A tavalyi semmeringi kirándulás sikerén felbuzdulva a Tóth Ágoston Szenior Klub szervezésében (azaz Hetényi Ferencné Erzsike aktív közreműködésével) 2019. szeptember 12–15. között egy négynapos dél-csehországi autóbuszos kiránduláson ismerkedhetett 18 fő a régió nevezetességeivel, beleértve a cseh söröket is. A szerény létszámú csoport számára a 14 méter hosszú légkondicionált Neoplan nagyon komfortos környezetet biztosított az utazás egész tartamára.

 

Az autóbuszon az indulás után

A gazdag program még az odautazás alatt elkezdődött és a visszaútra is jutott látnivaló (és gyaloglási lehetőség). Az esti vacsoránál az okos kütyüknek köszönhetően tájékozódhattunk az aznapi séta mértékéről, amely általában 10 000–13 000 lépés volt a reggel 9-től este 7-ig tartó napi program teljesítése során. A kirándulást még élvezetesebbé tehette az idegenvezetőnk Ágh Judit, aki nem csak megállóink során, de útközben is nagyon sok érdekességet mesélt az út során érintett tájakról és településekről, Csehország történelméről.

A pozsonyi Szent Márton dóm belseje

Az első állomásunk Pozsony volt, ahol a Szent Márton dóm vagy ismertebb nevén a pozsonyi koronázótemplom, a város legismertebb és legnagyobb templomának meglátogatásával kezdtük a városnézést. A dóm háromhajós gótikus templom, amely az eredeti román stílusú templom helyére épült. 1563 és 1830 között itt koronáztak meg 11 magyar királyt és 8 királynét/királynőt. A dómtól rövid séta során a belváros néhány nevezetességével, többek között a pozsonyi kiflivel ismerkedtünk, majd a félórás kávészünetet követően Lednice felé vettük az irányt.

A lednicei Liechtenstein-kastély

Csehország keleti részében, Dél-Morvaországban található mintegy 300 négyzetkilométeren a Lednice-Valtice kultúrtáj, az Európa kertjeként is tisztelt óriási angolpark és természetvédelmi övezet, melynek legszebb és legkedveltebb helye, a Liechtenstein grófok csodálatos mesepalotája, a lednicei kastély. Az UNESCO világörökségi listán is szereplő látványos, neogótikus épület a régió legnépszerűbb turisztikai célpontja. A lednicei birtokot 1249-ben szerezte meg a Liechtenstein család, a 13. században a határszélen emelt, erősségnek szánt, gótikus várat a 16. században reneszánsz stílusban építették át, majd a família nyári rezidenciájaként a 16. századtól már barokk stílusjegyeket öltött. Neves építészek sora – Martinelli, Ospel, Erlach – tevékenykednek itt, ez utóbbi nevéhez fűződik a keleti szárny mellett található lovaglóiskola épülete is. Az 1600-as évek végén „barokkizált” kastélyt végül lebontották és a helyén 1846–58 között a kor divatjának megfelelően egy angol stílusú neogótikus épületcsodát emeltek. Neogótikus formáját a 19. században Georg Wingelmüller terveinek köszönheti, a szép kastély napjainkban is ezt az arcát mutatja. A birtokos Liechtenstein család Csehország egyik legnagyobb hatalmú, leggazdagabb főnemesi famíliája volt, fénykorukban, a 17. században csak Cseh- és Morvaországban nem kevesebb, mint 99 birtokkal rendelkeztek. Egészen a II. világháború végéig Lednice is a család birtokában volt, akkor államosították ezt a kastélyt is. A kastély és a park látnivalóit megcsodálva az autóparkoló körül elhelyezkedő büfékben, sörözőkben tarthattunk rövidke pihenőt és robogtunk tovább a négynapos túra során bázisul szolgáló szállásunk felé, a České Budějovicében található CB Royal Szállóhoz. A szobák elfoglalása után a közös vacsora következett, amely a félpanziós ellátásnak köszönhetően minden este egy közös programpont volt.

A konopištěi kastély

Másnap mintegy 100 kilométeres buszozással indítottunk a konopištěi kastélyhoz. A Benešov közelében található romantikus kastély, Ferenc Ferdinánd főherceg, osztrák-magyar trónörökös nyári rezidenciája volt. Ferenc Ferdinánd szenvedélyes műgyűjtő és vadász volt. A kastélyban megtekinthető a gazdag műkincsgyűjtemény és az egész világból származó vadásztrófeák pompás kollekciója – ezt volt szerencsénk látni. A kiállított történelmi fegyver- és páncélgyűjtemény Csehország legnagyobb ilyen jellegű tárlata, amelyet sajnos nem volt alkalmunk megtekinteni. (Legalább maradt valami a következő alkalomra.)

A kirándulás résztvevői a kastély teraszán

Az eredeti várból, amely már a 13. század végén állott semmi sem maradt meg mivel a 17. és a 18. században teljesen átépítették. 1887-ben Ferenc Ferdinánd estei herceg, osztrák-magyar trónörökös kezébe került, aki fényűzővé alakíttatta át a kastélyt. Ferenc Ferdinánd ugyan historizáló stílusban építtette át rezidenciáját, ugyanakkor a modern luxus minden elérhető vívmányával is felszerelte, mint például vízvezetékkel, központi fűtéssel vagy villanyvilágítással. 1900-ban még liftet is építtetett a kastélyba. A kastély olyan nagy, gyűjteményei pedig annyira gazdagok, hogy megtekintéséhez három önálló látogatási útvonalat alakítottak ki. A kastélyt egy szintén látogatható, kiterjedt park veszi körül, tóval. Az egykori barokk kert helyén, a kastély közvetlen szomszédságában található a gondosan ápolt rózsakert és egy nagy üvegház, ritka melegkedvelő növényekkel. A tervszerűen kialakított parkban több szobrászati alkotás is helyet kapott. A kastélytúra során az épületen belül nem volt szabad fényképezni, így csak az egyik teremből nyíló teraszon készíthettünk egy csoportképet. A parkolóban eltöltött nyúlfarknyi ebédidő alatt néhány falatra, egy-egy pohár sörre jutott idő.

Červená Lhota, a "Névtelen vár"

A következő megállónk Červená Lhota egy reneszánsz vízi kastély Dél-Csehországban, amely egy mesterséges tó közepén, egy szigetté vált sziklára épült. (Itt forgatták többek között a Jókai Mór azonos című regénye nyomán készült Névtelen vár című filmet.) Az első írásos feljegyzés 1465-ből származik a kastélyról. 1530-ban Jan Kába z Rybňan tulajdonába került Nová Lhota gótikus erődje, amelyet kastéllyá alakítatott. A kastély többször cserélt gazdát a történelem során, számtalan átépítésen esett át. 1835-ben Heinrich Eduard Schönburg- Hartenstein herceg (1787–1872) birtokába került Červená Lhota. Az új tulajdonosok újjáépítették a várat. A 19. század közepén kastélytornyot építettek hozzá és előcsarnokokat átalakítottak ki a korabeli neogótikus stílushoz igazodva. A kastély utolsó tulajdonosai között volt Johann Schönburg-Hartenstein az osztrák-magyar monarchia diplomatája, aki 1903 és 1913 között ezeket az új részeket eltávolíttatta és a kastélyt reneszánsz stílusban újjáépítette Humbert Walcher von Moltheim építész tervei alapján, kialakítva a kastélyt jelenlegi formáját. 1945-ig a kastély a Schönburgerek birtokában volt. A második világháború után a hercegi családot megfosztották tulajdonától és Ausztriába deportálták. A „szokásos” parkolói rövid pihenő, némi kávé és/vagy sör elfogyasztása után gyönyörű erdős tájon vezető keskeny, kanyargós, de nem kevés irigységgel állapítottuk meg, hogy kiváló minőségű mellékutakon közelítettük meg Jindřichův Hradecet.

Jindřichův Hradecben a vár legfelső udvarán

A Csehország, Morvaország és Ausztria határvidékén fekvő város legjelentősebb műemléke egyúttal Csehország harmadik legnagyobb kastélyegyüttese is. A nagy kiterjedésű épületrendszert többnyire gótikus és reneszánsz építmények alkotják, gazdag belső díszítéssel, de figyelemre méltó még a rondella és a gazdag stukkódíszítésű reneszánsz zeneszalon is, amely akusztikájának köszönhetően számos koncert színhelyéül szolgál. Az eredetileg román-gótikus stílusú várat a 16. században impozáns reneszánsz kastéllyá építették át. A mai épületegyüttes a kerttel és a reneszánsz rondellával együtt a Cseh Köztársaság legnagyobb kastélyai közé tartozik. Harmadik udvarát a legkülönbözőbb építészeti stílusok tökéletes mozaikjaként tartják számon.

A vár harmadik udvara

A város legmagasabb épülete a Szűz Mária Mennybemenetele-templom, a kis híján 70 méter magas kilátótoronnyal. Az egykori jezsuita szeminárium –ahol két éven keresztül II. Rákóczi Ferenc is tanult– Balbín téri reneszánsz stílusú épületében található a Jindřichův Hradec-i múzeum. A fontos emlékek közé tartozik még a Keresztelő Szent János-templom az értékes freskóival és az egykori minorita kolostor. A város főterén keresztül a várba vezető sétánk során csak kívülről szemléltük meg a nevezetességeket, majd utaztunk tovább a kirándulásunk szakmai programpontjának teljesítésére.

A lisovi magassági pontnál

A České Budějovicétól néhány kilométerre fekvő Lisov (Lischau) határában található a Monarchia korában létrehozott magassági alappontok egyike, ezt kívántuk felkeresni. (A mi nadapi pontunk „testvére”, egy a nyolc monarchia-beli magassági alappont közül.) A nagyforgalmú országúton átkelve, az útmentén mindkét oldalon kiépített megálló öblözet közelében (számítottak hasonló érdeklődésű látogatókra, akik járművükkel szeretnének rövid ideig megállni a forgalom akadályozása nélkül, hogy tisztelegjenek szakmai elődeik munkája előtt) egy kis tisztáson találtuk meg a pont fölé emelt obeliszket és közelében a cseh nyelvű tájékoztató táblát. (A pontot 1889-ben, az 1870–1914 között végrehajtott szintezés során létesítették.) A sikeres pontfelkeresés után gyors fényképezkedés következett, majd folytattuk utunkat a szállásunkra a dél-csehországi halastavak között kanyargó országúton.

Kirándulásunk harmadik napját helyben kezdtük meg egy rövid városnézéssel České Budějovicében. A Moldva és a Maltsch folyó találkozása melletti területet választotta II. Přemysl Ottokar 1265-ben egy királyi város megalapítására, mellyel hatalmát kívánta megerősíteni Dél-Csehországban a Rosenberg hercegekkel szemben. Az 1300-as években kezdődött a település legfontosabb épületeinek építése: a templom és domonkos kolostor kerengővel, valamint a szomszédos "sóhivatal". A város a korona iránti hűsége jutalmául kiváltságokat kapott, majd a 14. század elején újabb két templom épült, valamint a várost fallal vették körül. A 15. században a huszita forradalom söpört végig Dél-Csehországon, kivéve egy települést, České Budějovicét, amely nagyrészt német katolikus lakossága révén feltétel nélkül hű maradt a királyhoz. Ez a hűség meghozta jutalmát, a város 4000 lakosával az ország egyik leggazdagabb és legjelentősebb városa lett.

České Budějovice főtere a Nameste Přemysla Otakara II.

Ahogy a jómód egyre nőtt, a régi gótikus épületek lassacskán reneszánsz külsőt öltöttek az új divat szerint. Ekkor épült az új városháza és a piac, a város számos új épülettel gazdagodott. Mária Terézia, majd II. József reformjai a 18. században a várost a környék székhelyévé tették. České Budějovice további kulturális jelentőségét növelte az 1762-ben megalapított piarista rend. A piaristák egy latin oktatási nyelvű gimnáziumot is létre hoztak, ami Dél-Csehország tehetséges ifjainak képzési központjává vált. Ugyanebben az időben hozták létre a város színházát is. 1847-ben helyezték át cégüket Joseph Hardtmuth építész fiai a Bécs melletti Asparnból Budweisbe, amikor a közelben, Mugrauban grafitot találtak, és létrejött a máig üzemelő Koh-i-Noor Hardtmuth cég, mely ceruzákat és kerámia termékeket gyárt. 1890-ig a város németajkú volt, német szigetként maradt meg az egyébként cseh anyanyelvű területen. Ezután a csehek tömeges betelepülésével a cseh nyelvű lakosság megszerezte a többséget, de még 1918 után, Csehszlovákia megalakulása után is a polgármesterek németül beszélő személyek voltak.

1939-ben Budweis városát a német Wehrmacht megszállta, és a Cseh-Morva Protektorátus részévé tette. 1945 után újra Csehszlovákia része lett, a német lakosság nagy részét pedig Ausztriába és Bajorországba telepítették át.

A város továbbra is Dél-Csehország kulturális és gazdasági központja maradt. Majd 1991 óta České Budějovice a Dél-Csehországi Egyetem székhelye, 2000 óta pedig Dél-Csehország közigazgatási központja lett.

A városközpontban tett séta után a világhírű sörgyár meglátogatása volt soron. A városban főzött sör két néven Budějovický Budvar és Budweiser néven is ismert, hiszen a gyár alapítása idején békésen élt egymás mellett a német és a cseh ajkú lakosság az Osztrák-Magyar Monarchiában. A Budvar gyár jogelődjénél a Cseh Részvényesi Sörfőzdében 1895. október 1-én tartották az első csapolást, majd 7-én megindult a termelés. Az új sörgyárnak volt egy titkos aduásza: név szerint Antonín Holaček sörfőzőmester! Holaček úr a helyi lágy vízből és a kiváló cseh alapanyagokból olyan mesteri árpaitalt készített, amely bármelyik riválisával felvette a versenyt! Sőt, a nyitást követő évben 1896-ban a Prágai Ipari Kiállításon megnyerte a vásár első díját. A sörgyár ma egy háromszáz méter mélyre nyúló artézi kútból nyeri a vizet, amelyhez semmilyen mesterséges adalékot nem adnak. A Budějovický Budvar utánozhatatlan arany színét a moráviai maláta adja, enyhén kesernyés jellegét pedig a zateci komlónak köszönheti. A sört a hordóba kerülés előtt kilencven napig érlelik. A gyár hétszáz embernek biztosít munkát, egyben az utolsó nagy cseh sörgyár, amely még állami tulajdonban van. Bár eladása időről időre szóba kerül, még nem tudta rátenni a kezét egyetlen nemzetközi söróriás sem. Az egyórás sörgyári látogatás során bemutatták a sörkészítést, palackozást és az óriási tartályok mellett egy kis kóstolót is adtak a frissen készült termékükből.

Sörgyári csendélet

Rövid pihenőre az autóbuszon került sor, amíg megérkeztünk a délutáni helyszínünkre, Český Krumlovba. A dél-csehországi Český Krumlov Prága után a leglátogatottabb turisztikai célpont Csehországban. A város a történelmi központot szinte teljesen körülölelő Moldva (Vltava) folyó kanyarulatában fekszik. Český Krumlov fő vonzereje abban rejlik, hogy a város – zegzugos utcácskáival, színes és változatos épületeivel – megőrizte egységesen ódon arculatát. A folyó túlsó partján, a város feletti sziklán, a valaha legnagyobb hatalmú csehországi nemesi család, a Rožmberkek (Rosenbergek) fenséges vára magasodik. A színpompás reneszánsz toronyból gyönyörű kilátás nyílik a környékre.

Kilátás a várból

A barokk kastélyszínház, amelyben fennmaradtak az eredeti jelmezek és színháztechnikai berendezések Európai viszonylatban is egyedülálló. A színház látogatható, de a látogatók számát műemlékvédelmi okokból korlátozzák. A várkastély 1. számú útvonalába foglalt termek és a várudvarok megtekintése után a városkában tett rövid, közös séta után egyénileg lehettet bolyongani a meseszerű környezetben, minden sarkon újabb és újabb csodával, szűk utcácskával, ódon épülettel találkozva. Ezen a napon sem panaszkodhattunk, hogy nem sikerült elfáradnunk a sétában, különös tekintettel a krumlovi szintkülönbségekre.

Az utolsó napunkon sem maradtunk látnivaló nélkül. Hluboka, a Windsor mintájára készült mesebeli kastély adott okot a csodálkozásra. Dél-Csehország egyik festői kastélya Hluboka, České Budějovicétől mindössze 10 km-re helyezkedik el A vadászkastély (melynek a Schwarzenberg család volt a legutolsó tulajdonosa) a Moldva felett uralja a környéket. (A parkolóval szemben, a buszmegállótól néhány lépésre találjuk az utcát, ami felvezet ide.) A XVII. században vásárolta meg a család, és II. Johann Adolf, valamint felesége, Eleonora lichtensteini hercegnő angliai utazásai alatt kedvelte meg az angol stílust, ezért 1840 és 1871 között átalakították neogótikus épületegyüttessé a windsori kastély mintájára Hlubokát. A kastély a család birtokában maradt egészen addig, amíg 1939-ben Adolf Schwarzenberg el nem menekült a nácik elől. Mivel nem tért vissza, a hely állami tulajdonba került. Hluboka 140 gazdagon, gyönyörűen berendezett szobájával és 11 tornyával a látogatók egyik kedvenc célpontja Dél-Csehországban. Aki nem akar túl sokáig időzni itt, és nem vonzzák a szépen díszített kastélybelsők, körül járhatja az udvart, benézhet a kápolnába, felmehet a toronyba, ahonnan csodás kilátás nyílik a környékre.

A hlubokai kastély a főbejárat felől

A kastélyban különleges kilincseket találunk, holló vájja a kopasz török fejét – ugyanez a motívum látható a család címerében is. Az Adolf Schwarzenberg tábornok vezényelte német, spanyol, francia, vallon lovasok és gyalogosok és a Pálffy generális vezette magyar huszárok ugyanis 1598-ban az visszafoglalták Győrt a törököktől, s ekkor kapta a hercegi rangra emelést és az új címert is. A kastélyon belüli három túraútvonal egyikébe iktatott gyönyörű termeket megcsodálva – a parkolóba visszatérve az idegenvezetőnk tanácsára megszabadulva utolsó fém koronáinktól – Ausztrián keresztül hazafelé vettük az irányt.

A pócsi Madonna a Szent István dómban

Levezetésképpen Bécsben a Ringen autóbuszos városnézésben volt részünk, majd – hogy ne legyen kilométerhiányunk – egy gyalogos túrát tettünk az építkezésekkel, felújításokkal akadálypályává alakított bécsi utcákon, a konflisok „motorjai” kipufogótermékeinek köszönhetően lószagú belvárosban. A Szent István Dóm (ahol legalább a pócsi Madonnát láthattuk), a Habsburgok temetkezési helyéül szolgáló kapucinus templom, a szívüket őrző Szent Ágoston templom majd a Hofburg volt az útvonalunk.

A Hofburg bejárata a Michaelerplatzról

A busz indulása előtti szűkre szabott egyéni programba azért belefért egy bécsi kávé és egy szelet Sacher-torta vagy egy Wiener Apfelstrudel, kinek-kinek ízlése szerint. Idegenvezetőnk jóvoltából Strauss-muzsikával kezdtük a kiváló gépkocsivezetőnknek köszönhetően is eseménytelen hazabuszozást és az előzetes program szerint vasárnap este kilenc tájban, a buszozásnak és a gyalogtúráknak köszönhetően kicsit törődötten, kicsit fáradtan, de az elmúlt napok pörgő programjától feldobódva, élményekkel gazdagodva vettünk búcsút egymástól a Bosnyák téren.

A kitűnő program összeállításáért és az egész kirándulás megszervezéséért külön köszönet illeti Hetényi Ferencnét, Erzsikét, a Szenior Klub titkárát, aki nélkül ez a gyönyörű kirándulás nem jöhetett volna létre. A négy nap fényképeiből válogatás található a társaságunk honlapján a képtárban.

Források:

https://kirandulastippek.hu/lednice-valtice-i-vilagorokseg/lednice-kastely

http://szallodavoucher.com/uploads/shop/szallodavoucher.com/fajltar/44806.pdf

https://de.wikipedia.org/wiki/Schönburg_(Adelsgeschlecht)

https://kirandulo.reblog.hu/a-jo-cseh-sor-varosa-kihagyhatatlan-ekszerdoboz---ceske-budejovi

https://nagyutazas.hu/iranytu/city.php?id=1695

A beszámolót összeállította: Buga László