150 éve alapították a Közép-Európai Fokmérést
150 évvel ezelőtt Baeyer porosz geodéta tábornok javaslatára, három ország: Poroszország, Szászország és a Habsburg Birodalom együttműködésével hozták létre a Közép-Európai Fokmérés nevű szervezetet.
A szervezet a Föld alakjának és méretének meghatározását tűzte ki célul, amihez geodéziai hálózatok kiépítésére volt szükség minél nagyobb területen. A geodéták, éppen e műszaki szükségszerűség okán lettek így egy nemzetközi összefogás elindítói.
A szervezethez hamarosan több szomszédos ország csatlakozott, ezért lett a név 1867-ben Európai Fokmérés, 1886-ban pedig Nemzetközi Geodéziai Szövetség.
A Nemzetközi Geodéziai Szövetség (angolul: International Association of Geodesy – IAG) tekintélyes szakmai világszervezet ma is, egyik csoportjának vezetője Ádám József professzor (Head of the Communication and Outreach Branch).
A 150 éves évforduló kapcsán mindegyik alapító országban szakmai konferenciákat rendeztek, így került sor Bécsben 2012. szeptember 12-én egy megemlékező ülésre. Mivel az alapítás után a munkálatok nagy részét az Osztrák-Magyar Monarchia végezte, a szervezők magyar kollégákat is meghívtak az ünnepségre. A BME-t Ádám József, a soproni GGKI-t Závoti József, Mentes Gyula, Bányai László és Papp Gábor, a NymE GEO-t Mélykúti Gábor, Ágfalvi Mihály és Busics György képviselte.
A házigazdák (az osztrák geodéziai bizottság és a földmérési főhatóság képviselőjének) köszöntője után két előadásra került sor.
Dr. Ádám József a BME tanszékvezető professzora angol nyelvű előadásában a magyar felső-geodéták közreműködéséről, eredményeiről beszélt a szervezet életében: „Geodesy in Hungary and the Relation to (Mittel-) Europäische Gradmessung/Internationale Erdmessung – A Short Historical Review”, kiemelve Liesganig József, Tóth Ágoston, Eötvös Loránd és követőik nevét.
Dr. Hans Sünkel professzor, a Grazi Egyetem korábbi rektora a vonatkoztatási rendszerek szerepéről, fontosságáról beszélt általában az életünkben és különösen a szakmánkban: „Eine Reverenz dem Referenzsystem – Neugier und Notwendigkeit”. Konklúziója az volt: nélkülözhetetlenné kell tennünk magunkat, szakmánkat.