GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

Tartalom

Varga Ákos – dr. Szatmári József – dr. Tobak Zalán – dr. Boudewijn van Leeuwen – dr. Mucsi László: Épületek napenergia-potenciáljának számítása fotogrammetriai módszerekkel előállított adatok felhasználásával -- 4

Pál Márton – dr. Albert Gáspár: Potenciális geotópok azonosítása térinformatikai módszerekkel -- 10

Dr. Plihál Katalin: Giovanni Jacobo Gasparini kéziratos térképének szerkezete -- 19

Daniel Nyangweso – dr. Gede Mátyás: Nyílt forráskódú keretrendszer földrajzi nevek közzétételére: kenyai esettanulmány (angol nyelven) -- 24

Dr. Biró Péter professor emeritus, akadémikus 90 éves -- 31

Hozzászólás ("Mikor alapították a Magyar Optikai Műveket?") -- 32

Intézőbizottsági ülés -- 33

Könyvismertetés: Busics György – Tóth Sándor: A királyi öl hossza 34

Nekrológok (Szép János, dr. Nagy Dezső, Molnár Péter) 36

 

Contents

 

Calculating solar energy potential of buildings using photogrammetric data (Ákos Varga –József Szatmári, Dr.– Zalán Tobak, Dr.– Boudewijn van Leeuwen, Dr.– László Mucsi, Dr.) -- 4

Identifying potential geosites with GIS methods (Márton Pál –Gáspár Albert, Dr.) -- 10

Structural examination of Giovanni Jacobo Gasparini’s manuscript map (Katalin Plihál, Dr.) -- 19

An open-source framework for publishing geographical names: A case study of Kenya (Daniel Nyangweso – Mátyás Gede, Dr.) -- 24

Professor emeritus Péter Biro is 90 years old -- 31

Comments on the article “When was the Hungarian Optical Works established?” -- 32

Meeting of the MFTTT’s executive committee -- 33

Book review: György Busics – Sándor Tóth: The length of the royal fathom -- 34

Obituaries (János Szép, Dezső Nagy, Péter Molnár) -- 36

Címlapon: Áprilisi tulipánok

On the Cover Page: April tulips

 

Épületek napenergia-potenciáljának számítása fotogrammetriai módszerekkel előállított adatok felhasználásával

Varga Ákos – Szatmári József – Tobak Zalán –Boudewijn van Leeuwen – Mucsi László

 

DOI: 10.30921/GK.73.2021.2.1

A tanulmányban fotogrammetriai módszerrel feldolgozott légifelvételekből kinyert adatokat használtunk fel 3D-s épületmodellek létrehozására és ezeken alapuló szolárenergia-potenciál számításokat végeztünk két szegedi mintaterületen. A felvételek fotogrammetriai feldolgozását követően az objektumalapú képelemzés segítségével a tetők fölé érő vegetációt különítettük el, majd RANSAC-algoritmuson alapuló síkdetektálást alkalmaztunk az egyes tetősíkok pontfelhőből történő kinyerésére. Ezen lépések kimeneteit felhasználva kiszámítottuk a rájuk eső szolárenergia-értékeket. Procedurális modellezési eljárásokkal vizualizáltuk a végső modelleket.  A kapott eredmények alapján elmondható, hogy a mintaterületek épületeinek döntő többsége alkalmas napelemek telepítésére, és a bennük rejlő napenergia-potenciál mindenképpen említésre méltó mindkét vizsgált területen.

 

Calculating solar energy potential of buildings using photogrammetric data

Ákos Varga –József Szatmári – Zalán Tobak – Boudewijn van Leeuwen – László Mucsi

 

The main goal of the study was to use the data obtained from aerial photographs processed by photogrammetric methods to create 3D building models and to perform solar-energy potential calculations based on them. Examining two sample areas in Szeged, Hungary several methods were used during the data processing. After photogrammetric processing of the images, vegetation over the roofs was isolated using object-based image analysis (OBIA), then plane detection based on RANSAC-algorithm was used to extract each roof plane from the point cloud. Using the outputs of these steps, we calculated the solar energy values of the planes. The final models were visualized by using procedural modeling. Based on the obtained results, it can be stated that most of the buildings in the sample areas are suitable for the installation of solar panels, and their potential is definitely noteworthy in both areas.

 

Kulcsszavak: szolárenergia, fotogrammetria, objektum alapú képelemzés, RANSAC, síkdetektálás

Keywords: solar energy, photogrammetry, object based image analysis, RANSAC, plane detection

Varga Ákos doktorandusz SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.	Dr. Szatmári József egyetemi docens SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.	Dr. Tobak Zalán egyetemi adjunktus SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

Dr. Boudewijn van Leeuwen egyetemi adjunktus SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Mucsi László egyetemi docens SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Potenciális geotópok azonosítása térinformatikai módszerekkel

Pál Márton – Albert Gáspár

DOI: 10.30921/GK.73.2021.2.2

Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a geoturizmus és az ehhez kapcsolódó szabadidős tevékenységek iránti igény. A földtudományok népszerűsítésének kézzelfogható elemei azok az élettelen természeti objektumok, amelyek valamilyen földtudományos, vagy akár kulturális, történelmi jelentőséggel bírnak. Ezeket geotópoknak, geohelyszíneknek nevezzük. A geotópok legtöbb esetben olyan földtani kibukkanások, amelyeket a geourizmus eszköztárával (infrastrukturális fejlesztések, geo-oktatás) ruházhatunk fel a tudományos információ egyszerű, hétköznapi emberek számára is érthető átadására. Földtani túratérkép szerkesztésekor az elsődleges feladat, hogy azonosítsuk ezeket az objektumokat. E folyamat során különböző alapanyagokat használtunk: geológiai és topográfiai térképeket, a világhálón megosztott Google Fotókat és a földtani alapszelvénylistát. Az előállt adathalmazt GIS módszerek segítségével szűrtük, osztályoztuk. Munkánk célja a Bakony–Balaton UNESCO Globális Geopark Csopak környéki részéről készült nagyméretarányú földtani túratérképen bemutatható geotópok keresése volt. Az eredmény, valamint az elkészült térképmű hatékonyan szolgálja a földtudományos örökségvédelem ügyét, felhívva a látogatók figyelmét a jelentős földtani értéket képviselő képződményekre.

Identifying potential geosites with GIS methods

Márton Pál – Gáspár Albert

 

Geotourism and tourism activities with geoscientific content have been more and more popular nowadays. The utilized elements of promoting geosciences are the geosites: natural objects on the surface of the Earth that have significant scientific, cultural and/or historic values and do not belong to the biosphere. These are mainly geological outcrops and geomorphological landmarks that can be used to communicate earth science in an easy, visible, and interpretable way for non-expert tourists. The dissemination is helped by the toolset of geotourism such as infrastructural developments and geoeducation. When editing a geological hiking map, the initial task is to identify these objects. During this process multiple data sources can be used: geological and topographic maps, shared Google Photos and the database of the geological key sections. Subsequently the list of potential geosites is filtered with GIS and classifying methods. The aim of our project was to find the most exciting geosites for the first large-scale geological hiking map of Hungary in the Csopak area of the Bakony–Balaton UNESCO Global Geopark. The results and the published map effectively serve the protection of geological heritage while drawing tourists’ attention on the important values of the abiotic nature.

Kulcsszavak: geoturizmus, geotóp, geoturisztikai térkép, földtani túratérkép, GIS

Keywords: geotourism, geosite, geotourism map, geological hiking map, GIS

Pál Márton doktorandusz ELTE Földtudományi Doktori Iskola ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Albert Gáspár egyetemi docens ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Giovanni Jacobo Gasparini kéziratos térképének szerkezete

Plihál Katalin

DOI: 10.30921/GK.73.2021.2.3

Magyarországról, illetve annak részeiről 1528 után készült nyomtatott, vagy kéziratos térképek valamely korábban készült mű alapján születhettek meg. A térképek szerkezeti vizsgálata segítségünkre lehet annak eldöntésében, hogy egy adott mű „kinek az egyenes ági, vagy oldalági” a leszármazottja. Az általunk vizsgált Gasparini szerkesztette térkép szerkezete rokoni kapcsolatot mutat az 1566-ban megjelent Zsámboky János által készített és közreadott, és első alkalommal 1528-ban Ingolstadtban napvilágot látott Tabula Hungarie térképpel.  Azt is megállapíthatjuk, hogy Gaparini térképének topográfiai tartalmára Zsámboky e műve hatást nem gyakorolt. Ha alaposan nem vizsgáltuk volna meg Gasparini térképének szerkezetét, akkor a véleményünk továbbra is csak az lehetett volna, hogy e műnek nincs kapcsolata más Magyarországot ábrázoló mappával.

Structural examination of the Giovanni Jacobo Gasparini’s manuscript map

Katalin Plihál

Printed or manuscripts maps of Hungary or parts of the country published after 1528 could all be made after works published earlier. The examination of the structure of these maps can help us determine their first or secondary source map. The examination of the structure of Gasparini’s map reveals its relationship with the Tabula Hungarie, the map prepared and published by Johannes Sambucus in 1566, which map was first published in Ingolstadt in 1528. It can also be stated that the topographic content of Gasparini’s work lacks any influence of Sambucus’ map. If we had not studied the structure of Gasparini’s map carefully, we would have continued to hold the opinion that this work has no relationship with any map showing Hungary.

Kulcsszavak: Gasparini, szerkezetvizsgálat, Tabula Hungarie, Zsámboky János

Keywords: Gasparini, structural examination, Tabula Hungarie, Johannes Sambucus

 

Dr. Plihál Katalin térképtörténész Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Nyílt forráskódú keretrendszer földrajzi nevek közzétételére: kenyai esettanulmány (angol nyelven)

Daniel Nyangweso – Gede Mátyás

DOI: 10.30921/GK.73.2021.2.4

Az önkéntes földrajzi adatok (volunteered geographic information, VGI) mára egy jelentős erőforrássá váltak, amelyek szabadon elérhetők a világhálón. Közösségi alapú projektként óriási az alkalmazási potenciáljuk a földrajzinév-tárak fejlesztésében, alkalmazásukkal kis költséggel lehet akár a hivatalos nemzeti térképműveket is naprakészen tartani. Jelen cikk célja egy nyílt forráskódú keretrendszer segítségével fejlesztett digitális földrajzinévtár-szolgáltatás bemutatása, amelyet egy webes és mobilalkalmazás támogat. A szerzők létrehoztak egy, a Django keretrendszeren alapuló szolgáltatást, mely egy PostgreSQL adatbázisban tárolja az összegyűjtött adatokat. A webes és a mobilalkalmazás összekapcsolása az adatbázissal, a gyűjtött adatok feltöltése egy REST végponton keresztül valósul meg. A földrajzinévtár-szolgáltatás különféle térképi vizualizációs eszközöket kínál a helynevek és a köztük lévő kapcsolatok bemutatására a szöveges korpusz alapján. A szolgáltatás testre szabható bármely földrajzi területen történő használatra a konfiguráció megfelelő beállításával, és az engedélyezett adatmennyiség és a szolgáltatási hitelesítők számkorlátozásának feloldásával, beleértve a funkcionalitás növelését. A névtár-keretrendszer tesztpéldányát az elérhető kenyai földrajzi nevekkel feltöltve és tesztelve az eredmények és a rendszer teljesítménye átlagon felüli eredményeket mutatnak a névtár-bejegyzések frissítése, az információk térképi megjelenítése és földrajzinév-örökség megőrzésének területén. A Django API keretrendszer összes kódfájlja és kódkonfigurációja elérhető az Atlassian online tárhelyen.

An open-source framework for publishing geographical names

A case study of Kenya

Daniel Nyangweso–Mátyás Gede

 

Volunteer data has the potential to update gazetteers and topographic maps at minimal cost after authentication. This paper proposes using a toponym gazetteer service for updating records stored in a PostgreSQL database by using Django, an open-source framework with the integration of web and mobile applications. The toponyms gazetteer service includes embedded visualization tools for performing place name relations using a text corpus and geoparsing. The gazetteer service is customizable for use in any area by modifying the URL of storing data collected and removing the limitation of the number of authorized data and service authenticators, including increasing its functionalities. The code implementation was in Python and storage in Atlassian. The test results application in Kenya and some parts of the world by volunteers gave above-average results in updating gazetteer records, visualizing mapped features in its repository, and enriching geographical names’ heritage records.

Kulcsszavak: földrajzinév-tár, GeoNames, névrajz, önkéntes adatszolgáltatás

Keywords: gazetteer, GeoNames, toponym, Volunteered Geographic Information (VGI)

 

Daniel Nyangweso PhD student Institute of Cartography and Geoinformatics ELTE Eötvös Loránd University Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Mátyás Gede PhD associate professor Institute of Cartography and Geoinformatics ELTE Eötvös Loránd University Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Szemle

Dr. Biró Péter professor emeritus, akadémikus 90 éves

 

Dr. Biró Péter akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professor emeritusa, 2020-ban ünnepelte 90. születésnapját. Ez jó alkalom a felsőoktatási és szakmai-tudományos tevékenységének méltatására.

 

Dr. Biró Péter 1930. augusztus 8-án született Budapesten. 1948-ban érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Mérnöki Karára, ahol 1952-ben szerzett mérnöki diplomát. Diplomájának megszerzése után működése főleg a felsőoktatás és a tudományos kutatás területeire terjedt ki. Közel hét évtizedes életműve eredményeként a geodéziatudomány nemzetközileg elismert, kiemelkedő tudományos kutató, tudományszervező, felsőoktatási vezető személyiségévé vált.

 

Életpályája, egész tudományos kutatói tevékenysége során szerencsésen ötvöződött műszaki alapvégzettségével párosuló elmélyült természettudományos érdeklődése és szemléletmódja, valamint magas szintű matematikai és fizikai felkészültsége. Gyakorlatilag teljes életműve a Föld nehézségi erőtere és a geodéziai helymeghatározások kapcsolatának kutatására összpontosul. Így vált a "fizikai geodézia" kiemelkedő tudós egyéniségévé.

 

Kutatásai során hamarosan szembesült azzal a felismeréssel, hogy sem Földünk felszínének geometriai alakja, sem Földünk nehézségi (gravitációs) erőtere – a Földtest belsejében lejátszódó folyamatok következtében – nem lehet egyszer és mindenkorra változatlan. Kutatásai során először a magasságmeghatározások és a nehézségi erőtér időbeli változásainak összefüggéseit tárta fel a gyakorlati alkalmazásig terjedő részletességgel. Kutatási eredményeit angol nyelvű könyvében foglalta össze, mely meghozta a szerző nemzetközi elismertségét ("Time Variation of Height and Gravity", Akadémiai Kiadó – H. Wichmann Verlag, Budapest – Karlsruhe, 1983). A továbbiakban kutatásainak legszélesebb körű eredményeként (együttműködve külföldi kutatókkal is) teljes háromdimenziós megoldást sikerült kidolgozni a geodéziai-geodinamikai, kozmikus geodéziai valamint gravimetriai mérési eredmények együttes feldolgozására. A Karlsruhei Egyetem tiszteletbeli doktorává (Dr.-Ing. E. h.) avatta, a Bajor Tudományos Akadémia Német Geodéziai Bizottsága (DGK) levelező tagjává választotta. Így kutatási eredményeivel Magyarország tudományos elismertségét és hírnevét is erősítette.

A folyamatos egyetemi oktatói működése során befutotta az oktatói pálya minden állomását a demonstrátortól az egyetemi tanárig. A Felsőgeodézia, a Geofizika, és a Kozmikus geodézia tantárgy előadója volt a BME Építőmérnöki Karán. Számos egyetemi jegyzet és segédlet szerzője. Szaktudását és kutatási eredményeit legutóbb a 2013-ban – akadémiai támogatással – megjelent, részben társszerzőkkel írott „A felsőgeodézia elmélete és gyakorlata” c. elismert tan- és kézikönyvben foglalta össze. Kiváló oktatói tevékenységét az egyetemi ifjúsági szervezet az "Építőmérnöki Kar Kiváló Oktatója" címmel jutalmazta.

Tudományos közéleti, oktatás- és tudományszervezési valamint tudománypolitikai tevékenysége is kiemelkedő jelentőségű. Az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának 10 éven át elnöke, a Földtudományok Osztályának pedig hat éven keresztül elnökhelyettese. Korábban az MTA Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának tagja, továbbá az MTA Elnökségének választott tagja. A Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió (IUGG) Magyar Nemzeti Bizottságnak (MNB) korábbi elnöke, több évtizeden keresztül tagja. Folyamatosan jelen volt a hazai és nemzetközi tudománypolitika és tudományszervezés aktuális folyamataiban.

A BME-n tanszék- és intézetvezetői működésén túlmenően elnökként irányította az Építőmérnöki Kar Tudományos Bizottságát. A BME tudományos és általános rektorhelyettese (1991-1994), majd rektora (1994-1997). A Karlsruhei Egyetem szenátusának tiszteletbeli tagja.

Több hazai és külföldi szakmai folyóirat (az Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica, az Allgemeine Vermessungs-Nachrichten, a Geodézia és Kartográfia, valamint a Periodica Polytechnica) szerkesztőbizottságába kapott tagsági megbízást.

 

További korábbi megbízatásai közül csak néhányat sorolunk fel: Magyar Rektori Konferencia elnöke, az Országos Akkreditációs Bizottság alelnöke, majd háromtagú Felügyelő Bizottságának tagja, az OTKA Szakkollégium, valamint az MTA Bolyai Ösztöndíj Szakbizottság tagja, a szakmai egyesület társelnöke.

Isten éltesse dr. Biró Péter akadémikus urat még sokáig, jó egészségben. Kívánjuk, hogy eredményesen folytassa tovább tudományos munkásságát!

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Általános- és Felsőgeodézia Tanszék

Foto: Philip János

*

Méltó helyre került a Perczel-glóbusz

 

Mint arról korábbi számainkban beszámoltunk (GK 2019/5, 2020/1) Perczel László 1862-ben elkészült, 127,5 cm átmérőjű, 10 milliós méretarányú, színes, kéziratos földgömbje – amely a III. Nemzetközi Földrajzi Kongresszus kiállításán 1881-ben Velencében „a soron kívüli legmagasabb díjat”, a „lettera di distinzione”-t nyerte el a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítási anyagának részeként –, három egyforma, számozott művészi hasonmás formájában született újjá.

A földgömb újraalkotásával kapcsolatos megállapodás értelmében az első példány a budai várban, az egykor volt Karmelita kolostorban a miniszterelnök dolgozószobáját díszíti. A második példány is a várban, a Budavári Palota 6. emeletén az Országos Széchényi Könyvtárban tekinthető meg, ahol a 7. emeleti Térképtárban az eredeti Perczel-glóbusz is tanulmányozható. A harmadik példány az ELTE Egyetemi Könyvtárába került. A harmadik példány ELTE-re érkezését a koronavírus járvány már erősen akadályozta, a nagy méret pedig mindhárom helyszínen bonyolította és késleltette a végleges elhelyezés megvalósítását.

Szakmatörténeti érdekességként maradt fenn mind a mai napig, hogy Velencében a Szent Márk téren, a királyi palota, a Palazzo Reale magyar kiállítási termeibe – ahogy arról a korabeli szaksajtó dr. Erődi Béla „Jelentés …”-ében is beszámol (Földrajzi Közlemények, 9. kötet, pp. 26 –283, Bp., 1881) –, a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítási anyagában szereplő Perczel-glóbusz „sem az ajtón, sem ablakon be nem férvén …, az archivium nagytermében volt kiállítva”.

Az Egyetemi Könyvtárban is csupán néhány cm-en múlott, hogy az emeleti ablakon keresztül a beemelés sikerüljön. 2021. március 11-én a kora reggeli órákban, így az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár főigazgatói szobájában végleges helyére került a Perczel László-féle, 1862-ben készült glóbusz rekonstrukciója. A nehézséget és az eredményt a mellékelt képsor szemlélteti.

A földgömb a vezetett könyvtárlátogatások alkalmával tekinthető meg.

 

Dr. Márton Mátyás

professor emeritus

*

Hozzászólás

a „Mikor alapították a Magyar Optikai Műveket?”

című cikkhez

A Geodézia és Kartográfia 2020/6. számában hosszabb cikk jelent meg a MOM alapításának dátumáról. A szerző nagyon alapos kutató munkát végzett abból a célból, hogy Süss Nándor 1876 és 1884 évek közötti munkásságát bemutassa. Igazán dicséretes, hogy eredeti dokumentumokkal igyekezett bemutatni Süss Nándornak a Kolozsvári Egyetemen betöltött szerepét. A közreadott levelek egyértelműen bizonyítják, hogy Süss Nándor Kolozsváron, nyolc éven át, mint az Egyetem alkalmazottja, egy mechanikai műhelyt vezetett. Mindez szakembereink előtt már 1956-ban is ismert volt.

Nagyhírű geodéta elődeink (Hazay, Rédey, Regőczi, Homoródi és mások) valamint a MOM akkori, világhírű műszertervezői (Bors, Bezzegh, Pusztai, Schinagl és mások) tisztában voltak azzal, hogy Süss Nándor 1884 előtt Kolozsváron jelentős műszergyártási tevékenységet nem végzett. Ennek ellenére a frissen megválasztott Posch Gyula vezérigazgatónak azt javasolták, hogy 1956-ot a MOM alapítása nyolcvanadik évfordulójának tekintsék. Ennek több oka volt.

1956 a szovjet (és hazai követőik által megvalósult) elnyomás alóli felszabadulás kísérletének éve volt. Ebben az évben alakult meg hosszú szünet után, szakmai szervezetünk a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület. Dr. Regőczi Emil professzor (aki szaklapunk alapító főszerkesztője volt) javasolta, hogy az Akadémiával és az ÁFTH-val karöltve, emlékezzünk meg az országos kataszteri felmérés hazai megindításának 100. évfordulójáról. A megemlékezést szakelőadásokkal, térkép- és műszerkiállítással egybekötve, külföldi vendégek részvételével tervezték megtartani. A MOM az alapításának 80. évfordulójával igyekezett ehhez az egyesületi rendezvényhez kapcsolódni.

Egy gyár patinájához az is hozzá tartozik, hogy mikor alapították. Ez a világpiacon – melyen a MOM szinte állandóan jelen volt – mindig is fontos szempont volt. (Nem véletlenül díszeleg a cégek neve és logója mellett a „Since 1876” vagy „Established 1876” felirat.). Nem állítom, hogy ebben az esetben a nyolc éves eltérés sokat számított volna, de azt állítom, hogy 1956-ban a 80. évfordulónak különös jelentősége volt. Erre a cikk szerzője is utal, amikor ezt írja: „Természetesen egy vállalat onnantól számíthatja törtétének kezdetét, ahonnan tudja.” Egyértelmű, hogy ez a „kezdet” az 1956-ban létrejött magas szintű szakmai konszenzus eredményeképpen 1876 volt.

Ezután felmerül a kérdés, 64 év távlatából érdemes-e ezt a megállapodást megkérdőjelezni? Személyes véleményem az, hogy – elődeink iránti tiszteletből, akik sokat tettek a magyar geodéziáért és geodéziai műszergyártásért, és egész életükben úgy dolgoztak és alkottak, hogy 1876-ot tekintették a MOM alapítási évének – nem érdemes.

Ápoljuk hát szakmai múltunk értékeit. Nagy elődeink nemcsak tudásukkal és munkájukkal, de emberi értékeikkel is igyekeztek hozzájárulni a magyar műszeripar megalapozásához. Azon az állásponton vagyok, hogy Süss Nándor 1876-ban nemcsak hazát, de szívet is cserélt. Egész élete munkásságával kitörölhetetlenül beírta nevét a magyar geodéziai műszergyártás történetébe. Megérdemli a tiszteletünket!

Dr. Székely Domokos

 

*

Intézőbizottsági ülés

Az MFTTT vezető testülete 2021. február 9-én online formában tartotta a soron következő értekezletét a következő, előre meghirdetett napirenddel:

1. Tájékoztató az MFTTT 2020. évi beszámolójának előkészítéséről, előadó: Dobai Tibor és Szrogh Gabriella

2. Földmérők Világnapja/Európai Földmérők és Geoinformatikusok Napja (EFGN 2021. március 18.) szervezése és előkészítése, előadó: Iván Gyula

3. Tavaszi/nyári/őszi rendezvények tervezése (33. Vándorgyűlés, földmérőnapok, OKTM stb.), előadók: Dobai Tibor, Zalaba Piroska, Plesovszki Adrienn, Hetényi Ferencné

4. A Magyar Földmérők Arcképcsarnoka V. kötet kiadásának lehetőségei és az előkészítő munka megszervezése, előadó: dr. Ádám József, Hetényi Ferencné

5. Egyebek, előadó: dr. Ádám József

Az értekezletet – a szokásoknak megfelelően – dr. Ádám József elnök vezette.

Célszerűségi okok miatt a már halasztott miskolci 33. Vándorgyűlés előkészítésének helyzetével foglalkozott először az IB. Plesovszki Adrienn a helyi szervezőbizottság elnöke tájékoztatta a résztvevőket a Miskolci Egyetem által a megrendezéshez továbbiakban is fenntartott lehetőségekről. Az IB tagjai egyetértettek abban, hogy a Társaság legnagyobb seregszemléjét csak fizikai jelenléti formában szabad megrendezni. Ennek megfelelően megállapodtak abban, hogy beindítják a konkrét szervezőmunkát, amelyben a személyes tárgyalásokon dr. Toronyi Bence alelnök fogja képviselni a Társaságot. A vándorgyűlés tervezett időpontja 2021 júliusának első fele, azonban a 33. Vándorgyűlés megrendezéséről az IB az áprilisi ülésén – a járványügyi helyzet alakulásától függően – fog dönteni.

Az EFGN szervezésének állásáról Iván Gyula, a programszervező-bizottság vezetője számolt be. A márciusra tervezett konferenciát a pandémia miatt csak online formában lehet megtartani. Ehhez a BME MS TEAMS rendszerében az Általános és Felsőgeodézia Tanszék biztosítja a szoftveres hátteret. A tizenöt előadás megtartására kiküldött felkérő levélre –egyelőre – tízre érkezett pozitív válasz. Sajnálatos módon több felsőoktatási műhely nem reagált a megkeresésre, amiben – mint Barsi Árpád hozzászólásából kiderült – valószínűleg a BME levelezőrendszerének változásai miatt tapasztalható kommunikációs zavarok is szerepet játszottak. A következő előadók részvétele az IB-ülés időpontjában már biztos volt: Török Zsolt Győző egyetemi docens, ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet; Balog Péter őrnagy, osztályvezető, MH GEOSZ–Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar; Braunmüller Péter osztályvezető, Lechner Nonprofit Kft.; Jánossy András főosztályvezető, Lechner Nonprofit Kft.; Domokos György, Airbus DS Geo Hungary Kft.; Czimber Kornél – Király Géza – Brolly Gábor – Bazsó Tamás, Soproni Egyetem; Mucsi László – Szatmári József – Tobak Zalán – Boudewijn van Leeuwen – Kovács Ferenc, SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék; Szabó György – Czinkóczy Anna, HUNAGI. A BME részéről további előadók és előadások csatlakozását jelezte Barsi Árpád és Ádám József. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a Földmérő Világnap/EFGN alkalmából egy tartalmas tudományos ülésnap megtartásának most sem lesz semmi akadálya.

Az OKTM-továbbképzésnek és -konferenciának – amelyet a szokásos őszi időpontban tervezünk megtartani – különös jelentőséget ad az új program beindítása, – emelte ki hozzászólásában Zalaba Piroska. Az előadásokból megszerezhető ismeretek mellett a személyes jelenlét nyújtotta tapasztalatcsere lenne a legfőbb nyereség a résztvevők számára, ezért jó lenne jelenléti formában megtartani a rendezvényt. Ehhez, ha a járványügyi helyzet megengedi, az MH GEOSZ szívesen biztosítja a helyszínt.

Hasonlóképpen az OKTM-konferenciához, a területi, illetve szakosztályi szervezésű földmérőnapok esetében is kiemelt jelentőségű a személyes találkozók lehetősége, ezért – reménykedve a járványügyi szabályok enyhítésében – inkább az év második felében tervezik ezeket az összejöveteleket megtartani – jelezték az illetékes szervezeti egységek jelen lévő képviselői. (Budapesti és Pest megyei, Szombathelyi és Békéscsabai Csoport)

Magán személy (Rádler Mária, az MH GEOSZ munkatársa) anyagi felajánlása adhat lendületet a „Magyar Földmérők Arcképcsarnoka” V. kötete kiadáshoz való előkészítésének. Az IB szerkesztőbizottságot hozott létre, amelyet felkért a kötet összeállításának elkezdésére.

(A szerkesztőbizottság felkért tagjai: dr. Ádám József, Buga László a szerkesztőbizottság elnöke, Busics Imre, Csabányi Lajos, Dobai Tibor, Hetényi Ferencné a szerkesztőbizottság titkára, Hodobay-Böröcz András, Homolya András, Koós Tamás, dr. Mihály Szabolcs, Szalay László, dr. Székely Domokos, Szendrő Dénes, Tóth László, dr. Török Zsolt Győző.)

A 2020. évi beszámolóval kapcsolatban Szrogh Gabriella elmondta, hogy folyik az adatok számviteli feldolgozása és ellenőrzése. Kb. 800 000 Ft kintlévősége van a Társaságnak, amely jórészt néhány jogi tagunk tagdíjhátralékából adódik (Geodézia Zrt., Pécsi Geodézia Kft., Hungarogeo Kft.). Sokat segített az AM nyújtotta támogatás a nemzetközi tagdíjak rendezésében. Annak ellenére, hogy nem sok remény van a kintlévőségek behajtására, a számviteli mérleg az elmúlt évben kedvezően alakult, kb. 500 000 Ft a várható eredmény. A tendenciákat figyelembe véve, sokkal borúlátóbb az ügyvezető titkár a 2021-es évet illetően.

Az egyéb napirendi pontok között Iván Gyula felvetette szakmánk kiemelkedő személyiségeinek jubileumairól – Hazay István (120 év) és Homoródi Lajos (110 év) – történő megemlékezés megszervezését. Ádám József elnök hozzátette, hogy a teljes szakmai háttér (MTA és MMK) bevonásával lenne célszerű az eseményt megünnepelni, de a személyes jelenlétet igénylő hagyományos koszorúzásokra aligha kerülhet sor még áprilisban. Emlékülés megtartásának nincs akadálya online formában.

Ádám József elnök tájékoztatta az értekezletet, hogy dr. Székely Domokos tagtársunk írásos javaslatot juttatott el az IB-hez Vagács Géza több évtizedes munkásságának posztumusz kitüntetéssel való elismerését illetően, majd hozzáfűzte, hogy a jelenlegi kitüntetési szabályaink valamint gyakorlatunk nem teszik lehetővé az utólagos elismerések odaítélését.

Az elnök beszámolt a FÖCIK szervezésében 2021-ben elindított 1. Kárpát-medencei Természettudományi Versenyről, amelynek lebonyolításában az MFTTT is rész vállalt (dr. Török Zsoltot kérték fel a személyes közreműködésre). A középiskolások számára szervezett verseny kiírása a FÖCIK honlapján olvasható. (https://www.focik.hu/versenykiiras/)

Toronyi Bence alelnök Iván Gyula korábbi kezdeményezését támogatva indítványozta, hogy Társaságunk a szakmát érintő, közelmúltban megjelent jogszabályokkal kapcsolatban tegyen jobbító szándékú észrevételeket és javaslatokat a pontosításokra. A pilóta nélküli repülőeszközök alkalmazásaival kapcsolatosan Iván Gyulát, a telekátalakítással kapcsolatban Bolla Attilát, míg az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének új eljárását érintően Zalaba Piroskát kérték fel a koordinálásra. Az IB az áprilisi ülésén tervezi a javaslatokat megbeszélni.

Tóth László tájékoztatta a testületet, hogy a Lázár deák emlékérem adományozására létrehozott jelölőbizottság őt választotta elnöknek. Felhívta a jelenlévőket, illetve rajtuk keresztül az általuk képviselt szervezeteket az adományozási szabályzat szerinti jelöltállításra.

Az értekezlet zárásaként az elnök bejelentette, hogy az IB és a választmány a következő ülését április első felében, valamint a beszámoló elfogadásával, illetve az elismerések odaítélésével kapcsolatos teendők ellátására az IB, a választmány és a közgyűlés összehívását májusra tervezi.

A beszámolót összeállította:

Buga László

 

Könyvismertetés

Busics György–Tóth Sándor: A KIRÁLYI ÖL HOSSZA

Rekonstruálható-e az egykori hosszmértékegység?

(Kiadó: Magyarságkutató Intézet, Budapest, 2020. 226 oldal)

Egy ritka szép kivitelű és izgalmas tartalmú könyv jelent meg 2020 decemberében a Magyarságkutató Intézet kiadásában (http://mek.oszk.hu/21500/21587/). A könyv története 1988-ben kezdődik, amikor István király halálának 950. évfordulójára Kralovánszky Alán a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője, a Királysír Bizottság titkára fölkereste a Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar oktatóit, Csepregi Szabolcs és Busics György kollégáimat, hogy társadalmi munkában, geodéziai felméréssel segítsék a székesfehérvári prépostsági templom (a volt királyi bazilika) romjainak helyszínén folyó ásatások dokumentálását. Az évekig tartó együttműködés során megfogalmazódott a gondolat, hogy valóban használatban volt-e a királyi öles mértékrendszer, és ha igen, hogyan rekonstruálható ez a mérték. A könyv szép példája annak is, hogy a diák-tanár együttműködés milyen módon segíti az oktatás-nevelés munkáját, hisz 1988-tól hallgatóink folyamatosan vettek részt diplomaterv-feladatokkal, TDK-dolgozatokkal ennek a szép feladatnak a megoldásában. A szerzőpáros egyik tagja maga is diákként kapcsolódott be a munkába.

A könyv a hosszmértékrendszerek áttekintésével kezdődik. A szerzők kis időutazásra hívják az olvasót. A modern kor emberénél (még a mérésekkel foglalkozó szakembereknél is) szép lassan feledésbe merülnek olyan fogalmak, amelyek az SI-rendszeren kívül esnek. Bár a földmérők csak-csak elboldogulnak még a bécsi öles mértékrendszerbe tartozó tagokkal. De a régi korok: görög, római vagy középkori mértékeken alapuló rendszerek nagy valószínűséggel nem nagyon ismertek már az emberek előtt. Ez vonatkozhat a királyi ölre és araszra is. A fejezet további részében olvashatunk a szerzők kutatási munkáiról, aminek során a régi hosszmértékre vonatkozó írásos emlékeket felkutatták. Nagyon érdekes olvasni azoknak a latin nyelvű forrásoknak a fordításait, amelyeket a szerzők különböző levéltárakban felderítettek, elemeztek, és kutatatásuk eredményként a királyi öl metrikus hosszát a 3,126 m értéket a további vizsgálatokhoz – összehasonlításként – elfogadott értéknek tekintették.

A következő fejezet bevezető részében megismerjük a szerzők vizsgálatainak alapelvét. Miért a körtemplomok lettek a vizsgálatok tárgyai? A Kárpát-medencében 169 egykori magyar centrális templom lelhető fel. Vannak olyanok, amelyeknek már csak a nyomai ismertek, mások még épek és mérhetőek. A gyakorlatból kiindulva a szerzők joggal tételezték fel, hogy az épületek kivitelezésekor a méreteket a mérce (a mérőegység) egész számú többszörösében vették fel. Ha feltételezzük, hogy a kivitelezést kellő gondossággal végezték az építők, valamint az épületek eredeti állapotukban léteznek ma is, akkor feltételezhető, hogy az épületek méretei mintegy „őrzik” a korabeli egységet. Megállapítható-e az egykori hosszetalon mai mértékegységben kifejezhető hossza a korabeli épületek méreteiből? A szerzők úgy gondolták, hogy vizsgálati építményeknek a körtemplomok a legalkalmasabbak. A körtemplomok tekinthetők a Kárpát-medence legkorábbi, keresztény szakrális épületeinek. Geometriai szempontból a kör a legegyszerűbb síkgeometriai alakzat. Nemcsak papíron könnyű lerajzolni, hanem terepi körülmények között is könnyen kitűzhető kevés, egyszerű eszközzel is. Az előbbi kérdésre két módon keresték a választ. Kézenfekvőnek tűnik a régészeti és építészeti alaprajzokból lemért adatokból választ kapni. Az egykori felmérések pontossága, illetve a rajzi kicsinyítésnek és a méretlevételnek a korlátja nem biztosít kellő precizitást. Ebből a célból 8 rotunda, illetve centrális templom méreteit mutatták be, kizárólag műemléki felmérési alaprajzok alapján. Ezt követően megerősítették, hogy a meglevő alaprajzok is „átméretezhetők” az egykori mértékrendszerbe, vagyis ezek áttanulmányozása alapján is következtethetünk a korabeli mértékegységre, bár ennek megbízhatósága kétséges. Ezt a következő fejezetekben igazolták is, hisz ezek közül az építmények közül ötnek a szabatos geodéziai felmérését maguk is elvégezték.

A másik megoldás a geodézia korszerű eszközeit és módszereit alkalmazni. És itt térünk vissza a könyvismertető kiinduló részéhez: az első ilyen projekt, amelyben már ezeket a technikákat használták, Székesfehérvár középkori templomainak alaprajzi méretei és kapcsolatuk a korabeli mértékrendszerrel. A vizsgált építmények: Géza fejedelem négykaréjos kápolnája, a Szent Kereszt-templom, a királyi bazilika (a romkert felmérése) a fehérvári Szent Anna-kápolna és méretei. A felsorolt építmények felmérésének ismertetése minden esetben igen alapos történelmi és történeti áttekintéssel kezdődik. Különösen tanulságos a romkert és a Szent Anna-kápolna felmérése során felmerült problémák megoldásának leírása. A geodéziai mérések előkészítése nagy körültekintést igényelt a zárt, beépített, városi térben. Korszerű módszerek és számítási megoldások nélkül korábban lehetetlen lett volna szabatos eredményeket elérni.

A 4. fejezetben írják le a szerzők a centrális templomok szabatos geodéziai felmérése során szerzett tapasztalataikat, és ismertetik az eredményeket. Nyolc olyan középkori templom szabatos felmérését végezték el 2013–2020 között, amelyek alkalmasnak tűntek a vizsgálat céljaira. Ezek közül egy épület, a pápóci négykaréjos templom nem felelt meg a feltételeknek. Hét épület maradt: Fehérvár, Kallósd, Bagod, Ják, Tarnaszentmária, Bény és Nagytótlak egy-egy temploma. A hosszmértékegység rekonstrukciójára kidolgozott technológiai ajánlással vezetik be a fejezetet. Nagyon tanulságos a leírás. A ismertetik, hogy a közismert geodéziai technikák mellett mire kell még figyelni ezeknek az ún. archeometriai (Ferencz Csaba megfogalmazása) méréseknek a során. A felméréshez eredeti adatnyerésen alapuló geoinformatikai mérési technológiára van szükség. Nem elegendő mérőszalaggal, néhány méret meghatározásával alaprajzot készíteni. Szükséges még megfelelő geometriai és számítástechnikai ismeret is a mérések feldolgozásához, hogy a mértékegységet rekonstruálhassuk. Sok-sok méret bevonásával, vizsgálatával hét templom (111. ábra) esetében sikerült viszonylag nagy pontossággal (mm-es középhibával) meghatározni a királyi láb centiméterben kifejezett hosszát (32. táblázat). Majd abból számították a királyi öl hosszát mm-es élességgel. Az eredményt a 33. táblázatban foglalták össze a szerzők.

Írni kell még a könyv külleméről, kiállításáról. Olvasmányos, szépen szerkesztett a szöveg. A gazdag ábra- és fényképanyag szinte teljes egészében a szerzők munkája. Ez még érthetőbbé és emlékezetesebbé teszi a könyvet. Az igen gazdag forrásanyag feldolgozása nagyban növeli a tartalom értékét.

Dr. Ágfalvi Mihály

professor emeritus

Nekrológok

Meghalt Szép János

(1932–2020)

Szomorú szívvel értesültünk arról, hogy egykori kollégánk és főnökünk, Szép János gyémántdiplomás mérnök, a Kartográfiai Vállalat egykori főmérnöke (igazgatóhelyettese) 2020. november 17-én végleg eltávozott közülünk.

Szép János 1932. június 6-án született Sopronban. Elemi iskoláit (1938–1942), valamint gimnáziumi tanulmányait (1942–1950) szülőhelyén végezte. Érettségi után 1950-ben beiratkozott a Soproni Egyetem frissen alakult földmérőmérnöki szakára, ahol 1954-ben szerzett diplomát.

Szép János első munkahelye 1954 szeptemberétől a Városmérési Iroda volt, melyet az év december 1-től Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnak neveztek el. Szép a Topográfiai osztályra került, ahol az 1:5000 méretarányú felmérésben vett részt. 1957-ben a méretarányt 1:10 000-re változtatták, és az ő nevéhez fűződik az első fotótérkép alapon felmért szelvény elkészítése. 1958-ban Domokos György osztályvezető mellé Szép Jánost nevezték ki csoportvezetőnek, ami egyben az osztályvezető-helyettesi teendők ellátásával is járt. Az 1959. január 1-jével végrehajtott átszervezés során az egész Topográfiai osztályt a Kartográfiai Vállalathoz csatolták.

1963-ban Mészáros György igazgató helyét dr. Hegyi Gyula vette át. Domokos György lett a vállalati főmérnök, Szép János pedig a Topográfiai osztály vezetője. 1969-ben Szép – posztgraduális képzés keretébenben – megszerezte a mérnök-közgazdász oklevelet is. 1977-ben Szép Jánost azzal bízták meg, hogy vegye át a Nigerian Mapping Co. közös vállalat magyar igazgatását Lagosban Nagy Lajostól, aki ezt a pozíciót hét éven át töltötte be. (A vállalatot 1970-ben alapították, amelyben magyar részről a BGTV, a KV és a TESCO vett részt.)

Szép János 1980 végén tért haza külföldi megbízatásából. 1981. január 1-től – dr. Hegyi Gyula nyugállományba vonulása után – a Kartográfiai Vállalat igazgatását Domokos György vette át, helyettese főmérnökként Szép János lett. 1991-ben dr. Papp-Váry Árpádot bízták meg a Kartográfiai Vállalat igazgatásával, ekkor Szép egy amerikai informatikai cég, az Intergraph frissen alapított magyar leányvállalatának a vezetője lett. Ugyanakkor felügyelő bizottsági tagja is volt a Carto-Hansa Kft.-nek, melyet akkor Ringhofer János vezetett.

1994 és 1998 között alelnöke volt a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaságnak.

1998-as nyugállományba vonulása után Szép János a családjának élt. Nagyon szeretett a Nagykovácsiban lévő nyaralójukban a gyerekekkel együtt lenni.

Kedvenc időtöltése a teniszezés volt.

Szép János a Soproni Egyetemtől 2004-ben arany-, 2014-ben pedig gyémántoklevelet kapott. Több alkalommal részesült a Kiváló Dolgozó kitüntetésben, és megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát valamint a Rédey István-emlékplakettet is. Hosszabb betegeskedés után, életének 89. évében 2020. november 17-én lelkét visszaadta teremtőjének. 2020. december 9-én a nagykovácsi temetőben helyezték örök nyugalomba a római katolikus egyház szertartása szerint – szűk családi körben.

Kedves Szepi!

Szeretett vezetőnk voltál. Emléked legyen áldott, nyugodalmad békességes. Isten veled!

Dr. Székely Domokos

*

Dr. Nagy Dezső (1930-2020)

2020. december 11-én súlyos betegség következtében ottawai otthonában (Kanada) elhunyt dr. Nagy Dezső okl. földmérőmérnök, a Kanadai Állami Földmérés (Geodetic Survey of Canada, GSC, jelenlegi elnevezése szerint Geodetic Survey Division, Natural Resources Canada) emeritus kutatója, Társaságunk tiszteletbeli tagja. Bár tudtunk gyógyíthatatlan betegségéről, halálhíre szomorú szívvel töltött el valamennyiünket, akik ismerték és tartották vele a kapcsolatot.

 

Nagy Dezső 1930. április 19-én született Hajdúdorogon. 1948-ban a hajdúdorogi líceumban érettségizett le. Egyetemi oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Földmérőmérnöki Karának földmérőmérnöki szakán 1953 júliusában szerezte Sopronban.

Az államvizsgák letétele után felvételizett egy akadémiai 3 éves aspirantúrára, melyben dr. Hazay István és dr. Tárczy-Hornoch Antal professzorok vezetésével tanult és dolgozott. Az első két évet a Soproni Egyetemen, a harmadik évet a budapesti Optikai és Finommechanikai Központi Kutató Laboratóriumban töltötte, dr. Szalkay Ferenc irányításával. Az 1956-os forradalom után a Torontói Egyetemen nyert mesterfokozatot (MSc) 1958-ban. Diplomatervének témája az elektronikus távmérés volt. Doktori (PhD) fokozatát szintén a Torontói Egyetemen szerezte 1962-ben geoidmeghatározás témakörében („Geoidal Contours” című értekezésével).

Számos továbbképző tanfolyamon vett részt Kanada és az USA különböző Egyetemeinek szervezésében (Advanced Digital Computer Programming, University of Pennsylvania, 1965; Special Summer Institute in Dynamical Astronomy, Cambridge, MA, 1969; Advanced TeX/Macro Writing Course, Carleton University, 1988; Desktop Publishing, Toronto, 1990).

Miután a magyarországi diplomájának kanadai honosításával kapcsolatos egyetemi tanulmányi kötelezettségeit teljesítette, Ottawába költözött, ahol 1961. március 30-án a GSC keretei között működő Dominion Obszervatórium Gravitációs Osztályán tudományos kutatóként nyert alkalmazást egészen 1993-as nyugdíjba vonulásáig. Mint emeritus kutató 2012-ig aktív kutatómunkát folytatott.

Kutatómunkája során a legintenzívebben a geoidmeghatározás kérdéseivel foglalkozott, de számos algoritmust készített a Gravitációs Osztály általános napi feladataiból adódó problémák számítógépes megoldására is.

A doktori disszertációjával kapcsolatos számításokat 1958-ban kezdte az egyetemi számítóközpontban, amelynek első ösztöndíjasa is volt. A disszertáció végeredménye egy számítógépes megoldás volt a függővonal-elhajlási értékeknek a gravitációs adatok felhasználásával történő számítására. A Stokes-függvény linearizálása és programozása után a szükséges „reprezentáló” gravitációérték meghatározása (kétváltozós polinomszámítás, ennek a pontosságvizsgálata az inverzmátrix segítségével) biztosította a számítás automatizálását. A Stokes-integrál használata megköveteli a gravitációs értékek ismeretét világszerte. Kanadában, köszönhetően a gravitációs hálózat homogenitásának, aránylag egyszerű volt a feladat. Kanadán kívül az Ohiói Állami Egyetem (Ohio State University), a Goddard Űrrepülési Központ (Goddard Space Flight Center) és a Nemzetközi Gravimetriai Iroda (Bureau Gravimetrique International) gravitációs adatait használta fel. Nagy méretű lineáris egyenletrendszerek megoldására is írt programot, amelyet sikerrel alkalmaztak a kanadai gravitációs alaphálózat kiegyenlítésekor 1961-ben. A kanadai adatbázis 1970-ben több mint 133 000 gravimetriai pontot tartalmazott.

A gravitációs értelmezéshez szükséges kétdimenziós és háromdimenziós gravitációs hatók tömegvonzási hatásának számításához több módszert is programozott, Fortran programozási nyelven. Vizsgálataiban intenzíven alkalmazta a Monte-Carlo-módszert, valamint a „gyors Fourier-transzformációt” (FFT). Feladatát képezte a gravitációs adatbázis pontossági vizsgálata és térképek előállítása is mind a szokásos izovonalas formában, mind 3D anaglif ábrázolással. A feladat megoldásához szükséges vetületi és transzformációs számítási programokat is ő saját maga készítette el. A geopotenciál gömbi harmonikus sorfejtésére írt programjával a szatellitaméréseken alapuló globális modellekből levezetett geoidunduláció- és gravitációsanomália-térképeket szerkesztett. Fortran programozási nyelven megírt programkódjai több mint 280 000 sort tartalmaznak.

A Newton-integrál egy általa javasolt megoldásával levezetett, majd 1966-ban a Geophysics folyóiratban publikált zárt képlet, amely a derékszögű hasáb tömegvonzási hatását írja le, közel 600 hivatkozást generált megjelenése óta, és sok alkalmazást talált a kutatásban. Ennek segítségével ugyanis numerikus közelítésektől mentesen tanulmányozhatók az erőteret leíró mennyiségek (potenciál, geoidunduláció, gyorsulások, második deriváltak) közötti összefüggések az erőtér modellezésére használt funkcionálokon, integrálokon és differenciál-geometriai formulákon keresztül. Törekedett arra, hogy a képlet algoritmizált kódja a lehető legpontosabb numerikus eredményt adja a legrövidebb számítási idő mellet. Az optimális megoldás mindössze 7 sornyi Fortran-kód lett.

1986 és 1993 között aktív tagja volt a Nemzetközi Geodéziai Szövetség (IAG) számos munkacsoportjának (IAG SSG 5.100, IAG SSG 3.113, IAG SSG 3.116) és a Kanadai Geoid Bizottságnak. Együttműködési szerződések keretében közös kutatásokat végzett a New Brunswick-i Egyetem (University of New Brunswick), az USA Állami Földmérése (National Geodetic Survey, USA) és a Tengerészeti Továbbképző Központ (Naval Postgraduate School, California) szakembereivel.

A kutatási eredmények közlésének a kor számítástechnikai lehetőségeit maximálisan kiaknázó módozatai is élénken foglalkoztatták. Ennek jegyében már a személyi számítógépek megjelenése után közvetlenül saját maga programozta előadásaihoz a diákat, posztereket és a grafikákat a PostScript leíró nyelv segítségével. 1963–2010 között számos kanadai és nemzetközi tudományos találkozón vett részt, amelyeken rendszerint előadást is tartott kutatási-fejlesztési eredményeiről. Több mint 200 (köztük elég nagy számban egyszerzős) tanulmánya jelent meg.

Az 1990-es évek elejétől kezdődően intenzív munkakapcsolatot épített ki a soproni MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet munkatársaival, akikkel számos közös publikációt jelentetett meg az interpoláció és a gravitációs modellezés témaköreiben. Magyarországi látogatásai alkalmával rendszeresen, legalább 20 alkalommal számolt be kutatási eredményeiről mind Sopronban, mind Budapesten. 1994-től 2010-ig az MTA által kiadott Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica c. angol nyelvű szakmai folyóiratunk tanácsadó testületének is tagja volt. A szoros munkakapcsolat kiépítéséhez a keretet a Kanadai Állami Földmérés (GSC) és az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet között 1991-ben kötött együttműködési megállapodás biztosította, melyet többször is megújítottak. Számos tanulmánya jelent meg a Geodézia és Kartográfia szakmai folyóiratunkban is. Kiváló szakmai-tudományos tevékenységét a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) 2003-ban aranydiplomával és 2013-ban pedig gyémántdiplomával ismerte el. A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság (MFTTT) 2013-ban az MFTTT tiszteletbeli tagjává választotta.

Nyugodjon békében! Emlékét megőrizzük.

 

Dr. Ádám József – Dr. Papp Gábor

*

Molnár Péter

1950–2020

Molnár Péter 2020. március 18-án Kecskeméten, otthonában hunyt el. Halálával egy nagyon kedves kollégánkat, tankörtársunkat, barátunkat veszítettük el.

Molnár Péter 1950. június 29-én született Kiskunhalason, Pali bátyjával együtt ikertestvérként. Szülei méhészek voltak, ahogy testvérbátyja János is. Az általános iskolába Kiskunhalason járt, a gimnáziumi érettségi bizonyítványát a kecskeméti Piarista Gimnáziumban kapta meg. 1969-ben kezdte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán és földmérőmérnöki szakon szerezte meg mérnöki diplomáját.

Az egyetemi tanulmányai mellett kimagasló társadalmi munkájával sokat tett az egyetemi hallgatók, a szakmai egyesületek és a nagy geodéziai vállalatok közötti kapcsolatok szorosabbá tételéért, amely korábban kevéssé volt jellemző. Komoly része volt abban, hogy az akkori Földmérő Kör szervezésében – Kis Papp Lászlóval és Ádám Józseffel együtt –az ifjúsági szervezet, a geodéta hallgatók, valamint a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület között együttműködési megállapodást írtak alá. Ennek volt egy kézzelfogható haszna is: az utánunk következő évfolyamokban végző geodéták autóvezetői jogosítványai megszerzésének költségeit évekig a BGTV finanszírozta. A Földmérő Kör jelentette az ösztönzést az első hallgatói geodéta újság („Földmérő Fórum”) szerkesztésére. (A jelen nekrológ írója szerkesztette a folyóiratnak szánt szerény újságot.) Egyik fontos cikkét Péterrel közösen jegyeztük. Emlékeim szerint egy ZK-magnóval vonultunk be a Fotogrammetria Tanszékre a Homoródi Lajos tanszékvezető professzorral készítendő interjúra. Ez az interjú volt talán a készülő újság legnagyobb érdeklődéssel olvasott cikke. Ezt azért lehet bátran kijelenteni, mert akkor került sor az egyetemen az intézetek alakítására, melynek során a Fotogrammetriai, a Felsőgeodéziai, és az Általános Geodéziai tanszékeket vonták össze intézetté Homoródi Lajos professzor vezetésével. Az interjúnak tehát volt „mondanivalója”, és emellett az interjú jó, baráti hangulatban zajlott, amelynek kialakításában Péter közvetlen stílusának is nagy szerepe volt. Lajos bácsi még a tegeződést is „megengedte” magának. Ezt mi nagy megtiszteltetésnek vettük.

A földméréssel még az egyetem megkezdése előtt megismerkedett, amikor a Kiskunhalasi Járási Földhivatalban dolgozott egy évet előadóként. Az egyetem elvégzése után Péter a Bács-Kiskun Megyei Földhivatalban kezdte meg munkás éveit. 1974 és 1976 között dolgozott a hivatalnál mint előadó, majd szakfelügyelő. Már ekkor lehetett tudni, hogy Ő nem a földmérés területén fogja pályáját folytatni, de élete végéig tartotta a kapcsolatot a „szakmánkkal” és tagja maradt szakmai egyesületünknek is. Sokoldalú érdeklődése arra ösztönözte, hogy a mérnöki munkák más területein, más-más cégeknél, intézményeknél (Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalat, ISV szegedi főmérnökség (mint főmérnök), Közúti Beruházó Kht, ÚT-TESZT) is próbára tegye magát. Folyamatosan képezte magát, amelyek eredményeként jogosultságokat szerzett különböző szakterületeken történő tevékenység végzésére (államigazgatási kisajátítási szakértő, igazságügyi jogi szakértő, geotechnikai, víztelenítési, út-, híd- és forgalomtervezési szakértő, továbbá műszaki ellenőri jogosultság). 1990-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen útépítési és üzemeltetési szakmérnöki vizsgát tett, és a Pénzügyi és Számviteli Főiskola vállalkozási tagozatán szakközgazda-diplomát is szerzett. Mindemellett a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán még szakmunkásvizsgát is tett méhészetből.

A nyolcvanas évek végétől azonban már szíve az utak és a hidak világába vezette. Előbb a Kecskeméti Közút főmérnöke lett, majd a Bács-Kiskun Megyei Állami Közútkezelő Kht.-nál a ranglétrát végigjárva 1997-ben az intézmény igazgatójává nevezték ki. A nevéhez fűződik a bajai és a dunaföldvári Nagy-Dunahidak felújítása, fejlesztése 2000 körül. A közúthálózat fejlesztésében és a közúti közlekedés lebonyolításában végzett kiemelkedő, lelkiismeretes munkája elismeréseként 2007-ben a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban kapott miniszteri kitüntetést. Nem hagyhatjuk ki a megemlékezésből, hogy hat gyermeküket, és fogadott lányukat szeretettel nevelték fel feleségével Klárikával, aki Péter előtt egy évvel hunyt el. Hívő emberként gyermekeit is ebben a szellemben nevelte.

2007-ig volt igazgató, amikor súlyos betegsége nyugállományba kényszerítette.

Molnár Péter ravatalánál a kollégái így emlékeztek rá:

„…Munkádat nagyfokú szakmai elhivatottság és megszállottság jellemezte a családod szeretete mellett. Munkásságod során mintegy 3 évtizeden keresztül az éppen rád bízott országos közúthálózathoz ízig-vérig kötődtél. Szakmai társadalmi munkádat a Közlekedéstudományi Egyesület Baross Gábor-díj kitüntetéssel ismerte el és a KTE-nek örökös tagja lettél, továbbá tagja voltál a Magyar Mérnöki Kamarának is…”

„…Kedves Péter! Bár a kialakult betegséged miatt korán hagytad el az igazgatói posztot a közútkezelői szakma és a munkatársak a kényszerű nyugdíjazásodat követően is mindig számíthattak rád, amikor azt egészséged megengedte. A szakmádban – amit hivatásnak és nem munkának tekintettél – eltöltött sok esztendő alatt elismerésre méltó eredményeket értél el…”

Ez a nekrológ egy mindenre fogékony, széles látókörű mérnök, út-és hídépítő szaktekintély, vállalatvezető, közéleti ember sokrétű munkásságát hivatott méltatni. Elért eredményei őt és a BME oktatását is dicsérik.

Sok közös élményt idézhetnénk még: kiváló méhészeti termékeit sok kolléga dicsérte, fogyasztotta; egy majdnem tragikusan végződő vitorlázásunk örök emlék marad; a kiskunhalasi baráti látogatások; vagy a kalandos útja Ádám Józseffel Szíriában, amikor a szír diákokat látogatták meg. Mind-mind feledhetetlen emlék. Amikor már nagy beteg volt az évenkénti érettségi találkozók alkalmával több ízben meglátogattam, mivel mindketten Kecskeméten érettségiztünk, ő a Piarista Gimnáziumban, én a Katona József Gimnáziumban.

Adjon a Teremtő könnyű álmokat, nyugodj békében Peti!

Kispál Dezső