Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Híreink

Búcsú a magyar földmérés kiemelkedő személyiségétől, néhai Dr. Lukács Tibortól

Tisztelt Gyászoló Család, Hozzátartozók, Rokonok, Pályatársak!
Tisztelt Gyászoló Közönség!

2016. június 8-án, életének 89. évében örökre eltávozott közülünk Dr. Lukács Tibor, a műszaki tudományok doktora, a FÖMI nyugalmazott tudományos igazgatóhelyettese, az MFTTT alapító tagja, a Fasching Antal díj birtokosa, a magyar földmérés kiemelkedő személyisége, aki a geodéziai automatizálás terén végzett kutatásaival, szakági tudományszervezésével és oktatói teljesítményével gazdagította szakmánkat.

2016. június 16.-án Pécelen a Római Katolikus Temetőben vettünk végső búcsút Dr. Lukács Tibortól. Pályatársak szép számmal vettünk részt a temetésen. Az MFTTT és a FÖMI koszorút helyezett el a síron. A szakma részéről elhangzott búcsúztatómban Dr. Lukács Tibor szakmai pályafutásának méltatásával tisztelegtem emlékének.

Lukács Tibor 1928. március 28.-án Budapesten született. Középiskoláit Budapesten a zuglói Szent László gimnáziumban és Nagyváradon a Hadapród iskolában végezte világháborús kalandok közepette és hazafias érzelmekkel átitatva. 1946-ban érettségizett a Szent László gimnáziumban. Még ugyanebben az évben beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karára, ahol 1950-ben szerezett mérnöki diplomát.

1950. szeptemberben a Honvéd Térképészeti Intézetbe került, mint hivatásos tiszt, ahol topográfiai és geodéziai munkát végezett. Innen 1952-ben áthelyezték a BME Hadmérnöki Karára tanársegédnek. Hőskor és megpróbáltatás volt ez számára, megalapozó a jövője szempontjából: Rédey István ezredes és Imrédi-Molnár László ezredes professzorok mellett cselekvő részese lett a magyar katonai térképészképzésnek. Matematikát, földrajzi helymeghatározást és kiegyenlítő számítást oktatott és ezekhez jegyzeteket készített. 1955. szeptemberben a BME rektora adjunktusnak nevezte ki.

A Hadmérnöki Karon végzett oktatói munkája elismeréséül, a felsőoktatás dolgozóinak kitüntetése alkalmából 1956-ban „Szolgálati Érdemérmet” kapott.

Szakmánk idősebb generációja számára közismert, hogy 1956-ban sok térképész tiszt nem írta alá a Kádári tiszti hűségnyilatkozatot. Lukács Tibor sem. Ezért elbocsátották a Hadmérnöki Karról, és leszerelt. Ezt követően 1957-ben a BGTV-nél helyezkedett el. Itt a fotogrammetriai és a geodéziai osztályon dolgozott. 1958-ban vizsgáló, majd csoportvezető, később a vállalatnál felállításra került tudományos csoport vezetője lett, ahol elsősorban a fizikai távmérőkkel és számítógépek geodéziai bevezetésével foglalkozott.

1962-ben áthelyezték az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalba (ÁFTH), ahol a tárcához tartozó tudományos munkák irányítója és csoportvezetője, majd az ÁFTH jogutód MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal Alaphálózati Osztályának vezetője lett.

1971-ben áthelyezték a Földmérési Intézetbe (a Földmérési és Távérzékelési Intézet, FÖMI jogelődje), ahol az igazgató tudományos helyettese és az ágazathoz tartozó kutatások-fejlesztések közvetlen koordinátora volt. Irányította az Egységes Országos Térképrendszer kialakítását. Szervezte a geodéziai automatizálást és korszerű adatbank létrehozását. 1985-től a kozmikus geodéziát és a távérzékelési fejlesztéseket is felügyelte.

1962-ben a BME-n „A vízszintes kéregmozgás geodéziai meghatározása” dolgozatával műszaki doktori címet szerezett. 1968-ban „Vizsgálatok a geodéziai vízszintes alaphálózat számításának automatizálására” tanulmányával műszaki kandidátusi fokozatot ért el. 1981-ben a „Korszerű információszolgáltatás a földmérési és földrajzi térképrendszerben” c. értekezésének megvédésével a műszaki tudományok doktora lett.

1958-tól több évtizeden át meghívott előadóként tanított a BME Általános Geodéziai Tanszékén. A Geodéziai Automatizálás című szakmérnöki képzés rendszeres előadója volt. Éveken át részt vett a BME és a székesfehérvári GEO állami vizsgáztató bizottságában.

Az Oktatásügyi Minisztérium 1978-ban címzetes egyetemi docens címet adományozott részére, a Művelődési Minisztérium pedig 1985-ben címzetes egyetemi tanárnak nevezte ki.

1962-ben és 1973-ban megkapta a „Térképészet Kiváló Dolgozója” kitüntetést, majd 1980-ban a Munka érdemrend bronz fokozatát. 1988-ban megkapta a Fasching Antal díjat.

A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület (ma Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság, MFTTT) alapító tagja, s egy későbbi korszakban elnökségi tagja volt. Az Egyesület Automatizálási Bizottságának négy cikluson keresztül volt elnöke. Sok előadást tartott.

A FÖMI-től 1989. január 1-én adta át nekem a tudományos igazgatóhelyettesi feladatokat és vonult nyugdíjba. Szakmai tevékenységét nyugdíjasként is folytatta, közel élete végéig. A FÖMI-ben dolgozott tudományos tanácsadóként, az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetében tudományos munkát végzett, a székesfehérvári GEO-ban és a BME Általános Geodéziai Tanszékén óraadóként oktatott. Nevéhez fűződik a mintegy 650 tárgyat felölelő szakmatörténeti kiállítás a Bosnyák téri Térképész székházban, az FVM Földügyi és Térinformatikai Főosztály szakmai kiállítása és végül annak a tanulmánynak az elkészítése és a FÖMI részére történő átadása, amely a székházban bemutatásra került tárgyakat ismerteti képekkel és szakszöveggel. Felelős szerkesztője volt a a FÖMI fennállásának 30. évfordulójára kiadott Emlékkönyvnek és a „Magyar Földmérők Arcképcsarnoka” III. kötetnek.

Szakmai munkássága során több mint 80 publikációja jelent meg. 1973 óta öt cikluson át az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának, 2003-tól két cikluson át az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának, 1981-től 1989-ig a MTESZ Tudománypolitikai Bizottságának volt tevékeny tagja.

Dr. Lukács Tibor kedvelt kollégánk és főnökünk volt. Hangulatos társasági találkozóinkon vörös bor mellett kicsattanóan vidáman lehetett vele nótázni – a katonanótákat és a hazafias dalokat egyaránt kedvelte, és tudta. A tudománya mellett jó kiállású és egészséges alkatú kollégánk hirtelen távozása igazán váratlan volt mindannyiunk számára.

Dr. Lukács Tibornak gazdag szakmai életútja volt. Szakmánkat gazdagította. Főhajtással tartozunk Neki. Feleségének és családtagjainak pedig köszönettel, hogy támogatták Őt.

 

Kedves Tibor! Békét, örök nyugodalmat kívánok neked szakmánk nevében, a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság és a Földmérési és Távérzékelési Intézet részéről, valamint a magam nevében.

 

Dr. Mihály Szabolcs PhD,

címzetes egyetemi tanár,

egykori munkatárs

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes a 2020/4. számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 2074

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk