Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Geodézia és Kartográfia Tartalomjegyzék 2021.

2021/4 73. ÉVFOLYAM

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

Tartalom

Buga László (szerk.): Az MFTTT 33. Vándorgyűlése Miskolcon -- 4

Dr. Márton Mátyás – dr. Toronyi Bence: Gönczy Pál hazánkban 2016-ig megismert földgömbjei -- 17

Dr. Papp-Váry Árpád: Cholnoky Jenő földrajzi és statisztikai atlasza -- 25

Dr. Borsay Tamás: A Fővárosi Földhivatal története I. rész – Az alapítástól a kormányhivatali integrációig -- 29

In memoriam Irmédi-Molnár László -- 37

Pontosítások és folytatás…– Megjegyzések A Magyar Autonóm Tartomány a „szocialista” térké
peken című szemlecikkhez -- 37

Könyvismertetés – Bartos-Elekes Zsombor: Mappæ Comitatuum Transylvaniæ -- 40

Végzős földmérők és térképészek -- 43

Átadták az ez évi Fasching Antal-díjakat -- 44

Műszerismertetés -- 45

Contents

 

33rd Summit of MFTTT in Miskolc (László BUGA, editor) -- 4

Pál Gönczy’s globes known in Hungary until 2016 (Mátyás MÁRTON, Dr. – Bence TORONYI, Dr.) -- 17

Cholnoky Geographical Statistical Atlas (Árpád PAPP-VÁRY, Dr.) -- 25

History of the Land Office of the Capital City Budapest – part I. From the foundation till the integration to the government office (Tamás BORSAY, Dr.) -- 29

In memoriam László Irmédi-Molnár -- 37

Comments on the article – Hungarian Autonomous Region on the “socialistic” maps -- 37

Book review – Zsombor BARTOS-ELEKES: Mappæ Comitatuum Transylvaniæ -- 40

Graduated surveyors and cartographers -- 43

Presentation of this year’s Fasching Antal Awards -- 44

Instrument review -- 45

Címlapon: A Miskolci Egyetem főbejárata

On The Cover Page: Main entrance of the University of Miskolc

 

 

Az MFTTT 33. Vándorgyűlése

33rd Summit of MFTTT in Miskolc

„Jogszabályváltozások tükrében a magyar földmérés és térképészet”

Szerkesztette: Buga László

Az MFTTT – 2021. július 8–10. között megrendezett – 33. Vándorgyűlésének Miskolc, azon belül a Miskolci Egyetem adott otthont. Jogelődje az 1735-ben Selmecbányán alapított bányászati-kohászati akadémia, amely az első ilyen jellegű főiskola volt a világon, és amelyet a magyar felsőfokú földmérőképzés bölcsőjének is tekintünk. A rendezvény fővédnöke dr. Nagy István agrárminiszter, védnökei pedig: dr. György István, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára; dr. Alakszai Zoltán kormánymegbízott (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal); prof. dr. Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora; Veres Pál polgármester, Holló Csaba, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mérnöki Kamara elnöke és Kassai Ferenc, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke voltak.

A 33. Vándorgyűlésre 177 fő regisztrált (voltak közöttük egynapos résztvevők is). Sajnos, az ország nyugati feléből kevesebben érkeztek, az ottani kormányhivatalok nem képviseltették magukat. A szakmai programban két plenáris és nyolc szekcióülés keretében 43 előadás hangzott el, négy műszerforgalmazó cég állította ki és mutatta be az eszközeit: a Geonet 2000 Informatikai Kft., az Infobex Kft., a RoaData Consulting Kft. és a Leica Geosystem Hungary Kft.

A 33. Vándorgyűlésen került sor a 2020. és 2021. évi Lázár deák emlékérem és a Márton Gyárfás-emlékplakett kitüntetések átadására is.

A előadások anyagai és a vándorgyűlés képei az MFTTT honlapján elérhetők.

 

Buga László

főszerkesztő

Geodézia és Kartográfia

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Gönczy Pál hazánkban 2016-ig megismert földgömbjei

Márton Mátyás Toronyi Bence

DOI: 10.30921/GK.73.2021.4.1

A 19. század neves magyar (vagy magyar származásúnak vélhető) glóbuszkészítői sorát a Budai Ézsaiás vezette debreceni rézmetsző diákok, Lettány Ferenc, Elekes Ferenc, Nagy Károly, Perczel László, Schirkhuber Móric, Hunfalvy János, Gönczy Pál és Kogutowicz Manó neve fémjelzi. A nevezett glóbuszkészítőkkel és munkáikkal az elmúlt években több munka is foglalkozott szakfolyóiratunk hasábjain. Jelen tanulmány – utolsóként e sorban – Gönczy Pál földgömbjeivel ismerteti meg az olvasót. A dolgozat egy három cikkből álló sorozat első tagja, amelyben a szerzők – a korábbiakhoz hasonlóan – összefoglalják a szakirodalomban megjelent Gönczy-glóbuszokkal kapcsolatos publikációkat, és áttekintik a 2016-ig hazánkban megismert földgömbjeit.

Pál Gönczy’s globes known in Hungary until 2016

Mátyás MÁRTON – Bence TORONYI

The major 19th-century Hungarian globe makers – including those who may be considered Hungarian after their origin – were the copper engraving students of Debrecen led by Ézsaiás Budai, Ferenc Elekes, Ferenc Lettány, Károly Nagy, László Perczel, Móric Schirkhuber, János Hunfalvy, Pál Gönczy and Manó Kogutowicz. The named globe makers and their work have been the subject of several studies in recent years in the columns of our journal. This paper – the last in this row – introduces the reader to the globes of Pál Gönczy. This work is the first in a series of three articles in which the authors – as earlier too – summarize the publications on Gönczy’s globes published in the literature, and review his globes known in Hungary until 2016.

Kulcsszavak: magyar nyelvű glóbuszok Prágából és Berlinből, Virtuális Glóbuszok Múzeuma

Keywords: Hungarian-language globes from Prague and Berlin, Virtual Globes Museum

 

Dr. Márton Mátyás

professor emeritus

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Toronyi Bence

adjunktus

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Építőmérnöki Kar

Általános és Felsőgeodézia Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Cholnoky Jenő földrajzi és statisztikai atlasza

Papp-Váry Árpád

DOI: 10.30921/GK.73.2021.4.2

A trianoni békediktátum, mely egy versailles-i kastély neve után kapta a nevét, átrajzolta Magyarország határait az első világháborúban elszenvedett veresége következtében. Az ország területének kétharmadát és 3,3 millió magyar anyanyelvű lakosát veszítette el. Cholnoky Jenő (1870–1950) hamar felismerte, hogy a megcsonkított országban jelentős igény mutatkozik az elcsatolt területek térképeken való bemutatására. A magyarországi változások mellett, sokan várták a többi területváltozás bemutatását is térképeken. A bécsi Freytag és Berndt térképkiadó 1920-ban már dolgozott egy új világatlaszon. Cholnoky tárgyalást kezdett az atlasz magyar nyelvű, magyar szempontból átdolgozott változatának kiadásáról. Magyarország megkapta a hozzájárulást. Cholnoky az atlaszt kiegészítette az országok szöveges leírásaival, és az egész világra kiterjedő statisztikai táblázatokkal. Az úgynevezett Cholnoky atlasz Cholnoky földrajzi és statisztikai atlasz címmel 1927-ben jelent meg.

Cholnoky Geographical Statistical Atlas

Árpád PAPP-VÁRY

The Treaty of Trianon, named after a palace in Versailles, redrew the borders of Hungary because of its defeat in the First World War. It lost two-thirds of the country’s territory and 3.3 million of its Hungarian native speakers. Jenő Cholnoky (1870–1950) soon recognised that in the mutilated country there was a strong demand to present the detached areas on maps. In addition to the changes in Hungary, many also waited for other area changes to be presented on maps. In 1920, the map publisher Freytag & Berndt in Vienna was already working on a new world atlas. Cholnoky started negotiations on the publication of a Hungarian version of the atlas, revised from a Hungarian point of view. Hungary received the consent to publish it. Cholnoky added textual descriptions of countries and worldwide statistical tables to the atlas. The atlas, known as Cholnoky atlas, appeared as Cholnoky Geographical Statistical Atlas in Hungarian in 1927.

Kulcsszavak: Trianoni diktátum, Freytag és Berndt térképkiadó, Cholnoky atlasz, a világatlasz névanyaga

Key words: The Treaty of Trianon, map publisher Freytag & Berndt, Cholnoky atlas, place names of the world’s atlas

 

Dr. Papp-Váry Árpád

professor emeritus

Budapesti Metropolitan Egyetem

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A Fővárosi Földhivatal története I. rész

Az alapítástól a kormányhivatali integrációig

Borsay Tamás

DOI: 10.30921/GK.73.2021.4.3

A tanulmány első része az ingatlanok számbavételére irányuló kezdeti törekvéseket, a földhivatali hálózat kialakulását, illetve a hivatalvezetők személyének bemutatásán keresztül a Fővárosi Földhivatal fejlődését, nehézségeit és eredményeit követi nyomon a rendszerváltásig, majd a kormányhivatali integrációig. A megjelenésre váró második rész a hivatal történetének újabb fejezetét az ismét bevezetett kettős, majd hármas irányítás tükrében vizsgálja, és az elektronikus ingatlan-nyilvántartási eljárásból következő, várhatóan jelentős mértékű szervezet-átalakítás lehetséges irányait elemzi.

History of the Land Office of the Capital City Budapest - part I.

From the foundation till the integration to the government office

Tamás BORSAY

The first part of the essay describes the efforts to survey the real estates, the formation of the land office system and its former leaders, following the development, challenges and results of the Land Office of the Capital City Budapest. The second part, which is about to appear, investigates the later history of the Land Office affected by the dual, then triple control, and analyses the significant organisational transformation, expected from the future establishment of the E-real estate registry.

Kulcsszavak: földhivatali hálózat, Fővárosi Földhivatal, kormányhivatal

Key words: land office system, Land Office of the Capital City Budapest, government office

 

Borsay Tamás

főosztályvezető

Budapest Főváros Kormányhivatala

Földhivatali Főosztály

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

Szemle

 

In memoriam Irmédi-Molnár László (1895–1971)

 

Ötven éve, 1971. augusztus 22-én hunyt el dr. Irmédi-Molnár László professzor, az ELTE Térképtudományi Tanszékének megalapítója (http://ishm.elte.hu/hun/irmedi/100ev.htm).

Temerinben, az antalházi intézői lakban 1895. október 17-én született. Apja uradalmi gazdatiszt volt. A családot az élet pár évvel később Budapestre sodorta, iskoláit is, némi zökkenőkkel, itt folytatta. 1915 májusában bevonul, Kassára kerül csapathoz. Augusztusban tiszti iskolát végez, novembertől tartalékos zászlós, és már 1915. december 1-től az orosz fronton harcol.

1916. június 15-én a galíciai Sztrij falu mellett sebesülten orosz hadifogságba kerül. Vlagyivosztok melletti hadifogolytáborban éri az orosz forradalom. Több lágert megjárva Krasznojarszkban szénbányában dolgozik. Szerencsés szökés után Mongólián és Kínán keresztül, egész Ázsiát megkerülve Áden és Athén érintésével érkezett haza. (Fogsága történetét „Négy év a Szibériai vasút mentén” címmel regény formájában feldolgozta, amely 30 folytatásban jelent meg 1941–1942-ben az „Ifjúság és Élet” c. ifjúsági lapban.)

Hazaérkezése után, 1920-ban leérettségizett, majd 1921-ben latinból, 1922-ben pedig görögből még külön érettségit tesz. Az 1921/1922-es tanévben a közgazdaságtudományi karra iratkozik be, de a következő tanévre átjelentkezik a Pázmány Péter Egyetem bölcsészkarára. Szorgalmas és igen jól tanul. Földrajzból, földtanból és kozmográfiából doktori szigorlatot tesz, és már 1924 júniusában bölcsész doktori címet szerez.

Még tanulmányai befejezése előtt, 1923-ban, a Kogutowicz Manó alapította Magyar Földrajzi Intézet alkalmazza műszaki tisztviselőként, térképtervezőnek. Kogutowicz Károly, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Földrajzi Tanszékének professzora, tanársegédjének hívja 1927-ben. A két jeles földrajzos professzor, egykori tanára, Cholnoky Jenő és mentora, Kogutowicz Károly érdekeinek ütközése számára kellemetlen helyzetet teremt, ezért 1930-ban elhagyja az egyetemet.

Még abban az év decemberében meghívják az Állami Térképészeti Intézetbe terepfelmérő műszaki tisztviselőnek (1930–1933 között jó eredménnyel elvégzi az intézet topográfiai tanfolyamát). 1933 nyarán intézeti paranccsal átvezénylik, és az ÁTI „könyvtárnoka” lesz, egyben megbízzák az Intézet folyóiratának, a Térképészeti Közlönynek a szerkesztésével. (A Térképészeti Közlöny gondozását 1933–1941, majd újra szervezése után, 1948–1950 között látja el.) Az 1938. október 1-től új néven tovább működő Honvéd Térképészeti Intézetben műszaki főtisztviselővé léptetik elő, ez szakszolgálatos századosi rang. (Az alezredesi rangot 1943-ban kapja meg.)

1944. december 24-én az Intézet udvarán aknaszilánk sebesíti meg. A Budai Várban esik fogságba 1945. február 12-én és a jászberényi fogolytáborba viszik. Nem kíván újra orosz hadifogságba kerülni, ezért belép az újra szervezett magyar hadseregbe. 1945. április 4-én Debrecenbe, a Hadügyminisztériumba küldik, innen indítják vissza az Intézetbe. 1945 októberében igazolják és tartalékállományba helyezik. Részt vesz az Intézet újjáépítésében, az élet megindításában. 1947-ben ezredessé léptetik elő.

1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen létrehozott Hadmérnöki Kar (1953-ban megszűnt) professzora, de a térképészet katonai tanfolyami és egyetemi (Sopron) oktatásában már korábban aktív szereplő. Az 1947–1949-es években a Budapesti Tudományegyetem földrajzos hallgatóinak oktatott térképész tárgyakat.

1952-ben mint katona nyugdíjba vonult és 1952/1953-ban sikerrel pályázta meg az ELTE-n megalakuló Térképtudományi Tanszék vezetését. A tanszékről 1966-ban vonult nyugdíjba.

Irmédi–Molnár László a tudós katona és az iskolateremtő tanár jó példája. Munkássága során foglalkozott fizikai földrajzzal (hegyidomtan), kartográfiai domborzatábrázolással, vetülettannal, térképek tervezésével, a magyarországi térképészet történetével. Nevéhez fűződik a hazai egyetemi szintű térképészképzés programjának, első tanterveinek és jegyzeteinek, valamint az egyetemi doktori követelményeknek az összeállítása. Jelentős eredményeket ért el Lázár deák (16. század), Mikoviny Sámuel (1700–1750), Karacs Ferenc (1770–1838) és Tóth Ágoston (1812–1889) munkásságának a feltárása terén.

 

Dr. Klinghammer István

*

 

Pontosítások és folytatás…

Megjegyzések dr. Papp-Váry Árpád »A Magyar Autonóm Tartomány a „szocialista” térképeken« című szemlecikkéhez

 

Nagy örömömre szolgált, hogy kora gyermekkorom első atlaszélményeit felidéző képekkel – térképekkel – találkozhattam Papp-Váry Árpádnak a szakfolyóiratunk 2021/3. számában megjelent írása illusztrációiban. Persze az évek során már több alkalommal kezembe kerültek ezek a kiadványok, most mégis más hatást váltottak ki bennem. Ma is őrzöm a 11 esztendővel idősebb Attila bátyámtól örökölt kincseket. A GKI Zsebatlaszát (kiadta a Geodéziai és Kartográfiai Intézet Budapesten – évszám nélkül), amelyet bátyám a kiadványban olvasható bejegyzése szerint a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban ’56 előtt használt. 1954-ben jelent meg (Takács 1954a), s még azt is megtudhatjuk a korabeli szaksajtóból, hogy a kétszázezer (!) példányban megjelenő atlasz borítójára igen sikeres pályázatot (Lázár 1953) írt ki Regőczi Emil (1953), a GKI neves igazgatója. Őrzöm az 1954 december 1-jén alapított Kartográfiai Vállalatnál 1955-ben megjelent „Földrajzi Atlasz a középiskolák számára” című magas színvonalú, nagy szakmai értékű kartográfiai művet is, amely még a GKI-nél készült, és egyetemi atlaszlapoknak szánt térképekből állították össze (Takács 1954b), a belső címlapon olvasható is, hogy „A térképek tervezése és rajzolása 1951-től 1955-ig tartott”.

Az első, számomra igen meglepő kijelentés a cikkben az volt, hogy „A két világháború között megalakult a Geodéziai és Kartográfiai Intézet.” Korábban sehol nem találkoztam azzal, hogy létezett volna a két háború között. Még „A magyar földmérés és térképészet története” című sokkötetes munka sem tesz említést erről, csak az Országos Földméréstani Intézet 1952-es átszervezését követő Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalról, mint irányító-felügyelő és a Geodéziai és Kartográfiai Intézetről, mint operatív szervről, mely utóbbiból, valamint a Városmérési Irodából és a megyei földmérési irodák megrendelésre dolgozó részlegeiből az 1954 decemberi átszervezés során 3 vállalatot alakítottak ki: A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatot (BGTV), a Kartográfiai Vállalatot (KV) és a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatot (PGTV) (Joó–Raum 1990–1996).

Nyilvánvaló, hogy aligha vitatható a szerző ezen állítása, hiszen a bemutatott térképrészlet és az „Irodalomban” említett bibliográfiai adatok bizonyítják. Ám számos kérdést vet fel, melyek közül a legfontosabb: Milyen kapcsolat van a háború előtti és az 1952-ben (újra?!) alapított GKI között? Ez irányba hiába kutakodtam, az „Irodalom”-ban feltüntetett kiadványt sem sikerült sehol fellelni, pedig talán az abban szereplő nevek segítettek volna a továbblépésben…

A GKI kétszázoldalasra tervezett iskolai (egyetemi) atlaszának (amelynek elkészült lapjaiból adta ki a KV az első „Földrajzi atlasz”-át a középiskolák számára) a kor neves szakembereit felsorakoztató 9 fős szerkesztőbizottsága, s az ezt részben átfedő, a tervezésben részt vevők 12 fős jegyzéke, akik az általuk tervezett lapokon is szerepelnek, eredményezte Papp-Váry Árpád azon megjegyzését, hogy „Az atlasz hazánkban szokatlan újítása volt, hogy az egyes oldalakon feltüntették a tervező nevét.” Ez volt számomra a második meglepő kijelentés. A II. világháborút követően valóban szokatlan lett… Ám korábban gyakrabban előfordult. Hogy csak néhány példát említsek: Nagy Magyar Atlasz, Lampel R. könyvkereskedése (Wodianer F. és fiai) Rt., Bp., 1906; Kogutowicz Teljes Atlasz, Magyar Földrajzi Intézet Rt., Bp., 1911; Állatföldrajzi Atlasz, M. Kir. Állami Térképészet, Bp., 1928. Mint a Kartográfiai Vállalat, majd a Cartographia Kft. volt igazgatójának emlékeznie kell a szerzőnek, hogy később ismét szokássá vált, hogy a tervezésben, rajzolásban fontos szerepet játszó munkatársakat felsorolják. Néhány példa: Gazdasági Világatlasz, Kartográfiai Vállalat, Bp., 1982; Nagy Világatlasz, Kartográfiai Vállalat, Bp., 1985; és már az ő vezetői idejéből: Földrajzi Világatlasz, Kartográfiai Vállalat, Bp., 1992; Cartographia Világatlasz, Cartographia Kft., 1996; Földrajzi Világatlasz, Cartographia Kft., 2004; A Föld, ahol élünk – Képes Világatlasz. Cartographia Kft., 2005 stb.

Az ELTE Térképtudományi Tanszékén az első diplomás térképészek nem 1956-ban, hanem 1957-ben végeztek! A Kartográfiai Vállalatnál a „Földrajzi Atlasz az általános iskolák számára” első kiadása ugyancsak 1957-ben jelent meg. Szerkesztőbizottságát tekintélyes szakemberek – Radó Sándor, Pécsi Márton, Bognár Gábor, Takács József és Tallián Ferenc –adták. Az akkor még 12 direkt színnel nyomtatott kiadvány szerkesztői azonban – a szerző állításával szemben – nyilvánvalóan nem lehettek az első kartográfus évfolyam végzősei, hiszen abban az esztendőben kerültek a vállalathoz! Már más a helyzet természetesen az 1960-ban megjelent „Földrajzi Atlasz a középiskolák számára” című (ugyancsak 12 színnel nyomott) kiadvány esetében, amelynek szerkesztőbizottságát Radó Sándor, Dudar Tibor és Tallián Ferenc alkották, és Dudar Tibor személyében már az 1957-ben diplomát szerzett „új generáció” is képviseltette magát, már szerkesztőbizottsági szinten is! Természetesen vonatkozik ez más kiadványokra is. Talán leginkább említésre méltó a negyvenezer (!) példányban kiadott, 1959-ben megjelent „Világatlasz”.

El kell viszont oszlatni azt a – szerintem hibás – nézetet, ami erősen él a mai napig még kartográfus berkekben is, hogy a Kartográfiai Vállalat annyira nemzetietlen lett volna, hogy nem használta az elcsatolt területeken a magyar földrajzi neveket. Ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak! Vélhetően (sajnos), ezen szemléletbeli megközelítésen nyugszik a szerzőnek azon állítása is, mely szerint „Az viszont tény, hogy az új atlaszok már nem ábrázolták a Magyar Autonóm Tartomány vagy az abból alakult és 1960–1968 között létező Maros-Magyar Autonóm Tartomány területét.”

A korábban említett 1959-es Világatlasz 32–33. oldalán szereplő „Románia, Bulgária” című 2,5 milliós térképlapon a megfelelő határrajzzal megjelölt területen olvasható a „MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY” felirat, és ezen belül minden földrajzi név – ide értve természetesen a településneveket is – magyar. A 33. oldalon „MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY” címmel egy 1 millió 125 ezres ma.-ú melléktérképet is találunk, gazdag névanyaggal. Mind a fő-, mind a melléktérképen az autonóm területen csak a legjelentősebb települések szerepelnek románul, második névként (1. ábra). Az autonóm területen kívüli részeken pedig mind a fő-, mind a melléktérképen a településnevek román megírásúak, itt csak a legjelentősebbek szerepelnek magyarul. Az 1961-es Politikai és Gazdasági Világatlaszban már a „MAROS MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY” szerepel (lásd alább) (2. ábra). Természetesen a Világatlasz későbbi, bővített kiadásai – egészen 1968-ig – ennek megfelelően jelennek meg. Miután a közigazgatást 1968-ban átszervezték, természetesen az új megyehatárok és megyenevek szerepelnek a térképeken, de megmaradt a magyar névrajz településszinten is, csupán a melléktérkép címe változott: „A Maros és az Olt felső völgye” lett.

Értelemszerűen a Kartográfiai Vállalat különböző időszakokban megjelenő kiadványaiban –az iskolai atlaszokban is (!) – a megnevezések a mindenkori román hivatalos igazgatási neveknek megfelelő magyar változatok voltak. Így az 1960-as középiskolai Földrajzi Atlaszban a 24. oldal „Románia, Jugoszlávia, Bulgária és Albánia” térképén az 1952 szeptemberében szovjet nyomásra kialakított „MAGYAR AUT. TARTOMÁNY” (román megfelelője: Regiunea Autonomă Maghiară) (3. ábra), míg az 1962-es általános iskolai Földrajzi Atlasz 15. oldalán levő, azonos címet viselő térképén az 1960 decemberében létrejött „MAROS MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY” megírás szerepel (román megfelelője: Regiunea Mureş–Autonomă Maghiară) (4. ábra).

Dr. Márton Mátyás

 

Irodalom

Földrajzi Atlasz a középiskolák számára. Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1955

Földrajzi Atlasz a középiskolák számára. Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1960

Földrajzi Atlasz az általános iskolák számára. Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1962

GKI Zsebatlasz. Geodéziai és Kartográfiai Intézet, Budapest, 1954

Joó István –Raum Frigyes 1990–1996. A magyar földmérés és térképészet története.

FÖMI – EFE FFFK/GEO, Budapest/Székesfehérvár

Képes Politikai és Gazdasági Világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1966

Lázár József 1953. Beszámoló a „GKI Zsebatlasz” borítólapjának tervére hirdetett pályázatról. Geodéziai és Kartográfia, 5. évfolyam, 4. szám, p. 243.

Regőczi Emil Pályázati hirdetmény (GKI Zsebatlasz) Geodéziai és Kartográfia, 5. évfolyam, 3. szám, hátsó belső borító

Takács József 1954a A Geodéziai és Kartográfiai Intézet Zsebatlasza. Geodéziai és Kartográfia, 6. évfolyam, 1. szám, pp. 69–70.

Takács József 1954b A Geodéziai és Kartográfiai Intézet iskolai atlaszmunkái. Geodéziai és Kartográfia, 6. évfolyam, 4. szám, p. 253.

Világatlasz Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1959

 

Könyvismertetés

 

Bartos-Elekes Zsombor: Mappæ Comitatuum Transylvaniæ.

Iskola Alapítvány Kiadó, Kolozsvár 2020. 240 oldal. Keménytáblás.

Magyarországi terjesztő a Libri Könyvkereskedelmi Kft. (7900 Ft)

 

Bartos-Elekes Zsombor az ELTE térképész szakán tanult, majd ugyanott doktorált. Huszonegy éve a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen tanít térképészetet és helynévtant. Jelenleg az egyetem Magyar Földrajzi Intézetének docense. Kutatásai során foglalkozott Erdély térképtörténetével, Magyar László Afrika-kutató térképeivel, régi térképek vetületével és digitális feldolgozásával, etnikai térképek ábrázolási módszereivel, hatósági településnév- és utcanév-rendezésekkel, névegységesítéssel és a kolozsvári egyetemi földrajzoktatás történetével. Folyóiratunk eddig több mint tíz cikkét közölte. A két éve megjelent és lapunkban is ismertetett Kolozsváros szépirodalmi antológia írásaihoz a térképes illusztrációkat ő válogatta.

Ezúttal egy nagy ívű, egyben nagy méretű (33 × 32 cm-es), latin címet viselő monográfiával jelentkezett, amelyben egy 17. század végi, számunkra rendkívül értékes hagyaték térképes kötetét dolgozta fel. Az ELTE Egyetemi Könyvtárának kiemelkedő értéke Hevenesi Gábor (1656–1715) jezsuita tudós, történetíró, a történeti forráskutatás jelentős alakjának hagyatéka, az ún. Hevenesi-gyűjtemény (Collectio Hevenesiana). Hevenesi Gábor 1656-ban született a Vas vármegyei Vásárosmiskén, tizenöt évesen lépett be a jezsuita rendbe, és ezt követően már az osztrák örökös tartományok területén élt, főleg Bécsben. Egyetemi tanulmányai után karrierje magasra ívelt: a bécsi egyetem jezsuita kollégiumának rektora volt, majd a (Magyarországot és Erdélyt is magába foglaló) osztrák jezsuita rendtartomány tartományfőnöke is. Bécsben hunyt el 1715-ben. Latin nyelvű teológiai művei mellett egy térképi vonatkozású munka is fennmaradt a nevével: a Coronelli térképe alapján készült első Magyarország-atlasz, az ún. Hevenesi kisatlasz (1689). Tevékenységének egyik legfontosabb eredménye a mintegy száz kötetből álló gyűjtemény összeállítása: 1693 körül kezdte szervezni egyháztörténeti források és középkori oklevelek egyházi levéltárakból való összegyűjtését, egészen haláláig. E gyűjtemény 91. kötete Magyarország és Erdély megyéinek kéziratos térképeit tartalmazza. A gyűjtemény részeként e kötetet Bécs után egy ideig Nagyszombatban és Pozsonyban tárolták, majd 1788-tól jelenlegi helyén, az Egyetemi Könyvtárban.

E gyűjtemény 91. kötete a 17. század végi, Habsburg-fennhatóság alá került Magyarország és Erdély vármegyéinek, székeinek és vidékeinek kéziratos térképeit tartalmazza. A 314 oldalas, össze nem kapcsolt lapokból álló kötet legnagyobb részét 68 darab kétoldalas (nagyjából 46 × 34 cm lapméretű) térkép teszi ki. Az egyetlen példányban létező munkának nincs se keltezése, se valódi címe (a könyvtári katalógus alapján Mappæ Comitatuum Regni Hungariæ címmel illetik). A térképek szerzője ismeretlen, de valószínű, hogy Hevenesi javaslatára rajzolta egy magyar és német nyelvet is ismerő jezsuita Bécsben. A lapok több lépésben, az 1690-es évtized körül készülhettek, tehát abban az időszakban, amikor a török kiszorult e területről.

A térképlapok 50 magyarországi vármegyét, illetve 18 erdélyi vármegyét, széket és vidéket mutatnak be. Az ábrázolt terület a Kárpát-medence a Száva vonaláig, a Temesköz nélkül. A kötet szerzője számos lényeges történeti és kartográfiai megállapítást tesz. A magyarországi megyék jelölése a korabeli térképeknek felel meg; az erdélyiek (és partiumiak) közül három vármegyének és három szász széknek itt található az első térképi megnevezése. Ezeknek és még néhány más egységnek is ez az első térképi körülhatárolása. Az oszmán fennhatóság alóli felszabaduláskor készült térképsorozat kiemelkedő jelentősége, hogy az erdélyi rész sokkal részletesebb a korábbi térképeknél. Magyarországról és Erdélyről ez az első megyetérkép-sorozat, jóformán az összes egységről az első megyetérkép, sőt Erdély 1876-ig fennálló hagyományos vármegyei–széki rendszeréről az egyetlen ilyen felépítésű munka.

A szerző kutatásai alapján bizonyos, hogy egy híján az összes magyarországi lap független Hevenesi korábbi, 1689-es kis atlaszától: negyvenkilenc magyarországi megye térképét De Wit Magyarország-térképeinek 1685 utáni valamely változatának lemásolásával készítették. Egyedül Árva vármegye térképének az alapanyaga Magyarország említett kis atlasza. Az erdélyi lapok Morando Visconti (1699) Erdély-térképe alapján készültek, ennek tartalmából hagytak le néhány elemet, és egészítették ki a vármegyék és székek határaival. Az eltérő alapanyagú és eltérő időpontban másolt térképeket utólag egyberostálták.

A Mappæ Comitatuum Transylvaniæ kiadvány első része Bartos-Elekes Zsombor részletes – magyar nyelvű, románra és angolra is lefordított, hasábokba rendezett – tanulmányát tartalmazza a térképek szerkezetéről és tartalmáról, továbbá készítésük hátteréről és környezetéről. A korszak összefoglalása után (A félhold és a kétfejű sas között) a kor lenyomatai, a térképek kerülnek terítékre. Az első lépésben a térképi előzményekről van szó, hogy láthatóvá váljon, mi volt a korabeli térképeken a megszokott, az újabb térképek hozzájuk képest mekkora újdonságot hoztak. A korábbi térképek (16–17. század) fejezet a Magyarországot és Erdélyt ábrázoló országtérképek rövid fejlődési vázlata. Ebben az erdélyiek nagyobb súlyt kapnak, mint a magyarországiak, mely szempontot az itt közzétett térképek indokolják.

A Jezsuiták térképei fejezet először Hevenesi Gábor tevékenységét foglalja össze, majd a Magyarország és Erdély megyetérképei alfejezetben a Hevenesi-gyűjtemény – elsősorban a kéziratos erdélyi megyetérképeinek – igen alapos, ötvenoldalas tanulmánya következik. Mindegyik vizsgált térkép esetében az elemzés az alkotó életének és munkásságának összefoglalásával kezdődik, a további bibliográfiai adatok tisztázásával (cím, kiadási év, kiadó, nyomda és tárolási hely), továbbá itt kapott helyet a mű kutatástörténete is. Ezután a kiadvány bemutatása következik: a felépítés, a méret és az ábrázolt terület (kivágat) leírása. A térképi alapanyag leírását követi a térkép szerkezetének elemzése: a földrajzi koordináták, a vetület és tájolás, illetve a méretarány kérdésének tárgyalása. A térkép tartalmának vizsgálata magába foglalja a domborzatrajz, a síkrajz (vizek, növényzet, határok, települések és utak jelölése) és a névrajz ismertetését, továbbá ide tartozik a jelmagyarázat bemutatása. Az elemzés a készítés módjának megadásával zárul. A térképek bemutatása utáni fejezet (A császáriak térképei) a kortársakról (Giovanni Morando Viscontiról és Johann Christoph Müllerről) szól; majd a munka egy 18. századi kitekintéssel folytatódik arról, hogy mi volt a térképek utóélete, meddig jelentettek újdonságot. A tárgyalás a térképek jellemzőinek táblázatos összehasonlításával és a következtetések levonásával zárul.

A tanulmány második nagy része elsőként teszi közzé a tizennyolc erdélyi (és partiumi) térképlapot nyomtatott formában, jó minőségben, kb. 78%-os kicsinyítésben. Ezeket a lapokat egy, erre a célra szerkesztett áttekintő térkép előzi meg, amely az erdélyi megyetérképek kivonatának tekinthető. Erre a szerző felvette a megyetérképek összes fontosabb elemét: az erdélyi lapok eredeti fokhálózatát, az összes névvel megírt folyót, megrajzolt határvonalat, jelölt várost, mezővárost, várat, várkastélyt, vámházat és bányát, azzal a névvel, ahogy a megyetérképeken szerepelt. Kiegészítette a megyetérképek keretvonalait; így látható, hogy azok mekkora területet fednek, hogyan helyezkednek el egymáshoz képest.

 

A kötet az erdélyi (és partiumi) vármegyék, székek és vidékek térképeit a lapmérethez igazítva közöli. A térképlapokkal párhuzamosan szerepel a leírásuk és a megyetérképek teljes körű elemzése. Ez laponként (azaz megyénként, székenként) a szerkezeti elemekre vonatkozó megjegyzésekkel kezdődik (tájolás, fokhálózat és mértékléc), és a tartalmi elemekkel folytatódik (leginkább közigazgatási és települési sajátosságokkal, érdekességekkel).

Az előző két rész – tehát a tanulmány, illetve a térképekkel párhuzamosan közölt leírások – lényegét összefoglalja a zárófejezet, majd ez után találhatóak a felhasznált irodalom és az illusztrációk forrását megadó jegyzékek. A több mint ezer ábrázolt település, igazgatási egység, folyó és egyéb földrajzi részlet neveit ötvenöt (!) oldalas névmutató gyűjti össze, amelyben azonosításukat a mai román, magyar és német névváltozataik segítik. A címsorokon túl az utalósorok a bármilyen jellegű keresést teszik lehetővé.

A 2010-es évek digitalizálása által a megyetérképek böngészhetőkké váltak a világhálón. Ily módon válhatott ismertté az egy példányban készült, sokáig féltve őrzött térképsorozat bárki számára. A kötethez honlap (http://terkep.digiteka.ro/mct) kapcsolódik: az itt közzétett térképek nagy felbontású képei böngészhetők és letölthetők, illetve lehetőség nyílik a névmutatóban gyorsabb, összetettebb keresésre és szűrésre is, a találatok pontos megjelenítésére térképen.

Végül a kiadóról. A kolozsvári székhelyű Iskola Alapítványt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség hozta létre 1996-ban. Alapvető tevékenységi területe a romániai magyar oktatás, kultúra és közösségfejlesztés támogatása rendezvényekkel és kiadványokkal. A gyönyörű kivitelű Mappæ Comitatuum Transylvaniæ kötetükkel a magyarországi történeti-térképészeti kutatást is támogatják.

 

Gercsák Gábor

 

Hírek

 

Frissen végzett földmérőmérnökök és szakmérnökök

 

A 2020/2021-es tanévben, a Geoinformatikai Intézetben január 25-én és június 21-én is – csakúgy, mint a többi felsőoktatási intézményben – online módon bonyolították a záróvizsgákat. A januári záróvizsgák négy bizottságban zajlottak, ebből kettőben meghívott szakemberek látták el az elnöki tisztséget. Dr. habil. Erdélyi János a határon túlról, a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemről elnökölt a földmérő és földrendező BSc hallgatóknál, Dr. Mesterházy Ákos az Axial Kft. csoportvezetője pedig a precíziós gazdálkodási szakmérnökök záróvizsgabizottságának elnöke volt. Mellettük az intézet munkatársai vettek részt a záróvizsgabizottságok munkájában. Júniusban két záróvizsgabizottság alakult, ahol a januári záróvizsgabizottságban már elnöki tisztséget vállalt Dr. habil. Erdélyi János és Dr. Mesterházi Ákos elnököltek.

Az online vizsgáztatásnak megfelelően a vizsgabizottságok tagjai képernyőmegosztás mellett nézték végig a szakdolgozatokat bemutató prezentációkat, és meghallgatták a védéseket. A bemutatók után a végzős hallgatók válaszoltak a bírálói és a bizottsági tagok által feltett kérdésekre. Ezt követte a tételhúzás, mely a körülményekhez igazodóan egy számítógépes program alkalmazásával történt. A nappali és levelező tagozatos, valamint az UNIGIS és Precíziós gazdálkodási szakmérnökképzésen végzett hallgatók szakdolgozati témaválasztása is széles skálát ölelt fel. A földmérő BSc hallgatók körében népszerűek voltak a földmérés korszerű technológiai megoldásai, mint pl. UAV, lidar és lézerszkenner alkalmazások, de hőlégballonról mobiltelefonnal végzett pályameghatározás és a földmérési díjszabások is szerepeltek a feldolgozott témák között.  A szakmérnöki kurzusok hallgatói pedig a térinformatika valamint a mezőgazdasághoz kapcsolódó távérzékelés és képfeldolgozás területeiről választották témáikat.

A két alkalommal megrendezett záróvizsgákat együttesen figyelembe véve, az eredményes védéseknek és feleleteknek köszönhetően 24 földmérőmérnöki diploma, 6 UNIGIS térinformatikai szakmérnöki és 10 precíziós gazdálkodási szakmérnöki diploma született. Ezeket július 8-án Dr. Pődör Andrea intézetigazgató – mindenki örömére – végre személyesen adhatta át. Az eredetileg szabadtérre tervezett ünnepséget egy zápor megzavarta a kezdés előtt, de végül a szervezők gyors reagálásának köszönhetően zökkenőmentesen zajlott az egyetem Budai úti campusának előadójában. Remélhetőleg a diákélettel kötelezően együtt járó, de az elmúlt másfél évben elmaradt szórakozást (szakestélyeket és márványpartikat) is sikerül majd idővel bepótolni!

Földmérő és földrendező BSc alapszakon, geoinformatikai szakirányon végeztek:

Berna-Szabó Éva, Bodó András, Bor Gabriella, Csáki Dániel, Daróczi Roland, Dobrocsi Enéh Mária,

Fekete Gergő, Haáz Máté, Hajdú Zsolt Károly, Horváth Máté, Hum Zalán, Ivánácz Dániel, Jova Gergő,

Kiss Kornél, Magyar Gábor, Mayerhofer Attila, Nemes Kamill, Orosz-Bencsik Erika, Sipos Réka, Sulyok Ádám, Tóth Kristóf, Varga Dávid, Virág Emese, Zsiger Georgina

 

UNIGIS Térinformatikai szakmérnök végzettséget szerzett:

Devecseri Anikó, Nagy Szilárd István, Mike Viktória, Szondi Attila, Tagai Gergely, Varga Nándor József.

 

Precíziós gazdálkodási szakmérnök végzettséget szerzett:

Bőhm Róbert Miklós, Groditzki Péter Sándor, Gyivicsán Zoltán, Harangozó László, Hohl Tamás,

Keresztes László, Pluhár Tamás, Prescher Péter, Szabó Virág, Varga Júlia

 

Valamennyiüknek gratulálunk az eredményes védéshez és záróvizsgához! A jövőben jó egészséget, munkájukban szakmai sikereket, magánéletükben sok boldogságot, kívánunk!

 

A GEO valamennyi munkatársa nevében

Balázsik Valéria

 

Végzett térképészek 2021

 

Az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézetében térképész mester szakon az idén januárban egy magyar és négy külföldi, június–júliusban nyolc magyar és öt külföldi ( Stipendium Hungaricum-ösztöndíjas) hallgató államvizsgázott sikeresen.

2021 januárjában szereztek diplomát:

Dusek Bence: Közlekedési táblák automatikus térképezése (Témavezető: Gede Mátyás)

Amal Gharbi (Tunézia): Automatic extraction of settlement names from historical maps (Témavezető: Gede Mátyás)

Nurbek Kaukeyev (Kazahsztán): Monitoring of surface around Baikonur cosmodrome using remote sensing data (Témavezető: Albert Gáspár)

Reddah Messaoud (Algéria): Website on map concepts for Algerian pupils (Témavezető: José Jesús Reyes Nuñez)

Peshawa Salih (Irak): Planning a GNSS CORS Network for the Kurdistan Region of Iraq. A study on how the baseline length and Galileo constellation influence the RTK positioning quality (Témavezető: Kovács Béla, Takács Bence)

 

2021. június–júliusban végzettek:

Árendás Nikolett: Térképsorozat szerkesztése a látássérült tanulók részére (Témavezető: José Jesús Reyes Nuñez)

Árvai Valentin: Geológiai képződmények térképezése műholdképek alapján a Hátszegi-medencében (Témavezető: Albert Gáspár)

Bakó Tamás: A Soroksári-Duna interaktív vízisport-térképe (Témavezető: Gede Mátyás)

Gyetván Tamás: GK polgári topográfiai térképek webkatalógusa (Témavezető: Zentai László)

Németh Nóra: Az ArcGIS Online Dashboard felület kialakítása és a háttérben futó folyamatok bemutatása (Témavezető: Kerkovits Krisztián András, László Péter)

Reviczki Daniella: A generalizálás automatizálásának története (Témavezető: Ungvári Zsuzsanna)

Szabó Enikő: A budapesti agglomeráció urbanizációs folyamatai (Témavezető: Irás Krisztina)

Vörös Réka: Jelentősebb magyarországi geotópok ismertségének vizsgálata (Témavezető: Albert Gáspár)

 

Cherif Ibbou (Algéria): Soundscape mapping in urban context using GIS techniques. Case study area 11 district Budapest, Hungary (Témavezető: José Jesús Reyes Nuñez)

Mohamed Dhia Turki (Tunézia): Landslide delineation and classification based on InSAR deformation data (Témavezető: Jung András)

Francisco Manuel Guerrero Narváez (Ecuador): Analysis and comparison of maps made in the 18th century of the Amazon river (Témavezető: Irás Krisztina)

Sara Alejandra Mendoza Urrea (Kolumbia): Comparison of the Effect of Atmospheric Correction Methods on Chlorophyll-a Estimation in Fúquene Lagoon (Témavezető: Jung András)

Lewis Mjomba Ndung’u (Kenya): Comparison of topographic maps’ legends (Témavezető: Zentai László)

Dr. Gercsák Gábor

*

Fasching-díjak átadása

Rendhagyó időpontban, a nyár közepén adta át az idei, 2021. március 15. alkalmából adományozott Fasching Antal-díjakat dr. Nagy István agrárminiszter. A kitüntetések átadására az Erdők világnapja, a Föld napja, a Környezetvédelmi világnap és a Pedagógusnap alkalmából a Pesti Vigadó dísztermében megrendezett ünnepségen került sor.

Dr. Nagy István, Magyarország agrárminisztere Fasching Antal-díjat adományozott:

Balázsik Valériának, az OE Alba Regia Műszaki Kar mestertanárának,

a földmérés, a földügy, a térképészet és térinformatika terén kiemelkedő elméleti, gyakorlati és tudományos tevékenységének és a földmérő-utánpótlásban kifejtett áldozatos munkájának elismeréséül.

Homolya Andrásnak, a BME Általános- és Felsőgeodéziai Tanszék ny. docensének

a magyar geodéziai és kataszteri ismeretek egyetemi oktatásáért, az Ingatlanrendező Földmérő Minősítő Bizottságban végzett tevékenységéért és a földmérési jogszabályok kidolgozásában végzett munkájáért.

Dr. Sóvári Tibornak, a Békés Megyei Kormányhivatal Földhivatali Főosztálya főosztályvezetőjének

az agráriummal kapcsolatos hatósági igazgatási tevékenységek fejlesztésében, jobbításában szerzett érdemeiért. Munkájával nagyban hozzájárul az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos feladatok végrehajtásához, oroszlánrészt vállal az e-ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakításában. Több, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás esetében koordinátori feladatokat látott el.

Gratulálunk a kitüntetésben részesült kollégáknak, és további eredményes munkát, szakmai sikereket, hozzá erőt, egészséget kívánunk!

Szerkesztőség

 

Műszerismertetés

 

Bemutatkozik a HiTarget iRTK4 és iHand30 geodéziai mérőrendszer

 

A kínai HiTarget gyártó idén mutatta be iRTK4 integrált GNSS-vevőjét. Az új eszköz méreteit tekintve kisebb, mint elődje, az iRTK5. Ám nem csak ebben különbözik attól. Míg a korábbi verzió Trimble BD990-es alaplappal rendelkezik, addig az iRTK4-be egy teljesen más típusú board került. Ez pedig a Unicore Communications cég 866 csatornás, multikonstellációs és multi-frekvenciás UB4B0M alaplapja.

Mitől más, mitől különleges ez a megoldás? Az újdonságnak számító ún. UGypsophila RTK feldolgozótechnológia miatt. Ennél a számítási módszernél ugyanis a rover nem csak azokat a műholdakat és frekvenciákat vonja be az inicializálásba (ciklus-többértelműség feloldásába), melyekre korrekciót kap a bázisoldalról, hanem azokat is, melyeket még ezeken felül követ. Ennek köszönhetően a pozíciómeghatározás biztosabb lábakon áll, ráadásul a rovervevő fejlettebb műszaki szolgáltatásairól sem kell teljesen lemondani az esetlegesen kisebb tudású referenciaállomás hiányosságai miatt.

 

Kiemelve dobozából az iRTK4-t elsőként a felhasznált anyagok kiváló minősége tűnik fel. Talán az ütésálló, magnéziumötvözetű korpusz az oka, de méretéhez képest a vevő kb. 1,2 kg-nyi tömege szinte meglepő. Az IP68 por- és vízállósági besorolású műszer egy 2 m-ről a betonra történő zuhanást is kibír.

A tenyérnyi, ízléses kinézetű GNSS-fejezet homlokpanele mindössze egy jelforgalom- és egy műholdállapot-kijelző LED-ből, valamint a közéjük ékelt kb. 2 cm × 1 cm-es színes OLED-képernyőből áll. Ezen az aprócska kijelzőn grafikus információt kapunk az éppen alkalmazott mérési módszerről, vagy az akkumulátor töltöttségről.A bekapcsoló, illetve funkciógomb a műszerház alján kapott helyet. Csakúgy mint a külső perifériák (pl. szonár) számára, a NMEA-üzenetek közlésére lehetőséget biztosító, illetve külső energiaellátásra szolgáló soros port.

 

Az iRTK4 integrált URH-rádióval, 4G-modemmel és akkumulátorral rendelkezik. Ennek megfelelően a műszer alján van egy SMA URH-antennakimenet a párban (bázis–rover) való RTK-használathoz, nano-SIM-kártyahely a NTRIP hálózati alkalmazáshoz, valamint egy USB-C-konnektor a belső telep töltéséhez, illetve OTG-alapú adatcseréhez. Az integrált, 6800mAh-s akkumulátor energiaszintjét a gyorstöltőjével egyébként kb. 50 perc alatt 50%-ra lehet feltornázni.

Ennél a műszernél is megtalálható a WebUI (Web User Interface), amit fix IP-címén bármilyen WiFi-képes eszközzel megszólíthatunk, illetve amin a műszerünket, vagy statikus észlelésünket konfigurálhatjuk és kezelhetjük.

 

A HiTarget iRTK4-vevő rendelkezik IMU-alapú dőlésérzékelővel, illetve kompenzátorral. Ez minden olyan terepi szituációban hasznosnak bizonyul, ahol az árbóc függőlegesen tartása nehézkes, vagy esetleg egyáltalán nem megvalósítható. Használatával 18-20%-os teljesítménynövekedés érhető el terepen. Az álló és ferde rúdtartással azonos pontokon ellenőrzésül mért pozíciókban mindössze 2-2,8 cm eltérést tapasztaltam.

Térjünk át a műszercsomag másik tagjára, a HiTarget iHand30-kezelőegységre!

Ez egy fizikai numerikus billentyűzettel rendelkező, Android operációs rendszerű, dualSIM kialakítású kézi számítógép. Azzal, hogy ide (is) tehetünk adatkártyát, jelentősen megnöveljük terepen az iRTK4 roverünk mobiladatforgalom-elérési lehetőségeit a hálózatos használatkor.

A vezérlőben elhelyezett kártya egyébként nem csak az integrált vevő modemének szolgálhat alternatívaként, de lehetővé teszi a munka során az online térképek (pl. Google Maps) folyamatos megjelenítését a kijelzőn.

A kontroller 3,7”-os álló multi-touch érintőképernyője jól látható ellenfényben, illetve polárszűrős napszemüvegben is.

Az IP68 por- és vízállósági besorolású iHand30 szolgáltatja a vezérlőktől manapság elvárható valamennyi műszaki beltartalmat: az 1 frekvenciás GNSS-vevőt, kamerát, Bluetooth- és WIfI-kapcsolatot, számos integrált érzékelőt, valamint az 5200 mAh-s, 15 órányi munkaidőt biztosító, cserélhető akkumulátort. A telep töltése az iRTK4-hez hasonlóan itt is USB-C-csatlakozón keresztül történik.

A tesztek során az NTRIP módszerhez a GeodétaNET által szolgáltatott multikonstellációs valósidejű korrekciókat használtam. Így a GPS+GLO+GAL+BDS-re megvalósuló inicializálások, illetve újra-inicializálások időtartamára nem is igazán lehetett panaszom! A fizikailag kikényszerített újra-inicializálások egyike sem érte el a 10 mp-et. A visszamért pontok pozícióiban is csak a technológiából adódó néhány centiméteres eltérést tapasztaltam.

A HiTarget jól bevált terepi alkalmazása a Hi-Survey Road. Kifejezetten Android operációs rendszerre íródott, visszafogott megjelenésű, ugyanakkor nagyon komoly eszköztárat felvonultató szoftvercsomag. Alkalmas mérés közben gyorskódolásra, vonalhúzásra, de alaposan el van látva olyan koordináta-geometriai számításokkal is, mint pl. terület/térfogatszámítás, vagy különféle metszések, sőt átmeneti ívszámítás. Ezek használatát az alkalmazás rövid szöveges súgóval és ábrákkal is segíti.

Amit mindenképpen érdemes kiemelni, az a pontkitűzés programrész. A szokásosnak mondható kitűzési képernyők mellett tartalmaz egy térbeli megjelenítési módot, melyet ha bekapcsolunk, a kitűzendő ponthoz közelítve megjelenik a roverünk 3D-s képe, ami még a rúdbillegést is mutatja.

Ezen túlmenően alkalmazhatjuk az ún. „AR” (Augmented Reality – Kiterjesztett Valóság) megoldást. Ezt elindítva a hátlapi kamera valósidejű képén egy iránytű segítségével tájékozódhatunk és végezhetjük el a kitűzést. Az irányba állást és a durva iránytartást ilyenkor a képernyő jobb felső sarkában egy látómező grafika is segíti.

Mindezt az iHand30 egyik, talán legfontosabb szenzora, az E-iránytűje teszi lehetővé. Ugyanúgy az elektronikus kompasznak köszönhetjük azt az egyszerű kényelmi megoldást is, hogy méréskor a térképi nézet tájolása nem feltétlen csak északhoz kötött, hanem az autós navigációkhoz hasonlóan a mozgásunkhoz is igazíthatjuk.

A HiTarget iRTK4 fontosabb műszaki paramétereit az alábbi táblázat szemlélteti. Hidegindításon új, közepesen kitakart munkaterületen a teljesen kikapcsolt állapottól az első FIX megoldásig mért időt, meleg indításon ugyanazon a területen, csak a vevő és a terepi alkalmazás újraindításától az első FIX-ig eltelt időt értem.

 


HiTarget iRTK4 RTK GNSS jellemzői

GNSS board

UNICORECOMM UB4B0M

Csatornaszám

866

Műholdrendszerek

GPS, GLONASS, GALILEO, BEIDOU,
QZSS, SBAS

L-Band

van, Hi-RTP (elsősorban Ázsia)

Beépített rádió

van, Rx - Tx

Beépített GSM-modem

van, 4G

Dőlésérzékelés és kompenzátor

E-buborék, IMU-alapú kompenzátor

Belső memória

van, 8 GB

Akkumulátor

integrált, 6800 mAh

Teszt során alkalmazott CORS

GeodétaNET (4-es konstelláció)

Tapasztalt hidegindítás (első FIX)

58-64 mp

Tapasztalt melegindítás (első FIX)

14-19 mp

Fizikailag kikényszerített újrainicializálás

3-9 mp

Por,- és vízállóság

IP68

Méret

156 mm × 77 mm

Tömeg

1,20 kg

További hivatalos információ

Geomentor Kft.
www.geomentor.hu

 

Stenczel Sándor földmérő- és földrendező mérnök

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes a 2022/2. számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 88

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk