GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

Tartalom

2022/5. szám

Dr. Gulyás Zoltán: Szentgáli Antal, egy elfeledett világutazó építőmérnök pályaképe   - - - > 4

Dr. Plihál Katalin: Angielini itáliai várépítész család magyarországi térképészeti tevékenysége  - - - > 13

Tóth Sándor: Az EOV vetületi egyenletében szereplő k₁ állandó helyes értéke - - - > 20

Hausenblasz András – Pap Krisztián: A DITAB-50 adatbázis 1.1 verziójának kialakítása - - - > 27

⁕

Európa és térképei – korai történeti szilánkok… - - - > 34

Híres emberek, akik életük során földmérők is voltak - - - > 36

Konfliktusok és kartográfia – A 29. Nemzetközi Kartográfiatörténeti Konferencia (ICHC) Bukarestben   - - - > 38

A FIG XXVII. kongresszusa Varsóban   - - - > 41

XXIII. Földmérő Találkozó Besztercén - - - > 42

Műszerismertetés - - - > 44

Contents

Career of Antal Szentgáli, a forgotten world-travelling civil engineer (Zoltán GULYÁS, Dr.) - - - > 4

Mapping activity of the Italian fortress architect family Angielini in Hungary (Katalin PLIHÁL, Dr.) - - - > 13

The correct value of constant k₁ in the EOV projection equation (Sándor TÓTH) - - - > 20

Development of the topographic database DITAB-50 v. 1.1 (András HAUSENBLASZ – Krisztián PAP) - - - > 27

⁕

Europe and its maps – early historical fragments… - - - > 34

Famous people who were also surveyors in their life - - - > 36

Conflicts and cartography – 29^th International Conference on the History of Cartography, (ICHC) in Bucharest   - - - > 38

The 27^th Congress of FIG in Warsaw   - - - > 41

The 23^rd Surveyor’s Meeting in Beszterce (Bistrița, Romania) - - - > 42

Instrument review   - - - > 44

 

Címlapon: A DITAB-50 digitális topográfiai adatbázisból automatikus kartografálással előállított térképrészlet (Lásd a kapcsolódó cikket a 27. oldalon.)

On the Cover Page: Fragment of a map made from the digital topographic database DITAB-50 by automatic cartographic processing (See related article on the page 27)

 

 

Szentgáli Antal, egy elfeledett világutazó építőmérnök pályaképe

GULYÁS Zoltán

DOI: 10.30921/GK.74.2022.5.1

Szentgáli Antal (1868–1945) építőmérnök, világutazó, író, több magyarországi szakmai és kulturális szervezet tagja, aki életében széles körű ismertségnek örvendett, azonban neve és érdemei napjainkra csaknem teljesen feledésbe merültek. Szentgáli mérnöki pályája kezdetén folyószabályozási és vasútépítési feladatokkal foglalkozott, majd 1901-ben külföldre utazott, hogy mérnök társát és barátját, Gubányi Károlyt követve részt vállaljon a Kínai-keleti vasútvonal építési munkálataiban. Miután honfitársával együtt megépítettek egy fontos vasúti alagutat, Szentgáli Vlagyivosztokban telepedett le, és közel egy évtizeden keresztül élt és dolgozott a cári Oroszország csendes-óceáni kikötővárosában. Ez idő alatt bejárta Kelet-Szibéria, Kína, Japán és Korea számos vidékét. Hazatérését követően is aktív szakmai tevékenységet folytatott. Jelen tanulmány szerzője kísérletet tesz Szentgáli életútjának és munkásságának első részletes ismertetésére, amely a geodézia és a térképészet témaköréhez is kapcsolódik.

 

Career of Antal Szentgáli, a forgotten world-travelling civil engineer

Zoltán GULYÁS

Antal Szentgáli (1868-1945), civil engineer, globetrotter, writer, member of several Hungarian professional and cultural organisations, was widely known during his lifetime, but his name and merits have nowadays been almost completely forgotten. At the beginning of his engineering career, Szentgáli was engaged in river regulation and railway construction, and in 1901, he travelled abroad to take part in the construction of the China-Eastern Railway, following his fellow engineer and friend Charles Gubanyi. After building an important railway tunnel with his compatriot in Manchuria, he settled in Vladivostok, and lived and worked in the Pacific port city of Imperial Russia for nearly a decade. During this time he travelled to many parts of Eastern Siberia, China, Japan and Korea. He returned to Hungary in 1913 but continued to be active professionally after his return home. In this paper, the author attempts to give the first detailed account of Szentgáli's life and work, which is also related to the subjects of geodesy and cartography.

Kulcsszavak: geodézia, vasútépítés, Távol-Kelet, kulturális kapcsolatok, ismeretterjesztés.

Key words: geodesy, railway construction, Far East, cultural relations, education.

 

Dr. Gulyás Zoltán

térképész, tudományos munkatárs

ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Néprajztudományi Intézet

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

⁕

Angielini itáliai várépítész család magyarországi térképészeti tevékenysége

PLIHÁL Katalin

DOI: 10.30921/GK.74.2022.5.2

Az Angielini testvérek készítette térképek segítségével ismerhetjük meg a 16. század második felében a királyi Magyarország területének védelmére kiépített határvédelem (várak, őrhelyek stb.) több száz kilométer hosszú rendszerét. E helyen a dunántúli területvédelem két fontos várövezetének, a kanizsai és győri generalátus egybeszerkesztett térképének készítését vizsgáltuk. A kutatásaink alapján fény derült arra, hogy a két részletből összeállított új térkép illesztése topográfiailag jó. A részletek topográfiai pontossága ugyanakkor igen különböző.

Mapping activity of the Italian fortress architect family Angielini in Hungary

Katalin PLIHÁL

Abstract: The maps created by the Angielini brothers help us to know the hundreds of kilometres of border defences (castles, guard posts, etc.) built to protect the territory of royal Hungary in the second half of the 16th century. This paper examined the creation of a combined map of the two important castle zones in this place of the Transdanubian territorial defence, the generalates of Kanizsa and Győr. This research made it clear that the joining of the two map extracts is topographically correct. However, the topographic accuracy of the two parts is very different.

Kulcsszavak : Nicolo Angielini, Natale Angielini, Paolo Angielini, Pálffy Géza, kanizsai és győri generalátus, szerkezeti vizsgálat, Ditio inter Mvra et Danubiv[m], Ditio inter Mvram et Danubiv[m], ÖNB Wien, Karlsruhe

 

Keywords: Nicolo Angielini, Natale Angielini, Paolo Angielini, Géza Pálffy, generalates of Kanizsa and Győr, structural analysis, Ditio inter Mvra et Danubiv[m], Ditio inter Mvram et Danubiv[m], ÖNB Wien, Karlsruhe

 

Dr. Plihál Katalin

térképtörténész

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

⁕

Az EOV vetületi egyenletében szereplő k₁ állandó helyes értéke

TÓTH Sándor

DOI: 10.30921/ GK.74.2022.5.3

Az Egységes Országos Vetületi Rendszer vetületi egyenleteit, állandóit és együtthatóit leíró A.1. Vetületi Szabályzat a később meghatározottól eltérően adja meg a Gauss-féle minimális hossztorzulású, szögtartó gömbi vetület egyenletéhez tartozó k₁ állandó értékét. A szabályzatban közölt állandó reciprok értéke 1/k₁ = 1,003 110 008 3, amely mintegy 6 × 10^-10 mértékben tér el a később meghatározott, helyesnek mondható 1/k₁ = 1,003 110 007 693 értéktől. Az eltérés következményeként, a vetületi szabályzat szabatos, zárt képleteivel számított síkkoordináták a helyes értéküktől mintegy 2,6 mm átlagos hibával térnek el, amely eltérés a mm élességgel nyilvántartott elsőrendű vízszintes alappontok esetében szabályos hiba formájában bizonyított módon jelentkezik. Az eltérés másik következményeként az inverz vetületi egyenletekkel számítható vetületi középpont ellipszoidi szélessége is megváltozik, melynek új értéke ϕ₀ = 47° 08’ 39,81744527”. Az ezzel az értékkel paraméterezett Hotine-féle ferdetengelyű szögtartó hengervetület segítségével az ország területén az EOV, az eddigi megoldástól egy nagyságrenddel nagyobb pontossággal, maximális 0,013 mm hibával közelíthető.

The correct value of constant k₁ in the EOV projection equation

Sándor TÓTH

The Uniform National Projection System of Hungary (EOV) was defined for official surveying and mapping applications in Hungary. Its technical details including formulas and defining parameters are described in a technical standard released in 1975. The article shows that one of the constant values (indicted as k₁) relating to an equation of the conformal Gaussian spherical projection was miscalculated and published in the standard with a wrong value 1/k₁ =1.003 110 008 3 instead of 1/k₁ =1.003 110 007 693. As one of the consequences of the incorrect constant’s value, the grid coordinates calculated with the standard closed formulas of the projection deviate from their true position with an average 2.6 mm in terms of horizontal distance. It has been proven this error occurs in the coordinates of the national horizontal first order geodetic network. Due to the incorrect value of k₁ the ellipsoidal latitude of projection centre is also changed. It is the case because the EOV applies a unique two-step projection procedure where the ellipsoidal latitude of projection centre not given as an initial parameter but can be calculated from the 0,0 grid coordinates using the inverse equations of the projection. Applying the Hotine Oblique Mercator variant B projection (used in EPSG to describe EOV) with the newly calculated ellipsoidal latitude of projection centre (ϕ₀ =47°08’39.81744527”) the EOV can be approximated within 0.013 mm in terms of differences between standard EOV and Hotine grid coordinates.

Kulcsszavak : EOV, vetület, szabályzat, k1 állandó, Hotine-féle hengervetület, EPSG, PROJ
Keywords : EOV, projection, standard, k1 constant, Hotine Oblique Mercator, EPSG, PROJ

Tóth Sándor

GNSS kutató, doktorandusz

Lechner Nonprofit Kft.
Kozmikus Geodéziai Obszervatórium
BME, Építőmérnöki Kar

Általános- és Felsőgeodézia Tanszék

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

⁕

A DITAB-50 adatbázis 1.1 verziójának kialakítása

HAUSENBLASZ András – PAP Krisztián

DOI: 10.30921/GK.74.2022.5.4

A DITAB-50 a Magyar Honvédség igényeit kielégítő, országos szintű digitális topográfiai adatbázis, amelynek elkészítése és karbantartása közel egy évtizede a HM Zrínyi Nkft. egyik legfőbb feladata. Elődje a DTA-50, amelyet bár eredetileg kartográfiai szemlélettel alkottak meg, a későbbiek során mégis ez lett a DITAB-50 alapja. Állami alapfeladatként¹ a DITAB-50 1.0-s verziója a DTA-50 fejlesztésével, annak a NATO igényeihez igazodó szabványok szerint megszabott struktúrához igazításával, az adatok aktualizálásával jött létre. Az adatbázisnak a műszaki dokumentációkban rögzített szigorú követelmények alapján végrehajtott folyamatos fejlesztése újabb verziók kialakítását eredményezik.

A DITAB-50 készülő, második, 1.1-es verziószámú változata számos újítással szolgál. A korábbiaktól eltérően a teljes munkafolyamat technológiai hátterét a széles körben használt térinformatikai platform, az ArcGIS biztosítja, mely lehetőséget nyújt a NATO-ban is használt szabványok alkalmazására, valamint az adatbázisok korszerű kezelésére. A digitális térképezés mellett a program a honvédség munkáját, automatizált kartografálási folyamatokkal készült térképek segítségével is támogatja. A fő cél a szerveralapú adatstruktúra kialakításával egy olyan országos szinten kezelt adatbázis létrehozása, melyet ez a térinformatikai platform teljeskörűen támogat.

A jövőbeni elképzelések között kiemelt szerepet kap egy egységes, 1:50 000 adatsűrűségű (a topográfiai térkép méretarányának megfelelő) Digitális Topográfiai Adatbázis kifejlesztése és karbantartása.

 

Development of the topographic database DITAB-50 v. 1.1

András HAUSENBLASZ – Krisztián PAP

 

The DITAB-50 has been the most important task of the HM Zrínyi Nkft. for nearly a decade. This topographic database which encompasses the whole mapping data of the country is complying with the needs of the Hungarian Defence Forces. Although its predecessor, called the DTA-50 was designed with a cartographic approach, later became the basis for the DITAB-50 by developing databases so that they mirror NATO nations’ mapping standards and via restructuring and actualisation of old data the version 1.0 of DITAB-50 was formed as part of a national core task. The continuous development done on the DITAB-50, controlled by strict conditions of the technical documentation, results in creating newer versions.

Such new version is now during creation called DITAB-50 1.1 which technological background is supported by a generally known and used GIS platform (ArcGIS) that is providing many development opportunities for the use of new standards and up-to-date management of databases. Beside the advanced digital mapping this version can answer to the military’s demand for maps with a modernised automatic cartographic processing. This new DITAB-50 version is also setting the goal of creating a complete country-sized database that can be managed as a whole which is easily reached by this new GIS platform featuring a server based data structure setup.

Future goals of this project contains the upgrade of the current technical background which would make possible the uniform maintenance and development of a country-wide Digital Topographic Database (DITAB-50) with data density of 1:50 000 scale.

 

Kulcsszavak: DTA-50, DITAB-50, digitális topográfiai adatbázis, automatikus kartografálás

Key words: DTA-50, DITAB-50, automatic cartographic processing

 

Hausenblasz András térinformatikus   HM Zrínyi Nonprofit Kft. Térképészeti Ágazati Igazgatóság Térinformatikai Osztály DITAB alosztály Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Pap Krisztián térinformatikus   HM Zrínyi Nonprofit Kft. Térképészeti Ágazati Igazgatóság Térinformatikai Osztály DITAB alosztály Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

SZEMLE

Európa és térképei – korai történeti szilánkok…

 

Az ókorban a görög filozófusokat a Föld és az óceánok (Ókeanosz) nagysága és alakja (korong, henger, gömb) foglalkoztatta. Csillagászati megfigyeléseik a geometriához, a földméréshez és az útleírásokhoz szükséges tájékozódási lehetőségek (fokmérés, vetület) kidolgozásához vezettek. Az antik görög földrajzot a milétoszi Hekataiosz (Kr. e. 550–480) útleírásai vezetik be. Kör alakú térképe Európát, Ázsiát és Líbiát (Afrikát) ábrázolja, a világ omphalosza (köldöke) pedig Delphi (a mai Delphoi).

(A legenda szerint Zeusz egykor két sast bocsátott fel a Föld két ellentétes széléről, hogy találkozási helyükről megtudja, hol van a világ közepe. A sasok Delphiben egy tojás alakú kőre, az Omphaloszra telepedtek. Ezt a követ ma a delphoi Régészeti Múzeum őrzi.)

Az athéni Hérodotosz (Kr. e. 490?–430), akit Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106–43) a történetírás atyjának nevezett, már fantáziagazdag útleírásokat készített Észak-Afrikától a Kaszpi-tengerig és a Dunáig. A precíz utánjárásáról híres történetíró könyveiből érdemes néhány kritikai gondolatát felidézni:

„Elfog a nevetés, ha látom, hogy sokan megrajzolták már a földkerekség térképét anélkül, hogy értették volna. Őszerintük az Ókeánosz teljesen körbe folyja a Földet, amely olyan kerek, mintha körzővel rajzolták volna, Ázsiát és Európát pedig egyenlő nagyságúnak ábrázolják.” „Hogy Európa keleti és északi részét tenger veszi-e körül, azt azonban senki sem tudja bizonyosan…” „… hogy [Európa] kiről kapta a nevét, vagy ki nevezte el [nem ismert], hacsak nem fogadjuk el ténynek, hogy a türoszi Européról, … csakhogy tudjuk, hogy ez a nő ázsiai eredetű volt, s még csak nem is lépett arra a földre, amelyet a hellének Európának neveznek…”

A költő Hésziodosznak (Kr. e. 700 körül) köszönhetjük a szerelmes főisten, a bika képét felöltő Zeusz által Kréta szigetére szöktetett szép királylány, Európa legendáját, amely jelképként túlélte az ókort, majd a reneszánsz újra felfedezte, és a földrész egységének szimbólumává avatta a meglehetősen különleges hölgyet.

A fentiekből kitűnik, hogy – noha Homérosz műveiben nem találkozunk vele – az Európa elnevezés először a görögöknél fordul elő, és ők már a földrajzi értelemben, egy terület megjelölésére használták.

Alexander von Humboldt (1769–1859) német geográfus klasszikusnak tekinthető mondása szerint Európa nem is önálló földrész, hanem csupán Eurázsia nagy nyugati félszigete. Ez földrajzi szempontból igaz, mert hagyományos értelemben a minden oldalról tengerrel körülhatárolt, nagy kiterjedésű szárazulatokat tekintjük kontinenseknek, de Európát történeti hagyományok okán mégis külön földrészként tartjuk számon.

Területe 10,5 millió négyzetkilométer, szigetekkel övezett, félszigetek és öblök sokaságára bomló partvonalának hossza 37 200 km, vagyis hosszabb, mint a háromszor nagyobb Afrikáé. Európát északon a Jeges-tenger, nyugaton az Atlanti-óceán, délen a Földközi-tenger határolja, míg keleti határa (természetföldrajzi és politikai értelemben is) csak mesterségesen húzható meg. Előbb a Dnyeper folyót, majd a Don folyót tekintették annak, és először csak 1730-ban jelent meg a javaslat, hogy az Urál hegységnél, illetve az Urál folyónál húzzák meg Európa keleti határát. Ez a gondolat Humboldt kortársa, Karl Ritter (1779–1859) német geográfus munkássága után vált általánossá, ő jelölte véglegesen az Urált a kontinens keleti határaként.

Az athéni Hérodotosz után félezer évvel az alexandriai Klaudiosz Ptolemaiosz (Kr. u. 100–160) nyolckötetes földrajzi munkájának utolsó kötete a lakható világ 26 lapon megrajzolandó térképének részletes szerkesztői előírása. Az utasítás szerint a 26 térképből 10 Európát ábrázolja. Nem tudjuk, mellékelt-e Ptolemaiosz térképet nagyszabású munkájához.

A kéziratáról szóló tudósítás Maximus Planudesz (1260–1310) bizánci szerzetestől származik, aki egyik versében leírja, hogy az általa vásárolt példány munkatérképet nem tartalmazott, csak pársoros utalást egy Agathodemon nevű embertől, miszerint a könyvhöz mellékelt világtérképet ő készítette. A kézirat tartalma annyira elbűvölte Planudeszt – amint ezt egy másik versében elbeszéli –, hogy elhatározta, megrajzolja a javasolt 26 részlettérképet. Leírja, hogyan fogott hozzá a munkához, és miként rajzolta meg az egyes szelvényeket.

A középkor Európáját a hittan uralta. Minden figyelem a túlvilági létre irányult, a reális élet elvesztette jelentőségét. A Földet ismét korong alakúnak tekintették, a gömb alakról szóló ókori tanítások feledésbe merültek. A kolostorokat díszítő nagy, kör alakú, dekoratív térképek középpontjába Jeruzsálem került.

Változást a reneszánsz hozott. Ptolemaiosz Geográfiájának újrafelfedezése másolatos kiadásokhoz, a ptolemaioszi atlaszok ismételt kinyomtatásához vezetett. Minthogy a reneszánsz egybeesett a nagy földrajzi felfedezések korával (Bartolomeus Diaztól Kolumbuszon át Magellánig), a ptolemaioszi térképeket kezdték modern tabulákkal kiegészíteni, majd lassan helyettesítették is azokat. A ptolemaioszi geográfiát a Peter Bienewitz- (Apianus 1495–1552) és Sebastian Münster-féle kozmográfiák váltották fel.

A világtérképek szerkesztése ugyan még előtérben áll, de megjelennek az első nagyobb méretarányú, szárazföldi területeket ábrázoló térképek. A 16. század a nagy atlaszok és szelvényezett térképművek korszakának kezdete. A földrajzi művek elsősorban németalföldi térképészek tevékenységének eredményeként jönnek létre. A legismertebb nevek Mercator, Ortelius, Hondius, Jansson, Blaeu, de Witt, Danckerts, Valck.

Az első Európa-térképet, amely a kontinenst önálló egységként ábrázolta, Martin Waldseemüller (1470?–1521?) alkotta. Műve tudománytörténeti jelentőségű. Az 1511-ben kiadott Carta Itineraria Europae a földrész úthálózatát (Skócia, Skandinávia és Oroszország kivételével) ábrázoló négylapos, 141 × 107 cm méretű, kézzel színezett, fametszetes térkép, Gerhard Mercator 1554-es Európa-térképéig az egyetlen jelentős mű. A munkához Matthias Ringmann humanista filológus készített útmutatót. A térképnek csak az 1520-as strasbourgi második kiadásából maradt fenn egy, az innsbrucki Tiroli Tartományi Múzeumban őrzött példánya.

A 16. század – véleményem szerint – legjelentősebb térképszerkesztője Gerhard Mercator (Rupelmundus, flamandul de Cremere, Kremer, 1512–1594) 1544 októberében Duisburgban adta ki kb. 1:4,28 milliós méretarányú Európa-térképét, az Europae descriptiot, amely tizenhat évi munka eredménye. Ez a térkép a kartográfia történetének egyik fő műve, a térképtörténet mérföldköve. A 15 szelvényből álló térképmű az egész kontinenst Stabius-Werner-féle területtartó vetületben (egy fokot egy hüvelykre kicsinyítve), a ptolemaioszi hibák nélkül ábrázolta. A térkép olyan sikert aratott, hogy Christopher Plantin 1572-ben Antwerpenben, némileg javítva és kiegészítve, újra kiadta.

Az atlaszoknál és szelvényezett térképműveknél a készítők sok, lehetőség szerint több országból származó szerző munkáit gyűjtötték össze és használták fel.

*

A magyar térképészet már a kezdetektől értékes művekkel járult hozzá Európa megismertetéséhez. Abraham Ortelius (1527–1598) Theatrum orbis terrarum című híres atlaszának 1570. évi megjelenésétől kezdve az összes kiadás (1612-ig negyvenegyszer jelent meg) tartalmazza Wolfgang Lazius (1514–1565) 1556-ban publikált Magyarország-térképét és Zsámboky János (Johannes Pannonicus Sambucus, 1531–1584) 1566-os Erdély-térképét. Zsámboky új munkájára, az 1571-ben kiadott Magyarország térképére pedig Mercator hívta fel levélben kortársa és barátja, Ortelius figyelmét: „Lazius rajzán kívül van még a Magyar Királyságnak térképe, amelyet idősebb Johanna könyvárusnál be lehet szerezni…” Az 1579. évi kiadástól kezdve már két Magyarország-térkép, Lazius mellett Zsámbokyé is helyet kap az atlaszban.

*

A kezdetektől napjainkig Európa földrajzi, gazdasági, politikai, történeti és tudományos térképeinek százai, talán ezrei jelentek meg. Eleinte az utazók, kereskedők, kutatók gyűjtötték és szállították megfigyeléseiket, tapasztalataikat, majd később szakszerű és tudományos méréseik adataival segítették a térképszerkesztést.

A felfedezéséket követően és az ipari forradalom korában a társadalmi igény gyorsan fejlődött, az érdeklődés szélesedett, bővült az ismeretanyag, világunk tágult, mélyült a tudás, no meg a politika átrendezte Európát. Ezért az iskola, a diplomácia, a kereskedelem és a leíró tértudományok igényelték az Európa-térképeket.

A 19. századtól már nemzetközi szervezetekbe tömörült tudós társaságok, szakmai szervezetek adták össze ismereteiket, hogy átfogó Európa-térképeken tegyék közkinccsé a tapasztalataikat.

Klinghammer István

⁕

Híres emberek, akik életük során földmérők is voltak

Nem is gondolnánk, hogy híres személyek, politikusok, államférfiak, írók, költők, festők, építészek, különböző okok miatt életük során nem csak érintkeztek a földméréssel, de művelték is azt. Ezek közül a személyek közül most egy kis csokrot nyújtok át az olvasónak.

Leonardo da Vinci (1452–1519) firenzei portré-, oltár- és freskófestő. Regőczi szerint a festés a foglalkozásának csak a töredékét tette ki. Mint szobrász, zenész, költő, építész, vízrendező, földmérő és tudós (haditechnikus, aviatikus) is kiváló munkát végzett. A szó igaz értelmében vett polihisztor volt. Végül Regőczi ezekkel a szavakkal zárta visszaemlékezését: „... nem tévedtünk el hivatásunktól, amikor Leonardóra emlékezünk, hiszen vízépítési és magasépítési munkáihoz szüksége volt geodéziára.” (GK 1952/1)

Apáczai Csere János (1625–1659) író, filozófus, teológus. Az ELTE Gyakorló Gimnáziuma viseli a nevét. Bár földméréssel effektíve sohasem foglalkozott, de összeállította és 1655-ben Utrechtben kiadta az első magyar Enciklopédiát, melynek 5. fejezete a földméréssel foglalkozott. Bölönyi György szerint: „... Apáczai legnagyobb érdeme, hogy a világi tudományok körét magyar nyelven tette közzé. Korai halála (tuberkulózis) megakadályozta abban, hogy kiváló képességét kamatoztassa.” (GK 1973/5 és 2000/2).

George Washington (1732–1799) az Egyesült Államok alapító elnöke. Gazdag, ültetvényes családból származott. Húsz éves korában (1752) elvégzett egy földmérési szakiskolát, majd Virginiában néhány évig mint földmérő dolgozott. Később katonai pályára lépett, és részt vett Kanadában a hétéves háborúban (1756–1763). A ranglétrán gyorsan haladt előre, és már 1770-ben tábornokká léptették elő, azonban 1774-ben a politikai pályát választotta. Egyik vezére lett az angol megszállás alóli ún. függetlenségi háborúnak (1775–1783), mely az amerikaiak teljes győzelmével ért véget. Egyik megfogalmazója és aláírója volt az 1776-os függetlenségi nyilatkozatnak. 1789-ben először, majd másodszorra 1793-ban is az USA elnökévé választották. Emlékét óriási megbecsülés és tisztelet övezi. Róla nevezték el a fővárost, számtalan helységet, intézményt, tavat, hegyet és folyót; a nevét viseli az egyik szövetségi állam is. Születésnapja nemzeti ünnep. (História 2016/12 és GK 1959/3)

Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) költő, író, műfordító. Rövid ideig foglalkozott földméréssel, az ország földstatisztikai felmérésében vett részt 1801 és 1803 között. Tudásának elmélyítése érdekében beiratkozott Pesten az Institutum Geometricumba. Tanulmányait és mérnöki munkáit nem sokáig tudta folytatni, mert 1803-ban elhatalmasodott rajta a tüdőbetegsége. Szent-Iványi György visszaemlékezését a következő szavakkal zárta: „Mi magyar mérnökök azzal emlékezünk Csokonaira, hogy mérőszalagunk nem fogja kirekeszteni a magyar parasztot a föld használatából, hanem visszaadja neki azt.” (GK 1955/3)

Abraham Lincoln (1809–1865) az USA 16. elnöke. Washingtonnal ellentétben szegény családból származott. Regőczi szerint a nyomor csinált belőle földmérőt. Mielőbb pénzt kellett keresnie, ezért a rendkívül tehetséges ifjú éjjel-nappal tanulva hamar elsajátította a földmérési munka elméleti és gyakorlati oldalát. A munkák során csaknem az egész országot (kontinens) bejárta, és ennek során megismerkedett a néger rabszolgák életével, nehéz helyzetével. Végzett földosztást, kataszteri felmérést, tagosítást és házhelyosztást is. ( Itt jegyzem meg, hogy azokban az időkben, a gyéren lakott területekre úgy csábítottak munkaerőt, hogy ingyen osztottak földet a bevándorlóknak. ) Lincoln később jogot tanult, majd 1850-ben politikai pályára lépett. A Republikánus Párt színeiben képviselői mandátumot szerzett. Első ízben1860-ban választották az USA elnökévé. A polgárháború során (Észak Dél ellen, 1861–1864) nagy érdemeket szerzett abban, hogy sikerült a Konföderáció (déli államok szövetsége) legyőzésével az USA egységét megőrizni, és a rabszolgaság intézményét törvényi szinten megszüntetni. 1864-ben újra elnökké választották, de a következő évben merénylet áldozata lett.

Arany János (1817–1882) nemzetünk koszorús költője. Elszegényedett családból származott. 1827 és 1835 között Debrecenben ösztöndíjas diák volt, utána visszatért szülőhelyére, Nagyszalontára (ma Salonta, Románia), ahol gimnáziumi tanári állást vállalt. 1839–1849 között szülőhelyén jegyzősködött. Bendefy szerint ez alatt az idő alatt Arany hivatalból kapcsolatba került a telekkönyvvel és a kataszteri felméréssel. Örökösödési ügyekben birtokfelosztást is végzett. A rajzolásban is tehetséges volt, mert a hírek szerint megosztási vázrajzokat is készített. Bendefyt idézve: „Milyen kár, hogy egyetlen Arany által készített térképpel sem rendelkezünk. Talán idővel előkerül olyan emlék, mely Arany Jánost – szakszempontból is – közelebb hozza hozzánk.” (GK 1957/4)

Madách Imre (1823–1864) költő, drámaíró. Halálának 100. évfordulója alkalmával dr. Ambrus Fallenbücki Zoltán számolt be a földmérési tevékenységéről lapunkban. A következőket írta: „... az 1853 és 1860 közötti években kataszteri felmérés folyt Alsósztregován.” Mint írja: „Morvai György, Madách életrajzírójától tudjuk, hogy Madách részt vett a telekkönyvezési munkákban”. A Széchényi Könyvtár kézirattára őrzi Alsósztregova (ma Dolna Strehová, Szlovákia) egy részének térképét, melyet Madách 1858 körül készíthetett. A térkép 48,5 × 39 cm méretű tollrajz. Madách készített még mezőgazdasági vonatkozású térképet Brezina környékéről is. „Mindent összevetve a költő arcképéhez térképei is hozzátartoznak” – fejezte be visszaemlékezését dr. Ambrus Fallenbücki Zoltán. (GK 1963/6).

May Károly (Karl May) (1842–1912) német regényíró (többek között a Winnettou szerzője). Szászországban született egy szegény takácsmester ötödik gyermekeként. Húszéves korában (1862) kiment Amerikába, ahol állítólag házi tanítóskodást vállalt. Önéletrajzában azt írta, hogy utána beállt földmérőnek, és a Los Angeles környékén épülő vasútvonalon nyomvonalkereséssel foglalkozott. Csak életének második felében köszöntött rá a jólét, írta róla a lapunkban megjelent visszaemlékezésében Szende Ákos. Gazdag fantáziájú író lévén, nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban volt földmérő, vagy csak annak képzelte magát. Szinnai Tivadar szerint: „... csak annyit tudunk biztosan, hogy az író 1902-ben Amerikában meglátogatta azokat a helyszíneket, amelyről korábban regényeiben írt.” (GK 1972/3)

Herbert Hoover (1874–1964), aki az USA 31. elnöke volt, és a következőket írta róla a História c. történelmi folyóirat: „A szegény árva fiú, korábban mezőgazdasági munkát végzett, diákként pedig nyáron földmérőként dolgozott.” Mivel a hír nem szól ilyen irányú végzettségéről, ezért feltehető, hogy diákfiguránsként tevékenykedett.

Leonyid Iljics Brezsnyev (1906–1982) a Szovjetunió Elnöki Tanácsának elnöke, majd 1964-től az SZKP főtitkára. 1927 és 1937 között mint ipari geodéta (mérnökgeodéta) dolgozott nagy gyárépítkezéseken az Urálban, ahol részt vett az ipari létesítmények kitűzési munkáiban. 1937-ben a Dnyeprodzserzsinszki Műszaki Főiskolán szerzett kohómérnöki oklevelet, azonban 1938-tól „függetlenített pártmunkásként” politikai pályára lépett. 1941-től végigharcolta a Nagy Honvédő Háborút. 1938-tól haláláig különböző pártpozíciókban dolgozott. Az 1990-ben megjelent „Ki kicsoda” szerint az elhibázott külpolitikai lépéseivel (1968-as csehszlovákiai bevonulás, 1979-es afganisztáni háború) hozzájárult a Szovjetunió elszigetelődéséhez és a nemzetközi kapcsolatainak elhidegüléséhez. Egyesek szerint jobb lett volna, ha megmarad geodétának, mivel munkájával a felettesei igen elégedettek voltak.

Összefoglalás

Ez az összeállítás csak tíz személyről szól. Minden bizonnyal többen is voltak azok a híres emberek, akik életük egy szakaszában valamelyest kapcsolatba kerültek a földméréssel, illetve művelték is azt.

A 18. század második fele, valamint az egész 19. század és a 20. század első fele világszerte a földmérés aranykora volt. Ebben az időben készültek az országos méretű topográfiai felmérések, illetve az igazsá-gosabb földadó kivetése érdekében a kataszteri felmérések. Ide kell még sorolni a nagyvárosok szabatos felmérését is, mert az urbanizáció kiszélesedése miatt a telekárak sok országban az egekbe szöktek. A földmérési hivatás sokaknak biztosított hosszú távú megélhetést. Nem csoda tehát, hogy – ilyen vagy olyan okból egyesek igyekeztek (néha kényszerűségből) képességüket a földmérés területén is kipróbálni. Voltak, akik végleg a földmérési szakmában maradtak, és voltak, akik – elhivatottságuktól vezérelve – életük későbbi szakaszában más területen értek el szép sikereket. Ezt az írásomat is az elhivatottság érzése motiválta.

Dr. Székely Domokos

 

RENDEZVÉNYEK

 

Konfliktusok és kartográfia – A 29. Nemzetközi Kartográfiatörténeti Konferencia (ICHC) Bukarestben

A Nemzetközi Kartográfiatörténeti Konferenciát (International Conference on the History of Cartography, röviden: ICHC) 1964 óta a londoni székhelyű Imago Mundi közreműködésével, kétévente rendezik. (1) A korábbi konferenciák között szerepel a minden szempontból sikeres, 2005-ös világtalálkozó, amelyet Budapesten, az Európai Unió új tagállamában rendeztünk. Az 1973-as varsói találkozó után ez volt következő alkalom, amikor a térképtörténettel foglalkozó szakemberek a nyugat-európai és amerikai helyszínek után Európa keleti felébe látogattak. (2) Mivel a 29. konferencia rendezésének jogát Bukarest nyerte el, 2021-ben ismét lehetőség nyílt arra, hogy a régió kevéssé ismert és alulértékelt kartográfiai értékeit megmutassuk. Sajnos, a világjárvány miatt a rendezvényt tavaly nem tudták megtartani a román szervezők. A helyzet javulása miatt idén tavasszal – az Imago Mundi igazgatótanácsának ajánlására – a szervezőbizottság úgy döntött, hogy az elhalasztott konferenciát 2022 júliusában mindenképpen megtartják. Azonban a körülmények megint szerencsétlenül alakultak: az ukrajnai háború és a nyomában járó gazdasági válság kedvezőtlenül hatottak a személyes részvételre.

Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a korábbi eseményeken megszokott, 2-300 fős létszámnál jóval kevesebben jelentek meg a bukaresti konferencia megnyitóján, amelyet aRomán Tudományos Akadémia Könyvtárának korszerű előadótermében az Ion Heliade Radulescu Amfiteátriumban rendeztek 2022. július 4-én. Az online is közvetített megnyitó azonban mégis azt jelezte, hogy a nehézségek ellenére megvalósul a régóta várt esemény. Az előadóülések a továbbiakban is a mintegy ötven jelenléti és a nagyjából harminc online résztvevővel zajlottak. A szervezők szerint a résztvevők összlétszáma mintegy százhúsz volt.

 

A megjelenteket Cristina Toma konferenciaigazgató, a bukaresti National Museum of Old Books and Maps vezetője köszöntötte a helyi szervezőbizottság nevében. Az Imago Mundi részéről Alfred Hiatt titkár beszédében a helyi közreműködők rugalmasságát és alkalmazkodóképességét emelte ki, ami lehetővé tette, hogy a nagyon nehéz körülmények között is megvalósulhasson a 29. konferencia, amely az interdiszciplináris szakterület egyetlen nemzetközi fóruma. A résztvevőket levélben köszöntötte Lucian Romașcanu, Románia kulturális minisztere. Rövid beszédet tartott Marian Preda, a Bukaresti Egyetem rektora, valamint Florentina Nițu a Történettudományi Kar vezetőjének üdvözletét tolmácsolta Marian Coman, a szervezőbizottság tagja.

A megnyitó során már tapasztaltuk, hogy az idei, hibrid módon rendezett konferencia elsősorban technikai szempontból néhány jelentős újdonságot hozott. Ilyen volt a kivetítőn oldalt megjelenő „névjegy”, amely mindig jelezte, ki beszél éppen, illetve mi az előadás címe. A beszélők élő kameraképét is láthattuk a kivetítőn, amely elsősorban az online résztvevők számára tette lehetővé az előadások élőben való követését, de hasznos volt ez a technikai támogatás a helyszínen a pódiumtól távolabb ülő résztvevők számára is. A tudományos előadásokat támogató prezentációk bemutatásakor a hatalmas képernyőkön az előadók élővideóképe a bal oldalon látható kis „névjegy” ablakban jelent meg, miközben a diákat nagy méretben láthattuk. A megnyitón még érdekesnek tűnt a képernyőháttérképként megjelenő, animált régi térkép. Azonban az előadások alatt már inkább zavaró volt a Mercator északi pólust bemutató, 16. századi térképének ide-oda mozgó részlete – főleg azért, mert ennek sem a konferenciához, sem az előadások témájához nem volt köze. Néhány technikai probléma a távolról, általában otthonról bejelentkező előadóknál merült fel, akik olykor saját prezentációjukat nem tudták elindítani vagy megosztani a Zoom -platformon. Ám ezeket az átmeneti gondokat gyorsan és szakszerűen sikerült megoldania a helyi technikai személyzetnek. Volt olyan előadás, amelynek egyszerre két online előadója volt az USA különböző városaiból, és ekkor is problémamentesen működött a két élőkép és a prezentáció megjelenítése. A hibrid konferencia online résztvevői azonban az előadások után kérdéseiket csak a beszélgetésben (chat), vagyis írásban tehették fel. Ez az egyes szekciók elnökei számára jelentett kettős feladatot, mert a húszperces előadásokat követő, tízperces időkeretben erre is folyamatosan figyelniük kellett. A jelenléti résztvevők természetesen élőben kérdezhettek, és a hordozható mikrofonba mondott kérdéseket, illetve a válaszokat is többnyire értették mind a jelenlévők, mind az online résztvevők, akik sajnos nem láthatták a közönséget sem.

A konferencia első és utolsó előadásai egy órás, átfogó jellegű tudományos előadások (keynote) voltak. A megnyitó után Pinar Emiralioglu elődása következett, amelyben a kartográfia és a hatalom kölcsönhatását mutatta be az Oszmán Birodalom sajátos felvilágosodásának, modernizációjának időszakában, a 17. században. A záróelőadást Steven Seegel tartotta, aki időszerű témát, Ukrajna területi szuverenitásának térképezéssel való kapcsolatát tekintette át történeti szempontból. Ebben a nagy ívű keretben a konferencia programjának gerincét az előadóülések adták, és a tizennégy tematikus panelben csaknem ötven előadás hangzott el. Az egyes szekciók kettő-négy előadást foglaltak magukba, változó hosszúságúak voltak, és rendkívül szerteágazó témaköröket tárgyaltak. Bár a konferencia címe a figyelemfelhívó „ Konfliktus és térképészet” volt, csak néhány olyan előadás volt, amely közvetlen politikai vagy katonai összeütközéshez kapcsolódott. A témák nagyobb része jóval általánosabban, valójában a különbözőségeket bemutatva értelmezte a térképészeti összekülönbözés fogalmát. Mivel világkonferenciáról volt szó, nem meglepő, hogy a vallási, faji vagy nemzeti identitás eltérései mellett a különböző tudásreprezentációk példái rendkívül eltérő időszakokat és földrajzi régiókat képviseltek. Az előadásokat válogató programbizottság ( Alfred Hiatt, Markus Heinz, Madalina Veres, Silviu Anghel, Marian Coman ) láthatóan ügyelt arra, hogy a lehető legszélesebb áttekintést adják az előadások, jelezve, hogy a korábbiakban jellemző Európa-centrikusság helyett a globális szemléletmódot tartják kívánatosnak. A sokszínűség miatt aligha lehetséges ebben a rövid áttekintésben átfogó képet adni a térben a kolumbiai esőerdőkben folyó kommunistaellenes harcok térképeitől a legendás Terra Australis Incognita, az Ismeretlen Déli Kontinensen keresztül Kelet-Közép-Európáig; időben a térképészet kezdeteitől a 20. század közepéig terjedő választékról. A rendező ország, Románia földrajzi helyzete miatt természetesen több előadás foglalkozott a kartográfiatörténetben mindeddig meglehetősen alulreprezentált térséggel. A hatodik panelben, szerda délután hangzott el Török Zsolt Győző egyetemi docens (ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet) előadása, amelyben Göran Wahlenberg 1814-es – korábban a GK hasábjain is részletesen ismertetett (3)– tematikus térképének ábrázolástörténeti jelentőségét méltatta, és a hipszometrikus domborzatábrázolásra gyakorolt hatását mutatta be a 19. századi közép-európai kartográfiában ( Tinting the Tatras: Wahlenberg’s botanical map (1814) and hypsometric relief representation ). Ez volt az egyetlen, a programba bekerült plenáris előadás Magyarországról, azonban – szerencsére – nem az egyetlen magyar vonatkozású hozzájárulás a programhoz.

A szervezési és pénzügyi nehézségek miatt a szervezőknek az utolsó pillanatban egy harmadik helyszínre kellett áttenniük a konferencia harmadik és negyedik napjának előadásait és programjait. A kényszerű költözés okozta kényelmetlenség mellett a különböző technikai adottságokhoz nem volt könnyű alkalmazkodniuk sem a szervezőknek, sem a résztvevőknek. Az elő öt szekció után kedden délután a Román Akadémia Könyvtárából a Bukaresti Egyetem Történettudományi Intézetébe gyalogoltunk át. Az egyetemi helyszín nem annyira az előadóterem szerény kialakítása, mint inkább a hibrid módon megvalósuló, nemzetközi konferencia technikai biztosításának nehézségei miatt maradt el színvonalban a másik két helyszíntől. Miután az ottani plenáris előadások sajnálatos módon csak részben voltak hallhatók és láthatók, a következő nap délelőtt megrendezett poszterszekciót technikailag kifogástalanul sikerült megvalósítani. A szokásosnál jóval kevesebb, mindössze hét poszterelőadás közül csupán egyetlen egyet mutatott be személyesen is a megjelent előadó,Magyari Mátyás. A poszteren a szerzők, Magyari Mátyás, Bálint Aliz Kamilla és Bartos-Elekes Zsombor (Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár) a hazai térképtörténetben Hevenesi-atlaszként ismert Parvus Atlas Hungariae mellett mindeddig kevesebb figyelmet kapott erdélyi vármegyék lehetséges németalföldi forrásait vizsgálták korszerű geoinformatikai módszerekkel ( Printed foreign sources of a manuscript atlas of Hungary in the late 17th century ). (4) A folyosón megtekinthető poszterek mellett elhelyzett egy-egy számítógép segítségével a virtuális térben online módon jelenlévő előadókkal akár hosszabb szakmai beszélgetést is folytathattunk. Itt azonban a jelenléti résztvevők voltak hátrányban, mivel a helyszínen csak egy személy tudott a virtuális csoportba belépni. Sajnálatos, hogy a magas színvonalú bemutatókat kevés résztvevő tekintette meg a helyszínen, azonban a – román fővárosban is rendkívüli – hőség érthetően a hűvösebb helyszínek felé terelte az embereket.

A poszterek után a konferenciákon már szintén hagyományosnak mondható History of Cartography könyvkiadási projekt találkozójára került sor, ahol az immár több mint harminc éve folyó nemzetközi térképtörténeti monográfiasorozat megvalósulásával kapcsolatos kérdésekről hallhattunk tájékoztatót Matthew Edney főszerkesztőtől. A neves kiadó, az amerikai University of Chicago Press által gondozott, hatkötetes monográfiasorozatból már „csak” a 19. századi térképészetet tárgyaló, a sorrendben ötödik kötet kiadása van hátra ahhoz, hogy teljes legyen a nemzetközi referenciamű. Ennek főszerkesztője, Roger Kain professzor és Carla Lois szerkesztő örömmel számoltak be arról, hogy a szerkesztési munkálatok a tervezett módon haladnak, várhatóan 2025-ben zárják le a szerkesztést, majd ezt követően két éven belül várható a kötet megjelenése. (Jelen sorok írója örömmel jegyzi meg, hogy ebből a kötetből sem marad ki a magyar térképtörténet, mert a vonatkozó szócikkeket már leadta, és azokat a szerkesztők elfogadták.)

A szerdai nap délutánján rendezték a bukaresti konferencia egyetlen műhelyfoglalkozását. A cseh Jitka Mocickova, Stanislav Holubec, valamint a román történész, Silviu Anghel átlal szervezett, „ Közép-Kelet-Európa etnikai térképezése a tudomány és propaganda között ” című szakmai találkozón. A szervezők egyrészt a korábbi előadásukban már bemutatott etnikai térképek adatbázisát, valamint az összegyűjtött anyag különböző elemzési módszereit tárgyalták. A magyar szempontból is figyelemreméltó kezdeményezés számos lehetőséget ad a témában érdekelt hazai kutatókkal való együttműködésre, amelyre a projekt képviselőinek figyelmét sikerült felhívni. A kisebb csoportokban való munkaértekezletek közé tartozott a térképkurátorok hibrid találkozója, amelynek legfontosabb kérdése az volt, hogy vajon a korábbi ISCEM melyik nemzetközi szervezetben találhatná meg új helyét.

Késő délután került sor a konferenciákat szervező Imago Mundi Ltd. igazgatótanácsi ülésére. A közelmúltban Tony Campbell elnök és Catherine Delano-Smith lapszerkesztő egyidejű visszavonulása miatt jelentős átalakulásokon átmenő szervezet valamennyi igazgatója részt tudott venni (Török Zsolt Győző 2005 óta az igazgatótanács magyar tagja). A személyesen megjelent hat igazgatótanácsi tag mellett a többiek online csatlakoztak az új elnök, a belgiumi Wouter Bracke által vezetett munkaértekezlethez. Ezen bemutatkoztak az Imago Mundi kartográfiatörténeti szaklap új szerkesztői, Jordana Dym és Katherine Parker, akik ismertették a jövőre vonatkozó elképzeléseiket.

A 29. Kartográfiatörténeti Konferencia utolsó harmadában a plenáris előadásokat ismét méltó helyen, az I. Károly Központi Egyetemi Könyvtár impozáns és jól felszerelt előadótermében hallgathattuk meg, ahol kifogástalanul működött a technika és hőség miatt elengedhetetlen légkondicionálás is. A résztvevők számára nem annyira a változó helyszínek megtalálása volt nehéz, mivel szinte valamennyi Bukarest belvárosában, az egykori bukaresti főutca, a Calea Victorei mentén sorakozott. A nagy hőségben a helyváltoztatás különösen fárasztó volt, ahogyan a nap végén a távolabbi kiállítási helyszínekre való eljutás is meglehetős fizikai igénybevételt jelentett mindenkinek.

A konferencia hagyományosan alkalmat ad a rendező ország számára különleges térképkiállítások megnyitására vagy gyűjtemények bemutatására. A bukaresti konferencia programjában három kiállítás megnyitója szerepelt. A szervezésben oroszlánrészt vállaló Térképek és Régi Könyvek Nemzeti Múzeumában a kommunista rendszer alatt, 1945–65 között Romániában működő munkatáborokkal kapcsolatos dokumentumokon, leveleken, jelentéseken, térképeken és alaprajzokon keresztül bepillantást nyerhettek a RomLAG (1945–1965) című kiállítás látogatói az elnyomás sötét világába. A kiállítás figyelemreméltó módon megvalósított, interaktív virtuális változatát egy kisebb teremben mutatták be. A múzeum épületében állandó kiállítás keretében tekinthetőek meg az Adrian Nastase volt miniszterelnök által adományozott térképgyűjtemény válogatott darabjai. Ezek között elsősorban a mai Románia területének ábrázolásai szerepelnek, így a történeti Magyar Királyság és Erdély számos ritka, régi térképe is megjelenik a falakon olyan ritkaságok és érdekességek mellett, mint a híres felfedezők mellszobrai, mérési eszközök, vagy a Mitterand francia elnök által ajándékozott nagy glóbusz.

 

A 2003-ban megnyílt múzeum a maga nemében különleges intézmény, ahol az elsősorban iskolás vagy óvodás gyermekek számára – múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz – műhelysarkokat alakítottak ki a mennyezetre festett csillagtérképek alatt. Nagy hangsúlyt fektetnek a közönségkapcsolatokra, és hatékonyan használják a korszerű média lehetőségeit az intézmény és a kiállítások népszerűsítésére. Ezek közül érdekes a trianoni kérdést román szempontból tárgyaló, „Térképek háborúja” című virtuális kiállítás, amelyet az ArcGIS StoryMaps alkalmazásban valósítottak meg. A román térképszerkesztők mellett feltűnik de Martonne, Cvijic ésLanghans neve, majd – a névsor szerint – utolsóként Teleki Pál „vörös térképét” is bemutatják és értékelik a készítők. (5) Szerintük a népességszámmal arányos ábrázolási módszer hamis képet ad, mert lemond a földrajzi vonatkozásról, és lakatlannak mutat olyan erdélyi területeket, amelyek nem azok: így a magyarság jelentőségét a többi népcsoport rovására növeli. A számunkra meglepő következtetés alátámasztja a megállapítást, hogy az etnikai térképek szerkesztésén túl – úgy tűnik – olvasásuknak akár száz év elteltével sincsen semleges módja…

A „Szimbolikus Kartográfia: Földrajz/Csillagászat/Biológia” című kiállítás a bukaresti városi múzeum kiállítótermében a világ térbeli megismerésének folyamatát mutatta be a Föld az ég és az emberi test, illetve a legújabb mentális terek kapcsolatrendszerében. „ A természet térképei” című kiállítás a különleges és gazdag állatvilágú élőhely, a Duna-delta átalakulását mutatta be a 19–20. században a Grigore Antipa Természettudományi Múzeumban.

A 29. Nemzetközi Kartográfiatörténeti Konferencia megrendezése önmagában is jelentős eredmény. Számos körülmény hátráltatta és nehezítette a román szervezők munkáját, és a megvalósítás során elkerülhetetlenül egyezségeket kellett kötniük a lehetőségek és az érdekek realitásaival. A bukaresti rendezvény sikere elsősorban a helyi szervezők, önkéntesek, segítők és támogatók kitartásának, rugalmasságának és áldozatos munkájának köszönhető. Csak reméljük, hogy két év múlva kedvezőbbek lesznek a körülmények, és 2024-ben a franciaországi Lyonban folytatódik a nemzetközi kartográfiatörténeti konferenciák sorozata.

 

Dr. Török Zsolt Győző egyetemi docens

ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet

Források:

1) Az Imago Mundi tevékenységét és szervezetét is bemutatják Tony Campbell angol nyelvű térképtörténeti webloldalai: https://www.maphistory.info/imago.html

2) Az ICHC-konferenciák történetét részletesen bemutatja Peter van der Krogt és Marissa Griffioen webes összeállítása az Explokart kutatócsoport honlapján: https://explokart.eu/ichc/

3) Lendvai Tímár Edit – Török Zsolt Győző 2020. Göran Wahlenberg úttörő tematikus térképe a Magas-Tátra vidékéről (1813–14). Geodézia és Kartográfia 72. évf. 4. sz., pp. 10-19. DOI: 10.30921/GK.72.2020.4. - - - > 2

4) A térképanyagot részletesen ismerteti Bartos-Elekes Zsombor Mappae Comitatuum Transylvaniae című, 2020-ban megjelent könyve (Iskola Alapítvány Kiadó, Kolozsvár).

5) https://www.muzeulhartilor.ro/multimedia/?lang=en

⁕

A FIG XXVII. kongresszusa Varsóban

2022. szeptember 11. és 15. között rendezték meg a Földmérők Nemzetközi Szövetsége (FIG) XXVII. kongresszusát Varsóban. Eredetileg Dél-Afrika lett volna a helyszín, de a koronavírus­járvány miatt az ottaniak lemondták a rendezvényt, így került át Varsóba, ahol mindössze fél év állt rendelkezésre a szervezéshez. Megállapíthatjuk, hogy a varsói kollégák jó házigazdáknak bizonyultak: a hibrid kongresszuson minden kifogástalanul működött. A hibrid jelző ez esetben azt jelenti, hogy a személyes részvétel mellett online kapcsolatra is volt mód, bár ezt a jelentkezési formát csak a legvégén nyitották meg.

Az eltelt évtizedek alatt a FIG rendezvényei – az évenkénti munkahetek ( working week) és a négyévenkénti kongresszusok – jól kidolgozott forgatókönyv szerint szerveződnek. Jó néhány hónappal (közel egy évvel) a rendezvény előtt a FIG honlapján (fig.net) megjelenik a felhívás minden szükséges információval, határidővel. A varsói kongresszusra január 31-ig lehetett előadóként jelentkezni, összefoglaló (abstract) leadásával, vagy január 2-ig a teljes előadás leadásával, amennyiben azt szakértők által lektorált formában kívánták megjelentetni egy külön kiadványban ( Peer Review Journal). Az előadás elfogadásáról március 14-ig értesítették a jelentkezőt, és április 10. volt a teljes szöveg leadási határideje. Az előadás csak akkor jelent meg a programban, ha az illető regisztrált, és befizette a részvételi díjat, különben törölték a programból.

A kongresszus egyik fontos eseménye a FIG közgyűlése, amelynek első ülése idén online formában már a kongresszus előtt megkezdődött (2022. szeptember 4-én). A közgyűlés dönt többek között a szervezet működésével kapcsolatos beszámolókról, jövőbeli elképzelésekről, a szervezet költségvetéséről és az új tisztségviselők megválasztásáról. Bár a közgyűlés a kongresszus helyszínén is tartott üléseket online részvétellel együtt, de a közgyűlés közel 40 napirendi pontjával kapcsolatos döntések online szavazás formájában történtek. A közgyűlésen a Magyar Földmérési Térképészeti és Távérzékelési Társaságot a FIG Magyar Nemzeti Bizottság elnöke Zalaba Piroska képviselte.

A döntések közül kiemelendő, hogy Stephen Djaba (Ghána) és prof. Volker Schwieger (Németország) számára a közgyűlés megszavazta a tiszteletbeli tag címet.

A FIG leköszönő elnöke, Rudolf Staiger posztjáért három jelölt versenyzett, végül a közgyűlés egy több fordulós szavazás eredményeképpen Diane Dumashie-t (Egyesült Királyság) választotta a FIG következő elnökévé a 2023. 01. 01. – 2026. 12. 31. közötti időszakra. Emellett a közgyűlés két új alelnököt is választott Daniel Steudler (Svájc) és Winnie Shiu (USA) személyében, továbbá kinevezte az egyes bizottságok új elnökeit is:

 

1. bizottság	Timothy W. Burch	USA
2. bizottság	Dimo Todorovski	Hollandia
3. bizottság	Sagi Dalyot	Izrael
4. bizottság	Malavige Don Eranda Kanachana Gunathilaka	Sri Lanka
5. bizottság	Ryan Keenan	Ausztrália
6. bizottság	Werner Lienhart	Ausztria
7. bizottság	Rohan Bennett	Ausztrália /Hollandia
8. bizottság	Kwabena Asiama	Ghána
9. bizottság	Peter Ache	Németország
10. bizottság	Anil Sawhney	Egyesült Királyság

 

Gratulálunk az új tisztségviselőknek, és eredményes munkát kívánunk nekik!

A közgyűlés döntése értelmében a tagdíjak nem változnak, 2024-ben is a jelenlegi tagdíjak lesznek érvényben.

Az idei, immár jelenléti kongresszus helyszíne a Varsó dél-keleti, külvárosias részén nemrég felépült DoubleTree by Hilton hotel és konferenciaközpont volt, ami megosztható-szétnyitható nagyteremmel, több kisebb előadóteremmel és modern felszereltséggel rendelkezik. Az ünnepélyes megnyitóra 11-én délután került sor. Egy nő (Luise Friis-Hansen FIG-igazgató) és egy férfi (Krzysztof Bakuła helyi főszervező) kezdett el beszélgetni a színpadon mint két idegen, míg végül „felismerték” egymást, ezzel jelezve, hogy nehéz covid-évek után végre személyesen találkozunk. A köszöntők után az illetékes lengyel minisztérium, illetve a szakmai főhatóság vezetője, majd a FIG leköszönő elnöke (Rudolf Staiger) tartott előadást, amit az egyetem zenekarának és tánckarának műsora és fogadás követett.

A hétfőtől szerdáig tartó három munkanapon jól bevált időrend szerint folyt a munka. Reggel 9-kor kezdődtek a fő előadások (keynote session), többnyire négy neves előadóval, majd három másfél órás szekcióülés ( technical session) következett egészen 18 óráig, két kávészünettel, illetve ebédszünettel megszakítva. Az előadások anyaga letölthető a kongresszus honlapjáról ( www.fig.net/fig2022). Magyar részről a következő előadások hangzottak el:

Molnár Gábor – Tóth Sándor: Accurate PROJ parametrization of the Uniform National Projection System of Hungary

Lehoczky Máté – Tóth Zoltán: Cadastral map update with modern technologies in Hungary

Busics György – Tóth Sándor: The reconstruction of the medieval unit of length based on the sizes of contemporary round churches

Verőné Wojtaszek Małgorzata – Busics György – Balázsik Valéria: Teaching precision farming for agricultural engineers: experiences and lessons learned

 

Az előadásokat a névsorban elöl lévő előadó tartotta; nekik négyüknek volt lehetőségük kiutazni a kongresszusra, alapítványi támogatásból. Ez összefügg azzal, hogy az utóbbi időben nehéz támogatást szerezni állami forrásból, az egyetemek pedig csak akkor járulnak hozzá a költségekhez, ha az előadás referált, például a Scopus adatbázisban kereshető kiadványban jelenik meg (a FIG kiadványa jelenleg nem ilyen).

Mint minden FIG-kongresszuson, most is voltak kísérő rendezvények: fizetős egynapos tanfolyamok, szakmai kirándulások, kulturális programok. Lehetőség volt részt venni vitaülésen, bizottsági vacsorán, kapcsolatot építeni hasonló érdeklődésű kollégákkal.

Elgondolkodtató, hogy a FIG-nek korábban voltak magyar bizottsági elnökei, illetve erős volt a részvétel a bizottsági munkában, most ez hanyatlani látszik.

A kongresszust követő évben, 2023-ban munkahétre kerül sor Orlandóban (Florida, USA), 2024-ben szintén munkahét lesz Accrában (Ghána) és 2025-ben Brisbane-ben (Ausztrália). A következő kongresszusra pedig 2026-ban Cape Town-ban, Dél-Afrikában kerül sor.

 

Zalaba Piroska, Busics György

⁕

XXIII. Földmérő Találkozó

Beszterce, 2023. szeptember 15–18.

 

A koronavírus-járvány és a szomszédban dúló háború szerencsére nem lehetetlenítették el az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Földmérő Szakosztálya számára, a mára már hagyományosnak nevezhető, éves földmérőtalálkozó megrendezését. A XXIII. Földmérő Találkozóra ez évben Észak-Erdélyben, Beszterce városában került sor. A konferencia színhelyéül a történelmi belvárostól pár perces sétára található Coroana de Aur szállodát választották a szervezők, amely kiváló környezetet biztosított a szakmai program lebonyolítására és a hagyományos díszvacsora megrendezésére egyaránt. A résztvevők száma elmaradt a korábbi években megszokottól; Erdélyből 45 fő, Magyarországról viszont csak 24 fő regisztrált az eseményre. Az elhangzott 22 előadásból kilencet a vendéglátók, tizenhármat az anyaországiak tartottak. A gazdag szakmai program feszes lebonyolítást igényelt, a levezetőelnökök igyekeztek betartatni a negyedórás időkeretet az előadókkal.

Dr. Ferencz József szakosztályelnök megnyitóbeszédében kiemelte az EMT Földmérő Szakosztályának „többdimenziós tevékenységét”, amely a szakmai-tudományos ismeretek megszerzését, a kapcsolatépítést és az együvé tartozás erősítését, a honismeret bővítését és a kikapcsolódást, szórakozást egyaránt szolgálja. A rendezvényt köszöntötte Décsei Attila Beszterce-Naszód megye alprefektusa, a megyei RMDSZ-szervezet elnöke, dr. Mihály Szabolcs az MFTTT nevében és dr. Csemniczky László a gita Műszaki Térinformatikai Egyesület képviseletében.

A megnyitó keretében került sor a Márton Gyárfás-emlékplakettek átadására is. 2022-ben az anyaországból Varga Norbert, az erdélyi kollégák közül pedig Tömő László részesült a kitüntetésben. Dr. Ádám Józsefet az MFTTT elnökét az EMT tiszteletbeli tagjává választották. (Dr. Ádám József sajnos nem tudott személyesen megjelenni, így a megtisztelő címet tanúsító oklevél átadására majd Magyarországon, egy MFTTT-rendezvény keretében kerülhet sor.) Elekes Árpád a többéves kapcsolatteremtő munkásságért az EMT elismerő oklevelét vehette át.

A konferencia megnyitójában szót kapott még Buga László a Geodézia és Kartográfia folyóirat főszerkesztője, hogy néhány szóban bemutassa a „Magyar földmérők arcképcsarnoka” nemrég megjelent ötödik kötetét, amely a hagyományoknak megfelelően az arra érdemesnek tartott magyarországi szakemberek mellett a korábbi kötetekből kimaradt, régebben tevékenykedő szakmai elődeink közül jó néhánynak és két erdélyi kollégának is emléket állít.

A köszöntők és az elismerések átadását követően 10 órakor kezdődött a huszonkét részből álló, két kávészünettel és egy ebédszünettel megszakított előadásfolyam. A konferencia szakmai programja a következő volt:

Mihály Szabolcs – Remetey-Fülöpp Gábor (MFTTT, Budapest): A fenntarthatóságot szolgáló nemzetközi téradat- és földmegfigyelési szervezetekről és az MFTTT szerepvállalásáról

Ferencz József – Erdélyi Marcell (SC Master CAD SRL, Nagyvárad): A tudásalapú új digitális lehetőségek feladatmegoldási képességeink sikerforrásai

Jancsó Tamás (Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar, Geoinformatikai Intézet, Székesfehérvár): Digitális monoplotting alkalmazása a fotogrammetriában

Erdélyi Marcell – Ferencz József (SC Master CAD SRL, Nagyvárad): Templomi falképek restaurálásának támogatása digitális térmodellezési technológiánkkal

Siki Zoltán (BME, Budapest): Automatizált mozgásvizsgálat robot-mérőállomással és fényképekkel

Kolesár András (Lechner Tudásközpont, Budapest): Légi térképezés lehetőségei és kihívásai

Nagy István (Geotop SRL, Székelyudvarhely): Webmap Puzzle

Borbély Melinda – Rákossy-Bocskor Brigitta (SC Topo Service SA, Csíkszereda): Részletes kataszteri felmérés: hatósági elképzelés versus valóság

Vitos Zita – Molnár-Rákossy Eszter (SC Topo Service SA, Csíkszereda): Kataszter és kommunikáció

Rákossy Botond József – Szabó-Mihály Noémi (SC Topo Service SA, Csíkszereda): Földmérő cégek. Az Országos Kataszteri Program gazdasági hozadéka

Darabánt Miklós Lechner Tudásközpont, Budapest): A TAKARNET-szolgáltatás technológiai fejlődése 2010-től

Kovács Iván (Lechner Tudásközpont, Budapest): A Nemzeti Térinformatika Alaptérkép közelebbről

Sasi Attila (Lechner Tudásközpont, Budapest): Az NTA földrajzi nevei

Borbély Katalin (Lechner Tudásközpont, Budapest): Szakmaetikai eljárások

Mikesy Gábor (Lechner Tudásközpont, Budapest): Történelmi és kulturális örökség Erdély helyneveiben

Firnix Attila (Lechner Tudásközpont, Budapest): Szolgalomállományok előkészítése és betöltése a közhiteles térképi adatbázisokba

Angyal László (Lechner Tudásközpont, Budapest): A magyar–román államhatárjelek újfelmérésének tapasztalatai

Varga Norbert – Tóth Kristóf Jutocsa (Lechner Tudásközpont, Budapest): A magyar–szerb és a magyar–horvát magassági hálózatok összekapcsolása

Csorba Kristóf (Lechner Tudásközpont, Budapest): Az osztrák és a szlovén határokmányok megújítása, a múlt és a jövő

Suba Norbert Szabolcs (Nagyváradi Egyetem Kataszteri Tanszék): Térképészeti adatok minősége a mennyiségi gyarapodás érájában

Dimén Levente (Gyulafehérvári "1 Decembrie 1918" Egyetem): Az e-learning a modernitás útja és a vészkijárat között

Kuszálik József (Mikro Mapping Kft., Photomapping Kft., Kolozsvár): Felmérések lábbal, autóval, drónnal, mesterséges intelligenciával és törvényekkel

(A szakmai programról részletesebb beszámoló az MFTTT honlapján olvasható. A konferencia előadásainak anyagát tartalmazó online konferenciakötet a következő linken érhető el: https://ojs.emt.ro/foldmero, a rendezvény ideje alatt készült fényképek pedig az MFTTT honlapján a képtárban tekinthetők meg.)

A huszonkét előadás után nagy szüksége volt a társaságnak a lazításra és a kikapcsolódásra, amelyre a hagyományos díszvacsora nyújtott lehetőséget. A késő éjszakába nyúló zenés, táncos, beszélgetős vacsora után is pontosan megjelent a szakmai kirándulás mind a 61 résztvevője az autóbuszon a kicsit szomorkás, esős szombat reggelen.

Az idegenvezető kíséretében bejártuk a tervezett útvonalat. Árokalján a Bethlen család kastélyát látogattuk meg. A Besztercétől 17 kilométerre található kastély mór-bizánci stílusa miatt egész Erdélyben egyedülálló épület, de elsősorban az arborétummá alakított egykori angolparkja híres. Az épületen zajló, európai uniós forrásból finanszírozott felújítási munkák miatt csak kívülről vehettük szemügyre a Babeș–Bolyai Tudományegyetem tulajdonában lévő, oktatási célokat szolgáló épületet és egy kis sétára volt még alkalmunk a kastély gondozott parkjában a szemerkélő esőben.

A következő megállónk a még mindig tartó esőben Harina evangélikus templománál volt, amely Erdély legkorábbról fennmaradt, még ép állapotú műemlékeinek egyike. Az épület kiváló példa a románkori bencés bazilika egyszerűbb változatára. Építésének ideje pontosan nem ismert. Feltételezések szerint Harina a Kacsics nembeli Simon bán széplaki uradalmához tarozott, s ő alapította a monostort a XIII. század elején. 1228-ban II. András, Gertrúd királyné meggyilkolásában való részvétele miatt, Simon bánt megfosztotta a birtoklás jogától, és azt a Tomaj nemzetséghez tartozó Dénes tárnokmesternek adta.

Az erdélyi, Beszterce-Naszód megyei magyar faluban, Tacs községben ma is sokan foglalkoznak gyékényfonással, szatyrokat és spirális technikájú kosarakat – liszttartót, kenyereskosarat, gyerekkosarat – kötnek. Ezeket tekinthettük meg a következő állomásunkon, és még vásárlásra is nyílt lehetőségünk.

Tekén a magyar házban szőlővel és pálinkával láttak vendégül bennünket, ahol megtekintettük a szerény helytörténeti kiállítást, majd a 14. századi, műemlékként nyilvántartott, de láthatóan az enyészetnek átadott, pusztuló gótikus stílusú evangélikus templomot. Az elfogyasztott ebéd és a néha előkandikáló Nap kicsit jobb kedvre derített bennünket a pusztulásra ítélt építészeti érték látványa után, és a soron következő állomásunkon az ugyancsak uniós forrásból frissen felújított paszmosi Teleki-kastély felé vettük az irányt.

A műemlék kastély Gróf Teleki Mihály (1634–1690) kancellár óta a Teleki család birtoka. Utolsó ura gróf Teleki Ernő volt. A kastélyt a második világháború után állami tulajdonba vették. A benne lévő értékes bútorokat, festményeket stb. elvitték a bevonuló szovjet csapatok. Ami megmaradt, arról a helyi lakosok „gondoskodtak”. Az épületet a termelőszövetkezet céljaira hasznosították. 1990-től a kastély lakatlan lett, pusztulófélben volt. 2002-ben került a Beszterce-Naszód megyei önkormányzat tulajdonába. 2021–22-ben a 4,8 millió eurós európai uniós támogatásból felújították. A kívül-belül gyönyörűen rendbe hozott barokk stílusú épületegyüttes mellett megcsodáltuk a felirat szerint 1406-ban ültetett, 9 méteres törzsátmérőjű, 29 méter magas tölgyfát is, amely alatt elkészítettük a soron következő csoportképünket.

Kirándulásunk besztercei városnézéssel zárult, ahol először a magyar házat látogattuk meg (az egykori Magyar utcában), ahol éppen amatőr népitánc-együttesek léptek fel egy kulturális program keretében. Az egykori Magyar utcán továbbhaladva elmentünk az Oroszlános ház mellett, amely egy szász hentesmester lakása volt, ma múzeum, kiállítótér és turisztikai információs központ. A főterén áll az 1563-ban épített impozáns gótikus szász evangélikus templom, 76 m-es tornya a legmagasabb templomtorony volt Erdélyben. Az épületen folyó felújítási munkák miatt sajnos nem látogatható. A templommal szemközt a 15. századi lábas házak – más néven Búzasor – gótikus árkádsorai alatt folyt a középkorban a kereskedelem. A sétálóutcán végig haladva jutottunk el az utolsó megtekintett látnivalóhoz, a szállodánk közelében levő ferences templom 1270 körül épült, gótikus stílusú épületéhez. A templom később a görögkatolikusoké, majd az ortodoxoké lett. A városnézés volt a XXIII. Földmérő Találkozó hivatalos programjának utolsó mozzanata.

Vasárnap reggel kiadós esővel búcsúzott tőlünk Beszterce, ahol szakmai és kulturális szempontból ismét egy tartalmas, a magyar–magyar kapcsolatok vonatkozásában nem kevésbé értékes és hasznos rendezvényen vehettünk rész. Köszönet a szervezőknek, kedves vendéglátóinknak, akiktől azzal búcsúztunk, hogy „jövőre ismét eljövünk”!

Buga László

 

MŰSZERISMERTETÉS

 

HiTarget vRTK GNSS-vevő

A technológia gyors fejlődésével egyre nehezebb izgalmas cikkeket írni a GNSS-mérőrendszerekről. Egyrészt mert elképesztő ütemben jönnek ki az újabb és újabb megoldások, másrészt mert tudásban, felszereltségben szinte fej-fej mellett haladnak a gyártók. Magas csatornaszám? Követett műholdrend-szerek nagy száma? Integrált modemek? Több gigányi belső memória? Dőléskompenzátor megléte? Műholdas korrekció lehetősége? Kis méret és tömeg? Ezek – szerencsére – már régóta nem tekinthetők kuriózumnak. Éppen ezért is volt üde színfolt a mostani bemutató cikk alanya, mert a fent említett – szinte már standardok mellett – egy újítással is jelentkezik.

Jöjjön tehát a HiTarget vRTK és a képalkotás! A „rover oldali” képalkotás nem új keletű dolog. 2011-ben a JAVAD jelentkezett először a Triumph-LS, majd a Triumph-VS GNSS vevővel. De úttörő volt ebben pl. a Trimble 2014-ben, a 12 kamerás V10 Imaging Roverrel, mely nem csupán RTK GNSS-szel, de egy robot-mérőállomás 360°-os prizmájával és távvezérlőjével is képes volt együttműködni. Gyártásával 2019-ben álltak le. Mindenképpen meg kell említeni továbbá a témában a Leica Geosystems 2020-ban debütáló és azóta is futó GS18i RTK GNSS-vevőjét is.

A HiTarget vRTK a gyártótól megszokott kicsi, szürke hordládában érkezett. A fejezetet kiemelve meglepődtem annak 13×8 cm-es méretén és 966 grammos tömegén. Ebbe az aprócska korpuszba sikerült ugyanis a gyártónak belesűríteni egy LTE GSM-modemet, adatátviteli URH-rádiót, nagy teljesítményű 6 900 mAh-s Li-ion akkumulátort, két digitális kamerát stb.

Járjuk gyorsan körbe! Az IP68 por- és vízállósági besorolású műszer kifejezetten ízléses forma- és színvilággal bír. A homlokpanelen többszínű LED informál a műholdkövetés, a hálózati kapcsolat és a bekapcsoltság állapotáról. Ezzel átellenes oldalon található a képalkotó mérésnél használt 5MPx-es kamera. A vevő alján egy másik, 2MPx-es kamerára bukkanunk, melynek a kitűzéskor lesz szerepe. Gumifülek alatt még három süllyesztett csatlakozót találunk: az URH-antennáét a rádiómodem használatához, egy USB-C konnektort a belső akku töltéséhez és egy SIM-kártya-slotot a hálózatos alkalmazáshoz.

Maga a GNSS-vevő egy új fejlesztésű, 1408 (!) csatornás, UNICORECOMM UC9810 boarddal van felszerelve, mely természetesen alkalmas a GPS-, GLONASS-, GALILEO-, BeiDou- és QZSS-műholdjelek vételére. A vRTK rendelkezik 8 GB-nyi belső memóriával is, mely statikus észlelés végrehajtására is alkalmassá teszi. A dőléskompenzálás minősége ennél a műszernél a „hagyományos” felhasználási mód mellett – a képalkotás támogatása miatt is – nagyon releváns kérdés. Ezért egy olyan IMU került bele, mellyel a gyártói adat szerint a mért pozíció megbízhatósága, 60°-os botdőlésnél is csak 25 mm. Az IMU megbízhatósága egyébként jól érződik a vevő általános célú használatakor is: nagyon gyorsan inicializál, és valóban kis szóródást mutat a koordinátákban a ferde antennatartás esetén. Ahogy korábbi cikkemben írtam, a dőléskompenzálás egyértelmű terepi előnyei mellett, kiváló indikátora a FIX megoldásunk „megfelelőségének” is. Ha ugyanis a GNSS-pozíciónk romlani kezd (pl.: növekvő ionoszférahatás, romló DOP-érték), elsőként az IMU fog jelezni azzal, hogy letiltja a ferde botállású mérés lehetőségét.

Szóljunk most néhány szót a mérőrendszer másik darabjáról, az iHand55-ről! Én kedvelem a teljes fizikai billentyűzettel rendelkező, klasszikus terepi vezérlő formát. Éppen ezért is találtam nagyon szimpatikusnak ezt a kézi számítógépet. Az 5,5”-os érintőképernyő erős napfényben, sőt napszemüvegben is jól szemlélhető. A 8 magos, 2,0 GHz-es processzorral az Android10 operációs rendszer szinte válaszidő nélkül fut. Az eszköz rendelkezik 20 csatornás integrált GPS-szel, Bluetooth- és WIFI- (vezeték nélküli) kapcsolattal. Dual-SIM kialakítású, így az NTRIP-korrekcióvétel nem csak a vRTK-fejezetbe helyezett adatkártyával valósítható meg. A tesztek során kipróbáltam a vRTK modemét is, de nagyobb részt az iHand55 modemét használtam. Így az online Google térkép is megjeleníthető volt munka közben. A vezérlő 7 500 mAh-s telepének töltése a GNSS-fejezethez hasonlóan USB-C konnektoron keresztül valósul meg. A gyártó egyébként ötletes megoldásként olyan hálózati adaptert szállít a csomagban, melybe egyszerre mindkét eszköz USB kábele bedugható, azaz párhuzamosan egy dugaljból is tölthetők.

Az eszközön a Hi-Survey Road alkalmazás fut. Az új képalkotó megoldások kezeléséhez a vezérlőprogram is átesett némi ráncfelvarráson, illetve új menüpontokkal egészült ki a kínálata. Maga a program jól áttekinthető, szép felülettel operál. A hazai forgalmazónál a Hi-Surveyről nagyon gazdag irodalom érhető el, így most a hagyományos mérési módszer helyett a képalkotást venném górcső alá!

Vágjunk is bele! Mint minden tesztben, az állandó pozíció meghatározásának minőségéhez és a négykonstellációs RTK-korrekciók vételéhez most is a CORRIGO (korábban: GeodétaNET) CORS szolgáltatását használtam, több budapesti, főleg urbánus beépítettségű helyszínen. A HiTarget vRTK-rendszer villámgyors hidegindítást produkál, mely az egy percet sosem haladta meg. Az újrainicializálások időtartama 2-7 mp-re voltak tehetők. Számos pontot többször visszamértem. A „hagyományos” GNSS-mérések közötti koordinátakülönbségek a 30 mm-nél sehol nem voltak nagyobbak. Az IMU pillanatok alatt inicializálja magát, akár már a vevővel megtett két-három lépés után is. A vezérlő és a GNSS-fejezet közötti vezeték nélküli kapcsolat Bluetooth-on és WIFI-n keresztül is felépíthető. Ám a képalkotással történő mérés csak az utóbbival valósítható meg.

Képalkotáskor az 5 Mpx-es kamera képe jelenik meg a vezérlő kijelzőjén. Legalább 5 képet kell készítenünk a bemérendő objektumról, betartva a földi fotogrammetria képátfedésre, tárgytávolságra, megvilágításra vonatkozó alapszabályait. Ha elégségesnek ítéljük a képek számát, a műszer elvégzi a felvételek optimalizálását, a rossznak „ítélt” képeket kidobja. Ezt követően képenként rá kell böknünk a bemérendő részletre egy szálkereszttel. A második lejelölést követően a következő képeken a kurzor már előre megmutatja a célpont feltételezett helyzetét, amin persze kedvünkre módosíthatunk. A közös képpontok kijelölésének végeztével menthetjük is a részletpont koordinátáját, mely egy külön adatbázisban tárolódik.

Természetesen, egy képkészletből több pont is levehető és rögzíthető a fent leírtak szerint, a lényeg, hogy legalább 2 képen azonosítani lehessen azokat. A műszervizsgálat során több pontot megmértem hagyományos GNSS-módszerrel, illetve képalkotó módon is a vevővel, majd ezeket vetettem össze. Volt olyan szituáció, ahol 1 cm alatt voltak a két mérésből származó koordinátaeltérések, de eleinte sajnos olyan is megesett, ahol 12 cm-re ugrott a magasságkülönbség. A többkörös teszt során aztán összerázódtunk a mérőrendszerrel, és kitapasztaltam a módszer korlátait. Tény, hogy a képalkotással történő észlelés odafigyelést igényel mind a GNSS-mérés, mind a fotogrammetria oldaláról is.

Felvételezéskor egyértelműen a közeli (kb. 2 m és 8 m közt) tárgytávolság, a mérendő részlet jó körül járása és a kontrasztos képek szolgáltatták a legjobb eredményeket. Ügyelnünk kell arra, hogy a Nap ne süssön bele a kamerába, ugyanakkor, ha a hátunk mögött van, ne vessünk árnyékot, hiszen az több képen felbukkanva bezavar a képek illesztésébe. Ellenben a közeli tárgytávolságnál fontosabb az, hogy a vevőnk jól kilásson az égre és az IMU precízen dolgozzon. Egy épület térdmagasságban lévő díszfestésének sarokmérésénél pl. 1,5-2cm-rel jobb eredményt hozott, ha 7-7,5 m-ről fotóztam végig, mint mikor csak 3 m-ről. Ennek oka egyértelműen az épület kitakarása volt.

A fentiek betartásával, több helyszínen, több mérési ciklusban tesztelve a mérőrendszert azt tapasztaltam, hogy a képalkotó és a hagyományos mérési módszerek között a maximális eltérés 3-5 cm volt a pozíciókban. Ez pedig belefér az RTK GNSS-észlelés megbízhatósági kereteibe. Ez a fajta képalkotás segítség lehet olyan munkaterületen, ahol olyasmit kell megmérnünk, ami nem megközelíthető, vagy a GNSS-észlelés szempontjából vakfolt, de 7-9 m-nél semmiképpen sincs távolabb. A képekről való utólagos, irodai pontlevétel pedig nagyon hasznos lehet ott, ahol elfelejtettünk bemérni valamit. Ha legalább két képen látszik, nem kell visszamenni „pótmérni”.

A képek természetesen kimenthetők. Az UVATERV Zrt. 504. Térszkennelési és BIM Szakosztály lelkes szakembereivel külön, fotogrammetriai úton pontfelhőt, majd térmodellt is előállítottunk belőlük.

A HiTarget csúcsra járatta a képalkotásban rejlő lehetőségeket. A vezérlőszoftverben fellelhető egy AR felmérési funkció, ahol pl. az észlelés során húzott vonalakat, felületeket, COGO-műveleteket a kamera valós időjű videostreamjén, egyfajta virtuális rétegként szemlélhetjük a kijelzőn.

A vRTK másik képalkotással támogatott funkciója a kitűzés. Ezt is lehetőségünk van az említett élő videostreamen végrehajtani. A módszert elindítva, a kitűzendő pont kiválasztása után az iHand55 képernyőjén megjelenik a fejezet elülső kamerájának képe, egy kék navigációs nyíllal. Ezt követve közelítjük meg a célpontot. Ha elég közel érünk, a szoftver automatikusan átkapcsol a 2 MPx-es, lefelé néző kamera képére, s immár egy, a kitűzendő pontot szimbolizáló piros körre kell rátennünk az antennarúd hegyét. Roppant szellemes és látványos megoldás!

Összességében a HiTarget vRTK egy nagyszerű, intuitív terepi mérőrendszer, számos előremutató műszaki megoldással. Ezúton szeretném megköszönni Szadai-Molnár Zsófia és Thomka Dávid szakosztályos kollégáim aktív részvételét, a tesztek során nyújtott támogatásukat és ötleteiket. A mérőrendszer fontosabb műszaki paramétereit az alábbi táblázat szemlélteti. Hidegindításon új, közepesen kitakart munkaterületen a teljesen kikapcsolt állapottól az első FIX megoldásig mért időt, melegindításon ugyanazon a területen, csak a vevő és a terepi alkalmazás újraindításától az első FIX-ig eltelt időt értem.

Stenzel Sándor

földmérőmérnök

www.gpstakarok.hu