Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Híreink

Kirándulás Semmeringbe

Az idei Európai Földmérők és Geoinformatikusok Napján merült föl a gondolat először, hogy jó lenne szervezetten meglátogatni a híres ausztriai Semmeringet, melynek apropóját az adta, hogy a CLGE által 2018-ban az év földmérőjének jelölt osztrák mérnök, Carl von Ghega nevéhez kapcsolódik az ausztriai Gloggnitztól Mürzzuschlagig tartó semmeringi vasút tervezése és építése. Társaságunk Szenior Klubjának titkára, Hetényi Ferencné, Erzsike vállalta magára az utazás szervezését. A kirándulásra 2018. szeptember 7–8. között került sor.

Útközben az autóbuszon. (Fotó: HBA)

Utunk első állomása Gloggnitz városában volt, ahol meglátogattuk a Lindt csokoládégyár mintaboltját. A gyárat bemutató rövidfilm megtekintésére sajnos nem volt időnk, de lehetőségünk nyílt a csokoládékészleteink feltöltésére.

Csokihegyek között (Fotó: HBA)

Innen Payerbach hangulatos településére utaztunk, ahol a vasútállomáson a vonatindulás előtt néhány vasúttörténeti érdekességet, elsősorban mozdonyokat vehettünk szemügyre, majd felszálltunk az UNESCO Világörökség részét képező híres Semmeringi vasútra.

Gőzös a Payerbach-i vasútállomáson

A vonat ablakából sajnos keveset lehetett látni a pálya lélegzetelállító szépségű kőviaduktjaiból, viszont a táj szépsége is nagy élményt nyújtott. Utazásunk a végállomásig, Mürzzuschlagig tartott. Ezután megtekintettük az állomásépület mellett a Südbahnmuseumot, melyet helyi vezetővel jártunk végig. Megcsodáltuk a kiállított vasúti járműveket, mozdonyokat és érdekességeket tudhattunk meg a semmeringi vasútvonal építésének történetéről.

A Südbahnmuseum (Fotó: HBA)

A semmeringi vasút teljes hossza 41 km, közben a szintkülönbség 460 méter. A vasút 14 alagúton, 16 viadukton, több mint 100 kőhídon és 11 vashídon halad át. A leghosszabb alagút 1431 méteres, a viaduktok között vannak kétszintesek is. A teljes hosszúság 60%-ában a lejtő meredeksége 20-25‰. A pálya építésekor a támfalakat, kiszolgáló épületeket és állomásokat gyakran az alagútépítésnél kitermelt anyagból építették.

Ami a vasútból látszódott a vonatról (Fotó: HBA)

Gondot okozott, hogy az építés idején a távolságokat nem lehetett kellő pontossággal lemérni a tervezéshez, ezért új eszközöket és módszereket kellett kifejleszteni. A távolság megtételéhez új típusú mozdonyok gyártására volt szükség, ami lökést adott a vasúti közlekedés fejlődésének. Az alagutak és viaduktok építésénél 20 000 ember dolgozott hat éven át, ami műszaki és munkaszervezési szempontból is nagy teljesítményt jelentett. A dolgozók kb. egyharmada nő volt. Az építkezés során 89-en haltak meg munkabalesetben és több százan különböző betegségekben, például kolerában. Az építkezést 1854-ben fejezték be, de az első mozdony már 1853. október 23-án megtette a Mürzzuschlag – Payerbach távolságot. Kevéssel ezután a vasút teljes hossza járható volt. 1854. május 16-án I. Ferenc József császár együtt utazott a vasútvonalon a tervezővel. 1854. július 17-én adták át a teljes vonalat. Mivel azonban ez csak egy része volt a teljes déli vasútvonalnak, ünnepélyes megnyitóra nem került sor. Eleinte csak személyforgalmat bonyolítottak rajta keresztül, de 1868-tól kezdve már az áruforgalomnak is megnyitották. 1956 és 1959 között a vasútvonalat villamosították. Míg 1860-ban a menetidő 2 óra 4 perc volt, ez 1938-ban 1 órára, 1990-re 42 percre rövidült.

A bemutató végén egy K und K vagonban igazi osztrák kávéval és süteménnyel vendégelték meg a csoportot. A létszámunk miatt nem mindenkinek jutott hely a vasúti kocsiban, de a kávéról és a sütiről senki sem maradt le. A kávészünet után továbbutaztunk Semmeringbe, ahol kis bolyongás és adminisztrációs egyeztetés után elfoglaltuk a szállásunkat és elfogyasztottuk a vacsoránkat.

 

Másnap a reggeli után felvonóval „kapaszkodtunk” föl a Hirschenkogel hegycsúcsára (1340 m), ahonnan a Millenium kilátóból remek panoráma tárult elénk a Rax illetve a Schneeberg hegytömbjeire. Az útikönyvek szerint szép idő esetén az Alpok számos csúcsa látható a kilátóból. Az időjárásra ugyan nem lehetett panaszunk, de a Napnak meglehetősen sok felhő állt rendelkezésre az égen, hogy bújócskázhasson.

A "látkép" a felvonó irányába (Fotó: HBA)

Itt a hegy tetején tartottunk egy kis szabadidőt, így volt időnk gyönyörködni a tájban és élvezni az alpesi levegőt. A séta után a többség felvonóval – a merészebbek és sportosabbak gyalogszerrel – ereszkedtek vissza a településre, ahol ebédig még volt időnk a helyi „Billa”-ban egy kis vásárlásra, és/vagy egy korsó sör elfogyasztására valamelyik vendéglő teraszán.

Az ebédünket az előző éjjel a számunkra szállást is nyújtó panzióban fogyasztottuk el, majd a semmeringi vasútállomást kerestük fel, ahol szintén található egy kis vasúttörténeti múzeum az állomásépületben. Itt további vasúttörténeti érdekességeket, és a vasút építésének történetével kapcsolatos emlékeket láthattunk. A semmeringi vasútállomáson található a vasútvonal tervezőjének, Carl Ritter von Ghega-nak emléket állító emlékmű, amely előtt közös fényképet is készítettünk.

A kirándulás résztvevői a Ghega-emlékműnél

A múzeumlátogatás után folytatjuk utunkat Maria Schutzba, ahol egy híres Mária‐kegytemplomot tekinthettük meg. Mivel a kegyhelyen éppen kisbúcsú volt (szeptember 8., Kisasszony napja), árusok sokasága mellett sétálhattunk be a templomhoz, ahol éppen istentiszteletet tartottak.

A kegytemplom Mária Schutzban (Fotó: HBA)

Ausztriában ma is könnyen bukkanunk olyan szálakra, amelyek összekötik országainkat. Szó szerint ilyen a Mária-út, amely Mariazellből vezet át hazánkon egészen Csíksomlyóig. A zarándokút egyik ausztriai állomása Maria Schutz (Mária Oltalma), vagy ahogyan nevezik még, Semmering ékszerdoboza. Kéttornyú barokk stílusú temploma 1738-ban épült, egy csodatevő, gyógyító forrás fölé, amely ma közvetlenül a szentély mögött csordogál. Az évszázadok során tűzvész és földrengés egyaránt sújtotta a gazdagon aranyozott oltárokkal és kegyszobrokkal rendelkező zarándoktemplomot. Történetének egyik legkiemelkedőbb dátuma 1925, amikor Pfiff bíboros, bécsi érsek a passiós rendnek adományozta, és rendházat építettek hozzá. Azóta élnek falai között szerzetesek, akik napi egyórás imával adóznak Jézus Krisztus szenvedéstörténetének. Maria Schutz csodatevő forrása mellett híres ízletes fánkjáról. A közeli éttermekben, illetve a fánkárusoknál mindig lehet óriás fánkot vásárolni.

A templom belseje (Fotó: HBA)

A leírások szerint habkönnyű harapnivalót – klosterkrapfen=kolostorfánk – egy kávé kíséretében megkóstoltuk és megállapítottuk, hogy az az napi sütés nem fogja öregbíteni a fánk hírnevét. Gyönyörködhetünk azonban az elénk táruló látványban, amelyet a Schottwien-völgyhíd ural. A kecses építményt 1989-ben nyitották meg, a vele egyező nevű mezőváros felett ível át 130 méter magasban, hosszúsága 682 méter, egyike a leghosszabb osztrák betongerenda hidaknak.

A Sccottwein-völgyhíd (Fotó: HBA)

Egy korábbi balesetről szóló hírek okozta izgalmak után végül is „eseménytelen” buszozás után a tervezett időben értünk Budapestre az esti órákban.

A kellemes időben jó társasággal eltöltött két nap után nem maradt más, mint köszönetet mondani a kirándulás egész ideje alatt is fáradhatatlanul gondoskodó Hetényi Ferencnének az élmény dús kirándulás megszervezéséért és várni a következő (Csehországba tervezett) túra kezdetét. A kirándulásról a Társaság „fotókrónikása”, Hodobay-Böröcz András által készített fényképek a honlapunkon a Képtárban láthatóak.

Buga László

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes az 6. havi számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 177

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk