Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Földmérő szakosztálya 2014. május 15–18. között Arad városában tartotta a XV. Földmérő Találkozót. A rendezők olyan helyszínt választottak, amelyhez történelmünk egyik legszomorúbb eseménye kapcsolódik, mégis örömmel mentünk Aradra, hiszen ez alkalom, hogy lerójuk kegyeletünket a vértanúk előtt, másrészt régi ismerősökkel, barátokkal találkozhatunk.A XV. Földmérő Találkozó programja – a hagyománynak megfelelően – szakmai kirándulással kezdődött. Most nem maradt el a városnézés, amely természetesen a vértanúk emlékére állított Szabadságszobortól indult. De előbb ismerkedjünk egy kicsit a város rövid történetével.

A település régtől fogva fontos átkelő és vásári hely volt, várát először 1132-ben említik, amely nem volt azonos a mai vár helyével, a mai várostól távolabb, keleti irányban volt. A települést a tatárok 1241-ben, majd 1285-ben is elpusztították, de újra felépült. A török seregek is gyakran portyáztak és pusztítottak ezen a vidéken (1459-ben II. Mohamed szultán seregei), 1514-ben Dózsa serege is megtámadta a várost. A török seregek a várat 1551 szeptemberében elfoglalták, amely 1555-ben teljesen elpusztult. A törökök 1552–1554 között új palánkvárat építettek, szandzsákszékhely is volt, felszabadulása csak 1685-ben következett be. Ezt követően a marosi katonai határvidék székhelye volt (1699–1741). A ma is látható – de katonai objektum jellege miatt nem látogatható – süllyesztett csillagvár 1783-ban épült.

A szabadságharc idején a honvédsereg 1849. június 28-án foglalta el, de Damjanich János augusztus 17-én feladta védelmét. A leszámolás, a bosszúállás jegyében a honvédsereg 13 tábornokát a vár előtt – még nem teljesen ismert helyen – végezték ki. A kivégzés helyét jelölő kőobeliszket jelenlegi helyén 1881-ben szemtanúk elmondásaira alapozva állítottak fel. Kutatásokból azonban a történészek arra következtetnek, hogy az ítéleteket közvetlen a vár előtt hajtották végre.

A vértanúk emlékművén dr. Ádám József és dr. Ferencz József a kegyelet koszorúit helyezik el.

További képek a rendezvényről:
Kirándulás
Díszvacsora
Előadások

A 14. vértanú Kazinczy Lajos honvéd ezredes volt, akit 1849. október 25-én ugyancsak Aradon végeztek ki. A vértanúk emlékére a Főtéren felállított, Zala György által készített szoborkompozíciót a románok 1922-ben ledöntötték, különböző helyeken tárolták, csak 2004-ben állították újra fel, nem az eredeti helyen, hanem tűztorony előtti – egykori madárpiac – parkban, mai nevén a Megbékélés Parkban. Az emlékmű felállításának ellensúlyozására a románok – szemben a Szabadságszoborral – diadalíves emlékművet állítottak.

A Szabadságszobor

A város egyéb nevezetességeit érintőlegesen szemléltük meg, hiszen egy alig kettő órás esős séta alatt csak futólag láthatók a történelmileg is fontos épületek – szálloda, ahol Liszt Ferenc is lakott, Haynaunak szállást adó épület –, templomok, az omladozó, az összedőlés határ lévő régi színház...

2002-ben Arad lakossága több mint 190 ezer fő, amelyből 12% magyar, szemben az 1891. évi 61%-kal. Arad szülöttei között számtalan neves ember van, hogy csak Tóth Árpád költő vagy Jávor Pál színművész nevét említsük.

Az obeliszk koszorúzása után utunk Világosra, a Bohus-kastélyba vezetett, ahol 1849. augusztus 13-án a megadás okmányait írták alá. A fegyverletétel Világostól északra, Pankota határában, a szőllősi mezőn történt Rüdiger orosz tábornok előtt. Görgey ezzel is jelezni akarta, hogy nem a Habsburg Birodalom győzte le a magyar szabadságharcot, hanem az orosz túlerő.

A megadási okmányokat ennél az asztalnál írták alá.

Az idő rövidsége miatt a fegyverletétel helyszínét nem kerestük fel, Lippán költöttük el ebédünket, majd a közelben lévő Mária Radna kegytemplomot látogattuk meg, amelynek felújítása nagy erőkkel folyik. Arad felé vettük utunkat, de közben megálltunk Ópáloson, ahol a Balla pincészetben kiváló borokat kóstolhattunk.

Másnap a szakmai előadások következtek a Csiky Gergely Főgimnázium új épületszárnyában, a Tóth Árpád teremben. A XV. Földmérő Találkozót a megnyitó ünnepségen köszöntötte Cziszter Kálmán Arad város tanácsosa, Hadnagy Éva az oktatási intézmény igazgatója, dr. Köllő Gábor, az EMT elnöke, dr. Ádám József, az MFTTT elnöke, dr. Ferencz József, az EMT Földmérő szakosztály elnöke, aki az ülésnapot megnyitotta. Az előadások előtt fontos esemény volt a Márton Gyárfás emlékplakett második alkalommal történő átadása, amelyet magyar részről dr. Siki Zoltánnak, erdélyi részről Máté Sándornak ítéltek oda.

Dr. Siki Zoltán és Máté Sándor átveszi a Márton Gyárfás emlékplakettet.

A nap folyamán, a „SZAKMAI FEJLŐDÉSÜNK ÚTJÁN” mottó jegyében16 előadás hangzott el a több mint 120 erdélyi és anyaországi résztvevő előtt. S az már csak természetes, hogy az előadások magas színvonalon mutatták be az elért szakmai eredményeket. Ádám József akadémikus külön megemlékezett arról, hogy Eötvös Loránd 1906-ban Aradon, neves külföldi tudósok előtt, összesen 188 ponton végzett torziós-inga méréseket, meghatározva a nehézségi gradienseket, s amely mérések megalapozták a tudós világhírnevét is. A mérést az ún. Rózsaszín gimnáziumban emléktábla őrizte, amely vélhetően elpusztult vagy eltűnt, de a Csiky Gergely Főgimnáziumban 2010-ben újat helyeztek el.

Az előadások közötti egyik szünetben a Főgimnázium főbejáratánál található Bolyai János emléktáblát koszorúztuk meg (ezzel szemben található az Eötvös emléktábla).

Dr. Ferencz József és dr. Ádám József Bolyai János emlékének tiszteleg.

Az előadások rövid hozzászólásokkal fejeződtek be, amelyet a szokásos Díszvacsora követett, jó hangulattal zárva a szakmai napot.

S a követkőre napra maradt a búcsú, a hazautazás. Megállapíthatjuk, hogy egy szívélyes, barátságos, szakmailag kiváló találkozón vettünk részt, utazás közben érlelve a gondolatot, hogy jövőre ismét eljövünk.

Hol is lesz a következő találkozó?

Hodobay-Böröcz András
(a fotók a szerző felvételei)

A rendezvény fotói:
Kirándulás
Díszvacsora
Előadások