GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

Tartalom

Dr. Márton Mátyás: Szakmatörténeti kuriózum Érden: Egyed László földtágulási modellje Kádár László hagyatékából     4

Herczeg Ferenc: Négyszögölről négyzetméterre, lépésről lépésre, avagy 106 év története jogszabályi dióhéjban     13

 

---

 

Dr. Ádám József professor emeritus, akadémikus 70 éves     18

Mikor alapították a Magyar Optikai Műveket?      19

Koszorúzás szakmai napon      24

Online konferencia az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséről 2020       25

Földmérők Világnapja – Európai Földmérők és Térinformatikusok Napja 2020       26

Aranydiploma     28

Nekrológ (Mayer Tamás)     29

Contents

A curiosity of geosciences in Érd: The slow expansion model of the Earth by László Egyed from the legacy of László Kádár (Mátyás Márton, Dr.)      4

From square fathom to square metre, step by step, or the history of 106 years in legal  nutshell (Ferenc Herczeg)    13

 

---

 

Professor emeritus, academician József Ádám is 70 years old     18

When was the Hungarian Optical Works established?     19

Wreathing on the professional day      24

Online conference on the termination of undivided ownership of agricultural land, 2020        25

International Day of Surveyors – European Surveyors’ and Geoinformatics’ Day, 2020         26

Golden diploma      28

Obituary       29

Címlapon: Kellemes karácsonyt!

On the Cover Page: Merry Christmas!

 

---

 

Szakmatörténeti kuriózum Érden:

Egyed László földtágulási modellje Kádár László hagyatékából

Márton Mátyás

DOI: 10.30921/GK.72.2020.6.1

Igazi szakmai kuriózumot, magyar földtudomány-történeti érdekességet rejt az érdi Magyar Földrajzi Múzeum gyűjteménye. A debreceni egyetem adományozta a Múzeumnak 1994-ben a Kádár László hagyatékából származó 13 darabból álló sajátos földgömbsorozatot, amely különböző átmérőjű glóbuszokból áll. Olyan földgömbök ezek, amelyek átmérője glóbuszról glóbuszra nő, és amelyeken a kontinenseket eltérő helyzetekben ábrázolta a modell szerkesztője a Földünk felszínén. Az egykor volt Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Tanszékének vezető professzora, Kádár László irányításával született a földgömbsorozat, amely Egyed László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai Tanszékének vezető professzora által megalkotott, világszerte ismert földtágulási elmélet szemléltetésére született. Szakmatörténeti érdekesség, hogy Kádár professzor akkor készítette (készíttette) ezt a glóbuszsorozatot (és ennek személyes érintettje voltam), amikor az új globális tektonikai elmélet, a lemeztektonika, már egyre inkább elfogadottá vált.

Dolgozatom egyben tisztelgés a korán elhunyt tudós geofizikus, Egyed László előtt, halálának 50. évfordulóján és emlékezés a neves kortársakra, az 1970-es évek nagy földtudományi korszakváltásának idején.

 

A curiosity of geosciences in Érd:

The slow expansion model of the Earth by László Egyed from the legacy of László Kádár

Mátyás Márton

The collection of the Hungarian Geographical Museum in Érd hides a real professional curiosity and a historical interest in Hungarian earth sciences. In 1994, the University of Debrecen donated a special series of 13 globes consisting of globes of different diameters from the legacy of László Kádár to the Museum. The diameter globes increases from globe to globe, and the continents were represented on them in different positions by the model editor on the surface of our Earth by the model editor. The series of globes, made under the leadership of László Kádár, professor of the Department of Geography at the former Kossuth Lajos University, was created to illustrate the world-renowned theory of earth expansion developed by László Egyed, the leading professor of the Department of Geophysics at Eötvös Loránd University. It is interesting from the point of view of Hungarian history of earth sciences that Professor Kádár made this series of globes (and I was personally involved in it) when the new global tectonic theory, plate tectonics, became more and more accepted…

This paper is also a tribute to the early deceased scientist geophysicist László Egyed, on the 50th anniversary of his death, and a memory of famous contemporaries at the time of the great change in the earth sciences of the 1970s.

Kulcsszavak: kontinensvándorlás, földtágulás, lemeztektonika, modellföldgömbök

Keywords: continental drift, slow expansion of the Earth, plate tectonics, model globes

 

Dr. Márton Mátyás

professor emeritus

ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

---

 

Négyszögölről négyzetméterre, lépésről lépésre,

avagy 106 év története jogszabályi dióhéjban

Herczeg Ferenc

DOI: 10.30921/GK.72.2020.6.2

Ma már természetes számunkra, hogy a Nemzetközi Mértékrendszer SI (Système International d’Unités) alapján éljük az életünket. Ehhez azonban nagyon hosszú időre volt szükség, különösen a földügyi szakigazgatás terén. Az egységes ingatlan-nyilvántartás létrehozása hazánkban – a korábbi nyilvántartási adatokból – 1973-ban kezdődött, és 1980-ban ért véget. Elmondhatjuk, hogy a méterrendszer bevezetése a Szent Korona területeire és a tényleges méteralapú közhiteles ingatlan-nyilvántartás megvalósítása 106 év alatt megoldásra került Magyarországon.

From square fathom to square metre, step by step,

or the history of 106 years in legal nutshell

Ferenc Herczeg

Today it is natural for us, that our professional life is under the regulations of Système International d’Unités (SI). But it has been a long time until our profession accepted them, especially in the field of Land Administration. Establishment of Unified Hungarian Land Registry, which has been based on the earlier register’s data, started in 1973 and finished in 1980. We can conclude, that the introduction of metric system for the territories of Holy Crown and the operative, metric, authentic Land Registry have been finalized in 106 years in Hungary.

Kulcsszavak: kataszter, méter, négyszögöl

Keywords: cadastre, metre, square fathom

 

Herczeg Ferenc

földmérőmérnök

Lechner Nonprofit Kft.

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

SZEMLE

 

Dr. Ádám József professor emeritus, akadémikus 70 éves

Dr. Ádám József akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professor emeritusa, 2020-ban ünnepelte 70. születésnapját. Ez jó alkalom áttekinteni szakmai életútját.

Dr. Ádám József 1950. január 24-én született a Pest megyei Kocséron. Szülei helybeli gazdálkodók voltak. Az általános iskolát szülőfalujában végezte el, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium matematika–fizika tagozatára nyert felvételt. Negyedikes korában elnyerte a gimnázium matematika-pályadíját. 1968-ban kitűnő eredménnyel érettségizett.

1969-től a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar földmérőmérnöki szak hallgatója. Az egyetem elvégzése után, 1974-ben a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumába (KGO) kapott állásajánlatot, ahol elsősorban a mesterséges holdak geodéziai alkalmazásával és a magyarországi geodéziai alapok továbbfejlesztésével foglalkozott.

A KGO-ban 1993. december 31-ig dolgozott, főállásban. Mivel még be kellett fejeznie a korábban elkezdett kutatási projektjeit, megbízásos munkaviszonyban végezte ezen feladatait egészen 1996 végéig. Ez alatt végigjárta a tudományos ranglétrát: tudományos segédmunkatárs (1974–1978), tudományos munkatárs (1978–1982), tudományos főmunkatárs (1982–1992), tudományos tanácsadó (1992–1993), műszaki tanácsos (1988–1993) és tanácsos (1993–1994).

Ádám professzor 1976-tól folyamatosan részt vesz a felsőfokú oktatásban: előbb diplomatervek, záródolgozatok, valamint TDK-dolgozatok konzulenseként és bírálójaként segítette a felsőfokú földmérőoktatást. 1982 és 1984 között mellékfoglalkozásként több féléven át a BME korábbi Felsőgeodézia Tanszékén, egyetemi adjunktusi beosztásban oktatott. Meghívott előadóként az 1980-as évek folyamán több tantárgy (Kozmikus geodézia, Alaphálózatok, Dinamikai szatellitgeodézia, Idegen nyelvű szaknyelvi szeminárium) keretében tartott előadásokat. 1988-ban a BME rektorának javaslatára az illetékes művelődési miniszterhelyettes a „címzetes egyetemi docens” oktatói címet adományozta számára. 1992-ben kapott egyetemi tanári kinevezést a Felsőgeodézia Tanszékre (1992–1993 között félállásban). 1994. január 1-jétől főállású egyetemi tanárként a BME Felsőgeodézia Tanszéken (1999. július 1. óta az Általános- és Felsőgeodézia Tanszéken) dolgozik. Előbb tanszékvezető-helyettes volt (1994. október 1. és 1995. június 30. között), majd 1995–1999 között a tanszék vezetésére kapott megbízást. 1999. július 1-től ismét tanszékvezető-helyettes lett, majd 2001. július 1. és 2014. június 30. között az Általános- és Felsőgeodézia Tanszék vezetését látta el, így közel 20 évig volt tanszékvezető-helyettes, illetve tanszékvezető. E mellett a tanszéken működő MTA–BME Fizikai Geodézia és Geodinamikai Kutatócsoport helyettes vezetőjeként (1996–2000) majd vezetőjeként (2000–2012) is tevékenykedett.

Oktatói munkássága széles körű. Tevékenyen részt vett a BME Építőmérnöki Kar földmérő- és térinformatikai mérnöki szak ötéves tantervének továbbfejlesztésében, továbbá a szak alap-, mester- és doktori képzésének egyik megszervezője és irányítója volt. 2006-tól a földmérő- és térinformatikai mérnöki mesterszak szakfelelőse. Előadóként rendszeresen tanított a nappali tagozaton (korábban az ötéves, a jelenlegi képzési formában pedig a BSc-, MSc- és PhD-képzésben.) Az általa oktatott tantárgyak, a teljesség igénye nélkül: Geodéziai alaphálózatok, Globális helymeghatározás/Műholdas helymeghatározás, Felsőgeodézia, Európai geodéziai hálózatok, A GPS elmélete és gyakorlata/GNSS elmélete és alkalmazása, Geodéziai hálózatok és vetületek, Kozmikus geodézia. A doktoranduszképzésben: Geodéziai vonatkoztatási rendszerek, Kozmikus geodézia, Dinamikai szatellitageodézia), korábban az angol nyelvű képzés BSc-, MSc- és PhD-kurzusain: Geodetic Control Surveys, Geometric Geodesy, Satellite Geodesy, Geodetic Astronomy), valamint a szakmérnöki tagozaton: Elméleti geodézia, Európai GPS-hálózatok, Magyarországi alaphálózatok és vetületi rendszerek. A felsorolt tantárgyak közül többnek – például: a Geodéziai vonatkoztatási rendszerek, Európai geodéziai hálózatok, Európai GPS-hálózatok, Kozmikus geodézia – ő dolgozta ki a tananyagát. Közreműködött további számos tantárgy tananyagának összeállításában is. Tagja volt a 12. sz. Államvizsga Bizottságnak (1992–2001), továbbá 2000, illetve 2001 óta elnöke a „Geodéziai alapmunkálatok”, illetve az „Ipari geodézia” szakirány Záróvizsga Bizottságának (ZVB). Elnöke a Geodéziai és térinformatikai szakmérnöki szak ZVB-nak is (2001–2020).

Tudományos és továbbképzési dékánhelyettesként (2001–2006) részt vett a kar vezetésében. A Kar Tudományos Bizottságának elnöke (1997–1999), illetve tagja (1999–2001, 2010–2013) volt. Tagja volt az Oktatási Bizottságnak (1994–1997) és az Oktatási Bizottság „Geoinformatika” Szakbizottságának (1997–1998). A kar Gazdasági Bizottságának elnöki tisztségét (1996–1997) is betöltötte. 13 éven át tagja és elnökhelyettese (1993–2000), majd elnöke (2000–2006) volt a földmérő- és térinformatikai mérnöki szak Habilitációs Bizottsága és Doktori Tanácsának (HBDT). 2006-tól a kari HBDT tagja és elnökhelyettese, 2013-tól pedig elnöke. A BME Egyetemi Habilitációs Bizottság és Doktori Tanácsának (EHBDT) tagja (2000–2006, 2013-tól elnöke).

Hat tudományos könyv szerzője, szerkesztője, ill. társszerkesztője, 235 (köztük számos idegen nyelvű) szakcikk szerzője. Hazai és nemzetközi ismertségét 675 független hivatkozás mutatja (a jegyzett összes: 812). Ismeretterjesztő cikkeinek száma mintegy 150. Több mint 100 intézeti jelentés, kutatási beszámoló elkészítésében működött közre. Könyvismertetőinek száma 12. Nagyrészt nemzetközi tudományos rendezvényeken több mint 220 előadást tartott. 29 hazai és nemzetközi előadóülés és rendezvény, közöttük a szakmai világszervezet (IAG) budapesti (2001. szeptember 2–7.) tudományos világkonferenciájának szervezője. 22 tudományos kiadvány szerkesztésében vett részt. Az utóbbi 5 évben (2015-2019) 29 közleménye jelent meg eddig, amelyből 8 (3 szakcikk és 5 ismeretterjesztő) angol nyelvű és 21 (8 szakcikk és 13 ismeretterjesztő) magyar nyelvű publikáció.

Tudományos eredményeinek elismeréseként az MTA Földtudományok Osztálya 1993-ban tanácskozási jogú tagjává, 1998-ban az Akadémia levelező-, majd 2004-ben rendes tagjává választotta. 1999-től 6–6 éven át az MTA Földtudományok Osztályának elnökhelyettese, ill. osztályelnöke és ezzel az MTA Elnökség tagja (2005–2011). A Bajor Tudományos Akadémia Német Geodéziai Bizottságának 2001 óta levelező tagja.

Kiemelkedően tevékeny résztvevője a nemzetközi és a hazai tudományos közéletnek. A geodézia magyar kutatói közül elsőként lett a szakmai tudományos világszervezet, a Nemzetközi Geodéziai Szövetség (IAG) vezetőségének (Executive Committee, EC) tagja (2003–2019), és pályázat útján 2003-ban elnyerte a Szövetség egyik irodájának (Communication and Outreach Branch, COB) vezetését, amit Budapestre, az általa korábban vezetett tanszékre telepítettek. Az IAG több tudományos munkacsoportjának volt tagja és elnöke. Mind a Szövetség, mind a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió (IUGG) Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke (1991-től, illetve 1994-től). Az IUGG Tanács tagja (2015–2019). Az IAG Európai Vonatkoztatási Rendszerek (EUREF) Albizottságának, Technikai Munkacsoportjának (TWG) és több munkabizottságának volt aktív tagja (1993–2003). A Nemzetközi Geodéziai Szövetségben kifejtett tevékenységét 1995-ben az „IAG Fellow” kitüntetéssel ismerték el.

Az MTA Geodéziai és Geoinformatikai Tudományos Bizottságának 1985-től tagja. Tagja az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottságnak (2008-tól) és az „Energetika és Környezet” Albizottság elnöke (2008-tól) valamint a Környezetvédelmi Ifjúsági Pályázat Kuratórium elnöke (2010-től). Az MTA elnökének és főtitkárának felkérésére számos alkalmi bizottságban tevékenykedett tagként, illetve elnökként. A Magyar Tudomány folyóirat számára eddig 10 alkalommal látott el vendégszerkesztői feladatokat. Az Anyanyelvünk Európában Elnöki Bizottság, a Tudomány- és Technikatörténeti Osztályközi Állandó Bizottság, valamint a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma Földtudományi Kollégiumának tagja (2012-től). 2014-től tagja az MTA Felügyelő Testületének, 2019-től pedig az MTA Jelölőbizottságának is.

Egyebek mellett tagja volt (1992–2002) a Magyar Űrkutatási Iroda (MŰI) Űrkutatási Tudományos Tanácsának (ŰTT), jelenleg tiszteletbeli tanácsadója (2002-től). Az OTKA Élettelen Természettudományok Szakkollégium tagja (1995–1998), a Földtudomány II. zsűri tagja (1993–1995), később elnöke (1999–2002). A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB, korábban OAB) Föld- és Környezettudományi Szakbizottságának tagja, társelnöke, ügyvezető elnöke (1994–2009).

2011-től a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság (MFTTT) elnöke. Ebben a tisztségében 2015-ben és 2019-ben is – egyhangúan – újraválasztották.

Hazai és külföldi szakmai folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja: ezek a Geodézia és Kartográfia (1995-től), az Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica (1990–2010) és a Periodica Polytechnica Civil Engineering (szakszerkesztő, 1994–2004). Tagja két idegen nyelvű szakfolyóirat tanácsadó testületének: Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica (2010-től) és Geodesy and Cartography (Lengyelország, 2004-től).

Magas szintű tudományos és oktatási tevékenységét számos állami kitüntetéssel és egyéb díjjal ismerték el. A teljesség igénye nélkül a legfontosabbak: Szádeczky-Kardoss Elemér-díj (1988); Nagy Ernő-emlékérem (1990); Lázár deák emlékérem (1992); IAG Fellow (1995); Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2002); Szent-Györgyi Albert-díj (2004); Magyar Érdemrend Középkeresztjének polgári tagozata (2012); Rektori dicséret (2014); Széchenyi-díj (2017); Gábor Áron-emlékplakett (2017); Kocsér Díszpolgára (2018); IAG elismerő plakettje (2019); József nádor emlékérem (2020)

Isten éltesse dr. Ádám József akadémikus urat még sokáig, jó egészségben. Kívánjuk, hogy eredményesen folytassa tovább tudományos munkásságát!

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Általános- és Felsőgeodézia Tanszék

 

Mikor alapították a Magyar Optikai Műveket?

 

A Magyar Optikai Művek (MOM) történetét több könyvben, számos újságcikkben, rövidebb, hosszabb terjedelemben megírták. A teljesség igénye nélkül néhány a lábjegyzetben felsorolva.[1] Az 1956 előtt megjelent írásokban a gyáralapítás éveként egyöntetűen 1884 szerepel. 1934. december 15-én egy egész délelőttös ünnepi programmal, este 8 órakor pedig egy ünnepi vacsorával (a Szent Gellért szálló márványtermében) emlékezett meg a gyár az alapítás 50. évfordulójáról. Egy 1948-ban kiadott műszerkatalógus előszavában a következő mondat szerepel: „1884. évben alapította néhai Süss Nándor műszerészmester, akinek nevéhez fűződik a finommechanikai ipar magyarországi meghonosítása.” A gyár neve az alapítás után többször változott, de mindig az alapító Süss Nándor nevével kezdődött, egészen 1939. december 1-ig amikor a gyár a Magyar Optikai Művek nevet vette fel.

Pintér Nándor a könyve I. fejezetét ezzel a kérdéssel kezdi: „Mikor alapították a vállalatot?” A fejezetben a választ is megadja: „A Magyar Optikai Művek alapítását a rendelkezésre álló hiteles adatok 1884. július 1-re teszik, amikor a magyar kormány Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezésére a finommechanikai ipar meghonosítása céljából Budapesten mechanikai tanműhely felállítását határozta el. E tanműhely szervezésével és vezetésével pedig Süss Nándort, a kolozsvári tudományegyetem akkori mechanikusát bízta meg, aki 1884. július 1-én kezdte meg tevékenységét a VI. ker. Mozsár u. 8. sz. bérházban, mint az államilag segélyezett mechanikai tanműhely vezetője.”
(A mechanikai tanműhely azért kaphatta az „államilag segélyezett” jelzőt, mert a tulajdonosa Süss Nándor volt.)

1956 augusztusában megjelent egy 63 oldalas kis formátumú kiadvány, „80 éves a Magyar Optikai Művek” címmel[2]. A kiadványt „A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK 80 ÉVES FENNÁLLÁSÁNAK JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEIT ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG” jegyzi. Az előszó így kezdődik: „KEDVES OLVASÓ! Üzemünk 80 éves fennállásának jubileumán adjuk kezedbe ezt a kis füzetet, hogy segítségével rövid áttekinthető képet alkothass magadnak gyárunk történetéről.”

A szerző az első fejezetben azt a megállapítást teszi, hogy Süss Nándor munkája, – aki 1876 óta egyetemi mechanikusként volt alkalmazva a Kolozsvári Egyetemen – amit egyetem gépi berendezésekkel ellátott műhelyében végzett, eladásra kerülő gyártás és javítás, egy jövendő gyár szinte valamennyi kritériumát magában foglalja.[3] Az első fejezet végén a 11. oldalon a következő megállapítás szerepel:

„Méltán tekintjük tehát üzemünk csirájának a kolozsvári egyetem Mechanikusi Állomását és méltán számítjuk gyárunk történetét 1876-tól ennek az állomásnak a létesítésétől, a személyi és gépi folytonosságon túl a fenti okok miatt is.”

A gyár udvarának a falán egy márvány emléktáblát is állítottak a 80 éves évforduló alkalmából, melyen a dátum 1956. augusztus 16. A Kultúrházban egy jubileumi műszerkiállítás került megrendezésre.

 

Az 1956-ban állított táblát 1976-ban lecserélték a 100 évnek emléket állító táblával, ezen a dátum 1976. augusztus 27. (A tábla érdekessége, hogy a szöveget az 1956-ban állított tábla másik oldalára vésték. A 100 éves tábla szövege megegyezik a 80 éves tábla szövegével, csak a számok vannak rajta aktualizálva.)

A 100 éves emléktábla szövege:

A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK

100 ÉVES JUBILEUMÁRA

1876-1976

ELISMERÉSSEL ÉS MEGBECSÜLÉSSEL ADÓZUNK

SÜSS NÁNDORNAK

MUNKATÁRSAINAK ÉS TANÍTVÁNYAINAK

KIK LELKES ÜTTÖRŐ MUNKÁJUKKAL MEGVETETTÉK

A MAGYAR FINOMMECHANIKAI IPAR ÉS VELE ÜZEMÜNK

ALAPJAIT.

MA MÁR SZABADON DOLGOZUNK S NEMES HAGYO-

MÁNYAINKAT ÁPOLVA MUNKÁLKODUNK ÜZEMÜNK ÉS

FINOMMECHANIKAI IPARUNK FELVIRÁGZÁSÁÉRT.

BP. 1976. AUGUSZTUS 27.

MAGYAR OPTIKAI MŰVEK

DOLGOZÓI

Ebben az 1976-os évben a gyár fennállásának 100 éves évfordulóját nagyszabású ünnepi programmal és műszerkiállítással ünnepelte meg.

A 100 éves centenárium alkalmából kiadott díszes albumban a következők szerepelnek: „Vállalatunk története 1876. július 1-én kezdődött. Az alapítás és az ezt követő fejlődés Süss Nándor nevéhez fűződik. (Ez és az ezt követő mondat összemossa, Süss Nándor 1876-os kolozsvári egyetemi mechanikusi tevékenységének kezdetét, az 1884-ben alapított „Budapesti Állami Mechanikai Tanműhely” alapításával.) Süss a Kolozsvári Egyetemen mechanikusként kezdte el működését, majd az akkori kormányzat a fővárosban megalakuló mechanikai tanműhely megszervezésével és vezetésével bízta meg. Ez az egy-két oktatóval és néhány ipari tanulóval (1884-ben) induló tanműhely volt a mai közel nyolcezer dolgozót foglalkoztató vállalatunk elődje”.[4] A 100 éves évforduló albumában szerepel egy levél fotokópiája is. Ez a miniszternek szóló, Kolozsvárott 1876. október 29-én kelt levél, Kanitz aláírással, mely hivatkozik Süss Nándor 1876. július 1-jei egyetemi mechanikusi kinevezésére. (A levél teljes szövege a későbbiekben olvasható.) A kép aláírása: „1876. július 1. A Magyar Optikai Művek születésnapja”

A MOM-emlékalapítvány kurátoraként a MOM 1930–1940-es történetét kutattam a levéltárakban, ekkor figyeltem fel arra, hogy ekkor mindenütt 1884 szerepel az alapítás éveként.

A cikk elején említett írások egy része kerüli 1876-ot az alapítás évének nevezni (a Pintér-könyv kivételével), inkább az alapok lerakását említik.

Az alapítás történetét kutatva 3 levél fotokópiáját találtam a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (MNL-OL), melyeket a Kolozsvári Egyetem részéről ebben a témában írtak. Az elsőt a Nagyméltóságú kir. magyar Vallás és Közoktatásügyi Miniszter-nek (dr. Trefort Ágoston) írta dr. Brassai Sámuel dékán, 1876. április 26-án. A másodikat Groisz Gusztáv rektor 1876. október 10-én, a harmadikat Kanitz Ágost 1876. október 29-én.

A három kézírásos levél teljes szövegének gépi átírása:

1. levél

Nagyméltóságú kir. magyar Vallás és

Közoktatásügyi Miniszter Úr!

Vonatkozással a Nagyméltóságú Minisztérium 1876. február hó 29.-én a 4607 sz. a. kelt leiratára, melyben az egyetemi tanács felhivatik, hogy az egyetemi mechanikusi állomás mikénti betöltése iránt, részletes javaslatot tegyen, a matematikai természettudományi kar tisztelettel a következő javaslatot terjeszti Nagyméltóságod elé.

Az egyetemi gépész állomás rendszeresítése által a kolozsvári egyetem két karának egy régóta táplált és többször nyilvánított óhajtása megyen teljesítésbe. Eltekintve azon sokféle előnyökből, melyek az ipar és tudomány tekintetében ahhoz kötnék maga az anyagi fortély eléggé indokolja – ezen állomás rendszeresítését. - Sok ezer forint vándorol ki a külföldre évenként különbőző sokszor igen költséges tanszerekért, néhány ezer csupán ezeknek javításáért, és sok száz forintba kerül csak maga a beszállítás. – Nem állítjuk, hogy az egyetemi mechanikus ezentúl minden physikai, vegytani, élettani stb. eszközöket fogja az egyetemnek elkészíteni, de azért a javításokon kívül sok újat is fog jutányos áron kiállítatni műhelyéből, és így különböző ./.helybéli iparosoknak / u.m. asztalosnak, sárgarézöntőnek stb./ foglalkozást adni. Világos, hogy így nem csekély összeg, mely külföldre ment, volna, az országban marad.

Az állomás betöltését illetőleg nagy súly fektetendő arra, hogy a kinevezendő gépész szakmájában nem csak jártas legyen, hanem hogy a tanszerek mechanikájában egészen a szinvonalon álljon, a legújabb haladásokat ismerje és képes legyen bár milyen apparátot rajz és leírás után szerkeszteni.

E tekintetben a kolozsvári egyetem mennyiségtan természettudományi kara azon kedvező helyzetben van, hogy Ferdinánd Süss, egy a legjobb qualificátioval bíró mechanikus, ki jelenleg a Marburgi egyetemen hasonló minőségben alkalmazva van, a ki nem rég ugyanott egy vegytani és egy élettani intézetet berendezett, s a ki a kolozsvári egyetem természettani intézetének a természettan különböző ágaiból jó apparátusokat készített, hajlandónak nyilatkozott a kolozsvári egyetemi mechanikus állomást, ha erre nyugdíjélvezési joggal kineveztetik, és még a műhely felszerelésére egy bizonyos összeg utalványoztatik, elfoglalni.

A mennyiségtan természettani kar az emlitett körülményeken kívül még azt is szem előtt tartva, hogy egy ilyen a maga szakmájában kipróbált jeles ember, (kinek nagyatyja a marburgi egyetem mechanikusa volt, kinek nagybátyja Gentben bír egy mechanikus műhelyt, és kinek öccse most a marburgi egyetemre készül bátyja helyébe) megnyerése által valóságos iskolát állíthatna fel ezen nálunk úgy szólván még egészen új szakmának, - melyet ha jó alkalom van, bizonyosan nálunk is tanulni fognak - ,az április 24.-én tartott kari ülésen egyhangúlag elhatározta Nagyméltóságodat tiszteletteljesen megkérni, méltóztassék Süss Nándort, jelenleg a marburgi egyetem mechanikusát a kolozsvári egyetemre hasonló minőségben a következő pontozatokkal kinevezni:

1.Czím: Kir. magyar egyetemi mechanikus.

2. Évi fizetés 1000 frt nyugdíjélvezési joggal (a tanárokra vonatkozó kedvezmény mellett)

3. Lakpénz 200 frt

4. Kötelezettségek: a természettani, vegytani és élettani apparátoknak jó karban tartása u.m. beolajozása, a rozsdától való megtisztítása és egyéb kisebb javítások, melyek új anyagot vagy nagyobb munkát és több időt nem igényelnek. Nagyobb apparátnak felállítása és működésbe hozatala. Az egyetem valamely intézetétől kapott nagyon használt (vagy egészen új apparátnak elkészítése, vagy a meglévők átalakítása) jutányos árom és lehetőleg gyorsan, minden esetleges más idegen intézetek megrendelései előtt foganasítandok.

A műhely felszerelését illetőleg miután erre külön fedezetről gondoskodva nincsen a kar azon összeget. bátorkodik tisztelettel ajánlatba hozni, mely januarius 1-től számítva a kinevezés napjáig a fizetésből esedékes leend.

Végére a kar még azon alázatos kéréssel fordul Nagyméltóságodhoz, méltóztassék kegyesen intézkedni, hogy a kinevezés mielőbb megtörténhessék, hogy így az általunk ajánlott mechanikus mostani állását felmondhassa és új műhelyét a jövő tanév kezdetéig berendezhesse.

Kolozsvárt, 1876. április 26.-án

Nagyméltóságod

alázatos szolgája

Dr. Brassai Sámuel

e.i. dékán

a kolozsvári egyetem mennyiségtan

természettudományi karának április

24.-én tartott ülésének megbizásából.

 

1. levél

Nagyméltóságú Minister Úr!

Hivatkozva Nagyméltóságod f. évi Julius hó 1.én 9549-876 sz. a. kelt m. leiratára, ezen kir. tudom. Egyetem tanácsa tisztelettel jelenti ki, miszerint az egyetemi Mechanikusi állásra Süss Nándort meghívta, s ez folyó évi Szeptember hó végén egyetemünkön megjelenvén állomását elfoglalta s a szabályszerű esküt a tanács színe előtt Szeptember 30.-án letette, melynek általa aláírt magyar és német szövegét egy egy példányban ide zárva, szabályszerű illetményeinek folyóvá tétele céljából a tanács tisztelettel felterjeszti.

A kir. tud. Egyetem tanácsánakf. évi Szeptember 30.-án tartott rend: üléséből.

Kolozsvárt, 1876. Október 10.-én

Groisz Gusztáv

e.i. Rektor

 

1. levél

Nagyméltóságú Miniszter Úr!

Az 1876 július hó 1.-én 9549 sz.a. kelt miniszteri leiratban, melyben Nagyméltóságod Süss Nándor marburgi egyetemi mechanikust a kolozsvári egyetemhez hasonló minőségben kegyesen kinevezni méltóztatott, meghagyatott egyszersmind az egyetemnek, hogy annak idején a műhely legszükségesebb felszerelésére mérsékelt összeget hozzon javaslatba.

Ennek alapján, s még azon fontos oknál fogva is, hogy a mechanikus az egyetem céljainak s valóságos hivatásának egészen megfelelhessen bátorkodik ezen egyetem mennyiségtan természettudományi kara Nagyméltóságodat tiszteletteljesen arra kérni, kegyeskedjék az egyetemi mechanikai műhely felszerelésére egyszersmindenkorra 2000 o.e. forintot a jövő évi költségvetésbe felvenni. Egyúttal alázatosan megjegyezzük, hogy ezen összeg egy jó esztergára, egy hossz és egy körosztógép megszerzésére fog fordíttatni, mivel az apró eszközöket mint sajátját a mechanikus már magával hozta.

A math. természettudományi kar 1876 október 21.-én tartott II. sz. üléséről.

Kolozsvárt, 1876 október 29

Kanitz Ágost

Az első levél azzal kezdődik, hogy a Minisztérium 1876. február 29-én leiratban felkérte az egyetemi tanácsot, az egyetemi mechanikusi állomás betöltésének mikéntjére részletes javaslatot tegyen. A javaslat előkészítéseként a dékán az egyetemi gépészállomás rendszeresítését említi, ennek előnyeit ecseteli. Azután csak egyetemi mechanikust említ. Folytatásban az állomás betöltésénél a kinevezendő gépésszel szemben támasztott követelményeket ismerteti. Ezek után rátér, Ferdinánd Süss marburgi egyetemi mechanikus személyére, az ő képességeit ecsetelve. Süss „hajlandónak nyilatkozott a kolozsvári egyetemi mechanikus állomást, ha erre nyugdíjélvezési joggal kineveztetik, és még a műhely felszerelésére egy bizonyos összeg utalványoztatik, elfoglalni.” (A levél még megemlíti, hogy Süss „valóságos iskolát állíthatna fel ezen nálunk úgy szólván még egészen új szakmának, melyet ha jó alkalom van bizonyosan nálunk is tanulni fognak”.) Az április 24-én tartott kari ülésen egyhangúlag elhatározta Nagyméltóságodat tiszteletteljesen megkérni, méltóztassék Süss Nándort, jelenleg a marburgi egyetem mechanikusát a kolozsvári egyetemre hasonló minőségben a következő pontokkal kinevezni:

„1.Kinev: Kir. magyar egyetemi mechanikus.

2. Évi fizetés 1000 frt nyugdíjélvezési joggal (a tanárokra vonatkozó kedvezmény mellett)

3. Lakpénz 200 frt

4. Kötelezettségek: a természettani, vegytani és élettani apparátoknak jó karban tartása u.m. beolajozása, a rozsdától való megtisztítása és egyéb kisebb javítások, melyek új anyagot vagy nagyobb munkát és több időt nem igényelnek. Nagyobb apparátnak felállítása és működésbe hozatala.

Az egyetem valamely intézetétől kapott nagyon használt (vagy egészen új apparátnak elkészítése, vagy a meglévők átalakítása)… lehetőleg gyorsan, minden esetleges más idegen intézetek megrendelései előtt foganasítandok.”

Az 1876. április 26-án kelt Brassai levél a kinevezési pontok közt nem említi sem az egyetemi mechanikusi állomást, vagy az egyetemi gépészállomást, sem szakmai iskola felállítását. A folytatásban a műhely felszerelésére, illetve ennek fedezetére tesz javaslatot. Itt a levélben megint csak a műhely szó áll.

A kinevezési leiratot nem találtam meg, csak Kanitz Ágostnak a miniszterhez írt 1876. október 29-i levelében hivatkozik, az 1876. július hó 1-én kelt 9549 sz. miniszteri leiratra, melyben a miniszter Süss Nándort marburgi egyetemi mechanikust a kolozsvári egyetemre hasonló minőségben kinevezte, és az egyetemnek meghagyta, hogy a műhely legszükségesebb felszerelésére mérsékelt összeget hozzon javaslatba. Kanitz Ágost az egyetemi mechanikai műhely felszerelésére a jövő évi költségvetésbe 2000 forintot felvenni javasolt. Az összeget egy jó esztergára, egy hossz- és körosztógép megszerzésére fogják fordítani, mivel az apró eszközöket, mint sajátját a mechanikus már magával hozta. (Ezek szerint csak egy egyszerű, nem megfelelően felszerelt műhely várta Süsst.)

Groisz Gusztáv rektor 1876. október 10-én a miniszterhez írt leveléből kiderül, hogy Süss Nándor 1876. szeptember végén, az egyetemen megjelenve állomását elfoglalva a szabályszerű esküt a tanács színe előtt szeptember 30-án letette. Az általa aláírt magyar és német nyelvű szövegét, szabályszerű illetményeinek folyóvá tétele céljából a tanács tisztelettel felterjeszti. Süss Nándor egyetemi mechanikusi tevékenységét tehát a kinevezés dátumától függetlenül 1876. október 1-én kezdte meg.

Kolozsvári egyetemi mechanikusként a matematika-természettudományi kar épületében rendezte be műhelyét. Süss kezdettől engedélyt kapott, hogy magánrendeléseket is teljesítsen. 1876 októberében egy kolozsvári újságban Süss Nándor egy hirdetést jelentetett meg, melyben közli, hogy a kolozsvári tudomány egyetemhez mechanikusnak kineveztetvén, eddigi üzletét Marburg egyetemi városban öcsének átadta, ő pedig helyben a „király utcza 37 sz.” alatt egy új mechanikus üzletet nyitott. Süss kolozsvári tevékenységéről több írásbeli információ maradt fent. Ezeket Pintér Gábor gyűjtötte ki a korabeli újságokból (BIVIO 2018). Ezekből következik az alábbiakban néhány.

1877 decemberében a kolozsvári nőegylet által szervezett helyi iparművészeti tárlaton Süss is bemutatkozott. A kiállítás méltatásában az érdekességek közt megemlítik, Süss Nándor egyetemi mechanikus gép és szoba távíróját is.[5] 1876 és 1884 között három kiállításon mutatta be műszereit, és azokat mindenhol nagy tetszéssel és elismeréssel fogadták. 1878-ban a párizsi világkiállításon „Mention honorable” kitüntetést kapott. 1879-ben a székesfehérvári országos kiállításon és 1879-ben a Désen rendezett országos kiállításon műszereit ezüstéremmel jutalmazták. Kolozsvári tevékenységével elégedettek voltak az egyetem tanárai. A kísérleti eszközöket eredményesen alkalmazták, szívesen ajánlották. Néhány kolozsvári műszerét rajzok örökítették meg. 1882. szeptember 19-én szabadalmat nyújtott be 274. lajstromszámon „javítások a telegrafi- és telefonivezeték villámháritóin” címmel. Kolozsvári tartózkodása végén nagyléptékű tervet dolgozott ki: „A nyolcvanas évek elején az egyetem férfijai egy munkálatot dolgoztak ki, mellyel kimutatták, hogy a Nagymalom utcai Kis-Szamos vízi ereje közúti vasutat is hajtana, használható volna ipari erőre és világítana is, ha e célra megfelelő berendezésekkel villamos energiává átalakítatnák. A kérdés már a gyakorlati stádiuma fele haladt, amikor az egész dolog mozgatóját, Szüsz Nándor egyetemi mechanikust a miniszter kinevezte a Budapesten létesített állami mechanikai tanműhely igazgatójává. A nagy eszű kis emberke itt kellett, hogy hagyja kedvenc tervét, melynek a megoldásán egész lelkesedéssel csüggött. Eltávozása után senki sem bolygatta többet egész évtizeden át ennek a tervnek a megoldását.”[6] Mielőtt a budapesti megbízatás véglegessé vált volna, ajánlatot is tett: „Kolozsvárott Senn Ede és Süss Ferdinánd villamvilágitás berendezésére tettek ajánlatot. Az építészeti tanács pártolólag terjeszti ez ügyet a tanács elé.”[7]

Az nem derül ki, hogy az elkészült műszerek közül melyek voltak az engedélyezett magánrendelések, és melyek maradtak az egyetem tulajdonában. Az egyetem műhelyében készült műszerek elkészítéséhez természetesen segítségre is szüksége volt. Ennek során számos szakembert is kiképzett, akik a későbbiekben tovább folytatták az általa megkezdett tevékenységet.

Nyolc évig működött Kolozsvárott, mígnem – többek között – Eötvös Loránd ajánlására 1884-ben a „műmechanikának hazánkban való meghonosítása céljára” a Budapesten létesítendő mechanikai tanműhely felállításával és vezetésével bízták meg, gr. Széchenyi Pál és dr. Trefort Ágoston miniszterek.

A Budapesti Állami Mechanikai Tanműhely, melynek alapító igazgatója és tulajdonosa Süss Nándor, 1884. szeptember utolsó napjaiban nyílt meg. A későbbiekben a cégnév, és a tulajdonosok is változtak, de a jogfolytonosság mindvégig, az 1998-as jogutód nélküli megszűnésig, megmaradt.

A fentiek alapján a 80 éves a Magyar Optikai Művek és a Száz éves a Magyar Optikai Művek c. kiadványokból a cikk elején idézett megállapításoknak, melyek az 1876-os „alapítást” szeretnék alátámasztani, valóságalapjuk nincs. Természetesen egy vállalat onnantól számíthatja történetének kezdetét, ahonnan tudja. A gyár történetének kezdete azonban nem kell, hogy megegyezzen az alapításának évével. A 80 éves és a 100 éves jubileumi táblák szövege azért korrekt, mert nem alapításról beszélnek, hanem az alapok lerakásáról.

2016-ban a fenti információs táblát avatták a MOM parkban. A tábla szövege azonban félre informál. Először is jogelődről akkor beszélhetünk, ha van jogutód, másodszor 1876-ban történt alapításnak senki nem találta nyomát. 1876-tól 1884-ig Süss Nándor egyetemi mechanikusként, tehát „alkalmazottként” dolgozott a Kolozsvári Királyi Tudomány Egyetemen.

(Ami a táblán lévő aláírást illeti, 2016-ban a MOM Emlékalapítványnak nem volt törvényileg érvényesen bejegyzett kuratóriuma.)

Kisfalusi Gábor

 

RENDEZVÉNYEK

 

Koszorúzás a Szakmai Továbbképzési Napon

 

Szokatlan hang, harangszó nyitotta meg a rendezvényt. Alig-alig van olyan földmérőszakmai összejövetel, amit harangzúgás indítana. Ez momentán ilyen volt. Pedig nehezen indult a nap, mert az előző napi 27 mm eső annyira feláztatta a mezei utakat, hogy a megszokott útvonalon a terepjárók sem tudtak közlekedni. A logisztikai akadályok egy újratervezéssel elhárultak, hála az erdészek előrelátásának, akik gondoltak erre is, így az igényesen és szakszerűen kialakított, karbantartott erdei utakon keresztül meg lehetett közelíteni a Peruska Mária-emlékhelyet.

Az eredeti terv az volt, hogy e szent helyen Kárpát-medencei földmérőpiknik szerveződik 2020. június 6-án (Trianon100 ürügyén), de a koronavírus-veszélyhelyzet kihirdetését követően ez elnapolódott. A koszorúzás mégsem maradhatott el, hiszen ahogy Szent Tamás, a védőszentünk figyelmét a földmérőszakmára fordítja, ahogy a térképészek hóna alá nyúl, olyan, vagy nagyobb mértékben rá is figyelmet illik fordítani. (A szentek szobrai közt 2016-ban felszentelt, erdélyi márványból faragott Szent Tamás-szobor, a földmérők, térképészek és az építészek védőszentjének állít emléket. Az kijelenthető, hogy 2016 nyara óta a térképész- és földmérőszakterület elismertségi, anyagi megbecsültségi szintje emelkedett, az építészeké pedig hatványozottan.)

A nyáron változott az ingatlanrendező-földmérő minősítésről (IFM-ről) szóló rendelet, amiben előírás, hogy a Kormányhivataloknak akkreditált képzési napot kell szervezniük az IFM-mel rendelkező munkatársaik részére. A gondolat hirtelen és gyorsan megszületett, így június 30-án már elindult a rendezvényt. A jó szakmai kapcsolatok, az egyesületen belüli összetartás, a vasi földhivatali „kemény mag” munkája, valamint a hely hangulata nyomán kellemes, hasznos, ünnepélyes és emelkedett légkörre volt kilátás.

Az üdvözlések, a „COVID-19-csend” utáni találkozások igaziból és ténylegesen meghozták a nyarat a lelkekben. Kedves vendégeink az MFTTT-központból, az MvM Főosztályról, a Lechner TK-ból mind örömmel jöttek. A helyszín berendezésre került, az üst főzésre kész, az út pora leöblítve, elkezdődhetett hát a Szakmai Továbbképzési Nap. Nem lévén az erdőben elektromos energia, kizárólag szóbeli előadások hangzottak el arról, hogy a vasi földhivatalok miképp hívják segítségül a Google térképi és utcaképi funkcióit a méréstervezésekhez, helyszínelésekhez, milyen statisztikai adatokat produkálnak az egyes földhivatalok földmérési szakterületei, milyen anomáliák adódnak a DATR-TAKAROS-adatbázisok közt, és azokat a szakterület hogyan s miképp kezeli. Varga Norbert, a Lechner TK osztályvezetője a szakmai jogosultsági szabályok változását ecsetelte példákkal tarkítva. Az ügyintézés és a szakmai szabályok változását felsoroló és részletező előadásban is sok hasznos ismeretet adatott közre.

Időközben megérkezett Dumovits István atya, a miliő megálmodója, horvátzsidányi plébániai kormányzó, akit Busics Imre mutatott be a résztvevőknek. Az atya elmesélte a hely történetét, a kápolna építését, a szoborpark kialakítását, a zarándokutakba való bekapcsolását. Volt olyan kedves, és megszentelt, lepárolt gyümölcsízzel ajándékozta meg mindazokat, akik ezt örömmel fogadták. A szíves invitálás hatott, és az atya is érdeklődéssel hallgatta a földmérés rejtelmeit taglaló beszámolókat. Krizmanich István horvátzsidányi polgármester köszöntötte a megjelenteket, üdvözölve a kezdeményezést, majd szép és tartalmas napot kívánt. Jó házigazdához illően megkínálta csapatunkat a helyi gyümölcsök párlatával.

Egyesületünk képviseletében dr. Tóth Balázs, dr. Csevár Nóra, Hetényi Ferencné, Bacsa Ignácné, és a Szombathelyi Csoport tagjai a Szózat eléneklését követően megkoszorúzták Szent Tamás védőszentünk szobrát. Emelkedett, bensőséges hangulat varázsolódott körénk a madárfütty közepette elénekelt himnuszok nyomán.

Ebéd előtt dr. Tóth Balázs főosztályvezető mutatta be azt a jövőképet, ami a térképészetre és az ingatlan-nyilvántartásra vár. Fontos, hogy első kézből jöjjön az információ a koncepciókról, a földhivatali rendszer elektronikussá történő átalakításáról, a főosztályi tervekről és vezetői gondolatokról.

S mit ér egy ilyen nap közösen elfogyasztott ebéd nélkül? Semmit! A 4 órás odafigyelés hatására a figyelem és a fegyelem már lanyhult, az agyi memóriák kezdtek túlcsordulni, és a gyomrok is ürességet jeleztek. Tettre kész kollégáink, akik már reggel 9 óra óta az ebédfőzésben tevékenykedtek, kiváló és ízletes egytálétellel örvendeztették meg a társaságot. Ennek kezdetét is harangszó jelezte.

Nem lévén a papíron, ceruzán, golyóstollon kívül demonstrációs eszköz, a délután kis interaktív csoportosulásokban valósult meg, ahol megtárgyalásra kerültek az alappontok helyszínelésével, karbantartásával, telekalakítások ügyintézésével, kisajátítási és ingatlan-nyilvántartási célú munkák vizsgálatával és záradékolásával, ÉTDR-ben való ügyintézéssel, térképtári munkafeladatokkal, DATR-állományok javításával, karbantartásával kapcsolatos érdekességek. A hasznos eszmecserék jó alkalmat adtak a különböző munkamenetek összevetésére, a jó ötletek felszínre kerülésére, az egymástól való tanulásra, és ha adódott ilyen, a szakmai megvilágosodásra.

Az továbbra is egyértelmű maradt, hogy Vas megye érdekelt az általa kezelt térképi állomány minőségének folyamatos javításában, a kataszterben ésszerűen felhasználható korszerű mérési és adatrögzítési módszerek alkalmazásában, akár egy átfogó jogszabályi átalakítás árán is.

Vendégeink konstruktív részvétele megtisztelő, a velük való újbóli találkozás baráti volt. A jelenlévők és a Vas megyei Földhivatalok számára ennek a napnak a további profitja pedig a szakmai, lelki és szellemi épülés és szépülés volt.

Köszönet a Vas Megyei Kormányhivatal vezetőségének, a Földhivatali Főosztály vezetőjének, az MFTTT országos vezetőségének és „Nagyasszonyainak”, a szakmai Főosztályunknak, a Lechner TK vezető és résztvevő munkatársainak, a polgármester és a plébános úrnak, valamint minden segítő kéznek.

MFTTT Szombathelyi Csoportja

 

Online konferencia az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséről 2020

 

A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztály támogatásával 2020. november 11-én – tekintettel a járványügyi helyzetre – az online térben rendezte meg az éves rendszerességgel megtartott konferenciát „Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének szabályairól szóló 374/2014. sz. kormányrendelet végrehajtásához kapcsolódó továbbképzés és fórum” címmel. A rendezvény dr. Nagy István agrárminiszter fővédnöksége alatt a BME által biztosított MS Teams felületen dr. Toronyi Bence levezető elnök, MFTTT alelnök moderátori közreműködésével zajlott le. A „hivatalos adatok” szerint 159 fő regisztrált a rendezvényre, de a megnyitást követően nem sokkal 169 résztvevő jelenlétét regisztrálta a rendszer. Az előadások nagy része előre rögzített videó formájában volt látható, de volt vállalkozó az „élő egyenesben” való megjelenésre is.

 

Dobai Tibor főtitkár megnyitó szavai után dr. Nagy János, az Agrárminisztérium földügyekért felelős helyettes államtitkára Osztatlan hogyan tovább 2021 után című, élőben közvetített prezentációjában a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvényben megfogalmazott, a program folytatására vonatkozó új szabályokat ismertette. Lényegét tekintve az ingatlanok jogi megosztására kerül sor, a tulajdonostársak konszenzuson alapuló együttműködésével. A szabályozás a mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek megosztására terjed ki, függetlenül attól, hogy a közös tulajdon milyen jogcímen jött létre. Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének folyamata az ingatlanügyi hatóságnál tett bejelentéssel indul, amit bármely tulajdonostárs kezdeményezhet. A bejelentés után az ingatlanügyi hatóság a folyamatban lévő megosztás tényét feljegyzi az érintett ingatlan tulajdoni lapjára, ez után a tulajdonostársaknak 90 nap áll rendelkezésükre, hogy benyújtsák a megosztás átvezetése iránti kérelmüket. Az új eljárásban a bejegyzés alapjául szolgáló okirat az ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott egyezségi megállapodás, az annak mellékletét képező térképvázlat és területkimutatás, melyek záradékolás nélkül kerülnek benyújtásra az ingatlan-nyilvántartási átvezetéshez. A korábbi megosztáshoz képest a változás az, hogy nem kerül sor sem földmérők bevonására, sem változási vázrajz benyújtására. A felek egyszerűen, egy erre a célra szolgáló ún. osztóprogram segítségével maguk készíthetik el a megállapodásukat ténylegesen tükröző, annak térképi megjelenítését szolgáló elektronikus dokumentumot.

 

Gudász Zoltán földügyi gazdálkodási referens (AM Földügyi és Térinformatikai Főosztály): Aktualitások az osztatlan közös tulajdon megszüntetése projekt végrehajtásáról, Fábián József birtokrendezési referens (Nemzeti Földügyi Központ) A folyamatban lévő OKTM-program aktualitásai című előadásaikban áttekintették a program eddigi alakulását, és szóltak az egyes ütemekből még hátralévő feladatokról és a további ütemek indításáról.

Az ebédszünet után még mindig 150 fő feletti résztvevőt jelzett a konferencia szoftveres hátterét nyújtó rendszer. A Békés megyei földhivatali gyakorlati tapasztalatokat összegezte a konferencia visszatérő előadója dr. Sóvári Tibor főosztályvezető (Békés Megyei Kormányhivatal Földhivatali Főosztály): A részarány-földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének földhivatali tapasztalatai Békés megyében című előadásában, melyben kiemelte azokat a területeket, amelyeken a többéves munka során számottevő előrelépés történt. A hallgatóság a program Bács-Kiskun megyei eredményeiről kapott képet Tóbiás Ferenc főosztályvezető (Bács-Kiskun Megyei KH Földhivatali Főosztály): Bács-Kiskun megyei OKTM-eljárások tapasztalatai a 6 ütem tükrében I. és Szénásné Ország Krisztina osztályvezető (Bács-Kiskun Megyei KH Földhivatali Főosztály Földhivatali Hatósági Osztály): Bács-Kiskun megyei OKTM-eljárások tapasztalatai a 6 ütem tükrében II. címmel megtartott előadásaiból. A sikerük titka elmondásuk szerint a mindenre kiterjedő, alapos tervezés mellett a körültekintő előkészítésben és a folyamatos kommunikációban rejlik.

 

A konferenciát szintén egy visszatérő előadó, dr. Gross Miklós ügyvezető igazgató (Eurosense Légi Térképészeti Kft.) Beszámoló az OKTM VIII. üteme keretében végrehajtott légi fényképezésről és az ortofotók előállításáról című prezentációja zárta, amelyben az OKTM keretében készített digitális termékek térképészeti célú hasznosítási lehetőségeit ismertette, immáron sokadik alkalommal.

A tartalmas programnak, a rendkívül informatív és színvonalas előadásoknak köszönhetően a hallgatóság lankadatlan érdeklődést tanúsított a konferencia végén is. (A rendszer 150 fő feletti résztvevőt jelzett.)

A rendezvény előadásait az MFTTT a honlapján tervezi elérhetővé tenni.

 

Buga László

Földmérők Világnapja–Európai Földmérők és Térinformatikusok Napja

2020. november 18.

„Lemérni, felmérni a világot egy rendkívüli művészet. Lemérni valamit nagy felelősség. Nem engedhetjük meg, hogy kényelmesen végezzük.”

A tavaszról elhalasztott és a járványügyi helyzet miatt online rendezett konferencia megnyitójában Iván Gyula főtitkárhelyettes a német polihisztor, Alexander von Humboldt szavait idézte, melyek Humboldtnak a nagy matematikussal és földmérővel Carl Friedrich Gauss-szal folytatott dialógusaiban van lejegyezve.

Az Európai Földmérők és Térinformatikusok Napja az Európai Földmérők Tanácsának kezdeményezésére létrejött rendezvény, melyet napjainkban együtt tartanak a Földmérők Világnapjával. A CLGE minden évben megnevez egy személyt aki az „Év Európai Földmérője”, akit abban az évben megünneplünk. A 2020-as Év Európai Földmérője Piri reisz, teljes nevén Hadzsi Muhiddin Piri Ibn Hadzsi Mehmed) (Gallipoli, 1465/70 (?)–1554 vagy 1555) oszmán török tengernagy és térképész. Az Újvilágot is ábrázoló világtérképet szerkesztett, amelyből csak az Atlanti-óceánt ábrázoló rész maradt fenn. Piri reisz térképe csak 1929-ben, a szultáni palota, a Topkapi Szeráj restaurálása közben került elő.

A konferencia előadásainak középpontjában a fenntartható fejlődés állt, melyet a CLGE is a 2020. év központi témájának határozott meg.

Az ENSZ fenntartható fejlődés programja összesen 17 célt fogalmaz meg, azon belül 169 feladatot, 1034 eseményt, 1221 publikációt és 5285 intézkedést és mindezt 2030-as határidővel. Szakmánknak, a földmérésnek, térképészetnek, távérzékelésnek és térinformatikának rendkívül fontos szerepe van e célok elérésében.

 

A konferencia első előadását dr. Papp-Váry Árpád, a Budapesti Metropolitan Egyetem professor emeritusa tartotta „Piri reisz élete és térképészeti munkássága” címmel. Érdekes előadásában összefoglalta Piri reisz életét, kitérve mind a hadvezéri, mind a természettudományos tevékenységére. Részletesen elemezte a térképészeti munkásságát, illetve bemutatta annak napjainkban is fellelhető eredményeit.

A következő előadást Jánossy András, a Lechner Nonprofit Kft. főosztályvezetője tartotta, „Jöttem, láttam, visszamennék, avagy Piri reisz úti jelentése a szultáni birtokok budai vilajetben történő nyilvántartásáról” címmel. A hazánk oszmán megszállására is utaló, fantáziadús előadásban ismertetést kaptunk a Lechner Nonprofit Kft. által üzemeltetett ingatlan-nyilvántartási rendszerekről, azok szolgáltatásairól, fejlesztésükről.

A harmadik előadást dr. Tímár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője tartotta „Régi térképek georeferálása” címmel. Érdekfeszítő prezentációjában a MAPIRE (historical MAPs of the Habsburg emPIRE, a Habsburg birodalom történelmi térképi) című projektben alkalmazott georefererálási technológiával foglalkozott. Ismertette az első és a második katonai felmérés szelvényeinél alkalmazott georeferálási megoldásokat és az azokból levonható következtetéseket.

Dr. Kerkovits Krisztián, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézetének adjunktusa, érdekes előadásában „Szabálytalan forgástest-alapfelület és vetület definiálása kisbolygók felméréséhez és térképezéséhez” az üstökösök térképezésével foglalkozott. Példaként a 67/P jelű, igencsak szabálytalan alakú, Csurjumov–Geraszimenko üstökös térképezését mutatta be. Az általa javasolt szabálytalan forgástest-alapfelület segítségével sikerült egy térképi rendszerben ábrázolni az üstökös felületét.

Dr. Mihály Szabolcs címzetes egyetemi tanár az MFTTT Fenntartható Fejlődési Célok munkacsoportjának tevékenységéről számolt be előadásában. A térinformáció és a földmegfigyelés fontosságát hangsúlyozta az ENSZ Agenda 2030 céljainak megvalósításában és annak magyarországi vetületeit. Ismertette a munkacsoport eddig elvégzett munkáját, annak eredményeit, illetve a jövőbeni és a tervezett tevékenységeket is vázolta.

Dr. Szabó György egyetemi docens, a BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszékének tanszékvezető-helyettese, a HUNAGI főtitkára, valamint dr. Czinkóczky Anna egyetemi docens, a HUNAGI titkára „Fenntartható fejlődés – Ígéret vagy realitás?” című közös előadásukban globális szinten tekintették át a fenntartható fejlődés problematikáját a térinformáció aspektusából. Részletes ismertetést adtak hazánk helyzetéről e célok megvalósításában, az európai megoldások tükrében. Megállapításuk alapján a geo-infokommunikációs technológia egy nagyon összetett ökoszisztéma, melyet teljes komplexitásában kell szemlélni. A pontszerű beavatkozásokat és a szűk keresztmetszeteket el kell kerülni, mert csak így lehet egy nyerő stratégiát kidolgozni.

Ezt követően Iván Gyula, a Lechner Nonprofit Kft. kataszteri főtanácsadója, „Átszámítás térképi vetületek között síkbeli transzformációval (egy kicsit másképp)” címmel tartott előadást, melyben nem-euklideszi geometriai eszközökkel mutatott be egy vetületek közötti átszámítási eljárást, példákkal is illusztrálva annak hasznosíthatóságát.

A délutáni programot Péliné dr. Németh Csilla, a MH Geoinformációs Szolgálat munkatársának „A klímaváltozás hatásai a fenntartható fejlődésre” című előadása nyitotta. Elmondta, hogy a klímaváltozás korunk legnagyobb kihívása, és célunknak kell lennie a klímaváltozás negatív hatásainak csökkentése, valamint át kell állnunk egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra. Ehhez gyökeres átalakítások kellenek az élet szinte minden területén, valamint az éghajlati és fenntarthatósági törekvéseknek erősíteniük kell egymást.

A következő referátumot dr. Kugler Zsófia, a BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék egyetemi docense tartotta „A műholdas távérzékelés szerepe a Föld környezetének fenntarthatóságában” címmel. Előadásában a különböző távérzékelési megoldásokat mutatta be elsősorban a környezeti problémák kezelésében. Szó volt a COVID-világjárvány légszennyezettségre gyakorolt hatásáról, a vírussal kapcsolatos korlátozások hatásainak távérzékeléses elemzéséről. Említést tett a Google Earth Engine környezetről, melynek segítségével részt tudunk venni a földmegfigyelésekkel kapcsolatos tevékenységekben.

Ezt követte dr. Földváry Lórántnak, az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar egyetemi docensének előadása „A GRACE-FO első éve (A műholdas gravimetria aktualitásai)” címmel, amelyben összefoglalót kaptunk a műholdas gravimetria eddigi alkalmazásairól. Beszámolt arról, hogy a GRACE-FO műholdpár alkalmazásba állításánál a műholdak közötti távolságmérések pontosságát egy nagyságrenddel feljavították. Esettanulmányként a Kaszpi- és az Aral-tó gravimetriai vizsgálatát mutatta be műholdas gravimetriai módszerekkel.

A Lechner Nonprofit Kft. osztályvezetője, dr. Kenyeres Ambrus tartotta a délután következő prezentációját „Fenntartható magasságmeghatározás műholdas technológiákkal a XXI. században” címmel. Előadásában a magasságmeghatározás paradigmaváltásáról beszélt. A vonatkoztatási infrastruktúra megújításában műholdas technológiák (GNSS és radar-interferometria) alkalmazását javasolta integrált pontok segítségével, illetve kinematikus magassági alapfelületet létrehozását indítványozta.

A következő előadó a Mott MacDonald Magyarország Kft. képviseletében Vidovenyecz Zsolt volt, aki a mesterséges intelligencia alkalmazásának lehetőségeit vette sorra a kataszteri alkalmazásokban. Az igen érdekes bemutatójában beszélt a jogszabályok algoritmizálhatóságáról, illetve az ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisok felújításának lehetőségeiről a mesterséges intelligencia eszközeinek felhasználásával.

Szekeres Ádám főosztályvezető a Nemzeti Földügyi Központ képviseletében „Távérzékelési és térinformatikai technológiák az agrártámogatások szolgálatában” címmel tartott előadást, amelyben ismertette a Mezőgazdasági Parcellaazonosító Rendszer (MePAR) működését, az elvégzett fejlesztéseket, a távérzékeléses ellenőrzések rendszerét, valamint a VINGIS-rendszerrel kapcsolatos újdonságokat. Előadásában kitért a tervezett fejlesztéseikre is.

A Lechner Nonprofit Kft. főosztályvezetője, dr. Deák Márton a drónoknak az épületfelmérésben történő alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatait és a végrehajtott fejlesztésekről szóló információkat osztotta meg a hallgatósággal. Általános tapasztalat, hogy a drónok használatával az adatmennyiség, illetve azok minősége is növekszik, mely új ismereteket is generál, azonban mindezzel együtt az adminisztrációs teendők is sokasodnak.

A konferencia utolsó szereplője, dr. Nagy Gábor adjunktus, az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar, Geoinformatikai Intézetének munkatársa „Milyen körülmények között válthatja ki a lézerszkenneres mérés a hagyományosat?” címmel ismertette és hasonlította össze a két módszer technikai, gazdasági és jogi feltételrendszerét. Javaslatot tett arra, hogy a pontfelhőket alapadatként kéne kezelni úgy, ahogyan ezt már sok már országban megtették.

A 2020. évi Földmérők Világnapja–Európai Földmérők és Térinformatikusok Napja rendezvény ismét bebizonyította, hogy a földmérő, térképész-, térinformatikus- és távérzékelőszakma folyamatosan képes modern megoldásokkal előállni, akár globális problémák kezelésére is.

Iván Gyula

 

HÍREK

 

Aranydiploma

 

Tóth Mária Franciska 2020 októberében kapta meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karától az 1970-ben szerzett diplomája ünnepléseként az aranydiplomát. A felerősödött koronavírus-járvány második hulláma lehetetlenné tette a valódi ünneplést, hiszen „a leginkább veszélyeztetett korcsoport” tagjait az egyetem a hagyománytól eltérően idén nem hívhatta össze. Ezért postán küldték ki a becses okiratot.

Ebből az alkalomból közöljük Tóth Mária Franciska szakmai életrajzát és a szakmabeli munkatársaknak címzett sorait is.

Felsőfokú iskolai végzettségei: középiskolai orosztanár, majd okleveles műszaki könyvtáros és dokumentátor (1970 és 1971). Második diplomáját a Külkereskedelmi Főiskolán szerezte a Public Relations szakon (PR szakközgazdász, 1995). Erőssége az idegen nyelvek: angol középfok (külker. anyaggal bővített állami nyelvvizsga, 1965), orosz felsőfok (középiskolai tanári diploma, 1970), spanyol felsőfok (állami nyelvvizsga, 1976), német középfok (állami nyelvvizsga, 1978), angol felsőfok (ELTE Bölcsészettudományi Kar Fordító- és Tolmácsképző Csoportja, szakfordítói vizsga, 1989)

Egyéb ismeretei: bejegyzett angol szakfordító (természettudományok), bejegyzett orosz fordító (társadalomtudományok), vizsgázott idegenvezető (angol, orosz, spanyol), köztisztviselői alapvizsga (közigazgatás), ECDL nemzetközi (európai) számítógépes felhasználói bizonyítvány, kiadványszerkesztés magyar és idegen nyelven.

Első munkahelye az IBUSZ volt, ahol forgalmi gyakornokként kezdett dolgozni orosz és angol nyelvismeretei birtokában. Ugyanezért került a Medimpex Gyógyszerkülkereske-delmi vállalathoz, ahol az alkalmazott angolon kívül a spanyol nyelvvel is megismerkedett a Tengerentúli osztály közép-amerikai ügyintézőjeként.

Ezután egy tanévet sikerült nappali egyetemen (orosz és könyvtár szakon) eltölteni, de idős szülei betegsége miatt át kellett mennie esti tagozatra, és tovább dolgozni. Ekkor lépett be a Csepel Vas- és Fémművek – 1967-ben még újdonságként számon tartott – Adatfeldolgozó Központjába, ahová akkor érkeztek meg elsőként az országba az ICL-számítógépek. Programozó matematikusok között programkönyvtáros és angol tolmács lett, programozni is tanították.

1970 januárja nagy fordulópontot jelentett az életében: a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV) Termelési Főosztálya az esti egyetem utolsó évében felvette idegen nyelvi levelezőnek és tolmácsnak, az orosz és az angol nyelv használatával. Annau Edgár főosztályvezető és az osztály munkatársai (Bartha Lajos, Ocskay Imréné, Kósa Tiborné, Markovics Géza), illetve a szomszédos Minőségellenőrző osztály tagja, Kincses Tóth László sok szakmai témában nyújtott neki segítséget. Később Jenei Ferenc főosztályán Csatkai Dénes, majd Winkler György osztályvezetése alatt könyvtárosi végzettségét is tudta hasznosítani a műszaki könyvtár kezelésében. A külföldi látogatók vezetésében itt szerzett gyakorlatot.

1973-ban Csáti Ernő, a Geokartográfiai osztály vezetője hívására átlépett az akkori Földmérési Intézetbe (FÖMI), hasonló munkakörbe. Az idegen nyelvi levelezéshez, fordításhoz, a szakkönyvtár kezeléséhez, a külföldi látogatók kiséréséhez járult a konferenciák szervezésében való közreműködés, illetve az osztályon szerkesztett Cartactual négynyelvű (angol, német, francia, magyar) szaklap szöveges mellékletének, a Cartinformnak az összeállítása. A magyarországi rendezvények mellett alkalma nyílt – kísérő tolmácsként – néha külföldre is elutazni (Csehszlovákia, Németország, Szovjetunió, Kuba). A fordítási munkákban a FÖMI munkatársai ugyanolyan segítőkészek voltak, mint a BGTV-nél. A szakmai témákban mindig kérhetett magyarázatot Winkler Pétertől, Mihály Szabolcstól, Földi Ervintől, Csató Évától, Csermák Ferenctől, Becker Lászlótól, Szőke Tasi Sándortól, és maga Csáti Ernő osztályvezető is mindig tanáros buzgalommal beszélt a kartográfiáról.

1990 decemberében Zsámboki Sándor, az akkori MÉM Földügyi Főosztályának vezetője ajánlotta fel Tóth Mária átrendelését dr. Zichy Aladárnak, az újonnan alakult PHARE Segélyprogramiroda vezetőjének, mivel nem volt idegen nyelvű ügyintézőjük. A programot az Európai Unió indította Magyarország és Lengyelország uniós tagságának előkészítése céljából. A MÉM-ben az iroda működtetésének jogát az olasz Agriconsulting cég nyerte el. Itt angolul folyt a napi munka. A legnagyobb, leghosszabb ideig tartó és legköltségesebb projektsorozat az akkor még papíralapon működő ingatlan-nyilvántartás számítógépesítése volt. Tóth Mária ekkor került napi kapcsolatba a földhivatalok országos hálózatának munkatársaival is. Az iroda külföldi szakértőit szóban és írásban segítette a magyar kollégákkal való kapcsolattartásban és munkában. Rengeteg fordítói és tolmácsolási munka adódott, mozgalmas és fárasztó, de nagyon hasznos, érdekes és szép időszak volt ez, különösen 1993 és 1997 között, amikor a Know Edge skót cég projektasszisztense lett. Nagy erővel folyt a számítógépek, berendezések beszerzése, tenderek kibocsátása és értékelése, bemutatók szervezése, rendszergazdák továbbképzése, a nyilvántartás gépre vitele és a programok kidolgozása.

Említésre méltó a külföldi kollégák szakképzettsége és lelkesedése, szorgalma. Elsősorban a nemrég elhunyt Zichy Aladár érdemel köszönetet, de olasz helyettese, Gennaro Volpe is kiváló munkát végzett. A Know Edge tulajdonosa, Robin McLaren első helyen említendő, illetve a projekt állandó munkatársai, Richard Baldwin, Robert Mahoney, Robin Waters és a magyarok: Podolcsák Ádám és Jeneiné Nagy Márta. Szorosan és hatékonyan együttműködött a projektcsapat a minisztérium megbízott főosztályvezetőjével, dr. Niklasz Lászlóval a földügyi projekt időszakában, illetve Zalaba Piroska projektmenedzserrel és (főként a gépek beszerzésében) Omaszta Sándorral is.

1997-ben a Földügyi és Térképészeti Főosztály átvette a külföldiektől a földügyi projektekkel kapcsolatos ügyintézést, valamint Zalaba Piroska projektmenedzser javaslatára egyidejűleg Tóth Máriát fordító, tolmács és levelező minőségben és Jeneiné Nagy Márta programozót is. Ettől kezdve a főosztályon folyt tovább a munka az eddigi feladatkörben a főosztályi projektmenedzser mellett, mindvégig a Földmérési és Távérzékelési Intézet átrendelt munkatársaként 2012-ig, a nyugdíjaztatásig.

A Szerkesztőség

Kedves régi Munkatársak a BGTV-nél, a FÖMI-nél és a minisztériumban!

66 éves koromban mentem nyugdíjba, a 47. munkaévem megkezdésekor. Az idegen nyelvek műszaki területen való alkalmazásában – bár alapvetően szépirodalmi érdeklődésű bölcsész maradtam – nagyon szerencsés voltam, mert az utolsó 42 munkaévemet földmérők, térképészek, távérzékelési és földügyi szakemberek, ingatlan-nyilvántartók között töltöttem, ahol el tudtam sajátítani a szaknyelvet, és megtaláltam a helyemet is. Kollégáim minden munkahelyemen segítségemre voltak a tőlem idegen reáltudományos témák megértésében. Igen sokat tanultam tőlük.

Kora gyerekkoromban apám fedezte fel a nyelvtanulási képességemet. Visszatekintve azt látom, hogy valóban egész pályám az idegen nyelvek tanulására, használatára épült, és ezt sohasem bántam meg. Örömömet leltem a munkámban, akár írásban, akár szóban fordítottam.

Mindig szívesen foglalkoztam emberekkel (és könyvekkel!).

Boldog voltam, ha elősegíthettem, hogy idegenek megértették egymást, és közreműködésemmel egyezségre jutottak akár szakmai, akár emberi problémák megoldásában.

Köszönet mindenért

Tóth Mária Franciska

 

Megalakult az ELTE Informatikai Karon a Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet

 

A 2003-ban létrejött ELTE Informatikai Karhoz a megalapításakor csatlakozott a Térképtudományi Tanszék, és ugyanekkor bővült ki a tanszék neve Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékre.

Az Informatikai Kar mostani szervezeti átalakulása azt jelenti, hogy az oktatási, kutatási tevékenység a kar oktatási és képzési szerkezetéhez igazodva – ezentúl – intézeti keretekben valósul meg. A karon négy intézet jött létre: az Informatikatudományi, a Térképtudományi és Geoinformatikai, az Egyetemi-Vállalati Együttműködési és az eddig is ebben a formában létező szombathelyi Savaria Műszaki Intézet.

A Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet feladata a térképészeti és a geoinformatikai ismeretek magas szintű oktatása mindhárom képzési szinten, valamint a tudományterületen nemzetközileg is jelentős kutatási tevékenység végzése. A Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet az oktatási, kutatási feladatkörét intézeti tanszékek kialakítása nélkül, egységes szervezeti rendben végzi. Az intézet vezetésére Zentai László pályázott. Így október 1-jétől intézetigazgatóként irányítja a szervezeti egység tevékenységét. Az intézet létszáma és személyi összetétele megegyezik a korábbi tanszékével, azaz lényegében csak a szervezeti egység neve változott meg.

 

NEKROLÓG

 

Mayer Tamás

1968–2020

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Mayer Tamás kollégánk, a Pest Megyei Kormányhivatal Földhivatali Főosztály Földhivatali Osztály 8. (Nagykátai Földhivatal) földmérője, szeretett férj, édesapa, barát 2020. szeptember 12-én tragikus hirtelenséggel életének 52. évében eltávozott közülünk. Családi, baráti és szakmai körökben sokan őrzünk róla szép emlékeket. Korai halála nagy veszteség mindenki számára, aki ismerte és szerette. Gyászoló családja, barátai és kollégái 2020. szeptember 30-án vettek tőle végső búcsút a Monori Városi Temető ravatalozójában.

A távozás szomorú természete, hogy üressé tesz minden olyan helyet, ahol elhunyt szerettünk élte mindennapjait. Távozásával üres marad a helye, néma a hangja, és keze sem ad többé. Törvényszerű, hogy minden csúcsot egy hanyatlás követ. Sajnálatos testi jegyünk a múlandóság, vigaszt jelenthet azonban lelki jegyünk, az örökkévalóság. Jótetteink, lelki értékeink megmaradnak utánunk is.

Életünket mindannyian úgy éljük, mintha az örökké tartana, és ezzel nincs is semmi baj. Ha folyamatosan az elmúlás gondolata lengené körül mindennapjainkat, bizony sok szépségtől és örömtől fosztana meg bennünket, és rengeteg élmény szaladna el mellettünk felfedezetlenül. Életünk nem lehet csak néhány évtizedig tartó szakadatlan küzdelem, harc a létfenntartásért, s aztán egyszeriben mindennek vége, mintha sosem lettünk volna. Az ember ennél sokkal többet érdemel annyi küzdelem, erőfeszítés és áldozat után, amit életében meg kell tennie. Vigaszt jelenthet számunkra, hogy a veszteség ellenére sem marad üres a családi, baráti és szakmai szentély, mert az emlékek továbbra is fennmaradnak. Igaz, ez már nem azt a személyt jelöli, aki valaha volt, hanem jótettei sorozatát, ami feledhetetlenné teszi családja, barátai és kollégái körében. Tettei elkísérik őt, így személye továbbra is közöttünk marad.

Elhunyt kollégánkról elmondható, hogy imádta az életet, mégsem kizárólag önmagának élt. Szeretett társaságban, emberek között lenni, akkor érezte igazán jól magát. Barátai körében kialakult róla egy mondás, „amilyen nagydarab ember, ugyanakkora szíve van”. Azt hiszem, ez fejezi ki legjobban a róla kialakult képet. Segítőkészsége, emberbaráti szeretete felülmúlhatatlan volt.

Mayer Tamás 1968-ban Budapesten született. Gyermek- és ifjúkorát Vecsésen, a szülői házban töltötte. Az általános ismereteket 1974 és 1982 között a vecsési II. számú általános iskolában szerezte meg. Szakmai tanulmányait 1982-ben az Asztalos János Kertészeti és Földmérési Szakközépiskolában kezdte, ahol 1986-ban sikeres érettségi vizsgát tett. A középiskola elvégzését követően a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat 2. felmérési osztályánál helyezkedett el.

Egy év szakmai munkavégzést követően 1987-ben felvételt nyert a székesfehérvári Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karának nappali tagozatára. 1990-ben földmérő szakon végzett, június 28-án államvizsgázott. A főiskola elvégzését követően korábbi munkahelyénél, a BGTV-nél folytatta szakmai tevékenységét, ahol részt vett Budapest XVI. és XVII. kerületének újfelmérésében.

Diplomaszerzését követően hamar visszatért a GEO-ba, – 1991-ben jelentkezett az iskola szaküzemmérnöki szakára – ahol 1992-ben sikeres államvizsgát tett.

Még ebben az évben munkahelyet váltott, és a Pest Megyei Földhivatal Földmérési Osztályánál folytatta szakmai pályafutását. A hivatalnál eleinte Pest megyei települések újfelmérését végezte, majd a földprivatizáció (kárpótlás, részarány-földkiadás) elindulását követően a terepi felmérések irodai feldolgozásában, valamint a megosztási vázrajzok elkészítésével foglalkozott. A földügyi szakigazgatás számítógépesítése során elsők között sajátította el és alkalmazta magas szinten a számítástechnika adta lehetőségeket. Rengeteget segítette az informatika világában kevésbé jártas kollégáit a téma megismerésében. Bárki kérdezhetett tőle, önzetlenül és örömmel segített mindenkinek. Az embernek tényleg az volt az érzése, hogy neki jelentett nagyobb örömet, ha munkatársai segítségére lehetett.

1996-ban áthelyezték a Nagykátai Körzeti Földhivatalhoz, ahol a Földmérési Osztály vezetője lett. A kárpótlás és a részarány-földkiadás befejezésében jelentős szerepet vállalt. Vezetésével a Nagykátai Körzeti Földhivatal az elsők között volt, ahol elkezdték a magánföldmérők által leadott numerikus állományok összedolgozását és a hiányzó részek digitalizálását. Mindezt akkor, amikor még szó sem volt a számítógépen kezelt térképi adatbázisokról. Útmutatásával már a vonatkozó jogszabályok és szakmai szabályzatok megjelenése előtt digitális résztérképek készültek a Nagykátai járáshoz tartozó településekről. A BEVET, KÜVET és ZÁVET megkezdésekor hivatala már előbbre járt a feladat végrehajtásában, mint ahogy arról központi rendelkezések jelentek volna meg. Nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy a járáshoz tartozó települések ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisai a készítési technológiájuktól függően a lehető legpontosabb műszaki paraméterekkel rendelkezzenek bármilyen rendszerben, bármilyen programmal is kezelték őket.

Minden munkáját igyekezett a lehető leggyorsabban elvégezni. Egyszerűen zavarta, ha befejezetlen ügyirat volt az asztalán. Szakértelmét és elhivatottságát mind a hivatali, mind a vállalkozói körökben mindenki elismerte. Haláláig kitartott a földhivatal mellett, szívügyének tekintette az ottani munkát és a naprakész nyilvántartás működtetését.

A rengeteg panaszügy, az osztatlan közös tulajdonok megszüntetése és egyéb ügyek kapcsán a terepi helyszíneléseknek, kitűzéseknek, felméréseknek értő és lelkes végrehajtója volt. Szeretett a terepen dolgozni, ezt tekintette az igazi földmérésnek. „Igazi földmérő idő van! Öröm ilyenkor mérni!” volt a szavajárása, amikor szép időben jártak kint.

Mai divatos szóval élve igazán ügyfélorientált hivatalnok volt. Minden ügyfélnek szívesen és teljes erőbedobással segített, még akkor is meg tudta oldani a problémájukat, amikor már mindenki bíróságra küldte őket.

A Nagykátai Földhivatali dolgozókat egy közösségé kovácsolta össze az általa szervezett kirándulások és közös főzések során. A csapat lelke, összetartó ereje volt. Morgós, mackós külseje egy önzetlen, tisztaszívű embert takart, akinek a földhivatal volt az élete, a munkája, a hivatása.

Halálával egy rövid, de ennek ellenére is mozgalmas, munkás, tartalmas, értékes, sok érzelemmel teli, erős hittel megélt élet zárult le.

 

Sándor Miklós és a Nagykátai Földhivatal

 

 

---

[1] Pintér Nándor: A Magyar Optikai Művek története 1876-1963, Üzemtörténeti Füzetek 5., Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztálya

Kisfalusi Gábor 2018. A finommechanikai ipar meghonosítása Magyarországon A Magyar Optikai Művek (MOM) vázlatos története – Unicus Műhely, Budapest.

Bors Károly: 80 éves a Magyar Optikai Művek, Geodézia és Kartográfia, 8. évf. 4. sz. (1956) pp. 311-321.

Dr. Regőczi Emil 1977. Százesztendős a Magyar Optikai Művek, Geodézia és Kartográfia, 29. évf. 1. sz. pp. 2-8.

Homolya András 2016. Fejezetek a Magyar Optikai Művek és utódai történetéből 1876-2015, Geodézia és Kartográfia, 68. évf. 3-4. sz.

Száznegyven éve jött létre a MOM – Hegyvidék újság 2016. december 13.

[2] 80 éves a Magyar Optikai Művek (1876–1956) – OSZK MB28.274/Raktár

[3] 80 éves a Magyar Optikai Művek (1876-1956) – OSZK MB 28.274/Raktár

[4] Százéves a Magyar Optikai Művek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1976 p. 3.

[5] Fővárosi Lapok 14 (1877) 287. szám (december 16.), p. 1373.

[6] Ellenzék 16 (1895) január 26. Idézi: Fazakas László: A villamos áram bevezetése Kolozsváron (1894-1906). In Korunk 3 (2014) 4. szám, 104.

[7] Alföldi Iparlap ÚF 4 (1885) 5. szám (január 31.), [3.]