Keresés

Hírek Hírek Rendezvény Rendezvény Szaklap Szaklap
Kezdőoldal Híreink

„A geodézia egy évszázada” kiállítás

Kiemelkedő szakmatörténeti kiállítás megnyitására került sor Esztergomban május 31- én a Duna Múzeumban.

Marosi Sándor mérnök 200 darabot meghaladó geodéziai műszer- és eszközgyűjteményét átadta tavaly a Múzeumnak. A Múzeum az átvett anyagok egy részéből időszakos kiállítást rendezett „A geodézia egy évszázada” címmel. A megnyitóra az ország több tájáról mintegy 50, részben szakmabeli érdeklődő részvételével került sor.

A megjelenteket Horváth István múzeumigazgató üdvözölte, majd köszöntőt mondott Láng István Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgatója.

A kiállítást dr. Busics György, az Óbudai Egyetem címzetes egyetemi tanára nyitotta meg. Beszédében elmondta, hogy a geodézia a helymeghatározás tudománya és gyakorlata. A térképek készítése a 19 században kezdődött (kedvence a második katonai felmérés 1:28 800 méretarányú térképe, amely a 19 századi Magyarországot, illetve a Habsburg Birodalmat ábrázolta). Alapvetően két műszert használtak, a teodolitot és a szintezőműszert, melyek alkalmasak voltak akár vízszintes, akár magassági hálózatok létrehozásához is. Az elődök által létrehozott térképművek, kataszteri térképek ma már levéltárakban vannak. Kiemelte a műszertechnika mellett az ember, „a mérnök” elsődleges szerepét.

A 19 századi reformkor három kiemelkedő műszaki személyiségét említette meg:

  • Huszár Mátyást, a Körös-mappáció elindítóját.
  • Beszédes Józsefet, a Sárvíz, a Kapos, és a Sió igazgató vízmérőjének nevezte.
  • Vásárhelyi Pált, a Duna-mappációt és a Tisza-szabályozást irányító vízépítő-mérnökeként tiszteljük.

A műszerkonstruktőrök közül Süss Nándort említette, akinek egyik szintező műszere aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon. Az ő mechanikai műhelyéből alakult ki a Magyar Optikai Művek (MOM), ahol az 1960-as és az 1970-es években világszínvonalú optikai műszereket gyártottak. A MOM sajnos a rendszerváltás áldozata lett.

Ez a kiállítás sem jöhetett volna létre, ha nincsenek elkötelezett, ügyszerető szakemberek. Köszönetet mondott Láng Istvánnak, az OVF főigazgatójának, aki befogadta ezt a nem fősodorba tartozó gyűjteményt, Horváth István múzeumigazgató úrnak és a különleges Duna Múzeum munkatársainak, akik lelkes szakmai munkájukkal létrehozták a kiállítást. Végül megköszönte Marosi Sándor kollégánknak, aki hosszú időn át időt, pénzt, fáradtságot nem ismerve gyűjtötte, gondozta ezeket a műszereket és közhasznú bemutatásra felajánlotta. Marosi tanár úr egész életében oktató volt, egykori oktatói is motiválták, mint ahogy ő is bátorító hatással volt tanítványaira.

Dr. Busics György egy verssel fejezte be mondanivalóját, amit Vörösmarty Mihály írt Vásárhelyi Pál sírkövének avatásakor (mindketten korán haltak, Vásárhelyi 51 évesen, Vörösmarty 54 évesen).

A két versszak így hangzik:

Mértem az országot, vizeinek kísérve futását,
És utat a csüggő sziklafalakba törék.
Elfeledém, hogy utam bizonyos, s hogy amennyi nekem kell,
Amint megszületém, mérve lön a kicsi föld.

Hallom – e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja!
Látom – e, zöld koszorús róna, virányaidat?
Eljön e a délbáb tündér palotáival álmom
Képeihez, szebbnek festeni a honi tért?

Oh siket és vak a föld. De ha nemzetem egykor idézné
Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót.

A megnyitó után a kiállítótérben (3 helyiség) Marosi Sándor ismertette műszergyűjteményének 50 évvel ezelőtti indulását. A technikusképzésben résztvevő tanítványai hívták fel a figyelmét arra, hogy fővárosi munkahelyükön selejtezik a régi műszereket, majd kidobják azokat. Tanítványainak felajánlotta, ha hoznak neki ezekből a műszerekből, akkor ő ténykedésüket az akkor 200 – 300 Ft-ba kerülő Cézár vagy Lánchíd konyakkal díjazza. Tanítványai rövidesen leszállították a műszereket, neki több mint 3500 Ft-ba kerültek az eszközök (abban az időben a tanári fizetése 2600 Ft. volt). Otthon azonban egy időre ennek mosolyszünet lett a következménye.

Később a gyűjtés szenvedélyévé vált, munkahelyi selejtezések, hagyatékok, lengyelpiaci vásárlások stb. gyarapították a gyűjteményét. Szakmai-baráti kapcsolatai révén több mint 10 szakembertől kapott további eszközöket. Külön kiemelte a Németh Ottó győri tervező mérnök által rendelkezésére bocsátott értékes eszközöket. (A kiállításon jelenlévő 88 éves mérnök láthatóan elérzékenyült a méltató szavakat hallva.)

Marosi Sándor röviden bemutatta a kiállítás legrégebbi eszközeit, így az Ertel & Sohn müncheni cég szintező műszert (1872) vagy a J. Kern AARAU teodolitot. A geodéziai témájú könyvek sorából a Lutter Nándor ötszámjegyű sorszámi és szögmértani táblát (1866), a térképekből a Duna helyszínrajza és hosszszelvénye Dévénytől Orsováig (1908) című művet említette. A számítógépek közül a Thales-t (1904) mutatta be. A régi eszközök megőrzése és bemutatása digitalizálódó világunkban is nagyon fontos szempont, ennek tesz eleget ez a kiállítás is.

Az időszakos kiállítás 2024. június 26-ig tekinthető meg.

Bolla Gyula

GK folyóirat

  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság
  • GK újság

Előzetes a 2024/3. számból

A lap támogatója:

Megtekintések száma: 126

Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. További információk