Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Geodézia és Kartográfia Tartalomjegyzék 2022.

2022/1 73. ÉVFOLYAM

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

2022/1. szám

Tartalom

Dr. Nagy Levente – dr. Tóth Balázs – dr. Ádám József: Újévi köszöntő - - - > 4

Dr. Kerkovits Krisztián: A legelső ferdetengelyű képzetes vetület - - - > 11

Pál Márton – dr. Albert Gáspár: Sopron, Kőszeg és Kismarton (Eisenstadt) környékének geodiverzitás-felmérése - - - > 19

*

Repülőtér létesítése Ferihegyen a XX. században 2. rész - - - > 24

90 évesek köszöntése - - - > 28

MTA Térképészeti Tudományos Nap 2021 - - - > 30

30. Nemzetközi Térképészeti Konferencia, Firenze - - - > 33

MFTTT testületi ülések - - - > 39

Műszerismertetés - - - > 42

Nekrológok (Kléber Géza, dr. Kádár István, Földi Ervin, dr. Gabos György) - - - > 44

Contents

New Year’s greetings (Levente NAGY, Dr. – Balázs TÓTH, Dr. – József ÁDÁM, Dr.) - - - > 4

The oldest oblique view of a non-conical map projection (Krisztián KERKOVITS, Dr.) - - - > 11

Geodiversity assessment of the surroundings of Sopron, Kőszeg and Eisenstadt (Kismarton) (Márton PÁL – Gáspár ALBERT, Dr.) - - - > 19

*

Construction of the airport in Ferihegy in the 20th century – part II. - - - > 24

Greetings of 90-year-old colleagues - - - > 28

Scientific Cartographic Day 2021 at the Hungarian Academy of Sciences - - - > 30

30th International Cartographic Conference, Florence - - - > 33

Meetings of the MFTTT’s bodies   - - - > 39

Instrument review   - - - > 42

Obituaries ( Géza Kléber, István Kádár, Dr., Ervin Földi, György Gabos, Dr.) - - - > 44

Címlapon: Sopron, Kőszeg és Kismarton (Eisenstadt) környékének geodiverzitás-térképe (Lásd a kapcsolódó cikket a 19. oldalon)

On the Cover Page: Geodiversity map of the surroundings of Sopron, Kőszeg and Eisenstadt (Kismarton) (See related article on the page 19)

*

Újévi köszöntő

NAGY Levente – TÓTH Balázs – ÁDÁM József

DOI: 10.30921/GK.74.2022.1.1

Az írás az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztálya, a Miniszterelnökség Ingatlan-nyilvántartási és Térképészeti Főosztálya, valamint a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság vezetőinek évértékelő és az új év tekintetében feladatismertető összefoglalója. A földmérés és térképészet irányításának továbbra is az ágazat működését meghatározó jogszabályok előkészítése volt az egyik legfontosabb feladata 2021-ben is. A megalkotott törvények és rendeletek az átlátható földtulajdoni struktúra kialakításának és az ennek egyik legnagyobb akadályát képező osztatlan közös földtulajdon mint kényszerközösség hatékony felszámolásának jogszabályi kereteit teremtették meg. Az új esztendőben elvégzendő feladatok közül a főhatóságok életében változatlanul kiemelt jelentőséggel bír a tiszta és egyértelmű földtulajdoni viszonyok kialakítása, valamint az ingatlan-nyilvántartási ügyintézés egyszerűsítése és elektronikus csatornákra történő átterelésének előkészítése. Új feladatként jelentkezik a Földmegfigyelési Információs Rendszer kialakítása és az új légi távérzékelési technológiák és eszközök alkalmazási feltételeinek megteremtése. A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság tevékenységét 2021-ben is erősen befolyásolta a Covid–19 koronavírus okozta világjárvány hazánkat is sújtó újabb és újabb hullámai. A Társaság megőrizte működőképességét, és a céljainak megvalósítása érdekében folytatott munkáját – a korlátozott anyagi lehetőségeinek megfelelő mértékben – eredményesen helyezte át az internet által biztosított virtuális térbe. Erről tanúskodnak sikeresen megtartott online konferenciák és testületi rendezvények.

New Year’s greetings

Levente NAGY – Balázs TÓTH – József ÁDÁM

 

This paper is a summary of the annual evaluations and forthcoming tasks by the heads of the Department of Land Administration and Geoinformation in the Ministry of Agriculture, the Department of Land Registration and Mapping in the Office of the Prime Minister, and the Hungarian Society of Surveying, Mapping and Remote Sensing. One of the most important tasks in the sectorial management of surveying and mapping was to prepare the modification of laws regulating the operation of this sector in 2021 too. The enacted laws and regulations created the legal framework for the establishment of a transparent land ownership structure and for the effective liquidation of the undivided common land ownership as a forced community, which has been one of the biggest obstacles to this. The forming of transparent and clear land ownership as well as the implementation of the e-real estate project are tasks that are of primary importance in the life of the supreme authorities in the new year. A new task is the development of the Earth Observation Information System and the creation of the conditions for the application of new aerial remote sensing technologies and devices. The activity of the Hungarian Society of Surveying, Mapping and Remote Sensing was greatly affected by the new waves of the Covid-19 pandemic, which hit Hungary too in 2021. The Society has maintained its viability and effectively moved its activity of realizing its objectives to the virtual space offered by the internet. The online conferences and corporate events bear witness to the success of this transformation.

 

Kulcsszavak: földmérés és térképészet ágazati irányítása, eredmények 2021-ben, feladatok 2022-ben

Keywords: sectorial management of surveying and mapping, results in 2021, tasks in - - - > 2022

 

 

Dr. Nagy Levente

főosztályvezető

Agrárminisztérium

Földügyi és Térinformatikai Főosztály

Dr. Tóth Balázs

főosztályvezető

Miniszterelnökség

Ingatlan-nyilvántartási és Térképészeti Főosztály

Dr. Ádám József

elnök

Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság

 

*

 

A legelső ferdetengelyű képzetes vetület

KERKOVITS Krisztián

DOI: 10.30921/GK.74.2022.1.2

Ez a dolgozat egy ma már kevéssé ismert ferdetengelyű képzetes vetületre világít rá, amelyet 1926-ban mutatott be Pécsi Albert magyar földrajztudós. Ez egy olyan ferdetengelyű Hammer-vetület, amelynek kezdőpontja az é. sz. 25°-on található. Jelen írás elsőként föleleveníti az elforgatott elhelyezésű képzetes vetületek elméletét, majd részletes áttekintést kapunk az első ilyen vetületek keletkezési körülményeiről. A cikkből kiderül, hogy valójában ez a leképezés a legrégebbi ismert ferdetengelyű képzetes vetület. Végül kortárs példák alapján megvizsgáljuk, hogy ez a vetület alkalmazható-e napjaink kartográfiai gyakorlatában is.

 

The oldest oblique view of a non-conical map projection

Krisztián KERKOVITS

In this paper, the author examines an old non-conical map projection presented in 1926 by the Hungarian geographer, Albert Pécsi. This can be described as a Hammer map projection in a simple oblique aspect centred on latitude 25°N. After a careful study of the literature on oblique and transverse non-conical map projections in the first half of the 20th century, it turns out that this is the first known application of a non-conical map projection in an oblique aspect. Analysing recent examples of oblique maps, the article concludes that this mapping may worth the attention of contemporary cartographers.

Kulcsszavak: ferdetengelyű képzetes vetület, Pécsi Albert, Hammer-vetület

Keywords: non-conical map projection, Albert Pécsi, Hammer map projection

 

Dr. Kerkovits Krisztián

egyetemi adjunktus

ELTE Informatikai Kar Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

*

 

Sopron, Kőszeg és Kismarton (Eisenstadt) környékének geodiverzitás-felmérése

 

PÁL Márton– ALBERT Gáspár

DOI: 10.30921/GK.74.2022.1.3

A földtudományi sokféleség – idegen szóval geodiverzitás – olyan természeti elemek összessége, amelyek a földtudományok különféle szakágaira jellemző egyedi tulajdonságok alapján megkülönböztethetők. E földtani, felszínalaktani, valamint talajtani tényezők előfordulási gyakoriságának vizsgálata lehetőséget ad arra, hogy megadjuk egyes tájegységek sajátos tulajdonságait, tudományterületi erősségeit vagy gyengeségeit. A geodiverzitás-értékelés egy komplex, több (analóg és digitális) adatforrást felhasználó térinformatikai folyamat, amelynek eredménye kiemeli a földtudományos szempontból legváltozatosabb területeket. Ezeken további vizsgálatok eredményei révén kijelölhetők a geotópok, amelyek az élettelen földfelszín leglátványosabb és a nagyközönség számára legérdekesebb helyszínei. Ezek köré különböző természetvédelmi egységek jöhetnek létre, amelyek két pilléren, a megőrzésen és a fenntartható geoturizmuson nyugszanak. Munkánk egy, a területen belül formálódó geopark számára ad tudományos alátámasztást Sopron, Kőszeg, Kismarton, valamint a Fertő környéke és a közbülső területek geodiverzitás-indexének meghatározásával. A tematikus térképi adatok kiértékelésével született eredményeink megmutatják, hogy mintaterületünk több része is magas földtudományi sokféleségi értékkel bír. A Soproni-hegység, a Kőszegi-hegység, a Lajta-hegység, a Rozália-hegység és a Bucklige Welt egyes részei így átfogóbb örökségvédelmi és geoturisztikai feltáró kutatásokra is érdemesek.

Geodiversity assessment of the surroundings of Sopron, Kőszeg

and Eisenstadt (Kismarton)

Márton PÁL – Gáspár ALBERT

Geodiversity is the variety of mainly abiotic natural elements that can be distinguished according to some specific characteristic by the various disciplines of earth sciences. Examining the frequency of occurrence of these geological, geomorphological and soil factors provides an opportunity to identify the specific characteristics, disciplinary strengths or weaknesses of the examined areas. Geodiversity assessment is a complex GIS process evaluating analogue and digital data. Its results highlight the most diverse areas from a geoscientific aspect. Through further investigations, geosites can be designated, which are the most spectacular and interesting places of the inanimate nature and of most interest to the general public. To protect and promote these sites various nature reserves and institutions are established, based on two pillars: conservation and sustainable geotourism. This study provides scientific support for an emerging geopark within the area by determining the geodiversity index of the surroundings of Sopron, Kőszeg, Eisenstadt (Kismarton) and Lake Fertő (Neusiedler See). By evaluating thematic data, the results show that some parts of the sample area have large geodiversity values. Some parts of the Sopron, Kőszeg (Güns), Rosalia, Leitha Mountains and the Bucklige Welt can be the subjects of further conservational and geotourism explorational research.

 

Kulcsszavak : földtudományi sokféleség, geodiverzitás, GIS, Sopron, Kőszeg, Kismarton

Keywords: earth science diversity, geodiversity, GIS, Sopron, Kőszeg, Eisenstadt

Pál Márton

doktorandusz

 

ELTE Földtudományi Doktori Iskola

ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Dr. Albert Gáspár

egyetemi docens

ELTE Informatikai Kar

Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

 

 

SZEMLE

Repülőtér létesítése Ferihegyen a XX. száz adban

2. rész

7.) Új repülőtér (Ferihegy 2) építése

(1977–1990)

A második (kisegítő) pálya építésének gondolata már 1947-ben felmerült. Akkor a Közle-kedési Minisztérium elhatározta, hogy az egyes pálya megépülte után sor fog kerülni egy keresztirányú, rövidebb pálya megépítésére. Mivel ennek iránya az uralkodó szélviszo-nyoknak nem felelt meg, az ötletet elvetették. Ládonyi László egy második (párhuzamos) pálya megépítését már 1960-ban javasolta. Ezt a pályát a meglévőtől 350 méterre Rákoshegy felé és 700 méterre Vecsés felé eltolva (bajonettelrendezés), 60 m szélesre és 3000 m hosszúra tervezte.

1969-ben a KPM Légügyi Főosztálya megbízta az UVATERV-et a második pályára vonatkozó tanulmányterv elkészítésével. A tervet dr. Lengyel Endre, dr. Léderer Károly és Gortvai Róbert alkotta mérnökkollektíva készítette. A betonpályát 4000 m hosszúra, 60 m szélesre és 40 cm vastagra tervezték, a meglévő pályával párhuzamosan, 1600 méterre Rákos-hegy felé és 700 méterre Vecsés felé eltolva. Hosszas, műszaki és gazdasági érvekben gazdag vita után, 1975-ben ebben a megoldásban megegyeztek, azzal az eltéréssel, hogy a pálya hosszát 3700 méterre csökkentették. A Parlament döntése alapján az Állami Tervbizottság 5022/1976. IV. 25. szám alatt a tervjavaslatot megépítésre alkalmasnak találta. 1977. január 1-jével „Ferihegyi Repülőtér [1] komplex fejlesztése” elnevezésű állami nagyberuházás meg-valósításához a hitelkeretet megnyitották.

7/1.) A fejlesztési terület kisajátítása

A repülőtér 1-es pályájával kapcsolatos állami területek kezelője 1973-tól az LRI lett. Ennek a területe 706 ha, amely a 2-es pályával kapcsolatban Budapest XVII. kerületéből 287 ha, Vecsésből 503 ha és Ecserből 73 ha nagyságú területrészekkel bővült ki, így a repülőtér teljes területe 1570 ha lett. Az akkoriban érvényben lévő jogszabálynak megfelelően a kisajátítást két lépcsőben kellett végrehajtani. A beruházás megkezdése előtt az ún. egyszerűsített kisajátítást, majd a megvalósulás után a végleges kisajátítási eljárást kellett lebonyolítani. Az első fázist az ingatlan-nyilvántartásban a földhivatal nem vezette át, csak széljegyként vezette rá a tulajdoni lapra. Ezek a munkarészek azt a célt szolgálták, hogy segítségükkel a beruházó a kártalanítást elvégezhesse, és az építkezést el lehessen kezdeni. Esetünkben ezt a munkát az UVATERV részéről Ruzsa Miklós és Géczy Tamásné végezte el.

A beruházás megvalósulása után le kellett folytatni a végleges kisajátítási eljárást. Ekkorra már kialakult az építkezés tényleges határvonala. Sor került az igénybe nem vett területek visszaadására, illetve szükség esetén a pótkisajátításokra. Az így létrejött munkarészeket a földhivatal már vizsgálta, és a változásokat átvezette nyilvántartásában. (Megjegyzés: 1990-ben a deregulációs törvény alapján az egyszerűsített kisajátítási eljárást hatályon kívül helyezték azzal az indokkal, hogy a megváltozott társadalmi helyzetben a tulajdonhoz való jog sérülne.)

7/2.) Beruházási javaslat és alaptérkép készítése

Már 1970-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a 2-es pálya és gurulóút bajonettelrendezését az érdekeltek előbb vagy utóbb el fogják fogadni. Ezért az UTIBER megbízta a KV-t, hogy a hiányzó 460 ha területről készítsen domborzatot is tartalmazó 1:2000 ma.-ú térképet.

A terepfelvételt Harmathy Károly csoportvezető irányította. Az 1973-ban végzett tervfelülvizsgálat során kiderült, hogy a 13-as küszöb Budapest felé való eltolása miatt pótfelmérésre van szükség. A 246 ha terület felmérését az UVATERV részéről Pászthy Miklós irányította. 1976-ban újabb 300 ha pótfelmérése vált szükségessé, melyet Szabados Gábor, Cselik János és Répási József készített el. Végül 1976 decemberére a teljes beruházási alaptérkép rendelkezésre állt.

Látható, hogy a repülőtér fejlesztése számára – egységes koncepció alapján – beruházási alaptérkép nem készült, hanem csak három vállalat által, három különböző időpontban, más-más módszerrel készített térkép állt rendelkezésre. Ilyen térképellátottság esetén bátran kimondhatjuk, hogy a beruházás nem volt kellően előkészítve. Emiatt menetközben párhuzamos tervezés és kivitelezés zajlott, valamint gyakori tervmódosítás következett be.

Bolcsek György szavaival élve, ha a beruházó még egy évet adott volna az előkészítésre, akkor két évet nyert volna a kivitelezésnél.(Geodézia és Kartográfia1971/1)

A beruházási javaslat utalt arra, hogy mi az a három fő indok, ami Ferihegy 2. megépítését szükségessé tette. Az első, hogy az 1-es pálya közel 30 éves, elöregedett és mindenképpen újjáépítésre szorul. Ezt a munkát a légiforgalom szüneteltetése nélkül elvégezni nem lehet. A második indok az erőteljes forgalomnövekedés volt. Míg 1950-ben 50 000 fős volt az éves utasforgalom, addig 1974-ben már meghaladta az egy millió főt. A harmadik indok, hogy a gyors és súlyos gépek számára hosszabb és szilárdabb pályára van szükség.

Hazánkban Ferihegyen épült először 40 cm vastag bazalt-beton pálya egyrétegű öntéssel. A modern ABG-típusú finiser már 7,5 m széles táblákat tudott önteni. (A 30 évvel korábban épült 1-es pályánál alkalmazott finiser csak 30 cm vastag és 4,6 m széles betontáblákat öntésére volt képes.) A kormány a beruházási javaslatot – bizonyos módosításokkal – 1976 decemberében jóváhagyta, így a munkálatokat 1977. elején meg lehetett kezdeni.

7/3.) A repülőtér alappont-hálózata

A generáltervező részéről felmerült az az igény, hogy olyan egységes alappont-hálózatot fejlesszünk ki, amely Ferihegy 1. területét is magában foglalja és alapját képezze valamennyi geodéziai és kivitelezői feladat (kitűzés, bemérés, állapotfelmérés, közműmérés stb.) elvégzésének. Pontosság (megbízhatóság) szempontjából mértékadónak tekintettük a főtervező (dr. Lengyel Endre) kívánságát, miszerint az építkezés során biztosítani kell, hogy a pálya tengelypontjaiban a kitérés az elméleti egyenestől ± 10 cm-nél több nem lehet.(Ez a maximális hiba ± 3 cm-es középhibával biztosítható.)

A hálózatot ezért ± 2 cm-es közepes ponthibára méreteztük. Eszerint 1 km-es, átlagos ponttávolság esetén a hálózat tervezett relatív megbízhatósága 1/50 000-nek vehető. Megvizsgálva budapesti centrális hálózat helyszínen fellelhető pontjait úgy találtuk, hogy megbízhatóságuk 1/20 000. Mivel ez túl alacsonynak bizonyult, elkerülhetetlen volt egy új, pontosabb, önálló hálózat létesítése.

A repülőterek általában keskeny, hosszan elnyúló területen fekszenek. Ferihegy 2 átlagos szélessége 1,5-2,0 km, míg hossza a két bevezető fénysorral együtt 6-6,5 km. Ilyen alakú területen a centrálissal szemben a diagonális hálózat létesítése a célszerű. A pontosság megtartása érdekében közel egyenlő oldalú, hosszméréssel kombinált, zárt háromszögeket tervezett e sorok írója.

7/31.) A hálózat kitűzése és építése

1977. március hóban, még lombtalan időszakban kezdtünk hozzá a szemléléshez és a kitűzéshez. 19 új pont mellett 8 db régi, centrális pontot is bevontunk a hálózatba. Célunk az volt, hogy az iránymérések mellett a háromszöghálózat minden oldalát távmérővel is megmérjük. Az összelátás és a pontvédelem szempontjából a földi pontok fölé tripódokat is építettünk, amelyek hasznosnak bizonyultak, mert még évek múlva is megvédték a pontokat a munkagépek rongáló hatásától. A 7,5 m átlagos magasságú tripódokat Szabó Károly ácsmester brigádja építette.

A csúcsokat műszerrel levetítettük, és 25×25×90 cm méretű vasbeton kővel állandósítottuk. Időközben a kizöldült fák miatt az összelátás néhol rosszabb lett. A lombtalanításhoz a repülőtér 16 m-es emelési magasságú kosaras kocsival sietett a segítségünkre, és az összelátást pótlólagos irtással sikerült újra biztosítani.

7/32.) A hálózat mérése és számítása

A hálózati pontok közötti iránymérésre Wild-T2 típusú másodperc-teodolitot, míg a távolságmérésre Wild Di-10 típusú rövid hatótávolságú elektrooptikai távmérőt használtunk. Az irány- és távolságméréseket Thuróczy Gábor és Bognár János kollégák mintaszerűen végezték el. Csak légrezgésmentes időben mértünk. Az előzetes számítások alkalmával kiderült, hogy az oda-vissza távmérési értékek között 2-3 cm-es eltérés is mutatkozott. Elhatároztuk, hogy a hosszakat egy másik távmérővel újra mérjük. Erre a feladatra a BME Geodéziai Intézete részéről dr. Krauter András adjunktust kértük fel, aki AGA Geodiméter 12 típusú műszerrrel a hosszakat újra mérte.

Összehasonlítva a két mérési sorozat eredményét azt tapasztaltuk, hogy a Di-10 mérése ingadozik. Kiderült, hogy a feltöltött akkumulátor is gyengének bizonyult. Az akku leselejtezésével és új akku alkalmazásával a probléma megoldódott. A hálózat számítására és kiegyenlítésére – számítógépes program hiányában – az UVATERV nem vállalkozhatott. Erre a feladatra a BME Felsőgeodéziai Tanszékét kértük fel. A munkát dr. Detrekői Ákos professzor irányításával Bánhegyi István és Varga Márta végezte el. A koordináta-középhibából számított hálózati középhiba a következőképpen alakult:

 

Az eredetileg 1/50 000 relatív középhibára tervezett hálózat a tanszéki vizsgálat szerint jelentősen (50%-al) meghaladta a kiindulási feltételt. Kimondhatjuk tehát, hogy az elkészült hálózat kitűnő minőségű, az arra alapozott kitűzések és bemérések elvégzésére messzemenően alkalmasnak bizonyult.

 

 

7/33.) A kitűzési hálózat és a kitűzések

A háromszögelési pontok között a pontsűrítést általában sokszögeléssel oldják meg. Repülőtereken – tekintettel a nagy kiterjedésű, nyílt területekre – indokolt és gazdaságosabb a hátrametszés alkalmazása. A gyakorlati munkákban a hátrametszést sokáig mellőzték. Ennek oka elsősorban a matematikából ismert veszélyes kör problémája. Thales görög matematikus (Kr. e. 624–547) bizonyította, hogy az azonos íven nyugvó kerületi szögek azonosak. Dr. Vincze Vilmos Geodéziai számítások c. könyvében megállapította, hogy a hátrametszés számára a legmegfelelőbb az, amikor a három ismert pont Y alakzatban fogja közre az álláspontot. A hátrametszés elterjedését sokáig akadályozta még a pont helyszíni koordináta-számításának (logartábla) nehézkes volta. Általában csak elpusztult pontok föld alatti jelének felkutatására alkalmazták. A programozható zsebszámológépek (HP-65, HP-67) elterjedése a hosszú számítási műveletet néhány percre rövidítette. Ezen kívül lehetővé tette, 5-6 ismert pont felhasználásával, két független hátrametszés számítását és középérték képzését.

Dr. Karsay Ferenc adjunktus bírálatában erről a módszerről a következőket írta „a hátrametszést azért is nem alkalmazták szívesen, mert a ponthálózatot inhomogénné tette”. A hátrametszést külterületen (pl. repülőtereken), ahol lehetőség van független pontból való ellenőrzésre, ott magam részéről megfelelőnek tartom. (BME, kézirat, 1978.)

A homogenitással kapcsolatos aggály eloszlatására, kísérletképpen két egymástól kb. 500 m-re fekvő hátrametszett pontot távmérővel többször összemértünk. A koordinátából számított és távmérővel mért értékek közötti eltérés: ±2,91 és ±3,45 cm volt. A kapott eredmény azt bizonyította, hogy a hátrametszéses a pontossági igényeket teljesen kielégíti.

A Betonútépítő Vállalat (BUV) az UVATERV-től 200×200 m-es kitűzési négyzethálózatot kért. A hálózaton belüli, további részletkitűzéseket már a BUV geodétái vállalták. A hálózatot, mely 6 km hosszú és 400 m széles volt, 1978-ben adtuk át a BUV-nak. A BUV ezenkívül még kért egy 600×600 m-es és egy 1200×600 m-es hálózatot is. Ez utóbbit 100 méterenkénti sarokpont állandósítással.

A folyó földmunkákkal kapcsolatban szükség mutatkozott a honvédség aknamentesítő egységének a segítségére. Erre azért volt szükség, mert korábban, a földmunkák során találtak 2 db, nagy méretű, második világháborús, fel nem robbant bombát. Az aknakutatás a tereprendezést nagymértékben lelassította.

A hátrametszéses álláspont-meghatározási módszerrel, az UVATERV Ferihegyi Geodéziai Kirendeltsége 8 év alatt 1750 esetben 13 800 pontot tűzött ki. Ebből 9300 pont építkezéssel, míg 4500 pont fénytechnikával volt kapcsolatos. (Itt jegyzem meg, hogy a nyílt árokban történő közműbemérést és térképezést az UTIBER megbízására a Kartográfiai Vállalat külön munkarészen végezte, Farkas András és Gózon Károly közreműködésével. Geodézia és Kartográfia 1986/1)

A 3300 fénytechnikai lámpából 1950 db betonpályába süllyesztve került kivitelezésre. Ez egy igen kényes és nagy figyelmet kívánó munkafolyamat volt. A villamossági tervező munkarészei alapján a lámpákat úgy kellett virtuálisan elhelyezni, hogy sehol ne kerüljenek 60 cm-nél közelebb a betonhézaghoz. Ezt úgy értük el, hogy minden betontáblasarok és minden lámpahely koordinátát kapott. Ezután erre a célra készített program segítségével úgy tologattuk a lámpákat a repülőgép haladását kijelölő íveken, hogy azok ne kerülhessenek hézag közelébe. Ezután következett a lámpahelyek kitűzése az előkevert betonstabilizáló rétegben. A villanyszerelők úgy vezették a betápkábelek védőcsöveit, hogy azok vége a lámpahely közepébe essen. Ezután becementezték a csöveket, és a finiser kiöntötte a 40 m vastag betonpályát. A pályabeton megszilárdulása után a lámpahelyeket ismét kitűztük. A lámpaszerelő brigád a kitűzött helyeken nagy teljesítményű vágógéppel 50 cm átmérőjű lyukat vágott a betonba. Az esetek 99,7%-ban a kábelvégeket megtalálták. Mindössze 7 esetben kellett oldalfúrással elérni a betápcsövet. A kiváló minőségű kitűzésért Thuróczy Gábort, Szászváry Jánost és Bognár Jánost az LRI nívódíjban részesítette.

Repülőgépek alakváltozásának (deformációjának) vizsgálata nem tartozott kifejezetten a feladatunkhoz. Mivel helyben voltunk – ezzel is megbíztak minket. A feladat elvégzésére a javítóhangárban centrális alapponthálózatot létesítettünk. Erre támaszkodva a deformáció nagyságát a sérült helyeken digitális műszerrel 3 D-ben (hangártér) határoztuk meg. [2]

Az LRI-től egy speciális, kiegészítő feladatot is kaptunk. A Magyarországi légi útvonalak (légi folyosók) mentén elhelyezkedő rádiónavigációs berendezések (VOR, DME, NDB) geodéziai módszerrel történő hitelesítését. A munkát először 1980-ban végeztük el, majd 1988-ban megismételtük. Az LRI részéről Tóth Sándor irányítástechnikai osztályvezető szaktanácsai alapján dogoztunk. Magyarország területén 3 hét alatt 42 állomást kellett hitelesíteni.

Ha figyelembe vesszük, hogy a munka mellett mintegy 3000 km-t kellett utazni, közben nyolc különböző városban megszállni, akkor a geodéták részéről ez egy jó teljesítménynek számított. A munkát Tamás György irányításával Székely Domokos, Szászvári János, Thuróczy Gábor és Bognár János végezte.(Geodézia és Kartográfia1989/4)

8.) A repülőtér térképrendszere és a megvalósulás ábrázolása

Az önálló háromszögelési hálózat tervezésével egy időben létrehoztuk a repülőtér egységes koordináta- és térképrendszerét. A helyi koordináta-rendszerben a repülőtér egy síknegyedbe esett, így miden koordináta pozitív előjelet kapott. Az y tengely pozitív ágát az óramutató járásával úgy forgattuk el, hogy párhuzamos legyen a futópályával. A koordinátaértékeket úgy vettük fel, hogy minden y érték 1-el, és minden x érték 2-vel kezdődjön. A helyi és a városi koordináta-rendszer közötti kapcsolatot lineáris transzformáció biztosította.

A repülőtér térképrendszere mind a létesítményhez, mind a koordináta-rendszerhez illeszkedett. A megkívánt térképi pontosságot az Országos Építési Szabályzat (OÉSZ) határozta meg. Ennek megfelelően ±5-10 cm-es középhibával kellett dolgozzunk, mely 0,1 mm-es rajzi élességnek felel meg. A pontok felrakása Majzik-féle háromszögpárral, nagyfelrakóval vagy koordinatográffal történt.

Dr. Ódor Károly adjunktus (BME) az üzemi térkép tartalmára vonatkozóan a következőket írta: „tartalmaznia kell a terep vízszintes és magassági állapotát, az állandó vagy ideiglenes épületeket, műtárgyakat, iparvágányokat, szállítóberendezéseket, közművek föld feletti és föld alatti helyzetét, valamint műszaki adatait”.

A papíralapú térkép természetesen – már a hordozó anyag miatt is – minden igényt nem tud kielégíteni. Ha a mérettartósság a fontos, akkor a korabeli, gyors fénymásolásról le kellett mondani. Ha viszont a másolhatóság is fontos volt, akkor kettős vezetésről kellett gondoskodni. (Fémbetétes lap plusz transzparensfólia-másolat.) Ezek a problémák 40 évvel ezelőtt komoly pluszmunkát jelentettek. A technika mai állása mellett ezek már nem jelentenek gondot.

A megvalósulási térkép tartozéka volt a törzskönyv. Ebben kellett feltüntetni minden olyan adatot, ami a térképen nem szerepelt. (Ilyenek voltak: a pontok koordinátái, magassági, a föld alatti vezetékek mélységi adatai, az elektromos kábelek feszültsége, a víz- és csatornavezetékek átmérője stb.) A végső állapotot tükröző térképnek tartalmaznia kellett az összes megépült felszíni és felszín alatti létesítményt, azaz a térkép és a közműtérkép egyesített formáját a későbbi továbbvezetés céljára.

Összefoglalás

A légügyi szakemberek szerint egy repülőtér építése soha nem fejeződik be. Ennek az az oka, hogy egyrészt az utasforgalom folyamatosan növekszik, másrészt a repülési technika állandóan modernizálódik. A két dolog összefügg, mert az egyre növekvő utasforgalom egyre nagyobb befogadó képességű és biztonságosabb gépparkot igényel. Mindezek kihatnak a repülőterek bővítésére, újabb pályák építésére és az irányító berendezések állandó modernizálására is. Az UVATERV állandó Ferihegyi Geodéziai Kirendeltsége azért létesült, hogy megfelelő segítséget nyújtson a tervezőknek és a kivitelezőknek a pontos munkához. Szakembereink a helyszínen mindenkor a tervezők rendelkezésére álltak. A Kirendeltség 1972-től az 1992-es bezárásáig – mindenki megelégedésére – zavartalanul működött. Az LRI-nek átadott geodéziai mérési, számítási és térképi munkarészek további sorsáról már nincs információnk.

A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület (alapítva1956) Mérnökgeodéziai Szakosztálya három alkalommal (1980-ban, 1985-ben és 1988-ban), üzemlátogatással egybekötött ankétot rendezett. Ezeken igyekeztünk tájékoztatni a megjelent kollégákat a repülőtéren folyó munkák sajátos körülményeiről. A munkák során a biztonságos együttműködést a kiválóan működő URH-rádiótelefonos rendszer biztosította. A jó együttműködés alapfeltétel volt, mivel állandó forgalom mellett kellett dolgozni. Tudatában voltunk annak, hogy kis hiba is tud nagy bajt okozni.

Befejezésül szeretnék megemlékezni (a teljesség igénye nélkül) mindazokról, akik munkánkhoz sok segítséget nyújtottak. A repülőtér részéről Rédey György igazgató, Erdey Tamás és Tóth Sándor irányítástechnikai vezetők, Tomasovszky Pál osztályvezető, dr. Moys Péter légügyi főosztályvezető, Farkas József és Szirtes József beruházók. Az UVATERV részéről dr. Lengyel Endre főtervező, Kovács László és Tamás György osztályvezetők, Tornallyay Zoltán kirendeltségvezető. Állandó figuránsainkról sem felejtkezhetek el: Csorba Ferenc, Csóka Gyula, Papp Miklós, Bán József és Petörke József. Ezúton mondok köszönetet valamennyiük segítségéért és munkájáért. Személyemben nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen nagy és látványos építkezés geodéziai munkáinak hosszú időn át részese lehettem.

Dr. Székely Domokos

Irodalom

Ódor Károly 1976. Ipari Geodézia. Budapest, Tankönyvkiadó

Karsay Ferenc 1965. Repülőterek létesítésének geodéziai munkái. ÉKME Tudományos Közlemények, XI. kötet 5. szám pp. 111–130.

Remetey-Fülöpp Gábor 1967. Repülésbiztosító berendezések hitelesítése fotogrammetriával. Geodézia és Kartográfia 4. szám

Csanádi Norbert – Nagyváradi Sándor – Winkler László 1974. A magyar repülés története. Budapest, Műszaki Kiadó

Ódor Károly 1961. A hátrametszés egy egyszerű megoldása. Geodézia és Kartográfia 1. szám pp. 53– - - - > 54

Érdy-Krausz György 1960. A légiközlekedés térképei. Geodézia és Kartográfia 1. szám pp. 12–16.

Csanda Ferenc 1963. Föld alatti vezetékek felmérése. Geodézia és Kartográfia 5. szám pp. 350–356.

Detrekői Ákos – Bánhegyi István 1977. A Ferihegyi Repülőtér alaphálózatának kiegyenlítése. BME, kézirat.

A Ferihegyi Repülőtér ünnepélyes megnyitása. Magyar Nemzet 1950. május 9.

Steiner Károly 1967. Ferihegyi Repülőtér hangárkapuinak torzulás vizsgálata. UVATERV, kézirat

Székely Domokos 1982. A Ferihegyi Repülőtér fejlesztésének geodéziai munkái. Geodézia és Kartográfia 5. szám pp. 356–362.

Székely Domokos 1985. Wild TC-1 digitális optikai tahiméter alkalmazása a repülőtéren. Geodézia és Kartográfia 2. szám pp. 111–117.

Székely Domokos 1985. Műszeres repülőgépleszállító rendszer hitelesítése geodéziával. Geodézia és Kartográfia 3. szám pp. 181–186.

Székely Domokos 1978.. A Ferihegyi Repülőtér fejlődése és fejlesztése. BME

Székely Domokos 1986. Mérnökgeodéziai ankét a Ferihegyi Repülőtéren. Geodézia és Kartográfia 1. szám pp. 59–61.

 

*

90 évesek köszöntése

Szeretettel köszöntjük két 90 esztendős kollégánkat: dr. Kovács Bélát és dr. Orbán Aladárt. Tiszteletre méltó szakmai életút az övék, amely egyetemista korukban összefonódott, hiszen tankörtársak voltak. Szakmatörténeti szempontból is érdekes ez a kezdet, mert mindketten az első egyetemi szintű önálló földmérőmérnök-képzésre nyertek felvételt. 1949. október 24-én, Sopronban indult ez a képzés, ami akkor a Budapesti Műszaki Egyetem Erdő- és Földmérőmérnöki Kara volt. Az első tanévet sikeresen teljesítették, majd 1950 őszén tízüket behívták a Honvéd Térképészeti Intézetbe azzal a kérdéssel, akarnak-e katonai térképészek lenni? Bár nemet mondtak erre, mégis azok lettek: a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnöki Karának másodéves térképész-hadmérnökhallgatói. (Ugyancsak 1950-ben indult 10 fővel az elsőéves térképész-hadmérnökképzés, amit még egy évfolyam követett.) Szigorú katonai napirend szerint folyt a képzés: reggel hatkor ébresztő a Ménesi úti kollégiumban, reggeli torna és reggeli, majd katonai alakzatban menetelés a BME Kinizsi utcai épületéhez (díszlépésben a Gellért téri szovjet emlékmű előtt). Rédey István vezetésével a szakmai tárgyakat neves szakemberek, a BME és ELTE későbbi professzorai tanították. A délután is tanulással telt, kivéve a szombati napokat, amikor katonai foglalkozás volt. 1954-ben végeztek térképész hadmérnökként és földmérőmérnökként, főhadnagyi rendfokozattal. A munkahely biztosított volt, az akkori Honvéd Térképészeti Intézetben, ahol kemény terepi munkával az 1:25 000 méretarányú katonai topográfiai térképek készítése (ún. újfelmérése) folyt. 1956 hozott változást mindkettőjük életében: mivel nem írták alá az ún. Kádár-nyilatkozatot (miszerint egyetértenek az oroszok bevonulásával), automatikusan leszerelték őket, így ezt követően szakmai életútjuk civilként már eltérő irányban folytatódott. (A három katona-térképész évfolyamon végzett 27 fő közül 22-en nem írták alá a nyilatkozatot).

Kovács Béla 1956 decemberében kezdte el civil mérnöki tevékenységét a BGTV-nél, ahova az akkori igazgató, korábbi tanára, Homoródi Lajos vette fel. A teljesítménybéres munkakör azért volt kedvező, mert már családos ember volt, és albérletben laktak, lakásra kellett gyűjteni. A ranglétrán gyorsan haladt: 1962-ben osztályvezető, 1968-ban főosztályvezető lett. 1969-ben átkerült a FÖMI-be, a kutatási és felmérési osztály vezetőjének. Erre az időszakra esik az EOTR kidolgozása, a felmérési és fotogrammetriai technológiák fejlesztése és szabályzattervezetek készítése, mindhárom feladatkörben kamatoztatta korábbi tapasztalatait. 1975-ben újabb váltás következett: főiskolai tanárrá és a székesfehérvári GEO igazgatójává nevezték ki (amely intézmény akkor a soproni székhelyű Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kara volt). Két cikluson át, hat évig volt az intézmény igazgatója és tanszékvezető. Megújította a szakmai képzést: tapasztalt gyakorlati szakembereket vett fel oktatónak; bevezette a komplex szemléletű térképkészítési technológiák tárgyat, ortofotó alapú nyári terepgyakorlatokat szervezett (amikor az ortofotó még titkos minősítésű volt); elérte, hogy a politikai gazdaságtan ne legyen buktató tárgy (ami miatt többen nem végezték el a főiskolát). Eredményes küzdelmet folytatott a soproni rektorral, hogy a fehérvári földmérőképzést ne vigyék el Sopronba (azóta ez a küzdelem 2013- ban és 2020-ban megismétlődött). 1981- ben visszakerült a BGTV-hez főmérnökként, amit nyugdíjazásáig, 1989 év végéig töltött be. Sokan nosztalgiával gondolunk erre az évtizedre, hiszen a BGTV ekkoriban egy 2500 fős nagyvállalat volt, az alappontsűrítéstől a nagy méretarányú és közműfelméréseken át a mérnökgeodéziáig a gyakorlati geodézia hazai „főszereplője”. A külföldi munkák (Algériában, Nigériában, Irakban) is izgalmassá tették ezt a korszakot. A küzdelmekhez és sikerekhez Kovács Béla szakértelme, humanitása, emberi tartása nagyban hozzá tartozik. A külföldi munkák problémái (az iraki forróságban nem működtek a beszerzett elektrooptikai tahiméterek) kapcsán került közelebbi kapcsolatba a svájci Wild gyárral (a Leica egyik elődjével), majd a rendszerváltozást követően, már nyugdíjasként, megalapította az Infometria (később Geodsystem) Kft-t. A 90-es évek elején ez a cég szállított több mint 100 körzeti fölhivatalnak Leica TC1010-es mérőállomásokat, ami akkoriban korszakos jelentőséggel bírt, mivel a hivatalok műszerfelszereltsége elégtelen volt a megnövekedett feladatokhoz. A vele készített életinterjú „Hitem átsegít mindenen…” címmel lapunk 2010/12. számában olvasható.

Orbán Aladár 1956 novemberében munkanélküliként, egy olyan vonattal érkezett Sopronba, ahol csak négyen szálltak le a végállomáson (mert az egyébként zsúfolt vonat többi utasa egy korábbi megállónál Nyugatra távozott). Itt Tárczy-Hornoch Antal ajánlott neki tanársegédi állást a Geodéziai és Bányaméréstani Tanszéken, aki emlékezett diplomatervvédésére. Jól indult az oktatói pálya (magánéletileg is, mert itt ismerkedett meg feleségével), ám a Földmérőmérnöki Kart 1959-ben Miskolcra helyezték át (később Budapestre), de nem akart Miskolcra költözni. A nagy tekintélyű Tárczy professzor segített: átvette az általa alapított Geodéziai és Geofizikai Kutatólaboratóriumba, ahol a Magyar Optikai Művek geodéziai műszereinek tesztelője, minősítője lett. Az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének új telephelyet építettek a Csatkai Endre utcában (elsődlegesen műszervizsgáló laboratóriumként), ahol a laboratóriumvezetői, osztályvezetői feladatokat látta el. Nosztalgiával gondolunk erre az időszakra, mert a MOM gyárnak is felívelő korszaka volt ez: ekkor alkották meg például a giroteodolitok és a felsőrendű szintezőműszerek új típusait – ezek vizsgálatát, minősítését mind a soproni laboratóriumban végezték. Orbán Aladár szakmai élete is a műszervizsgálatokban teljesedett ki: vizsgálóberendezések szerkesztése, libellavizsgálatok, kalibrálási eljárások kidolgozása, nemzetközi kapcsolatok, publikálás… Az oktatástól sem szakadt el teljesen: szívesen magyarázta el (képletek nélkül) a giroteodolit működését a bécsi műegyetem, a BME vagy a fehérvári GEO hallgatóinak. (Egy ilyen kiselőadása, a giroszkop1, giroszkop2 nevet beírva, a YouTube-on is megtekinthető.) Munkabírása, életkedve, szakmaszeretete, jó kedélye (noha kudarcok is érték) töretlen. Nyugdíjazása után is rendszeresen bejár munkahelyére, hiszen van feladata, és sok minden érdekli most is. Ott van minden geomatikai szemináriumon, cikkeket ír (legutóbb a Geodézia és Kartográfia 2020/5. számában jelent meg társszerzős írása). A szakma mellett a művészetek szeretete, az éneklés és a zongorázás magas szintű művelése is forrása életkedvének. Több mint fél évszázada énekel egy soproni énekkarban, orgonál a városházán a polgári esküvőkön. A családban a zene szeretete mellett az Aladár keresztnév is hagyomány. Ritkaság, hogy három Orbán Aladár játszik hatkezest egy zongorán, és már gyakorol a 4. generáció is… „Mindig megtettem a tőlem telhetőt, hogy legalább önbecsülésem legyen…” címmel életinterjú olvasható lapunk 2012/9–10. számában.

Dr. Busics György

*

Rendezvények

MTA Térképészeti Tudományos Nap 2021

Az MTA Földtudományok Osztálya Társadalom- és Természetföldrajzi Tudományos Bizottságának Kartográfiai Albizottsága és az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézete szervezésében 2021. december 10-én délelőtt immár hatodik alkalommal rendezték meg a Térképészeti Tudományos Napot. Az idei rendezvény témája rendkívülinek tekinthető: első alkalommal nem a kartográfia egy meghatározott kutatási területéről vagy nemzetközi rendezvényen bemutatott előadásokról, hanem egy kiemelkedő életút megünnepléséről volt szó. Az ez évi Térképészeti Tudományos Napot Klinghammer István kollégánk 80. születésnapja megünneplésének szenteltük, aki a résztvevők jelentős részét nem csak tanította az egyetemen, hanem szó szerint példát mutatott nekünk abból, hogyan kell tanítani és viselkedni egy egyetemi oktatónak. Szerényen ő leginkább arra büszke, hogy egyszerűen magyar térképésznek és oktatónak nevezheti magát, de mindannyiunk számára ismert, hogy ő az ELTE díszdoktora és professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia és a németországi Leopoldina Akadémia rendes tagja, a tematikus kartográfia nemzetközileg elismert tudósa, aki 1989 és 1991 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának dékánja, 2000 és 2006 között pedig az ELTE rektora volt. 2005-ben és 2006-ban a Magyar Rektori Konferencia elnöke, 2013 és 2014 között felsőoktatásért felelős államtitkár volt, jelenleg a Magyar Corvin-lánc Iroda vezetője.

A Covid–19 okozta járvány sajnos idén sem tette lehetővé, hogy a Magyar Tudományos Akadémia székházában rendezhessük meg a Térképészeti Tudományos Napot, és ennek keretében személyesen is találkozhassunk Klinghammer István professzor úrral, majd együtt ünnepelhessük meg a születésnapját. A rendezvényt az Akadémia által biztosított online térben kellett megtartanunk annak reményében, hogy nemsokára megszervezhetünk egy személyes találkozást a megérdemelt ünneplés folytatására.

Mintegy két óra alatt öt előadás hangzott el: hármat az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézetének oktatói és kettőt a meghívott előadók tartottak. Az előadások közös nevezője az volt, hogy valamennyi kapcsolódott az ünnepelt szakmai életútjának egy adott momentumához.

Az első előadást a szerzők (Török Zsolt Győző és Zentai László, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézetből) két részre osztották, és a két részt a rendezvény elején és végén mutatták be Az idő kartográfiai értelmezése címmel. Az első rész előadója Török Zsolt Győző azzal a gondolattal kezdte az előadást, hogy a térképeket és más kartográfiai ábrázolási formákat a térbeli tulajdonságok ikonikus-szimbolikus, rajzi vonatkozású modelljeiként értelmezzük, de a modern kartográfiai ábrázolások a tér értelmezésén túl egyre inkább megkövetelik az idő fogalmának átgondolását. Megemlékezett Pápay Gyula 1980-as tanulmányáról, amelyben a fizika 20. századi fejlődésének eredményeként kialakuló téridő fogalmának a térképtudományi alkalmazását javasolta, és a kartográfiai tér fogalmát az időbeliséggel kapcsolta össze. Az előadásban röviden ismertette a téridőrostok fogalmát, ahol a statikus térképek a téridőrostok egyidejűségi szintjeiként szemléltethetők, míg például a történelmi térképek múltbéli metszetekként értelmezhetők. Az egyidejűségi szintekként felfogott objektumterek időmetszetekként, azaz pillanatfelvételként ideális esetben megfelelnek a térképi megjelenítés idejének, és így a térkép aktuális lesz. Azt is hangsúlyozta, hogy az utóbbi évtizedekben a dinamikus vizualizáció technikai lehetőségével nagyobb jelentőséget kapott az idődimenzió megjelenítése, és a negyven évvel korábban említett elméleti lehetőségek pl. a téridőrostok különböző szintű elmetszése, vagy a minőségi változások elemzése időközben valósággá vált a geoinformatikai alkalmazásokban. Néhány szemléletes térképtörténeti példával illusztrálta az idő ábrázolásának grafikus lehetőségeit, és végül kiemelte az idővonalat (timeline) a téridőrostok ábrázolásaiként. Azzal fejezte be előadását, hogy a magyar térképészetben ennek a módszernek különleges alkalmazását a rendezvény végén fogják bemutatni, amelyre egy kerek évforduló ad kitűnő alkalmat.

Ezután az első meghívott előadó, Kocsis Károly, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) CSFK Földrajztudományi Intézetének igazgatója tartotta meg előadását „A magyar nemzeti atlasz múltja és jelene” címmel. Bevezetésként megemlékezett a 20. század első éveitől kezdve megjelent atlaszokról, például a Rónai András által 1945-ben szerkesztett „Közép Európa atlaszról”, amelynek első kiadása gyakorlatilag nem élte túl a második világháborút, és a 48 évvel később megjelent digitális fakszimile változat megvalósításának érdekében Klinghammer István jelentős erőfeszítéseket tett. Ezután beszélt az 1967-ben megjelent Magyarország nemzeti atlaszának (MNA) első kiadásáról, amely az MTA tudományos és az akkori Kartográfiai Vállalat térképészeti közreműködésének az eredménye volt. Ezután az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet irányításával, 1989-ben jelent meg az MNA második kiadása, ami a korábbihoz képest terjedelmében közel négyszeresére nőtt, de még mindig egyetlen kötetben jelent meg, két nyelvi változatban (magyarul és angolul). Hosszú időnek kellett eltelnie a nemzeti atlasz következő kiadásáig, miközben az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete 2009-ben angolul ( Hungary in Maps), 2011-ben magyarul (Magyarország térképekben ) jelentette meg a viszonylag kis méretű honismereti atlaszát. Ezt követően Kocsis igazgató úr részletesen bemutatta a legújabb nemzeti atlaszt, amelynek előkészítése az akkori MTA (ma ELKH) CSFK Földrajztudományi Intézetének vezetésével 2013-ban indult el. Az MNA ezen kiadásának egyedülálló újdonsága az, hogy nem csupán Magyarországra, hanem – ahol a szükséges adatok rendelkezésre állnak – a Kárpát-medencére és annak szomszédságára (a Kárpát–Pannon-térségre) – tehát 12 ország kb. félmillió km²-nyi területére, 39 ezer településére – terjed ki. További fontos célkitűzés volt egy színvonalas geoinformatikai háttéranyag összeállítása és közkinccsé tétele a kormányzat, illetve a köz- és felsőoktatás számára. A hagyományos (nyomtatott) változat mellett, a világhálón megjelenő MNA esetében alapvető törekvés volt az interaktív elemzési, keresési lehetőség megvalósítása, a kor technikai elvárásainak megfelelő interaktív digitális nemzeti geoinformatikai rendszer kialakítása és annak feltöltése az MNA tartalmával.

A hagyományos, nyomtatott kiadás a legfontosabb témaköröket négy önálló kötetben dolgozza fel, mely inkább a tudományos ismeretterjesztést szolgálja, mint a magas tudományt.

Az előadó külön hangsúlyozta, hogy a kiemelkedő fontosságú országimázs-kiadvány megjelenéséhez szükséges kormányzati támogatást a kartográfus szakma máig egyetlen akadémikusának, a szerkesztő bizottság tiszteletbeli elnökének, Klinghammer Istvánnak a közreműködése tette lehetővé. Ennek eredményként jelent meg a tervezett négyből 2018-ban a Természeti környezet, 2021-ben a Társadalom c. kötet.

Márton Mátyás, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet professor emeritusa volt a következő előadó, aki a „Tudomány és gyakorlat” című retrospektív kutatását mutatta be. Térképész körökben a szerző ismert személyiség, és tudjuk, hogy két szakmai élete volt, illetve van. Az első (közel 20 év) a Kartográfiai Vállalatnál, elsősorban a kartográfiai gyakorlat műveléséhez kötődik, a második (kicsit bővebb 20 esztendő) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi, majd Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén folyó oktatáshoz és kutatásokhoz kapcsolható. A címben jelzett téma a szerző esetében éppen e kétfajta szakmai élet határához kötődik, és egybeesik egy korszakváltással is, amikor a magyar kartográfia a hagyományos térképkészítési módszereket egyre inkább feladva áttért a számítógéppel támogatott térképkészítésre. Ez kapcsolódik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Kar vezetésének alapstratégiájához, ami 2003 óta az ipari partnerekkel kialakított szoros szakmai együttműködés fejlesztésére irányul. A jelenlegi Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet és „elődei”, 1953-tól kezdve egyre hangsúlyosabban fejlesztették a szakmai kapcsolatokat a szűkebb szakterületünkön, a kartográfián – ma a geoinformatikán – belül. A szerző a tanszék alapítását követő közel 70 év történéseiből egy-egy konkrét példacsoportot kiragadva, „esettanulmányokon” keresztül mutatta be az ipari terület, a tudományos kutatás és az egyetemi oktatás egymást támogató gyakorlati és tudományos „összefonódásait”. A vállalati szféra, a katonai térképészet, vagy az államigazgatás különböző területein elhelyezkedett volt térképészhallgatók „visszasegítése” felkért előadóként széles körűen jellemző – elsősorban az oktatás gyakorlati részébe bekapcsolódva. Ennek „viszonzásaként” az intézet – mint tudományos kutatóhely – támogatja az itt végzett hallgatókat a doktori (PhD) fokozat megszerzésében.

A következő előadó Reyes Nunez José Jesús volt, aki a Raisz Erwinhez kapcsolódó kutatásainak egy újabb fejezetét mutatta be „Raisz Erwin: Egy kubai földrajztankönyv illusztrátora” című előadásában. Az előadás elején röviden ecsetelte, hogyan kapcsolódott a téma kiválasztása az ünnepelt személyéhez, hogyan ösztönözte őt a kutatás megkezdésére és később a folytatására. Az előadó ez alkalommal Raisz Erwin tevékenységének egy kevéssé ismert területét – a kubai földrajz- és térképtudománnyal való több mint 30 évig tartó szoros szakmai kapcsolatának egyik legelső eredményét – ismertette. 1929 és 1930 között Raisz elvállalta, hogy a felső- és középfokú intézmények részére készített, Kuba földrajzát leíró első tankönyv előállításában illusztrátorként vesz részt. Ilyen módon eleget tett kubai kollégája és barátja, Salvador Massip kérésének, aki Raisszal együtt a New York-i Columbia Egyetemen tanult az 1920-as években, és abban az időben a Kubai Földrajzi Társaság elnöke volt. A könyv címe: Bevezetés Kuba földrajzába – 1. Természetföldrajz, szerzői Salvador Massip és felesége, dr. Sarah E. Ysalgué de Massip, aki akkoriban gimnáziumi földrajzoktató volt. Ebben a könyvben 161 ábra található, és többségük Raisz Erwin nevéhez kapcsolódik. Raisz ezen munkájára, ugyanúgy, mint a későbbi években megjelent térképeire, leginkább a földrajzi-művészeti megvalósítás a jellemző, de ebben a feladatban a grafikai sokoldalúsága is magas színvonalon nyilvánul meg: térképeket, keresztmetszeteket, tömbszelvényeket, oldalnézeti és madártávlati ábrázolásokat, valamint statisztikai diagramokat készített. Ezek – nem csak a szakterületen tevékenykedő kubai oktatók és kutatók, hanem a korabeli külföldi szakfolyóiratok könyvkritikusainak az egybehangzó véleménye szerint is – kiválóan és szemléltetően egészítették ki a könyvben leírtakat.

A rendezvény utolsó előadását Klinghammer István évfolyamtársa és későbbi kollégája, Pápay Gyula tartotta, aki sikeres tudományos életet tudhat maga mögött a németországi Rostocki Egyetemhez tartozó Történeti Intézetben. A szakmailag még most is aktív nyugdíjas professzor több témában folytatja kutatásait, amelyek közül az egyik legújabb eredményét mutatta be „Klaudiosz Ptolemaiosz (150 körül) és Amerigo Vespucci (1500) vetületeinek kiindulási alapjai” címmel. Mivel a professzor Rostockban él, az ő előadását felvételről hallgathattuk végig, miközben azért ő maga is részt vett az online ülésen. Bevezetőjében röviden hangsúlyozta Ptolemaiosz szerepét a tudományos térképészet kialakulásának kezdetén, mivel a közel két évezrede megalkotott vetületei mérföldkövet jelentettek ebben a folyamatban. Felvetette, hogy a tudományos irodalom fél évezrede foglalkozik vetületeinek szerkezetével, de ennek ellenére mindeddig nem sikerült kideríteni, hogy mi is volt a kiindulási alapja. Az előadás erre a kérdésre ad egy geometriai szempontból is bizonyítható választ. Az irodalomban általában elterjedt felfogással ellentétben ez nem egy kúp volt, hanem egy különleges azimutális ábrázolás, amely nem vetítéssel jön létre.

Elmondta, hogy a földrajzi felfedezések korában a ptolemaioszi paradigma elveszítette uralkodó szerepét. A vetülettan modernizálásának kezdetét Vespuccinak egy 1500-ban létrehozott vetülete jelenti, amely paradox módon összefüggésben áll azzal az ábrázolási móddal, ami Ptolemaiosznak is kiindulási alapul szolgált. Ennek bizonyítására szolgál az előadó által részletesebben bemutatott, Amerigo Vespuccitól származó és egyetlen ma ismert, 1500-ban készült térkép fennmaradt másolata, ami az 1505-ben, Rostockban megjelent „Epistola Albericij: De novo mundo” könyvhöz készült.

Ezután Zentai László folytatta az első előadást, de most már alapvetően Klinghammer István életére fókuszálva. A cím ennek megfelelően alakult: „Életút-tér-képek Klinghammer István 80”. A bemutató során Klinghammer professzor úr (nem csak szakmai) életének kiemelkedő pillanatait elevenítette fel, hanem az előadás első részének a folytatásaként arról is beszélt, hogyan ezek az események hogyan lettek ábrázolva egy grafikus idővonalon, amelyet térképes életrajznak is lehet tekinteni. Ez megfelelő alkalom volt arra is, hogy a Klinghammer István 80. születésnapját megünneplő Studia Cartologica legújabb számát – sorrendben a 16. – hivatalosan is bemutassa. 2011-ben a professzor 70. születésnapja alkalmából megjelent kötet címe „Meridiánok”, míg 2016-ban a 75. születésnapját üdvözlő köteté „Szélrózsa” volt. E hagyomány folytatásaként a most megjelent kötet az „Aránymérték” címet kapta, és kilenc tanulmányt, valamint öt visszaemlékezést tartalmaz. Az első, még egyedileg nyomtatott példányt maga Klinghammer István kapta, aki kollégáinak és barátainak megköszönte a kötetet és a rendezvény megszervezését.

Az ülésnap zárásaként a levezető elnök megadta a szót a résztvevőknek, hogy ők is gratulálhassanak az ünnepeltnek.

Az ülésen elhangzott bemutatók megtekinthetők (pdf-formátumban illetve videó formájában) a következő címen: http://lazarus.elte.hu/hun/mta-kart/ttn-2021/ttn2021.htm. Ugyanitt le lehet tölteni a tudományos napra készített absztraktfüzetet, amely az öt előadás kivonatát és az előadásokat kiegészítő ábrákat tartalmazza.

A már hagyományosnak mondható tudományos napot tervezzük jövő decemberben is megtartani. Reményeink szerint akkor már az Akadémia székházában újra személyesen találkozhatnak a magyar térképtudományi közösség tagjai.

 

Dr. Reyes Nunez José Jesús

ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet

 

*

 

Évzáró testületi ülések 2021

Társaságunk vezető testületei 2021. december 16-án online formában tartották évzáró értekezleteiket. Az intézőbizottság (IB) ülése 10:30-kor kezdődött, és a következő pontokat tűzte a napirendjére:

1. Javaslat az MFTTT 2022. évi tagsági díjaira, előadó: Dobai Tibor főtitkár

2. Beszámoló az MFTTT 2021. évi tevékenységéről és aktuális pénzügyi helyzetéről, előadó: Dobai Tibor és Szrogh Gabriella

3. A Társaság 2022. évi költségvetésének tervezete, előadó: Dobai Tibor és Szrogh Gabriella

4. Az MFTTT–WG4SDG munkabizottság beszámolója, előadó: dr. Mihály Szabolcs, a munkabizottság elnöke

5. A FÖCIK I. Kárpát-medencei földrajzi és földtudományi versenye, előadó: dr. Török Zsolt egyetemi docens

6. Az EFGN és a Földmérők Világnapja 2022. évi programjának előkészítése, előadó: Iván Gyula és Szrogh Gabriella

7. A Magyar földmérők arcképcsarnoka V. kötet nyomdakész állapotáról, előadó: Buga László főszerkesztő

8. Egyebek

Az ülést dr. Ádám József elnök vezette, aki a résztvevők üdvözlése után előterjesztette javaslatát a jegyzőkönyvvezető és a hitelesítők személyére, valamint az ülés napirendjére, amit az IB-tagok elfogadtak.

A világjárvány miatt kialakult nehézségekre tekintettel Dobai Tibor főtitkár nem javasolta a tagdíjak emelését. Az IB ezzel egyetértve a tagdíj megállapítására jogosult választmánynak tett javaslatában 2022-re az egyéni tagdíjakra az aktív dolgozók számára 10 000 Ft, a nyugdíjasok és diákok számára 5000 Ft, a jogi tagok díjaira 1–10 fős szervezeteknek 24 000 Ft, 11–30 fős szervezeteknek 84 000 Ft, 31–50 fős szervezeteknek 120 000 Ft, az ennél nagyobb szervezetek számára pedig 240 000 Ft szerepelt.

A pandémia jórészt a világhálóra terelte a társasági rendezvényeket. A területi csoportok és a szakosztályok ténykedésére is rányomta a bélyegét a világjárvány, a Társaság munkáját, egy-két kivételtől eltekintve, a központilag szervezett megmozdulások tették ki. A 33. Vándorgyűlés ugyan szerencsés módon, jelenléti formában zajlott le, de a szokásosnál kevesebb résztvevővel, és így kisebb bevételt eredményezett. A mérlegünkön sokat javít az osztatlan közös tulajdonnal foglalkozó konferencia és továbbképzés valamint a Békés megyei Földmérőnapok még le nem könyvelt bevétele. A nemzetközi tagdíjak az Agrárminisztérium elmúlt évi támogatásának köszönhetően rendezve vannak. A Magyar földmérők arcképcsarnoka V. kötetének kiadására kapott adományok fedezik a grafikai munkák és a nyomtatás (idén és részben jövőre jelentkező) költségeit. A bevételek és kiadások számviteli rendezése folyamatban van, sok az elhatárolásra váró tétel, így a mérlegre vonatkozóan csak annyit lehet előre megjósolni, hogy pozitív érték várható. A pénzforgalmi egyenlegünk is pozitív (a bevételek meghaladják a kiadásokat), a Társaság bankszámláján 5,7 M Ft van.

A 2022-re vonatkozó kilátásaink (sajnos) változatlanok, sok a bizonytalanság. A 2021. évhez képest „szűkebb” költségvetés-tervezetet terjesztett elő a főtitkár. Kevesebb (bevételt is eredményező) rendezvénnyel számolunk, a tagdíjak az előző évinek megfelelő mértékben járulnak hozzá a működéshez, és kicsit kevesebb támogatást kalkulálunk, amelyek a terv szerint elsősorban pályázati és minisztériumi eredetűek lesznek. A kiadási oldalon szinte csak a kötelező tételek szerepelnek: nemzetközi tagdíjak, a rendezvények, a lapkiadás és az általános működési költségek, valamint a titkárság személyi jellegű költségei. Összességében 13,5 M Ft főösszeggel, közel nullszaldós (pozitív) pénzforgalmi szemléletű költségvetést terveztünk. A vita során felmerült, hogy a Miniszterelnökség, mint az állami földmérés és térképészet főhatósága miképpen járul hozzá a Társaság munkájának anyagi hátteréhez. A vezetőség válaszából kiderült, hogy ez irányú kérelmünket azért nem tudták teljesíteni, mert nincs tervezve ilyen jellegű költség a tárcánál. A 2022-re vonatkozó költségvetés-tervezetet az IB jóváhagyásra javasolta a közgyűlésnek.

Dr. Ádám József elnök indítványozta az ügyvezető titkár és a titkársági kisegítő egész éves áldozatos munkájának (amely nélkül nem működhetne a Társaság) jutalommal történő elismerését. A szűkös anyagi helyzetünk szerény összeg kifizetésére ad lehetőséget, amit a testület egyhangúlag megszavazott.

Dr. Mihály Szabolcs elnök a beszámolójában elmondta, hogy a Fenntartható Fejlődési Célok (FFC) eléréséért létrehozott munkacsoport (MFTTT–WG4SDG) tevékenysége a honlapon és a Remetey-Fülöpp Gábor blogján megjelent, a munkacsoport online rendezvényeken kifejtett aktivitását tükröző anyagok alapján jól nyomon követhető. Februárban elkészült az FFC hazai megvalósulásának helyzetét bemutató elemzés, amelyet 19, a témában kompetens szervezet vezetőjének küldtünk meg. Hat helyről kaptunk választ, valamennyi elismerőleg, a támogatásáról biztosította a munkacsoportot. A kínai tudományos akadémia folyóiratában (Big Earth Data) publikációként angolul is megjelent a dolgozat. A kínai tudományos akadémia nemzetközi kutatócsoportjának vezetője felkérte dr. Mihály Szabolcsot a kutatócsoport tanácsadó testületében való közreműködésre, mely felkérést – az MFTTT elnökével egyeztetve – ő el is fogadott. Az IB határozatban köszönte meg a munkacsoport munkáját, és a tevékenységük folytatására kérte az elnököt és a csoport tagjait.

A FÖCIK I. Kárpát-medencei földrajzi és földtudományi versenyéről – dr. Török Zsolt igazolt távolmaradása miatt – dr. Ádám József számolt be. A középiskolások számára szervezett versenyre 50 csapat nevezett (3 diák + 1 felkészítő tanár), közülük 6 Erdélyből és 1 Kárpátaljáról. Négy online forduló után a 12 csapatos (egy külhoni) döntőre jelenléti formában, november 13-án a Földtudományos Forgatag keretében került sor. A versenyt a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium csapata nyerte, második lett a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium csapata, harmadik helyen a szeghalmi Péter András Gimnázium és Kollégium csapata végzett. A nagy érdeklődésre és a kedvező visszhangra tekintettel a versenyt jövőre is tervezik megrendezni. Az IB a határozatában megköszönte a szervezésben és a kérdések összeállításában résztvevő dr. Tuchband Tamás, Balog Péter, dr. Mihály Szabolcs, valamint dr. Török Zsolt munkáját, az MH GEOSZ vezetésének hozzájárulását, a versenyzők jutalmazására felajánlott könyveket és dombortérképeket, majd a szervezőbizottságba ismét dr. Török Zsoltot kérte fel az MFTTT képviseletére.

Az Európai Földmérők és Térinformatikusok Napja – Földmérők Világnapja 2022. évi konferenciáját a kataszter és gazdaság témakörben, a téradatoknak a nemzetgazdaság működtetésében betöltött meghatározó szerepét bemutatva javasolta megrendezni Iván Gyula főtitkárhelyettes. A testület végül a 2022. március 21-ére online formában tervezett tudományos ülésnap hívó mondataként „A térinformáció szükségessége a nemzetgazdaságban” címet fogadta el. A konferencia megrendezéséhez a Társaság 1 millió forintot nyert pályázaton, amit elsősorban az előadók tiszteletdíjára lehet fordítani. Az IB eseti bizottságot kért fel a rendezvény megszervezésére, amelynek elnöke Iván Gyula, tagjai: Domokos György, Szrogh Gabriella, dr. Toronyi Bence és Vidovenyecz Zsolt.

2022-ben (az Amerikai Egyesült Államok Földmérő Társasága – NSPS – jelölése alapján) Benjamin Banneker (1731–1806) színes bőrű földmérő, földbirtokos lett az év földmérője.

A Magyar földmérők arcképcsarnoka V. kötet szerkesztése gyakorlatilag befejeződött, tájékoztatta az intézőbizottságot Buga László a szerkesztőbizottság elnöke. A bizottság véglegesítette a kiadvány tartalmát, véleményezte az arcképekről készült grafikákat, amelyek közül öt kép javítását kérte a grafikustól. Az újra rajzolt portrék elkészültek, napokon belül megérkeznek az MFTTT címére. A kötet anyaga elő van készítve tördelésre, és a Geodézia és Kartográfia nyomdai előkészítésénél használt szerveren keresztül Szrogh Gabriella megkapta feldolgozásra. A kiadás támogatóit felsoroló oldal elkészítésére – további adományok beérkezésének reményében – közvetlenül a nyomdába adás előtt, a számítások szerint 2022 januárjában kerül sor. A támogatók által átutalt összeg fedezi a grafikai és nyomdai munkák költségeit. A szerkesztőbizottság munkáját a nyomdába adás után kívánja értékelni az IB.

Az egyéb napirendi pontok keretében dr. Ádám József tájékoztatta az IB-t, hogy a FÖCIK vezetősége a nap folyamán ülést tart, melynek során megválasztják a szövetség soros elnökét. Erre a tisztségre immár harmadik alkalommal Zelei Gábort az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület ügyvezető igazgatóját jelölték a tagszervezetek.

Ferencz József elnök tudatta az MFTTT vezetőségével, hogy az EMT 23. Földmérő-találkozóját 2022 szeptemberében Besztercén tervezik megrendezni, amelyre szeretettel várják az anyaországi résztvevőket.

Az agrárminiszter által adományozott kitüntetésekre javaslattételi lehetősége van a Társaságnak. A 2022. évi Életfa emlékplakett kitüntetettjeire 2022. január 14-ig Dobai Tibor főtitkár állítja össze a javaslatokat a Társaság nevében, míg a Fasching Antal-díjra az IB egyhangú döntéssel állított jelöltet. (A kitüntetésre felterjesztett személy neve egyelőre nem publikus.)

Az alapszabály módosítására felkért munkabizottság nem nyújtott be érdemi javaslatot a változtatásokra. Tekintettel a jövő évi tisztújító közgyűlésre és a Társaság struktúrája (szakosztály-felépítése) felülvizsgálatának tovább nem igazán halasztható szükségességére, az IB felkérte Horvát Gábor István főtitkárhelyettest, a munkabizottság vezetőjét az érdemi javaslatok összeállítására a 2022 februárjában tervezett IB-ülésre. A szervezeti felépítés megváltoztatására a tisztújítás során kerülhet sor, mert a megváltozott, vagy új egységek vezetőinek megválasztása is a közgyűlés hatáskörébe tartozik.

További hozzászólás nem lévén dr. Ádám József berekesztette az ülést.

A választmány ülésére ugyancsak a BME MS Teams felületén, az online térben került sor, röviddel az intézőbizottság ülése után. Az értekezlet napirendjén a következő pontok szerepeltek:

1. Az MFTTT 2022. évi tagsági díjai, előadó: Dobai Tibor főtitkár

2. Az MFTTT 2022. évi költségvetési tervezet megvitatása, előadó: Dobai Tibor főtitkár

3. Egyebek

Az MFTTT alapszabálya szerint a tagdíjak megállapítása a választmány hatáskörébe tartozik. A testület egyhangúlag elfogadta Dobai Tibor főtitkár IB által is támogatott előterjesztését, amely szerint a tagdíjak 2022-ben sem változnak.

A törvényes működés érdekében január 1-től a társaságnak érvényes költségvetéssel kell rendelkeznie, amit a közgyűlés hagy jóvá. Ennek érdekében az évzáró testületi üléseken a választott tisztségviselők megtárgyalják az ügyvezetés és a főtitkár által javasolt előzetes költségvetést. Dobai Tibor – az IB-ülésen elmondottakat megismételve – terjesztette elő (a források szűkössége miatt) a következő évre is csak a működéshez szükséges minimális kiadásokat tartalmazó javaslatát, amelyet a választmány vita nélkül elfogadásra javasolt a közgyűlésnek.

Az egyéb napirendi pontok keretében a választmány ülését is vezető dr. Ádám József tájékoztatta a testületet az intézőbizottság korábban megtartott ülésén elhangzottakról.

Az évzáró közgyűlés legfontosabb feladata a költségvetés-tervezet elfogadása a törvényes működés feltételeként. A határozatképességet – az online térben megjelentek csekély száma miatt csak a második időpontra meghirdetett, megismételt közgyűlés biztosította. A közgyűlés napirendje a határozathozatal érdekében a következő volt:

1. Elnöki megnyitó

2. A mandátumvizsgáló bizottság, a jegyzőkönyvvezető és a hitelesítők megválasztása

3. Tájékoztató a Társaság aktuális ügyeiről (2021. évi tevékenység és aktuális pénzügyi helyzet)

4. A mandátumvizsgáló bizottság elnökének jelentése

5. A Társaság 2022. évi tagdíjainak jóváhagyása

6. A Társaság 2022. évi költségvetésének elfogadása

7. Egyebek

Dr. Ádám József köszöntötte a résztvevőket és javaslatot tett a jegyzőkönyvvezető, a hitelesítők és a mandátumvizsgáló bizottság tagjainak személyére. A jegyzőkönyvet Szrogh Gabriella vezette, hitelesítők Iván Gyula és Buga László, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke dr. Toronyi Bence, tagjai: Szilvay Gergely és Iván Gyula voltak.

Az elnök ismertette a közgyűlés feladatát az IB és a választmány által megtárgyalt és elfogadásra javasolt költségvetés-tervezettel kapcsolatban.

Az elnöki tájékoztató keretében dr. Ádám József röviden összefoglalta a Társaság 2021. évi tevékenységét, jelezve, hogy a munka részletes értékelése a Geodézia és Kartográfia hasábjain megjelenő új évi köszöntőben lesz olvasható. Felsorolás szerűen említést tett a fontosabb – jórészt online formában megtartott – rendezvényekről, konferenciákról: a tavaszi Európai Földmérők és Térinformatikusok Napjára szervezett tudományos ülésről, az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatos továbbképző konferenciáról, a Békés megyei Földmérőnapokról és a szerencsés módon jelenléti formában lebonyolított, sikeres miskolci 33. Vándorgyűlésről. Fontos és egész éves munka volt a Magyar földmérők arcképcsarnoka V. kötet készítése, amelynek lezárult a szerkesztése, már csak a nyomdai munkák vannak hátra. Az elnök beszámolt ezen kívül a FÖCIK által lebonyolított I. Kárpát-medencei földrajzi és földtudományi versenyről, amelynek a szervezésében az MFTTT is részt vett, a Fentartható Fejlődési Célok elérése érdekében létrehozott MFTTT-munkacsoport tevékenységéről és az ez évi, Székelyudvarhelyen megtartott erdélyi Földmérő-találkozóról, amelynek sikeréhez ezúttal is jelentősen hozzájárultak az MFTTT-t képviselő anyaországi előadók. Az elnök fontos eredménynek tekintette a Geodézia és Kartográfia folyamatos és időbeni megjelentetését, a honlapunk működtetését, valamint a jogszabályok véleményezésében és a kapcsolódó javaslatok kidolgozásában végzett munkát. A titkárság működése folyamatos volt, az online események szervezésében, a társasági adminisztráció végzésében, a szabályos működés fenntartásában nélkülözhetetlen munkát végeztek a munkatársak. A vezető testületek online üléseztek, hat alkalommal az intézőbizottság, háromszor a választmány és kétszer a közgyűlés, végezve a társasági élet szervezését és irányítását a pandémia okozta nehézségek közepette is. A területi csoportok és szakosztályok folyamatos működtetésére már sajnos nem futotta a társaság tagjainak, vezetőinek energiájából.

Az elnöki tájékoztató után dr. Toronyi Bence tájékoztatta a közgyűlést, hogy 14 egyéni tag és 2 jogi tag képviselője vesz részt szavazati joggal az ülésen. Ezt követően Dobai Tibor főtitkár az IB-ülésen elmondottak szerint előterjesztette a Társaság 2022. évi költségvetésének tervezetét, amelyet a közgyűlés vita nélkül elfogadott.

Az egyéb napirendi pontok keretében Iván Gyula felhívta a figyelmet az idén „elérhető közelségben”, Varsóban tervezett FIG-munkahétre és a Dubrovnikban 2022. március 31. és április 2. között szervezett földügyi konferenciára.

Dr. Ádám József tájékoztatta a közgyűlést a március 21-re tervezett EFGN tudományos ülésnapja előkészületeiről, majd felhívta a tagságot javaslattételre az MFTTT által adományozott kitüntetésekre. (A Márton Gyárfás-emlékplakett és a Lázár deák emlékérem kitüntetésekre jelölteket állító bizottságok megbízatása érvényes, és végzik a munkájukat.)

A közgyűlés zárásaként az elnök megköszönte a tagság egész éves munkáját, mindenkinek békés karácsonyt és boldog új évet kívánva berekesztette az ülést.

A beszámolót összeállította: Buga László

 

 

 

*

 

GeoSLAM ZEB HORIZON kézi mobiltérképező rendszer

Mai cikkemet egy gyors szakmai áttekintéssel kezdem, mivel a bemutatott mérőrendszert első körben nehéz lenne a klasszikus geodéziai eszközök kategóriájába sorolni. Úgy gondolom, mindenképpen szólni kell magáról az alkalmazott technológiai megoldásról. A SLAM a Simultaneous Localization and Mapping (azaz az egyidejű helymeghatározás és térképezés) angol szavak kezdőbetűiből származik.

A módszer megalkotása a ’80-90-es évekre vezethető vissza. A robotika mérnökeinek akkoriban ugyanis komoly fejtörést okozott, hogy hogyan lehetne autonóm módon, mozgó járműveket vezérelni a gyárak csarnokaiban úgy, hogy azok ne ütközzenek olyan objektumokba, mint pl. üzemi egységek, falak, oszlopok, emberi személyzet, vagy hozzájuk hasonló robotok. Beltérben a már akkoriban is alkalmazott műholdas helymeghatározásra természetesen nem volt lehetőség. Végül kifejlesztettek egy olyan digitális utasításkészletet, azaz algoritmust, mely egyidejűleg képes feltérképezni maga körül a teret és navigálni is abban. Így született meg a SLAM.
A speciális érzékelők vizuális (pl. kameraképek), nem-vizuális mért adatokat (pl.: szonárok, RADAR-, LiDAR-adatok), illetve alapvető helyzetinformációkat (pl. IMU-adatok) is szolgáltathatnak az algoritmusnak.

A mérőrendszer ezekből az információkból egy „legjobb becslést” számít saját helyzetére vonatkozóan a térben. Ebben való elmozdulásával, saját inerciarendszerében minden egyéb környezeti tényező (fal, oszlop, üzemi egység stb.) mozogni fog, így ezeknek az új pozícióinformációknak a segítségével a SLAM-algoritmus automatikusan tovább tudja finomítani helyzeti becslését.

A brit GeoSLAM, illetve jogelődje 1999-ben kezdett foglalkozni a technológiával. Egy forradalmian új, térképezésre optimalizált algoritmussal megalkotta a Világ első 3D-s kézi szkennerét, a ZEB1-t, amivel 2013-ban jelent meg a piacon. Természetesen, úttörőként a gyártó azóta folyamatosan finomította a SLAM algoritmusát és felhasználói visszajelzések alapján számos olyan bonyolult kérdést is megoldott, mint pl. a „sodródást” vagy „csúszást” okozó ismétlődő minták, azaz folyosók, sima falú alagutak okozta problémák kezelése. Így eszközei mára már nem csak részletgazdag beltéri környezet térképezésére alkalmasak.

A kézi mobil térképező rendszerek nagy előnye, hogy egyrészt könnyen hordozhatók, bárki által gyorsan elsajátítható, egy emberes megoldást képviselnek, másrészt nincs szükségük semmiféle abszolút pozícionálási módszerre (pl. GNSS-észlelés), mivel a meghatározás a szkenner saját rendszerében, relatív módon történik, hurokzárásokkal. A pontfelhő folyamatosan „épül fel”, finomodik, így a statikus szkennereknél megszokott, klasszikus értelemben vett relatív regisztrációt nem kell elvégezni. Ha georeferálásra van szükség, az utólag, a kihelyezett és geodéziai módszerrel meghatározott illesztőpontokra történik.

2019-ben jelent meg GeoSLAM ZEB HORIZON. Az eszköz nem csupán egy kézi szkenner, hanem a gyártó zászlóshajója is. Nem elég, hogy különböző konzolok, „bölcsők” segítségével bárhol kiemelhető, vagy pl. csatornába leereszthető, de alapját képezi a portfólió több hátravehető adatgyűjtési megoldásának (Discovery, Locate), emellett pillanatok alatt drónra szerelhető, illetve közúti vagy vasúti járműre rögzíthető.

Az észlelés hatótávolsága 100 m, mely bel- és kültéren egyaránt lehetővé teszi használatát. 300 000 pt/mp szkennelési sebessége pedig erős középmezőnyt képviselne az állószkennerek között is.

A mérőrendszer két fő részből áll: magából a szkennerfejből, illetve az adatrögzítő egységből. A pisztolymarkolatú szkenner nincs másfél kiló, aminek hordozása így a sétaszerű észlelés közben nem megerőltető. Ehhez kábelen csatlakozik a szintén 1,4 kg-os, energiaellátást és számítógépet tartalmazó központi egység. Ezt – a mérési környezet jellegétől függően – hátizsákba tehetjük, vagy egyszerűen oldaltáskaként vállra kaphatjuk. A HORIZON-hoz elérhető többféle képalkotó megoldás is. Kézi kialakításban a panorámakép-készítő ZEB PANO, vagy a ZEB Vision kamera. Sajnos, ezúttal mindkettőt nélkülöznöm kellett, így nem született valódi színezett, csak intenzitásadatokat tartalmazó pontfelhő.

A teszt során a szkenner és a rögzítő egység egy háti keretre volt rögzítve, ennek összsúlya nem haladta meg a 6 kg-ot. A Budakeszi úton megvalósított próbamérésen az UVATERV Zrt. 504. Térszkennelési és BIM Szakosztály szakemberei is részt vettek velem. Maga a mérés roppant egyszerűen zajlott: a mérőrendszer bekapcsolása és inicializálása után egy kolléga a hátára kapta a műszerszettet, és egy 10 perces séta alatt bejárt 500 métert a forgalmas út egyik, majd visszafelé jövet a másik oldalán. A mérést a műszer a kiindulóponton történő záró inicializálásával fejeztük be. Utólagos georeferáláshoz 3 db illesztőgömböt is kihelyeztünk. Az ezt követő adatkiolvasás és feldolgozás nem volt több fél óránál a GeoSLAM saját, Connect szoftverében. Ugyan az abszolút illesztést az EOV-ban bemért pontjainkra már itt is el lehetett volna végezni, azonban mi később a Trimble Real Work alkalmazásban hajtottuk végre.

Az elkészült pontfelhő már nyers, szűretlen formájában is meggyőző volt. A járdáról történő észleléssel, még az úton araszoló állandó jármű forgalom okozta zaj ellenére is sikerült jó minőségben rögzíteni az útburkolatot. Az itt mért átlagos szórás 3 cm volt. Szépen leképződtek az árkok, ostorlámpák, kerítések, sőt a magas épületek is, a legfelső szintjükig. Különösen jól kiértékelhetőek a mintaterületen található fák a magasságukkal, lomkoronájukkal, törzsátmérővel. Ha ugyanezen a pilotszakaszon még egyszer elsétáltunk volna, még sűrűbb és részletgazdagabb pontfelhőt sikerült volna előállítani.

Az mindenesetre leszögezhető, hogy ez a mérőrendszer nagyon rövid és hatékony terepi jelenlétet tesz lehetővé, gyors és automatizált előfeldolgozással. Jól hasznosítható lehet épületek belterének felmérésére és alaprajzok készítéséhez. Kis mérete és tömege miatt kiválóan alkalmazható olyan szűk, nehezen megközelíthető helyszínek rögzítésére is, mint a barlangok, bányák, pincék. Kiváló és egyszerű észlelési megoldást szolgáltathat különféle depóniák térfogatszámításához. Nagyon komoly segítséget nyújthat továbbá erdészeti és környezetvédelmi munkákban és fakataszter-felmérésekben.

A GeoSLAM ZEB HORIZON műszaki specifikációit az alábbi táblázatban gyűjtöttem össze.

 


GeoSLAM ZEB HORIZON mobil térképező rendszer jellemzői

Lézer

1-osztály/ λ 903nm, szemre nem káros

Szkennelési látómező

360° × 270°

Szkennelési sebesség

300 000 pt/mp

Szkennelési hatótávolság

100 m

3D-s pontmegbízhatóság

6 mm (Connect V2 feldolgozással)

Szenzorok száma

- - - > 16

Intenzitásadat

van

Pontfelhő valós színezése

van, ZEB VISION, ZEB PANO, ill. Discovery rendszerben (opcionális)

Szkenner tömege

1,45 kg

Adatrögzítő tömege

1,40 kg (akkumulátorral)

Nyersadat-méret

100-200 Mb/perc

Energiaellátás

Cserélhető akkumulátor, 6100 mAh

Folyamatos munkaidő

90 perc (1 db cserélhető akkumulátorral)

További hivatalos információ

Burken Kft., www.walkandscan.hu

Stenzel Sándor

földrendező- és földmérőmérnök

NEKROLÓGOK

Dr. Kádár István

1927–2021

Életének 94. évében, 2021. október 10-én, egy budapesti kórházban (Covid utáni betegségben) elhunyt Kádár István nyugdíjas tudományos főmunkatárs. Október 15-én a székesfehérvári izraelita temetőben kísértük utolsó útjára nagyszámú családja, munkatársai, tanítványai és tisztelői kíséretében.

Kádár István 1927. december 26-án született Putnokon, itt járt elemi iskolába. 1942-ben kiemelkedő eredménnyel fejezte be a polgári iskola 4. osztályát. Gimnáziumi tanulmányait (zsidó származása miatt) nem tudta elkezdeni; fél-fél évig lakatos-, illetve műszerésztanonc volt, majd 1943 őszétől az első tanévet teljesítette egy miskolci kereskedelmi iskolában. 1944 júniusában édesapjával együtt munkaszolgálatra hívták be Jolsvára, ami egy éven át tartó menetelést jelentett Csákváron, Sopronon és Ausztrián keresztül a mauthauseni koncentrációs táborig. A tábort 1945 májusában szabadítottak fel az amerikai csapatok. Hazatérését követően eladó volt apja vasboltjában, de párhuzamosan gimnáziumi magántanuló is. 1948 nyarán sikeresen leérettségizett, majd novemberben katonai szolgálatra hívták be, ahol felfigyeltek szorgalmára, képességeire, és 1949 decemberében a Honvéd Térképészeti Intézet tiszti tanfolyamára küldték. 1950 júniusától 1951 augusztusáig terepfelmérő hadnagy, majd szeptembertől a BME Hadmérnöki Karának térképész-hadmérnökhallgatója, ahol 1956 júniusában főhadnagyként végzett. (Diplomamunkájához öt nyelvből mintegy 700 oldalas forrásanyagot készített.) 1956 decemberétől 1963 áprilisáig a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál topografusként, háromszögelő mérnökként dolgozott, itt számos újítást adott be. Ezt követően az Állami Földmérési és Térképészeti Felügyelőségnél volt kutató. 1967 augusztusától 1969 októberéig újra a BGTV-nél volt tudományos kutatói beosztásban.

1969 októberében került népes családjával (összesen 8 gyermeket neveltek feleségével) Székesfehérvárra, a GEO-ba, amit akkor Felsőfokú Földmérési Technikumnak hívtak, ma pedig az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinformatikai Intézete. Itt 3 évig tanárként oktatta a geodéziai alapismeretek tantárgyat, majd főállású kutató lett. Elindította a „Geodéziai információ” és a „Geodéziai hálózatok” fakultatív tantárgyakat, amelyekben információelméletet és kódolástechnikát tanított. Műszeres és elméleti kísérleteiről számos publikációt jelentetett meg (főként társszerzőkkel), szakdolgozatokat és TDK-dolgozatokat konzultált; feladatkiírásai és cikkei mindig különleges, újszerű szakmai témákat vetettek fel.

1988 márciusában lett nyugdíjas, de számítógépes kutatásait megbízással folytatta. Bár 1996-ban ez a megbízotti munkaviszonya is megszűnt, továbbra is naponta bejárt a főiskolára, hétvégenként is. 1996 és 1999 között a BME Fotogrammetriai Tanszékén egy BME–MTA munkacsoportban volt vendégkutató. 2003-ban Lázár deák emlékéremmel, 2018-ban Fasching Antal-díjjal tüntették ki.

Ennyi lenne a rövid életrajz dióhéjban. Ha az emberről, a kutatóról is szólnom kellene, az sokkal nehezebb nekem, mert ilyen kivételes egyéniséggel, ilyen vérbeli kutatóval életemben csak vele találkoztam. Kádár István egész életútját a kreativitás, a folyamatos alkotó munka, az új gondolatok felkarolása és elplántálása jellemezte. Igen korán felismerte az információelmélet jelentőségét, és kutatásai révén annak geodéziai alkalmazását igyekezett elősegíteni. Újításaival, cikkeivel, javaslataival a földmérés-térképészet-térinformatika több területén tette le névjegyét.

Kétszáznál több szakmai publikáció szerzőjeként, számos tudományos diákköri dolgozat, szakdolgozat és doktori értekezés konzulenseként, segítőjeként tanítványai, munkatársai és a szakmai közvélemény körében ő volt az alkotó szellem élesztője.

Kádár István eredeti gondolatai, újításai, kutatásai kezdeményezőleg hatottak az informatikai szemléletnek a földmérésen belüli elterjesztésére, segítették az innovatív munkát. A publikációkra külföldön is hivatkoznak. Több előremutató gondolata csak hosszabb idő után öltött testet a gyakorlatban, és számos javaslata jövőbeni megvalósításra vár.

Kádár István az igazi kutató szellemiség, az alkotásvágy, az örök elégedetlenség és tenni akarás megszemélyesítője volt. Különleges tehetségű ember, aki egész életét a kutatásnak szentelte. A korszak, amelyben élni adatott, nem igazán kedvezett az eredeti egyéniség kiteljesedésének. Mégis, ha csak áttekintjük is publikációs listáját, egy állandóan égő vágyat érzékelhetünk a megújításra, a szakmai fejlesztésre.

A szakmai életút jellemzésére néhány konkrét alkotást, újítást sorolnék fel. Ezek csak részlegesen vagy lassan valósultak meg a gyakorlatban, elsősorban azért, mert megelőzték korukat. Ilyen tudományos munkák, újítási eredmények: a lokális fotogrammetria kialakítása; új algoritmus-távmérők összeadó-állandójának meghatározására; kiegyenlítés előzetes koordináták nélkül; függvényteodolit tervezése; új algoritmusok és programok kidolgozása a két- és háromdimenziós geodéziai feladatokra (kiegyenlítő körre, szekvenciális kiegyenlítésre); az alfavektoriális rendszer kidolgozása; az információelmélet eredményeinek meghonosítása a geodéziában.

Kádár István – bár sok szerzőtársa akadt – magányos harcosként vívta küzdelmét a szakmai megújulásért. Életművének értékelése az utókorra marad, bizonyára lesznek majd értő méltatói. Az is biztos ugyanakkor, hogy akik munkatársként, tanítványként közelebbről ismerhettük őt (sok-sok órán keresztül hallhattuk magyarázatait), mindannyiunkat mélyen megérintett tanítása és példája, noha a csak szóban megfogalmazott gondolat, felvetés, ötlet és a személyes példa kevésbé dokumentálható, mint az írás. 2002-ben, 75. születésnapján ünnepséget szerveztünk tiszteletére, amelyre egy kiadványt is megjelentettünk „A hely felelőse” címmel, mert ő a geodétákat nevezte helyfelelősnek. Reményem, hogy a geodéták ezen szerepe örökös, és a szakemberek emlékezetében Kádár István életműve is méltó helyre kerül.

Dr. Busics György

 

Búcsú Kléber Gézától

Életének 84. évét betöltve, elhunyt Kléber Géza, a Fővárosi Földhivatal nyugalmazott hivatalvezetője.

1937. június 6-án, Budapesten született. Az Erdészeti és Faipari Egyetemen 1965-ben okleveles erdőmérnöki, a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán 1983-ban geodéziai automatizálási szakmérnöki képzettséget szerzett. Hivatását a közigazgatásban, a földügyi szakigazgatásban találta meg. 1997-ben, a földhivatali szervezet létrejöttének 30 éves évfordulóján, egyike volt a Fővárosi Földhivatal azon 9 tisztviselőjének, aki a kezdetektől fogva a földügyi szervezetben tevékenykedett. A Földművelésügyi Minisztérium Földmérési és Térképészeti Főosztályának főmunkatársaként érte a legnagyobb szakmai kihívás: 1990. november 1-jei hatállyal a Fővárosi Földhivatal hivatalvezetőjévé nevezték ki. A munkakört nyugdíjazásáig, 1997. június 25-ig töltötte be, miközben a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság (MFTTT) tevékenységében is aktív szerepet vállalt.

Jogalkalmazói munkája során mindig a jogszerűség és szakszerűség vezérfonalát követte. Felettesei elsősorban együttműködő-készségéért, következetes, kitartó munkavégzéséért, tárgyilagos és rendszerezett beszámolóiért, elemzéseiért fejezték ki elismerésüket. Nemcsak munkatársai, de az ügyfelek megbecsülése is végig kísérte életútját. A köztiszteletben álló, hiteles, humánus, ám határozott tárgyalóképességgel bíró vezető példájaként tarthatjuk számon. Eredményes munkája mellett 3 gyermek édesapjaként és szerető nagyszülőként is követendő példát állított elénk.

Hivatalvezetőként elsősorban a balul elsült informatikai fejlesztési kísérletből megörökölt problémákat, azaz az INFORT Egyesülés működéséből visszamaradó adósság kezelését, a földhivatalok tarthatatlan elhelyezéséből adódó feladatokat, valamint az ügyintézői létszám mennyiségi és minőségi fejlesztését kellet megoldania. PHARE-szerződés keretében megszervezte és beindította a feladatellátás számítógépes támogatásának fejlesztési folyamatait, és jelentős erőfeszítéseket tett a privatizációs folyamatok során felhalmozódott hátralékos beadványok feldolgozására. Irányítása alatt az elintézett ügyiratok száma az országos átlagot évről-évre meghaladta, és e mutatószám alapján Budapest rendre az öt legjobban teljesítő megye között szerepelt. Nyugdíjas éveiben sem szakadt el hivatásától, szakmáját földmérő mérnökként gyakorolta. Egykori munkatársai megkeresését mindig szívesen fogadta, szakmai tanácsaival, vezetői és szervezetismereti tapasztalataival támogatta a hivatalvezetés célkitűzéseit.

A földügyi ágazatban végzett lelkiismeretes, becsületes és eredményes munkája, életútja elismeréseként, életének 80. évében, 2017-ben a földművelésügyi miniszter az Életfa emlékplakett ezüst fokozatával tüntette ki, melyet betegsége miatt személyesen átvenni már nem tudott.

Családja, barátai és tisztelői 2021. augusztus 6-án helyezték örök nyugalomra. Emlékét a Geodézia és Kartográfiában olvasható szakcikke, a Fővárosi Földhivatal története megőrzi, a munkahelyi közbeszédben is tisztelettel ápoljuk.

Borsay Tamás

 

Földi Ervin

1931–2021

Földi Ervin életének 91. évében, türelemmel viselt hosszú betegség után, 2021. november 8-án távozott az örökkévalóságba. Igazi polihisztorszemélyiség volt, mégis pályája szinte egybeforrt a földrajzi nevekkel. Térképészként indult, majd a térképi névírást szinte külön tudománnyá fejlesztette. Azok közé tartozott, akik szakterületükön nemzetközi téren is letették névjegyüket. Térképészek generációit oktatta a térkép- és a nyelvtudomány közös területén valóságos iskolát teremtve.

Földi Ervin 1931. március 6-án született Budapesten. Érettségi vizsgáit követően, 1949-ben abban a Honvéd Térképészeti Intézetben helyezkedett el, ahol komoly hagyományai voltak a helynevek gyűjtésének, tudományos feldolgozásának. A nagy kedvvel és érdeklődéssel végzett gyakorlati térképkészítési munkákkal azonban – szemének fokozódó romlása miatt – hamarosan fel kellett hagynia, de parancsnokai (köztük Irmédi-Molnár László és Rédey István) meg akarták tartani a szakmának a tehetséges fiatalembert, akinek nemcsak a szakmai elkötelezettségét méltányolták, de széleskörű tájékozottságát és nyelvtudását is, így továbbtanulásra ösztönözték. Kezdetben, 1952-től a szegedi József Attila Tudományegyetemen tanult földrajzot és földtant, majd átjelentkezett a budapesti ELTE-re, amikor hírét vette az éppen akkor induló egyetemi térképészeti képzésnek. Az első, diplomás magyar térképész generáció tagjaként végzett 1957-ben.

Munkáját a Kartográfiai Vállalatnál (KV) kezdte (1957–69), de már ebben az időben sűrűn bedolgozott a felettes Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalba, alapvetően idegen nyelvi tájékozottsága alapján. Részt vehetett külföldi kartográfiai tanfolyamokon is. A Takács Józseffel és Hőnyi Edével kialakított szakmai és személyes barátság fordította a földrajzi nevek felé. A kezdetektől szemmel kísérhette a földrajzi nevek egységesítése terén kibontakozó nemzetközi együttműködést, majd az ennek a folyamatába illeszkedő magyarországi tevékenységeket. A KV-nál végzett szerkesztői tevékenysége mellett részt vett a Földrajzinév-bizottság (FNB) 1963-as megalakításában. A bizottság első titkára lett, 1978-ig látta el ezt a funkciót, amikor Radó Sándort követően a bizottság elnökévé választották. 1969-től nyugdíjazásáig, 1991-ig a Földmérési (és Távérzékelési) Intézet (FÖMI) állományába tartozott, ahol teljes munkaidejét a földrajzi nevek szerteágazó ügyeinek szentelhette. Az FNB elnöki tisztét 2004-ig látta el, de utána is igen aktívan részt vett a bizottság munkájában 2011-ben bekövetkezett kényszerű távozásáig.

Mind titkárként, mind elnökként, hosszú évtizedeken keresztül szinte egy személyben koordinálta a bizottság munkáját, amely az ő precízen előkészített és dokumentált anyagai alapján végezte tevékenységét, szakértők széles körével konzultálva. Földi Ervin felismerte, hogy a földrajzi nevek nem egyszerűen tájékoztató elemek a térképeken, hanem valóságos és élő kapocs a fizikai tér és az azt benépesítő emberek között, a társadalom számtalan kapcsolódásának középpontjában, de mindeneknél jobban szem előtt tartva a nyelvi és a kulturális vonatkozásokat. Számára a szakma egyet jelentett a társadalmi felelősségvállalással is. Az ő magasabb szinten is elismert működésének köszönhetően emelkedett a Földrajzinév-bizottság egy szakbizottságból tárcaközi kormánybizottsággá, és el tudta fogadtatni, hogy számos földrajzi névi kérdés az egységes névhasználat érdekében jogszabályi rendezést igényel. Folyamatosan képezte magát. Amikor nyelvtudományi ismeretekre volt szükség, akkor a nyelvészet egyes ágaiba tanult bele, amikor a közigazgatási vagy jogi kérdések kerültek előtérbe, számára azok sem jelentettek gondot, s amikor a többség még nem is hallott számítógépekről, Földi Ervin már kész adatbázis-építési tervekkel jelentkezett, miközben naprakész maradt a kartográfia világában is. Különös érzékenységgel fordult a nyelvek és a magyar nyelv felé. Az előbbiben az átírási rendszereknek, az utóbbiban leginkább a nevek helyesírásának és nyelvhelyességi kérdéseinek szakértője lett. Az MTA Helyesírási (majd Magyar Nyelvi) Bizottságának 1970 óta volt tagja.

Földi Ervin a kezdetektől részt vett az ENSZ tematikus szakértői csoportja, az UNGEGN (United Nation Group of Experts on Geographical Names) munkájában. Részt vett az első ENSZ Földrajzinév-egységesítési Konferencián (1967), majd a következő kettőn (1972, 1977). Különösen a nem latin betűs nyelvek földrajzi neveinek átírási kérdéseiben, továbbá a terminológia terén fejtette ki tevékenységét. Az előbbi téma munkacsoportjának (Working Group of Romanization Systems) tagja, majd 1977 és 1984 között a vezetője volt. Nemzetközi kurzusok előadójaként is segítette az UNGEGN munkáját (Indonézia 1982, 1989), az UNGEGN első ilyen, úttörő (1982-es) kurzusára kidolgozta a szakterületének a tematikáját. Titkárként (1972–77), majd elnökként (1992–97) vezető szerepet játszott a mi földrajzi divíziónk (UNGEGN East Central and South-East Europe Division) munkájának összehangolásában.

Föld Ervin nevéhez számos korszakos jelentőségű mű részbeni szerzősége, szerkesztése és kiadása kötődik. Kiemelkednek ezek közül a földrajzi nevek helyesírásának két szabályzata (Fábián Pállal és Hőnyi Edével közösen); a Kartográfiai értelmező szótár; a Magyarország földrajzinév-tára sorozatnak a jelentősebb földrajzi neveket meghatározó kötetének két kiadása; az ő főszerkesztésében látott napvilágot a sorozat 19 megyei kötete, amelyre a jelenlegi Földrajzinév-tár adatbázis támaszkodik; az első hivatalos magyar országnévjegyzék stb. A Kartográfiai Vállalat térképszerkesztőjeként olyan munkákban vett részt, mint a Világatlasz (1959), a Kis világatlasz (1965) és a Képes politikai és gazdasági világatlasz (1966). 1964–72 között részt vett a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) Többnyelvű térképészeti szótárának munkáiban. Számtalan térképszerkesztői feladata mellett a Politikai világtérkép (1982) és a Földrajzi világatlasz (1985) névjegyzéke mind a mai napig hatással van földrajzinév-írásunkra. A neve említése nélkül is jelen vannak munkánkban a topográfiai és földmérési térképek névírási szabályzatai, a szakértői véleményei, lektorálásai. Térképi névírás című egyetemi kéziratos jegyzete alapján több évtizeden át tanította a térképésznövendékeket az ELTE-n a nyelvileg (helyesírás, névhasználat, stilisztika) igényes földrajzinév-írásra.

Földi Ervin tevékenységét kétszer ismerték el a Térképészet Kiváló Dolgozója (1965, 1970) kitüntetéssel, majd megkapta a szakma legmagasabb elismeréseit, a Lázár deák emlékérmet 1982-ben és a Fasching Antal-díjat 2004-ben.

Nem zárhatjuk le visszaemlékezésünket Földi Ervin barátságos személyiségének felidézése nélkül. Sokak pályáját egyengette, legendás volt segítőkészsége, egyszerűen nem tudott nemet mondani. Ahol tevékenykedett, ott a derű és a szelíd humor járta át a levegőt. Kedves emléke kitörölhetetlen marad.

Mikesy Gábor

 

Dr. Gabos György

1924–2021

2021. november 9-én, 97. életévében elhunyt dr. Gabos György építőmérnök, a BME volt tanársegédje, az Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) néhai igazgatója, az Ybl Miklós Főiskola egykori tanára.

Budapesten született 1924. november 25-én. Gyermekkora és kora ifjúsága tele volt kellemetlen fordulatokkal. Szülei gyermekkorában elváltak, nagymamája nevelte. A Markó utcai Bolyai Gimnáziumban érettségizett. A gimnázium után villanyszerelő tanuló lett, majd segédként dolgozott. 1944-ben munkaszolgálatos volt egy évig, majd 1945 szeptemberéig dolgozott még villanyszerelőként, és ekkor beiratkozott a Műegyetem Általános Mérnöki Karára, ahol 1950-ben szerzett oklevelet. Ezt követően az Oltay Károly professzor által vezetett Geodézia tanszéken dolgozott tanársegédként. A szerény tanársegédi fizetésből nem tudta eltartani a családját, ezért kénytelen volt váltani. Egy ismerőse révén kapott állást az 1950-ben alakult Földmérő és Talajvizsgáló Irodánál (FTI), ahol azután 36 éven át dolgozott megszakítások nélkül.

Az irodánál már nem geodéziával, hanem geotechnikával foglalkozott. Kitanulva az új szakirányt, végigjárva a ranglétrát, sok talajmechanikai szakvélemény készítése után, mint osztályvezető-irodavezető jutott el oda, hogy a cég élére álljon. 1957-ben nevezték ki az FTI igazgatójának, hogy ezt a rangját 30 éven át megőrizze, és nyugállományba meneteléig gyakorolja a vállalatvezetői munkát. Gabos György vezetőként mesterművet alkotott a 70-80 fős irodából. Az 1986-os nyugdíjba vonulásakor a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál (FTV) tervező vállalat már 1200 fővel dolgozott. Az ő irányítása alatt vált az FTV országos hatáskörű, neves mérnöki előtervező szervezetté. A hetvenes-nyolcvanas években a cég sokrétű tevékenysége egyedülálló volt. Fő profilja a – mai szóhasználattal toplistásnak nevezhető – geotechnika (vizsgálatok, elemzések és szakvélemények készítése, alapozástervezés stb.) volt, de színvonalában ezzel egyenrangú volt a mérnökgeológiai iroda (hidrológia, nyersanyagkutatás), a vegyészeti iroda (korrózióvédelem, környezetvédelem) és hát nem utolsósorban a geodéziai iroda. A vállalat földmérési állami alapmunkákat is végzett (új felmérés és felújítás). Gabos Györgynek elévülhetetlen érdeme volt abban is, hogy az FTV-t nemcsak idehaza, de külhonban is magasan jegyezték.

Az utolsó, még az ő igazgatósága alatt kiadott 1985-ös évkönyvben írta, hogy az 1950-ben alakult vállalat először 1960-ban érezte magát olyan erősnek, hogy műszaki-tudományos eredményeiről évkönyvben számoljon be. 1985-ben már 20 országgal volt a cégnek kiterjedt műszaki, tudományos és gazdasági kapcsolata, és számos nemzetközi szervezetben, egyesületben dolgoztak a vállalat mérnökei, szakértői. Vezetése alatt a vállalat tizennyolcszoros élüzemi és kiváló vállalati címet nyert el.

1968-ban – geotechnikai témakörben – egyetemi doktori címet szerzett. Nem csak ő, hanem az irodák és az osztályok, tehát a szakterületek vezetői is szakmájuk doktorai voltak. A cég minden dolgozójának munkáját megbecsülte, szakmai érdemei szerint értékelte, az illető származásától és politikai nézeteitől függetlenül. Vezetői, szakmai hitvallásáról részletesen egy hosszabb személyes interjúban olvashatunk, amelyet Turi Norbert BME Bsc-s hallgató készített vele 2010-ben (Geodézia és Kartográfia 62. évf. 8. szám).

Az adott korszakban az FTV minden nagyberuházásban – a cég szakmai kompetenciáiból adódóan – fontos szerepet kapott. Ki kell emelni a mérnökgeodézia, valamint a mozgásvizsgálat területét, amelyekben országosan is az első vonalat jelentette. Az FTV-nek szinte valamennyi nagyberuházáson működött geodéziai és geotechnikai kirendeltsége. (Ezek közül a legnagyobbak: TVK, Bázakerettye, Ózd, Bélapátfalva, Paks, Dunakiliti, Eger, Pécs –pince, és üregkutatások–, Tengiz és Algéria.)

Ambícióját mutatta, hogy a vállalatvezetés mellett a szakmai közszereplés is részét képezte életének. Nem mellesleg 1964-től 1997-ig az Ybl Miklós Főiskola óraadó tanára volt, ahol talajmechanikát, alapozást és környezetvédelmet tanított. Kiváló előadó volt, úgy is mint oktató, és úgy is mint a vállalati konzultációk, tervbírálatok, évértékelők hozzászólója, előadója. Több ciklusban tagja volt a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület elnökségének, majd tiszteletbeli elnökségi tag, intézőbizottsági tag, és huszonöt éven át a Geodézia és Kartográfia szerkesztő bizottságának a tagja volt. Tizenkét éven keresztül töltötte be az Építőipari Tudományos Egyesület főtitkári, illetve alelnöki tisztét. Tagja volt a Műegyetemen a földmérőszak államvizsga-bizottságának, tagja és szakértője volt a Magyar Mérnöki Kamarának. Számtalan hazai és külföldi szakmai kitüntetésben részesült. Állami elismerései közül ki kell emelni a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatát, amelyeket aktív vállalati évei során kétszer nyert el. 1979-ben Fasching Antal-díjat kapott.

A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézetében angol és magyar nyelven is tartott előadásokat. Szakirodalmi munkásságát kb. 130 szakcikk, 10 főiskolai jegyzet és 4 angol nyelvű UNESCO-tanfolyami jegyzet fémjelezi. Az alapozási szakterületen egyéni és társas szabadalmai voltak.

Gabos György gazdag, hosszú élet élt, melynek kapcsán felvetődik a kérdés: Vajon mi volt ennek a titka? Az ő esetében elmondható, hogy a kiemelkedő tehetség mellett az eltökéltség, tudatosság és a nehéz helyzetekben való kitartás, a jó stratégiai és taktikai érzék együttesen. Mindig az elérhető legmodernebb technikák, berendezések beszerzésére törekedett, hogy a felmerülő feladatok minél magasabb színvonalon legyenek elvégezhetők, legyen szó a geodéziai műszerek vásárlásáról, számítástechnikai eszközökről vagy a korszerű fúróüzemi kapacitások kialakításáról. Emellett vallotta, hogy a szakszerű, értékes munkát meg is kell fizetni. Keményen kritizálta a földmérők árképzésének szabályait is, felemelte a szavát földmérés szabadárassá tétele mellett, ahogyan azt már más tervezőknél alkalmazták abban az időben.

Idős korában sem hagyta, hogy a szakmai fejlődés elszáguldjon mellette. Már nyugdíjasként dolgozott a Környezetvédelmi Minisztérium Kutatási Főosztályán, és egészen haláláig igazságügyi szakértőként is tevékenykedett. Idős kora ellenére sem jelentett számára akadályt a számítógép és az internet világa, még a divatos Facebook-on is tagja volt szakmai és egyéb csoportoknak. A szakmai közösség mellett két lánya és négy unokája gyászolja.

Legyen szép az álmod Gyuri bácsi, nyugodj békében!

Kispál Dezső

 



[1] A Ferihegyi Repülőteret 2011-ben Liszt Ferenc (1811–1886) világhírű, magyar zeneszer-zőről és zongoraművészről nevezték el. Az átnevezés ötletét az adta, hogy a varsói repülőteret Chopin zeneszerzőről nevezték el. Ferihegy átnevezése Szőcs Géza (1953–2020) Kossuth-díjas erdélyi író, kulturális államtitkár javaslatára történt. (Pokoly Béla névrajzszakértő személyes közlése.)

 

[2] A gyárilag megadott és a sérült állapot közötti különbség mutatta a deformáció mértékét. Kisméretű alakváltozás helyben javítható, nagyméretű sérülés esetén a gépet a gyártó céghez kell visszaküldeni. A módszer lényege napjainkban sem változott, azzal a különbséggel, hogy a sokkal modernebb, digitális lézerszkennert alkalmazzák. (Geodézia és Kartográfia 1987/5)

 

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes a 2024/1. számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 259

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk