A Szombathelyi Csoport által szervezett Felvidéki Kirándulás

A Szombathelyi Csoport által szervezett Felvidéki Kirándulás, kedves budapesti Hölgyekkel, bécsi vendéggel, valamint Veszprém és Zala megyei kollégákkal kiegészülve, összesen 35 fővel vágott neki a kalandnak. Nemcsak geodéták, hanem családtagok, barátok is csatlakoztak a kulturális, történelmi és szakmai időutazáshoz.


Miután Komáromban csatlakozott hozzánk egy kedves házaspár, valamint az MFTTT-központ operativitásban élenjáró Asszonyai, megindultunk, hogy meghódítsuk a Felvidéket. A buszon nagytudású, a Trianonban elszakított országrészeket megjárt és jól ismerő alkalmi “idegenvezetőnk” is akadt, aki sok esetben magyar szemszögből interpretálta a szlovákiai magyar idegenvezetőink mondandóját.


A komáromi kőszűz

A komáromi erőd monumentalitása, bevehetetlensége, kazamatái még a zömében felhagyott szovjet és szlovák katonai állomáshelyet idéző lepusztultsága ellenére is csodálatra méltó. Nemcsak elhelyezkedése, folyókkal körbezárt geográfiája, hanem a modern tervezés és kialakítás tette a kőszűzhöz hasonlóan “sem csellel, sem erővel” bevehetetlenné. Komárom városában sétálni, megpihenni Jókai vagy Klapka szobránál, az Európa udvarban sörözni, ebéd közben magyarul trécselő helybeli tinédzsereket hallani mind-mind gyönyörűség volt a magyar léleknek.

Nagysallói és lévai megállók után kora este érkeztünk meg utunk fő céljához, az egykoron kiemelkedő bányász- és diákvároshoz, Selmecbányára. Csendes, nyugodt falusi környezetben lévő szállásunk 4 km-re feküdt a belvárostól, így az egészséghez szükséges napi 5-10000 lépés sem maradt el. A programot akkreditáltattuk, mint “IFM-pont”-képzést, így már első este hallhattunk érdekességeket a KCR-ről és az épp folyó osztatlan közös megszüntetése projektekről. Majd módjával megkóstoltuk a szlovák sörspecialitásokat.


Napóra előadás

Második nap a város nevezetességeivel ismerkedtünk. Leányvár, temető, Óvár, Szentháromság tér, Evangélikus Líceum, Rózsa utca, római katolikus, evangélikus templom, Akadémia, ... stb. Közben, az Óvár oldalán található napóra alatt került sor D.I. Erich Imrek, a BEV Alaphálózati Osztálya osztályvezetőjének napórákkal kapcsolatos előadására. Természetesen magyarul élvezhettük a bemutatót, hiszen Imrek mérnök úr burgenlandi (őriszigeti) magyar szülők gyermeke, felesége is magyar, a nyelvünket anyanyelvi szinten beszéli. Mindazon túl, hogy hallhattuk az Óvár napórájának jellemzését, az írottkői kilátón lévő napóra tervezési és kivitelezési munkálatainak érdekes bemutatását, még Nagy István kollégámnak és jómagamnak egy pálinkásüvegre applikált hordozható napórát is “előadott” a bécsi osztályvezető kolléga. Ez természetesen nagy tetszést aratott a hallgatóság körében. (A megajándékozottakéban meg főleg.) Érkeztek aztán körünkbe a “nagy Selmecre járó fehérvári öregdiákok”, akik házanként mutatták be nekünk az óváros nevezetes épületeit, látnivalóit a hozzájuk tartozó kis anekdotákkal, érdekességekkel. Felemelő volt koptatni a Rózsa utca, vagy az Akadémia kövezetét, érezni a miliőt, amit a “szép kis város” kisugárzott.

Ebéd után pontosan kétfelé vált a társaság. A bátrabbak és földhözragadtabbak a bánya-múzeumban tettek látogatást, ahol kellően beöltözve, lámpással felszerelkezve, egy fegyelmezett Velencei-tó parti általános iskolás csapattal, és kedves idegenvezetőnkkel, Ildikóval végigjártuk a Bertalan-bánya szűk járatait. A bányászélet hajdani eszközei berendezései mutatták, milyen nehéz munka is volt a csillogó ezüstöt a felszínre hozni. A csekély méretű űrszelvényben sokszor kopogott fejünkön a bányászsisak. Alázatosan, többször térdhajlítva lehetett a vágatokon közlekedni. Kellemes „underground” élménnyel gyarapodott a félcsapatunk. A szent-antali Koháry-kastélyba látogatók a kastélypark és a patinás épület láttán, a kiállításokat megtekintve feltöltődve tért vissza a szállásunkra.


Bányalátogatók

A vacsorát követően mi következhetett volna? .... Egy igazi SELMECI SZAKESTÉLY. A Cantus-ok nótáitól, a Praeses-i székfoglalóban megfogalmazottaktól (hazafiság, a geodézia oktatás kezdete, és nagyjaink, a hagyományok ápolása), Boldi bácsi válaszaitól, a felszólalók fordított “Boci-boci tarka” nótájától, “futó programverzióktól”, magvas idézett gondolatoktól a hangulat nagy magasságokba emelkedett. A meghatódottságtól és vidámságtól szem, a sörtől garat nem maradt szárazon. Az árpalé kortyolgatása, és a nótáskönyv végigéneklése után a lelküket megnyitó firmák a hajnali világosság megérkeztéig tartó beszélgetésekkel múlatták az időt. Ez Selmecbánya varázsa, emiatt vágyik vissza az, akit egyszer rabul ejtett.


Szakestély

Másnap (harmadik nap!) búcsú a várostól, irány Nyitra. A Kálvária még sokáig mutatta Selmec fennköltségét, amit egyhamar nem felejt el az utazó. Nyitra városa, az ősi püspökség székhely. A Püspökvár és a Székesegyház jól szemléltette a város egykori, történelembeli méltóságát. Az indulás óta csapattá összekovácsolódott csoportunk II. János Pál pápa szobránál még készíttetett egy búcsúképet. Az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket, mert sem eső, sem nagy meleg nem okozott kellemetlenséget.


Nyitrai csoportkép

Komáromban, Celldömölkön, Sárváron - a mielőbbi viszontlátás reményében - szomorúan elváltunk az ott leszállóktól. Szombathelyen már esős, szeles időjárás fogadott bennünket este fél 9-kor, és a foci-EB esti meccsét már nézhettük is. Összegezve a kirándulást, a fő cél, a testi, szellemi, lelki gyarapodás, az összekovácsolódás, a napi legalább 10 perc nevetés maximálisan megvalósult. Aki kételkedik, kérdezze meg a résztvevők valamelyikét. A sör melletti magvas beszélgetések alapján a csapat 2017. évben Burgenlandot kívánja szakmailag, és a legény- (Bursch-), valamint diákhagyományok vonatkozásában meghódítani. Erich barátunk ezzel kapcsolatban felajánlotta segítségét.


A szervezők nevében összeállította: Bolla Attila

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk