bekapcsolták. Ebből következően a sztereografikus vetület képezi a geometriai alapot. Mivel a rendszernek a centrumtól (Gellérthegy) mért átlagos távolsága 15 km, ezért a vetület periférikus torzulása elhanyagolható. A II. r. hálózat 17 db és a III. r. hálózat 58 db pontját koordinátakiegyenlítéssel számították. A számítások eredményeként az 1 km-re eső relatív megbízhatóság:

I. r. pontoknál ± 1,5 mm 1/667 000

II. r. pontoknál ± 1,7 mm 1/588 000

III. r. pontoknál ± 2,2 mm 1/455 000

A felsőrendű hálózat munkálatai 1932. december 1-én kezdődtek, és 1934. november 20-án fejeződtek be. A munkálatok összköltsége mai áron mintegy 170 millió forintot tesz ki. Ebbe benne foglaltatik az építés, a mérés, a számítás költségei, a dologi kiadások és a bérköltségek. A 82 felsőrendű pont egyenkénti nettó költsége: 2,073 millió forint volt.

 

Az alsórendű hálózat pontjait olyan sűrűséggel kellett kiépíteni, hogy a IV. r. és V. r. pontok belterületen 400 méterenként, külterületen pedig 500 méterenként fellelhetők és tájékozhatók legyenek. A mérések során 773 db olyan pontot is elhelyeztek (tripod, árbóc, tetőjel stb.), melyeket a munka befejeztével lebontottak. IV. r. és V. r. pontból összesen 1728 db-ot állandósítottak. Az alsórendű pontok 1 km-re eső, pontonkénti megbízhatósága: ± 4,6 mm volt, ami 1/217 000 relatív hibának felel meg. A munkálatok 1934 márciusától 1935 decemberéig tartottak. Az alsórendű hálózat teljes bekerülési költsége – mai áron – 310 millió Ft volt. Ez egy pontra vetítve 179 000 Ft. A teljes felső- és alsórendű hálózat mai áron 480 millió forintba került. Az összes, 1810 pontot figyelembe véve 220 000 Ft volt az egy pontra eső költség. Mindezek az adatok még a 14 kerületből álló kis Budapestre vonatkoznak. Az 1950 után kialakított, 22 kerületből álló nagy Budapest területén a centrális hálózatot dr. Vincze Vilmos elgondolása szerint kibővítették. Erről részletesen a második szakaszban lesz szó.(Vincze 1955).

A részletméréshez természetesen tovább kellett sűríteni az alappontokat. Ezt a célt szolgálta a szabatos sokszögelés. A munka 1936-ban kezdődött, és magánmérnöki irodák végezték. A budai oldalon 1942-ben, a pesti oldalon pedig 1946-ban fejeződött be. A rövid (80-100 m-es) oldalhosszak miatt a szögméréshez elégséges volt 6"-es teodolitot használni. A hosszméréshez komparált invarszalagot, illetve mérőlécet alkalmaztak. A budai oldalon, a jelentős magasságkülönbségek miatt lépcsőzetesen mértek. A vonalakat a járdán vezették. Szélesebb utcákban mindkét oldalon sokszögeltek. A földjárdákba beásták, az aszfaltjárdákba becementezték a pontjeleket. Minden pontjelet legalább két, falba süllyesztett őrcsappal biztosítottak. Kis Budapest területén összesen 16 983 db sokszögpontot határoztak meg. A munka ellenőrzését a Városmérési Kirendeltség mérnökei látták el.(Raum 1996)

A sokszögpontok átlagos sűrűsége hektáronként 0,8 pont volt. A vonalak átlagos hossza 420 m, az átlagos hosszhiba 0,46 cm, míg a szögzáró átlaghiba: 25" volt. A sokszögelés megbízhatósága – 100 m-re vetítve – 1/22 000 relatív hibának felelt meg. Az Utasításban megengedett 1/10 000 hibával szemben lényegesen jobb eredmény volt. (Homoródi Lajos fővárosi mérnök, a sokszögelés vizsgálata során szerzett tapasztalataira építve készítette el doktori értekezését, melyet az Oltay Károly professzor által vezetett doktori bizottság előtt 1943-ban sikeresen megvédett. [Geodéziai Közlöny 1942/2–3.])

A birtokelhatárolás 1936-ban kezdődött a budai oldalon. A munkát kizárólag a Kirendeltség mérnökei végezhették. Minden lakótömbről külön birtokelhatárolási jegyzőkönyv készült. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kellett a lakótömb utcák által határolt vázlatos rajzát, a helyrajzi számokat, a birtokhatárpontok jelölését, az alappontokat a pontleírásokkal együtt, valamint a koordinátákat.

A birtokelhatárolást csak tapasztalt mérnök végezhette. A művelet elég bonyolult volt. A Halácsi–Marek-féle üvegszelvényekről (belterületen 1:720, külterületen 1:1440 ma.) öles lépték-kel kellett levenni a határpontok koordinátáit, melyek jegyzékbe kerültek. Ezután az alappontok méteres koordinátáit öles rendszerbe transzformálták Oltay professzor képlete alapján. Az öles koordináták segítségével kiszámították az abszcisszákat és az ordinátákat, melyek segítségével kitűzték a határpontokat.

A kitűzéskor derült ki, hogy egyes esetekben a birtokhatár nem a térképi (jogi) határra esett. Ekkor a mérnök a helyszínen az érintett tulajdonosokkal igyekezett megállapodásra jutni. Amennyiben elbirtoklás (túlbirtoklás) volt tapasztalható, és az érdekeltekkel sikerült megnyugtatóan egyezségre jutni, akkor a helyszíni állapotot elfogadták. Vita esetén a közigazgatás vagy a bíróság döntött. Az esetek túlnyomó többségében sikerült a helyszíni állapotot az érintettekkel elfogadtatni. Annál is inkább, mert már régóta abban a hitben éltek, hogy kerítésük a jogi vonalon van.

Az elhatárolás az említett okok miatt nehézkesen haladt, ami a tömbbemérés előrehaladását is akadályozta. Kis Budapest esetében a budai oldalon az elhatárolás, bemérés és térképezés az I., II. III., XI. és XII. kerületekben 1944. augusztus végére elkészült. A területszámítás és a záró munkálatok áthúzódtak a következő évre.

Budapest ostroma 1945. február 12-én véget ért. A főváros az 50 napon át tartó szakadatlan harc következtében romokban hevert. Utcáról utcára, házról házra, emeletről emeletre folyt a küzdelem, és ezt szó szerint kell érteni.(Ungvári 2005). A Városmérési Kirendeltségen tárolt térképeket, számítási munkarészeket, műszereket 1944 őszén különböző helyeken (Bazilika pincéje, Városháza pincéje stb.) biztonságba helyezték, így ezekben kár nem keletkezett. Az ostrom után azonnal megkezdődött a romeltakarítás és az élet újraindítása.

Az irodai munkák májusban megindultak, de a helyszíni méréseket, az említett okok miatt csak ősszel lehetett folytatni. A magánmérnöki irodák először az utakon, az utcákban ún. „egyszerűsített” (birtokelhatárolás nélküli) tömbkontúrmérést végeztek. A pesti oldalon a XIII. és XIV. kerületekben kaptak erre lehetőséget. Veszélyeket is rejtett ez a munka, mert sok fel nem robban lövedék és akna hevert mindenfelé.

1948-tól („a fordulat éve”) hazánkban a politikai, gazdasági, tulajdoni, államigazgatási, jogi stb. viszonyok gyökeresen megváltoztak. A totális kényszerállamosítás a magánmérnöki irodákra is kiterjedt. Budapest kommunista polgármestere[4] arra adott utasítást, hogy magánmérnök a továbbiakban megbízást nem kaphat. Ekkor 19 magánmérnök megalakította a Városmérő Mérnökök Munkaközösségét. Az év végétől azonban már a munkaközösség sem kapott megbízást.

1949. január 1-től a Városmérési Kirendeltséget, valamint a Munkaközösséget, felszerelésével, személyzetével és mérési anyagával együtt az újonnan alakult Fővárosi Tervező Irodába (FŐTI) szervezték. Ezzel Oltay Károly professzor vezetői megbízatása Budapest városmérésében megszűnt. Az általa szerkesztett Geodéziai Közlönyt pedig betiltották. Ugyanekkor dr. Regőczi Emil miniszteri főtanácsos (PM IX. főosztály) szerkesztésében elindult egy új geodéziai lap (a Geodézia és Kartográfia elődje) az Állami Földmérés Közleményei címmel.

II. szakasz (1949–1965)

Valamivel több, mint egy év elmúltával a Városmérés teljes apparátusát a FŐTI-ből az OFI-ba helyezték át. A városmérési osztály létszáma – az állandó figuránsokkal együtt – kb. 70 fő volt. Ekkora személyi állomány elhelyezésére az Iskola utcában nem volt lehetőség, ezért az osztályt egy Madách téri lakóépületbe költöztették. Ez az intézkedés azért is volt kedvező, mert a felmérési munkák már a pesti oldalon folytak. A városmérési osztály dolgozói teljes névsorának a közlésére itt nincs lehetőség, de megtalálható: dr. Balázs László és Raum Frigyes cikkében (1983). Itt csak az 1950 és 1990 között szolgált vezetők neveit adjuk közre (zárójelben a következő munkahely, beosztás):

Duchon Béla, 1950. 02. 01 – 1952. 03. 31. (Földalatti Vasútépítő Vállalat),

Somló József, 1952. 04. 01. – 1954. 03. 31. (ÁFTH),

Riffer Viktor, 1954. 04. 01. – 1954. 11. 31. (nyugdíj),

Milasovszky Géza, 1954. 12 .01. – 1957. 06. 30. (VIZITERV),

Halász János, 1957. 07. 01. – 1960. 03. 31. (nyugdíj),

Tóth-Kincses László, 1960. 04. 01. – 1960. 12. 31. (Ell. oszt. vez.),

Katona Sándor, 1961. 01. 01– 1967. 12. 31. („C” főoszt. vez.),

Ernyey István, 1968. 01. 01. – 1987. 12. 31. (nyugdíj),

Simon Sándor, 1988. 01. 01. – 1990. (Geodézia Zrt.).

A rendszerváltás után Budapest városmérésének ügye, a pótmérések, a változások átvezetése, a térképek digitalizálása átkerült a Fővárosi Földhivatal hatáskörébe.

E kis kitérő után, visszatérve az ötvenes évekhez: a budapesti centrális háromszögelési hálózatot ki kellett terjeszteni a megnövekedett főváros peremkerületeire. Erről Raum Frigyes így írt: „A háromszögelés 1954-ben folytatódott, természetesen az eredeti hálózaton belül. (...) Erre lehetőséget adott az a bölcs előrelátás, hogy a hálózat főpontjai a korábbi kisebb területű város határán messze kívül helyezkedtek el.” (1996).

A háromszögelési hálózat bővítésével kapcsolatban Szent-Iványi György a GK 1954/3. számában így írt: „Dr. Vincze Vilmos elgondolása szerint a külső II. r. pontok a főhálózatra tá-maszkodnak, és a hálózat bővítése ezzel megoldható. (...) A vizsgálat azt mutatta, hogy ezek a pontok a belső II. r. pontokkal egyenértékűek.” (1955). A hálózat bővítése a megnövekedett területen 1967-ben befejeződött. A régi és újonnan létesített háromszögelési pontok száma megközelítette a 3800-at, ami 7 pont/km² sűrűségnek felelt meg. (Székely 1969).

Budapest felmérésének előrehaladása az 50-es évek második felében lelassult. Ennek gazdaságpolitikai okai voltak, melyekre most nem térünk ki. Annak érdekében, hogy a főváros a munkának lendületet adjon, és a befejezés időpontját közelebb hozza, új megoldás után kellett nézni. Ilyen lehetőségnek kínálkozott a légi fotogrammetriával kombinált felmérés alkalmazása. Erről részletesebben a III. szakaszban lesz szó.

A háromszögeléssel egy időben folyt a sokszögelés. Invarszalag és bázisléc helyett komparált, acél mérőszalaggal illetve optikai tahiméterrel mértek. A megnövekedett városterületen kb. 23 000 sokszögpontot határoztak meg, melyek száma így a korábbival együtt közel 40 000 lett.

A birtokelhatárolási folyamat egyszerűsödött. Megszűnt a Marek–Halácsy-féle üvegszelvények adatainak figyelembe vétele, helyette a tényleges állapotból kellett kiindulni. Ezután következő részletmérés (tömbbemérés) munkafolyamata a Szabatos Utasítás előírásai szerint, ortogonális-poláris módszerrel folytatódott.

A térképezéshez a hagyományos eszközökön kívül tizedmilliméteres üvegléptéket, lupét, kínai dörzstust, valamint a dörzsöléshez szükséges eszközöket (érdesített üveglemezt, üvegcsészét) használtak. A ceruzarajz 9H keménységű, laposra csiszolt ceruzával, a vonalaknak a papírba való bemélyítésével készült. A munka nagy gondosságot igényelt. A térképező a szelvényt flanelruhával takarta be a porosodás elkerülése érdekében. Csak ott takarta ki, ahol a felrakást végezte. Tussal csak akkor húzta ki a ceruzarajzot, ha az ellenőrzések során minden hibamentes volt. Hiba esetén a tömbrajzot a terepfelmérő pótmérésre visszakapta. Csak finom művű, precíziós, Richter-gyártmányú tuskihúzót, ill. nullkörzőt volt szabad használni. Az 1938 és 1964 között dolgozó térképezők (rajzolók) névsora: Halász János csoportvezető, Kocsis Margit (Bartók Györgyné), Schaupner Nándorné, Szepessy Györgyné, Csaba Ferenc, Varga Imre, Kesztler Ferenc, Vagyóczky Jenő, Puky Gábor, Szőke Katalin és még mások, akiknek a neve a forrásmunkákban nem szerepel. Varga Imre és Kesztler Ferenc neve gyakran szerepel mint ábrakészítő a geodéziai tárgyú tankönyvekben, ill. szakkönyvekben. Csaba Ferenc arról volt nevezetes, hogy mindkét kezével szépen rajzolt. Elmondhatjuk, hogy a résztvevők művészi munkát végeztek.

A területszámítás numerikus és grafikus részből állt. Az egész kerületet átfogó területszámítási vázlat, ezen kívül minden tömbről koordinátajegyzék és az erre a célra gyártott területszámítási nyomtatvány állt rendelkezésre. A nyomtatványba beírtuk a telkek határpontjainak koordinátáit a számokkal együtt, majd Brunswiga számológéppel „kitekertük” a területet. A telkek összterületeinek egyeznie kellett a tömbterülettel, négy tizedes értékre. Eltérés esetén a hibakeresés következett.

Egy területszámítási csoporthoz több tömb és közterület is tartozott. Itt is a részterületekkel „rá kellett állni” a csoportterületre. Külön nyomtatványon kezeltük az alrészletek (művelési ágak) grafikus területeit, melyeket planiméterrel mértünk le. A grafikus és numerikus területszámítási értékeknek 0,5%-on belül egyezniük kellett. Az 50-es években a területszámítási csoport[5] személyi állománya a következő volt: Gáldy Béla csoportvezető, Wéber Károly, Salgai Antal, Vagyóczky Jenő, Abakumov Nyikolaj (orosz emigráns geodéta), Fejes Kálmán, Székely Domokos, Domokos György (nyári gyakorlatos egyetemi hallgatóként).

Gáldy Béla jó humorú ember volt. Wéber Károlyt rendszeresen Oberon bácsinak szólította, Carl Wéber (1786–1826) német zeneszerző hasonló című operája alapján. Másik – gyakran emlegetett – mondása így szólt: ”...az ember összead, kivon, szoroz, oszt, majd kijön valami és azt hiszi, hogy az jó.” (Súlyos érszűkületben szenvedett, mindkét lábát amputálták, 1960-ban hunyt el.)

III. szakasz (1966–1977)

A légi fotogrammetria alkalmazása a nagy méretarányú felméréseknél a hatvanas években elért egyre pontosabb eredményeivel, szerte Európában tért hódított, alkalmazása a városmérésekben közkedveltté vált. Kialakult az ún. fotogeodéziai módszer, amely a földi felmérés és a sztereo-fotogrammetriai kiértékelés kombinációjával egyszerűbb és gyorsabb megoldást kínált a korábban alkalmazott módszereknél.

A fotogrammetria nagy méretarányú felmérések során való alkalmazását kísérleti, összehasonlító munka előzte meg. Szabó Béla, a Kartográfiai Vállalat fotogrammetriai osztályának volt vezetője a GK 1960/4. számában már lehetőséget látott a sztereokiértékelésnek az 1:2000 ma.-ú felmérésben való alkalmazására.

Dr. Nagy Jenő, a GK 1962/6. számában már egy Óbudán végrehajtott kísérleti munka eredményéről tudott beszámolni. Erről így írt: „... azért választottuk ezt a területet, mert erről rendelkezésre állt az 1:1000 ma.-ú komplett városmérési felmérés. Az előre jelölt háromszögelési és sokszögelési pontok koordinátáit össze lehetett hasonlítani a fotogrammetriai úton meghatározott koordinátákkal. A 16 jelölt pont esetén ± 4 – ± 9 cm eltérés mutatkozott, ami nagyon ígéretes eredményt jelentett. „A jelölt birtokhatárpontok esetén az eltérés ± 20-30 cm volt, ami viszont gyenge eredménynek számított.

A főváros a kísérleti munka bíztató eredményei alapján a BGTV-nél 1964-ben megrendelte a XX. ker. soroksári részének (840 ha) fotogeodéziai módszerrel való felmérését. A technológiát Szabó Béla, dr. Nagy Jenő és dr. Katona Sándor dolgozta ki. A munka 1965-re készült el.

Az eredményről Katona így számolt be: „Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Soroksár 1:1000 ma.-ú fotogeodéziai felmérése nem jelentette a korszerűbb városmérés kielégítő megoldását.” (Óvatos megfogalmazás, mert gyakorlatilag a munka nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.) A fotópontok ellenőrző vizsgálata során ugyanis kiderült, hogy ± 10 cm alatti eltérés (ez felelt volna meg a Szabatos Utasításnak) csak a pontok 30%-nál volt tapasztalható, míg a további 70%-nál ± 30-40 cm eltérés mutatkozott, ami a megengedett hibahatárt jóval meghaladta. Katona így folytatta: „A munka során szerzett tapasztalatok lehetővé tették, hogy a XVIII. kerület felméréséhez olyan új technológiai eljárást alakítsunk ki, mely egyrészt a felmérési utasítás, másrészt a megrendelő igényeit is kielégíti.” (GK 1967/2, 1969/2).

A XVIII. kerület fotogeodéziai felmérése (2400 ha) 1965 végén kezdődött, és 1967 végére fejeződött be. Az itt alkalmazott technológiai eljárás szerint a tömbkontúrt ortogonálisan mérték be, míg a jelöletlen, belső határpontokat, épületeket és alrészleteket sztereofotogrammetriai úton határozták meg. Fontos része volt a technológiának a „minősítés”. Egy fotómásolatra a terepfelmérő minden helyrajzi számon belül feltüntette azokat a jellemzőket, amiket a munkája során a kiértékelőnek figyelembe kellett vennie.

Az ortogonálisan, polárisan bemért határpontok koordinátáit (valamint a numerikus terület-számítást) a 60-as években már nem kézzel, hanem elektronikus gépen számították ki. A hely-színen szalaggal mért és a térképről levett távolságok összehasonlítása megmutatta a fotogrammetriai kiértékelés megbízhatóságát. Az eltérések 67%-ban ± 10 és 20 cm között mozogtak. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a soroksári adatokkal, akkor örvendetes javulást tapasztalunk. A Fővárosi Tanács Építészeti Főosztálya (akkori vezetője Huszóczy Miklós) tekintettel a jobb eredményekre, valamint a csökkentett költségre és időráfordításra, ezt a technológiát a XVI., XVII., XX., XXI. és XXII. kerület (kb. 12 000 ha) további feldolgozásánál jóváhagyta, sőt a beruházás összegét 50%-kal megemelte. Katona erről így nyilatkozott: „Figyelembe véve az eljárás gyorsító hatását, valamint a megemelkedett beruházási összeget, remélhető, hogy Budapest területének 1:1000 ma.-ú felmérése egy évtizeden belül befejezhető lesz.” (GK 1969/2).

 

Ernyey István (korábbi csoportvezető), 1968. január 1-jével átvette a 10. sz. városmérési osztály vezetését. (Katona más beosztásba került.) A FÖMI megbízta a BGTV-t, hogy vizsgálja meg, – kutatási téma keretében – a XVI. kerület fotogeodéziai felmérésének megbízhatóságát. A belső határpontokat a légi fényképező repülés előtt jelölték. A jelölt belső és a bemért külső határpontok helyszíni összemérési adatait hasonlították a koordinátákból számított távolságokkal. A kapott eredmények azt mutatták, hogy az eltérések 90%-ban ± 20 cm alatt voltak, és ennek megfelelően a földrészletek numerikus területei is megbízhatóbbak lettek. A numerikusan számított és grafikusan lemért területek adatai között az eltérés 0,5% alatt volt.

Ernyey István a kísérleti munka értékeléséről a következőket írta: „Az alkalmazott technológia lehetőséget biztosít a munkafolyamat további automatizálására. (...) A technológia előnye éppen az, hogy – akár későbbi időpontban is – ha az adottságok erre lehetőséget biztosítanak, akkor a felmérés számszerűsíthetővé tehető.” A felmérés anyagának későbbi digitalizálása ezt igazolta is. (GK 1970/6).

Összefoglalás

Visszaemlékezésem tárgya a nagy múltú, Oltay-féle szabatos budapesti városmérés 45 éven át tartó munkálatainak rövid összefoglalása. A tanulmányt három szakaszra bontottam. Az I. szakasz (1932–1949) tartalmazza az alappontsűrítést, birtokelhatárolást, részletmérést és térképezést, amikor még a munkálatok felügyeletét Oltay professzor személyesen látta el.

A szerző megjegyzése: Ez az összeállítás jelentős mértékben a felhasznált irodalom jegyzékében található forrásokra támaszkodik, és csak kis mértékben épült a Budapest városmérésében eltöltött évek során szerzett személyes tapasztalatokra.

A II. szakasz (1949–1965) magában foglalja azt az időszakot, amikor a városmérést állami irányítás alá vették, és felszámolták a korábbi magántevékenységet. Ebben az időszakban növekedett két és félszeresére Budapest területe. A méréseket továbbra is az Oltay-féle módszerrel folytatták, ami viszont a főváros számára túl lassú és túl drága volt.

A III. szakasz (1966–1977) felmérési munkáiba bevonták a légi fotogrammetriát. Kombinált módszert alakítottak ki: a lakótömbök kontúrját ortogonálisan mérték, míg a tömbökön belüli részleteket sztereoautográfon értékelték ki. A vizsgálatok azt bizonyították, hogy ez a módszer – bár a szabatosnál kisebb pontosságú – de gyorsabb és olcsóbb. Ez tíz évvel rövidítette le Budapest felmérésének tervezett határidejét. A tanulmánynak nem tárgya, de megemlítem, hogy a 80-as és 90-es években a munkarészek felújítása, a változások átvezetése és a térképanyag digitális átalakítása folyt. Napjainkban a térképanyag a főváros műszaki igazgatásának célját szolgálja.

Befejezésül szeretnék köszönetet mondani Ernyey István, Fejes Kálmán, Szilvay Gergely és Madarász András mérnök uraknak munkámhoz nyújtott értékes tanácsaikért.

Dr. Székely Domokos

Irodalom

Balázs László – Raum Frigyes 1983. Tények és emlékek a magyar földmérés szervezetéről és tevékenységéről (III. rész. 1950–1951.) Geodézia és Kartográfia, 35. évf. 6. sz.

Ernyey István 1970. Budapest XVI. kerület fotogeodéziai városmérése Geodézia és Kartográfia, 22. évf. 6. sz.

Halász János 1950. Budapest új határa, Földméréstani Közlemények, 1–2. sz.

Homoródi Lajos 1942. Budapest új sokszögelésében elért pontosság, Geodéziai Közlöny 1–2. sz.

Joó István – Raum Frigyes 1996. A magyar földmérés és térképészet története. Székesfehérvár

Katona Sándor 1969. Budapest XVIII. kerület fotogeodéziai felmérése. Geodézia és Kartográfia, 21. évf. 2. sz.

Nagy Jenő 1962. Fotogrammetria és városmérés. Geodézia és Kartográfia, 14. évf. 6. sz.

Oltay Károly. Jelentés Budapest Főváros Városmérési Kirendeltségének működéséről 1938–1948. Fővárosi Levéltár

Papp Gyula 1949. Budapest háromszögelése. Állami Földmérés Közleményei 1. sz.

Salyámossy Tibor 1978. Budapest területe Numerikus összeállítás. FÖMI, kézirat.

Szent-Iványi György 1954. Budapest felmérésének mai állása Geodézia és Kartográfia, 6. évf. 3. sz.

Székely Domokos 1969. Budapest felmérésének helyzete. Geodézia és Kartográfia, 21. évf. 6. sz.

Ungvári Krisztián 2016. Budapest ostroma. Corvina Kiadó, Budapest.

Vincze Vilmos 1955. Önálló háromszögelési hálózatok méretezése, Kandidátusi értekezés, MTA

 

Ötven éve történt

(Tallózás szaklapunkban)

Prof. dr. Regőczi Emil lapunk 1970/2. számában meleg szavakkal köszöntötte a 70 éves dr. Milasovszky Béla professzort, a Miskolci Nehézipari Egyetem geodéziai tanszékének volt vezető tanárát.

Regőczi röviden bemutatta Milasovszky szakmai életútját, aki 1926-ban végzett Sopronban, az akkori Bányászati és Erdészeti Műszaki Főiskolán, majd 7 éven át, Sébor professzor mellett mint tanársegéd oktatott. 1933-ban lépett a magyar Állami Földmérés szolgálatba. Először a Pápai Földmérési Felügyelőségen mint terepfelmérő dolgozott, majd 1936 és 1950 között a Háromszögelő Hivatal csillagászati mérések csoportját vezette. 1943-ban doktorált. 1950-ben, Milasovszkyt meghívták a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem geodéziai tanszékére professzornak. 1952-ben kandidátusi, 1960-ban pedig nagydoktori címet szerzett. 1970-ben nyugállományba helyezték. „Az eredményekben gazdag életút még nem zárult le, – írta Regőczi – mert látjuk, munkakedve, alkotóereje továbbra is lankadatlan. Bízunk abban, hogy még hosszú ideig fogja őt éltetni (...) tisztelőinek szeretete és megbecsülése.” – fejezte be Regőczi Milasovszky laudációját. (Utószó: a megemlékezés szokás szerint „Szerkesztőbizottság” aláírással jelent meg. Milasovszky 1973. július 30-án hunyt el. Hamvasztás utáni temetése augusztus 10-én volt a Farkasréti Temetőben.)

*

Dr. Egry Antal, a MÉM-OFTH főosztályvezetője, lapunk 1970/3. számában, – a negyedszázados évforduló alkalmával – beszámolt az 1945. évi általános földreformról. Ebből az alkalomból a Minisztérium Békéscsabán, kétnapos, kihelyezett tudományos tanácskozással egybekötött emlékünnepséget rendezett.

A megnyitó előadást dr. Soós Gábor miniszterhelyettes tartotta. Felidézte az 1919. évi Tanácsköztársaság hibás agrárpolitikáját, miszerint a megígért földreform helyett a termelőszövetkezetek létesítését erőltette,_; és ezért a parasztságot nem tudta a proletárforradalom oldalára állítani. Ezt a hibát kívánta a Kommunista Párt (MKP) orvosolni, amikor 1945-ben azonnali és általános földosztást hajtott végre.(Ma már elmondhatjuk, hogy 3 millió kataszteri hold földterület kártalanítás nélküli – elkobzási alapon történt – azonnali államosítása és szétosztása, törvényi felhatalmazás nélküli, illegitim cselekedet volt. Az 1945. évi novemberi választás alapján összeült országgyűlés a földosztást bár utólag törvényesítette, de ez a 600/1945. ME./III. sz. rendeletet azért nem legalizálhatta, mert a földosztás nem csak egy tervezet volt, hanem még 1945 nyarán, de facto, végre is hajtották.)

A kétnapos békéscsabai tanácskozáson tudományos szintű előadások hangzottak el. Felszólalt többek között dr. Erdei Ferenc az MTA főtitkára (korábbi földművelési miniszter), dr. Romány Pál, az MSZMP KB tagja, dr. Lázár Vilmos akadémiai doktor, dr. Donáth Ferenc kandidátus és még sokan mások. Az 1945-ös földosztást valamennyien „történelmi jelentőségű”-nek minősítették. (A mezőgazdasági földeknek a 20 évvel később, a rendszerváltozás után elkezdődött átrendeződése bebizonyította, hogy az elhamarkodott és elhibázott 1945. évi földosztás több kárt tett, mint amennyi politikai haszonnal járt. Ezt természetesen akkor még senki sem láthatta előre.)

*

Szaklapunk 1970/4. számában dr. Regőczi Emil, dr. Tárczy-Hornoch Antal akadémikust, míg az 1970/5. számban dr. Homoródi Lajos professzor dr. Regőczi Emilt, lapunk alapító főszerkesztőjét méltatta 70. születésnapjuk alkalmával.

Ebben a visszaemlékezésben szinte lehetetlen felsorolni mindkettőjük, hazai és nemzetközi szinten elért, kiemelkedő tudományos eredményeit. Mindketten több száz publikációt jelentettek meg, számos hazai és nemzetközi szervezetnek voltak meghívott tagjai és tiszteletbeli doktorai, és több magas kitüntetésben részesültek. A laudációkat szívből jövő gratulációk és jókívánságok szavaival fejezték be „Szerkesztőbizottság” aláírással a megfogalmazók.

*

(A 75 éve történt eseményekről nem tudunk beszámolni, mert az 1945-ös háborús évben, magyar geodéziai szakfolyóirat nem jelent meg. A 100 éve történtekről (1920) a Teleki Pálra való visszaemlékezésben tettünk említést.)

Dr. Székely Domokos

 

Oktatóink voltak

A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának 43 földmérő szakos hallgatója (11-es és 12-es tankör) 1968-ban kapta kézhez építőmérnöki diplomáját. 50 évvel később, azaz 2018. május 23-án pedig az aranydiplomájukat vehették át azok, akik jelen voltak az ünnepélyes diplomakiosztón. Voltak, akik betegség miatt maradtak távol a magasztos eseménytől, és sajnos az időközben elhunyt csoporttársaink (17 fő) sem lehettek jelen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem aulájában megtartott rendezvényen.

Az ünnepséget követően ebédre gyűltünk össze a szomszédos Szeged étteremben. A kötetlen beszélgetés közben volt oktatóink is szóba kerültek. Röpködtek az „ emlékszem, hogy a szigorlaton” vagy” amikor az előadáson” … kifejezések! Kérdezgettük is egymást, hogy ki tud róla valamit és él-e még egyáltalán?

Nos, ekkor merült fel bennem az ötlet, hogy össze kellene állítani egy tablószerű képcsarnokot volt előadóinkról és gyakorlatvezetőinkről.

Először is egy névsort kellett összeállítani, melyből sokakat ki kellett húzni, mivel nem emlékeztünk már mindenkinek pontosan a vezeték- és/vagy a keresztnevére. Még így is sokan maradtak a listában, úgyhogy leszűkítettem a kört azokra, akiknek a neve az indexünkben szerepel. Jó néhány oktatót azonban ki kellett hagyni, mert egyes tanszékeken még a nevüket sem hallották, amikor érdeklődtem utánuk. Végül a következő oktatók maradtak, akik aláírásukkal igazolták a félévet:

 

Név születés-elhalálozás aláírás tantárgy, év/félév	Arckép	Név születés-elhalálozás aláírás tantárgy, év/félév	Arckép
Alpár Gyula 1927–2012 Geodéziai műszerek IV/1		Bíro Péter 1930–   Geofizika IV/2
Blahó Imre 1922–2012 Topográfia III/1, III/2		Bozóky-Szeszich Károly 1921–1985   Vízépítéstan IV/1, IV/2
Hazay István 1901–1995 Vetülettan III/1, III/2 Országos felmérés IV/2		Homoródi Lajos 1911–1982   Fotogrammetria III/1, III/2 Felsőgeodézia IV/1, IV/2
Hőnyi Ede 1935–2017   Kiegyenlítő számítások II/2, III/1 Országos felmérés IV/2		Juhász Bertalan 1931–2001   Szerkezetépítés IV/1
Kaliszky Sándor 1927–2016   Mechanika I/1, I/2		Karsay Ferenc 1931–2010   Geodéziai rajz I/1
Kiss Antal* 1939–2017   Geodéziai mérőgyakorlat II/2		Kiss Papp László* 1939–2018   Fotogrammetria III/1, III/2
L’Auné Ottó 1918–1987 Geodéziai gépszámítás II/2		Lévay Jenő 1928–2015   Épületszerkezeti ismeretek II/1
Lukács Tibor 1927–2016 Geodéziai gépszámítás III/1		Májay Péter* 1933–2007   Geodéziai mérőgyakorlat II/2
Megyeri Jenő 1931–2013   Út- és vasútépítéstan III/2, IV/1, IV/2		Miskolczi László 1931–1992   Vetülettan III/2
Noéh Ferenc* 1934–2012   Geodéziai mérőgyakorlat II/2		Ódor Károly 1928–1999   Ipari geodézia V/1
Papp Ferenc 1901–1969   Geológia I/1, I/2		Rédey István 1898–1968   Földrajzi helymeghatározás III/2
Sárdy Andor 1923–2004   Geodéziai alapismeretek I/2, II/1, II/2		Sárközy Ferencné 1938–   Kartográfia V/1
Szalontai László 1901–1992   Országos felmérés V/1		Varga Ottó 1909–1969   Matematika I/1, I/2, II/1, II/2
Zigány Ferenc 1895–1975   Ábrázoló mértan I/1, I/2		Zimonyi Gyula 1915–1980   Fizika I/2

A ^*-gal jelöltek aláírása nem szerepel a tanulmányi értesítőben, azonban ők voltak azok, akik öt éven át gyakorlatvezetőink voltak.

A fényképek felkutatása aztán egy külön tortúra volt. Igyekeztem olyan fotókat beszerezni, melyek korabeliek, hiszen így maradtak emlékezetünkben tanáraink. Gyakran gondoltam, bár sose vágtam volna a fejszémet ilyen fába, mert nem volt könnyű ez a vállalkozás. Többször is megesett, hogy XY után kutakodva, annak egy még élő ismerősének a barátjának a gyerekétől kaptam meg az óhajtott képet. Végül azért még is csak sikerrel jártam, teljesnek mondható tehát gyűjtemény.

Legyen ez az összeállítás egy fajta emlékkép mindazon oktatókról, akik több évtizeden át részesei voltak a magyar földmérőképzésnek a felsőoktatásban.

Dr. Babós Lajos

 

120 éve született Gersy István ezredes a magyar légifényképezés egyik úttörője

"...Az utódok megtisztelő kötelessége, – írta dr. Temmel Ágoston mérnök ezredes – hogy elődeikre, tanítómestereikre, példamutató munkatársaikra emlékezzenek. A megemlékezés (...) a mai nemzedék tájékoztatását is szolgálja. (...) Az alábbiakban a magyar katonai térképészet egyik nagy alakjára, a bátor és tehetséges repülős tisztre, Gersy Istvánra emlékezünk." (GK. 2001/5)

Gersy István 1900. július 23-án született a Boszniai Bijeljinán, a Drina partján fekvő kis településen^[6]. Apját, mint k.u.k. tisztet ide vezényelte családostul a honvédség. Elemi iskoláit szülőhelyén 1906–1910 között végezte el. Gyermekként kitűnően elsajátította a szerb nyelvet. Ezután szülei beíratták az újvidéki (ma Novi Sad) reálgimnáziumba, ahol 1918-ban érettségi vizsgát tett. Néhány hónap múlva (1918-ban) a Monarchia összeomlott és a Gersy család visszaköltözött Magyarországra. Mivel Gersy István már gyermekkorában nagyon vonzódott a repüléshez, ezért 1920-ban beiratkozott "repülőgép-megfigyelő és légifelderítő" szakon a Ludovikai Akadémiára. (Ez a szak a repülés kezdetekor nagyon új volt.) 1923-ban avatták hadnaggyá.

Gersy István 1924-től különböző beosztásokban szolgált. 1928-ban teljesült régi álma és a székesfehérvári aero-térképész csapathoz kerülhetett. Ez azért volt nagydolog, mert a békeszerződés értelmében az Antanté-misszió minden magyar katonai légitevékenységet megtiltott. Gersyt 1930-ban az újrainduló légifényképezés állományának megerősítésére a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium IX. C. Ügyosztályhoz ( Állami Térképészet) vezényelték. (A magyar katonai térképészeti intézet 1936-tól Magyar Királyi Állami Térképészeti Intézet, 1939-től Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet – HTI néven működött.) Gersy beosztása főelőadó volt, ami a századosi rangnak felelt meg.

Neogrády Sándor^[7], aki az intézetben a légifényképészet vezetője volt, 1934-ben visszavonult a repüléstől, helyére Gersy Istvánt nevezték ki. Ötévi HTI-szolgálat után Gersyt őrnagyi rangban kinevezték a Kassai Repülőtiszti Akadémia tanárának. Az 1944-es visszavonulás során Ausztriába helyezték, ahol 1945 májusában amerikai fogságba került. 1946-ban, mint alezredes tért haza. Az igazoló bizottság mindent rendben talált nála, de az új, "demokratikus" honvédség további szolgálatára nem tartott igényt, tartalékos állományba helyezték. Gersy a polgári életben helyezkedett el. Az 1946-ban újjáalakult HTI parancsnoka Vásárhelyi János ezredes Gersyt 1948-ban visszahívta az Intézetbe, és 1949-ben kinevezte a légifényképész alosztály élére. Helyzete nem volt könnyű, mert mindössze két, átalakított Gólya-típusú repülőgép, valamint két, háború előtti Zeiss-kamera (egy 30×30 cm képméretű SM-30-as és egy 18×18 cm képméretű SM-18-as) állt rendelkezésére. A szerény körülmények ellenére a légifényképészek 1950–1952 közötti időben folyamatosan szolgáltatták a "gyorshelyesbítés" számára nélkülözhetetlen 1:5 000–1:20 000 méretarányú, közel függőleges kamaratengellyel késztett 10 000–12 000 db felvételt. 1952-től már 2 db Li-2-es repülőgépet bocsátottak az Intézet rendelkezésére, amelyekkel már 3 000–6 000 m magasságból, új típusú Jena-Optik (NDK Zeiss)^[8] RMK-30 légifényképező kamarával 1:20 000–1:30 000 méretarányú fényképeket készítettek. 1954 novemberéig a gépeket szovjet személyzet repülte és szervizelte (MASZOVLET). A gépek bázisállomása a Budaörsi repülőtér volt.

Gersyt 1951-ben ezredessé lépették elő. A Térképészeti Intézetet az 1956-os forradalom leverése után átszervezték. 1957-ben a honvéd légierőtől Lánczi István századost a HTI-be vezényelték. Gersy István 1958-ban történt nyugállományba helyezését követően Lánczit nevezték ki a légifényképező alosztály élére. (Lánczi 1977-ben repülőszerencsétlenség áldozata lett.) Gersy – mint nyugdíjas – tevékenyen részt vállalat az Intézet fiatal tisztjeinek továbbképzésében. 1957 és 1962 között a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület (ma MFTTT) Fotogrammetriai és Topográfiai szakosztályának az elnöke volt. 1978. június 28-án távozott az élők sorából.

"Gersy István katonás, elegáns megjelenésű, példamutatóan fegyelmezett, elkötelezett honvédtiszt volt. Helytállását, áldozatvállalását máig ható példaként idézhetjük." - írta róla dr. Tremmel Ágoston, egykori tanítványa (GK.2001/5). Gerle László, lapunk 1979/3. számában megjelent nekrológját a következő szavakkal zárta: "...szakmaszeretete, hivatástudata, lankadatlan szorgalma példaként áll előttünk. Érdemei elismeréséül az MH Térképész Szolgálat főnöke Gersyt a szolgálati ág halottjává nyilvánította." Az igazak emléke legyen áldott!

Dr. Székely Domokos.

 

Adalékok Vásárhelyi János térképész tiszt életrajzához

 

Vásárhelyi János ezredes, a Honvéd Térképészeti Intézet (HTI) egykori parancsnoka életéről szakterületünk irodalmában több méltatás is megjelent. Bene András – egykori tanítványa és fogolytársa – Vásárhelyi születésének 80. évfordulója alkalmával rövid életrajz keretében vázolta munkásságát. (GK. 1984/4). Dr. Balla János tudósította lapunk olvasóit Vásárhelyi balatonszemesi sírjánál posztumusz rendezett katonai búcsúztatásáról. (GK. 1991/5). Dr. Lukács Tibor által 2000-ben szerkesztett Magyar Földmérők Arcképcsarnoka III. kötetében – többek között – Vásárhelyi méltatása is szerepel. Dr. Tremmel Ágoston Vásárhelyi halálának 25. évfordulója alkalmával emlékezett vissza egykori parancsnoka életére. (GK. 2003/2). Én a személyes emlékeim és kutatásom alapján szeretném kiegészíteni Vásárhelyi életrajzát.

 

Vásárhelyi Jánossal 1957 januárjában a BGTV topográfiai osztályán találkoztam először. Zárkózott, szűkszavú, csendes ember volt. Ezidőtájt indult el hazánkban az országos 1:10 000 méretarányú polgári topográfiai felmérés. Osztályunkon a helyes, szakszerű dombor­zatábrázoláshoz csak azok értettek, akik korábban a HTI-ben dolgoztak^[9]. A vállalatvezetés úgy döntött, hogy a téli (előkészítő) munka keretében, továbbképző tanfolyamot tart azok számára, akik az ÁFTH un. céltanfolyamát már korábban ugyan elvégezték, de topográfiai, fotogrammetria, légifénykép-olvasási ismeretekkel nem rendelkeztek, ilyen képzésben nem részesültek.

A továbbképző tanfolyam színhelyéül az ÁFTH Guszev-utcai (ma Sas utca) székházának első emeleti tanácsterme volt kijelölve. Vásárhelyi János a domborzatábrázolásra oktatott minket, Károssy István a fotogrammetriát, Gersy István a légifénykép-olvasást, míg Berecz Lajos a mérőasztal alkalmazását adta elő. A tanfolyam egy hónapig tartott, elvégzéséről bizonyítványt nem kaptunk.

1957 áprilisában kezdtük meg élesben a terepmunkát. Az első évben felügyelet mellett, de 1958-tól már önállóan dolgoztunk. Vásárhelyi – mint vizsgáló és minőségi ellenőr – a terepen havonta meglátogatott. Ilyen esetben a szállásáról és az étkezéséről (meleg vacsora) nekem kellett gondoskodni. A terepről visszatérve az irodában arra kért, hogy hozzak neki a gyógyszertárból pepszint. (Nem tudtam, hogy az mi.) Csodálkozásomra elmondta, hogy börtönévei alatt megromlott a gyomra és pepszinnel^[10] kell emésztését javítani. Ekkor hallottam először, hogy bebörtönözték – de rögtön hozzátette – nem köztörvényes, hanem politikai rab volt. Ritkán beszélt életének erről az időszakáról.

Egyik (ritka) alkalommal mesélte, hogy Farkas Mihály^[11] vezérezredes, honvédelmi miniszter jelentéstételre berendelte. A miniszter elmondta, hogy a feszült magyar-jugoszláv viszony miatt hitelen nagy szükség mutatkozik naprakész állapotú katonai térképekre.(Ez 1949-ben volt). Vásárhelyi jelentette, hogy hazánk területét kb. 1100 db 1:25 000 ma. közel 90 km² területet felölelő Gauss-Krüger szelvénybeosztású térképlap fedi le. Vásárhelyi arra kapott parancsot Farkastól, hogy az Intézet mihamarább végezze el az ország un. "gyorshelyesbítését"^[12]. Vásárhelyi a munka elvégzésére 5 évet kért. Arra hivatkozott, hogy nincs elegendő szakembere, és a rengeteg légifénykép elkészítésére mindössze egy Li-2-es repülőgép, és egy rég Zeiss fotokamera áll rendelkezésre. Farkas szerint ez a munka 3 év alatt is elvégezhető, és további ellenvéleményről hallani sem volt hajlandó. Valamivel megfenyegethette Vásárhelyit, mert nekem csak annyit mondott, hogy "...a miniszter megszorongatott, így bele kellett egyezzek a 3 éves határidőbe." Hogy mivel szorongatták meg azt nem mondta, de az incidens után pár hónappal, 1950 nyarán letartóztatták.

Egy másik alkalommal, a vele szemben alkalmazott presszióról beszélt. Elmondta, hogy a vallató szobában egy kb. 60×60 cm méretű négyszöget fehérre festettek. Ebbe kellett hosszabb időre beleállni. "...Az ember azt gondolná – folytatta Vásárhelyi – hogy állni igazán nem nehéz dolog. De idő múltával az ember úgy elfárad, hogy ki kellett lépjek a négyszögből és akkor ütöttek. Ha visszaálltam, akkor abbahagyták az ütlegelést, ha pedig összeestem, felmostak." Később így folytatta: "Életem legboldogabb napja akkor volt, amikor a Katonai Bíróság (1952-ben) az ítéletét kihirdette. 15 évi letöltendő börtönbüntetést kaptam. Az volt ugyanis a jó, hogy a további sorsom miatt már nem kellett bizonytalankodjak."

2002-ben kérelmeztem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁSzTL) , hogy a kuratórium Vásárhelyi dossziéjába engedélyezzen betekintést. A kutatóteremben végigolvastam szenvedéseinek írásbeli dokumentumait. Sokadik önéletrajzának bevezető soraiban – melyet "presszió" alatt tett vallomásában ismertetett – ez állt: "...1904-ben születtem Russ községben. Fasiszta (Sic!) nevelésben részesültem.” (Képtelenség, mert a fasiszta mozgalmat Mussolini 1919-ben indította el, és pártja jelképéül a rómaiak FASCES^[13] nevű eszközét választotta. Innen az elnevezés. Vásárhelyi szülei nem tudhatták, hogy mi a fasizmus, de ez a bíróságot nem érdekelte).

Vásárhelyi kihallgatása 1952-ben véget ért. Még 4 évet kellett várjon, míg 1956. szeptember 4-én, feltételesen szabadlábra helyezték. Bár ügyét a katonai bíróság 1965-ben újra tárgyalta, de csak részlegesen rehabilitálták. A kémkedés vádja alól felmentették, de a Kogutowicz-féle Földrajzi Intézet térképanyagának értékesítése ügyében a gyanúsítást fenntartották. Rendőri megfigyelése, 1977. augusztus 8-án bekövetkezett haláláig megmaradt. A rendszerváltás után teljes körű rehabilitációban és előléptetésben részesült^[14].

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel emlékezzünk Vásárhelyi János ezredesre (postumus vezérőrnagyra), a HTI egykori parancsnokára, volt tanítványa és fogolytársa Bene András méltató szavaival:"...azon leszünk, hogy hazánkban, az őt ártatlanul ért súlyos szenvedések és méltánytalanságok a jövőben másokkal ne ismétlődhessenek meg. Emlékét megőrizzük”.

Dr. Székely Domokos

 

Irodalom

Bakos Ferencz (szerk.): Idegen szavak szótára.(Akadémia Kiadó, 1978).

Balla János: Történelmi megemlékezések a katonai térképész szolgálatnál.(GK. 1991/5).

Bene András: Megemlékezés Vásárhelyi János születésének 80. évfordulója alkalmával.(GK. 1984/4).

Lukács Tibor: Magyar Földmérők Arcképcsarnoka III. kötet. (FÖMI, Budapest, 2001).

Szabolcs Ottó (szerk.):Ki kicsoda a történelemben.(Laude, Budapest, 1990)

Székely Domokos: In memoriam 1956 (GK. 2006/10)

Szendei Ádám: Orvos a családban.(Medicina, Bp. 1977).

Tremmel Ágoston: 25 éve hunyt el Vásárhelyi János. (GK. 2003/2)

Vásárhelyi János: Útravaló.(Térképészeti Közlöny, 1948).

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. Vásárhelyi János dossziéja. (1950–1965).

 

KÖNYVSZEMLE

 

A felvilágosodás kartográfiája

 

Nemcsak a kartográfia történetének kutatói, de a rokon területek szakmatörténete számára is örömhír, hogy „Az európai felvilágosodás kartográfiája” (Cartography in the European Enlightenment) címmel megjelent a History of Cartography, a nemzetközi kartográfiatörténeti monográfiasorozat negyedik tagja (Edney–Pedley 2020). A korábbiakkal azonos méretben és a már megszokott formátumban bemutatkozó tekintélyes nyomtatott kötet 1803 számozott oldalt tartalmaz. A méret és a terjedelem miatt ez a hét és fél kilogramm súlyú változat két kötetben érhető el, de a hagyományossal párhuzamosan, piacra került az elektronikus változat is. A világjárvány kedvezőtlen hatásai a könyv kiadását is késleltették: a kolofon szerint a kiadás éve 2019, de csak idén áprilisában érkeztek meg a nyomtatott kötetek a kiadóhoz.

A kartográfia egyetemes történetét tárgyaló könyvsorozat kiadását még 1977-ben tűzték ki célul a History of Cartography alapító szerkesztői, Brian Harley (1932–1991) és David Woodward (1942–2004). Az Egyesült Államokban, a Wisconsin Állami Egyetem Madisonban található kampuszán sikerült létrehozni a projekt központját. A földrajzi tanszékeiről híres intézmény professzora volt Arthur R. Robinson, a múlt század kartográfiájának nemzetközileg elismert alakja (Robinson 1952). Jelen sorok írója 1990-ben, az Amerikai Földrajzi Társaság ösztöndíjasaként – és így Brian Harley munkatársaként – ismerkedett meg közelebbről a projekttel, és személyesen a szerkesztőkkel, majd hazatérve tapasztalatairól e szaklap hasábjain is beszámolt (Török 1991). A tudományos vállalkozáshoz fűződő, immár harminc éves kapcsolat miatt az olvasó bizonyára azt is megérti, hogy jelen ismertetés a személyes kötődés miatt a szokásostól kissé eltérő hangvételű.

A nagy vállalkozás megvalósulása útján az első mérföldkő az első nyomtatott kötet megjelenése volt 1987-ben. Kiadóként a világhírű és tekintélyes amerikai University of Chicago Press vállalta a sorozat gondozását. Az első kötet, amely a történelem előtti kezdetektől a középkor végéig tárgyalta az európai térképészet történetét, a legjobb tudományos könyv díját nyerte el az Egyesült Államokban. Az Európán kívüli területek kartográfiatörténetét feltáró könyvek után, a sorozat harmadik kötetének kiadásával (2007) – melyet Harley váratlan elhunyta miatt egyedül Woodward szerkesztett – a reneszánsz korszak végéig, azaz időben nagyjából kb. 1650-ig terjedt ki a tárgyalás. Az anyagi támogatás ütemezése miatt az eredeti tervektől eltérően, „soron kívül” jelent meg a 20. század kartográfiáját áttekintő kötet (2015). Mivel 2004-ben Woodward is elhunyt, ennek vendégszerkesztője az amerikai Mark Monmonier professzor, számos szakkönyv elismert szerzője volt. Nemcsak a személyi feltételek, hanem a hatodik kötet formátuma is eltért a sorozat előző részének tárgyalásmódjától. A jelen felé közeledve ugyanis a történelmi dokumentumanyag egyre hatalmasabbra duzzadt, miközben a térképészet egyre inkább nemzetközivé vált. Ezért a korábbi, elsősorban földrajzi régiók szerinti tárgyalásmód nem volt tovább követhető.

A fenti okok miatt – az alapító szerkesztők elképzelése szerint – a későbbi időszakokat a monográfiák enciklopédikus tárgyalásmóddal mutatják be, azaz a kötetek tartalmát rendszerezett, tematikus szócikkek alkotják. Az európai felvilágosodás kartográfiájának izgalmas és összetett történetét az új kötet a több évtizedes (!) előkészítő munka eredményeként 207 szerző által írt 479 tematikus egységben tárgyalja. Ezeket a különböző terjedelmű szócikkeket címük alapján ábécésorrendben adja meg a könyv, az első rész A-tól N-ig, a második kötet M-től Z-ig tartalmazza a tételeket, amelyek egyes esetekben hosszabb tanulmányok, máskor lexikonszerű, rövid szócikkek. A témakörcímeket a könyv elején adott tartalomjegyzékben is megtaláljuk, amely éppen ezért a megszokotthoz képest jóval terjedelmesebb. A kötet használatát megkönnyíti, és használhatóságát is nagyban növeli a könyv végén található személy- és tárgymutató. A tárgyalt témaköröket egy alaposan átgondolt, többszintű „fogalomtérkép” alapján válogatták a szerkesztők, amelyet listaformátumban a könyv végén is megtalálunk, ami tulajdonképpen a kötet szervezésének „hadműveleti terveként” szolgált minden közreműködő számára.

A kiterjedt nemzetközi együttműködést a kötet két szerkesztője, Matthew H. Edney és Mary Sponberg Pedley irányították, akik világszerte a korszak elismert, vezető kutatói (Edney 1997, Pedley 2005). Azonban a munka kiterjedtsége és összetettsége miatt munkájukat további társszerkesztők, Robert W. Karrow (Newberry Library, USA), Dennis Reinhartz (University of Texas, Arlington, USA), Sarah Tyacke (National Archives, UK) is segítették. Természetesen nem feledkezhetünk meg a projekt technikai részében köreműködő számos további munkatársról sem, akiket az Előszó név szerint felsorol. Ez a Jude Leimer projektvezető által irányított munka nélkülözhetetlen hozzájárulás volt az egységes formátum és a témakörök szerteágazó összefüggéseinek feltárása miatt is. A sokszor évtizedes levelezés után beadott kéziratok – a részletes szerzői útmutató ellenére is – ritkán maradtak meg eredeti formájukban: nagyon alapos és többszörös tartalmi, formai és stilisztikai ellenőrzés után, a bibliográfiai hivatkozások érvényességének vizsgálata, kereszthivatkozások beillesztése után született meg a végleges szövegváltozat. A könyv 954 illusztrációjának beszerzése a felhasználói jogosultságok miatt sem volt egyszerű feladat Dana Freiburger képszerkesztő számára, hiszen a közölt ábrák túlnyomó része korabeli kartográfiai dokumentumok reprodukciója.

A felvilágosodás térképészetét, a „térképek korát” tárgyaló kötet bevezető tanulmányában a szerkesztők felhívják a figyelmet azokra az elméleti és módszertani meggondolásokra, amelyek lehetővé tették, hogy a nagyjából 1650–1800 közé eső időszak, a „hosszú 18. század” térképészetét új megvilágításba helyezzék. A könyv ugyanis a korábbiakban uralkodó felfogással szemben a térképészetet nem egyetlen, monolitikus tevékenységként mutatja be. A 18. század kartográfiájára általánosságban igaz, hogy ebben az időszakban jelenik meg a mai térképtudomány fogalmi elődje, a rendszeres mérésekre és megfigyelésekre alapozott, az ábrázolási módokban is a valóság mérhető, a mennyiségi tulajdonságokat pontosan és részletesen ábrázolni kívánó térképek ideálja. Azonban a valóságos térképezési gyakorlatokat alaposabban megvizsgálva – ami a fennmaradt dokumentumoknak és az újabb kutatásoknak köszönhetően lehetséges – azt látjuk, hogy ezek a különböző társadalmi, kulturális, tudományos és technikai feltételek mellett valósultak meg. A szerkesztők, mindenekelőtt Edney korábbi tanulmányaiban és legutóbbi könyvében (2019) kifejtett érvelését követve, ezeket a különböző kartográfiai módokat mint különböző térképezéseket, valamint kölcsönhatásaikat folyamatokként kívánják megérteni. A kötet előszavában részletesen is elemzik a két fő mód, a kis méretarányú, földrajzi és a nagy méretarányú, földmérési térképkészítési módok sajátosságait. Megközelítésük újszerű, amely a kartográfiatörténeti kutatások újabb irányzatát, a kartográfiai folyamatok megértésére való törekvést képviseli, amelynek világszerte egyre számosabb képviselője van. A korszak térképészetét elsősorban kontinentális európai, főként német perspektívában tárgyaló összefoglaló tanulmányában hasonló megközelítést javasolt jelen sorok írója is (Török 2017). Mivel az időszak a modern kartográfia születésének közvetlen előtörténete, a történeti tárgyalásmód megértése a térképészet mai kutatói és művelői számára is lényeges, éppen saját, gyorsan változó gyakorlatuk jobb megértése érdekében.

Ismertetésünk nem terjedhet ki a részletekre, de az olvasót bizonyára érdekli, hogy a felvilágosodás kori kötetben szerepelnek-e magyar vonatkozású témakörök. Ha a 17–18. századi magyarországi térképtörténet politikai, gazdasági és kulturális hátterét tekintjük, akkor világos, hogy a felvilágosodás hazai áramlata méretében és hatásában nem versenyezhet sem a francia, sem a német területeken zajló változásokkal. Ennek ellenére örömmel írhatjuk, hogy a könyvben több hazai vonatkozású szócikk is helyet kapott. A témakör elismert kutatója és a témakörben kiadott több kötet szerzője, Deák Antal András (Duna Múzeum, Esztergom) a szerzője a „Luigi Ferdinando Marsigli” és munkatársa, „Johann Christoph Müller” kartográfiai tevékenységét tárgyaló tételnek. Török Zsolt Győző egyetemi docens (ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet) írta a részben a korszakhoz, részben a témakörhöz is kapcsolódó „karlócai béke” és „Balkán” szócikkeken túl a hazai kartográfia reformátoraként ismert „Mikoviny Samuel” című cikket (sajnos, a kéziratban még szereplő ékezet lemaradt), amely az új típusú kartográfia képviselőjén keresztül a hazai felvilágosodás sajátosságait is bemutatja. 2008-ban jelen ismertetés írója éppen ennek, a fent említett személyek nevével fémjelzett térképészeti áramlatnak a kutatásával foglalkozott David Woodward Memorial Fellow ösztöndíjasaként tanulmányútján az Egyesült Államokban. Madisonban lehetősége volt a The History of Cartography projekt munkatársaival megismertetni a hazai térképtörténeti kutatások kevéssé ismert és éppen ezért nem megfelelően értékelt eredményeit, és – a jelek szerint – sikeresen érvelt amellett, hogy a magyarországi térképészeti folyamatok ezen szelete szerény, de különleges és európai jelentőségű kartográfia iskolát képvisel. Ugyancsak Török Zsolt Győző írta a kötet új elméleti megközelítését is példázó „tematikus térképezés” című, összefoglaló szócikket is, amely európai áttekintésben, folyamatként értelmezi a felvilágosodás korában megjelenő új térképezési gyakorlatot, a 20. században elnevezett „tematikus térkép” készítését. A magyar térkép- és kartográfiatörténeti kutatások eredményeinek megjelenése a nemzetközi monográfiában jóleső elismerés a szakmatörténet hazai kutatóinak. Emellett azért is fontos, mert „A kartográfiatörténet” monográfiái nemcsak a szerkesztők szándéka szerint, de tartalmi színvonaluk miatt ténylegesen is elsődleges nemzetközi referenciamunkákká váltak. A tárgyalt időszakokra és témakörökre vonatkozóan tehát ma már nem közölhető olyan, a nemzetközi szakmai követelményeknek megfelelő tudományos publikáció, amely nem veszi figyelembe és nem hivatkozza a History of Cartography monográfiák releváns részeit. A nemzetközi hozzáférhetőség miatt ezek persze angol nyelvűek, azonban ez a tudományban ma már sehol sem jelenthet akadályt, hiszen a szócikkek akár online fordítóval is bármikor lefordíthatók. Ráadásul a kiadó The University of Chicago Press jóvoltából a korábban megjelent kötetek ingyenesen elérhetőek a kiadó weboldalán (The University of Chicago Press é. n.) – vagyis nem lehet arra hivatkozni, hogy az amúgy tényleg drága (500 USD) nyomtatott könyvek nem elérhetőek a szerző számára...

A nagy várakozás után, most megjelent felvilágosodás kori kötet, „Az európai felvilágosodás kartográfiája” című monográfia néhány éven belül bizonyára szintén elérhető lesz online is. Addigra biztosan, amikorra a hatkötetes sorozat még hiányzó, ötödik mérföldköve, a már előkészületben lévő 19. századi kötet várhatóan 2022-ben kikerül a nyomdából.

 

Dr. Török Zsolt Győző egyetemi docens

az MFTTT Szakmatörténeti Bizottságának elnöke

Irodalom

Edney, Matthew H. 1997. Mapping an Empire: The Geographic Construction of British India, 1765–1843. The Univ. of Chicago Press, Chicago–London.

Edney, Matthew H. 2019. Cartography: The Ideal and Its History. The Univ. of Chicago Press, Chicago–London

Edney, Matthew H. – Pedley, Mary Sponberg (szerk.) 2020. Cartography in the European Enlightenment. The History of Cartography, 4. köt., The Univ. of Chicago Press, Chicago–London. DOI: 10.7208/chicago/9780226339221.001.0001

Pedley, Mary Sponberg 2005. The Commerce of Cartography: Making and Marketing Maps in Eighteenth-Century France and England. The Univ. of Chicago Press, Chicago–London.

Robinson, Arthur H. 1952. The Look of Maps: An Examination of Cartographic Design. The Univ. of Wisconsin Press, Madison.

The University of Chicago Press (é. n.) The History of Cartography. https://press.uchicago.edu/books/HOC/index.html Utolsó elérés: 2020. augusztus 7.

Török Zsolt 1991. A kartográfiatörténet „Aranyháromszögei”. Ösztöndíjas tanulmányúton az Egyesült Államokban. In Geodézia és Kartográfia 43. évf. 3. sz. pp. 211−214.

Török Zsolt Győző 2017. Die Entwicklung der Kartographie als Teil Vormoderne Wissenschaft. In Josef, Wolf − Wolfgang, Zimmermann (szerk.) Fliessende Raume: Karten des Donauraums 1650–1800, Floating Spaces – Maps of the Danube Region. Schnell und Steiner, Regensburg, pp. 55−69.

HÍREK

Kitüntetések

2020. augusztus 17-én került sor az Agrárminisztériumban a koronavírus-járvány miatt elhalasztott március 15-i kitüntetések és az augusztus 20-a alkalmából adott elismerések átadására.

 

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója, március 15-e alkalmából dr. Nagy István agrárminiszter a Fasching Antal-díjat adományozta

Németh László, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. volt térképészeti ágazati igazgatója részére, több mint négy évtizedes, az állami és katonai térképészet érdekében végzett kiemelkedő szakmai tevékenységéért,

Sipos György, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. volt térképészeti ágazat felmérő osztályvezetője részére, több évtizedes katonai geodéziai tevékenységéért, a fiatal felmérő szakemberek továbbképzésért, (Az elismerés átadására posztumusz került sor. A család kérésére Sipos György elismerését Szalay László ezredes, a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat szolgálatfőnöke vette át.)

dr. Toronyi Bence, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa részére, a földmérés, térinformatika és a térképészet terén végzett kiemelkedő elméleti, gyakorlati és oktatási tevékenységéért.

Dr. Nagy István Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott

Lovass Orsolya, az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztályának földmérési főfelügyelője részére, a földmérés és az osztatlan közös tulajdon megszüntetése területén végzett kimagasló szakmai munkájáért,

Madarászné Hambalek Adél, a Budapest Főváros Kormányhivatala XI. Kerületi Hivatal Földhivatali Főosztályának ingatlan-nyilvántartási szakügyintézője részére, a földügyi ágazatban végzett kiemelkedően eredményes szakmai munkájáért,

Somlai András József, Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Bácsalmási Járási Hivatalának földmérési szakügyintézője részére, az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséhez kapcsolódó megosztási munkák előkészítésében és irányításában végzett tevékenységéért.

Zentai Katalin, az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztályának asszisztense részére, több mint három évtizedes az adminisztráció területén végzett kiemelkedő munkájáért, nyugdíjba vonulása alkalmából.

Az államalapítás és az államalapító Szent István ünnepe, augusztus 20-a alkalmából dr. Nagy István agrárminiszter Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott

Dr. Nagy Levente Tibor, az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztályának vezetője részére, az állami földterületek optimális hasznosítása kapcsán végzett kiemelkedő jogalkalmazási, szervezési irányítási és igazgatási munkájáért,

Gálné Markó Ágnes, a Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztályának ingatlan-nyilvántartási szakügyintézője részére, a földügyi ágazatban végzett kiemelkedően eredményes szakmai munkájáért.

Gratulálunk az elismerésben részesült kollégáknak és ezúton is részvétünket fejezzük ki Sipos György családjának.

Szerkesztőség

Testületi ülések

Társaságunk intézőbizottsága hosszú szünet után a soron következő ülését 2020. szeptember 16-án, tekintettel a járványhelyzet súlyosbodására, az eredeti Bosnyák téri helyszín helyett online tartotta meg.

Az ülés napirendjén a következő pontok szerepeltek:

1. Tájékoztató az MFTTT 2020. évi pénzügyi helyzetéről, valamint a 2021. évi költségvetési terv előkészítése. Előadó: Dobai Tibor főtitkár és Szrogh Gabriella ügyvezető titkár.

2. A 2019. évi beszámoló és közhasznúsági jelentés előterjesztése. Előadó: Dobai Tibor főtitkár és Szrogh Gabriella ügyvezető titkár.

3. Az MFTTT felügyelő bizottságának jelentése és javaslata a beszámoló elfogadására. Előadó: Zsilvölgyi Csaba az FB elnöke.

4. Javaslat a 2020. évi Lázár deák emlékérem adományozására. Előadó: Tóth László IB-tag, a jelölőbizottság elnöke.

5. Javaslat a 2020. évi Márton Gyárfás-emlékplakett adományozására. Előadó: Hodobay-Böröcz András, a jelölőbizottság elnöke.

6. Egyebek

Az online értekezlet szoftveres alapjának ez volt a főpróbája. A technikai nehézségek ellenére (az internetkapcsolat ideiglenes hiánya, szakadozó összeköttetés stb.) az ülést dr. Ádám József sikeresen megnyitotta, és a tervezett napirendi pontokat az értekezlet előtt a résztvevőknek eljuttatott írásos anyagok alapján – az előadók virtuális megjelenésétől függően – a testület megtárgyalta.

A Társaság pénzügyi helyzete – az elmaradt támogatások és néhány jogi tagunk be nem fizetett tagdíja miatt – nem túl rózsás, de a működés alapfeltételeihez egyelőre elégséges forrással rendelkezünk, azonban a számviteli beszámoló 3,2 millió forint veszteséget mutat. Szrogh Gabriella ügyvezető titkár a 2021. évi kilátásokat illetően sem tudott sok biztatót mondani a testületnek.

A Lázár deák emlékérem kitüntetésre a jelölőbizottság három főre tett írásos javaslatot (ifj. Domokos György, Hajtman Zoltán, Horváth Gábor István), a Márton Gyárfás-emlékplakett elismerésre Hodobay-Böröcz András jelölőbizottsági elnök, beszámolva a bizottság munkájáról, szóbeli előterjesztésében egy főre (dr. Mihály Szabolcs) tett javaslatot. Az IB változtatás nélkül támogatta a javaslatok előterjesztését a döntéshozatalra jogosult választmányi ülés elé.

Az egyéb ügyekről szóló napirendi pont keretében dr. Ádám József elnök számba vette a világjárvány miatt elmaradt rendezvényeket: az erdélyi Földmérőtalálkozót, a miskolci vándorgyűlést, az Európai Földmérők és Geoinformatikusok Napját (EFGN), a HUNGEO-találkozót. Ezek közül az EFGN őszi megrendezésére, illetve a vándorgyűlést illetően a jövő évre történő elhalasztásra tett javaslatot. Nem csak meghiúsult rendezvényekről tájékoztatott a Társaság elnöke. Elmondta, hogy a Vas megyei kollégák a Nemzeti Összetartozás Napjára szervezett találkozójuk keretében megkoszorúzták Szent Tamásnak, a földmérők védőszentjének a szobrát, és részben az online térben, de szeptember 22-én, terv szerint megtartják a Zalai Geodétatalálkozót. (A találkozót részben helyszíni jelenléti formában és online módon megtartották.)

Tevékenykedett az MFTTT Fenntartható Fejlődési Célok eléréséért létrehozott munkabizottsága, munkájukról a Társaság honlapján újonnan létrehozott rovatban lehet tájékozódni. Nem szünetelt a Geodézia és Kartográfia szaklap megjelenése sem.

A nemzetközi tagdíjaink befizetéséhez kért és remélt támogatásra egyelőre nem számíthatunk a Miniszterelnökségtől és az Agrárminisztériumtól, viszont 150 000 forintos hozzájárulást kaptunk a Geodézia és Kartográfia kiadásához az MTA-tól, kétmillió forintot pedig a Nemzeti Kulturális Alaptól (illetve jogutódjától). A lapunk kiadását a Mérnöki Kamara is támogatta.

A földmérési jeleknek és határpontoknak a világörökség részévé nyilvánítását célzó nemzetközi együttműködésben indított kezdeményezés ügyében nem tudott jelentős előrehaladásról beszámolni Ádám professzor.

Egy, a FIG tisztségviselői pozícióra történő jelöléshez magyar részről sajnálatos módon nincsen meg a megfelelő intézményi/szervezeti háttér, amely vállalni tudja a feladat ellátásával járó költségeket is, így Zalaba Piroskával a FIG Nemzeti Bizottság elnökével egyeztetve, Társaságunk nem élt személyi javaslattételi jogával.

Az intézőbizottság következő ülését szeptember 24-ére, közvetlenül a közgyűlés előtti időpontra hívta össze az elnök.

*

A tavaszi, a járvány miatt elhalasztott, a beszámolót elfogadó közgyűlésre és azt előkészítő intézőbizottsági ülésre valamint a Lázár deák emlékérem és Márton Gyárfás-emlékplakett kitüntetések odaítéléséről döntő választmányi ülésre szeptember 24-én online formában került sor. Az IB napirendjén a következő pontok szerepeltek:

1. Tájékoztató az MFTTT 2020. évi pénzügyi helyzetéről, valamint a 2021. évi költségvetési terv előkészítése. Előadó: Dobai Tibor főtitkár és Szrogh Gabriella ügyvezető titkár

2. A 2019. évi beszámoló és közhasznúsági jelentés előterjesztése. Előadó: Dobai Tibor főtitkár és Szrogh Gabriella ügyvezető titkár

3. Az MFTTT Felügyelő Bizottság jelentése és javaslata a beszámoló elfogadására. Előadó: Zsilvölgyi Csaba az FB elnöke

4. Az „MFTTT civil szervezet a fenntarthatóságért akcióterv” 2019-ről készített jelentése. Előadó: dr. Mihály Szabolcs

5. Egyebek

A Társaság pénzügyi helyzete, mint ahogy a főtitkár és az ügyvezető titkár az előző ülésen elmondta, nem a terveknek megfelelően alakult. A remélt, de elmaradt támogatások, néhány jogi tagunk kiválása, illetve tagdíjhátraléka, valamint a COVID-19 veszélyhelyzet miatti megszorítások visszatartó ereje, nehéz helyzetbe hozták a Társaságot. Mindezek együttesen és a rendezvényeink elhalasztása nagy sebet üthet a 2020. évi eredményünkön, amennyiben ősszel nem tudjuk pótolni azokat, ezért dolgozunk annak megoldásán, hogy online módon is meg tudjuk tartani konferenciáinkat – mondotta a főtitkár. Az anyagi tartalékainknak köszönhetően a működőképességünket nem fenyegeti közvetlen veszély, de a 2019. évi mérlegünk 3,2 millió forintos számviteli veszteségét az elkövetkező év(ek)ben mindenképpen kompenzálni kell a Társaság vagyonának és működőképességének megtartása érdekében.

A felügyelőbizottság nem képviseltette magát az online ülésen, jelentését írásban juttatta el a vezetőséghez. Az FB megállapította, hogy az előző években feltárt kisebb működési és adminisztrációs hiányosságok felszámolásában ugyan tapasztalható előrelépés, de a teljes jogi megfelelőség érdekében még akadnak tennivalók. (FB létszámának korrigálása az Alapszabály szerint, az Alapszabály és a módosult jogszabályok harmonizálása stb.) Összességében, figyelemmel a könyvvizsgálói jelentésre is, a Társaság működését szabályosnak találták, és a beszámolót elfogadásra javasolták a közgyűlésnek.

Ezt követően az IB meghallgatta dr. Mihály Szabolcsnak, az MFTTT Fenntartható Fejlődési Célokért munkacsoportja elnökének a beszámolóját. „A térinformációs és földmegfigyelési infrastruktúra a fenntartható fejlődés szolgálatában” c. jelentés elkészítésével az IB bízta meg a munkacsoportot. Dr. Mihály Szabolcs a vezetői összefoglalót (Megjelent a Geodézia és Kartográfia 2020/3. számában.) ismertette, amelyet az MFTTT-nek szándékában áll megküldeni tájékoztatásul különböző, a témában kompetens állami és kormányzati hivatalnak, testületnek, illetve döntéshozó személynek. Külön említésre méltó, hogy a térinformációs és földmegfigyelési infrastruktúrának az FFC-re történő hasznosítása tételesen elemezhető a jelentés mellékleteiben. A munkacsoport elnöke előterjesztette a javasolt címlistát, ahová a dokumentumot a Társaságunknak célszerű megküldeni.

Egyebek között az elnök a szeptember 16-i IB-ülésen elmondottakat egészítette ki az időközben bekövetkezett változásokkal.

A nehezen haladó, az elmúlt hetekben megfenekleni látszó, az alappontoknak és határpontoknak a világörökség részévé nyilvánítására indított nemzetközi projektben mégis van kedvező fejlemény. Az osztrák fél mintegy 130 oldalas kész összeállítást juttatott el Ádám Józsefhez, (ez négy magyarországi pontot is magába foglal: Gellérthegy, Nadap, Fertő tavi határpont és a szlovén–osztrák–magyar hármas határpont), amelyet a pályázati anyagként állítottak össze.

Kedvező híreket kaptunk az Agrárminisztériumból is a nemzetközi tagdíjak támogatását lehetővé tevő keretek felszabadításáról. Kérelmünk megismétlésével bízhatunk a pozitív elbírálásban.

Iván Gyula felvetette a FIG gyakorlatára hivatkozva, online tematikus szemináriumok megrendezésének a lehetőségét, a szakmai egyesületi élet koronavírusos időkhöz alkalmazkodó formájaként. A testület felkérte őt konkrét javaslat kidolgozására.

*

Az IB-értekezletet követő választmányi ülés feladata a napirend szerint a Társaságunk által alapított kitüntetések odaítélése volt a következők szerint:

1. Társaságunk 2020. évi Lázár deák emlékérmének odaítélése.

2. Társaságunk 2020. évi Márton Gyárfás-emlékplakettjének odaítélése. Mindkét napirendi pont előadója dr. Ádám József elnök volt.

3. Egyebek

Az online értekezlet a második meghirdetett időpontban kezdődött, így a résztvevők létszámától függetlenül határozatképes volt. A Lázár deák emlékéremre többes jelölést terjesztett elő a jelölőbizottság, amit az IB a szeptember 16-ai ülésén támogatásáról biztosított, így az értekezlet szoftveres platformját szolgáltató program titkos szavazást lehetővé tevő moduljával történt a voksolás. A három jelölt közül (ifj. Domokos György, Hajtman Zoltán és Horváth Gábor István) a választmány 2020-ban ifj. Domokos Györgynek ítélte a Lázár deák emlékérmet.

A Márton Gyárfás-emlékplakettre egy jelöltet állított a kijelölt bizottság, így a választmány úgy gondolta, hogy nyílt szavazással dönt az elismerés odaítéléséről. Az online értekezlet sajátosságából adódóan az elnök az ellenzők, illetve a tartózkodók szóbeli jelzését kérte az internetes platformon keresztül. Mivel senki nem szólt a felhívás után, ezt a testület egyhangú igenlő szavazataként értékelte az elnök, így 2020-ban a Márton Gyárfás-emlékplakett magyarországi kitüntetettje dr. Mihály Szabolcs lett.

Az elnök gratulált a kitüntetett kollégáknak, és bejelentette, hogy az elismerések átadására a legközelebbi személyes jelenléttel megszervezhető összejövetelen (közgyűlés vagy vándorgyűlés) fog sor kerülni.

*

A 2019. évi beszámolót elfogadó online közgyűlésre 2020. szeptember 24-én került sor a következő előre meghirdetett napirenddel:

1. Elnöki megnyitó, előadó: dr. Ádám József elnök

2. A mandátumvizsgáló bizottság, a jegyzőkönyvvezető és a hitelesítők megválasztása. Előterjesztő: dr. Ádám József elnök

3. Tájékoztató a Társaság aktuális ügyeiről, előadó: dr. Ádám József elnök

4. A mandátumvizsgáló és szavazatszámláló bizottság elnökének a jelentése

5. A 2019. évi beszámoló és a közhasznúsági jelentés, előadó: Dobai Tibor főtitkár és Szrogh Gabriella ügyvezető titkár

6. A felügyelőbizottság jelentése, előadó: Zsilvölgyi Csaba az FB elnöke

7. Egyebek

Dr. Ádám József a közgyűlés levezető elnöke köszöntötte a virtuális térben megjelent résztvevőket, és a napirend elfogadása után javaslatot tett a mandátumvizsgáló bizottság összetételére, a jegyzőkönyvvezető és a hitelesítők személyére, akiket a közgyűlés megszavazott. A hagyományos néma felállás helyett egyperces hallgatással tisztelgett a testület az előző közgyűlés óta elhunyt tagtársaink emléke előtt.

Az elnöki tájékoztatójában Ádám József számba vette a járványhelyzet miatt elmaradt rendezvényeket, és megemlítette, hogy testületi ülésekre sem került sor. Bejelentette, hogy a nyárra tervezett 33. Vándorgyűlés megrendezését a Társaság 2021. június utolsó hetére halasztotta. (Az időpont kiválasztásában közrejátszott a vándorgyűlés megrendezéséhez pályázaton nyert összeg felhasználásnak határideje is.) Az MFTTT tevékenysége mérsékelt volt, de nem szűnt meg teljesen, mondotta az elnök. Folyamatos volt a Geodézia és Kartográfia megjelenése és egyes szakmai műhelyek, mint pl. a BME, ELTE egyesületi szakosztályi tevékenység keretében szakszemináriumi előadásokat rendeztek. A Vas megyei kollégák az Összetartozás Napja alkalmából sikeres találkozót szerveztek, melynek keretében megkoszorúzták a földmérők védőszentjének a Horvátzsidányban felállított szobrát is. Szeptember 22-én részben online, részben személyes jelenléttel tartották meg a Zalai Geodétanapokat. Ennek a rendezvénynek, miként a mostani testületi üléseknek is a technikai hátterét a Társaság biztosította Szrogh Gabriella ügyvezető titkár és fia Horváth Zoltán áldozatkész munkájának köszönhetően.

Ádám József beszámolt a Társaság anyagi helyzetéről is. Az anyagi források szűkössége a működőképességet még nem veszélyeztetik. A folyóiratunk kiadásához a MTA, a Mérnöki Kamara és a Nemzeti Kulturális Alap is hozzájárul a sikeres pályázatainknak köszönhetően. A nemzetközi tagdíjak befizetéséhez is – a nehezen megszülető kedvező döntésnek köszönhetően – számíthatunk az agrártárca támogatására. A Miniszterelnökség nem talált módot Társaságunk anyagi támogatására.

Aktívan tevékenykedett az Fenntartatható Fejlődési Célok érdekében létrehozott munkacsoportunk is, erről számolt be dr. Mihály Szabolcs, a munkacsoport vezetője. Munkájuk eredménye honlapunkon is követhetővé vált.

Az IB február 5-én, az alapszabály revíziójával megbízott ad hoc bizottság még adós maradt a munkával.

A tavasszal elmaradt Európai Földmérők és Geoinformatikusok Napja tudományos ülésre és a szokásos őszi rendezvényünkre, az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolat konferenciára és továbbképzésre október végén, november elején fog sor kerülni online formában. A program összeállítására dr. Toronyi Bence alelnök és Iván Gyula főtitkárhelyettes kapott megbízást.

A mandátumvizsgáló bizottság munkája formális volt, mert a résztvevők azonosítását és számbavételét a virtuális térben az értekezlet moderátorai (Szrogh Gabriella és Horváth Zoltán) végezték. A közgyűlésen 19 tagtársunk vett részt, ketten ezek közül jogi tagsággal rendelkező szervezetet/céget is képviseltek. (A közgyűlésre a második meghirdetett időpontban került sor, így a megjelentek létszámától függetlenül határozatképes volt.)

A közgyűlés előtt a honlapon hozzáférhetővé tett beszámolót és a felügyelőbizottság jelentését Dobai Tibor főtitkár terjesztette elő. Az online térben megjelent tagtársaknak nem volt kérdése, kiegészítése az anyagokhoz, és egyhangú szavazással fogadták el a dokumentumokat.

Az egyebek napirendi pontban Dobai Tibor tájékoztatta a közgyűlést az ez évi Fasching Antal-díjasokról, akik az augusztus 20-ai ünnepségen vehették át kitüntetésüket: Németh László a HM Zrínyi Nkft. nyugalmazott térképészeti ágazati igazgatója, Sipos György a HM Zrínyi Nkft. Felmérő osztályának nyugalmazott vezetője (aki sajnos a kitüntetés március 15-ei odaítélését megelőző héten elhunyt, így a kitüntetést posztumusz kapta meg) és dr. Toronyi Bence a BME adjunktusa.

Az elnök tájékoztatta a közgyűlést a választmány döntéséről, a 2020. évi Lázár deák emlékérem és a Márton Gyárfás-emlékplakett odaítéléséről. Az elismerésben részesültek – ifj. Domokos György és dr. Mihály Szabolcs – a legközelebbi személyes jelenléttel megszervezett közgyűlésen vagy a nyári vándorgyűlésen vehetik át a kitüntetésüket.

A következő közgyűlésre feltehetőleg még online formában kerül sor 2020 decemberében, két fontos feladattal: a folyamatos működés érdekében a jövő évi előzetes költségvetést kell jóváhagyni és a szabályszerű működés helyreállítása érdekében felügyelőbizottsági tagokat kell választani.

További hozzászólás nem lévén dr. Ádám József megköszönte a közgyűlés előkészítésében és lebonyolításában résztvevő kollégák munkáját valamint a tagtársak virtuális megjelenését.

Buga László

 

NEKROLÓG

 

Fleck Alajos

 

2020. június 10-én bekövetkezett halála megdöbbentett mindannyiunkat, annak ellenére, hogy ismertük magas korát. Egész életében szerény, csendes ember volt. Szellemi frissességét utolsó napjáig megőrizte. Idős kora ellenére figyelemmel kísérte a szakma fejlődését, ismerte a mai kor eszközeit és technológiáit. 2020. június 17-én búcsúztunk el tőle Pécsett a Pálos rendi templomban.

Fleck Alajos 1923. január 14-én született Sárváron. Tanulmányait apja és idősebb testvére karolta fel. Tízévesen sárvári tanítója ajánlatára felvételt nyert a szombathelyi Premontrei Rend Szent Norbert

Gimnáziumába. Tanulmányi eredményei jogán tandíjmentességet kapott. Az érettségije után – egyszerre – két egyetemre nyert felvételt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara ösztöndíjat, a Kollégium Regnum Marianum teljes körű ingyenességet ajánlott részére. E kecsegtető lehetőségeket cserélte fel a földmérőmérnöki pályára, ami később élethivatásává vált.

Mérnöki tanulmányait és gyakorlatát addig folytathatta, amíg a háború a korosztályát is hadba sorozta. Mivel a tanulmányai alatt tartalékos tiszti kiképzésben részesült, a tényleges katonai szolgálata alatt, megkülönböztetésül, karpaszományos honvédként sorozták be. Mivel további katonai kiképzést nem kapott, őt és a kortárs karpaszományosokat mint titkos tartalékcsapatot a frontvonal mögött tartották, utoljára bevetendő vésztartalékként. Dániában érte a háború vége, ahol, miután visszafordították őket Magyarország felé, angol hadifogságba került. Anyanyelvi szintű német tudását a lágerekben mint tolmács kamatoztatta. A katonakorában saját rajzaival illusztrált feljegyzéseinek kéziratát, az „1944–1946 Egy karpaszományos honvéd jegyzetelései” címűt, kiadásra tervezve őrizzük.

Hazatérése után mint földmérő dolgozott tovább. Bejárta az egész országot. Mérte például a Tisza és a Rába folyók medrének változásait. Szabolcsban mezővédő erdősávok helyét tűzte ki. Vas megyében négyzethálós gyümölcsösöket mért. Szívéhez Zala megye változatos dombsága és a Balaton-felvidék állt közel. A legnagyobb volumenű munkában, az 1952-ben elkezdődött 1:5000-es topográfiai felmérésben is részt vett.

1944-ben Budapesten földmérési tiszti vizsgát tett. 1950-ben az Állami Földmérést átalakították Országos Földméréstani Intézetté (OFI), és az eddig 2-4 megyénként telepített földmérési felügyelőségeket megyei igazgatóságokká szervezték. Az átalakítás során ő továbbra is Szombathelyen maradt.

1954. december 1-től a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat alapító tagja lett, szombathelyi székhellyel.

Mérnöki oklevelét 1959-ben a Soproni Műszaki Egyetemen szerezte meg.

1965-ben meghívást kapott a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat székhelyére, Pécsre. Itt műszaki vizsgálói beosztásba került. A Baranya, Tolna és Somogy megyei térkép-felújítási és sajátos célú geodéziai munkákat vizsgálta.

Még PGTV-s korában, Poronyi Zoltánnal, a PGTV alapító igazgatójával fordították, és szerkesztették a Petri Lossai kódex és a Phüler Geometria Praktikája XV. és XVI. századból származó műveket. Ezek nyomtatásban is megjelentek, gazdagítva szakmai ismereteinket.

Fleck Alajos kezdetektől tagja volt szakmai szervezetünknek, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek (ma Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság). Szakmatörténeti bizottságának évekig az elnöke volt.

1972-ben hosszas unszolás után elfogadta a minisztérium felkérését, így 1983-ig, nyugdíjazásáig a Földmérési Intézetben dolgozott tudományos főmunkatársként. FÖMI-s munkásságának legfontosabb, legnagyobb eredménye az „F” és az „A” szabályzatok kimunkálása, és a minták és mellékletek szerkesztése volt. Az F7. szabályzat az 1970-es években még a grafikus térképek készítésének szabályozása volt. Noha a szakma a modern műszerek, eljárások, technológiák világában áttért a digitális technikára, az F7.-es máig érvényben maradt, időtálló.

Nyugdíjas éveiben a pécsi postavölgyi kertjének élt. Kicsi faházikót, borospincét és teraszosan művelhető termőterületet tervezett és épített. Sokan „csodabogárnak” tartották, ám aki közel került hozzá, önzetlen és végtelenül jólelkű embernek ismerhette meg.

Utolsó éveiben az Univerzum, a Teremtés és Isten léte foglalkoztatta. Kis noteszébe nagy gondolkodók hitvilágából jegyzetelt, amiket aztán a megfelelő alkalmakkor fejből idézett.

Szakmai munkássága során számos kitüntetéssel ismerték el tevékenységét. Megkapta a Térképészet Kiváló Dolgozója címet, a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Munka Érdemrend bronz fokozatát, a Szocialista Kultúráért kitüntetést.

Lujzi bácsi – mindenki így hívta – szerény, csendes, nagy szakmai tudású és intelligenciájú kolléga volt.

Nyugodjon békében. Emlékét megőrizzük.

Uzsoki Zoltán, Fleck Erika

 

 

---

[1] A Magyar Lexikon 14. kötete, (MTA, Budapest 2002) szerint 1 kg színarany 1930-ban 3800 pengőt ért. A 3 millió aranypengő 789,5 kg aranymennyiséggel egyenértékű. Mivel a MNB az arany értékét nem jegyzi, ezért aranyeladással foglalkozó Bizományi Áruház Vállalathoz fordultam. Becsüsük szóbeli tájékoztatása szerint, ez az aranymennyiség több mint 10 milliárd forintot ér a mai árakon. Ezt az összeget a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 10 éves futamidőre adta a főváros szabatos felmérésére.

[2] Papp Gyula életrajza a GK. 2004/7. számában, Duchon Béla életrajza a GK.1999/2. számában, Udvarhelyi Hermann életrajza a GK.1999/5. számában, Horváth István életrajza a GK. GK.2002/6. számában, Bencze Tivadar életrajza a GK.2006/10. számában megtalálható. Hazay és Homoródi közös életrajza a GK.2011/8. számában, id. Májay Péter nekrológja a GK.1970/4. számában olvasható.

[3] Bonsdorff Ilmari (1951/1), Illés István (1959/3), Kürti Vilmos (1966/5), Oltay Károly (1956/1), Papp Gyula (1954/2), Balthazár László (1974/1), Udvarhelyi Hermann (1977/4), Homoródi Lajos (1982/2), ifj. Bartók Béla (1994/5), Raum Frigyes (2008/2) életrajza a Geodézia és Kartográfia megjelölt számainak halálozási rovatában, a nekrológokban megtalálhatóak.

[4] Régen a főváros élén polgármesterek (nem főpolgármesterek!), a kerületi elöljáróságok élén pedig tanácsnokok álltak. Létezett ugyan főpolgármesteri pozíció is, de ez inkább protokolláris (dísz) funkció volt. A Budapest polgármestere tisztség 1950-ben szűnt meg, a Fővárosi Tanács elnöke funkció váltotta fel.

[5] E sorok írója 1950–51-ben a numerikus területszámításban, 1953–1955 között Budapest XIII. és XV. kerület szabatos felmérésében, 1966–1971 között pedig a XVI., XVII. és XVIII. kerületek fotogeodéziai felmérésében, majd később irányításában személyesen is részt vett. (Székely 1969).

[6] Az 1878-as Berlini kongresszuson a nagyhatalmak úgy döntöttek, hogy Boszniát, a “török veszély miatt". a Monarchia védnöksége alá helyezik. 1908-ban a Monarchia Bosznia-Hercegovinát bekebelezte. (Annektálta). Az 1920-as békeszerződés értelmében Boszniát Jugoszláviához csatolták. A délszláv háborút követően 2000-ben Bosznia függetlenné vált. (Ormos 1982, Romsics 2005).

[7] Neogrády Sándor (1894–1966) végigharcolta az első világháborút, mint százados szerelt le. 1920 és 1934 között az Állami Térképészet (HTI) első hivatásos légifényképésze volt. Őt követte 1934-ben Gersy István. (Bendefy, GK.1967/2)

[8] Lábjegyzet. 1949-ben kettévált Németországban Jéna az NDK-, mig Ober¬kochen az NSZK területére esett.Mindkét gyár használta a Carl Zeiss elnevezést.A Hágai nemzetközi döntőbiróság sze¬rint, később csak az NSZK használhatta a Zeiss elnevezést. Ugyanez vonatkozott a légi,HAmeket előállitő AGFA cégre is. Az NDK Woifenben az ORVŐ nevet használhatta.01 ága, 1960).

[9] Topográfus tisztek egy csoportját, akik 1956 novemberében, az un. "tiszti nyilatkozat"-ot nem írták alá, a HTI-ből elbocsátották és leszerelték. Őket a BGTV később a topográfiai osztályra felvette.(Székely, 2006/10).

[10] Pepszin, latin kifejezés. A gyomor emésztőnedveinek legjelentősebb fehérjebontó enzimje. A gyomorban a sósav és a pepszin hatására a fehérje nagy része lebomlik. (Bakos,1978, és dr. Szendei Ádám: Orvos a családban. Bp. 1977.).

[11] Farkas_Mihály (1904-1965) nyomdász volt. 1925-ben kommunista izgatás miatt bebörtönözték, 1930-ban szabadult, és a Szovjetunióba emigrált. 1945-ben hazatért, és 1948–1953 között honvédelmi miniszter volt. A törvénysértésekben való személyes érintettsége miatt 10 évre elítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult.(Szabolcs, 1990).

[12] A megszabott feladat lényege az volt, hogy a sztereografikus vetületben készült szelvényekből – az 1880-as években a bécsi Katonai Földrajzi Intézetben készült, csíkozott domborzatú térképekig előtalált, rendkívül heterogén alapanyagból – nagyon rövid idő alatt egységes térképművet kell létrehozni és a csapatok rendelkezésére bocsátani. A térképek vetületének, szelvényezésének és tartalmának meg kellett felelnie a Szovjetunióban alkalmazott előírásoknak.

[13] FASCES= latin elnevezésű eszköz. Vesszőnyaláb, közepén bárddal, az ókori Rómában, a főhivatalnokok és a főpapok jelvénye,a fenyítő hatalom és az összefogás erejének jelképe. (Bakos, l978).

[14] 1990 júliusában menye, özv. Vásárhelyi Szabolcsné kérelmet intézett a HM Rehabilitációs Bizottságához, amelyben kérte apósa katonai rendfokozatának visszaállítását. A honvédelmi miniszter a lefokozást mint törvénysértő intézkedést a 217/1990. számú parancsában hatályon kívül helyezte. Vásárhelyi János visszakapta ezredesi rendfokozatát. 1991. október 23-án katonai pályafutásának elismeréseként a Politikai Foglyok Szövetsége kezdeményezésére posztumusz vezérőrnaggyá léptették elő. (Bazala Csaba – Siposné Kecskeméthy Klára:

Vásárhelyi János élete és munkássága, 2014. Honvédségi Szemle 142. évf. 5. sz. pp. 127-136)