2021/5 73. ÉVFOLYAM
GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA
Tartalom
Dr. Plihál Katalin: Egy „ismeretlen” nyomtatott térkép 1522-ből a Magyar Királyságról és az Oszmán Birodalom európai hódításairól -- 4
Dr. Márton Mátyás – dr. Toronyi Bence: „Új” Gönczy-glóbuszok Prágából és a Prága melletti Roztokból -- 12
Pál Márton – H. Vörös Fanni – dr. Kovács Béla: Szabálykövető drónhasználat az ELTE-n: milyen feltételeknek kell megfelelnünk, hogy repülhessünk? -- 23
Szigeti-Pap Csaba: A kognitív tudományok hatása a kartográfiára -- 30
Dr. sc. habil. Horváth Kálmán professor emeritus 95 éves -- 38
XXI–XXII. Földmérőtalálkozó, Székelyudvarhely -- 40
Kitüntetések augusztus 20-án -- 43
Az 1810. évi alapvonal bekerült a Győri Értéktárba -- 43
Kiegészítés Az MFTTT 33. Vándorgyűlése, Miskolc című cikkhez -- 44
Észrevételek dr. Márton Mátyás A Magyar Autonóm Tartomány a „szocialista” térképeken című szemlecikkre tett megjegyzéseihez -- 44
Műszerismertetés -- 45
Contents
An “unknown” printed map of the Kingdom of Hungary and the European conquests of the Ottoman Empire from 1522 (Katalin PLIHÁL, Dr.) -- 4
“New” Gönczy’s globes from Prague and Roztok near Prague (Mátyás MÁRTON, Dr. – Bence TORONYI, Dr.) -- 12
Legal drone use at Eötvös Loránd University (ELTE): what do we have to do to fly? (Márton PÁL – Fanni H. VÖRÖS – Béla KOVÁCS, Dr.) -- 23
The impact of cognitive sciences on the cartography (Csaba SZIGETI-PAP) -- 30
Dr. Kálmán Horváth professor emeritus is 95 years old -- 38
21st–22nd Surveyors’ Meeting in Székelyudvarhely -- 40
Awards on 20th of August -- 43
The baseline of the year 1810 is registered in the Repository of Values of Győr city -- 43
Amendment to the article 33rd summit of MFTTT in Miskolc -- 44
Remarks to the comments on the article Hungarian Autonomous Region on the “socialistic” maps -- 44
Instrument review -- 45
Címlapon: Hartmann Schedel (1440–1514) Liber chronicarum című, 1493-ban megjelent művében található térkép (Lásd a kapcsolódó cikket a 4. oldalon)
On the Cover Page: Map of Hartman Schedel (1440–1514) published in the Liber Chronicarum in 1493 (See related article on the page 4)
Egy „ismeretlen” nyomtatott térkép 1522-ből a Magyar Királyságról és az Oszmán Birodalom európai hódításairól
Plihál Katalin
DOI: 10.30921/GK.73.2021.5.1
Absztrakt: 1521. augusztus 29-én a magyar déli határt a hódítók támadásaitól védő védelmi várvonal legfontosabb várát – Nándorfehérvárt – két (1440, 1456) sikertelen oszmán ostrom után az I. Szulejmán vezette sereg elfoglalta. E vár eleste után Európa hódítói előtt nyitva állt az út Magyarországra, illetve rajta keresztül a gazdag Német-római Birodalom felé is.
A Drezdai Városi Levéltárban őrzött, 1523. január 21. keltezésű levél melléklete volt az a térkép, amelyből kitűnik, hogy mely várkastélyokat és városokat vették be a törökök.
Az e helyen bemutatott térkép két példánya közül a Münchenben őrzött a II. világháború során megsemmisült, ezért az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában található mű ma az egyetlen példány. Vizsgálataink során fény derült arra, hogy a térkép szerkesztője legalább két térképet illesztett össze, ezért a helyismeret hiányában e művön tévesen két Tisza folyót találhatunk, és a két eltérő méretarányú térképből az erdélyi részletet tartalmazó rész topográfiailag sokkal pontosabb. Kiderült a továbbiakban az is, hogy e mű sokszorosítása során már 1522-ben betűbeültetéses nyomdatechnikát használtak Itáliában. Bizonnyal röplapon, vagy korabeli újságban látta meg a napvilágot, mert a térképen ábrázoltak magyarázatok hiányában alig, vagy csak nehezen értelmezhetők.
An “unknown” printed map of the Kingdom of Hungary and the European conquests of the Ottoman Empire from 1522
Katalin PLIHÁL
Abstract: Nándorfehérvár, the most important fortress of the defence line protecting the southern border of Hungary from the invaders’ attacks was occupied by an army led by Suleiman I on 29 August 1521, after two unsuccessful Ottoman sieges (1440, 1456). After the fall of this fortress, the road to Hungary and to the rich Holy Roman Empire was open to the conquerors of Europe. Attached to the letter dated 21 January 1523, kept in the Dresden City Archives, was a map showing which castles and towns were occupied by the Turks. Of the two copies of the map presented here, the one kept in Munich was destroyed during World War II, so the print in the Map Collection of the National Széchényi Library is the only copy today. Investigations revealed that the map editor, having no local knowledge, put together at least two maps, which explains why there are two Tisza rivers in the map; further, the part showing Transylvania, coming from a larger-scale map, is topographically much more accurate. It also turned out that letter-embossing printing techniques were used in the reproduction of this work in Italy as early as 1522. Probably, the map was published in a leaflet or in a contemporary newspaper, because it is difficult to interpret the map without explanations.
Kulcsszavak: Magyar Királyság, Oszmán Birodalom, „kettős-Tisza”, betűbeültetés, térképek a korai röplapokon
Key words: Hungarian Kingdom, Ottoman Empire, doubled Tisza river, letter-embossing printing techniques, maps on the contemporary leaflets
Dr. Plihál Katalin térképtörténész Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. |
„Új” Gönczy-glóbuszok Prágából és a Prága melletti Roztokból
Márton Mátyás – Toronyi Bence
DOI: 10.30921/GK.73.2021.5.2
Absztrakt: Jelen tanulmány egy három cikkből álló sorozat második tagja, amelyben a szerzők bemutatják a 2017 óta látókörükbe került új – a szakirodalomban ismeretlen – glóbuszokat, amelyek magyar nyelvű változatát Gönczy Pál szerkesztette.
A szerzők részletekbe menően mutatnak be egy 15,8 cm és két 21,7 cm átmérőjű, Gönczy magyarította és a Prága melletti Roztokban (ma Roztoky) a Felkl és fia cég által kiadott glóbuszt. Ismertetik a 31,6 cm átmérőjű prágai Felkl-glóbusz első kiadását, valamint ennek átvizsgált második kiadását a Prága melletti Roztokból a Felkl és fia cégtől. Bemutatnak egy nem túl régen restaurált 47,4 cm átmérőjű Felkl–Gönczy-glóbuszt is, amelynek restaurálása meglepetéssel szolgált.
“New” Gönczy’s globes from Prague and Roztok near Prague
Mátyás MÁRTON–Bence TORONYI
Abstract: This paper is the second one in a series of three articles in which the authors present the new globes that have come to their attention since 2017 and are unknown in the literature. Their Hungarian version was edited by Pál Gönczy.
The authors present in detail a globe of 15.8 cm and two globes of 21.7 cm in diameter translated into Hungarian by Gönczy and published by Felkl and his son in Roztok near Prague (today Roztoky). The first edition of the 31.8 cm diameter Felkl globe in Prague and its revised second edition from Roztok near Prague from Felkl and his son are described. They also present a recently restored 47.4 cm diameter Felkl–Gönczy globe, the restoration of which brought some surprise.
Kulcsszavak: magyar nyelvű glóbuszok; glóbuszgyártó műhelyek: Jan Felkl Prágában, Felkl és fia Roztokban Prága mellett; Virtuális Glóbuszok Múzeuma (VGM)
Keywords: Hungarian-language globes; globe making factories: Jan Felkl in Prague, Jan Felkl & Son in Roztok near Prague; Virtual Globes Museum (VGM)
Dr. Márton Mátyás professor emeritus Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. |
|
Dr. Toronyi Bence adjunktus Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Általános és Felsőgeodézia Tanszék Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. |
Szabálykövető drónhasználat az ELTE-n: milyen feltételeknek kell megfelelnünk, hogy repülhessünk?
Pál Márton – H. Vörös Fanni – Kovács Béla
DOI: 10.30921/GK.73.2021.5.3
Absztrakt: A drónos távérzékelés és fotogrammetria a 21. század egyik leggyorsabban terjedő és fejlődő tudományterülete. A pilóta nélküli légi járművek (Unmanned Aircraft – UA, Unmanned Aerial Vehicle – UAV), illetve légijármű-rendszerek (Unmanned Aerial Systems – UAS) fejlett adatnyerési lehetőségei és az ezekből fakadó sokrétű alkalmazhatóság révén számos gazdasági szektorban nagy jelentőséggel bírnak már napjainkban is. Az építőipar, az energetika, a logisztika, a katonaság, a mezőgazdaság, a természettudományhoz kötődő ipari ágazatok, valamint a környezetvédelem mind-mind használnak légi fényképeket, 2D-s vagy 3D-s térinformatika-alapú térképeket és modelleket. Mindezek miatt a drónok szerepe az oktatásban is egyre jelentősebb: egyre nagyobb az igény a fejlett adatnyerési és adatfeldolgozási lehetőségeket ismerő szakemberek iránt. Karunk az oktatási, kutatási és ipari lehetőségekre egyaránt fókuszálva szerezte be drónját, illetve szenzorait. Munkánkban áttekintést adunk tapasztalatainkról: milyen változások történtek a tavalyi évhez képest az UAV-ok szabályos használatával kapcsolatban, valamint milyen feltételek írják le a jogkövető drón- és légtérhasználatot.
Legal drone use at Eötvös Loránd University (ELTE): what do we have to do to fly?
Márton PÁL – Fanni H. VÖRÖS – Béla KOVÁCS
Abstract: UAV-based remote sensing and photogrammetry is one of the most booming and developing science and industrial sector of the 21th century. The modern data acquiring methods and various application possibilities of Unmanned Aerial Vehicles have great significance in numerous economic branches nowadays. Building and energy industry, logistics, military, agriculture, sectors connecting to geosciences, and even nature conservation also apply drone-sensed data, 2D maps, 3D models, or other GIS-related data. Because of this, the role of UAVs in education is becoming more important. Professionals in modern data acquisition and data processing (image analysis, mapping or model building) are demanded by various companies. Our faculty has decided to purchase a drone and two sensors (an RGB and a multispectral) to focus on educational, research and industrial applications. In our paper, we give a short overview of our experiences: what is the current legislative background of UAV flights in Hungary and what is the framework of categorizing drones and drone flights.
Kulcsszavak: drón, UAV, térinformatika, jogi szabályozás, távérzékelés, fotogrammetria
Keywords: UAV, GIS, legislative background, remote sensing, photogrammetry
Pál Márton doktorandusz ELTE Földtudományi Doktori Iskola ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. |
Hajdinákné Vörös Fanni doktorandusz ELTE Földtudományi Doktori Iskola ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. |
Dr. Kovács Béla egyetemi adjunktus ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. |
A kognitív tudományok hatása a kartográfiára
Szigeti-Pap Csaba
DOI: 10.30921/GK.73.2021.5.4
Absztrakt: A kognitív kartográfia a térképészet azon ága, amely a térképolvasás, értelmezés és tájékozódás kognitív folyamatait kutatja. A célja a térkép információtartamának és információátadásának a maximalizálása, amellyel a kartográfiai kommunikációt hatékonyabbá lehet tenni. A kartográfiai kommunikáció modelljének az alapja a közlő (térképszerkesztő) és befogadó (térképolvasó) közti ismeretádatás, amely egy médiumon (térkép) keresztül történik. Ugyanakkor jelentős szerepe van a modellben a szubjektivitásnak, mivel a térképész másként értelmezi a közölt információt, mint a befogadó. Emellett a térképolvasók közt is különbségek léphetnek fel, kognitív képességeiktől függően. A helytelen ábrázolásmód nehezítheti a térképi ismeretek átadását, kognitív terhelés léphet fel. Mindezekből adódik, hogy a térképész feladata olyan ábrázolásmód alkalmazása, amely a térképolvasók számára az ismeretet a leghatékonyabb módon képes átadni, a kognitív terhelés minimalizálásával.
The impact of cognitive sciences on the cartography
Csaba SZIGETI-PAP
Abstract: Cognitive cartography studies the cognitive processes during map reading and navigation. Its goal is to maximize the maps’ information content and transfer, thus making the cartographic communication more efficient. The base of the cartographic communication is the knowledge-transfer between the sender (cartographer) and the receiver (map reader), which happens through a medium (the map). Still, subjectivity plays a great role in the model, because the cartographer interprets reality in a different way than the receiver. Improper visualization makes the transfer of information difficult, which creates cognitive load. In this respect, it is the cartographers’ role to use such methods of visualization that can transfer knowledge to the map readers in the most efficient way, while minimalizing the cognitive load.
Kulcsszavak: kognitív kartográfia, kartográfiai kommunikáció, kognitív terhelés elmélet
Keywords: cognitive cartography, cartographic communication, cognitive load theory
Szigeti-Pap Csaba doktorandusz ELTE Földtudományi Doktori Iskola ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. |
Szemle
Dr. sc. habil. Horváth Kálmán professor emeritus, a műszaki tudományok doktora 95 éves
Dr. Horváth Kálmán professor emeritus 1926. augusztus 15-én született Makón, erdélyi menekült család negyedik gyermekeként. Édesapja állampénztári igazgató, székely eredetű édesanyja tanítónő volt. 1944-ben a budapesti Szt. László gimnáziumban jelesen érettségizett, és még abban az évben felvették a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki Karára. 1948-ban abszolutóriumot, 1949 februárjában mérnöki oklevelet szerzett.
A mérnöki oklevél megszerzése előtt és ezt követően, mintegy 8 hónapig dolgozott a siófoki közúti híd és a 6-os sz. fő közlekedési út építésénél. Az itt szerzett gyakorlati tapasztalatokat később jól tudta hasznosítani 70 éves oktató munkája során.
Tanító mestere, Oltay Károly tanszékvezető professzor úr meghívta a tanszékére oktatónak. Így lehetősége nyílt arra, hogy 1949. május 1-én tanársegédként bekapcsolódjon a műszaki felsőoktatásba és a tanszék tudományos munkájába. 1953 őszétől, mint a budapesti Műegyetem legfiatalabb adjunktusa, gyakorlatvezetőként dolgozott, majd hamarosan a terepi geodézia mérőgyakorlat-vezetője lett.
Első jelentősebb tanulmánya 1958-ban jelent meg „Vízszintingadozások és falmozgások kapcsolatainak sztochasztikus vizsgálata” címmel az ÉKME Tudományos Közleményeiben. Ezt az akkori Doktori Bizottság műszaki doktori értekezésnek is alkalmasnak tartotta. Erre azért nem kerülhetett sor, mert nem önálló alkotásként (társszerző: L’Auné Ottó) jelent meg.
Az új Doktori Szabályzat alapján a geodétatársadalomban, sorrendben másodikként, 1964‑ben – az értekezés és a doktori szigorlat alapján – egyetemi doktorrá (dr. techn.) avatták. Értekezésének tárgya a „Trigonometriai magasságmérés pontossági vizsgálata” volt. Elsősorban a mérések pontosságát befolyásoló szabályos hibák beható vizsgálata keltette fel érdeklődését. A refrakció tanulmányozása, az ez irányú kutatásai egész tudományos életművét felölelik. A refrakciókutatást interdiszciplináris tudományként – két jelentős földtudomány: a geodézia és a meteorológia határterületeként – művelte. A talajközeli és a terresztrikus refrakció pontosabb meghatározását a meteorológiai alapok vizsgálatával és a légköri tényezők geodéziai mérésekre gyakorolt hatásának kutatásával kívánta előmozdítani.
„Az alsó légkör hatása a geometriai és trigonometriai magasságmérésre” tárgyú értekezését 1970-ben védte meg az Magyar Tudományos Akadémián. Ezért a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) a műszaki tudomány kandidátusává nyilvánította. Ezt követően egyetemi docenssé neveztek ki.
Tudományos munkájával kapcsolatos jelentősebb eredmények:
- Kutatási eredmények ismertetése a Nemzetközi Földmérő Szövetség (FIG) három konferenciáján.
- A BME Geodéziai Intézet elméleti geodéziai kutatások tárgykörű TUKUFA munkájában való részvétel 1972–1984 között. Ennek keretében a szabatos szintezés pontossági igényeinek megfelelő hőmérsékleti gradiensmérő műszert fejlesztett ki. (A gradiensmérőt az általa kidolgozott specifikáció alapján az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Laboratóriuma állította elő.)
- A KAAPG geodéziai mérésekre ható refrakcióvizsgálatokkal foglalkozó projekt II-4-3 munkacsoportjának 1976–1988. között magyar koordinátora volt, a munkacsoport hat konferenciáján tartott előadást kutató munkájának – és az ez irányú hazai kutatások – legújabb eredményeiről.
- A kutatási témában szerzett ismereteit hat mérnöktovábbképző tanfolyamon ismertette.
- 1978-ban kidolgozta a „Geodéziai meteorológia” című választható tárgy tematikáját. A tematikát később a Drezdai Műszaki Egyetem is átvette. E a tárgyat 34 évig folyamatosan oktatta. Ennek során az Országos Meteorológiai Szolgálat intézményeivel tovább mélyültek tudományos kapcsolatai.
- A refrakciókutatás tárgyköréből 48 tanulmánya jelent meg, köztük 14 idegen nyelven.
- Kutatási eredményeit az egyetemek közötti együttműködés keretében, mint meghívott docens, illetve később, mint professzor ismertette a Drezdai, Prágai , Szófiai, Varsói, Wroclawi, Gdanski, Pozsonyi, Helsinki és (három alkalommal) a Grazi Műszaki Egyetemen.
A refrakciókutatás mellett mintegy 40 éve foglalkozik a geodézia és a jogtudomány határterületével. Különös érdeklődéssel kutatta a földbirtokjog és az ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat geodéziai alapjait, ennek keretében behatóan elemezte, hogy az elmúlt 120 évben készített különböző méretarányú térképek pontossága mennyire elégíti ki a jogbiztonság követelményét. A geodézia és a jogtudomány kapcsolata és kölcsönhatása különleges jelentőségű az EU-s jogharmonizáció szempontjából, a jogállam megszilárdítása és a magántulajdon intézményének kiépítése és jogi védelme terén.
A geodézia és a jogtudomány kapcsolatának vizsgálata a következő eredményre vezetett:
- 24 tanulmánya jelent meg ebből a tárgykörből, köztük egy idegen nyelven és hét a Magyar Jog c. szakfolyóiratban.
- 22 tudományos előadást tartott. Ezek közül négyet országos szakértői konferenciákon, egyet az Igazságügyi Minisztérium által szervezett bírói továbbképző tanfolyamon. „Mérési hibahatárok alkalmazása a szakértői és az ítélkezési gyakorlatban” címmel. Egyet pedig a Bírósági Továbbképző Akadémián az elbirtoklás és ráépítés jogintézményének szakértői vonatkozásáról.
- A témából 1975-ben mérnöktovábbképző tanfolyamot is indított.
- Az Építőmérnöki Karon 1987-ben megszervezett szakértői szakmérnöki képzésben előadta a „Geodéziai esettanulmányok” c. szakmérnöki – szakmai továbbképzési – tárgyat.
A Tudományos Diákköröknek az első 12 évben kari titkára volt. (1952–1964.) Ezt követően több diákköri dolgozatnak témavezetője, konzulense, valamint számos diplomatervnek és tudományos értekezések konzulense, vezetője, illetve bírálója volt.
A BME Építőmérnöki Kar Általános Geodézia Tanszékének 1974–1990 között tanszékvezető-helyettese, 1990–94 között tanszékvezetője volt.
Tudományos munkáit 103 tanulmányban, valamint 52 kül- és belföldi tudományos konferencián ismertette.
Publikációira mintegy 30 bel- és külföldi mű hivatkozik. 6 egyetemi és 1 mérnöktovábbképző jegyzete jelent meg, 3 szakkönyvnek volt társszerzője.
A Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek (most Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság) alapító tagja.
Az 1973. évet követően az MTA Geodéziai Tudományos Bizottság tagjaként is dolgozott.
A „Talajközei és terresztrikus refrakció meghatározása meteorológiai alapon” doktori értekezését az MTA-n 1994-ben védte meg. Ennek eredményeként megkapta a műszaki tudomány doktora (Dr. sc.) fokozatot.
1995-ben PhD-, valamint Dr. habil. fokozatot szerzett, ezt követően 1995-ben egyetemi tanárnak nevezték ki.
Az Építőmérnöki Karon az összes építőmérnök-hallgató számára kötelező „Geodézia” c. tárgyat adta elő, 1966–1998 között. Ezt követően két fakultatív tárgy a „Geodéziai meteorológia”, valamint „Szakértői és jogi ismeretek” előadója lett. Továbbá egy posztgraduális szakmérnöki tárgy, a „Geodéziai esettanulmányok” tárgyat is gondozta.
Az Építőmérnök Kar dékánjától további megbízást is kapott: Tűzvédelmi Bizottság elnöki teendőt, 1964–1989 között. A bizottságban végzett mukájáért Tűzvédelmi emlékérem kitüntetésben részesült. Tagja volt a Kari Államvizsga Bizottságnak, a Honosítási Bizottságnak, a Pályázatokat Bíráló Bizottságnak, valamint a Széchenyi professzori Ösztöndíj Bizottságnak, 1990–96 között.
A BME mellett működő Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság (IMSZB) Építőmérnöki Albizottságának megalakulásától a tagja, 1985-től a titkára, 2003-tól pedig az elnöke volt. A BME rektora – az igazságügyi miniszterrel egyetértésben – 2004-ben az IMSZB elnöki teendőinek ellátásával is megbízta. Ezt a feladatot 2013-ig látta el. Jelenleg is tagja a Műszaki Igazságügyi Szakértői Testületnek.
A BME Szenátusa 2006-ban professor emeritus címet adományozott neki.
Az Építőmérnöki Kar oktatásában 70 évig vett részt, 1949–2019 között.
Tudományos oktató és közéleti munkáit számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el.
- Miniszteri dicséret |
1984., 1987. |
- Rektori dicséret |
1994., 1995. |
- Tűzvédelmi emlékérem |
1986. |
- 1956-os Forradalmi emlékérem |
1992. |
- Fasching Antal-díj |
1996. |
- BME emlékérem |
1997. |
- Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje |
1998. |
- Vásárhelyi Pál-emlékplakett |
2006. |
- Szakértői Kamara jubileumi 50 éves szakértői oklevél |
2007. |
- Vásárhelyi Pál-emlékplakett |
2011. |
- FM Életfa emlékplakett arany fokozat |
2017. |
- IM Miniszteri elismerő oklevél 60 éves szakértői tevékenységért |
2017. |
Ezeken kívül a BME-től kapott jubileumi diplomái:
- Aranydiploma -- 1999.
- Gyémántdiploma -- 2009.
- Vasdiploma -- 2014.
- Arany doktori diploma -- 2014.
- Rubindiploma -- 2019.
Isten éltesse dr. Horváth Kálmán professor emeritus urat még sokáig, jó egészségben! Találkozzunk öt év múlva, a 100. születésnapján!
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Általános- és Felsőgeodézia Tanszék
*
EMT XXI–XXII. Földmérőtalálkozó, Székelyudvarhely
Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Földmérő Szakosztálya szeptember 16–19. között Székelyudvarhelyen tartotta a XXI–XXII. Földmérőtalálkozót, amely a sajnálatos járványhelyzet miatt 2020-ban elmaradt XXI. találkozót is magába foglalta. Az összevont találkozó célja: hozzájárulni napjaink tudományos, informatikai és technológiai újdonságainak a szakmai megoldásainkba való célirányos beépítés szükségességének és lehetőségeinek megismeréséhez. Célkitűzésünk elérése érdekében találkozónk jó alkalom volt a bel- és külföldi szakemberek és intézmények közötti kapcsolatok kialakítására és fejlesztésére, ami nagyban hozzájárul szakmai ismereteink, tájékozottságunk és feladatmegoldó képességünk gyors és hatékony bővítéséhez.
A találkozó meghirdetett mottója: „A járvány utáni esélyeinket a szakmai megoldásaink folyamatos megújulásán alapuló intelligens, rugalmas és innovatív hozzáállásunk biztosíthatja:
- szakmai megoldásaink folyamatos megújulásának jelen- és jövőbeni lehetőségei,
- az új szakmai feladatok és a tudományos-technológiai lehetőségek intelligens, rugalmas és innovatív egyeztetése,
- várható és elért szakmai eredmények.”
A találkozón 85 regisztrált fő vett részt, de a konferencián ennél többen voltak kíváncsiak a szakmai előadásokra. Az első nap a megérkezésé és az ismételt találkozás fölött érzett örömé volt. A második napon – pénteken – 12 szakmai előadás hangzott el a Tamási Áron Gimnázium Nyírő József-dísztermében.
A konferenciát Ferencz József, az EMT Földmérő Szakosztályának elnöke nyitotta meg, majd az elnökség tagjai üdvözölték a résztvevőket. A konferencia résztvevőit külön köszöntötte Rákosi-Seinwarth Ildikó, a romániai ingatlanügyi főhatóság igazgatója, Gálfi Árpád Székelyudvarhely polgármestere, akik örömüket fejezték ki a fölött, hogy a műszaki tanácskozás ismét ezt a nagy múltú várost választotta helyszínéül.
Mint ismeretes, az EMT és az MFTTT emlékérmet alapított Márton Gyárfás professzor emlékére, amelyet egyik évben az erdélyi találkozón (beleértve a Partiumot is), másik évben az MFTTT vándorgyűlésén adnak át az arra érdemes erdélyi és magyar földmérőnek. Idén az átadás Miskolcon, az MFTTT 33. Vándorgyűlésén részben megtörtént, ahol dr. Mihály Szabolcs (2020) és Hetényi Ferencné (2021) vehették át a kitüntetést, míg a mostani találkozón e magas rangú szakmai elismerést erdélyi részről Márton Edithnek (2020), a Csíkszeredai Kataszteri Hivatal vezetőjének és Drimba György (2021), nagyváradi vállalkozónak nyújtották át.
A köszöntőket és a kitüntetések átadását a szakmai előadások követték. A délelőtti szekció levezető elnöke dr. Ferencz József volt. Elsőként dr. Mihály Szabolcs, az MFTTT hozzájárulása a fenntarthatósági feladatok megoldásához című érdekes előadásában a fenntartható fejlődési célok megvalósításának támogatási lehetőségeit mutatta be.
Palya Tamás előadásában a Nemzeti Térinformatikai Alaptérkép készítési folyamatáról szólt, annak feladatait elemezte.
Az euklideszi geometria a közismert, az általános geodézia által is használt megoldásokat alkalmazza. Ettől eltérő a nem-euklideszi geometria, amelynek a geodézia alkalmazhatóságáról Iván Gyula tartott előadást Nemeuklideszi geometria a geodéziában címmel, amelyből megtudhattuk, hogy a nemeuklideszi geometriai módszerekkel hogyan egyszerűsíthetők a vetületek közötti átszámítások.
Az I. világháborút lezáró, fájdalmas trianoni békeszerződéshez kapcsolódott Varga Norbert A magyar-osztrák államhatár véglegesítése 1920–1927 című előadása. Az államhatár véglegesítése után a két állam csak 1967-ben kötött az államhatárral összefüggő munkálatokról szóló kétoldalú szerződést.
Az idő gyors előrehaladása miatt a betervezett kávészünet elmaradt, de a levezető elnök engedélyt adott a frissítők fogyasztására az előadások közben, így sok időt spóroltunk meg, és visszatértünk a tervezett menetrendhez.
Az előadások megszakítás nélkül folytatódtak Sebők Tamás a Citadella erőd területén található Gellérthegy nevű fő alappont, múltja, jelene című dolgozatával. A Citadellán nagy ívű munkálatok folynak, amelyek érintik azt a magyar geodézia számára fontos fő alappontot is, amelyen átmenő meridián a budapesti sztereografikus vetületnek és az egységes országos vetületi rendszernek is fontos alkotó eleme.
Mikesy Gábor és Sasi Attila Helynevek a történelmi-politikai térben című tanulmánya a földrajzi nevek kulturális örökség- és identitásőrző feladatát tárta elénk. Előadásukban a földrajzi nevek térképi (térinformatikai, navigációs stb.) megjelenítésének és regisztrálásának fontosságát hangsúlyozták. Az elméleti és történeti áttekintésen túl a moldvai magyar (csángó) helyek névalkotási módjába nyújtottak részletesebb betekintést.
A magyarországi rendszerváltás utáni földkárpótlás során számtalan osztatlan tulajdoni közösség keletkezett. Ennek felszámolását az akkori kormány egy, a 2001 decemberében kihirdetett jogszabály alapján tervezte végrehajtani. Ez hatalmas és bonyolult munkának bizonyult, az erőfeszítések ellenére a mai napi nem fejeződött be. A parlament e feladat mielőbbi végrehajtása érdekében alkotott egy új törvényt, amelynek rendelkezései 2021. január elsején léptek hatályba. A földügyi rendszerek fejlesztésével megbízott Lechner Nonprofit Kft. feladatul kapta a kormányzattól, hogy vegyen részt a törvény rendelkezéseihez illeszkedő (elektronikus földügyi adatszolgáltatást megvalósító) informatikai rendszer kifejlesztésében. E feladatok végrehajtását Doroszlai Tamás FOKTM fejlesztése című előadásában mutatta be.
A két szakácsot dicsérő, ízletes ebédünket a gimnázium éttermében fogyasztottuk el.
A délutáni szekció elnöke dr. Mihály Szabolcs volt, aki nagy gyakorlattal irányította az előadások menetét.
Érdekes volt Kolesár András Terepi adatrögzítés és irodai munka együttműködése az örökségvédelmi nyilvántartás megújításában című előadása, amelyben a nyilvántartásban szereplő adatok pontosságáról és naprakészségéről hallhattunk.
Siki Zoltán a nyílt forráskódú programok alkalmazását is fontosnak tartja a kereskedelmi programok mellett. A pilóta nélküli légi járművek (UAV) esetében is egyre újabb programokat fejlesztenek a repülési tervek készítéséhez, az eredmények feldolgozásához. A Nyílt forráskódú szoftverek az UAV-felvételek feldolgozásában című dolgozata a legújabb lehetőséget tárta a hallgatóság elé.
A Merre tart a címkataszter? c. dolgozatot Márton Huba, Nagy István, Mester Zsolt és Bekő Csaba jegyezte. Előadásuk kivonata frappánsan foglalja össze mondanivalójukat: „Honnan indulunk, hová érkezünk?” – sokszor elhangzik úttervezéskor. Manapság ez nem is olyan nagy feladat, amikor szinte minden okosabb készülék helymeghatározásra is képes már. Viszont, ha nem lehetne diszkrét koordinátákkal is leírni, meghatározni ezeket a pontokat, ,akkor bizony bajban lenne néhány országos vagy helyi lefedettségű intézmény, de még az egyszerű polgár is, mivel az érintettek többsége nagy valószínűséggel nem koordinátákkal adja meg egy bizonyos pont helyzetét, hanem először valamilyen ismert ponthoz viszonyít, vagy postai címre gondol. Ha pedig kifordítva tesszük fel a diszkrét koordináták kérdéskörét, vagyis mi történik, ha nem létezik egy egységes, naprakész címkataszter, akkor felismerjük azokat az adminisztratív botlasztókat amelyekkel valamilyen hivatali ügyintézés, netalán online regisztráció során találkozhatunk.”
Dr. Erdélyi Marcell (dr. Ferencz József) A DJI Phantom 4 RTK UAV gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalataim c. tanulmányban a nevezett pilóta nélküli légi járművel kapcsolatos információkat osztott meg a hallgatósággal.
Adatgyűjtési megoldásaink folyamatos fejlesztése a tudományos-technológiai és informatikai újdonságok felhasználásával című előadásában dr. Ferencz József (dr. Erdélyi Marcell) a megfelelőnek tartott adatok időrendi kiválasztásának és alkalmazásának eredményeit tárgyalta.
Az előadások végeztével a Tamási Áron Gimnázium Gereben néptáncegyüttese székely táncokat mutatott be, nagy sikerrel.
Az idő előrehaladtával a hallgatóságon talán a fáradság jelei mutatkoztak – a kerekasztal beszélgetés rövidségének is ez lehetett az oka – amikor dr. Ferencz József elnök a konferencia tudományos részét berekesztette.
A konferencia befejezése után, tisztelegve Márton Gyárfás emléke előtt, megkoszorúztuk a Szent Miklós-templom közelében lévő temetőben a professzor síremlékét.
A díszvacsora a beharangozott időben megkezdődött. Ferencz József és Mihály Szabolcs urak pohárköszöntőt mondtak, majd a szereplés lehetőségét átengedték a kétszemélyes zenekarnak. A vacsora során felszolgált, szépen tálalt étkek ízletesek is voltak. Ital is volt elégséges, folytak a beszélgetések, zajlott az „információcsere”, a tánc sem maradt el, mindenki jól érezte magát. E sorok szerzője nem tudja pontosan, hogy meddig tarthatott a „kikapcsolódás”, de mintha hajnali 2-3 óra körül csendesedett volna el a szállásunk.
Másnap, szombaton a későn (vagy korán?) fekvőknek nehéz lehetett a „korai” felkelés, de hát a szakmai kirándulás tervezett indulása helyi idő szerinti 9:30 óra volt, amit a szervezők be is tartottak. Szakmai kirándulásunk a Székelyudvarhely–Szejkefürdő–Farkaslaka–Szentlélek–Nyikómalomfalva–Székelyszent-mihály–Kobátfalva–Nagykadács–Kiskadács–Siménfalva–Rugonfalva–Székelykeresztúr–Nagygalamb-falva–Bögöz–Székelyudvarhely útvonalat követte (összesen 66 km). Kirándulásunkon Kováts Szidónia nagy tárgyi tudással tárta elénk a települések történetét, azok szépségét. (Említésre méltó, hogy idegenvezetőnk a férjével, Kováts Árpáddal Udvarhelyen fényképészműtermet üzemeltetnek, amelyben ők már a negyedik generációt képviselik. Több ezer régi, üvegnegatívra készült képből álló gyűjtemény van a birtokukban. Az interneten fellelhető a honlapjuk, érdemes felkeresni!)
A II. Földmérő találkozó (2001) szakmai kirándulása során az akkori résztvevők már láthatták Szejkefürdőt, Farkaslakát, Petőfi vén körtefáját. Az ezekről a készült fényképek a XX. találkozó tiszteletére kiadott albumban is megtekinthetők. Mostani látogatásunk során megállapíthattuk, hogy a korábbi körülmények előnyükre változtak, számtalan dolgot felújítottak. Sajnos, a vén körtefa mára még jobban halódik, megmentése szinte lehetetlennek látszik. Farkaslakán koszorút helyeztünk Tamási Áron síremlékére.
Az ízletes keresztúri ebéd elfogyasztása után megálltunk Rugonfalván, ahol a református templomot látogattuk meg. A templom történetét Barabás Csaba lelkész ismertette, ő magyarázta meg a feltárt falfreskó jelentését is.
Nagygalambfalván a 2018-ban elhunyt Kányádi Sándor emléke előtt tisztelegve az EMT és MFTTT képviselője a résztvevők társaságában koszorút helyezett el a költő sírján.
Lelkileg felemelő érzés töltötte el a résztvevőket az emlékhelyek megkoszorúzása során, mert az események az együvé és összetartozásunkat szimbolizálják. Azt jelenti, hogy egymás segítésével és kölcsönös tiszteletével egy, az elődeink által kitűzött célért, a szebb jövőért, egy nemzetként dolgozunk.
A szakmai kirándulás befejezéseként Agyagfalván megtekintettük az 1848. október 16–18. között tartott székely nagygyűlés emlékére felállított emlékművet, amelyen a székelyek kiálltak a magyar kormány és Erdély Magyarországgal történő egyesítését kimondó törvény mellett. A Partiumban kitört román zavargások arra késztették a székelyeket, hogy csatlakozzanak a szabadságharchoz.
A szakmai kiránduláson történelmi vidékeink egy kis szeletét járhattuk be. A korábbi találkozók során meglátogatott területekhez kapcsolódó mostani kirándulás tovább bővítette történelmi ismereteinket, közösségi élményeinket.
A kirándulás estéjén már csak a vacsora várt bennünket a szállásunkon, amelyet elfogyasztva a csomagolás és a hosszú hazaút előtti éjszakai pihenés következett, majd a vasárnapi reggeli után az elköszönések, az érzékeny búcsúk vártak ránk.
Ezúton mondunk köszönetet az erdélyi kollégáinknak, a szervezőknek áldozatos munkájukért, a szeretetükért, amellyel körülvettek bennünket és az előadások készítőinek színvonalas dolgozataikért. Köszönjük!
Nem ismerjük még a jövő évi találkozó helyszínét, de 2022-ben – amennyibe a vírus nem szól közbe – a XXIII. Földmérőtalálkozón ismét szeretnénk részt venni.
A találkozó fényképei, amelyeket jelen sorok szerzője készített, az MFTTT Képtárában megtekinthetők, illetve onnan letölthetők. A fényképek az EMT támogatásával készültek.
Hodobay-Böröcz András
*
Kitüntetések augusztus 20-án
Nagy István agrárminiszter az államalapító Szent István ünnepe, augusztus 20. alkalmából kitüntetéseket adott át a Pesti Vígadóban.
Az Életfa emlékplakett arany fokozatát adományozta Domokos György, a volt Kartográfiai Vállalat nyugalmazott igazgatója részére a magyar topográfiai munkálatok területén végzett kiváló munkájáért, életútja elismeréseként. (Domokos György az ünnepségen nem tudott megjelenni.)
Az Életfa emlékplakett ezüst fokozatát adományozta Hodobay-Böröcz András, az Agrárminisztérium nyugalmazott főosztályvezető-helyettese részére a földmérési és térképészeti feladatok területén végzett kiváló munkájáért, életútja elismeréseként.
Az Életfa emlékplakett bronz fokozatát adományozta dr. Márton Mátyás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa részére a térképészet terén végzett kiváló munkájáért, oktatói tevékenységéért.
Miniszteri elismerő oklevelet vehetett át Guttyán Anikó, Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztályának ingatlan-nyilvántartási szakügyintézője a földügyi ágazatban végzett eredményes munkájáért és Sándor Miklós, az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztályának földmérési főfelügyelője a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon megszüntetése érdekében végzett kiemelkedő munkájáért.
(Forrás: https://kormany.hu/hirek/a-magyar-mezogazdasag-meg-inkabb-az-orszag-vedobastyava-valt)
Gratulálunk az elismerésben részesült kollégáknak, és további sikereket, jó egészséget kívánunk nekik.
Szerkesztőség
*
Az 1810. évi alapvonal bekerült a Győri Értéktárba
Győr városa ebben az évben ünnepeli szabad királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulóját. A város ebből az alkalomból létrehozta a Győri Értéktárat. A Győri Értéktár Bizottság a 2021. szeptember 24-i ülésén a győri geodéziai emlékparkot – Bolla Gyula kollégánk előterjesztésére „Geodéziai Emlékpark Győr (1810. évi győri alapvonal pontjai)” megnevezéssel – a települési értéktárba mint nemzeti értéket felvette.
Magyar területen az első alapvonal mérésére 1810-ben Győr környékén (Bőny és Tápszentmiklós között) került sor. A szakmai köztudatba a későbbiekben ez „az 1810. évi győri alapvonal” néven vonult be.
Az alapvonalnak mind a déli, mind az északi végpontján alapkövet helyeztek el, melyeket faragott kővel körbe falaztak. Az alsó kő közepébe vésett finom pont – rézhenger – volt az alapvonal végpontja. Az alapkő fölé az alapvonal mérését követően helyezték el a pont védelmét szolgáló vörösmárvány-tömböt.
A mintegy18 kilométeres oldal hosszának mérése 1810. augusztus13-án kezdődött a déli végponton, Tápszentmiklós határában, mely egyben a meridiánirányú vonal I. pontja volt. Szeptember 22-én érkeztek az alapvonal középső pontjához (55 × 55 × 200 cm méretű vörösmárvány-kő), mely a meridián irányát jelölte. A közelben levő két kisebb kő (30 × 30 × 160 cm méretű) az alapvonal középső pontját biztosította. A hosszmérést az északi végponton, Bőny határában október 22-én fejezték be. Az alapvonal hossza 9429,236 bécsi öl, vagyis 17 882,393 méter lett.
1974-ben az újabb alapponthálózat helyszíni munkáit végző földmérők pusztuló állapotban találták az alapvonal pontjait. A további rongálódástól megóvandó, az alapvonal déli végpontját, valamint a középső pontját jelölő köveket Győrbe szállították, és a földhivatali irodaház udvarán, a Czuczor Gergely utca–Arany János utca által határolt kis parkban helyezték el.
A műszaki emlékké vált köveknek is helyet adó geodéziai emlékparkot 1976. augusztus 10-én avatták fel. Az emlékpark létrehozásában elévülhetetlen érdeme volt dr. Regőczi Emilnek, aki ifjú mérnök korától – 1923–1928 között a győri Földmérési Felügyelőség mérnökeként – nyomon követte a győri alapvonal pontjainak sorsát, kezdeményezte a szakmai emlékpark létrehozását. Időközben az időjárás sok kárt okozott a pontjelekben, amelyeket a földhivatali kollégák 2002-ben felújítottak.
Az elődeink kiváló teljesítményének ily módon emléket állítva, Győr városa méltó módon fejezte ki megbecsülését és tiszteletét szakmánk iránt. Az MFTTT vezetése nevében dr. Ádám József elnök levélben fejezte ki köszönetét Bolla Gyula tagtársunknak a geodéziai emlékek megőrzése érdekében végzett sikeres munkájáért.
Buga László
*
Kiegészítés Az MFTTT 33. Vándorgyűlése Miskolc, 2021. július 8–10.
„Jogszabályváltozások tükrében a magyar földmérés és térképészet” c. cikkhez
A Geodézia és Kartográfia 2021/4. számában a 33. Miskolci Vándorgyűlésről szóló beszámolóból – a 4. szekció munkájának ismertetéséből – egy előadás kimaradt. Dányi József Geodézia Kelet Zrt. vezérigazgató: Az Egységes Országos Magassági Alapponthálózat (EOMA) és a gazdasági szereplők kapcsolata, különös tekintettel a vízügyi ágazatra című előadásában a magassági adatok iránti igényekről beszélt. Bemutatta a magassági adatok/hálózatok létrehozásának történetét, különös tekintettel a vízügyi ágazat szerepére, és kitért a mai igények kielégítése érdekében végzett munkálatokra, valamint a magassági adatok jelentőségére a vízügyi gyakorlatban.
Az előadás anyaga az MFTTT honlapján már a beszámoló megjelenése óta elérhető, a honlapon olvasható tudósítást pedig kiegészítettük. Ezúton kérünk elnézést az előadótól a publikált változatok készítésénél elkövetett hibáért.
Szerkesztőség
*
Észrevételek dr. Márton Mátyás A Magyar Autonóm Tartomány a „szocialista” térképeken című szemlecikkre tett megjegyzéseihez
Egy cikk hibáinak a feltárása köszönetet érdemel a bírált szerző részéről, ezért én is köszönettel tartozom Márton Mátyásnak. Azonban ha a helyes észrevételek között hibás is van, erre érdemes felhívni a bíráló figyelmét is.
Dr. Márton Mátyás azt állítja, hogy a szerzőnek, mint a Kartográfiai Vállalat igazgatójának emlékeznie kell arra a gyakorlatra, hogy az atlaszokban a tervezésben, rajzolásban fontos szerepet játszó munkatársakat felsorolták a vállalati kiadványokban. Papp-Váry Árpád a cikkében azt írta „szokatlan újítás volt, hogy az egyes oldalakon feltüntették a szerzők nevét.” Az egyes oldalakon megírt nevek nem azonosak azzal, hogy az atlasz elején, a kolofonoldalon „a tervezésben, rajzolásban fontos szerepet játszó munkatársakat” felsorolják, arra történő hivatkozás nélkül, hogy melyik térképet készítették. A Kartográfiai Vállalat dolgozóinak a munkaértekezleteken örök panasza volt ennek a hiánya. Erre Márton Mátyásnak is emlékeznie kell. Az atlasz első (belső) oldalán felsorolt névsort nem lehet egyenértékűnek tekinteni a térkép szegélyén feltüntetett szerzői névvel, ahogy az az 1945. évi atlaszban szerepelt.
Dr. Márton azt írja, hogy az 1955-ben megjelent kiadvány szerkesztői azonban ‒ a szerző állításával szemben – nyilvánvalóan nem lehettek az első kartográfus évfolyam végzősei. Ilyet nem is állítottam. A cikkben a következő szerepel: „a szerkesztőbizottság tagjai és a térképek tervezői egyetemi oktatók voltak, akik egyéni megbízással látták el feladatukat.” Az első, diplomás térképészekkel kapcsolatos, a következő mondatokban leírt gondolatokat tévedés volt összekötni a jelzett atlasz szerkesztőiről közöltekkel.
Papp-Váry Árpád a cikkében csak a Magyar Autonóm Tartományt ábrázoló térképekről írt. Ebből olyan következtetést levonni, hogy a szerző ellenezte volna a magyar nevek atlaszokban való használatát nem megalapozott, és nem is tükrözi a valóságot. Márton azon mondatát sem tartom alátámasztottnak, mely szerint „el kell viszont oszlatni, azt a – szerintem hibás – nézetet, ami erősen él a még mai napig kartográfus berkekben, hogy a Kartográfiai Vállalt annyira nemzetietlen lett volna, hogy nem használta az elcsatolt területeken a magyar földrajzi neveket.” Aki dolgozott a Kartográfiai Vállaltnál, vagy ismeri a legkorábbi termékeket is, az tudja, hogy ez nem egészen felel meg a valóságnak. Az összes magyar nevet a kor politikai viszonyai miatt nem lehetett feltüntetni, de néhány fontos nevet a cég kiadványai mindig megadták magyarul is. Az összes magyar nevet már a két világháború közötti ÁTI kisatlasz is csak a névmutató mellékleteként közölte. A térképészet nemzetközi szervezete – a Nemzetközi Térképészeti Társulás is – csak a fontosabb nevek kettős feltüntetését javasolta. A nemzetiségi területek térképi ábrázolásánál mintának tekintett osztrák térképek az Olaszországhoz csatolt Dél-Tirol területén is csak a legfontosabb települések eredeti neveit adták meg zárójelben.
A bírált cikk tartalmazott egy ábrát egy GKI atlasz 1940. évi kiadásából. Ez az atlasz a tulajdonomban van, ezért mertem azt írni „egy GKI nevű” szervezet már működött a két világháború között. Nyilván jó lenne felkutatni ennek a történetét. Márton hivatkozik Joó István és Raum Frigyes A magyar földmérés és térképészet című könyvére, amiben nem található meg a GKI neve és története a jelzett időszakban. Ez tény, de pár mondatos pontosítást szeretnék hozzáfűzni ehhez a megállapításhoz: A fenti című munka egy kilenc kötetes könyvsorozat. Ennek borítóin Joó István és Raum Frigyes mint főszerkesztők szerepelnek. A könyvek készítését mellettük nyolctagú szerkesztőbizottság segítette. A szerkesztőbizottság tagjai megbíztak egyeseket bizonyos részletek megírásával, egyes részeket pedig maguk fogalmaztak meg. A kartográfiai részek készítésére Papp-Váry Árpád kapott megbízást. A GKI neve nem került elő a kiadvány készítése során, ez valószínűleg Papp-Váry hibája is volt. Azonban ezt a lektorálás nélküli könyvet nem lehet bizonyítéknak tekinteni arra, hogy a GKI 1945 előtt nem létezett.
Papp-Váry Árpád
Műszerismertetés
Bemutatkozik a FORGEO PooLee és Oukitel WP6 geodéziai mérőrendszer
Az elmúlt időszakban a FORGEO Kft. nagyon komoly és tudatos marketingkampányba kezdett a hazai műszerkereskedelmi piacon. Ennek része például, hogy saját márkajelzésű mérőrendszerekkel jelenik meg. Nincs ez másképpen az általuk forgalmazott kínai GINTEC G20M RTK GNSS esetében sem, melyet itthon saját színekben – utalva az őshonos kutyafajta fürgeségére és munkabírására – PULI, illetve „angol/kínai” vicces formában leírva, PooLee néven dobtak piacra.
A műszer 10 × 10 × 6,15 cm-es mérete és 555 grammos tömege még a mai, miniatürizálásra törekvő világunkban is meglepően aprónak mondható. Ebbe a 433 csatornás GNSS-fejezetbe sűrítettek bele egy nano-SIM-kártya slottal bíró GPRS-modemet, egy színes, Bluetooth-kapcsolatot, műholdvételt, adatátvitelt és akkutöltöttséget kijelző LED-soros homlokpanelt, valamint egy nagy teljesítményű integrált, 9600 mAh-s telepet, a töltésére szolgáló USB-C-konnektorral. A bekapcsológomb, egy RESET billentyű társaságában a korpusz alján kapott helyet.
A műszer –20°C– +60°C külső hőmérsékletig munkaképes. Érdekes, hogy a prospektusa szerint a por-, és vízállósága „csak” IP65, pedig a felhasznált anyagok minősége és a műszerház zártsága megkérdőjelezhetetlen.
Korábbi cikkemben már beszámoltam az új UGypsophila RTK feldolgozásról. Ennek lényege, hogy a rover nem csak azokat a műholdakat és frekvenciákat vonja be az inicializálásba, melyekre korrekciót kap a bázistól, hanem azokat is, melyeket még ezeken felül követ. Ez gyorsabb és megbízhatóbb FIX megoldást eredményez. A FORGEO PooLee alaplapja a Unicorecomm UB4B0M GNSS board, mely támogatja ezt a fajta jelfeldolgozást.
Maga a Gypsophila a fátyolvirág latin neve. Úgy nevezett „buglyos” változata kifejezetten légies, az apró fehér virágok mintha felhőt alkotnának. Meglátásom szerint – ami mögött nincs semmiféle gyártói/fejlesztői megerősítés – az új megoldás elnevezése is az apró virágokhoz hasonló, a számítási műveletbe bevont műholdsokaságra utalhat.
Én a tesztjeim során mindig a GeodétaNET valamennyi (é.: GPS + GLONASS + GALILEO + BEIDOU) műholdrendszerre szolgáltatott, valós idejű korrekcióját alkalmazom, így az UGypsophila RTK megléte esetemben nem volt releváns. Ám olyan egyéb CORS (Continuously Operating Reference Stations – azaz folyamatosan üzemelő referenciaállomások) használatánál hasznos lehet ez a megoldás, ahol például csak GPS + GLONASS-ra történik korrekciószolgáltatás.A multikonstellációs inicializálás és újrainicializálás nem okozott különösebb problémát a vevőnek. A hidegindítás nem haladta meg az egy percet, a fizikailag kikényszerített újrainicializálások időtartama 4-10 mp volt.
A kor szellemének megfelelően a PooLee is rendelkezik saját IP-címes WebUI-val (Web User Interface). Ezt bármilyen WIFI-képes eszközzel megszólítva, számtalan konfigurációs lehetőséget érhetünk el.
A honlapszerűen böngészhető felület két verzióval is rendelkezik: az egyszerűsített és a fejlett. Ez utóbbi több komoly rendszerszintű beállítást is lehetővé tesz, így alkalmazása kifejezetten csak profi felhasználóknak ajánlott!
Természetesen, mindkét felületen elérhető a statikus mérések kezelése, melyhez 32 GB memória áll rendelkezésre. Maga az észlelés saját DEV-kiterjesztésű fájlokba tárolódik, melyeket a letöltést követően egy díjmentes „GNSS Data Converter” irodai alkalmazásban tudunk RINEX 3.04-re alakítani. A régebbi feldolgozószoftverek ezt már nem feltétlen ismerik, de a probléma például díjmentes webes konvertálással orvosolható.
Ami kategóriájánál, illetve méreténél fogva is meglepő a PooLee-ban, hogy rendelkezik IMU-alapú (inerciális referencia-koordinátarendszer három tengelye mentén, a térbeli gyorsulás és elfordulás mérésére alkalmas egység) dőléskompenzálással. Ez a funkció (is) kiválóan működik, nem igényel különösebb kalibráló mozgatást a kezelése. Mint minden ilyen mérőrendszernél leginkább a tétlenség hozza elő a figyelmeztető jelzést az IMU leállásáról, azaz a „lándzsarázó emberke” animációt. Ez aztán általában a műszer megmozdításával el is tűnik. Tesztelésekor ugyanazon pontokon a függőlegesen és megdöntött botállással mért pozíciókban mindössze 1-3 cm-es koordinátaeltéréseket tapasztaltam. Korábban említettem a belső telepet. Ez támogatja a gyors töltést is. A többnapos használat során a vevő munkaidőtartama a teljes feltöltések után kb. 8-8,5 óra volt.
A mérőrendszer kezelőegysége az elpusztíthatatlannak tűnő Oukitel WP6 phablet. (Az angol phablet elnevezést a telefonnál nagyobb, de a tabletnél kisebb méretű, azok között átmenetet képező kézi számítógépre használjuk.)
A WP6 egy nagyon fejlett, professzionális Android-alapú eszköz. Nagy méretű, 6,3” kijelzője napsütésben is jól szemlélhető, 6 GB RAM-jával, 128 GB ROM-jával és 8 magos processzorával igazi erőgép.
Számomra egy valami hiányzik róla: a fizikai billentyűzet, vagy legalábbis néhány fizikai gomb megléte. Ugyan a vezérlőszoftver virtuális mérésindító gombja szabadon áthelyezhető a multi-touch érintőképernyőn, úgy, hogy kézre essen, illetve ne takarja ki a térképet, mégis úgy érzem, egy igazi ENTER gomb elkélne a hardveren.
A terepi szoftver a SurPAD, mellyel a hardver nagyszerű párost alkot. A program különlegessége, hogy többször átvihető más vezérlőre. Így ha megsérül, tönkremegy a kezelőegységünk, új beszerzésekor a SurPAD licence áttelepíthető rá, további költségek nélkül. Természetesen, mindig egyszerre csak egy eszközön futtatható.
A PooLee-val a munkavégzés igazán hatékony, az egész rover össztömege elképesztően kicsi. A fizikailag kikényszerített újrainicializálásokkal újramért pontok között a koordinátaeltérések nem haladták meg 3 cm-t. A terepi észleléssel egy időben azonnal, számos alakzatot rajzolhatunk meg. Térképezhetjük például az épületeket, négyszög- vagy köraknákat kettő, illetve három mért pontjukkal, vezethetünk polyline-okat, rajzolhatunk zárt polygonokat. A CAD-funkcióval, mely 3D-s megjelenítésre is képes, grafikus COGO-műveleteket hajthatunk végre. Nagyon hasznos megoldás az előre definiálható kontrollpontmérés is, mely során a SurPAD több, szoftveresen automatikusan kikényszerített újrainicializálással, kvázi több független mérési ciklusból közepeli ki a pozíciónkat. Nevezhetjük az egyébként kifogástalanul jegyzőkönyvezhető módszert RTK-statikus észlelésnek, mellyel például kis alappontok létesíthetőek – természetesen, szigorúan bipód, tripód, vagy kényszerközpontosító és állvány alkalmazásával.
A tesztek során mértem a fejezetbe, illetve a vezérlőbe helyezett adatkártyával is. A mérőrendszer a fővárosi környezetben mindkettővel kiváló teljesítményt nyújtott. Az Oukitel modem használatának az volt az előnye, hogy egyrészt az online Google-háttértérkép szemlélhető volt mérés közben, másrészt, hogy a mérési eredményeket azonnal el tudtam küldeni magamnak e-mailen az Export/Share paranccsal. A kiírás számos formátumban megvalósítható, legyen az például szöveges koordinátalista, mérési jegyzőkönyv HTML-ben, DXF-rajz, illetve Google Earthben megjeleníthető KML.
Természetesen, a cikkben bemutatott műszerkonfiguráció csak egy minta. A PooLee GNSS-vevőhöz szabadon választható más Android operációs rendszerű terepi vezérlő. A gyártó azonban prospektusaiban kiemeli, hogy az eszköz kifejezetten a bemutatott SurPAD kezelőszoftverre van optimalizálva.
A FORGEO PooLee fontosabb műszaki paramétereit az alábbi táblázat szemlélteti. Hidegindításon új, közepesen kitakart munkaterületen a teljesen kikapcsolt állapottól az első FIX megoldásig mért időt, melegindításon ugyanazon a területen, csak a vevő és a terepi alkalmazás újraindításától az első FIX-ig eltelt időt értem.
FORGEO PooLee RTK GNSS jellemzői |
|
GNSS-board |
UNICORECOMM UB4B0M |
Csatornaszám |
433 |
Műholdrendszerek |
GPS, GLONASS, GALILEO, BEIDOU, SBAS |
L-Band |
nincs |
Beépített rádió |
nincs |
Beépített GSM-modem |
van |
Dőlésérzékelés és kompenzátor |
E-buborék, IMU alapú kompenzátor |
Belső memória |
van, 32 GB |
Akkumulátor |
integrált, 9.600 mAh |
Teszt során alkalmazott CORS |
GeodétaNET (4-es konstelláció) |
Tapasztalt hidegindítás (első FIX) |
57 mp |
Tapasztalt melegindítás (első FIX) |
19-25 mp |
Fizikailag kikényszerített újrainicializálás |
4-10 mp |
Por-, és vízállóság |
IP65 |
Méret |
100 × 100 × 61,5 mm |
Tömeg |
0,555 kg |
További hivatalos információ |
FORGEO Kft. |
Stenzel Sándor
földmérő- és földrendezőmérnök
www.gpstakarok.hu