Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Geodézia és Kartográfia Tartalomjegyzék 2022.

2022/6 73. ÉVFOLYAM

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

Tartalom

2022/6. szám

Zboray Zoltán – Ficsór Zoltán György – Csákvári Péter – Molnár Otília: A Magyar Honvédség haditechnikai eszközeinek geoinformációs támogatása - - - > 4

Yesser Jarkas : Webtérképes szolgáltatás fejlesztési módszertana nemzetközi szervezetek részére Szíriában (angol nyelven) - - - > 10

Az integrációs szemlélet példája napjaink kartográfiájában… - - - > 16

A Széchenyi-hegy–Hűvösvölgy között épült gyermekvasút geodéziai munkái - - - > 17

Koszorúzás a védőszentek parkjában   - - - > 19

Online konferencia az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséről, 2022 - - - > 19

Testületi ülések   - - - > 20

A középkori Magyarország településatlasza (könyvismertetés) - - - > 22

Műszerismertetés - - - > 28

Nekrológ (Bak Antal)   - - - > 30

 

Contents

Geoinformation support of the military equipment of the Hungarian Defence Forces (Zoltán ZBORAY – Zoltán György FICSÓR – Péter CSÁKVÁRI – Otília MOLNÁR) - - - > 4

Developing a methodology for using web map services to help international organizations in Syria (Yesser JARKAS) - - - > 10

An example of the integration approach in of today’s cartography - - - > 16

Surveying works of the children’s railway built between Széchenyi Hill and Hűvösvölgy   - - - > 17

Wreathing in the memorial park of the patron saints - - - > 19

Online conference on the termination of undivided ownership of agricultural land, 2022 - - - > 19

Meetings of the MFTTT’s bodies   - - - > 20

Atlas of settlements in medieval Hungary (Book review) - - - > 22

Instrument review   - - - > 28

Obituary (Antal BAK) - - - > 30

 

Címlapon: Részlet A középkori Magyarország településatlasza főtérképéből. (Lásd a kapcsolódó cikket a xx oldalon.)

On the Cover Page: Detail of the main map from theAtlas of settlements in medieval Hungary (See related article on the page xx.)

 

A Magyar Honvédség haditechnikai eszközeinek geoinformációs támogatása

ZBORAY Zoltán – FICSÓR Zoltán György – CSÁKVÁRI Péter – MOLNÁR Otília

DOI: 10.30931/GK.74.2022.6.1

A Zrínyi 2026 elnevezésű honvédelmi-haderőfejlesztési program keretében a Magyar Honvédség megerősítése az elmúlt időszakban felgyorsult, a védelmi költségvetés évről évre növekedik, GDP arányosan várhatóan 2023-ra eléri a NATO által elvárt 2%-ot. A fejlesztések jelentős részét haditechnikai eszközök beszerzésére fordítják. A haderőfejlesztés új eszközeinek geoinformációs támogatása nélkülözhetetlenné vált, hiszen a legtöbb eszköz térképészeti adatok nélkül nem hadrafogható. A HM Zrínyi Nkft. Térképészeti ágazatának elsődleges feladata, ezen eszközök téradatokkal történő közvetlen ellátása, illetve az eszközök mozgásához, tárolásához szükséges geodéziai munkák biztosítása. Jelen cikk átfogó képet kíván nyújtani a támogatási folyamatok sokrétűségéről.

Geoinformation support of the military equipment

of the Hungarian Defence Forces

Zoltán ZBORAY – Zoltán György FICSÓR – Péter CSÁKVÁRI – Otília MOLNÁR

 

Within the “Zrínyi 2026” national defence force development program, the strengthening of the Hungarian National Defence has accelerated in the recent period, the defence budget is increasing year by year, and GDP will be reach the 2% expected by NATO by 2023. A significant part of this budget is spent on the purchase of new military equipment. Geoinformation support for the new equipment of military development has become indispensable, since most of them cannot be used without geospatial data. Mod Zrínyi Co. Mapping Branch’s primary task is the direct supply of these devices with spatial data, as well as the provision of geodetic work necessary for the movement and storage of the devices. This article provide a wide picture of the diversity supporting process.

Kulcsszavak: HM Zrínyi Nkft., katonai térképészet, haderőfejlesztés, haditechnikai eszközök geoinformációs támogatása,

Key words: Mod Zrínyi Co. Mapping Branch, military mapping, defence force development, geoinformation support of the military equipment

 

Zboray Zoltán

ágazati igazgató

 

HM Zrínyi Nonprofit Kft.

Térképészeti Ágazati Igazgatóság

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Ficsór Zoltán György

osztályvezető

HM Zrínyi Nonprofit Kft.

Térképészeti Ágazati Igazgatóság

Térinformatikai osztály

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Csákvári Péter

osztályvezető

HM Zrínyi Nonprofit Kft.

Térképészeti Ágazati Igazgatóság

Felmérő osztály

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Molnár Otília

alosztályvezető

HM Zrínyi Nonprofit Kft.

Térképészeti Ágazati Igazgatóság

Távérzékelési osztály, Légifényképész alosztály

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Developing a methodology for using web map services to help international organizations in Syria

Yesser JARKAS

DOI: 10.30921/GK.74.2022.6.2

Starting in 2011, the Syrian civil war has caused the world’s largest refugee and displacement crisis of the 21st century, which has made many international organizations guide their efforts to support projects and activities in various fields of work. The reality of the use of map services by international organizations operating in Syria has been studied and concluded that they are little or not always used properly. Some of these organizations do not use these services at all, while others use web map services in a way that does not achieve their intended purpose. For example, if the reader is not a specialist, often he does not care about the detailed data in the map, but rather cares about basic public data and the smooth display of the map that is far from complex.

The research idea focuses on developing a methodology that allows international organizations to deal efficiently with web map services, which give specific recommendations and guidelines for the use of web map services by international organizations to provide information and data on the activities of this organization in the form of various interactive maps according to the different users (public and professional users). There are several sites and platforms for creating and managing web maps data; after visiting several websites that offer web map services, ArcGIS Online was selected, which provides most of the services we need in our project for free and provides useful options for creating, modifying and displaying map layers as well as developing distinctive interactive web applications.

The methodology will be summarized in several stages, starting with preparing the data, designing the database, joining it with the base map layers, uploading the layers. The work followed with the design of interactive maps on the activities of organizations and humanitarian data in Syria, and terminated with the publication of these maps through the available applications.

 

Webtérképes szolgáltatás fejlesztési módszertana nemzetközi szervezetek részére Szíriában

Yesser JARKAS

 

A 2011-ben kezdődött szíriai polgárháború okozta a 21. század legnagyobb menekült- és kitelepítési válságát. Ez oda vezetett, hogy számos nemzetközi segélyszervezet komoly erőfeszítéseket tett a különböző munkaterületeken megvalósuló projektek és tevékenységek támogatására.

Jelen projektben azt tanulmányoztuk, hogy Szíriában működő nemzetközi szervezetek miként a használják a jelenlegi térképszolgáltatásokat, és arra következtettünk, hogy, alig vagy nem mindig megfelelően használják őket. Ezen szervezetek egy része egyáltalán nem veszi igénybe ezeket a szolgáltatásokat, míg mások úgy használják a webes térképszolgáltatásokat, hogy azok nem érik el a céljukat. Például ha a térképolvasó nem szakember, gyakran nem érdeklik a térkép részletes adatai, hanem leginkább az alapvető, publikus adatokat és azok könnyen értelmezhető megjelenítését tartja fontosnak.

A kutatás középpontjában olyan metodológia kidolgozása áll, amely lehetővé teszi, hogy a nemzetközi szervezetek hatékonyan kezeljék a webes térképszolgáltatásokat, és konkrét ajánlásokat és iránymutatásokat ad a webtérkép-szolgáltatások használatára. Ilyen formában a különböző (mezei és professzionális) felhasználók részére interaktív térképekkel szolgáltathatnak információkat és adatokat a szervezet tevékenységéről.

A webtérképek adatainak létrehozására és kezelésére több honlap és platform is létezik. Több webes térképszolgáltatás meglátogatása után választottuk ki az ArcGIS Online-t, amely a projektünkben szükséges legtöbb szolgáltatást ingyenesen nyújtja, és hasznos opciókat biztosít a térképrétegek létrehozására, szerkesztésére és megjelenítésére, valamint interaktív webalkalmazások fejlesztésére.

A metodológiát több részre osztottuk: adatok előkészítése, adatbázistervezés, a térképi alap rétegeinek az összekapcsolása, illetve a rétegek szerkesztése. Ezután a humanitárius adatok felhasználásával megkezdődött a szíriai szervezetek tevékenységét interaktívan bemutató térképek tervezése, és végül az elérhető alkalmazásokon keresztül megjelentek maguk a térképek.

Keywords: web map services, ArcGIS Online, international organizations, humanitarian data.

Kulcsszavak: webes térképszolgáltatások, ArcGIS Online, nemzetközi szervezetek, humanitárius adatok.

 

Yesser JARKAS

MSc in Cartography

Eötvös Loránd University, Faculty of Informatics

Institute of Cartography and Geoinformatics

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

SZEMLE

 

Az integrációs szemlélet példája napjaink kartográfiájában…

 

Az integrációs szemlélet a nemzetközi kartográfiai szakirodalomban a térképtudomány konstitúciójának idején (1869–1925) alakult ki. A német Emil Sydow és az osztrák Valentin Streffleur munkái már előkészítették a térképtudomány ismeretrendszerének integrációs szemléletét, de az igazi fordulópontot Tóth Ágoston 1869-ben megjelent könyve, „A helyszínrajz és a földképkészítés történelme, elmélete és jelen állása” hozta meg.

Ez a szemléletmód az elmúlt évtizedekben semmit sem vesztett korszerűségéből, sőt a 20. század végén a digitális technológiák, a távérzékelés, az elektronikus képfeldolgozás és a számítógéppel támogatott kartográfia térhódításával nőtt a jelentősége: a vetületválasztás, a generalizálás, a térképi vizualizáció és a névrajz-összeállítás funkciójának egymást erősítő integrációs hatása a térképek szerkesztésében.

Erre jó példa Márton Mátyás nemzetközileg jegyzett munkája a 2010-es évekből, a vízzel borított felszínek térképezése, a világtengerek térképe. [1] A világtengerek bemutatására átalakított Baranyi-féle vetület (a kontinensek helyett az óceánok állnak a szemléltetés középpontjában) a szakirodalomban jogosan aratott elismerést. Márton a világtengerek felmérési adatbázisán alapuló módszertani és újszerű nevezéktani rendszerezése olyan vizualizációs alapra helyezte a vízmélységmérés adatait, amely jól érthető módon teszi lehetővé a fenék morfológiai és morfometriai elemzését.

Ennek apropóján kívánok két szerkesztői területhez megjegyzést fűzni:

A térképi névrajzhoz…

A 19. század közepére Európában általános lett az írni-olvasni tudás iránti igény. Ez volt az az időszak is, amikor a földtudományok általános fejlődésnek indultak, és fokozatosan önálló tudományterületekre tagolódtak. Egyetemi tanszékek és tudós társaságok alakultak, majd ezek létrehozták nemzetközi szakmai szervezeteiket és kiadványaikat. Új, kiterjedt nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkező földtudós generáció nőtt fel. A szaktudományos nevezéktan rendszere Európa-szerte szükségszerűen kezdett kikristályosodni.

Az 1811-ben Antwerpenben rendezett első nemzetközi földrajzi kongresszus a földrajzi nevek egységesítésének problémáival is foglalkozott. A nemzetközi Földrajzi Unió 1891-es berni 5. nemzetközi kongresszusa a helyi nevek elfogadásával már a Föld egységes térképi bemutatását javasolta egy 1:1 milliós méretarányú térképsorozattal, de a szakértők átfogóan csak az ENSZ 1967-es genfi névrajzi értekezletén kezdtek foglalkozni a feladattal.

Márton munkájának célja a nemzetközi térképművek névhasználati és névírási gyakorlatának szabványosítása, hiszen ezeket az egységes rendszerbe szerkesztett kiadványokat egyszerre több országban forgalmazzák és olvassák. A nemzetközi célokra készített térképeken a neveket úgy célszerű írni, ahogyan azt az adott területen hivatalosan használt nyelveken írják. Eltérő írásrendszer esetében (lehetőleg) az adott országban hivatalos átírás szerint kell eljárni. Az átírás elveinek kidolgozásán évtizedek óta munkálkodik az ENSZ keretében felállított Földrajzi Névi Szakértői Csoport (UNGEGN – United Nations Group of Experts on Geographical Names), amelynek Magyarország is tagja.

A térképi vizualizációhoz…

Az izovonalak az azonos értékeket mutató pontokat összekötő görbék, amelyek első megjelenése a kartográfiában bizonyíthatóan a 16. századra nyúlik vissza.

Ismereteink szerint 1584-ben a holland Pieter Bruins kötötte össze először a Spaarne folyóról készített térképén az azonos mélységű adatokat. Az első nyomtatott izobáttérképet a hazánkban is dolgozó, és a Duna-térképe által híressé vált olasz Luigi Ferdinando Marsigli adta ki 1725-ben a francia Oroszlán-öbölről (Golfe du Lion). A francia geográfus, Philipe Buache 1737-ben a Francia Tudományos Akadémián bemutatott, majd 1752-ben nyomtatásban is megjelent mélységvonalas térképe szintén egy tengerrészt, a La Manche-t ábrázolta ilyen módon. Buache elmélete szerint a tengerfenék nem lapos, hanem a szárazföldi hegyláncok folytatódnak a tenger alatt, és ezeknek a szemléltetésére használta az izobátokat, amelyeket a mélységi adatok alapján szerkesztett. Buache teóriájának bizonyítására több térképet is szerkesztett, amelyek összegyűjtve „Cartes et Tables de la Géographie Physique on Naturelle…” címmel tematikus atlaszt alkottak.

A nyílt tengert ábrázoló első mélységvonalas térkép 1854-ben jelent meg. Mathew Fontaine Maury az Egyesült Államok 1804-ben felállított hajózási hivatalának munkatársa 200 pont alapján szerkesztette meg az Atlanti-óceán északi medencéjének térképét. Maury tevékenysége serkentőleg hatott a tengerkutatásra. Az 1870-es években Anglia és Németország kutatóhajókat küldött a világtengerekre, elsősorban a tengerfenék vizsgálatára. Az expedíciókról beszámoló tudományos munkák mellékleteként a 20. század fordulójára megjelentek a világtenger teljes felületét felölelő térképlapok.

A két hajóút eredményei bebizonyították, hogy a tengerfenék nem enyhén hullámos, mint korábban hitték, hanem völgyekkel, hegyekkel erősen tagolt, nagy szintkülönbségeket mutató felület; és a domborzat részletesebb leírásához és a tengerek víztömegének hozzávetőleges meghatározásához sűrűbb adatfelvételre volt szükség.

Nyilvánvalóvá vált, hogy egy vagy két ország ezt a feladatot nem tudja megoldani, ezért az 1899-ben Berlinben ülésező 7. Nemzetközi Földrajzi Kongresszus nemzetközi térképmű készítését javasolta. Az Albert monacói herceg vezetésével létrehívott bizottság 1903-ra kidolgozta a 24 szelvényből álló 1:10 milliós térképmű, „Az óceánok általános mélységi térképe” (angol rövidítése: GEBCO) tervezetét. A térkép a 100, 200, 500, 1000 és minden további 1000 m-es mélységet mutatja be mélységvonalas, illetve a mélységgel süllyedő rétegszínezéssel. A tervezet elfogadása után a monacói herceg hét térképésze a rendelkezésre bocsátott nemzeti térképek és mélységmérési adatok felhasználásával hét hónap alatt elkészítette a sorozatot. 1922-ben a tengeri hatalmak Nemzetközi Vízrajzi Hivatalt alapítottak Monaco székhellyel, és 1927-ben, majd 1955-ben újból kiadták az óceánok javított térképét.

A már 1913-ban felfedezett visszhangos mélységmérő fejlesztése a 40-es évek közepén forradalmasította a vízmérést. A korábbi, egyedi méréseket végző műszereket ugyanis felváltották az automata kiíróval ellátott, adott vonal mentén folyamatos méréseredményeket nyújtó készülékek. A pontosan kijelölhető földrajzi irányvonalak mentén folyamatos méréssel mért tengerfenék-metszetek nyomán az enyhe lejtőkből felépülő tengerfenék-domborzat elképzelését kezdték felváltani a tényleges tagoltságot szemléltető részletesebb térképek.

A kifejezőbb mélységábrázolás érdekében 1972-ben a Nemzetközi Vízrajzi Hivatal az 500 m-es szintközök bevezetését fogadta el. A régi vetületű és szelvényezésű, de új tartalmú vízrajzi világtérkép első szelvényei az 1975. évi genfi nemzetközi tengerjogi konferenciára készültek el. A térképmű kiadását a kor technikai újításai gyorsították. Az új típusú radarmélységmérők nem egy vonal mentén mérnek, hanem a hajó haladási irányára merőlegesen egy sávot tapogatnak le és térképeznek. Az 1978-ban felbocsátott Seasat tengerkutató mesterséges hold pedig a szárazföldi talpazat, a self kutatásának adott lendületet.

Összegzésül…

A szerző példás integrációs szerkesztői szemlélettel foglalta össze tudományos „mondanivalóját”. Gondosan mérlegelve tárta fel a történeti ismeretanyagot, megfontoltan válogatta és értékelte a digitális kartográfia adta szerkesztői lehetőségek adatait, és ezáltal bizonyított és érthető megállapításokat tett.

Dr. Klinghammer István

az MTA rendes tagja

A Széchenyi-hegy–Hűvösvölgy között épült gyermekvasút geodéziai munkái

Történelmi háttér

Az a gondolat, hogy a festői szépségű budai hegyekben egy gyermekek által üzemeltetett vasút épüljön, 1947-ben született. A II. világháború befejezése után 2 évvel az újjászületett MÁV azzal szembesült, hogy kocsiállományának és vontatóeszközeinek jelentős része a harcok során megsemmisült vagy megrongálódott. Az országon áthaladó frontharcok következtében a MÁV szakembergárdájának mintegy 40%-a elesett vagy fogságba került („málenkij robot”).

1947-ben még többpárti, koalíciós kormány volt hatalmon. A kormánynak az akkori nevén Úttörővasúttal kettős célja volt. Egyfelől gyakorlási teret kívánt létesíteni a jövő vasutasai számára, másfelől turistalátványossággá is válhatott a létesítmény. Az elmúlt több mint hetven év a döntés helyességét fényesen igazolta.

Az építés megkezdését tanulmányterv készítése előzte meg, mely több variációt tartalmazott. Miután a döntéshozók a megfelelő változatott kiválasztották, a szakemberek hozzáláthattak a kiviteli terv elkészítéshez, melynek alapján 1948. április 11-én kezdődött meg a vasútvonal építése. A gyors előrehaladás eredményeképpen már július 31-én sor került az első, 3,2 km hosszú szakasz ünnepélyes átadására. A 8,5 km hosszú második szakasz ugyan már 1949-ben elkészült, de az ünnepélyes átadásra csak 1950. augusztus 20-án kerülhetett sor. A kocsikat tároló remíz építése a Hűvösvölgy végállomásnál 1951-ben fejeződött be. A rendszeres karbantartás mellett az elmúlt hetven év során átépítések és korszerűsítések is lezajlottak a Gyermekvasúton, és néhány állomás neve is megváltozott.

A tanulmányterv geodéziai munkái

A kiviteli tervet a vasútépítésnél – akárcsak az útépítésnél – tanulmányterv készítése előzi meg, amely általában több megvalósítási változatot tartalmaz azért, hogy lehetőséget nyújtson a döntéshozónak a választásra.

A tanulmányterv elkészítéséhez a geodétáknak segítséget jelentettek a rendelkezésre álló, a Honvéd Térképészeti Intézet (HTI) által korábban készített 1:25 000 méretarányú topográfiai térképek. Ezeken a térképeken a domborzatot 5 m-es szintvonalközzel ábrázolták, amely tájékoztató jellegű magassági adatok kinyeréséhez megfelelő alapot szolgáltatott. A Gyermekvasút tervezett nyomvonalát több változatban jelölték ki. A variánsok közül a jelenleg működő vonal bizonyult legkedvezőbbnek építési, üzemi, forgalmi szempontból és látványosság tekintetében. A Hűvösvölgy végállomás és a Hárs-hegy állomás között elterülő Petneházi-rétnél a több mint 40‰-es emelkedő leküzdése érdekében egy kb. 200 m hosszú ún. forduló alagutat kellett betervezni.

A kiviteli terv geodéziai munkái

Az 1:25 000 méretarányú topográfiai térképek vízszintes és magassági megbízhatósága nem volt alkalmas egy kiviteli terv elkészítésére, ezért szükségessé vált egy nagyobb méterarányú, pontosabb térkép. Ezen a téren nagy segítséget jelentett, hogy akkor már rendelkezésre álltak a budai oldalon az Oltay-féle, 1:1000 méretarányú szabatos városmérési térképek. Mivel ezek a térképek szintvonalakat nem tartalmaztak, ezért a terep domborzati viszonyait fel kellett mérni.

A városmérési térképek mellett rendelkezésre álltak a főváros centrális háromszögelési hálózatának pontjai is. Ezek közé a pontok közé rövid oldalú sokszögvonalakat terveztek, melyek később, az építkezés során a vasútvonal hossz-szelvényét képezték. (Itt jegyzem meg, hogy a hossz-szelvény nem azonos a vasúti tengelyszelvénnyel.)

Ezután a geodéták elvégeztek a sokszögelést és a sokszögpontok szintezését. A továbbiakban ismét irodai munka következett: ki kellett számítani a sokszögpontok koordinátáit és magasságait. Ezen kis alappontok segítségével kerültek kiszámításra a vasútvonal hossz-szelvényének töréspontjai és a hozzájuk tartozó kitűzési adatok. A mérésekhez rendelkezésre állt 2 db Wild T2 0,1”-es szabatos teodolit, 1 db Wild T1 6”-es teodolit, 1 db MOM vetítőtükrös és 1 db Zeiss prizmás szintezőműszer. A MÁV a geodéziai munkák elvégzésére a dr. Jáky József professzor által vezetett Műegyetemi Vasútépítési Tanszéket bízta meg.

Szólni kell még a vasúti szakasz területének kisajátításáról. Ezt a munkát a MÁV Igazgatóság mellett működő kisajátítási csoport műszaki személyzete végezte. A vasútvonal szinte mindvégig állami tulajdont képező erdőterületen haladt keresztül. A MÁV előírása szerint – biztonsági szempontból – oldalirányban és kellő sűrűségben kisajátítási határköveket kellett elhelyezni. (Ennek gondozása, fehérre meszelése a szakaszüzemeltetés feladata volt.) A csoportra hárult a határkövek elhelyezése, bemérése, koordinátáinak kiszámítása, végül a törzskönyvben való feltüntetése. A vadállomány közlekedésbiztonságot veszélyeztető mozgásának megakadályozására néhány helyen vadvédelmi kerítést is építettek.

A vasútépítés geodéziai munkái

A kivitelezés munkái 1948 második felében folytatódtak. A második ütem építése lassabban haladt. Ennek az volt az oka, – mint már említettem – hogy a Szépjuhászné és a Hűvősvölgy állomások között, a 40‰-es emelkedő leküzdésére egy 200 m hosszú forduló alagutat kellett építeni. (A megengedett pályalejtés 25–30‰.) Az alagutat két végéről fúrták. A tárók 1949. március 8-án találkoztak. A szakszerű és precíz geodéziai munkának köszönhetően az irányok eltérése a találkozási pontban vízszintes értelemben 9 mm, magassági értelemben 4 mm volt. Ez a szép eredmény – a szakemberek gondosságán kívül – a budapesti centrális háromszögelési hálózat rendkívüli megbízhatóságát is igazolta.

A helyszíni mérési, kitűzési és állandósítási munkákat – a tanárok felügyelete mellett – a Jáky-féle tanszék hallgatói végezték. A sokszögelés után a pontok segítségével megkezdődött a hossz- és a keresztszelvények kitűzése, szintezése. A pontokat 40×40 mm keresztmetszetű és 50 cm hosszú fakaróval jelölték meg. A MÁV vasúti vágányépítő részlege a kitűzött hossz-szelvénypontok segítségével biztosította a sínpár pontos elhelyezését. (Nem írtam, de természetes, hogy az építési munkát tereprendezés, fakivágás és földmunka előzte meg.) Végül a munka megbízhatóságának alátámasztására sok helyen ellenőrző összemérést végeztek. Ahol a mért és számított értékek között az eltérés a ± 5 cm-t meghaladta, ott a kitűzést meg kellett ismételni.

 

Az Úttörővasút (ma Gyermekvasút) 1949-ben a teljes nyomvonalán elkészült, azonban a váratlanul bekövetkezett magyar–jugoszláv konfliktus miatt sok embert kellett a déli határhoz irányítani a vasútépítésről (határzár és beton lőállások építésére stb.), ezért a tejes vonal átadására csak 1950. augusztus 20-án kerülhetett sor. Az elmúlt hetven év során több kisebb-nagyobb átépítésre, modernizálásra is sor került. A Gyermekvasutat napjainkban is sokan keresik fel, igazi turisztikai látványosság. A hajdani kis diákvasutasok pedig generációról generációra nagy örömmel emlékeznek vissza az ott eltöltött munkásévekre.

Dr. Székely Domokos

az Életfa emlékplakett arany fokozatának kitüntetettje [2]

 

RENDEZVÉNYEK

 

A részarány-földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének (OKTM) részletes szabályairól szóló (XII. 31.) kormányrendelet végrehajtásához kapcsolódó továbbképzés és fórum

A konferenciát a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság szervezésében 2022. november 10-én tartottuk. A konferencia fővédnöke dr. Nagy István agrárminiszter volt. A konferencia támogatói az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztálya, a Nemzeti Földügyi Központ, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem voltak.

A konferencia népszerűségét és sikerességét is jelzi, hogy folyamatosan mintegy 100 résztvevő csatlakozott az online megrendezett eseményhez, melyhez a technikai hátteret és az adminisztrációt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Általános és Felsőgeodézia Tanszéke, személyesen dr. Toronyi Bence alelnök úr biztosította.

A konferencia Iván Gyula főtitkárhelyettes köszöntőjével kezdődött, aki egyben a konferencia levezető elnöke is volt.

A konferencia résztvevőit az Agrárminisztérium részéről dr. Bagosi Mária Adrienn, az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztályának vezetője köszöntötte. Előadásában kitért saját szakmai tapasztalataira, valamint ismertette a jövőben várható feladatokat.

A konferencia következő előadását Zalaba Piroska, az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztály, Földmérési és Térinformatikai Osztályának vezetője tartotta: " A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon megszüntetése” címmel.

Előadásában áttekintette az osztatlan közös földtulajdon megszüntetése jogi szabályozásának történetét, majd ismertette az új szabályozás koncepcióját. Megjegyezte, hogy az új eljárásokban jelentősen csökken az ingatlanügyi hatóságok szerepe. Részleteiben ismertette az új eljárást, az osztóprogram szerepét, a bekebelezést, valamint a magyar állam részére történő kisajátítást.

A délelőtt második előadását Gudász Zoltán, az Agrárminisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztályának földügyi gazdálkodási referense tartotta: „ Aktualitások az osztatlan közös tulajdon megszüntetése projekt végrehajtásáról ” címmel. Ismertette, hogy a projekt első ütemei nem hozták meg az elvárt gyorsaságot a projekt végrehajtásában, ezért került sor az előző előadásban is ismertetett jogszabályi változtatásokra. Felhívta a figyelmet, hogy a kormányhivatalok előkészítő feladataira a továbbiakban is nagy szükség van.

A következő előadást Fábián József a Nemzeti Földügyi Központ Birtokrendezési Osztály vezetője tartotta: „ A Nemzeti Földügyi Központ feladatai az osztatlan közös tulajdon megszüntetése során ” címmel. Előadásában ismertette a részaránykiadás során történő osztatlan közös tulajdon megszüntetésének jelenleg is folyó eljárásait, azok eredményét. Felsorolta az új jogi szabályozással kapcsolatos feladataikat (pl.: osztóprogram üzemeltetése, kisajátítások, értékbecslési ajánlatok és fakitermelési adatok közzététele stb.).

Az ebédszünet után Kozári Ágnes, a Pest Megyei Kormányhivatal Földhivatali Főosztályának szakfelügyelője, „Pest megyei tapasztalatok a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon megszüntetési eljárások vonatkozásában” című előadásában gyakorlati példákkal is ismertette a földügyi szakma előtt álló kihívásokat és problémamegoldásokat a témával kapcsolatban.

Dr. Sóvári Tibor a Békés Megyei Kormányhivatal, Földhivatali Főosztályának vezetője tartotta meg előadását: „Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének földhivatali tapasztalatai Békés megyében” címmel. Előadásának első felében ismertette az OKTM helyzetét ésannak tanulságait Békés megyében, majd rátért az új szabályozás részletes ismertetésére. Különösen az elemzett példák voltak rendkívül tanulságosak és a jövőben használhatóak a hallgatóság számára.

Érdekes előadást tartott Pataki Zsolt, a Digicart Kft. ügyvezető igazgatója: „Osztóprogram” címmel. Előadásában az OKTM-projekt során alkalmazott osztóprogramot az alkalmazást kifejlesztő cég vezetőjeként ismertette részleteiben. Különböző esettanulmányok közreadásával mutatta be a program egyes funkcióinak használatát.

Dr. Tóth Tamás, a Heves Megyei Kormányhivatal Földhivatali Osztályának vezetője előadásában az OKTM-projekt Heves megyei eddigi tapasztalatait osztotta meg a közönséggel, „Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének tapasztalatai Heves megyében” című előadásában. Ebben külön kitért az erdőkkel kapcsolatos problémákra, melyek speciális megoldásokat követelnek, különösen az osztóprogram alkalmazásával kapcsolatban.

A konferencia Iván Gyula, főtitkárhelyettes zárszavával ért véget.

Iván Gyula

Testületi ülések

Az MFTTT vezető testületei – az intézőbizottság (IB) és a választmány – 2022. október 24-én üléseztek a rendkívüli közgyűlést megelőzően. Valamennyi rendezvény az online térben zajlott le.

Az intézőbizottsági értekezlet napirendjén a következő pontok szerepeltek:

1. Az OKTM 2022 rendezvény előkészítése, előadók: Zalaba Piroska, Szrogh Gabriella

2. Az MFTTT 24. Vándorgyűlésének előkészítése, előadó: Dobai Tibor

3. Az MFTTT 2023. évi költségvetésének előkészítése, előadók: Dobai Tibor, Szrogh Gabriella

4. Az alapszabály-módosítással kapcsolatos esetleges észrevételek, előadó: Horváth Gábor István

5. Egyebek

Az ülést vezető dr. Ádám József elnök miután köszöntötte a virtuális térben megjelent IB-tagokat, a jegyzőkönyv vezetésére felkérte Szrogh Gabriella ügyvezető titkárt, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Horváth Gábor István és Iván Gyula főtitkárhelyetteseket.

A részarány-földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól szóló 374/2014. (XII. 31.) kormányrendelet végrehajtásához kapcsolódó továbbképzés és fórum (OKTM) előkészítése gyakorlatilag befejeződött. A programban szereplő előadók felkérése is megtörtént. Minden információ olvasható az MFTTT honlapján és ugyanitt már jelentkezni is lehet a 2022. november 10-ei online rendezvényre – tájékoztatta a testületet a szervezéssel megbízott ad hoc bizottság vezetője, Zalaba Piroska. Az előadóknak és a konferencia fővédnökének, dr. Nagy István agrárminiszternek elküldték a felkérőleveleket. Már csak a „közönségszervezés” feladatai maradtak hátra. Az IB úgy határozott, hogy az MFTTT, mint szakmai civil szervezet, a földhivataloknak közvetlenül is küld meghívólevelet, amelyben tájékoztatást ad a rendezvény programjáról és felkéri a vezetőket a földhivatali munkatársak részvételének támogatására. A részvételi díj kicsivel magasabb, mint tavaly volt: 10 000 Ft + áfa, a földhivatali alkalmazottak/köztisztviselők részére 5 500 Ft + áfa. A továbbképzés jellegű konferencia 8 pontot ér a közszolgálati továbbképzésben (pro bono) és 3 IRM/GD pont szerezhető.

Az MFTTT 34. vándorgyűlésének előkészítő munkái kapcsán Dobai Tibor főtitkár elmondta, hogy Vas megyei helyszínt tervezünk: vagy Zalaegerszeg vagy Keszthely jöhet szóba. Mindkét helyszín rendelkezik felsőoktatási intézménnyel, amelyek megfelelő infrastrukturális feltételeket tudnak biztosítani a seregszemlének. A területi csoport munkatársaival már felvette a kapcsolatot a főtitkár, de még egyik helyszínen sem sikerült érdemi információt kapni a lehetőségekről. A létesítményeknek a városon belüli elhelyezkedése miatt is a preferált helyszín Keszthely lenne (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Campus), de itt még a gödöllői központ „távolsága” is nehezíti a szervezést. A helyszín kiválasztásához szükséges információkkal majd a decemberi testületi ülésen tud szolgálni – mondta Dobai Tibor főtitkár.

A kiszámíthatatlan gazdasági környezet (az általános takarékossági intézkedések miatt is bizonytalan támogatások, a változó működési költségek stb.) miatt csak az előző évi számokkal lehet tervezni a Társaság költségvetését, így a 2022. év számait tudta előterjeszteni Dobai Tibor és Szrogh Gabriella. Dr. Toronyi Bence alelnök is a „lehető legkonzervatívabb” költségvetés-tervezet összeállítását javasolta, amely csak az alapvető működéshez szükséges tételeket tartalmazza. Tovább fokozza a bizonytalanságot, hogy a Lechner Tudásközpont költözésével összefüggésben a Bosnyák téri MFTTT-iroda további biztosításáról sincs információ. A bérleti díj és a könyvelői díj változtatásáról sincs szó egyelőre, így a 2023. évre az előző évi tervszámok elfogadását javasolja főtitkár. Az előzetes költségvetésről a decemberi közgyűlés fog dönteni.

Horvát Gábor István az alapszabály és mellékleteinek változtatásával kapcsolatban elmondta, hogy az előző közgyűlés elfogadta az online működéshez szükséges módosításokat. A további változtatásokat a Lázár deák emlékérem odaítélésének egyértelműsítése és az eljárási rend ennek megfelelő pontosítása (a Márton Gyárfás-emlékplakett vonatkozásában is) tette szükségessé. Észszerű szabályozást kellett kialakítani az esetleges szavazategyenlőség okozta helyzetek megoldására is. Így a javasolt változat egyértelműen kimondja, hogy évente csak egy személy számára lehet Lázár deák emlékérmet adományozni, és szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata a döntő. Ezt az elvet az MFTTT valamennyi döntéshozatali eljárásában alkalmazni kell, amit az alapszabály összes érintett pontjába bele is foglaltak – tájékoztatta az IB-t Horváth Gábor István. A testület az előterjesztést vita nélkül támogatta, a módosításokat elfogadásra javasolta a közgyűlésnek.

Az ülés zárásaként dr. Ádám József elnök javasolta, hogy az évzáró testületi ülésekre (IB és választmányi ülés, közgyűlés) 2022. december 12-én kerüljön sor.

*

A 12 órakor kezdődő választmányi ülés csak az alapszabály és mellékleteinek módosítását tűzte napirendjére. Dr. Ádám József az ülés megnyitása és a napirend elfogadása után felkérte a jegyzőkönyv vezetésére – ahogy a megelőző IB-értekezlet során is – az ügyvezető titkárt, hitelesítésére pedig az MFTTT főtitkárhelyetteseit.

Horváth Gábor István tájékoztatta a választmányt, hogy az alapszabály és mellékletei vonatkozásában két nyitott kérdés maradt a legutóbbi közgyűlés döntéshozatala után: az évente odaítélhető Lázár deák emlékérem száma és az döntéshozatali eljárásokban az elnöki szavazat döntő voltának rögzítése. Mindkét változtatást átvezették az alapszabály és mellékleteinek vonatkozó részeiben.

A választmány egyhangúlag támogatta a változtatások elfogadását.

Hodobay Böröcz András javasolta az alapszabály és mellékletei egységes tördelési képének kialakítását (a gépelési és helyesírási hibák kijavítása mellett), amely feladat elvégzésével Buga Lászlót bízta meg a testület.

Ezt követően Dobai Tibor adott tájékoztatást a vándorgyűlés szervezésének helyzetéről az IB-ülésen elhangzottak szerint. Az ülés zárása előtt dr. Ádám József elmondta, hogy a jövő évi tisztújító közgyűlés előkészítéseként a Koós Tamás tagtársunk vezetésével felkért jelölőbizottság megkezdte munkáját.

*

Az alapszabály módosítására összehívott rendkívüli közgyűlés a meghirdetett második időpontban, 14 órakor kezdődött. A napirend elfogadása után a mandátumvizsgáló és szavazatszámláló bizottság, valamint a jegyzőkönyvvezető és a hitelesítők megválasztására került sor. A mandátumvizsgáló és a szavazatszámláló bizottság elnöke dr. Mihály Szabolcs, tagjai: Hetényi Ferencné ás Hodobay Böröcz András lettek, a jegyzőkönyv vezetésével és hitelesítésével az IB- és a választmányi ülésen is hasonló feladatot ellátó személyeket bízta meg a közgyűlés.

A szavazásra jogosultak számbavételének ideje alatt az MFTTT elnöke a társaság életének aktuális kérdéseiről és a közgyűlést megelőző IB- és választmányi ülések témáiról tájékoztatta a résztvevőket. Dr. Ádám József elmondta többek között, hogy az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Egyesület (EMT) Földmérő Szakosztályának szeptemberben megrendezett találkozóján sikeresen képviseltük a magyar szakmai közösséget. Az eseményről részletes beszámoló olvasható a Társaság honlapján Buga László tollából, és a képtárban megtekinthetők a találkozó során készített fényképek is. Az MFTTT ez évben is részt vesz a Természettudományi Múzeumban a Földtudományos Forgatagon. Dr. Ádám József a rendezvényen való részvételre buzdította a közgyűlés résztvevőit. (Az idei Földtudományos Forgatag rendezvényét hibrid formában tartják 2022 novemberében. November 11-én egy online projektnapot, majd november 12-én és 13-án két jelenléti napot szerveznek.)

Ezt követően dr. Mihály Szabolcs jelentette a közgyűlésnek, hogy 21 fő egyéni tag és 3 jogi tag képviselője vesz részt szavazati joggal a közgyűlésen.

Az alapszabály és mellékleteinek módosítására tett javaslatokat Horvát Gábor István foglalta össze az IB- és választmányi ülésen elhangzottaknak megfelelően a közgyűlés számára. Dr. Ádám József tájékoztatta az online térben jelenlévőket, hogy az IB és a választmány támogatja az előterjesztett változtatásokat, amelyeket a közgyűlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül el is fogadott.

A közgyűlés zárásaként Buga László virtuálisan átnyújtotta dr. Ádám Józsefnek az EMT tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet, amelyet a szeptemberi, Besztercén megrendezett Földmérőtalálkozó keretében a távollévő kitüntetett nevében dr. Mihály Szabolcs vett át.

A gratulációk fogadása után az MFTTT elnöke bejelentette, hogy az évzáró közgyűlésre december 12-én online formában fog sor kerülni, és berekesztette az ülést.

Összeállította: Buga László

 

KÖNYVISMERTETÉS

A középkori Magyarország településatlasza

A kiadvány a Magyar Corvin-lánc Testület gondozásában az Aranybulla kiadásának 800 éves évfordulója emlékére készült 2018–2022-ben Lelkes György összesített középkori településadat-gyűjteménye alapján. Az atlasz szerkesztőbizottságának elnöke dr. Klinghammer István akadémikus, a szerkesztőség tagjai: Faragó Imre főszerkesztő, Lelkes György tematikus szerkesztő, dr. Irás Krisztina geoinformatikai szerkesztő, Magyari Mátyás, Szabó Enikő és Varga Csaba szerkesztők. A kartográfiai megjelenítés Faragó Imre, Magyari Mátyás és Varga Csaba munkája.

Az atlasz a bevezető oldalain bemutatja az Aranybullát, és meghatározza a középkori Magyarország fogalmát szöveges és térképes formában, majd magyar és angol nyelven röviden felvázolja a demográfiai hátteret a középkori Magyarországon.

A középkori Magyarország településatlasza egy történelmi atlasz, amelynek vonatkozási ideje az 1000–1526 közötti idő, ezt a bő fél évezrednyi időszakot tekintjük Magyarország középkorának. Az atlasz legfontosabb tartalmi része az a 64 térképszelvény, amelynek hivatása az 1526 előtti településföldrajzi állapotok bemutatása.

A középkori (1000–1526) Magyar Királyság területe a magyar dinasztiák (Árpádok, Anjouk, Hunyadiak) irányítása alatt a kárpáti medencéket és többnyire a környező, Kárpátokon kívüli, Száván túli és Lajtán túli területeket is magába foglalta. Az Árpád-házi, majd Anjou-házi magyar királyok, illetve a Hunyadi Mátyás ellenőrizte és államépítéssel is összekötött terület Morvaország, Galícia, Bukovina, Moldva, Havaselve, Drávántúl, Tótország (Szlavónia), Bosznia, Dalmácia, Stájerország és Alsó-Ausztria történeti-földrajzi egységekre is kiterjedt. Ugyanakkor ennek a nagy kiterjedésű, katonai-politikai értelemben uralt területnek az integrált irányítása a középkorban sem volt folyamatosan jellemző, ekkor is többnyire elkülönült a Kárpátok ölelte törzsterület, amely főként dél felé, Bosznia (Bosnyákország), Hercegovina (Halomság, Halomfölde, Hulm) és Rácország (Szerbia) irányában terjedt jelentősen tovább a törökkor utáni területhez képest. Ennek tulajdonítható, hogy a középkori településhálózat rekonstrukciója a magyar történettudományban soha nem terjedt ki a későbbi, az Osztrák–Magyar Monarchia idejére létrejött Magyar Királyság területén túlra, sőt a magyar tudomány a XIX. század 60-as éveitől egyre gyakrabban hangsúlyozta, hogy az 1526 előtti területiségben a dominanciát az 1848 utáni államterület adja, ezzel végeredményben le is mondva a környező tájak magyar államföldrajzi és magyar etnikai kapcsolatának vizsgálatáról.

A középkori települések forrásai főként okiratok, adománylevelek, határjárási jegyzőkönyvek és adózással kapcsolatos kimutatások. Elsősorban e feljegyzések alapján születtek meg a különböző – a középkori településanyagot is összefoglaló – történeti-földrajzi művek. Magyarországi viszonylatban legjelentősebbek Györffy Györgynek az Árpád-kort feldolgozó és bemutató sorozata [Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I–IV. Budapest, 1963–1998. (Akadémiai Kiadó)] és Csánki Dezső munkája, aki a Hunyadiak korának dokumentumait [Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I–III., V. Budapest, 1890–1913. (Magyar Tudományos Akadémia)] tette ily módon megismerhetővé. Utóbbi mű egészült ki Fekete Nagy Antal Trencsén vármegyét tartalmazó művével [Fekete-Nagy Antal: Trencsén vármegye. (Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában IV.) Budapest, 1941. (Magyar Tudományos Akadémia)]. Ezeket kiegészíti Csánki Dezső Körös vármegyéről írt értekezése [Csánki Dezső: Körösmegye a XV-ik században. Budapest, 1893. (Értekezések a történelmi tudományok köréből 15. k. 12. sz.)] is. Ezek a települések történetiségét bemutató és feldolgozó művek – jelentős átfedéssel – felölelik a középkori Magyar Királyság legnagyobb részét, amelyeket munkánk során kiegészítettünk a kimaradó részeket bemutató, archaikus középkori neveket is tartalmazó forrásokkal. Ezeken az összefoglaló alkotásokon kívül számos, egy vagy több vármegyét feldolgozó mű is született, illetve az 1960-as évektől sok helyi, kisebb területet feltáró régészeti kutatás eredményeként bukkantak a szakemberek középkori települések nyomaira. Ezen munkák alapján 1526-ig képet kaphatunk a középkorban létezett, de a későbbi korok során elpusztult településekről, várakról és kolostorokról is.

A településhálózatot a megmaradt írásos dokumentumok feldolgozásával rekonstruáló szakemberek műveikben kizárólag a középkori Magyar Királyság törzsterületével foglalkoznak, nem tekintenek ki a Kárpátokon túli tájakra. Mindezek nyomán az atlaszunk 1 : 200 000-es méretarányú főtérképén bemutatott területei – a fent említett kényszerűségből – csak igen keveset foglalkoznak a Kárpátokon kívüli, a Lajtán túli és a Száván túli tájak településföldrajzával, végeredményben azért, mert – ebből a szempontból – csak igen kevés helytálló, feltáró adat áll rendelkezésünkre. (Az 1:200 000-es méretarányú főtérkép részletét lásd a címlapon.)

Településhálózati értelemben nem, de hatalmi-politikai, illetve magyar etnikai és nem utolsó sorban magyar helynévi okokból foglalkozunk a középkori területi állapotok bemutatásával. Kisebb méretarányú, a Kárpátokon és a Száván túli területeket is ábrázoló, összefoglaló, a Kárpát-térséget bemutató térképeken, sorozati formában, évszázadonkénti bontásban mutatjuk be az 1000 és 1526 között fennálló hatalmi állapotokat.

Az atlasz szerkesztése a QGIS nevű térinformatikai programban zajlott, amely egy nyílt forráskódú geoinformatikai alkalmazás, amely bárki számára ingyenesen elérhető. A QGIS (a többi térinformatikai szoftverhez hasonlóan) vektoros vagy raszteres formában tárolt adatok kezelésére képes, de értelmezni tud térbeliséggel nem rendelkezőket is. A vektoros modell lényege, hogy a térbeli objektumokat pontok, vonalak és felületek segítségével képezi le. Minden egyes ponthoz, vonalhoz vagy felülethez különböző attribútumok rendelhetők, amelyek a vektoros objektumokat tartalmazó térképréteg adatbázisként funkcionáló attribútumtáblájában tárolódnak. A raszteres adatmodellben a vizsgálandó területet egy rácsháló fedi le, amelynek celláihoz, a pixelekhez értékek társulnak, a pixel által ábrázolt objektum valamilyen tulajdonságának függvényében. Minél több pixel alkotja a rácshálót, annál jobb lesz az adatmodell minősége. Bár a raszteres modell felépítése viszonylag egyszerű és segítségével a térbeli viszonyok is aránylag könnyen vizsgálhatók, csak körülményesen szerkeszthető és az objektumok sem kezelhetők benne egymástól elkülönülten. Az atlasz 64 térképszelvényének tartalma kizárólag vektoros objektumokból épül fel, bár bizonyos térképrétegek előállításához raszteres formában tárolt adatokat is használtunk.

Domborzatrajz

A térképszelvények alapját adó domborzatrajz nagy felbontású SRTM-modell (Shuttle Radar Topography Mission) felhasználásával készült. A települések elhelyezkedésének sajátossága, hogy az alacsonyabb térszíneken (alföldeken, hegyaljakon) igen sűrűn, helyenként a méretarányhoz képest extrém sűrűn helyezkednek el, míg a hegyvidékek magasabb területein nem, vagy csak alig fordulnak elő. E térbeli változatosság miatt a magassági intervallumok kisebbek az alacsonyabb területeken és nagyobbak a magasan fekvők esetében, így a sűrűbben lakott tájak domborzati viszonyait részletesebben tudtuk megjeleníteni. A domborzat bemutatását rétegszínezéses ábrázolással, az alacsonyabb területeket zöld, a magasabbakat egyre sötétedő barna árnyalatokkal tettük látványossá (hipszometrikus domborzatábrázolás). Egy mai állapotot bemutató térképen a domborzat felvételének részét képezi a számértékkel bemutatott magassági tényezők (kótált pontok) ábrázolása. Mivel a középkorban nem volt ismert a magassági viszonyok pontokra vetített számértéke, az atlasz térképszelvényein nem tüntettünk fel numerikus magassági adatokat.

Síkrajz

Az atlasz elsődleges településábrázolási célkitűzése nem nélkülözheti az ábrázolt terület középkorra visszavetített vízrajzi jellemzőit, így az adatfeltárás és a kartográfiai szerkesztés e téren a középkori vízrajzi tényezők rekonstrukcióját követelte meg. Ennek nyomán a vízfolyások és az időszakosan vagy állandó jelleggel vízzel elöntött területek megjelenítése célja volt az ábrázolásnak, hiszen ezek a természeti elemek alapvető fontossággal bírtak a településszerkezet térbeli fejlődésében. Ugyanakkor a középkorra vonatkozóan – az ábrázolt adatok közül – a vízrajzi tényezőkben mutatkozik a legnagyobb forráshiány, különösen a síksági, alacsony dombvidéki területek vízhálózati jellemzői esetében van sok bizonytalanság.

A vízrajzi tartalom elkészítéséhez főként a XVIII. század második felében született első, és a XIX. század közepén létrejött második katonai felmérés 1 : 200 000-es méretarányú szelvényeit használtuk, mert az ott megjelenített adattartalom részletessége hasonló az atlasz vízrajzától elvárt részletességhez. E két mű azért is lehetett a középkorra visszavetített vízrajz kidolgozási alapja, mert jórészt még az árvízmentesítő és lecsapoló munkálatok, vagyis a XIX. század közepétől megindult folyamszabályozások időszaka előtti állapotokat mutatja. Ez ugyan nem azonos az 1526 előtti vízrajzi képpel, de mindenképpen közelebb áll hozzá, iránymutatásként kezelhető, hogy is nézhetett ki Magyarország folyó- és állóvizeinek állapota a középkorban.

A vízfolyásokat a térképes ábrázolásokban megszokott módon, a forrásoktól folyamatosan vastagodó, kék színű vonalakkal mutatjuk be. A hegyvidéki területeken a vízfolyások jellemzőiben nincs a maihoz képest jelentős változás, hiszen a domborzatrajz által jelzett völgyekben futnak a patakok és a folyók, de a modern korban született víztárolók már hiányoznak a térképszelvényekről. A nagy folyók, folyamok bemutatására felületi vízfelszín-ábrázolást alkalmaztunk, ezek a felületek a hagyományos halványkék színnel láthatóak. A vízfolyások bemutatásával szemben a nagy időbeli távolság és az adatok hiánya miatt a térképszelvények vízfelület-ábrázolása és kidolgozottsága mást mutat, mint egy mai állapotot ábrázoló térképmű vízrajza. Ennek oka, hogy ahol a középkorban még zabolázatlan vízfolyások kiértek az Alföldre, Kisalföldre, áramlásuk meglassult, vizük szétterült, végeláthatatlan tórendszereket és mocsaras területeket tápláltak. Utóbbiak pontos kiterjedéséről, illetve a meglassult vízfolyások mederfutási jellemzőiről semmilyen adatunk nincs (hiszen nincs megfelelő méretarányú korabeli térképi ábrázolás), csak egyes területekről szóló leírások, leírástöredékek állnak rendelkezésre. E pontatlanság okán vezettük be a „nagyrészt vízzel borított területek, pangóvizek, lassú vízmozgású területek és árterek” ábrázolási kategóriát, amelynek halvány zöldeskék színe is jelzi, hogy a szelvényeken nem ábrázoltunk a szó mai értelmében vett állóvizeket. Helyettük olyan, az év jelentős részében vízzel borított, illetve lassan folyó vizű területeket mutattunk be, amely nem csak mai nagy tavaink, Balaton, Fertő, Velencei-tó különböző mélységű vízfelszíneit, hanem a síkvidékek széles árterekkel bíró völgyeit, az Alföld és a Kisalföld mélyebben fekvő részeit kitöltő víztesteket jellemez. Ezt a kategóriát egészíti ki a hagyományos „mocsár” felület bemutatása, amely magába foglalja a nagyrészt növényzettel fedett, a talajt jelentős vízzel átitatott területeket. E két vízrajzi kategóriával tudtuk jellemezni a középkori állapotokat, egyben vázolni azt a merőben más természeti képet, amely akkor Magyarországon jellemző volt. Összességében a szelvényeken megjelenő vízrajzi elemek az olvasó számára azt jelentik, hogy a síksági és alacsony dombvidéki térszíneken nem teljesen meghatározható partvonalakkal, köztük mocsaras területekkel és kanyargó folyóágakkal jellemezhető vízrajzi objektumok halmaza borította a felszínt. Ezek a területek a középkorban jelentős lakossággal bíró tájak voltak, így településhálózatuk is nagy sűrűséget mutat.

A településeken élő emberek igazgatása – amely a középkorban elsődlegesen az adószedést jelentette – már az ábrázolt időszakban is jelen volt, így a térképlapokon ennek feltüntetése is célként merült fel. Ugyanakkor a közigazgatási területegységek folyamatos fejlődést mutatnak, az egységek kiterjedése, száma és neve is az atlaszban ábrázolt fél évezred során sok változáson ment keresztül. Ezekről a változásokról teljes körű adataink nincsenek, ezért e tematika bemutatását statikus módon kezeltük, s a XV. század végi állapotában tüntettük fel. Ennek nyomán a térképszelvényeken a közigazgatás területisége (vármegyék és különkormányzati egységek határai) az 1498-as állapotot mutatja, de egyes esetekben a középkori századokban bekövetkezett jelentős területi változásokat is ábrázolják a térképszelvények.

A vármegyékhez kapcsolódnak a középkori Magyarország igazgatási rendszerében a királyi, majd nemesi vármegyerendszertől függetlenül működő önálló területegységek. Ezek a teljes belső önállóságot (mai szóval élve autonómiát) élvező székelyek, kunok és szászok területén, a Székelyföldön a Kunságban és a Szászföldön működtek, s nevük nem vármegye, hanem szék volt. E területeket mint kifelé egységet képezőket, a Székely székek, Szász székek, Kun kerület és Jász szék megnevezéssel mutattuk be. Sajátos egységek voltak a XV. század végéig a Szávától délre fekvő Végvidék területén a bánságok. Ezeket a Magyar Királyság déli határaira támaszkodó, azokat védő területekként szervezték meg még az Árpád-házi királyok idejében; vezetőiket, a bánokat, mindig a király nevezte ki. Területük s nevük is gyakran változott, a megfelelő szelvényen ezek esetében is az 1498-as állapot látható. A vármegyék és a kiváltságos területek határaihoz hasonlóan a térképszelvényeken ábrázoljuk a Magyar Királyság határát is, amelynek vonatkozási ideje szintén az 1498-as esztendő.

A középkori dokumentumok, leírások említik a Nagy-árok nevét. Latin betűkkel leírt első említése 1067-ből származik. A Nagy-árok 1260 km hosszúságban keríti körbe belülről az Alföldet, ezzel kb. 60 ezer km 2-nyi területet határolva. A kutatók egyetértenek abban, hogy védmű céllal épült, de pontos korát és építtetőjét homály övezi. A magyar népnyelvben leggyakrabban Csörsz árka, Avar-árok, Ördög-árok, Ördög-borozda, Ördögszántás nevekkel fordul elő. Ez az emberi kéz által, földből emelt védmű a középkori leírásokban sok településnél előfordul, ezért a térképszelvényeken ábrázoljuk a középkorban, sőt a XIX. század közepéig még jól látható alkotást. Az árok bemutatásánál részben az utóbbi években végrehajtott mérési eredményekre, részben pedig korábbi ábrázolásokra támaszkodtunk. Jelentős szakaszai mára sok helyen eltűntek, a modernizálódott társadalom, a nagy kiterjedésűvé vált beépítések, a tájátalakítás, a nagyberuházások, útépítések legtöbb helyen megsemmisítették ezt az ókorba visszanyúló, épített tájemléket. A térképlapokon egységesen meghúzott vonallal mutatjuk be, hiszen a középkori nyelvemlékekből kiderül, hogy a Nagy-árok folyamatos tájelemként jelent meg a földfelszínen.

Névrajz

Atlaszunk fő tematikája a középkori Magyar Királyság területén valaha létezett települések bemutatása. Ebben a földrajziobjektum-körben a létrehozott település-adatbázisban 18 165 biztosan lokalizálható, 3091 nem biztosan lokalizálható, 1411 megközelítően lokalizálható települést tudtunk felvenni, ami összességében 22 667 tételt tesz ki. Ezeket jelábrázolással tettük láthatóvá. Annak ellenére, hogy a forrásokban hatalmas mennyiségű elpusztult település szerepel, ezek helyzetének pontos meghatározása akkor is nehéz feladat, amikor a települések neve és valamilyen helyadat rendelkezésünkre áll. Ennek oka, hogy az adatok nem megegyező minőségűek, így pontos térképi ábrázolásukra nem mindig van lehetőségünk.

A településhálózati hierarchia csúcsán – ahogy ma is – a középkorban is a városok álltak. Ezek egyházi, földesúri, szabad királyi, vagy bányavárosi szabadalmakkal rendelkeztek. Így a térképszelvényeken a legerőteljesebben bemutatott településkategória neve „szabadalmas városok” (1), amelyeket verzál írásmóddal is jobban láthatóvá tettünk. Sorrendben a már inkább falusias jellemzőkkel bíró, de az egyszerű falvak közül népességével vagy központi szerepkörrel kiemelkedő „mezővárosok” (2) köre következik. A „falvak” körébe tartozó településeket a rendelkezésre álló adatok alapján három nagy fogalmi kategóriába tudtuk besorolni. Az egyes kategóriák a lokalizáció pontossága alapján születtek. A „biztosan lokalizálható helységek” (3) csoportba soroltuk az összes olyan települést, amely ma is élő vagy valamilyen megmaradt építmény, régészeti lelet vagy más kategóriába tartozó névrajzi elem (határnév, víznév) alapján egy ismert földrajzi helyhez köthető, vagy felszíni lelet hiányában, a források alapján egyértelműen azonosítható, a terepen néhány km2-nyire behatárolható területhez köthető. Természetesen ebbe a körbe tartoznak a ma is élő, de 1526 előtt már létezett, akkor falusias helységek is. A „nem biztosan lokalizálható helységek” (4) kategóriát azok a települések alkotják, amelyek egykori elhelyezkedése a rendelkezésre álló források alapján nem szűkíthető le néhány 10 km2-nél kisebb területre. Ezekről a településekről tudjuk, hogy melyik mai település határán belül feküdtek. A lokalizálásban legtöbbször a határnevek adnak segítséget, ugyanakkor ezek azonosítását nehezíthette az újkori etnikai változásokkal együtt járó nyelvi átalakulás. Az elpusztult helység neve sokszor hasonló hangzású idegen névalakban őrződött meg. A „megközelítően lokalizálható helységek” (5) kategóriába tartozik minden olyan település, amelynek nevét ugyan ismerjük, de helyzetéről nem rendelkezünk megfelelő topográfiai adatokkal. Róluk azt tudjuk, hogy mely mai helységek tágabb környékén feküdtek. E csoport létjogosultságát elsősorban az adja, hogy a település nevét ismerjük, egykori létéről tudunk. Ezek felvétele elsősorban névmentési céllal történt. A fenti településkategóriák adják eltérő jelminőséggel az atlasz főtérképi lapjainak legfontosabb tematikus elemeit. Bármelyik település csak akkor került fel a térképszelvényekre, ha neve és 1526 előtti adata ismert volt, ennek hiányában nem ábrázoltuk. A mai szemmel valódi értelemben vett települések mellett a középkorban léteztek településként funkcionáló, de nem kifejezetten településként jellemezhető lakott helyek. Ezek a „várak” (6) és a „kolostorok” (7), amelyeket külön kategóriaként, a településektől eltérő színnel jelöltünk a jelkulcsban. Összesen 974 vár és 406 kolostor szerepel a térképlapokon.

A középkorban lejegyzett helyneveket atlaszunk ún. modernizált névalakkal, vagyis a mai magyar nyelv helyesírásába áttéve ábrázolja. Ezt a megoldást alkalmaztuk a nem magyar nyelvű helységnevek esetében is. Fontos szempont, hogy a településnevek magyar nyelvű helyesírásában ma érvényes egybeírási szabályt is követjük a névanyagban, így a középkori nevekben előforduló elő- és utótagokat is egybeírjuk a név alaptagjával. A magyar nyelv hangjait eredetileg az „egy hang – egy jel” elven, a rovásnak (ma a köznyelvben rovásírás) nevezett jelkészlettel jelölték. A rovást nevezik kárpát-medencei írásnak vagy székely írásnak is. Kialakulása az ősi múltba vész, használata évezredes volt. A Szent István-kori államrendben, majd azt követően, a feudális Nyugat-Európába való betagolódás korában a rovott nyelvemlékeket megsemmisítették, a rovással feljegyzett szövegek mint „pogány írások” az enyészeté lettek. A latin betűkkel lejegyzett írott névanyag a magyar nyelvű helynevek körében elsőként a középkori adománylevelekben, oklevelekben és más feljegyzésekben jelent meg. A XI. századtól a középkori oklevelekben a magyar szavakat – ezek főképpen helynevek és személynevek voltak – a latin 25 hangjelével próbálták meg leírni. Ezt a megoldást nevezi az akadémiai nyelvtudomány „ómagyar helyesírásnak”, lévén az írott források már csak ebből az időből maradtak meg. E helyesírás nagy nehézsége volt a 47 magyar hangnak a 25 latin betűvel való jelölése. Ennek legkorábban kialakult rendszere az ún. kancelláriai írás volt, amely szorosan összefüggött a magyarországi oklevelezési gyakorlat kibontakozásával, különösen a XII. század végétől, III. Béla korától. Az oklevelekben előforduló magyar szavak, személynevek és helynevek lejegyzése során alakult ki az a hangjelölési mód, amelyet azután a magyar nyelvű szövegek írására később is alkalmaztak. Az Árpád-kori szövegemlékek mind ebből a hagyományból merítenek. Az atlasz településnév-anyagának bemutatását minden esetben a korai feljegyzésekben megjelenő névalakok mai hangzókkal történő átírásával oldottuk meg. Forrásaink minden név esetében az eredeti, lejegyzett alakok voltak, ezek összegző elemzésével írtuk át a korai nevet a feltehetőleg akkor kiejtett (akkori hangzásbeli) formájára. Az általunk közölt névformák esetében igyekeztünk a minél korábbi, illetve a középkor folyamán használt, esetleg időközben megváltozott névalakokat is feltüntetni. Utóbbi érdekében sok település esetében két nevet láthatunk, ezek általában egy korábban és egy későbben használt formát képviselnek, de minden esetben 1526 előttiek. Egyes területeken felvettünk a településnevek körébe olyan magyar nyelvű névalakokat, amelyeket középkori lejegyzés nem közöl, ugyanakkor az idegen hangzású vagy idegen helynévképzőkkel megjelenő név alapja egyértelműen magyar nyelvű. Ezeket az ún. következtetett neveket minden esetben szögletes zárójelben közöljük pl.: Gálovce [Gál]. Így jártunk el a vizsgált területen kívül eső fontosabb települések neveinek esetében is.

A vízfolyások neveit, amennyiben forrás volt rá, a középkorban használt alakjukkal, de modernizált formában közöltük. A vonalas elemként megjelenő vízfolyások, illetve a felülettel ábrázolt folyók neve a térképeken megszokott módon került a térképlapokra. A víznév a vonalhoz illesztetten, a nagy folyók esetében a halványkék vízfelületbe helyezetten került a térképekre. A „nagyrészt vízzel borított területek, pangóvizek, lassú vízmozgású területek és árterek” ábrázolási megoldás bevezetésével a síksági tájakon a folyóvizek és az állóvizek értelmezhetősége összemosódik, ahogy egyébként ez a természetes állapotban is jellemző volt, hiszen a síkságra kilépő folyó vize szétterült, az addig folyóként viselkedő víz állóvíz képét öltötte. Ezt a jelenséget a vízrajzi nevek tekintetében is figyelembe vettük. Így az ártereket, mocsaras tórendszereket tápláló folyók (pl. Szamos, Kraszna, Maros, Körösök) a szelvényeken nem csak vízfolyás neveként, hanem felületeket átölelő, vízrajzi tájnevekként is megjelennek, hasonlóan a tavak neveihez.

A tájelkülönülés a középkorban is az élet részeként jelent meg, ily módon a térképszelvényeken a tájak neveinek megjelenése a településnevekhez hasonló jellemzőket mutat, de a források hézagossága miatt kisebb mennyiségben. A táj a természet és az ember munkájának együtteseként alakult ki, jellemzésükre a térképen, mint nagy kiterjedésű földrajzi helyek azonosítására, a tájneveket használjuk. A közfelfogásban és a térképészetben a tájnevek körébe a szárazföldeken a domborzat és vízrajz, valamint az emberi tényező által befolyásolt nagy területegységek nevei tartoznak. Atlaszunk térképlapjain a tájábrázolás az előbbi két tényezőn alapul: a domborzati jellemzők és a vízrajz adottak, ezek együttese már önmagában tájjellemzőket sugall. Ugyanakkor e jellemzők eredője az ember által megadott elkülönítés, amely csak az adott területet (tájat) jelölő névvel lehetséges. Ezek középkori állapotát a fellelhető források alapján rekonstruáltuk, így egy a mai tájszemlélettől és névhasználattól nagy részben eltérő, ugyanakkor látványos tájmegnevezési szerkezetet tudtunk a szelvényeken feltüntetni.

A közigazgatás körébe tartozó nevek közlésénél a „vármegye” köznevet nem vettük fel, csak a név tulajdonnévi részét ábrázoltuk. A Magyar Királyság határain kívül eső területek belső igazgatási határait nem vettük fel, illetve a szomszédos területeket névrajzi értelemben ún. tartománynevekkel jelöltük. Ennek oka, hogy a szelvényeken bemutatott mintegy fél évezred időtartama alatt számos államföldrajzi változás történt. (Pl. Nagy Lajos királyunk államának tartozéka volt több lengyel tartomány, vagy Mátyás király államához tartozott egyebek mellett Morvaország és Alsó-Ausztria is.) Így a tartományok (ezek ma már részben történeti-földrajzi tájak) különböző uralkodók érdekszférájába kerülve „változtatták” állami helyzetüket. Utóbbiak időszakonkénti hovatartozását a teljes Kárpát-térséget bemutató, 1:2 000 000 méretarányú térképlapokon tudja nyomon követni az olvasó.

A kiadvány névmutatója a világhálón is elérhető – akár le is tölthető nyomtatható formában – a következő címen: www.corvinlanc.hu/kmta. Az atlasz 1:200 000-es méretarányú szelvényein összesen 24 047 településjellegű objektum szerepel, ezekből 974 vár vagy várkastély, 406 kolostor és 22 667 különböző falu, mezőváros vagy város. Ezen objektumok kereshetőek a középkori és mai magyar, valamint idegen (államnyelvi) nevük alapján, akár vármegyére szűrve. A táblázat soraira kattintva a térképen is megjelenik a kiválasztott település.

Faragó Imre

MŰSZERISMERTETÉS

 

HiTarget QBox20 térinformatikai GNSS vevő

Cikkemet bevezetésként egy rövid technológiai és történeti áttekintéssel kezdem. Léteznek a piacon geodéziai, avagy geodéziai célú GNSS-készülékek, illetve geodéziai nagyságrendű pozíciót biztosító GPS/GNSS-vevők. Az előbbiek természetesen a nagy pontosságigényű földmérési munkáknál használatos céleszközök.

Most a második csoportról lesz szó. Ez az elsősorban GIS-adatgyűjtésre fejlesztett műszerek köre, melyeket a térinformatikai szakemberek különböző méteres, vagy szubméteres megbízhatósági igényű feladataikban alkalmaztak, alkalmaznak.A gyártók ezt a műszerkategóriát is – a szakági határvonalak elmosódásának, a feladatok növekvő pontossági igényeinek és a hardverköltségek rohamos csökkenésének köszönhetően – egyre inkább képessé teszik a centiméteres megbízhatóságra.

Lassan el kell ismernünk, hogy a geodéziai pontosság manapság már nem csak a geodézia privilégiuma. Sőt ez a megbízhatósági nagyságrend mára pl. a drónok, precíziós mezőgazdasági eszközök és az önvezető járművek sajátja is. Ennek a folyományaként előbb vagy utóbb újra kell definiálnunk saját szakmánknak a világban elfoglalt szerepét is.

Kanyarodjunk most vissza a kézi, terepi adatgyűjtőkhöz és történetükhöz!

Mivel ezek a jellemzően egyfrekvenciás, eleinte csak NAVSTAR, majd később többkonstellációs térinformatikai adatgyűjtő GPS-ek kézi (handheld) eszközök voltak – és az ezeket használó szakágaknak tökéletesen megfelel a mai napig ez a kialakítás – , a fejlesztésük is elsősorban ebbe az irányba haladt tovább.

Az egyfrekvenciás térinformatikai GPS-ek felhasználói korábban az ingyenes WAAS/EGNOS (kb. 1-2 méter), vagy a fizetős OMNI-STAR-os (szubméter) műholdas korrekciók vételére hagyatkoztak pozíciójuk javításához. A későbbi modellek aztán már külső telefonnal, vagy integrált modemmel alkalmassá váltak egyfrekvenciás korrekciók letöltésére mobilneten keresztül. Ezek használatához persze szükség volt a földi korrekciószolgáltatói infrastruktúra kiépülésére (pl. hazánkban a FÖMI DGPS/DGNSS MountPoint indulása), illetve az eszközökben az NTRIP-kliensszoftverek fejlesztésére. (Amiről egyébként geodétaként végképp hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy egy frekvencián is létezik az RTK FIX-megoldás, ha betartjuk a GPS-észlelés ide vonatkozó ökölszabályait.)

Körülbelül 10 évvel ezelőtt jelentek meg a már kétfrekvenciás vevővel és kétfrekvenciás integrált antennával rendelkező kézi vevők, illetve terepi vezérlők (pl.: Stonex S7-G 2012-ben, Spectra SP20 2018-ban), majd a különböző tábla PC (tablet) megoldások (pl.: South S560P 2018-ban, RUIDE N80T és Stonex S70G 2020-ban). Ezeknél maga az RTK műholdas helymeghatározás módszere és feltételei (pl.: vett jelek, vett frekvenciák, korrekciók) megegyeznek a klasszikus geodéziai vevőknél használtakkal. A GPS-motorról, a jelek filterezéséről, vagy az alkalmazott antennák érzékenységéről és pontosságáról lehetne vitatkozni, de az igazi probléma nem ez! Ezektől még lehet centiméteres nagyságrendű megbízhatóságot biztosító vevőkként hivatkozni rájuk.

A klasszikus geodéziai észlelések pontszerű felmérést és kitűzést feltételeznek. Ehhez pedig a GNSS-antenna fáziscentrumának helyzetét meg kell tudnunk „jelölni” a terepfelszínen. Mindehhez függőleges merev vetítőt használunk, ami nem más, mint az antennarúd. A 2 méteres bot másik szerepe, hogy a fejünk felett tartsa az antennát, azaz, hogy a pontosabb pozíciómeghatározás érdekében ne takarjuk ki előle az égboltot. A gyártók a fentieket úgy szokták orvosolni, hogy rudat és külső, kétfrekvenciás passzív antennát, valamint antennakábelt kínálnak a kézi GNSS-egységhez.

Ám nem minden gyártó választotta ezt az utat a GIS és a geodézia szakágak összeegyeztetésére.
Sajátos, a fentiektől eltérő szemlélet jellemzi a HiTarget QBox20 vevőjét, mivel esetében egy integrált GNSS-fejezetről beszélünk.

A mindössze 120 grammos, 6 × 10 × 2,5 cm méretű, kétfrekvenciás, multikonstellációs, 184 csatornás önálló vevő tényleg újraértelmezi a „tenyérnyi” kifejezést. Ennek az aprócska, teljes értékű műszernek cserélhető az akkumulátora (2800 mAh), sőt saját belső LTE-modemmel rendelkezik. Por- és vízállósági besorolása IP65.

A csomagban kapunk hozzá egy dokkolós töltőt, amibe egyszerűen csak bele kell állítanunk a vevőt. Egy teljes töltés kb. 3 órát vesz igénybe, amivel aztán az eszköz több mint 8 órát dolgozik a terepen.

A műszer interfésze nincs nagyon túlbonyolítva, de méretéből adódóan nem is nagyon lehetne: két LED van rajta és egy bekapcsológomb. Mivel alapvetően GIS-vevő, ezért van rajta egy csiptető, így övre, munkavédelmi sisakra, vagy pl. munkásmellényre erősíthető. Ha pedig antennarúd tetején szeretnénk használni, egy kehelybe kell pattintani, melynek az alja 5/8”-os csatlakozóban végződik.

Lényeges előnye a mérőrendszernek, ha ezt a „kvázi geodéziai rover” kialakítást választjuk, hogy nincs benne antennakábel!

A Qbox20 ugyanis Bluetoothon keresztül csatlakozik vezérlőjéhez. Ez lehet bármilyen androidos eszköz, melyen vagy a gyártó geodéziai Hi-Survey Road alkalmazása, vagy a TopoLynx Kft. féle topoXpress GIS-szoftver fut.

Én a tesztekhez terepi vezérlőként egy HiTarget QMini5-t kaptam. Ez a kézi számítógép önmagában szintén egy fentebb tárgyalt egyfrekvenciás, differenciális észlelésre képes, 72 csatornás, multikonstellációs kézi GIS-vevő. Ám most a műszervizsgálatban a Qbox20 kezelőegységeként vett részt, modemével biztosítva a mobilnetet is a mérőrendszerhez.

Egyébként igazán robusztus, kézre álló eszköz. 5,5”-os érintőképernyője jól szemlélhető napsütésben is. USB-C konnektorról tölthető, 5500 mAh-s telepe 10-12 óra folyamatos munkát biztosít. Összességében mindent tud, amit egy strapabíró kézi számítógéptől elvárunk.

A HiTarget Hi-Survey Road geodéziai alkalmazás egy kiforrott, jól áttekinthető terepi program, számos hasznos és logikus funkcióval. Tekintve, hogy a Qbox20-at inkább a GIS-piacra szánja a gyártója és a hazai forgalmazója, ezúttal nem ismertetném mélyebben.

A teszt alatt is tulajdonképpen a vevő megbízhatóságának ellenőrzésére fókuszáltam. Éppen ezért több közös ponton végeztem független észleléseket, felváltva a FORGEO PULI geodéziai kontroll GNSS-vevővel, a közepesnél kicsit rosszabb kitakarású helyszínen. A mérések során a valós idejű korrekciókat és a homogén pontosságot most is a CORRIGO-hálózat négykonstellációs VRS-szolgáltatása biztosította.

Az eredmények felülmúlták a várakozásaimat. Mind a vízszintes koordináta-, mind a magassági eltérések 4-5 cm-en belül maradtak, melyek bármilyen geodéziai vevők összehasonlításánál elfogadható eltéréseknek mondhatóak. Az eszköz újrainicializálása soha nem haladta meg a 30 mp-et.

A Qbox20-szal a „roveres” mérés is nagyon kényelmes, hiszen kis tömegének köszönhetően, a bot tetején nem is érződik, hogy lenne rajta GNSS-fejezet. Tény, hogy ha valaki már elkényelmesedett az IMU terepi használatától, az hiányolni fogja a dőléskompenzálást belőle. Ez valóban nincs benne, de újfent hangsúlyoznám, hogy alapvetően egy GIS-vevőről beszélünk, mely képes a geodéziai megbízhatóságú észlelésre is. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy az IMU lesz a következő fejlesztés ebben a szériában.

Összességében mit lehet elmondani a HiTarget Qbox20-ról? Igazán előremutató fejlesztés. GIS szakági terepi adatgyűjtéskor felcsíptetve pl. ruházatra, a vezérlőtelefont zsebre dugva két szabad kezet biztosít a felhasználójának. Geodéziai oldalról megfogalmazva pedig egy olyan térinformatikai, centiméteres nagyságrendű pozíciómeghatározásra képes eszköz, mely kvázi roverként alkalmazva nem igényel kábelt, egész napos hordozása pedig nem megterhelő. Másodlagos, vagy kiegészítő műszerként akár létjogosultsága is lehet bizonyos feladatoknál.

A HiTarget Qbox20 fontosabb műszaki paramétereit az alábbi táblázat szemlélteti. Hidegindításon új, közepesen kitakart munkaterületen a teljesen kikapcsolt állapottól az első FIX megoldásig mért időt, melegindításon ugyanazon a területen, csak a vevő és a terepi alkalmazás újraindításától az első FIX-ig eltelt időt értem.


HiTarget Qbox20 GIS GNSS jellemzői

GNSS board

N/A

Csatornaszám

- - - > 184

Műholdrendszerek

GPS, GLONASS, GALILEO, BEIDOU,
QZSS, SBAS

L-Band

nincs

Beépített rádió

nincs

Beépített GSM-modem

van, LTE

Dőlésérzékelés és kompenzátor

nincs

Belső memória

van, 32 Mb

Akkumulátor

cserélhető, 2800 mAh

Teszt során alkalmazott CORS

GeodétaNET (4-es konstelláció)

Tapasztalt hidegindítás (első FIX)

58-65 mp

Tapasztalt melegindítás (első FIX)

18-29 mp

Fizikailag kikényszerített újrainicializálás

8-19 mp

Por- és vízállóság

IP - - - > 65

Méret

100 mm × 60 mm × 25 mm

Tömeg

120 gramm (akkumulátorral)

További hivatalos információ

Geomentor Kft. www.geomentor.hu

Stenzel Sándor
www.gpstakarok.hu

 

NEKROLÓG

Bak Antal

1933–2022

Bak Antal 1933. október 5-én született Debrecenben. A középiskola elvégzése után 1953-ban került a katonai térképészethez, ahol a hároméves Térképésztiszti Iskola hallgatója lett. 1956-ban avatták hadnaggyá, és a Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Intézetében topográfus, 1957-től főtopográfus, majd 1958-tól önálló topográfus lett. 1959-ben átvette a topográfiai alosztály vezetését, és előléptették főhadnaggyá. 1962-ben nevezték ki a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézet szerkesztő alosztálya élére. 1966-ban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen földmérőmérnöki diplomát szerzett. 1966 és 1974 között topográfiai főelőadó és műszaki fejlesztési főelőadói beosztásokban – az intézeti szóhasználattal törzsmérnökként – dolgozott. 1974 márciusában az MN Térképészeti Intézetének parancsnokhelyettesévé, majd 1976 decemberében intézetparancsnokká nevezték ki, amely beosztást 1983-ig töltötte be. Időközben, 1979-ben a moszkvai Kujbisev Katonai Akadémián elvégezte az 5 hónapos térképész törzstiszti továbbképző tanfolyamot.

1981-ben léptették elő ezredessé. 1983-ban kinevezték az MN Térképész Szolgálatfőnökség élére. Szolgálatfőnökként jelentős szerepe volt a tudományos kutatás fellendítésében, a számítástechnika térképészeti célú alkalmazásának és a GPS-technikának a bevezetésében a katonai térképészet területén. 1991. július elsejével vonult nyugállományba.

Nyugdíjasként sem szakadt el a honvédségtől, a térképészszakmától, hiszen az AGM Rt. szakértőjeként részt vett a DTA-50 digitális topográfiai adatbázis első verziójának létrehozásában, majd hosszabb ideig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tanácsadójaként tevékenykedett.

1981-ben, még intézetparancsnokként kezdeményezte és irányította a magyar katonai térképészet szakmatörténeti múzeumának létrehozását, amely emléket állít elődeinknek és szakmánknak. Időközben a múzeum a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum filiáléjává vált, és az eltelt 41 évben több ezer látogató, köztük magas rangú katonai és állami vezetők jártak a falai között, és ismerkedtek meg a magyar katonai térképészet múltjával. Szintén személyéhez köthető A magyar katonai térképészet története I–II. kötet elkészítése. A könyv előszavát ezekkel a szavakkal zárta: „Elvégeztük azt, ami a dolgunk, kötelességünk volt, jó reményekkel adjuk át e könyvet, vagyis múltunkat az utódoknak. Hisszük, hogy a katonai térképészetnek lesz folytatása.”

Elöljárói nagyra értékelték lelkiismeretes és eredményes munkáját. Pályafutása során tizenöt katonai kitüntetésben részesült, megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst és bronz fokozatát, ezek mellett számos magasabb parancsnoki és parancsnoki dicséret ismerte el munkáját. 1989-ben a katonai térképészet szolgálatfőnökeként a polgári földmérés és térképészet legmagasabb kitüntetésében, a Fasching Antal-díjban részesült; 2010. február 4-én a katonatérképészek legrangosabb elismerését, a Rédey-emlékplakettet vehette át.

„Bak Laci”, ahogy mindenki ismerte, magas, elegáns, sportokért rajongó ember volt. Lovagolt, úszott, teniszezett, vitorlázott, vadászott, és mint minden földmérő, szerette a természetet. Aki ismerte az ő hangját és az állománygyűléseken elhangzott latin idézeteit, soha nem felejtheti el.

Szerelmet is az Intézetben talált, amiből házasság lett, majd megszületett leánygyermeke, aki unokákkal ajándékozta meg őt.

Bak Antalt kevéssel a 89. születésnapja után, 2022. október 14-én érte a halál. Temetésére a katonai szolgálat halottjaként, katonai tiszteletadással 2022. november 22-én került sor a solymári temetőben.

Bak Antal ezredes életpályája a haza fegyveres szolgálatában, teljes egészében a katonai térképészethez kötődött. Végig tekintve a közel negyvenéves szakmai életútján elmondhatjuk, hogy munkásságával öregbítette a katonai térképészet hírnevét, és emelte a tekintélyét. Sikeres életpálya jutott neki osztályrészül.

Emlékét kegyelettel megőrizzük, nyugodjék békében!

Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat



[1] Márton Mátyás: A Világtenger. (A térképezéstől a komplex leírásig). MTA Doktori értekezés. Budapest, 2010. 317 o.

[2] A Geodézia és Kartográfia a 2022. 2. számában tudósított a kitüntetésről. (Szerk.)

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes a 2024/1. számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 384

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk