GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

Tartalom

2022/4. szám

Nagy Tamás: A magyar katonai térképészet felmérési feladatai napjainkban - - - > 4

Dr. Havasi István: A 150 éves Geodéziai és Bányaméréstani Tanszék műszerfejlesztései – 1872–2022, Selmec–Sopron–Miskolc - - - > 10

Király Tamás: UAV-alapú monitoringrendszerek és egy 3D-s UAV-vezérlési technológia fejlesztése - - - > 16

Yessimchanova, Kalamkas – dr. Gede Mátyás: CORDEX-adatok vizualizációja QGIS segítségével – Esetek és megoldások Kazahsztán példáján - - - > 22

⁕

Az idő múlása: évek, hónapok, órák, percek, másodpercek… - - - > 26

Emlékezés Antos Zoltánra - - - > 33

A DAT negyedszázada - - - > 36

Végzett földmérők a GEO-ban   - - - > 39

Végzett térképészek 2022   - - - > 40

Végzett földmérők a BME-n - - - > 42

Műszerismertetés   - - - > 42

Nekrológ (Busics Imre) - - - > 45

Contents

The survey tasks of the Hungarian military mapping today (Tamás Nagy) - - - > 4

Instrument developments of the 150 year old Department of Geodesy and Mine Surveying
(1872–2022, Selmec–Sopron–Miskolc) (István HAVASI, Dr.) - - - > 10

UAV-based monitoring systems and a 3D UAV control technique development (Tamás KIRÁLY) - - - > 16

CORDEX data visualization using QGIS – Issues and solutions on the example of Kazakhstan (Kalamkas YESSIMCHANOVA–Mátyás GEDE, Dr.) - - - > 22

⁕

The passage of time, years, months, hours, minutes, seconds… - - - > 26

Remembrance of Zoltán Antos   - - - > 33

Quarter-century of DAT - - - > 36

Graduated surveyors at the GEO - - - > 39

Graduated cartographers 2022 - - - > 40

Graduated surveyors at the BME - - - > 42

Instrument review   - - - > 42

Obituary (Imre Busics)   - - - > 45

 

Címlapon: Nagyméretarányú tervezési térkép egy katonai létesítményről (részlet) (Lásd a kapcsolódó cikket a 4. oldalon.)

On the Cover Page: Large-scale planning map of a military facility (fragment) (See related article on the page 4.)

 

 

A magyar katonai térképészet felmérési feladatai napjainkban

NAGY Tamás

DOI: 10.30921/GK.74.2022.4.1

A Honvédelmi Minisztérium Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: HM Zrínyi Nonprofit Kft.) több szempontból is egyedülálló az országban. A Társaság térképészeti portfóliója a térképkészítés teljes vertikumát felöleli, a repülőgépes, drónos adatfelvételezéstől kezdve a geodéziai, topográfiai feladatokon át a térinformatikai, kartográfiai tevékenységekig a nyomdai sokszorosítási munkákkal bezáróan. A létrehozott térinformatikai adatbázisok és az azokból generált térképi állományok a Magyar Honvédség és a teljes védelmi szféra feladatait segítik. A cikkben a HM Zrínyi Nonprofit Kft. Térképészeti Ágazat, Felmérő osztály munkáját és feladatait mutatjuk be, kiemelve azokat a főbb tevékenységeinket, melyek a haderőfejlesztéssel kapcsolatos beruházásokhoz kötődnek, ezért egyre fontosabbak és nélkülözhetetlenek a megrendelőink számára. Kiemeljük az 1:500 méretarányú objektumtérképek és -adatbázisok készítését, valamint az állami területek ingatlanrendezési feladatait. Változatos munkánkat professzionális műszereinkkel az ország teljes területén végezzük.

The survey tasks of the Hungarian military mapping today

Tamás NAGY

The MoD Zrínyi Mapping and Communication Servicing Non-profit Ltd is unique in the country in many aspects. It encompasses the entirety of mapping, from aerial and drone data collection to geodetic and topographic tasks, from geoinformatics and cartographical activities, to printing. The created geospatial databases and the generated map files support the tasks of the Hungarian Defence Forces and the entire defence sector. In this article, we present the work and tasks of the Survey Department of MoD Zrínyi Non-profit Ltd Mapping branch, highlighting the main activities that have become increasingly important and indispensable for our clients in the recent years, because they are linked to investments in the armed forces. We emphasize the preparation of 1:500 scale object maps and databases for investments in the development of the armed forces and the real estate planning tasks of governmental territories. We carry out our diverse work throughout the country using state-of-the-art equipment.

Kulcsszavak: katonai térképészet, haderőfejlesztés, nagyméretarányú felmérés, ingatlanrendezés

Key words: military mapping, development of the armed forces, large scale surveying, real estate planning

 

Nagy Tamás

alosztályvezető

HM Zrínyi Nonprofit Kft.

Térképészeti Ágazati Igazgatóság

Felmérő Osztály, Topogeodéziai Alosztály

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

⁕

A 150 éves Geodéziai és Bányaméréstani Tanszék műszerfejlesztései

1872–2022, Selmec–Sopron–Miskolc

HAVASI István

DOI: 10.30921/GK.74.2022.4.2

A tanulmányban az 1872-ben Cséti Ottó által Selmecbányán alapított Bányaméréstan–Geodézia Tanszék életútját követve, annak és jogutódjainak műszerfejlesztéseit mutatom be. E szakmatörténeti munka az eddigi, hosszú 150 év során a három különböző működési helyszínen (Selmec, Sopron és Miskolc) a tanszéket adott időszakban irányító egyes neves professzorok erre irányuló szakmai tevékenységének eredményeit ismerteti.

Instrument developments of the 150 year old

Department of Geodesy and Mine Surveying

1872–2022, Selmec–Sopron–Miskolc

István HAVASI

In the study following the life of the Department of Mining Surveying and Geodesy, founded by Ottó Cséti in Banská Štiavnica in 1872 and its successors the instrumental developments are reviewed by me. This work of professional history describes the results of the professional activities of some well-known professors who managed the department in a given period during the long 150 years at the three different operating locations (Selmec-Sopron-Miskolc).

 

Kulcsszavak: Bányaméréstan–Geodézia Tanszék, műszerfejlesztés, Selmec, Sopron, Miskolc

Key words: Department of Mining Surveying and Geodesy, instrument development, Selmec, Sopron, Miskolc

Dr. Havasi István

intézetigazgató, intézeti tanszékvezető

egyetemi docens

Miskolci Egyetem

Geofizikai és Térinformatikai Intézet

Geodéziai és Bányaméréstani Intézeti Tanszék

⁕

UAV-alapú monitoringrendszerek és

egy 3D-s UAV-vezérlési technológia fejlesztése

KIRÁLY Tamás

DOI: 10.30921/GK.74.2022.4.3

Cégünk 2019 és 2021 között egy GINOP K+F pályázat keretében több modern geodéziai műszeren alapuló felmérési technológiát fejlesztett ki. A következőkben ezek közül mutatunk be két technológiai megoldást, egyrészt a pilóta nélküli légi járműveken alapuló monitoringrendszerek kialakításának módját mezőgazdasági, illetve bányaterületek esetén, valamint egy, a megszokottól eltérő UAV-vezérlési technikát, amellyel drónunkat nem csak vízszintes értelemben tudjuk automatizáltan navigálni és felmérni egy adott területet, hanem függőleges értelemben is tetszőleges módon repülhetünk, és így komplexebb műtárgyak felmérése is lehetségessé válik.

UAV-based monitoring systems and a 3D UAV control technique development

Tamás KIRÁLY

Between 2019 and 2021, our company developed multiple surveying technologies based on modern geodetic instruments within the framework of a GINOP R&D tender. In the following, we present two technological solutions: on the one hand the development of an UAV-based monitoring system, which can be used in agricultural field or at mining areas; on the other hand, a not so common UAV control technique, with which we can not only automatically navigate and survey a given area in a horizontal sense, but in the vertical sense either we can fly in any way and thus it becomes possible to survey more complex artefacts.

Kulcsszavak: UAV-vezérlési technika, mezőgazdasági monitoring, bányaterületek monitoringja, 3D-s felmérés

Key words: UAV control technic, agricultural monitoring, monitoring of the mining areas, 3D survey

Király Tamás

földmérő- és térinformatikai mérnök

Pannon Geodézia Kft.

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

⁕

CORDEX-adatok vizualizációja QGIS segítségével

Esetek és megoldások Kazahsztán példáján

YESSIMCHANOVA, Kalamkas – GEDE Mátyás

 

DOI: 10.30921/GK.74.2022.4.4

Számos tanulmány foglalkozik az éghajlatváltozás elemzésével és az éghajlati szimulációk vizsgálatával. Hiányoznak azonban az éghajlati adatok vizualizációjáról szóló tanulmányok, különös tekintettel a CORDEX- (Coordinated Regional Downscaling Experiment) adatokra. Ennek a munkának a célja a NetCDF (Network Common Data Form) fájlformátumban tárolt éghajlati adatok vizualizációs szempontjainak áttekintése, különös figyelmet fordítva a CORDEX adatok térbeli referencia problémájára. Ezenkívül nagyon kevés tanulmány foglalkozik Kazahsztán területével, míg egyes régiókban sokféle éghajlati adat és modell áll rendelkezésre. Ebben a tekintetben is érdekes a régió elemzése. A projekt eredményeit Kazahsztán különböző időszakokban előrejelzett hőmérséklet-változását ábrázoló térképek mutatják be.

CORDEX data visualization using QGIS

Issues and solutions on the example of Kazakhstan

 

Kalamkas YESSIMCHANOVA–Mátyás GEDE

Many studies are devoted to climate change analysis and climate simulations examination. However, there is a lack of studies about climatic data visualization, specifically of CORDEX (Coordinated Regional Downscaling Experiment) data. Therefore, this work is aimed at reviewing visualization aspects of climate data stored in NetCDF (Network Common Data Form) file format. Particular attention was given to spatial reference matter of CORDEX data. Additionally, very few studies are available for the area of Kazakhstan while there is multiplicity of climate data and models for some regions. In this regard, carrying out analysis for this region is valuable. Results of the project are performed as maps visualizing temperature change across Kazakhstan over different time periods.

Kulcsszavak: klimatikus adatok ábrázolása, georeferálás, klímaváltozás, CORDEX, NetCDF, QGIS

Key words: climate data visualization, georeferencing, climate change, CORDEX, NetCDF, QGIS

Kalamkas Yessimkhanova, PhD student ELTE Eötvös Loránd University Institute of Cartography and Geoinformatics Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Mátyás Gede associate professor, PhD ELTE Eötvös Loránd University Institute of Cartography and Geoinformatics Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

SZEMLE

Az idő múlása: évek, hónapok, órák, percek, másodpercek…

Az ókori világkép

A rendszeresen visszatérő természeti jelenségeket, mint a nappalok és éjszakák változását, az egymást követő évszakokat vagy az esős időszakok beköszöntét már ókori elődeink is kapcsolatba hozták a csillagos égbolttal, és időmértéket határoztak meg, naptárt készítettek a megfigyelt állócsillagok és a bolygók helyzetének változása alapján.

A csillagok nemcsak a tudományos megfigyelés, hanem a vallásos hódolat tárgyai is voltak. A naptár kialakításánál a csillagászati megfigyelés mellett a vallás játszotta a fő szerepet. A csillagok alapján történő időszámítás történetének természettudományi és vallási vonásai megfeleltek az ember azon igényének, hogy előre lássa a jövőt és arra felkészüljön. Az idő folyamatos követése azonban nem azzal kezdődött, hogy az év hónapjait és a hónap napjait számlálta. Mielőtt az ember megkérdezte volna: hány? már régóta kérdezte: mikor? Mikor halad majd a vándorló csorda a völgyön keresztül, hogy elhelyezhessék csapdáikat, előkészíthessék lándzsáikat? Mikor törnek be a téli viharok, hogy időben menedéket keressenek?

Az emberek nyilván fokozatosan kezdték az ilyen kérdések segítségével megtanulni, hogy környezetük lényeges változásait kapcsolatba hozzák az égbolton végbemenő változásokkal.

A csillagászat a legősibb tudományok egyike, de megközelítően sem tudjuk megmondani, mikor kezdődhetett el a csillagos égbolt jelenségeinek rendszeres megfigyelése.

*

Az idő eredetét a kínai legendában a Pan Kuról szóló mítosz magyarázza, aki úgy teremtette a világegyetemet, hogy a káoszt jelképező sziklából kivéste a bolygókat és a csillagokat. A mítosz szerint a fárasztó teremtőmunka 18 ezer évig tartott, ez az időszámítás kezdete. [1]

A maják, e nagy kultúrájú közép-amerikai indián törzs az i. e. 4. évezredig visszavezethetően csillagászati feljegyzéseket készített. A maják az időt úgy fogták fel, „mint terheket, amit az isteni hordozóik stafétafutással cipeltek az örökkévalóságon keresztül”. Minden napnak, évnek, évtizednek, évszázadnak és évezrednek megvolt a maga hordozó istene.

A vallás és időszámítás összeolvadása a legnagyobb benyomást keltően az északnyugat-európai megalit kultusz természeti népeinél jelentkezik, akiknek alkotásai – álló kövekből készült körök és párhuzamos sorok – ma is megtalálhatók Anglia, Bretagne és Skandinávia egyes tájain. Ezeket a kőépítményeket paraszt- és pásztorközösségek több ezer évvel időszámításunk előtt készítették. Az építmények nyilván vallási szertartások helyei voltak, és egyben az évszakok számítására is szolgáltak. A legnagyobb ősi kőemlék Dél-Angliában, Stonehenge-ben található. [2]

 

A folyam menti kultúrák

 

Az első tényleges naptárak csak az Eufrátesz és a Tigris közötti sokrétegű civilizáció létrejöttével születtek meg. Körülbelül ötezer évvel ezelőtt itt éltek a sumérok, ez a rendkívül tehetséges nép, amely az első művelt városkultúrát alapította. Naptárukról nem sokat tudunk, ismereteink túlnyomórészt a babiloniak dokumentumaiból származnak, akik Mezopotámia uraiként a sumérokat követték.

Az i. e. 3. és 1. évezred közötti időszak döntő hatással volt az emberiség fejlődésére.

Az i. e. 3000 körül Egyiptomban, Mezopotámiában (Irakban és Szíriában) és az Indus völgyében, az i. e. 2. évezred közepe táján Kréta szigetén, Anatóliában (a hettiták), Kínában és Peruban virágzott ki fejlett kultúra. A korai kultúrákat, ahonnan a bronzötvözet és a vas használata kiindult – nem véletlenül használják még ma is a régészek a 19. század második felében elterjedt bronz- és vaskorszak megjelöléseket – három dolog jellemezte: a városiasodás, az írás és a kereskedelem. Ami a gondolat útját illeti, az a mágiától és mítosztól a logikus töprengés, a világ megismerésére vezető gondolkodás felé mutatott.

Mind Mezopotámiában, mind Egyiptomban szűk területre szorította a sivatag a termékeny földet, az emberek sűrűn lakott településekbe tömörültek. I. e. 3000 körül a mezopotámiaiak jól értettek a bronz kovácsolásához, feltalálták a kocsit, téglát vetettek házépítéshez, földjeiket nemegyszer teraszosan művelték, és mesterségesen öntözték. Városaikban erős házakat, templomokat és palotákat építettek, szilárd burkolatú utcákat alakítottak ki.[3]

A mezopotámiaiak teokratikus államát a papkirály, a gyakran istenként tisztelt enszi vezette. Ő ügyelt a közigazgatásra, a föld megművelésére, a termények elosztására, a katonákra. Az enszi ugyanakkor a legfőbb tudós is volt. Felügyelete alá tartoztak a templomi írnokok, az agyagtáblakönyvtárak és az iskolák, ahol az írást és számolást oktatták.

Az első egyiptomi birodalom, az ún. Ó-birodalom is valamikor i. e. 3000 és 2900 között alakult ki. Akár Mezopotámiában, itt is épültek városok, a király itt is maga volt az isten, később pedig a Napisten fia. Az istenítő kultusz azonban nem annyira a földi létre, mint inkább a túlvilágra, a halottak nyugati birodalmában folytatott életre irányult. Így építették halotti otthonként a piramisokat a királyok számára. A piramisépítés maga után vonta a matematika fejlődését, mert a piramisoknak és a későbbi nagy templomegyütteseknek nem csupán építészeti szempontoknak, hanem csillagászati megfontolásoknak is meg kellett felelniük. [4]

 

Mezopotámia és Egyiptom papjai mind rövid, mind hosszú távon ismerték az idő mérésének a módját. Csillagászati megfigyelésekből vezették le a kalendáriumi adatokat és a napszakok idejét. Az isteneket, akiknek jóindulatától függött – úgy vélték – az állam jóléte, meghatározott szent napokon imádsággal és áldozatokkal kellett jóakaratra hangolni, ezeket az ünnepségeket minden városban ugyanazon a napon kellett megtartani. Az öntözött földeket az év meghatározott időpontjában kellett felszántani, bevetni, ápolni és betakarítani.

A babiloniak számára a csillagok, ugyanúgy, mint a sumérok és történelmi elődeik számára, az istenek megnyilatkozásai voltak: ha a csillagok mozgásai egy kicsit szeszélyesnek is tűntek, kinek volt joga, az isteneket tetteikért felelősségre vonni? I. e. 2650-ben I. Sulgi, Úr városának papkirálya udvari tudósaival kidolgozta az idő és tér beosztásának szexagezimális, azaz hatvanas rendszerét, amely az egész ókorban követett példa maradt. I. Sulgi naptára két újhold 29,5 napos átlagidőközén alapult. Ez a naptár az évet 12 holdhónapra osztotta, és összesen 354 napból állott. Mivel ez a számolás a napévvel szemben 11 nappal elmaradt, nemsokára az aratási ünnepek helytelen évszakra estek. Annak érdekében, hogy összhangba hozzák az ünnepeket az évszakokkal, a papok egy ma is használatos eszközhöz nyúltak, a betoldáshoz. Betoldottak pótlólagos napokat vagy hónapokat, hogy a nehezen összhangba hozható csillagászati ciklusokat kiegyenlítsék, és ismét összhangba hozzák a naptárt a természettel. A naptár korrekciója évszázadokon keresztül csak próbálkozásokból állott.

Hammurabi babiloni király i. e. 1700 táján egy levelet írt, amelyben utasítást ad egy pótlólagos hónap beiktatására, amikor megfigyeli, hogy „az év hibás”. Először az uralkodók kedve szerint iktattak be hónapokat, de később rögzítettek egy időbeosztást, amely szerint hét pótlólagos hónapot egyenletesen osztottak el egy tizenkilenc éves cikluson belül, hogy a hónapokat összhangba hozzák az évekkel. Ugyanis i. e. 500 körül a papok hosszú megfigyelések után felfedezték, hogy a Nap és a Hold látszólag szabálytalan mozgásai egy bizonyos renden alapulnak. Minden tizenkilencedik évben a nap- és a holdciklus egymással ugyanabba a „fáziskapcsolatba” kerül. A Napnak és a Holdnak ezt a tizenkilenc éves fáziskapcsolatát fedezték fel a babiloni csillagászok, pontosabban az ott dolgozó görög Meton, akiről ma Meton-féle ciklusnak nevezik. [5]

Az egyiptomiak, akiknek kultúrája feltehetőleg sumér hatásokra virágzott fel, technikai dolgokban elmaradtak mezopotámiai kortársaiktól, naptáraik azonban jobbak voltak. Bár vallási célokra a Holdhoz alkalmazkodó naptárt használtak – Thot holdistenük egyben az idő beosztója és számlálója volt – a problémát, hogy miképpen lehet a nap- és holdciklust egyesíteni, hamarosan megoldották, és a 365 napból álló változatlan időtartamú év mellett döntöttek. Feltételezhető, hogy ezt az elhatározást két feltűnő esemény egybeesése döntötte el. A Nílus mentén a legfontosabb, periodikusan jelentkező esemény a folyó évenkénti áradása volt, ami biztosította a földek öntözését és iszappal való trágyázását, úgyhogy Egyiptom – Hérodotosz híres szavaival – a „Nílus ajándéka” volt. Amikor az egyiptomi papok formát adtak 365 napos naptáruknak, ez a döntő esemény egybeesett egy feltűnő csillagászati jelenséggel. Amikor július közepén megkezdődött az áradás, keleten közvetlenül napkelte előtt megjelent a Szíriusz, a legfényesebb állócsillag, amelyet az egyiptomiak Sothisnak neveztek. Ez az egybeesés annak a következtetésnek a levonására késztette az egyiptomiakat, hogy a „Sothis feljövetele” az áradás érkezését és ezzel az év kezdetét jelzi. A sumérokhoz hasonlóan az egyiptomi papok is tizenkét hónapra osztották az évet, amelyek egyenként harminc napból állottak. A helyett azonban, hogy pótlólagos hónapokkal vesződtek volna, mint tizenöt évszázadon keresztül a babiloniak, minden évhez egyszerűen „hozzábiggyesztettek” öt további napot. Az évnek ezeket a napjait Sothis tiszteletére rendezett ünnepségekkel és istentiszteletekkel töltötték el. [6] A történet bizonyítja, hogy a korai kultúrákban a tudományos megfigyelés és vallási hit együtt magyarázza és teszi elfogadhatóvá a világot.

 

Az i. e. 3. évezred első felében formálódott ki a földmérés mestersége is. Az előre jelzett és várt nagy áradások idején a folyamok vize, a Tigris, az Eufrátesz és a Nílus óriási területeket borított be, és eltörölte a mezsgyehatárokat. Az ár levonulása után a földeket újra ki kellett mérni. Mezopotámiában ez egy földbe vert karók sorából álló mérőszerkezettel történt. A hosszmértékek nem voltak egységesen megszabva, területektől függően változtak. Kapcsolódtak a test méreteihez: lépéstáv, talp, tenyér stb. Ha arra gondolunk, hogy a láb, az ujj, a könyök, az öl ma is élő mértékegység az európai nyelvekben, akkor jól megmutatkoznak a műveltség távolba nyúló gyökerei.

De nemcsak a földmérési, hanem az időmértékegységek nélkül is a jól szervezett civilizáció gyorsan zsákutcába került volna. Az idő a természet egyik legfontosabb mennyiségi mutatója, és az időmérés egységei az emberiség alapszókincséhez tartoznak. A kis időegységek legkorábbi kialakulása párhuzamos a naptáréval. A 24 órára osztott napunkat, éppen úgy, mint az év felosztását 365 napra, az egyiptomiaknak köszönhetjük.

A Nap pályájának követéséhez a papok napórákat használtak. Amíg az előnyben részesített időmutató a Nap mozgása volt – tehát csaknem 4000 éven keresztül – az ősi Egyiptomtól kezdve a 16. századig, a legfontosabb időmérő eszköz a napóra maradt. Az eleinte, az i. e. 2. évezred kezdete táján, csak a papok által ismert napóra hamar közhasználatúvá vált, mivel Babiloban és Egyiptomban a köztereken is felállították azokat. A függőleges oszlop – a gnomon – árnyékából a pálca körüli skálán jelölni lehetett a nap óráit.[7] Az egyiptomi 24 órás nap azonban különbözött a miénktől: az órái nem voltak azonos hosszúságúak. A nappali órák, amelyek mindig a napfelkeltétől a naplementéig terjedő időköz egytizedét tették ki, nyáron kényszerűen hosszabbak voltak, mint télen. A „félhomály” óráit külön számolták, egyet reggeli szürkületkor és egyet alkonyatkor. E két óra a 10 órás nappallal és a 12 órás éjszakával eredményezte a 24-es számot. Ez a rendszer végül az egyiptomiak számára túl bonyolult lett. Ezért végül elhatározták, hogy a nappal és az éjszaka egyenként 12 órából fog állni. Igaz, hogy még ezután is változott az órák hossza évszakról évszakra, de legalább azonosak voltak az eltérések.

Csillagászati megfigyeléseket nem csak Mezopotámiában és Egyiptomban végeztek. I. e. 1700 körül az indiai csillagászok megfigyelték a bolygókat, a csillagokat, és feljegyzéseket készítettek helyzetükről. Az indiai csillagászok állítólag 27 csillagképet ismertek ez idő tájt, a bolygók mozgását szabad szemmel figyelték, és úgy vélték, a szél fújja őket.

Még keletebbre, Kínában Csun-kong császár idején, i. e. 1100 körül az udvari tudósok kiszámították az ekliptika hajlásszögét és az eredmény 23°52´. Ez csak 25 fokperccel több a mai méréseknél.

 

 

A hellén világ

 

A folyam menti kultúrák után nézzük az európai gondolkodás, a hellén világ fejlődését.[8] A görög filozófusokat élénken foglalkoztatta az ősanyag, a Föld és az óceánok nagysága és alakja. A kis-ázsiai Milétoszban (ma a törökországi Balat) i. e. 625 körül született a híres milétoszi iskola első tagja, Thalész. Thalész szerint – akit később Arisztotelész a filozófia legfőbb vezéreként és ősatyjaként jellemzett – a víz minden dolgok ősoka. A Földet óceánon úszó korongként írta le. Azt tanította, hogy minden filozófiát csak természeti jelenségek megfigyeléséből leszűrt tapasztalatokra szabad alapozni. Felfogását különösképp a csillagászatban és a mértanban tudta érvényesíteni.[9] A szintén miletoszi Anaximandrosz (i. e.~610–~546) szerint az egész kozmosz a kaotikus, határtalan és megismerhetetlen világból körmozgás hatására vált ki úgy, hogy az apeiron nevű ősanyag négy elemre – tűz, víz, levegő és föld – bomlott. A számoszi Püthagorász (i. e.~570–~480) a számokban látta a dolgok lényegét. Tőle származik a filozófia fogalmának megnevezése is: a „philoszophosz” a tudás kedvelője. (Egyébként a kozmosz kifejezés is az ő alkotása.) Ő az, aki elsőként indult ki egy kozmikus őstörvény, nem pedig az ősanyag feltételezéséből. Ez az őstörvény a világ alkotórészeinek változatlan, számszerű viszonya. [10] Tanítványai és követői, a pitagoreusok, a bölcsesség tökélyét látták mesterükben, és már az életében istenhez illő tiszteletben részesítették. Már az i. e. 4. század elején azt tanította két szürakuszai pitagoreus, Hikatész és Ekphantosz, hogy a Föld gömbölyű, és a saját tengelye körül forog. I. e. 350 körül aztán Hérakleidész Pontikosz az égbolton lejátszódó eseményekről szóló könyvében határozottan leszögezte, hogy a Föld naponta elfordul tengelye körül, az állócsillagok pedig mozdulatlanok, tehát csak a szemlélő látja úgy, hogy a Föld körül forognak. Nemcsak a nappal és az éjszaka változását magyarázta a Föld forgásával, hanem azt is lehetségesnek vélte, hogy a Föld egy év alatt fordul meg a mozdulatlan Nap körül. „Az égi eseményekről” c. művében leírt gondolatokhoz kapcsolódott tizenkilenc századdal később Kopernikusz lengyel csillagász. Hérakleidész tagja volt az athéni Akadémiának, ennek a Platón alapította filozófus-természetbúvár társulatnak, amely csaknem egy évezreden át (i. sz. 529-ig) fennállt. Ehhez a tudósközösséghez csatlakozott a Platón-tanítványként számon tartott knidoszi Eudoxosz, aki leírta a bolygók körpályáját, kiszámította a Föld kerületét, és elkészítette az állócsillagok első katalógusát. I. e. 322-ben az Euboia-szigeti Khalkiszban magányosan, száműzetésben halt meg Arisztotelész görög író, államtaníró, művészetelméleti szakember, természetbúvár és a természet egyetemességének filozófusa. A sztageirai születésű tudós – aki egy ideig makedóniai Nagy Sándor nevelője is volt, és két évtizeden át, Platón haláláig az athéni Akadémiához tartozott – a világot, mint öröktől létezőt fogta fel, amelynek legtökéletesebb része az éteri égboltozat. Ezután jöttek Arisztotelész szerint a planéták szférái, majd a tökéletlen, mulandó földi világ, a földgolyó, amely a világmindenség közepe. Tanításai szerint a természethez tartozik minden, ami magában hordozza a változhatóság lehetőségét.

Az elméleti természettudomány területén Thalésztől Arisztotelészig óriási a fejlődés: a matematika és a csillagászat, de a fizika, kémia és orvostudomány is hatalmas ismeretanyagot halmozott fel. Különösen az i. e. 4. században jelent meg sok új gondolat, a szorgos kutatómunka az i. e. 3. században hozta meg a gyümölcsét. Ha korábban Athén volt a filozófia és a humán tudományok szellemi központja, akkor a természettudományok területén a hellenisztikus Alexandria lépett előtérbe.

Az i. e. 3. évszázad kiváló tudósokat adott a földrajznak, csillagászatnak. Erre az évszázadra beértek a korábbi gondolkodók elképzelései, feltételezései, sejtései. A szamoszi Arisztarkhosz i. e. 260 körül azt vallotta, hogy a Nap és a csillagok mozdulatlanok, a Föld a Nap körül mozog, ugyanakkor forog a saját tengelye körül. Ezzel a forgással támasztotta alá heliocentrikus világképét. A görögök új világképét az égbolt mechanizmusáról az egyiptomi Alexandriában tanult szürakuszai Arkhimédész alapos geometriai tanulmányai készítették elő. Arkhimédész korának egyik legjelentősebb matematikusa volt, megsejtette például a differenciálszámítást.[11] A nagy nevek sorában a harmadik a kürénei Eratoszthenész, aki i. e. 240 körül földrajzába beépítette a hosszúsági és szélességi fokok rendszerét, majd húsz évvel később bevezette a szögek fokokkal történő mérését. [12] Kiállt a Föld forgásának Püthagorasz által vallott, Arisztotelész által viszont hevesen tagadott tétele mellett.

Az i. e. 2. század második felének asztronómiai világképét döntően a görög csillagász, a nikeai Hipparkhosz felismerései és elmélkedései határozták meg. Hipparkhosz a hagyományosabb geocentrikus felfogás mellett tette le a voksát, akkor is, ha emiatt bonyolultabb számolási modellt kellett kidolgoznia. Úgy vélte, a Nap és a Hold excentrikus pályán forog a Föld körül. Ezen a különben matematikailag ellentmondásmentesen kimunkált elméleti alapon számos, korát jóval meghaladó felismerésre jutott. Felfedezte a Föld forgástengelyének periodikus ingadozását, a precessziót, és leírta, hogy ennek következtében az égi Egyenlítőn hogyan tolódik el a tavaszi és őszi napéjegyenlőség. Lerakta a síkháromszögtan alapjait, 360°-ra osztotta a kört.

Hipparkhosz tanait az i. e. 1. század fordulóján élt filozófus-oktató, az apameiai Poszeidóniosz népszerűsítette. A Hipparkhosz által felépített asztronómiai világkép elsősorban a pitagoreusoknak a körpályán mozgó bolygókról és a Napról, mint a kozmosz központi égitestjéről vallott elképzeléseire épült. A világmindenség középpontjában álló Nap elmélete rövid ideig a szeleukeiai Szeleukoszban találta meg a leghatásosabb támogatóját. Bizonyítékokat hozott fel a heliocentrikus felfogásra, és az árapály jelenségét a Hold hatásával értelmezte.

 

A római gondolkodás – a naptárreform

A görögök az elméleti tudásra voltak büszkék, a rómaiak pedig gyakorlatias emberek voltak. Éppen ez az újfajta szellemi magatartás volt az, amellyel Róma diadalmaskodott Görögország felett, és amely végül is lehetővé tette a Római Birodalom megerősödését. Jól bizonyítja a gyakorlatias gondolkodást a már igencsak szükségessé vált naptárreform megoldása.

Az egyiptomi naptár megjavításának első kísérletére csak az i. e. 238-ban került sor. Akkor, amikor a fáraók országát idegen uralkodóház, a görög Ptolemaioszok vették hatalmukba. Egyikük, Ptolemaiosz Eugertes, a Sothis-év hozzáidomítását javasolta a tényleges adottságokhoz, oly módon, hogy minden negyedik évben bevezetett egy további „évnapot", ez megfelel a mi február 29-énknek. Az egyiptomi papság azonban, amely mögött 25 évszázadnyi tradíció állott, figyelmen kívül hagyta ezt a rendelkezést, és Ptolemaiosz elég okos volt ahhoz, hogy ne ragaszkodjon hozzá. Aki végül végrehajtotta, nem volt más, mint Julius Ceasar, a hadvezér, történész és politikus.

Amikor Ceasar hatalomra jutott, a római naptár reménytelenül összekuszált volt, a naptár és a tényleges évszak közötti szakadék már több mint két hónapot tett ki. Ceasar valószínűleg akkor ismerte meg az egyiptomi naptárt, amikor Cleopatrával is találkozott. Egészen biztosan bemutatták neki Sosighenést, a görög–egyiptomi csillagászt, akinek a tanácsára Ceasar kihirdette, hogy az i. e. 46. év 445 napból fog állni. Oly módon, hogy a február hónaphoz hozzáillesztett 23 többletnapot, míg november és december közé betoldott további 67 napot. A római hagyomány ezt az évet a „zűrzavar éveként” tartotta számon. Annak érdekében, hogy a helyreállított rend meg is maradjon, Ceasar úgy rendelkezett, hogy a február hónap minden negyedik évben kapjon egy többletnapot, ezzel megteremtette az első „szökőévet”. Ez volt a Julianus-naptár, amely 16 évszázadon keresztül megszabta a Római Birodalom állami ügyeit, és annak bukása után Európa civilizált országaiét is.

Vallási ügyekben más volt a helyzet. A keresztény egyház, amely átvette a zsidó szentírás legnagyobb részét, részben magáévá tette a zsidó naptárt is. Ez megint csak az a bonyolult Nap–Hold naptár volt, amelyet a zsidók a maguk részéről a babiloniaktól vettek át a Meton-ciklussal és egyéb kiegészítésekkel együtt. A keresztény világ által átvett zsidó naptár furcsaságai közé tartozott a hétnapos hét. A hét eredetileg talán a két vásári nap közötti időszak volt. A hetedik nap vallási jelentősége, amint az megtalálható a Bibliában, a Genezis könyvében, feltehetőleg a zsidóktól származik. Lehet, hogy a hetes szám választásánál befolyásolták őket annak feltételezett misztikus tulajdonságai. A hetes számot ősidők óta szerencsés számnak tartják. Lehet, hogy befolyásolta őket az a körülmény is, hogy a hét nap a holdhónap kb. egynegyedét teszi ki, a hét nap tehát megfelel az újholdtól a félholdig, vagy a félholdtól a teliholdig terjedő körülbelüli időtartammal. A hét elfogadása azonban azzal a következménnyel járt, hogy a naptárba egy további egység került, amely nincs összhangban sem a hónappal, sem az évvel. A Julianus-naptár a nehézkes kiegészítések ellenére is még mindig egyszerűbb volt, mint a babiloni, és mégis csaknem ugyanolyan pontos.

Nem véletlenül érdeklődött Ceasar a Nílus-völgy iránt. Az egyiptomi Alexandria volt a hellenisztikus természettudományos kultúra központja. Itt dolgozott az i. sz. 100 körül a görög matematikus és ezermester Héron, akit nemcsak hazájában, hanem az egész Római Birodalomban híressé tettek technológiai írásai és találmányai. Itt alkotott a hellenizmus utolsó nagy tudósa Klaudiusz Ptolemaiosz. [13] Halála egy nagy természettudós pályáját ugyan lezárta, de tanításai több mint ezer évig meghatározóak maradtak. Almageszt címen ismert tizenhárom kötetes művében saját felismerései mellett tudóstársai gondolatait is közölte, főként Hipparkhoszéit. Az Almageszt központi témája az úgynevezett „ptolemaioszi világkép” leírása. Eszerint a Föld áll a világmindenség középpontjában, körülötte keringenek a Nap, a Hold és a bolygók. Ezt a világképet először Kopernikusz módosította a 16. században. (A Kopernikusz utáni időkig osztatlan tekintélynek örvendő Ptolemaioszt, mint az Almageszt cím is mutatja, középkori arab közvetítéssel ismerte meg a nyugati tudomány.)

 

A naptárkészítés és az időmérés új technikája

A naptárkészítés és az időmérés technikája is gyökeresen megváltozott a 16. században. A Julianus-naptárban rejlő hibák az évszázadok alatt összegeződtek (128 év alatt egy napot nyertek). A 16. században a naptár már tizenhárom nappal kullogott a Nap mögött. Ez az eltérés ugyan alig befolyásolta az egyszerű nép életét, de zavarta az egyházat, mert az egyházi ünnepek nem estek a megfelelő évszakokra. XIII. Gergely pápa 1582-ben Aloisius Lilius olasz fizikussal és csillagásszal, valamint Christoph Clavius német jezsuita matematikussal [14] folytatott beható tanácskozások után kihirdette, hogy a következő évet tíz nappal le kell rövidíteni. Gergely pápa azt is elrendelte, hogy a szökőéves korrekciós rendszert át kell dolgozni és négy évszázadon belül három szökőévet el kell hagyni. Ennek következtében a Gergely-naptár egy nap különbséggel 3323 éven belül pontos. Gergely pápa reformjait a katolikus országok azonnal átvették, és a protestáns országok is egymás után csatlakoztak – ha némi késéssel is – a rendszerhez.

 

A hagyományokhoz mindig ragaszkodó Anglia utolsónak hajtott térdet, 1752-ig kitartott, és akkoriban 11 nappal előre járt. Miután Anglia is átvette az új naptárt, Európában már csak egy fontos ország volt, amely a Gergely-naptárral szembeszállt, Oroszország, amelynek ortodox egyháza még csaknem két évszázadig ragaszkodott a Julianus-naptárhoz. Az ortodox egyház sohasem ismerte el a naptárreformot. A mai napig igazodik a Julianus-naptárhoz, és a karácsonyt a Gergely-naptár szerinti január 7-én ünnepli. Ebben a vonatkozásban az ortodox zsidók semmiben sem maradnak el az ortodox keresztények makacsságától. A zsidók az egyházi ünnepek dátumait ma is, mint 25 évszázadon keresztül, a Hold–Nap naptár szerint számítják, amelyet Babilon vizeinél tettek magukévá. A jelenleg elterjedt naptárak közül talán a legfurcsább a muzulmánoké. Amikor Omár kalifa Mohamed utódjaként átvette az iszlám világ vezetését, átvette a Hold–Nap naptárt, amelyet akkoriban az egész Közel-Keleten általánosan használtak. Valamilyen okból megszüntette azt a rendszert, hogy időnként pótlólagos hónapokat iktassanak be, amivel a naptárt összhangban tartották az évszakokkal. Ennek következtében az iszlámnak ma lunáris naptára van, az év hat 29 napos és hat 30 napos hónapból áll, tehát összesen 354 napból. (A zűrzavar megelőzésére az iszlám országok az államügyeiket a Gergely-naptár szerint szabályozzák.)

*

Az ember törekvése, hogy különféle egyenletes mozgásokat hasznosítson az idő mérésére, számos meglepő találmányra és eljárásra vezetett. Mérték az időt égő gyertyával, pergő homokkal, hulló kövekkel és áramló vízzel. Az időmérés leegyszerűsítése az időtartam mérésére talán összhangban volt az első órák feltalálásával, amelyek nem függtek közvetlenül a csillagoktól.

A rögzített egységekkel történő pontos időmérés felé az első lépést az iszlám tudósok tették meg. Lehet, hogy a mohamedánok az állandó hosszúságú óra fogalmát a babiloniaktól örökölték, akikről néhányan feltételezik, hogy ismerték a 12 azonos hosszúságú „órából” álló napot. Akár igaz, akár nem, azt mindenesetre tudjuk, hogy a 14. század elején egy iszlám csillagász egy tökéletesített napóramodellt készített, egyetlen skálával. Ez az újszerű napóra pontosan mutatta az órákat az egész év folyamán, feltéve, hogy az órák állandó hosszúságúak voltak. Ami végül az azonos hosszúságú órák általános bevezetését lehetővé tette, az az i. sz. 14. században a mechanikus óra feltalálása volt, amely az időt úgy mérte, hogy egyenletes, periodikus mozgásokat számlált. Ez az az elv, amelyet a mai napig is alkalmaznak!

Furcsa módon mind a mai napig semmit sem tudunk arról, hogy mi indította el az időmérésnél ezt a nagy minőségi ugrást. Már a legkezdetlegesebb mechanikus órák is rendkívül művészi szerkezetek voltak, és sok alkatrész együttes működését követelték meg. Hajtásukra súly szolgált. A legravaszabb rész a gátszerkezet volt, amely a fogaskerék-szerkezetet ismétlődően lefékezte, ezzel lassú és egyenletes forgásra kényszerítette. Egészen 1953-ig keresték a technikatörténészek a választ a kérdésre: hogyan jelenhetett meg ilyen művészi szerkezet látszólag a semmiből. [15] A kérdésre két cambridge-i történész, Derek de Solla-Price és Joseph Needham adta meg a választ: kínai találmány. Ezt a rendkívüli berendezést egy óraként szolgáló planetáriumban i. sz. 1088-ban egy Su sung nevű kínai mandarin készítette. [16] A gátszerkezet bevezetése után néhány évtizedig az órát alapvetően nem tökéletesítették. A hordozható időmérő eszközről a szilárdan összeállított tekercsrugóval hajtott óra feltehetőleg 15. századi feltalálása gondoskodott. Igaz, hogy a zsebórának ezen ősei még pontatlanabbak voltak, mint a súlyhajtásúak.

A következő nagy lépést a pontosság növeléséhez Galileo Galilei tette meg. Az ötletet, miszerint az ingát az óra szabályozására lehet használni, 1636-ban és 1641-ben is felvetette. Galilei – úgy mondják – megfigyelte a templomban felfüggesztett lámpa lengéseit, és felismerte, hogy az ingalengés időtartama csak az inga hosszától függ, azt sem az inga súlya, sem a kitérítés mértéke nem befolyásolja. Élete vége felé olyan gátszerkezetet tervezett, amelynél inga szabályozott volna egy órát vagy valamilyen más hasonló szerkezet. Magas kora és látásának romlása miatt azonban ezt már nem építette meg.

Az az ember, aki Galilei halála után 14 évvel, 1656-ban megépítette az első használható ingaórát, egy másik nagy csillagász, a holland Christian Huygens volt. Szerkezete sokkal pontosabban működött, mint minden addigi óra, és azonnal nagy üzleti sikernek bizonyult. Az a körülmény, hogy olyan kiváló tudós, mint Huygens, jobb órák tervezésével foglalkozott, az időmérésnek a tudomány számára növekvő jelentőségére utalt. A még pontosabb órákat a tudósoknál is buzgóbban keresték a hajóskapitányok. Az ő számukra a pontos időmérés élet vagy halál kérdése lehetett, mert megbízható műszerek nélkül nem tudták kiszámítani hajójuk helyzetét.

 

Kronométer a navigációhoz – a kezdőmeridiánok kijelölése

 

A csillagok helyzetének meghatározási pontossága a 17. és 18. század folyamán, különösen a távcső feltalálását követően, nagyban javult. A tengeren lévő hajók földrajzi helyzetét a hosszúsági és szélességi körök határozták meg. A földrajzi szélesség fogalma már az ókorban ismert volt. Már a régi görögök tudták, hogy a Nap és az állócsillagok magassága nemcsak az évszakokkal változik, hanem akkor is, ha a megfigyelő északról vagy délről, magasabb vagy alacsonyabb szélesség felé utazik. A földrajzi szélesség meghatározásához a kormányos csak valamelyik csillag magasságát „mérte”, tehát azt a szöget, amely alatt egy állócsillag – mint például a Sarkcsillag – a láthatárhoz képest megjelent. A 17. század végén már minden ügyes tengerésztiszt a fok törtrészének a pontosságával meg tudta határozni a szélességi helyzetét.

A hosszúság más lapra tartozott. A tengerészek és a tudósok évszázadokon keresztül viaskodtak azzal a problémával, hogy miképpen határozhatnák meg a földrajzi hosszúságot. A földrajzi hosszúság meghatározásához először egy kezdőmeridiánt kellett kijelölni. Richelieu bíboros, XIII. Lajos francia uralkodó minisztereként (1634-ben Párizsban) szakértői konferenciát rendezett jeles matematikusok, csillagászok és térképészek bevonásával annak a kérdésnek eldöntésére, hogy honnan számolják a hosszúsági köröket. A döntés: a Kanári-szigetek legnyugatibb tagján, a Ferro (Hiero)-szigeten átmenő meridiánt jelölték ki kezdőkörnek. Angliában II. Károly király 1665-ben rendelte el a greenwichi királyi parkban, a Temze partján egy csillagvizsgáló felépítését, és feladatául tűzte ki a hosszúsági fok csillagászati úton történő pontos megmérését. Főként Flamsteed munkásságának eredményeként, aki a csillagászati navigáció központjává tette az intézetet, 1776-tól a brit tengerészet és térképészet ezt a kezdőmeridiánt használta. (A világméretű elfogadása – ma ezt használják mindenütt – az 1911-es és 1913-as világkonferencián történt.)

A kezdő hosszúsági kör ismeretében a földrajzi hosszúságot a tengeren a kezdőmeridián és a meghatározandó hely meridiánjának helyi ideje közti különbségből vezethették le. Egy óra időkülönbség 15° hosszúságkülönbségnek felel meg, a Föld Nap körüli keringését egyenletes pályán feltételezve. A hajósoknak órára, méghozzá minden körülmények között, szélben, viharban, nedvességben, a táncoló hajón is pontosan járó órára volt szükségük. A helymeghatározást pontosan kellett elvégezni, néhány kilométernyi különbség, amely a földgömbön alig észlelhető, a tengeren súlyos következményekkel járhatott. [17] „A hosszúságprobléma megoldásához – mondotta Isaac Newton, a brit kormány tudományos tanácsadója – egy olyan órára van szükség, amely pontosan tartja az időt. A hajómozgások, a meleg és hideg változásai, a nedvesség és szárazság váltakozása és a különböző szélességi fokokon különböző nehézségi erők miatt azonban eddig nem sikerült ilyen órát készíteni – mondotta tovább.” Az első ilyen óra elkészítője John Harrison, egy yorkshire-i ács fia volt. Harrison 1728-ban készítette el hajó-időmérő műszerének rajzait, és hat évvel később mutatta be első óráját, egy 65 font súlyú óriási alkotmányt, annak a külön összehívott Hosszúságmérő Bizottságnak, amely a navigációs technikai javaslatokat volt hivatott elbírálni. Az előzetes tengeri próbának biztató eredményei voltak, és a bizottság 500 fontsterlinget utalt ki számára egy javított modell elkészítésére. Harrison 1735 és 1770 között öt kronométert készített. Az első javított szerkezet kiválóan bevált az 1736-os lisszaboni próbaúton. Hogy milyen pontos órákat készített, jól bizonyítja a negyedik kronométere, amely egy öthónapos jamaicai úton csak 15 másodpercet késett. Az élet fintora, hogy bár Harrison órája volt az első, amellyel nyílt tengeren meg lehetett határozni az időt, kevés befolyást gyakorolt a kronométer fejlődésére. Általánosan elfogadott, hogy a kronométer valódi atyja a francia Pierre Le Roy, aki 1766-ban Harrisontól függetlenül egy teljesen eltérő megoldású időmérő eszközt készített.

Volt tehát már olyan eszköz, amellyel szárazon és vízen néhány másodpercnyi pontossággal mérni tudták az időt, természetes volt, hogy vitatni kezdték az időegységek pontosságát is. Vagyis feltették a kérdést: milyen hosszú tulajdonképpen egy másodperc? Egy egyszerű számítás megmutatja, hogy a másodperc a perc 1/60-ad része, a perc az óra 1/60-ad része, az óra a nap 1/24-ed része, vagyis egy másodperc a nap 1/86400-ad része. A szoláris nap, a két delelés közötti időtartam, azonban a Föld forgási sebességének ingadozásai és a Földnek a Naptól számított változó távolsága miatt nem azonos hosszúságú az egész év folyamán. 1820-ban egy francia tudósokból álló bizottság javasolta a nap átlagos hosszértékének megadását, és azt, hogy a másodpercet a szoláris nap középértékének 86 400-ad részeként definiálják. Ez a definíció, amely több mint egy évszázadon keresztül érvényben volt a legtöbb országban, a tudomány számára nemzetközileg elismert időszabványt adott.

Ezzel szabványosították az időközöket, de nem az időpontokat. Minden településen még a saját idő volt érvényben. Az egyes városok óráit a közepes szoláris nap alapján állították be, vagyis a napóra által mutatott dél alapján, figyelembe véve azonban a szoláris nap hosszváltozásait. A vasút megjelenésével azonban egyszer és mindenkorra véget kellett vetni a helyi szabályozásnak. Minél nagyobb területet szelt át a vasút, annál többféle időt kellett számításba venni. Az Egyesült Államok vasúttársaságai 1883. október 11-én megállapodtak, hogy az országot négy időzónára osztják, ezek mindegyike egységes időt használ, és az egyes zónák közötti különbség pontosan egy óra lesz. Egy washingtoni nemzetközi konferencián ezt a rendszert kiterjesztették az egész világra.

*

Az új mérési eljárások eredményeképpen a 18. században pontosabb lett a földrajzi helyzet meghatározása, pontosabbak lettek a térképeken a kontinensek körvonalai, egymáshoz viszonyított helyzetük és a szigetek földrajzi helyzete. Az új mérési eljárások bevezetése után módosítani kellett az addig elfogadott partvonalak, országhatárok rajzát. Erre utal XVI. Lajos szemrehányása is a királyi földmérő tevékenységével kapcsolatban, akinek működése révén több területet vesztett, mint amennyit egész uralkodása alatt meghódított…

Dr. Klinghammer István

az MTA rendes tagja

⁕

Emlékezés Antos Zoltánra

Bevezetés

Antos Zoltánra, az ÁFTH egykori elnökére, szakmai egyesületünk alapítótagjára és alelnökére, a szaklapunk szerkesztőbizottságának volt elnökére emlékezve egy régi adósságot igyekszem törleszteni ezzel az írással. Antos elhunyta alkalmával nem jelentettünk meg róla nekrológot, pedig jelentős személyisége volt a magyar állami földmérésnek. Mint az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (ÁFTH) elnöke, tíz éven át személyesen irányította a szervezet munkáját.

Antos halála egybeesett a rendszerváltozással. Az 1990-es választás eredményeképpen a jobboldal kapott többséget a parlamentben. Mivel Antos elkötelezett baloldali érzelmű volt, a szerkesztőség valószínűleg ezért nem szorgalmazta egy nekrológ megjelentetését. Közrejátszhatott az a tény is, hogy ekkor Antos már 23 éve nyugállományban volt, és az ÁFTH utódszervezete az OFTH is megszűnt. Így fordulhatott elő, hogy az állami földmérést is magába foglaló Földművelésügyi Minisztérium (FM) Földügyi és Térképészeti Főosztálya Antost már nem tekintette saját halottjának, és temetésén sem képviseltette magát.

Antos Zoltán élete és munkássága a „felszabadulás [18] ” előtt

Antos Zoltán 1904. október 24-én született Pozsonyban. A jómódú zsidó család feje Antos Ármin a Magyar Államvasutak mérnöke volt. Felesége Moskovics Ilona – az akkori kor szokásainak megfelelően – háztartásbeli életet élt. A házaspárnak Zoltán mellett volt még három fiúgyermeke: István, László és György. A család a Pozsonyhoz közeli Nagyszombaton élt. (Ma: Trnava, Szlovákia).

Antos elemi iskolai tanulmányait 1910 és 1914 között a helyi népiskolában végezte. Ezután szülei beíratták a Pozsonyi Főreálgimnáziumba. 1918 novemberében, a vesztes világháború következtében az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlott. Az 1919-es párizsi béketárgyalásokról érkezett hírek alapján látszott, hogy a Felvidéket Magyarországtól el fogják csatolni. Ezért a család a repatriálás [19] mellett döntött.

Antos Zoltán gimnáziumi tanulmányait Budapesten folytatta, ahol 1922-ben érettségi vizsgát tett. Ezután a numerus clausus [20] miatt csak 1924-ben sikerült a Műegyetemre bejutnia, ahol 1929-ben a Gépészmérnöki Karon szerzett oklevelet. A világgazdasági válság miatt szinte lehetetlenség volt elhelyezkedni. Antos önéletrajzában erről így írt: „… egy esztendőt hiábavaló álláskereséssel töltöttem el, ezért 1930-tól kisipari munkát végeztem.” Antos szenvedélyes horgász volt, ezért műhelyt nyitott, és maga gyártotta horgászeszközöket árult. A Magyar Horgász c. lap erről így írt: „...a kétkezes horgászathoz a barkácsolás esik a legközelebb. Antos Zoltán gépészmérnöknek a nehéz időkben ez biztosította a megélhetést”.

Antos Zoltán végre talált munkahelyet. Önéletrajzában ezt írta: „1934-ben, a Rózsavölgyi és Társa cég alkalmazásába léptem, ahol fenti tevékenységemet, a cég keretein belül, 1944-ig folytattam.1936-ban megnősültem, feleségül vettem Besnyő Klára gépírónőt”. Antos személyi adatlapja szerint, 1941-ben katonai kiképzést kapott, 1942-től pedig több alkalommal munkaszolgálatra [21] hívták be.

Antos Zoltán élete és munkássága a „felszabadulás” után

1945-ben Antos belépett a Magyar Kommunista Pátba (MKP). Ezt követően az FM-ben helyezkedett el. Önéletrajzában erről így írt: „1945 júliusában az FM Halászati Osztályára kerültem, ahol mint osztályvezető (...) a halászati szövetkezetek, valamint a halászati és nádgazdasági állami gazdaságok megszervezését irányítottam. 1951 és 1952 között az Ipari Minőségellenőrzési Intézet igazgatóhelyettese voltam. Ezután neveztek ki az ÁFTH elnökhelyettesének”. Váhl Miklós elnökkel jól megértették egymást, mindketten gépészmérnökök voltak.

Antos Zoltán életrajzában azt írta, hogy 1945 előtt két ízben járt külföldön, de hogy hol volt, azt nem jelezte. 1945 után tíz alkalommal járt a határon túl, hivatalos kiküldetésben. Valószínűleg a SZOGSZ (Szocialista Országok Geodéziai Szolgálata) ülésein vett részt. Antos alapító tagja volt a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek (GKE). A GKE alakuló közgyűlésén (1956. április) a fegyelmi bizottság elnökévé választották.

Az 56-os forradalom kapcsán a kormány Váhl Miklós elnököt leváltotta, ugyanakkor 1956. november 10-én Antos Zoltánt kinevezte az állami földmérés területén kormánybiztosnak. Életrajzában Antos a következőket írta: „Az ellenforradalom időpontjában (október 23. és november 4. között) az ÁFTH elnökhelyettese voltam. Magatartásom alapján a kormány, a leváltott elnök helyére, az ÁFTH elnökévé kinevezett.” (A kinevezés dátuma december 12.)

A Népszabadság 1957. január 27-i számában, „Majdnem sikerült” címmel cikk jelent meg. A cikket az ÁFTH pártszervezetének vezetői írták alá: Radó Sándor, Antos Zoltán, Borsodi (Bindász) Dezső, Csákvári Jánosné. A cikk az ÁFTH-ban történt eseményekről szólt. Többek között a következőket írták: „Az ÁFTH elnöke, aki vezető beosztását és kényelmes életét a népi demokráciának köszönhette, sok kárt okozott azzal, hogy vezető beosztású kommunistákat akart a Hivatalból eltávolítani. (...) A Hivatal kommunistái azonban helytálltak, a kormány pedig Váhl Miklóst leváltotta." [22]

Antos Zoltán öccse, István a Kádár-kormány pénzügyminisztere volt. Ezért Antostól több anyagi támogatást remélt a szakma geodéziai, fotogrammetriai, számítástechnikai eszközök, valamint terepjáró gépkocsik beszerzése ügyében. Mindezekre nagy szükség volt, mert az állami földmérés ezen eszközök tekintetében nagy hiányt szenvedett. A pénzügyi elvárásokat Antos a következő szavakkal hárította el: „...a népgazdaságban a cseresznyéstálból csak annyit lehet kivenni, amennyit abba korábban beletettek.”

1958 decemberében, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) ülést tartott. Határozatot fogadott el arról, hogy a „mezőgazdaság szocialista átalakítását” (értsd: a téeszesítést) három év alatt el kell végezni. Ormos Mária történész erről a következőket írta: „1959. január 16-án az MSZMP az agrárpolitikáról (...) aktívaülést tartott. Ezen megtárgyalták a KB 1958. december 5–7-i ülésén hozott határozatokat.” Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy mintegy 5 millió kataszteri hold földterületen, legkevesebb 3 millió helyrajzi számot érintve, területi és tulajdonosi változás átvezetését kellett elvégezni. 1962. november 20–24. között az MSZMP megtartotta VIII. kongresszusát. Itt nagy taps közepette bejelentették, hogy a művelhető földterületek 96%-a „szocialista” tulajdonba került. Arról azonban nem történt említés, hogy ez mekkora feladatot fog a következő években az állami földmérés szerveire róni.

Antos Zoltán ezzel tisztában volt, mivel akkor már több éve az ÁFTH elnöke volt. Ismerte a kataszteri felmérésnek és a telekkönyvnek a feladatkörét. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen nagyarányú tömegmunkának az elvégzéséhez sok szakemberre és hosszú időre van szükség. Emiatt sokat panaszkodott feletteseinek, hogy – mint mondta – „...nekem még egy helyettesem sincs”. A kormány a panaszát végül orvosolta, és 1960. április 20-ával Kovács Mártont[23] kinevezte az ÁFTH elnökhelyettesének.

Raum Frigyes személyes közlése szerint a bemutatkozás a következőképpen zajlott le. Aznap éppen Antosnál igazgatásszintű megbeszélésre jöttek össze, melyen részt vett: Boday Lajos igazgató (PGTV), dr. Hegyi Gyula igazgató (KV), Raum Frigyes igazgatóhelyettes (BGTV) és dr. Joó István főosztályvezető (ÁFTH). A titkárnő bejelentése után az ajtóban megjelent Kovács Márton és így szólt: „Melyikük Antos Zoltán elvtárs?” Antos felállt, és halkan csak ennyit mondott: „Én vagyok”. Erre Kovács így szólt „Én pedig mától fogva a maga helyettese vagyok.”

1960 nyarán Kovács Márton, dr. hegyi Gyula kíséretében meglátogatott engem Pécsváradon, a kirendeltségemen. A mintegy félórás látogatás során Hegyi az 1:10 000 méretarányú topográfiai felmérés előrehaladásáról érdeklődött. Ezalatt Kovács újságot olvasott, majd eltávoztak. Két héttel később hivatott Hegyi, és közölte, hogy Kovács nem volt megelégedve a munkámmal, és elbocsátásomat javasolta. Szerencsére Hegyi megvédett, és ez nem következett be.

A továbbiak megértéséhez röviden utalnom kell egy nemzetközileg is jelentős, politikai következményekkel járó eseményre. 1953 márciusában meghalt Sztálin, melynek következtében általános enyhülés következett be. Moszkva „kérésére” Rákosi helyett Nagy Imre lett a miniszterelnök. Meghirdették az „új kormányprogramot”, ami a magánszektor fellendüléséhez vezetett. Ki lehetett lépni a téeszből, gazdasági társaságokat lehetett alakítani. Szakterületünkön ez úgy éreztette hatását, hogy bizonyos korlátok között, újra engedélyezték a magánföldmérési tevékenységet.

Az 1955. (7. 11.) 6. sz. kormányrendelet lehetővé tette, hogy az ország különböző részein összesen 24 földmérési munkaközösség alakulhasson. Ezek az irodák a téeszek felbomlásából fakadó területi és tulajdonosi változások átvezetésén dolgoztak.

Kovács Márton elnökhelyettesnek nem tetszettek a munkaközösségek. Kapitalista csökevényeknek tekintette azokat. Antosnál arra hivatkozott, hogy elvonják a munkaerőt a központi, állami feladatok ellátásától. Antos minden alkalommal megvédte a közösségeket, és feloszlatásukhoz nem járult hozzá.1961-ben, Antos külföldi távollétét felhasználva, Kovács Márton felterjesztette a „földmérési munkák végzésére jogosultak köréről” szóló kormányrendeletet[24], amelyet ki is hirdettek. Antos hazatérése után értesült az eseményről, és felháborodásának adott hangot. Ettől az időponttól kezdve az elnök és helyettese között a viszony megromlott. A kedélyek lecsillapítása érdekében a kormány Kovács Mártont 1962. december 31-ével elnökhelyettesi tisztségéből felmentette, és más beosztásba helyezte. Kovácsról egyébként is sokaknak volt elmarasztaló véleménye. Antos ezután többet helyettesi kinevezést a kormánytól nem kért. Házon belül oldotta meg a kérdést, 1963–1966 között Somló József osztályvezetőt kérte fel a helyettesítésre.

1962 nyarán az a megtiszteltetés ért, hogy dr. Lukács Tibor kutatásvezető kíséretében, Moszkvában részt vehettem a SZOGSZ nemzetközi távmérési konferenciáján. A magas színvonalon megrendezett találkozó mély benyomást tett rám. Az orosz kollégák nagyon elégedettek voltak a magyar Finommechanikai Vállalat által készített GET-B1 típusú mikrohullámú távmérővel. Jelezték, hogy az országra jellemző hatalmas területek okán több távmérőre lenne szükségük. Közöltük velük, hogy az embargó [25] miatt egyes alkatrészek beszerzése nehézségekbe ütközik.

Hazatérésünk után referáltunk dr. Joó István főosztályvezetőnek, aki ezután bevitt minket Antoshoz. Az orosz kollégák kérését próbáltam úgy aposztrofálni, hogy az export növelése nekünk „internacionalista kötelességünk”. Antos erre mérgesen így reagált: „...Te ne taníts engem arra, hogy mi az én internacionalista kötelességem!” Közben Antos intézkedett, hogy a titkárnő főzzön nekünk két kávét. A titkárnő jelentette, hogy a kávé sajnos elfogyott. Ekkor Antos odalépett a páncélszekrényhez és kivett egy nagy zacskó pörkölt kávét. A kávé egy részét kiöntötte az íróasztalára, és szemenként leszámolta a szükséges mennyiséget. A zacskót ezután visszatette a páncélszekrénybe. (Megjegyzésem: Abban az időben a kávé drága csemege és gyakori hiánycikk volt. A pörkölt kávé kilója a Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint 1600 Ft volt. Ugyanakkor 1670 Ft volt az átlagkereset.)

1963-től Antos és Radó között megromlott a viszony. Ennek okát a Geodézia és Kartográfia folyóirat 2019. 6. számában már részleteztem. A KV egyik volt vezető tisztségviselője szerint Antos tartott Radótól. Ezt Antos el is ismerte. Bár Radó Antos beosztottja volt, de életútjuk nagyon eltérő volt. Antos – Radóval ellentétben – nem volt a munkásmozgalom régi harcosa, mivel csak 1945 után vált kommunistává. Ezen kívül Radó a Tanácsköztársaság idején dr. Münnich Ferenc harcostársa volt.

1964-ben Antos Zoltánt – a 6o. születésnapja alkalmával – a kormány a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntette ki. Ez elismerést jelentett az egész magyar állami földmérés számára. A következő három év politikai eseményei azonban az ÁFTH-t sajnos negatívan érintették.1964-ben ugyanis a Szovjetunióban kurzusváltás történt: Hruscsov pártfőtitkárt nyugdíjazták, és Brezsnyev lett az utóda. A változás nemcsak politikailag, de gazdaságilag is kihatással volt életünkre. Mindenhol racionalizáltak, takarékossági intézkedéseket vezettek be, és összevontak intézményeket. Így került sor 1967-ben arra, hogy az ÁFTH-t – OFTH-néven – beolvasztották a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba (MÉM). A Hivatal vezetője a korábbi elnökhelyettes, Halász Péter lett. Köztudott dolog volt, hogy Antos az átszervezéssel nem értett egyet, sőt felsőbb szerveknél tiltakozott is ellene. Ez azonban a helyzeten már mit sem változtatott. A kormány Antost nyugállományba helyezte, és kárpótlásul másodszor is megkapta a Munkaérdemrend arany fokozatát [26]. (Geodézia és Kartográfia 2017. 1. sz. p. 32.).

Antos Zoltán nyugdíjas évei

Antos Zoltán nyugdíjaztatása után még néhány évig tartotta a kapcsolatot szakterületünkkel. 1972-ig tagja maradt a GKE elnökségének, 1975-ig pedig részt vett szaklapunk szerkesztőbizottsági ülésein is. Ugyanekkor dr. Dimény Imre MÉM-miniszter megbízta az Idősek Tanácsa vezetésével. A Tanácsban előadásokat kellett tartania az állami földmérés működéséről.

Antos Zoltánt 1976-ban, a Magyar Országos Horgász Szövetség (továbbiakban: MOHOSZ) alelnökévé választották. Ezt a tisztséget 1984-ig töltötte be. Fő tevékenysége a sporthorgászat volt. A Magyar Horgász c. lap nekrológjában ezt írta róla „...az ország egyik sarkától a másikig űzte a halakat. Nem tett különbséget a fajok között, és eredményesen kezelte horgászeszközeit, módszereit, melyeket fáradhatatlanul fejlesztett.” 1975 és 1985 között 13 könyvet írt a horgászat tárgykörében. A legjelentősebbek: A ponty és horgászata (1979), A csuka és a süllő horgászata (1982), valamint a Horgászok kézikönyve (1981), mely több kiadást is megélt. Antos Zoltánt 75. születésnapja alkalmával, dr. Romány Pál MÉM-miniszter felterjesztésére harmadszor is megkapta a Munkaérdemrend arany fokozatát. Ez ritka kivételnek számított. Bízvást elmondhatjuk, hogy Antos Zoltán sokoldalú és eredményes életet élt. Életének 87. évében, 1990. november 15-én, Budapesten hunyt el. Hamvasztás utáni búcsúztatása november 30-án volt a Farkasréti temetőben. Ravatalánál Czakó Béla a MOHOSZ főtitkára és Somló József családi barátja búcsúztatták. Utolsó útjára családtagjai, barátai, horgásztársai és tisztelői kísérték el. Emlékét ezzel az írással őrizzük meg.

Dr. Székely Domokos

Felhasznált irodalom

Antos Zoltán: Önéletrajz Országos Levéltár, MSZMP-archívum

Nekrológ Antos Zoltán elhunyta alkalmából Magyar Horgász, 1991. 11. sz.

Raum Frigyes – dr. Balázs László: Tények és emlékek a magyar földmérés történetéből 1–6. rész Geodézia és Kartográfia 1983– - - - > 84

Raum Frigyes: Magyar Földmérők bibliográfiája Geodézia Rt., - - - > 1996

Székely Domokos: Politika a magyar Állami Földmérésben Geodézia és Kartográfia 2016. 11–12. sz.

Kovács Márton: Önéletrajz HM-irattár

Szerkesztőbizottság: Váhl Miklós Geodézia és Kartográfia 1989. 1. sz

Nekrológ Halász Péter elhunyta alkalmából. Geodézia és kartográfia 1989. 2. sz.

Nekrológ Somló József elhunyta alkalmából. Geodézia és Kartográfia 2016. 3–4. sz.

 

RENDEZVÉNYEK

A DAT negyedszázada

 

Az MFTTT Intézőbizottsága Iván Gyula főtitkárhelyettes javaslatára úgy határozott, hogy a DAT-szabvány és -szabályzat együttes kiadásának 25. évfordulójára A DAT negyedszázada címmel konferenciát szervez 2022. június 14–15-re.

A konferencia témája az a negyedszázaddal ezelőtt megjelent DAT-szabályzatrendszer, mely nagymértékben átformálta a földmérő- és térinformatikus-szakma addigi megközelítését a térképek készítésével, felújításával, változásvezetésével kapcsolatban. E szabályzatrendszer alapján indult el 1997-ben a Nemzeti Kataszteri Program, amelynek köszönhetően ma már hazánk teljes területére állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisok állnak rendelkezésre. A konferencia első napján a felkért előadók megemlékeztek a program végrehajtásáról, sikereiről, tanulságairól, a második napon pedig az E-ingatlan-nyilvántartási projekt lényegi elemeiről szóló előadásokkal kötötték le a hallgatóság figyelmét.

A konferenciát Mezőkövesden, a Zsóry Gyógy- és Strandfürdőnél található Balneo Hotelben szervezték meg, ahol a szép számú résztvevő igen jó körülmények között hallgathatta meg az első napon elhangzott nyolc előadást.

Az előadások előtt a Tóth Ágoston szenior klub hosszú kihagyás után tartott összejövetelt, amelyen szeretettel üdvözöltük egymást. „ Hogy vagy? Köszönöm jól, dolgozom a földalapnál, rendben minden…” – mondta Busics Imre.

 

A konferencia első részének Iván Gyula volt a levezető elnöke.

Az első előadó dr. Mihály Szabolcs c. egyetemi tanár volt, aki DAT-szabvány és -szabályzat atyjaként is emlegetnek. Előadásában, amelynek beszédes címe is van: A DAT negyedszázada – tudományos vállalkozás, a máig érvényes szempontjaink és a bejárt utunk a szabályzatrendszer elkészítése során, sokszor ellenállásba is ütköző rögös, de sikeres utat mutatta be.

 

A szabályzatrendszer működéséhez számítógépen kezelhető térképi állományra volt szükség. A földügyi vezetés – beleértve a minisztériumot is – döntése nyomán elvileg 1994-ben, de gyakorlatilag 1996-ban a Nemzeti Kataszteri Program (NKP) beindulásával kezdődött el a térképi információ számítógépes rendszerbe szervezése. Zalaba Piroska, az Agrárminisztérium osztályvezetője A Nemzeti Kataszteri Program története címmel tartott előadásában ezt a folyamatot ismertette a hallgatóság számára.

 

Az NKP végrehajtásához egy végrehajtó szervezetet kellett létrehozni, amely a Nemzeti Kataszteri Program Közhasznú Társaság (Kht.) megalapításával valósult meg. A Kht. a közbeszerzési jogszabályok figyelembevételével választotta ki a program végrehajtásában résztvevő vállalkozásokat. A térképkészítés pénzügyi fedezetét a 6,6 és további 9,6 Mrd Ft, kormánygaranciával alátámasztott banki hitel biztosította. Dr. Váczy Attila, aki a Kht. megalakulásától fogva annak munkatársa volt (jelenleg a Nemzeti Földügyi Központban tevékenykedik), tehát a téma kiváló ismerője A Nemzeti Kataszteri Program végrehajtásáról, sikereiről, tanulságairól a DAT-szabályzatrendszer tükrében című előadásában a program megvalósítása során tapasztalt nehézségeket és az elért sikereket mutatta be.

 

A digitális térképi adatállományokat számítógépen is megjeleníthető formában kellett létrehozni, ami kezdetekben nem is volt olyan egyszerű. A DAT-térképek megjelenítése, ellenőrzése, TAKAROS-rendszerbe történő adatbetöltések, forgalomba adás, 1998–2007 című előadásában Szabó József, a Geonet Kft. ügyvezetője a megjelenítéshez, ellenőrzéshez kapcsolódó fejlesztői feladatokról számolt be.

 

Az előadásokat rövid kávészünet szakította félbe. A következő szekciót Dobai Tibor vezette.

A folytatásban Elek Róbert, a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal osztályvezetője A DAT-szabályzat hatásai Csongrád-Csanád megye térképeire, avagy a papíralapú térképszelvényektől a digitális térképi adatbázisokig című előadásában a megye papíralapú térképeinek rendszerét, azok jogszabályi alapjait ismertette, majd a BEVET és KÜVET vektoros térképi állományok létrehozását, ezek ingatlan-nyilvántartási adatbázissal való integrációjának megvalósítását mutatta be.

 

Békés megyében a digitális térképkészítésnek nagy hagyományai vannak. A mai szervezet jogelődjének, a Békés Megyei Földhivatal vezetőjének, Kiss Sándornak a kezdeményezésére kezdődött el a számítógépen kezelhető térképek létrehozása, amelyet a járási hivatal földügyi munkatársai azóta is nagy hozzáértéssel végeznek. Hajtman Zoltán, aBékés Megyei Kormányhivatal munkatársa A digitális alaptérképek készítése Békés megyében című előadásában a megye alaptérképeinek sokféleségét, az alapok jogszabályi hátterét dolgozta fel, nem feledkezve meg a termőföld-privatizációval és a részaránytulajdonnal kapcsolatos feladatoknak a bemutatásáról sem.

 

Budapest főváros kataszteri térképei sem maradhattak ki a digitális világból. Logikus volt, hogy a főváros térképei is rendszerbe kerüljenek, már csak azért is, mert a térképek jelentős része szabatos városmérés során, numerikus adatok felhasználásával született meg. Persze a részben numerikus adatok digitális átalakítása így sem volt egyszerű. Ráadásul az alkalmazott digitális rendszer nem volt kompatibilis az országosan használt rendszerrel. Erről tartott A DAT bevezetése, megvalósítása Budapesten címmel előadást a fővárosi rendszert teljeskörűen ismerő Kozári Ágnes, aPest Megyei Kormányhivatal földmérési szakfelügyelője. Az előadáshoz Szilvay Gergely adott kiegészítést, aki korábban ugyancsak a Fővárosi Földhivatal munkatársa volt.

 

A konferencia első napjának záró előadását Jeles Zoltánné, az MFTTT Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei csoport elnöke tartotta volna, aki betegség miatt sajnos nem vállalta a szereplést. HelyetteIván Gyula a másnapra tervezett előadásának egy részét adta elő A DAT nemzetközi megmérettetése címmel. A hétköznapi életben forgó, a terepen vagy irodában dolgozó földmérő nem is gondolja, hogy az oly sokat kritizált DAT-szabályegyüttes milyen nemzetközi elismerést, sikert aratott. A Nemzetközi Földmérő Szövetségben közreműködő kollégáink (a teljesség igénye nélkül: Osskó András, Iván Gyula, Zalaba Piroska és mások) hozzáértő előadásaival nagy sikereket arattak, felkeltették a nemzetközi érdeklődést és elismerést. Ennek hozományaként születtek a távol-keleti országok földmérő és ingatlanügyi szervezeteivel megkötött együttműködési szerződések (Dél-Korea, Kína, Vietnám). Sajnos napjainkban – bár a szerződések még élnek – az együttműködés halódik, de nem a partnerek hibájából…

 

Az előadások végeztével a Magyar Földmérők Arcképcsarnoka V. kötet szerkesztőbizottsága záróértekezletet tartott annak okán, hogy – az előző kötetek kivitelezésével összhangban – befejeződtek a nagyon tetszetős, új kötet nyomdai munkálatai. A 156 oldalas kiadvány 71 neves, a földméréshez is kötődött szakember és földmérő életrajzát és portréját tartalmazza (a kötet az MFTTT titkárságán megvásárolható).

A svédasztalos vacsora után az egri, bükki borvidék borait bemutató borkóstoló következett, amelyet Kaló Imre borász szakmai és irodalmi ismereteivel „felturbózva”, nagy hozzáértésével prezentált. Segítsége sem volt akárki, Horváth Gábor István, alias Kotta, aki a fehérvári szakestélyek nótafája is, ami azt jelentette, hogy az idekapcsolódó dalok sem maradhattak el.

…Nagyon nehéz folytatni… Másnap hajnalban, a szállodában hirtelen elhunyt a mindenki által szeretett, nagy tiszteletnek örvendő Busics Imre kollégánk. Bár az éjszaka folyamán Csabányi Lajos minden segítséget megadott szobatársának, a szinte pillanatok alatt kiérkező mentősök sem tudtak már segíteni Imrén…

Döbbenten álltunk… Dobai Tibor főtitkár a hír bejelentése után a konferenciát berekesztette… Gyászolunk…

Hodobay-Böröcz András

A konferencia képei az MFTTT honlapján a Képtárban megtekinthetők, illetve onnan letölthetők.

HÍREK

A GEO 2022-ben végzett földmérő- és földrendezőmérnökei, szakmérnökei, arany- és ezüstdiplomásai

Az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karán 2022. július 8-án zajlott a diplomaátadó ünnepség. A Geoinformatikai Intézetben januárban és júniusban államvizsgát tett nappali és levelezős, földmérő-/földrendezőhallgatók, valamint a geoinformatikai és a precíziós gazdálkodási szakirányú továbbképzésben résztvevők tanulmányaik sikeres befejezésével vehették át oklevelüket dr. Pődör Andrea intézetigazgató asszonytól és prof. dr. Györök Györgytől, a kar dékánjától. Az ünnepségen köszöntőt mondott prof. dr. Gulácsi László az egyetem tudományos rektorhelyettese, prof. dr. Györök György, a kar dékánja és Mészáros Attila, Székesfehérvár alpolgármestere.

Az elmúlt évek hagyományai szerint a GEO jogelőd intézményében, az Erdészeti és Faipari Egyetem székesfehérvári karán 50 és 40 évvel ezelőtt végzett hallgatók arany, illetve ezüst emlékoklevelet vehettek át.

 

Nappali és levelező tagozaton, földmérő- és földrendezőmérnök alapszak geoinformatika szakirányon végeztek:

Balogh Bernadett

Balogh Dávid Soma

Boros Ferenc

Császár Péter

Dr. Nagy Balázs

Fábián Szabolcs

Fekete Nándor Farkas

Füzi Gábor

Gebauer Enikő Krisztina

Görög Ferenc

Halász István

Homonnay Tibor Jenő

Horváth Gábor

Huszár Gergely László

Kéri Eszter

Kis Gergő

Kiss Dániel

Kiss Ferenc

Kovács János Illés

Kovács Simon

Kuczkó Kornél Antal

Lajtman Loránd Imre

Lévai Dániel Zsolt

Lóránt Ádám Tibor

Misányi Júlia Veronika

Molnár Balázs

Pénzes Ádám

Pintér Máté

Réti Norbert

Ruzicska Eszter

Sárközi Dávid

Sipos Kornél

Suller Richárd

Szabó Dániel

Szabó Gergő

Szatmári Rozália Erzsébet

Székely Tamás

Szilágyi József Bence

Tihanyi Balázs

Tóth Gergő

Varga András

Varga Dominik

Varga Tibor

 

Földmérő- és földrendezőmérnök alapszak földrendező szakirányon végzett:

Mikó Barbara

 

Geoinformatikai szakmérnök/szakember végzettséget szereztek:

Bujdosó Márton

Czirok Lili

Kertész Kristóf

Szabó Tünde

Troznai Ádám Béla

Vas László Tamás

Zagyva Natália

 

Precíziós gazdálkodási szakmérnök/szakember végzettséget szereztek:

Fang Olga

Fekete Eszter

Keresztes Zsolt

Kiss Attila

Kis-Szabó Gergő

Monoki Szabolcs Imre

Rehberg József

Sárközi Csaba

Varga Attila István

 

Arany emlékoklevelet vehettek át:

 

Bodó László Egonné

Hegedűs Péter

Hetényi Ferencné

Hidegkuti Konstantin

Huszti Istvánné

Kézsmárki Margit

Király Zoltán

Lanczkor István

Lőrincz István

Nagy Ferenc Attila

Nagy Sándor

Németh József

Szabó Gyula

Zimmer Péter

 

Ezüst emlékoklevelet vehettek át:

Ferlindis Gyuláné

Kéri Gyula

Kővári Tamás

Nagy Erzsébet

Szabó Zoltán

Vicze Csaba

Vincellér János

Wéninger László

 

Hallgatóink valamennyi képzési formában megismerkedhettek a szakterület korszerű eszközeivel és technológiáival, az intézmény hagyományosan gyakorlatorientált szemléletű oktatása mellett. Ennek eredményessége érezhető volt a szakdolgozati témaválasztások során és a sikeres védések alkalmával. Reményeink szerint olyan felkészült mérnököket és szakembereket bocsát útjára a GEO, akik megállják helyüket a kor naponta megújuló kihívásai mellett is.

Valamennyi frissdiplomásnak, szakmérnöknek és a pályán több évtizede tevékenykedő kollégának szakmai sikereket és boldog, békés életet kívánunk!

 

Balázsik Valéria

⁕

Végzett térképészek 2022

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Intézetében 2022. június 06–16. között tartották a végzős hallgatók záróvizsgáit. Ebben az évben a következő hallgatók fejezték be sikeresen a tanulmányaikat és védték meg diplomadolgozatukat. (Zárójelben a témavezető neve olvasható.)

Földtudományi BSc szakon:

Jedlicska Zoé: Drónfelvételek felhasználása vasúti objektumok geodéziai felmérésének kiváltására – (Hajdinákné Vörös Fanni, Rozman Gábor)

Józsa Roland Sándor: Magyarország közúthálózati fejlődése – (Faragó Imre)

Katreiner Hédi: Sugárzási anomáliák térképezése UAS-re integrált Safecast szenzor segítségével – (Dr. Kovács Béla, Dr. Horváth Ákos)

Krizsán Helga: Településnevek adatbázisa összehasonlító névrajzi keresőhöz – (Dr. Ungvári Zsuzsanna)

Major Zsombor: A magyarországi választókerületek változásainak interaktív webtérképe – (Dr. Gede Mátyás)

Orbán Benjámin: Fantáziatérképek kartográfiai elemzése és alkalmazási lehetőségei – (Dr. Török Zsolt Győző)

Szunomár Blanka: A világ hét csodája egykor és ma kartográfiai és geoinformatikai háttérrel – (Dr. Irás Krisztina)

 

Térképész MSc szakon:

Vassányi Gergely Botond: Pontszerű jelek automatikus felismerése archív térképeken konvolúciós neurális hálózat használatával – (Dr. Gede Mátyás) ( 2022 januárjában végzett)

Balla Dániel: Az openrouteservice.org lehetőségeinek bemutatása egy komplex webes útvonaltervező alkalmazással – (Dr. Gede Mátyás)

Farkas-Németh Zoltán: A COVID–19-vírus hatása Budapest közlekedésére éves forgalmi adatok geoinformatikai elemzése és kartográfiai vizualizációja alapján – (Dr. Török Zsolt)

Gurály Attila: Geológiai előfordulások modellezése LiDAR adatok alapján – (Dr. Albert Gáspár

Magyari Mátyás: Székelyföld településtára – (Faragó Imre)

Tóth András: Webes összehasonlító névrajzi kereső kialakítása térképekhez – (Dr. Ungvári Zsuzsanna)

Tóth Kornél: Sopron környéki földtudományi értékek térképi ábrázolása – (Dr. Albert Gáspár)

 

 

Cartograhy MSc szakon angol nyelvű képzésben:

Ahmad Zahed: The digital reconstruction of Muhammad Ibn al-Idrisi's 1154 world map and the analysis of its structure and geographical names – (Dr. Török Zsolt Győző)

Ali Borhan Dowajy: Multispectral satellite based urban greeness mapping – (Dr. Jung András)

Amani Kinganora Sanga: Analysis of land use/land cover changes in surface water dynamics, a case study of Singida urban a part of Tanzania – (Varga Zsófia)

Jackson Mwangi Muthee: Mapping of land use and landcover on the Mau Forest, Kenya – (Varga Zsófia)

Moemen Gaiji: Web application for telecommunication cartography in Miskolc – (Dr. Kovács Béla)

Mohamed Wafik Hamoud: Landuse change analysis in Syria visualized on web maps – (Dr. Gede Mátyás)

Muhammed Abdelaal Hassaan: Satellite Image Based Interactive Web Application for Change Detection Visualization – (Dr. Jung András)

Natsnet Habtit Haile: Detecting geolgical features in the Al Kufrah basin using remotely sensed data – (Dr. Albert Gáspár)

Ömer Elma Faruk: Danube River Flood Hazard Risk Assessment Based on Satellite Images and Machine Learning Methods – (Varga Zsófia)

Payam Heidari: Climate regionalization of Ardabil and East Azabaijan Provinces, Iran – (Varga Zsófia)

Yesser Haytham Jarkas - Developing a methodology for using web map services to assist and support the work of international organizations operating in Syria – (Dr. Jesús Reyes)

Kiss Veronika

⁕

A BME végzősei

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán a 2021–2022. tanévben a következő hallgatók védték meg diplomatervüket és tettek sikeres záróvizsgát:

Földmérő- és térinformatikai mérnök (MSc) szak (2022. január)

Gherman Sámuel: Útburkolat ellenőrző, minősítő mérése drón fotogrammetriával és LIDAR eljárással

Szántai Péter Zsolt: UAV fotogrammetria és UAV LiDAR adatnyerési technológiák elemzése és összehasonlítása úttervezési terepmodell előállítására.

Geoinformatika-építőmérnök (BSc) ágazat Geodézia specializáció (2022. május)

Barbély Enikő: II. rendű EOMA alappontok pótlása, valamint INGA-pont-létesítés, geodéziai és gravimetriai bemérése Mezőzomboron

Szabó Viktória: A Duna partfalainak vízszintes értelmű mozgásvizsgálata Budapesten

Geoinformatika-építőmérnök (BSc) ágazat Geodézia és térinformatika specializáció (2022. május)

Bóka Ádám Csaba: A Németh Endre Mérőtelep geodéziai felmérése

Nagy Zoltán: Fotogrammetria és lézerszkennelés együttes használata műemlék jellegű épület felmérésénél

Vágási Norbert: Depónia térfogatának meghatározása különböző geodéziai módszerekkel

Alkalmazott térinformatika szakirányú továbbképzés (2022. június)

Harangozó György Gyula: Régiós energiatérkép készítése térinformatikai környezetben

Alkalmazott térinformatika szakirányú továbbképzés (2022. május)

Kurucz Csilla Zsuzsanna: Fotogrammetriai módszerek alkalmazásának lehetőségei barlangokban

Fáy Endre: Zajmodellezés végrehajtása térinformatikai módszerekkel

Nagy László Attila: Magyarország régészeti lelőhelyállományának térinformatikai alapú vizsgálati lehetőségei

Homolya András

 

MŰSZERISMERTETÉS

A Trimble TX8 3D-szkenner

 

Jelen cikk különlegessége, hogy a bemutatásra kerülő mérőrendszert nem csupán egy tesztelés erejéig volt módon kipróbálni. A publikáció tárgyát immár kilenc hónapja, napi szinten használjuk az UVATERV Zrt. 504. Térszkennelési és BIM Szakosztályán, tehát sikerült elég sok személyes tapasz-talatot összegyűjtenem róla. Jöjjön tehát a Trimble TX8 3D szkenner bemutatása!

Ez a műszer sok szempontból – jelenleg – az amerikai gyártó csúcsmodellje. Az első példány 9 éve jelent meg, azóta természetesen átesett néhány műszaki ráncfelvarráson.

A TX-család két alaptagból áll, a TX6-ból és TX8-ból. Ezekből is több kiépítés érhető el, illetve bővíthető tovább a felhasználó igényei szerint.

A házazásában teljesen azonos szkennerek szkennelési sebességükben és hatótávolságukban különböznek egymástól.

Emellett a TX8-nál van egy ún. HP (High Precision – nagy pontosságú) szkennelési mód, aminél a zaj 2 m és 80 m között <1 mm (!), a standard <2 mm helyett .Ezért is, valamint az Extended (kiterjesztett) 340 méteres hatótávolság miatt döntöttünk a műszer beszerzése mellett. Persze, nem elhanyagolható szempont az 1 000 000 pont/mp szkennelési sebesség sem. Noha ötféle felbontási mód érhető el az eszközben, általában a LEVEL2-vel dolgozunk. Ez, automatikus fényképezéssel együtt is csak 4 percnyi állásponton töltött időt eredményez, ugyanakkor 10 méteren 3,8 mm pontfelhőfelbontást biztosít. Ettől a beállítástól belső terekben szoktunk eltérni, és állítunk kisebb pontsűrűséget, 2-3 percre csökkentve egy-egy műszerállás időigényét.

Ha már szóba került a fényképezés, akkor meg kell említenem a szkenner integrált kameráját. Ez egy 10 Mpx, panorámakép-készítésre alkalmas HDR-megoldás. Feldolgozáskor a képeiből kap valós színes (RGB) információt a pontfelhő. Beállítható, hogy minden egyes képkockát automatikusan paraméterezzen a környezeti viszonyok szerint, vagy alkalmazza az első digitális felvétel beállítását az összes képre. Időspórolásból ez utóbbit szoktuk alkalmazni, úgy fordítva a műszert, hogy az első kép beállításai lehetőleg a legjobban jellemezzék a teljes panorámát. Az olyan munkaterületen ahol nincs értelme felvételezni (pl. sötét helyiségek), vagy a megrendelő az intenzitásszínezés mellé nem igényli a valódi színezést is, a kamera kikapcsolható.

A műszer kezelése az oldalán található TFT LCD érintőképernyőről, saját fedélzeti szoftverével történik. Ezt kiegészítendő, távolról is vezérelhető bármilyen külső eszközről (pl.: okostelefon, tablet), WIFI-kapcsolaton keresztül. A kezelőalkalmazás használata egyszerű, a program jól áttekinthető.

A mérőrendszer minden alkalommal dómszkennelést végez 360° × 317° látómezővel. Az elkészült pont-felhők barangolható módon megtekinthetők a kijelzőn. Az aktuális állásponton, a már meglévő pontfel-hőben lehetőség van, ún. szektorszkennelésre. Ezt a szkennelendő „szeletet” szintén a képernyőn jelölhet-jük ki. Ebben a szektorban adhatunk meg az eredeti pontfelhőnktől eltérő felbontást, hatótávolságot, vagy akár plusz fényképezési lehetőséget. Erre kiváló példa a következő:

~10 óra alatt, teljes egészében beszkenneltük az UVATERV Zrt. által tervezett, nemrégiben átadott erde-kábeles M44 Tisza-hidat. A monumentális műtárgy pilonjainak távolsága meghaladja a TX8 standard 120 m-es szkennelési hatótávolságát. Így a „hagyományos” szkennelést követően, az elkészült pontfelhőben ki kellett jelölnünk a távolabbi pilon helyét szektorészlelésre, és azt a szeletet 340 méteres „extended” módban külön is beszkenneltük.

A Trimble TX8 4 db nagy teljesítményű intelligens akkumulátorral került leszállításra. A telepek egyenként a választott szkennelési paraméterek függvényében (pl.: hatótáv, pontsűrűség, fényképezés) 2,5-4 munkaórát biztosítanak. Lehetőség van a szkenner hálózati energiaellátására kábelen keresztül, ennek leginkább speciális feladatoknál (pl. monitoringészlelések) lehet jelentősége. Az adattárolás egy nagy írási-olvasási sebességű pendrive-ra történik. Ez nagyban megkönnyíti és egyszerűsíti az adatcserét. Az adattároló nem gyártófüggő, műszaki paraméterei pedig publikusak, így a gyári csomag mellé akár további, vele azonos tudású és adatbiztonságú pendrive is beszerezhető a piacon.

Maga az észlelés pofonegyszerű. A digitális libella segítségével függőlegesre állítjuk a szkenner állótengelyét. A munkaterület létrehozása és elnevezése után beállítjuk a szkennelési paramétereket, majd megnyomjuk a szkennelés gombot. Ha a projekten belül nem kívánunk változtatni a beállításokon, vagy szektorszkennelést csinálni, a továbbiakban mindig csak átállunk, „kiszintezzük” a műszert, és elindítjuk a szkennelést.

Érdekes megoldás, hogy a TX8-nál beállítható az ún. „dual face” észlelés is. Ilyenkor a műszer egy tükörfordulatkor két irányba (előre és hátra) is szkennel egyszerre, tehát tulajdonképpen csak 180°-ot fordul az állótengelye körül egy munkamenetben.

Szakosztályunkon a mérőrendszert használjuk speciális kompozitanyagú Gitzo állványon, hagyományos nehéz fa műszer stativon, illetve klasszikus pillérállványon egyaránt. Ezt mindig a munka jellege és a helyszíne dönti el. A szkenner maga akkumulátorral együtt 11 kg, így nehéz terepen a kifejezetten hozzá beszerzett gyári hátizsákban hordozzuk.

Természetesen, a szkennelésnek is, mint minden észlelési módnak megvannak a saját szabályai. „Látni kell a terepen”, fejben végig kell menni a szkennelés sokszögvonalán és előre be kell tudni tervezni az átfedéseket az álláspontok között. Az általunk használt Trimble Real Works (továbbiakban: TRW) ezekből az átfedésekből, síkok, élek, sarkok keresésével képes elvégezni az automatikus relatív illesztést. A pontfelhő-regisztrációt minden alkalommal leellenőrizzük, és amennyiben szükséges félautomatikus módszerrel még finomítjuk.

A legtöbb alkalommal georeferálnunk is kell az eredménytermékeket. Ehhez majdan a pontfelhőben is jól azonosítható illesztőpontokat kell kihelyeznünk, melyek pontos helyzetét geodéziai úton határozzuk meg.

Az abszolút értelemben illesztett pontfelhő csak annyira pontos, amennyire az illesztőpontjai. Az illesztőpont pedig csak annyira pontos, amennyire a koordinátáit jól határoztuk meg.

A Szakosztályon a ragasztható fekete-fehér jelek mellett szoktunk alkalmazni illesztőgömböket is. Míg a sík céltáblák közepét 1”-es mérőállomással, prizma nélküli távmérési módban (DR – Direct Reflex) határozzuk meg, az illesztőgömbökhöz speciális miniprizmát alkalmazunk. Annak optikai középpontja a gömbök elméleti középpontjába esik, amit a TRW-feldolgozóalkalmazás a pontfelhőben automatikusan felismer és kiszámol.

A szkenner 5’ munkatartományú kompenzátorát érdemes mindig bekapcsolva tartani. Egyrészt terepen figyelmeztet az esetleges túlzott műszermozgásra, másrészt az irodai utófeldolgozó szoftverben bármikor kikapcsolható.

A Trimble TX8 által előállított pontfelhőket alacsony, szinte elhanyagolható zajszint jellemzi. Megbirkózik a fényes vagy éppen sötét, rossz intenzitású felületekkel is. A pontfelhők filterezése után – ami jellemzően az irányvonalon szkennelés közben áthúzó objektumok (pl. járművek) okozta szellemképek eltávolítása – a réteghelyes vektoros kiértékelést már a DigiCart Kft. PointCloudScene szoftverében végezzük el. Emellett, igény szerint modellezünk is a pontfelhőből.

Az elmúlt néhány hónap alatt szkenneltünk, és tervezési alaptérképi szinten kiértékeltünk benzinkutakat, hidakat és átereszeket, részletgazdag útszakaszokat, illetve nagy kereszteződéseket. Végeztük erőművi ipari épület és fűrészüzem területének külső-belső szkennelését, 3D-s vektorizálását, de dolgoztunk klinikán, vagy éppen fakataszteri feladatokon.

A Trimble TX8 3D szkenner minden projektünkben nagyszerűen teljesített, kiváló és hatékony terepi adatgyűjtő rendszernek bizonyult.Műszaki jellemzőit az alábbi táblázatban foglaltam össze.

 

Trimble TX8 3D szkenner jellemzői
Lézer	1-osztály, nem látható, szemre nem káros (1.5 μm)
Szkennelési látómező	360° × 317°
Szkennelési sebesség	1 000 000 pt/mp
Zajérték	<2 mm (2 m – 120 m Standard), <1 mm (2m – 80 m HP)
Szkennelési hatótáv	0,6 m – 120 m (Standard) – 340 m („Extended”)
Kamera	Integrált, 10 Mpx
Kompenzátor	van, ±5’munkatartomány, 1” pontosság
Szkennelési módok	Preview, Level1, Level2, Level3, Extended, szektorszkennelés
Legnagyobb pontfelhőfelbontás	5,7 mm@30 m (Level3)
Energiaellátás	Cserélhető lítiumion akkumulátor, 8,700 mAh
Munkaidő egy akkumulátorral	>2 óra (beállítás- és környezetfüggő)
Vezérlés	Fedélzeti vezérlés, WIFI-n keresztüli távoli vezérlés, USB-kábeles vezérlés
Vezérlőszoftver	Fedélzeti vezérlőszoftver
Szoftverfunkciók	Szkennelés, fájlkezelés, E-libella, szkennelési paraméterek beállítása, műszerbeállítások
Adattárolás	USB 3.0 flash drive (alapcsomag: 64 GB)
Por- és vízállóság	IP - - - > 54
Méret	335 mm × 386 mm × 242 mm
Tömeg	11,2 kg (akkumulátorral, műszertalppal)
További hivatalos információ	AllTerra Hungary Kft. www.allterra-hungary.com

Stenzel Sándor

földmérőmérnök

www.gpstakarok.hu

 

NEKROLÓG

Itt vagyunk hát, hol minden véget ér.
Nincs többé harc, nincs többé szenvedély.
Egy messze szállt élettől búcsúzunk,
Könny futja szemünk, elakad szavunk.

Busics Imre

1956–2022

A földmérő és térképész szakma újra gyászol. Szomorúság és fájdalom, hogy szeretett és tisztelt kollégánk, szakmánk kitűnő képviselője, Busics Imre okleveles fotogramméter- és földmérőmérnök, a Nemzeti Földügyi Központ nyugdíjas munkatársa, az egykori Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) oszlopos tagja, határügyese, geodéziai igazgatója 2022. június 15-én tragikus hirtelenséggel eltávozott közölünk.

Felfoghatatlan! Elszaladt egy élet, kialudt egy tűz. Imrét a tragikus halál Mezőkövesden ragadta el, ahol a „DAT negyedszázada” című konferencia résztvevője volt, és ahol előző napon még átvehette a „Magyar földmérők arcképcsarnoka” V. kötetének társszerzői tiszteletpéldányát.

Busics Imre 1956. október 3-án született a Vas megyei Horvátzsidányban. A földmérési szakközépiskolát Szombathelyen végezte el 1975-ben, majd felvételt nyert a Moszkvai Geodéziai, Fotogrammetriai és Térképészeti Egyetemre (MIIGAiK), ahol 1981-ben évfolyamelsőként, kitüntetéses diplomával végezte el a fotogrammetria szakot.

Pályakezdőként másfél évet dolgozott a Kartográfiai Vállalat Térfotogrammetriai Osztályán, kiértékelési és légi háromszögelési munkákon.

A korszerű technológiák úttörő alkalmazásának elkötelezettje volt. 1983. januártól a FÖMI dolgozója lett. Öt évig a mező- és erdőgazdálkodás távérzékelési és fotogrammetriai fejlesztéseivel foglalkozott. Hat évig a FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatórium munkatársaként a GPS negyedrendű pontsűrítési és fotogrammetriai alkalmazásaiban, az Országos GPS-hálózat kialakításában, a hazai és a közép-európai GPS mozgásvizsgálati programban, valamint a kárpótlás és a részaránykimérés GPS-munkáiban jeleskedett.

Új korszak nyílt életében, amikor 1994-ben megbízást kapott a FÖMI Államhatárügyi Osztályának vezetésére, a szakmai munka szervezésére és irányítására. A határbizottságok munkájában a magyar küldöttség tagjaként vett részt. Közreműködött az államhatárról szóló nemzetközi szerződések megújításában is.

Kezdeményező szakember volt. Eltökélten, kitartóan és a jó gazda gondosságával dolgozott, és virtuóz módon alkotott újat. Magyarország államhatára térképészeti és felmérési dokumentumainak teljes digitalizálását az ő elképzelései szerint és irányítása mellett valósította meg a FÖMI. Nevéhez fűződik az ortofotó alapú határnyilvántartásnak és a határváltozások GPS segítségével történő nyomon követésének a bevezetése a magyar államhatár mentén azzal a céllal, hogy a határos országokkal közös és egységes koordináta- és nyilvántartási rendszer működjön. Ez nem csak technológiai bravúr és nóvum volt, hanem nemzetközi diplomáciai elismertséget is szerzett, műszakilag és intézményileg hatékony együttműködést épített ki a szomszéd országokkal. Vezetői rátermettségének köszönhetően olyan kollektívát sikerült kialakítania, mely magas színvonalon megfelelt az elvárásoknak.

Együttműködő, mindig készségesen, tevőlegesen és eredményesen segítőkész ember volt. Vezető, aki mindent megtett azért, hogy kollégáit segítse, időt nem sajnálva, minden erőt latba vetve képviselte érdekeiket, elérve hogy kövessék őt s megoldják az előttük álló feladatokat. Rá mindig számíthattak beosztottjai és főnökei egyaránt. Rendkívül megbízható volt. Tisztelet és szeretet övezte őt.

Busics Imre 2012. szeptembertől 2016. december 31-ig a FÖMI Geodéziai Igazgatóságának vezetője, majd − a FÖMI átszervezése után − 2017. január 1-től nyugdíjba meneteléig (2019. március 30-ig) pedig a Budapest Főváros Kormányhivatala, Földmérési, Távérzékelési és Földügyi Főosztály, Alapponthálózati és Államhatárügyi osztályának vezetője volt. Később a Nemzeti Földügyi Központ nyugdíjas munkatársaként tevékenykedett tovább.

Szakmai közéleti szereplő volt, tagja a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaságnak (MFTTT), az MFTTT intézőbizottságának és választmányának. Szakosztályokban tevékenykedett, és előadásokat tartott. Sokat tett a Társaság nemzetközi kapcsolatainak építése érdekében, munkálkodott az Erdélyi Magyar Műszaki és Természettudományi Társaság Földmérő szakosztálya és az anyaországi MFTTT közötti együttműködés kiépítésében is.

Sportolt, teniszezett, focizott, és rendszeresen síelt. A társadalmi megmozdulások aktív résztvevője, vezéralakja, sokszor szervezője volt.

Pályafutása során számos szakmai kitüntetésben részesült. A „Kozmikus felvételek kölcsönös tájékozási elemeinek meghatározása” c. egyetemi diplomamunkájáért a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület 1981.évi diplomaterv-pályázatán I. díjat kapott. 2004-ben a Határőrséggel való együttműködés területén kifejtett kiemelkedő munkája elismeréseként a Határőrség országos parancsnoka dicséretben és jutalomban részesítette. A FÖMI Geodéziai Igazgatóságának igazgatójaként 2013-ban Fasching Antal-díjat kapott a magyar földmérés és államhatárügy szolgálatában kifejtett eredményes munkájáért. A „De-Mine II.” elnevezésű magyar–horvát aknamentesítési projektben végzett kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréséül a belügyminiszter 2019-ben miniszteri elismerő oklevelet adományozott részére.

Busics Imre távozásával egy több évtizedes lelkiismeretes, kiemelkedő színvonalú, szakmánkat a fejlődés irányába vivő munka zárult most le. Gazdag örökség maradt utána. Emberi magatartása, együttműködésre mindig kész, megnyerő modora elismerést érdemel. Főhajtással tartozunk neki.

Kedves Imre!

A „hosszú útra” Te nem kaptál előkészületi időt, hirtelen kellett távoznod sorainkból. Veled már nem találkozhatunk. Nem válthatunk szót a szakmai összejöveteleinken s a sporttalálkozókon. Nem lesznek már közös harcaink és győzködő vitáink, sikeres szakmai egyezkedéseink és eredményes érdekképviseleti egyeztetéseink. Emléked azonban bennünk él. Emberiességed és közösségi szellemed példaként szolgál. Nyomodat tetteid és alkotásaid őrzik a GPS-hálózati munkákban, államhatárunk immár digitális geodéziai nyilvántartásaiban és egységességében, nemzeti képviseletében és a vonatkozó nemzetközi szerződésekben.

Az egykori FÖMI, az MFTTT, a földmérő- és térképészszakma, a belügyi és rendőrségi határügyesek, a szomszéd országok határügyesei, a középiskolás és egyetemi társak, a barátok s mindannyiunk nevében Juhász Gyula soraival búcsúzom tőled:

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek,
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Kedves Imre! Nyugodj békében!

Dr. Mihály Szabolcs

címzetes egyetemi tanár

az egykori FÖMI főigazgatója