A Magyar Tudományos Akadémia Földtudományok Osztálya, a Filozófiai és Történettudományok Osztálya, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéke, valamint az MFTTT tudományos ülést tartott 2014. november 12-én az MTA székházának Kistermében Lázár deák térképének 500 éves évfordulója alkalmából.

Az emlékülés hallgatósága

Bár a térkép ma ismert legrégebbi változata csak 1528-ban jelent meg nyomtatásban Ingolstadtban, a korabeli források alapján egyértelmű, hogy a térképezési munka ezt másfél évtizeddel megelőzte. A térkép nemzetközi elismertségét fejezi ki, hogy a mű 2007-ben az UNESCO The Memory of the World címét is elnyerte, s mint ilyen, a magyar nyelvemlékek között egyedül álló.

A terem meglehetősen kicsinek bizonyult: az érdeklődők nagy száma miatt sokaknak csak állóhely jutott. Örömmel láttuk, hogy a szakembereken és tagtársakon kívül sok egyetemi diák is megjelent az emlékülésen. A háromórás rendezvény levezető elnöke Klinghammer István, az MTA rendes tagja volt. Bevezető gondolataival rövid áttekintést adott a korszak történelmi hátteréről, a nemzetközi kartográfiának a magyarországi hadszíntér iránti érdeklődéséről. Az emlékülésen négy rangos előadó ismertette a témához kapcsolódó kutatási eredményeit.

A programban elsőként Plihál Katalin, az Országos Széchényi Könyvtár nyugalmazott igazgatója szerepelt Amit ma Lázár térképéről tudhatunk című előadásával. Annak ellenére, hogy Magyarország legkorábbi országtérképének készítőjéről kevés biztos ismeretünk van, az is jórészt csak a térkép címében foglaltak alapján, a közvetett források számos olyan adatot tartalmaznak, amelyekből következtetni lehet Lázár deák személyére. Az előadó nemcsak a térképi tartalmat, a névírási alakokat, a települések egymáshoz való viszonyát, a vízjelet elemezte alaposan, hanem a korabeli levelezéseket is. Mindezt a térkép kinagyított részleteivel gazdagon szemléltette.

Második előadóként Bartha Lajos, nyugalmazott könyvtárvezető Földmérő és csillagászati műszerek a 15. és 16. század fordulóján címmel tartott izgalmas bemutatót. A hallgatóság megismerhette Lázár deák korának technikai eszközeit, azok eredetét, használatuk módját, megbízhatóságukat és kartográfiai alkalmazásaikat. Kiváló képek illusztrálták az öt évszázaddal ezelőtti kitűző eszközöket, magasság- és távolságmérőket, iránytűket, napórákat.

Utána a Rostockban élő kartográfus, Pápay Gyula, az MTA külső tagjának Tilemann Stella koncepciója Germania felmérésére című dolgozatát a szerző távollétében Gercsák Gábor ismertette. A szerző kutatásaiból megtudtuk, hogy Lázár deák térképének megjelenési ideje körül, de még azután is igen hosszú ideig a német területekről nem készült olyan egységes és viszonylag nagy méretarányú országtérkép, mint amilyen Lázár deák térképe volt. Az egész birodalmat ábrázoló térkép, amelynek méretaránya hasonló nagyságú volt, mint a Lázár-térképé, csak egy generációval később készült el, ám e térkép tartalmi gazdagsága nem közelíti meg a Lázár-térképét. Germania nagyobb méretarányú kartográfiai ábrázolásának elveit Tilemann Stella Lázár után öt évtizeddel dolgozta ki.

Végül Tringli István, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa Lázár korának Magyarországa – Magyarország a Jagelló-korban címmel zárta az előadások sorát. A magyarországi viszonyokat elhelyezte a közép-európai térben: ehhez részletesen bemutatta a történeti-földrajzi környezetet, ismertette a közép-európai dinasztikus törekvéseket, királyi reformokat, vallási mozgalmakat, a parasztháborút, valamint a közeledő oszmán terjeszkedés hatását. Zárásként érdekes kérdést vetett fel: Ki finanszírozta a költséges felméréseket? Nem volt szerepe Jakob Fuggernek a Lázár-féle térkép létrehozásában? Ennek megválaszolásához egyelőre kevés az ismeretünk, de bízzunk abban, hogy a korszak még alaposabb megismerése közelebb visz a megoldáshoz.

Gercsák Gábor

(Fotók: Nemes Zoltán)